Pesti Napló, 1891. január (42. évfolyam, 1-31. szám)

1891-01-01 / 1. szám

erenczrendiek részére 5000 frtot; az orsz. színész­­egyesület részére 6720 frtot; Mária Valéria főher­­czegnő menyegzője alkalmából pedig 70.000 frtos alapítványt tett és pedig 40.000 frtot szegénysorsu leányok kiházasítására, 30.000 frtot pedig iskolai ösz­töndíjakra. A közúti forgalom a lefolyt évben nem remélt fejlődésen ment keresztül. A nagy­körúti villamos vasút az osztrák-magyar államvaspálya indó­­házától az üllői­ útig átadatott a forgalomnak; a Podmaniczky­ utczai villamos vasútnak második vá­gánya is kiépíttetett; a közúti vasúttársaság újpesti vonalán, a második sínpár a vonal egész hosszán ki­épült, nem csekély előnyére a főváros és Újpest közt levő élénk személyforgalomnak; a köztemetői vasút majdnem teljesen elkészült, úgy hogy az rövid idő alatt üzembe helyezhető lesz; a király-utczai villamos vasút s a dunaparti villamos vasút ügyében pedig a tárgyalások már oly stádiumban vannak, hogy a jövő év folyamán remélhetőleg mindkét vasút ki fog építtetni. A közegészségügy terén tett intézkedé­sek közül felemlítést érdemelnek: a köztisztaság ke­zelésének reformjára vonatkozó munkálat kidolgo­zása ; a főváros jobbparti részében a követelmények­nek már meg nem felelő János-kórház helyébe új kórház építésének az elhatározása; a heveny­ fertőző betegségben szenvedő betegek részére a külső sellői­­­út mentén új kórház építésének elrendelése; a Ró­­kus-kórházban a rossz ápolói rendszer megszüntetése s az apáczaápolók behozatala. Ugyanitt említendő fel a közönség üdülésére szánt helyek szaporítása; nevezetesen: a gyár-utczai gyermekpark, a népszín­ház előtt park létesítése; az üllői-úti új népliget be­rendezésének megkezdése, s a budakeszi erdő meg­vétele. A közga­zdasági és közélelmezési ügyek terén nevezetesebb intézkedések voltak: a marhavásártéren a fedett vásárcsarnokok építése, a dunajobbparti közvágóhíd építésének elrendelése, a juhhús-kivitel s ezzel kapcsolatban a juhvásár eme­lése érdekében juhvágóhidak létesítése, végre a kő­bányai és ó­ budai filloxéra-mentes szőlőtelepek to­vább­fejlesztése. A főváros közigazgatásának re­form­j­a kérdésében kiváló figyelmet érdemel az a javaslat, a­melyet a kormánytól kapott felszólításra a főváros törvényhatósága még február havában ter­jesztett fel a belügyminiszterhez. E javaslatban a közgyűlés részletesen rámutat a főváros mai közigaz­­gatási szervezetének hiányaira s a módokra, a­melyek szerint e hiányt orvosolhatók lennének. Nem a fő­város törvényhatóságá, hogy e javaslat máig sem vált törvénynyé és hogy a lováros közigazgatá­sának ma is küzdenie kell a szervezetének hiányos voltából eredő nehézségekkel. Valóban itt volna már az ideje, hogy a kormány komolyan foglalkozzék a főváros közigazgatásának újjászervezésével és hogy czélszerű reformok életbeléptetésével képessé tegye azt azon fontos feladatok betöltésére, a­melyek­re, a végleges vízvezeték s az általános csatornázás kérdé­sének, a vásárcsarnoki intézmény létesítésének s egyéb, a főváros kulturális és közgazdasági fejlő­dése szempontjából oly nagy horderejű kérdések­nek megoldása körül már a legközelebbi évben vára­koznak. Budapest, deczember 31. Olaszország és a porta. Rómában élénk meg­ütközést keltenek a franczia lapok azon örökös rá­galmai, hogy Olaszország titkos terveket forral Tri­­polisz ellen. A párisi sajtó a napokban is felkapta az ügyet s úgy tüntette fel az olasz politikát, mint ha erőszakos után birtokba akarná e tar­tományt k­e­r­í­t­e­n­i. Az olasz offic­iózusok újólag hangsúlyozzák, hogy a római kabinet magatartása legkevésbbé sem igazolja a lefogásokat. Olaszország csakugyan minden irányban korrektül jár el s viszo­nya a hármas szövetséghez már maga is kizár minden kalandos törekvést. A franczia sajtó ezen híresztelé­sei nem is keltenek figyelmet sehol s legkevésbbé Konstantinápolyban, Kováczi megvékélyczél­­ból, hogy bizalmatlanságot keltsenek az olasz politika titkos czéljai iránt. A franczia szenátorválasztások. Az új év első napjai a franczia nemzetnek igen fontos poli­tikai választásokat hoznak, melyekre igen élénken folynak az előkészületek. Ezúttal a szenátus választott tagjai egyharmadának új választásáról van szó, mi vasárnap, január 4-én megy végbe. Ma már ki van zárva a veszély, hogy a választások olyan ered­ményre vezetnének, hogy a szenátusban a köztársa­sági párt elvesztené eddigi uralkodó állását. A több­ség olyan nagy, hogy még nagy arányú veszteségeket is elbír. Csakhogy erről szó sem lehet, s inkább a köz­­társasági párt újabb szaporodása várható. A szená­torokat tudvalevőleg nem a választók tömege, ha­nem egy sajátszerűen összeállított testület vá­lasztja, mely minden megyében a megyebizott­ság tagjaiból s a községek egy-egy küldöttjé­ből alakul. Minthogy pedig néhány megye kivételé­vel a legtöbbnek képviselő-bizottsága túlnyomóan köztársaságiakból áll, előre látható, hogy 8—10 me­gye kivételével csupa köztársasági jelöltek lesznek az új szenátorok. A választási küzdelem mindazonáltal elég élénk, mit első­sorban az idéz elő, hogy külön­böző árnyalatú republikánusok versenyeznek a több­ségért. Kiválóan érdekes a mozgalom a fővárosban, illetve Seine megyében, hol a többek közt Frey­­cinet miniszterelnök is a jelöltek közt van. Noha a napokban tartott programmbeszédét a mérsé­keltek meglehetősen csípős megjegyzésekkel kisérik, győzelmét nagyon valószínű­nek mondják. Vogese­­megyében Jules Ferry, a kiváló államférfin, kit a boulangista üzelmek egy pár év óta egészen leszorí­tottak a gyakorlati politika teréről, várja halottaiból való feltámasztását az ottani választóktól. Kilátásai igen kedvezők. Összesen 79 szenátor esik új választás alá, kik közül eddig 63 köztársasági, 16 pedig mon­­archista volt. A köztársaságiak azt hiszik, hogy nem­csak megtartják birtokállományukat, hanem 6-8 további széket elhódítanak. Páris és Seine megye ösz­­szesen öt szenátort választ, mely állásokra Freycinet­­en kívül még valami húszan versenyeznek. Éppen ez okból igen élénk érdeklődéssel néznek a főváros majdani eldöntése elé. Az újév ,a honvédelmi minisztériumban. A honvédelmi minisztérium tiszti és tisztviselői kara ma déli 12 órakor tisztelgett a miniszternél és az államtitkárnál, hogy újévi jó kívonatainak kifeje­zést adjon. A családias ünnepély a miniszteri elfogadó teremben folyt le. A személyzet ez alkalommal az államtitkárt épp úgy, mint pár év előtt a minisztert, művésziesen kidolgozott albummal tisztelte meg, a­mely a tiszti és tisztviselői kar arczképét teljes számban foglalja magában. Az újévi jó kivonatokat a miniszter előtt az államtitkár tolmácsolta. Összegyűltünk ismét — mondá — mint minden évforduló alkalmával; nem azért, hogy egy régi szo­kásnak hódoljunk, hanem hogy szívünk érzelmeinek engedjünk; nemcsak azért, hogy üdvkivánatainkat fejezzük ki, hanem hogy mély tiszteletünknek, há­lánknak, ragaszkodásunknak adjunk ez alkalommal is kifejezést. Hálánk exczellencziád iránt ott gyöke­redzik, hogy nemeslelkű modorával mindnyájunkat eláraszt; hogy ha munkát kíván, a teljesített munka után elismerését, a jutalmat soha meg nem tagadja tőlünk. Szeretetünk és odaadásunk nemcsak a veze­tőt, de az igazságos és példával előttünk haladó fő­nököt is illeti, ki munkakedvében mindnyájunk előtt jár s kinek szobáját nem hagyja el soha egyikünk se, ha baja van, segítség, remény és vigasztalás nél­kül. Tiszteletünk és ragaszkodásunk ott kezdő­dött már, midőn először voltunk szerencsések exczellencziáddal érintkezésbe lépni; azóta nap­­ról-napra fokozódott az s az utolsó időben a legma­gasabb fokra emelkedett. Mi közvetlen közelből lát­tuk ama fáradhatlan munkásságot, tevékenységet, melyet exczellencziád az évek során át a haza és a legmagasabb trón érdekében, a honvédség fejlesztése, harczképessége és az intézmény megizmosodása érde­kében kifejtett. És ha ennek daczára épp a közel­múltban mégis találkoztak, kik elvakítva az emberi gyöngeségek és szenvedélyek által, exczellencziáinak leghazafiasabb intenczióit nemcsak megtámadták, de gyanúsítani is akarták, mi tudjuk legjobban, mily igaz­ságtalanok voltak e támadások,mily alaptalanok e gya­núsítások. Excziád büszkeséggel és önérzettel tekint­het működésének óriási eredményeire s büszkeséggel tekinthet legfelsőbb urunk és királyunk legmagasabb elismerésére s kárpótlást találhat a haza őszinte hálájában. Egy férfit, kinek múltja a fáradhatlan munka, jelene a fényes eredmények, kit szeretet és nagyrabecsülés vesz körül, az ily támadások nem érinthetnek. Mi sem természetesebb, mint hogy mi, de szerencsések vagyunk exczellencziád közelében működhetni, az évforduló kedvező alkalmát el nem mulaszthattuk, hogy azon imaszerű kéréssel fordul­junk az egek urához: áraszsza el exczellencziádat egdusabb áldásaival; engedje, hogy családja tagjai­­ban feltalálhassa a nyilvános életben tapasztalt kese­rűségekért a legdúsabb kárpótlást, és engedje, hogy exczellencziád a legjobb erőben és egészségben szere­tett hazánk, megszámlálhatatlan tisztvisi­­ői és i­s örömére sokáig éljen. Az államtitkár beszédét többször ujj s­é­r­zés szakította meg, s végén meg-megújul­ó éljenzés lövette. Fejérváry miniszter következ­ő. Re önért­ve válaszolt: Uraim! Az államtitkár úr­­. barátom szép za­vakban tolmácsolt érzelmeit én a magam­ról­..­n. teljes mérvben viszonzom. Minden alkalommal ta­pasztaltam, hogy az urak mindnyájan lankada tán szorgalommal, lelkiismeretes buzgóság- i i­dőiket. Mindnyájan azon szerencsés h­­ell­en v­gyünk, hogy önérzettel mutathatunk az e­­lért ered­ményekre. Biztosan számítok rá, hogy r.üi.t eedig, úgy a jövőben is ugyanazon buzgósággal seg­íti­­­k , támogatni fognak. A­mi a személyem ilen inti el, egytív nyilatkozatokat ill­­i, azokat inkább a­ párt­szenvedély sugalta, ezek engem kevéssé bántanak, mert lelkiismeretem tiszta. Mi mindnyájan tudjuk­, hogy mit akarunk : mindnyájan a hal és a k­ói és a honvédség érdekeit akarjuk előmozdítani. A nemes munka lelkiismeretes teljesítésétől se , " megtá­madás bennünket nem fog visszariaszt. Én, önöket, uraim csak arra kérem v , el­eddig, úgy ezentúl is vállvetve működjenek velem, hogy képesek legyünk ezután is havuk er..lm­é t fölmutatni. Ily eredményt egy ember műkő lesz, bár­mily önfeláldozó legyen is az, nem ho l­étre, az kérem az önök közreműködését. Isten ’te öni­k ! A miniszter beszédét zajos éljenzés követte, mire a miniszter a körülötte álló tisztviselőkkel ke­zet szorítva — s ez a kézszoritás, mint monda, vala­mennyi jelenlevőnek szólt, — a teremből eltávozott. Most következett az ünnepély második része. Bittó Kálmán miniszteri tanácsos rangidős­ csoport­főnök lépett elő s a személyzet nevében kifejezést adott ama mély tiszteletnek és ragaszkodásnak, mely­­lyel ez az államtitkár iránt viseltetik, de melyet sze­mélye iránt is érez. Meg van tiltva — mondá — az újévi üdvözlet, de mi nem tudunk e tilalomnak engedni. Szeretetünk és hálánk akartuk kifejezni külsőleg is ez album által, melyet a személyzet nevében ezennel átadni szeren­csés vagyok. Az államtitkár meghatottan fogadta a személy­zet e megemlékezését. Igaz ugyan — mondá — hogy az utolsó idők­ben azon irány kapott lábra és nemes indok is vezé­relte azt , hogy az újévi üdvözletek szokása helyett jótékony czélra tétessenek adományok. S ily intézke­dés történt nálunk is. De ez az intézkedés nem min­dig vezet czélhoz, mert vannak, kik szivük érzelmeit nem tagadhatják meg , nem vonhatják meg maguk­tól azon örömöt, hogy jó embereiknek az évforduló alkalmából jót is kívánjanak. És higgyék meg, uraim, hogy rendkívüli örömömre szolgál, hogy önökkel itt találkozva, mindnyájuknak a legjobb kívánhatom. Nem kutatom, hogy mi vezérelte önöket, de egyet tudok, uraim, hogy hálám és ragaszkodásom önökhöz határtalan és rendkívüli. Mi idézte elő azon ragaszkodást, azon szimpathiát, azon egymáshoz való vonzalmat ? A bennünk lévő lelkesültség, mely­­lyel miniszterünk iránt mindnyájan viseltetünk, az, hogy urunk és királyunk megelégedését elnyerni legfőbb törekvésünk, létesítette a köztünk uralkodó összetartást, tiszteletet és ragaszkodást. Higgyék meg, uraim, hogy azon idő, melyet a minisztériumban töltöttem és még töltök, nem fog oly hamar emlékezetemből elt­osódni, mert láttam hazafias, odaadó munkásságukat. De nemcsak lelki szemeim előtt állanak az önök képei, hanem az önök által nyújtott szíves ajándék lehetségessé tette, hogy testi szemeimmel is folyton láthassam önöket. Ha örömet akartak szerezni, ezt elérték; ha meglepetés­ben akartak részesíteni, ez teljesen sikerült; ha há­lámat akarták elnyerni, ezt elnyerték. Szívességükért és annyiszor tanúsított ragasz­kodásukért hálás köszönetemet kifejezve, engedjék meg, hogy az év fordulója alkalmával azon őszinte óhajomnak adjak kifejezést, hogy mindnyájan egész­ségben és erőben azon czél felé tovább működhessünk, mely előttünk mint vezércsillag ragyog. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, január 1. A miniszterek nem fogadnak. — A m­a­­g­y­a­r tisztviselők or­z egyesületének táncze­val egybekötött­ társasestélye. — Nemzeti múz­eum­,­­ természet és néprajzi tár, nyitva d. e. 0 — d. u. 1-ig. — (1­.­­ u. 1­­­8-ig 10 kr. belépi' ) — A muzeum többi tárai is meg­tekinthetők 50 kr.jézáv belépő mellett. — Iparmű­vészeti muzeun, az Andrássy után, nyitva d. e. 9— d. u. 1.-ig. — D­e­á­k-m­auzoleum a kerepesi-uti teme­tőben, nyitva d. u. 3—8 között.­— Nyilvános kőavv­­tártak: n­­u 2 s­i­ ng . d. e 0— d. u. i, a­k­a­d­é­m­i­s­i d. u . a. 7, egyetemi d. o. .10—12 óráig. — illáskért nyitva egt.iz nap. Belépt. díj 30 krajezír. l­apunk mai számához fel ív mel­léklet van csatolja e tar­talommal : Tanügy. — Iroda­lom. — T­á­r­c­z­a : Az utókó fellobbanás. (Regény,, irta Regre Alajos ) -— JKözgá­ dzeig. Lapunk legközetebt­ számi*, remdkivttli kiadásban, pénteken reggel jelen meg. Uj regényünk. Lapunk mai számának mellék­­: letn ■, ¦ ;ük meg Ua'os - Az - a fellobbanás« czitüü regényének közlését. A régi gárda a kitűnőségének uj műve bővelkedik mindama kiváló tulajdonságokban, melyek regényeit olyan ol­vasottakká teszik és meg vagyunk róla győződve, hogy olvasóinknak e regény közlésével a legélvezete­­sebb uj évi meglepetéssei kedveskedünk. — decz. 31. Személyi hírek. Erzsébet fölrevczeinie — mint Bécsből sürgönyzik — a m­ad­ritfi tartózkodását '* j _ tér vissza Bécsbe. — Steiner Fülöp székesfehérvári püspök a karácsonyi ünnepek után Alcsuthon J­ó­­z­s­e­f főherczeg családjánál látogatást tett. —• Wahr­mann Mór orsz. képviselő a »Stefánia« szegény gyer­mekkórház egyletnél új évi ajándékul 2000 frtos ágy­­alapítványt tett. B. U. É. K. Az újév a naptár legbanálisabb ünnepnapja. Gépiesen mondjuk a legidegenebb, a legközönyösebb emberrel való találkozáskor, a régi elcsépelt, unalmas frázist: »Boldog új évet kívánok!« Rettegjük e nap reggelét, mikor a kéményseprő, szemetes, házmester, boltiszolga, lapkihordó, levél­hordó, mosóné, hordár és soha se látott alakok egész raja megtámad, hogy egy jókora borravaló reményé­ben azt hazudja, hogy: »Boldog újévet kívánok!« Gyötrelmes napja a szegény gyermekeknek, akiknek czifra gratuláló lapon silány verselményt kell kör­­mölniök a papának, mamának, nagyapának, nagy­mamának, keresztapának, keresztmamának, bácsik­nak, néniknek és nemcsak le kell irniok, de be is kell magolniok és iszonyú szepegések s akadozások közt eldarálni, különös gondot for­dítva a végsor kellő kiemelésére: »Boldog új évet kívánok!« Százával pazaroljuk a névjegyeket, egész nap borítékokat czimezünk, krajczáros postabélyeget ragasztunk és törjük a fejünket, hogy kit felejtettünk ki.. . s csak harmadnap veszszük észre a legbefolyá­sosabb ismerősünk hideg arczán, hogy elfelejtettük neki megírni az ismert négy betűt: B. u. é. k! — Fontos tudósításokat, érdekes választ, gyöngéd bizta­tást, baráti, gyermeki, szülői, jegyesi levelet várunk, lázas türelmetlenséggel lessük a postát és három nap egyfolytán nem érkezik más, nem olvasunk mást, mint: B. u. é. k! — Valóban bosszantó kellemetlen napok ! Szeretnénk elzárkózni, elbujdosni, menekülni. És mégis... Mikor Szilveszter éjjelén az az óra, melynek verését napról-napra közönyösen hallgat­juk, tizenkettőt üt, szivünk mélyében minden ütése visszhangra talál, sajátságos meghatottság — vegyü­­léke a bánatnak, félelemnek, reménynek — lopózik keblünkbe és önkéntelenül szemlét tartunk a lefolyt év eseményein, fürkésző pillantásunk keresgél a szü­lető év ködében, fájdalmasan gondolunk az elköltö­zöttekre és élő kedveseink megjelenvén lelki szemeink előtt, őszinte szívből suttogjuk: »B. u. é. k.!« És a mint e sorokat írjuk csakugyan at 1890-nek halálos órája, mi szívből írjuk le: »Azoknak, a kikkel egész éven át összeforrva, együtt gondolkozunk, működünk, érezünk, a »Pesti Napló« kedves olvasóinak »Boldog, uj évet kívánunk!« A honvédség köréből. A honvédség »Rendeleti Közlöny«-ének mai száma közli: Ő Felsége elrendelte a gyulafalvi Bulyovszky Károly vezérőrnagynak a 1­77. honvéd-gyalogdandár parancsnokának mint »szol- l gálatképtelennek« és R e i c b­­ i n-M­e­i­d­e­g­g b. ez- - redesnek a 7. honvéd-gyalogezred parancsnokának, mint »rokkant«-nak nyugállományba való helyezé­sét. — Virányi Géza 1. honvéd-gyalogezredbeli őrnagyot a 8. honvéd-gyalog-ezredhez helyezték át. P­a­s­c­u Sándor 8. honvéd-gyalog-ezredbeli alezredes a 7-ik és Kabrovszky Frigyes 11. honvéd-gya­logezredbeli alezredes a 14. honvéd-gyalogezred pa­rancsnokává neveztetett ki. Pável püspök kitüntetése. Abból az alkalomból, hogy Pável nagyváradi gör. kath. püspököt a király a titkos tanácsosi méltósággal kitüntette, a püspöki káptalan és a papság — mint lapunknak Nagyvá­radról sürgönyzik — tisztelgett a püspöknél. Az ün­nepi szónoklatot K­ő­v­á­r­y nagyprépost mondotta, mely után átadták a püspök arczképével és a hivek aláírásával ellátott albumokat. Felolvasó estély Aradon. Beksics Gusztáv orsz. képviselőnél ma Csik János és Péterffy Jenő egy aradi küldöttség tisztelgett azzal a kéréssel, hogy Aradon jótékony czélú felolvasást tartson, melynek jövedelme a gyermekmenhely javára fordít­­tatnék. Beksics megígérte, hogy még február hóban eleget tesz az aradiak kívánságának. Orth János sorsa. A »Hamburger Lloyd« közzé­teszi, hogy Orth János hajóját az 1891. év január havában elveszettnek nyilvánítják, mire az Eiffe és Moor biztosító ezég a hajóért járó bizto­sítási összeget ki fogja fizetni. Orth János anyjának képviselője már meg is tette a szükséges lépéseket a biztosított összeg kifizetése iránt. Schliemann végrendeletét, egy athéni távirat szerint, ma bontották fel. A végrendelet értelmében a régiségek gyűjteményét az elhunyt tudós a berlini néprajzi múzeumnak hagyományozta. Leleplezések a berlini katasztrófáról. A Kon­stantinápolyban megjelenő »Levant Herald«, mely az orosz nagykövetséggel összeköttetésben áll, vasárnapi számában azt a hírt közölte, hogy egy Zatcharsky nevű, rendesen Szófiában tartózkodó herczeget, továbbá ennek L­a­­­z­k­y nevű barátját s több Perában lakó oroszt letartóztattak. Erre vonat­kozólag most egy konstantinápolyi jelentés azt a ma­gyarázatot adja, hogy a letartóztatások a borkii ka­tasztrófával vannak összefüggésben. Zatcharsky her­­czeg tulajdonképpen egy Nakaritschey Milton nevű orosz, kinek Lutzkyval együtt jelentékeny része volt a borkii vasúti katasztrófa előidézésében. A két merénylő immár jó sokáig bujdosott a külföldön s most vasárnap, mikor Konstantinápolyba érkeztek, az orosz konzulátus közbenjárására letartóztatták. Mikor vasárnap a foglyokat egy Odesszába indu­landó orosz gőzösre akarták szállítani, az álherczeg és barátja megtámadták a csolnakban ülő őröket s lefegyverezvén őket, teljes erejükből kezdtek egy an­gol hajó felé evezni, jelekkel iparkodván megértetni az angol hajó kapitányával, hogy orosz politikai me­nekülők. Az angol hajó föl is vette őket, de a menen­­kültek öröme nem tartott sokáig, mert orosz közben­járásra már másnap kiszolgáltatták. Hogy e jelentés mennyiben alapul valóságon, az e pillanatban termé­szetesen még nem ellenőrizhető. Karácsony ünnepély a Pilis aljában. A Kárpát­egyesület budapesti osztálya múlt vasárnap Pilis­szántón, az ottani szegény gyermekek javára rendezte második karácsonyfaünnepélyét az állami népiskolá­ban s részt vettek benne Tóth József pest megyei tan­­felügyelő, Kontra Kálmán főszolgabíró, Baross Pál földbirtokos, Spanyevics Márk esperes-plébános stb. Az ünnepélyt a gyermekek éneke nyitotta meg, azon­ban a szántói plébános, a tanfelügyelő és az egyesü­let részéről dr. Marinovich Imre tartottak beszéde­ket. Majd egy kis tót fiú és leányka szép magyar be­szédben köszönték meg a kiosztott ajándékokat. Több mint hatvan gyermek részesült ajándékokban, köztük huszonnégyet teljes öltözettel láttak el. Az ünnepély után az osztály több tagja tegnap az Európa szálló újonan díszített nagy termében rendezett sikerült évzáró táncrestélyt. A terem alig bírta befogadni a nagyszámú díszes társaságot, mely a legkedélyesebb hangulatban reggeli 3 óráig maradt együtt. A »kántor úr« regénye. A dabasiakról azt be­szélik, hogy szeretnek mindenkit, a­kit csak lehet, felültetni, hanem most az egyszer őket ültették fel, még pedig alaposan. Ezelőtt mintegy kilencz évvel a kis dabasi katholikus kántori állás üresedésbe jött és semmiképpen nem találtak rá pályázót. Egyszer azonban egy jó hangú, megnyerő külsejű fiatal­ember állított be a faluba s azt mondta, hogy Mártonffy Istvánnak hívják, okleveles tanító és kántor s haj­landó is volna elfogadni az üresedésben levő hivatalt. Előmutatta bizonyítványának a másolatát is, melyen egyik alföldi falu pecsétjével ellátott hitelesítés is volt. A kisdabasiak kapva kaptak a pályázón s meg is választották kántornak. Ebben még nem volna semmi különös, mert Mártonffy tökéletesen megállta he­lyét, annyira, hogy mindenki szerette a faluban, sőt nemsokára megválaszttatása után egy ottani birtokos leányát is megkérte s oda is adták neki. Hanem az esküvéshez keresztlevél is kellett volna, azt azonban a »kántor ur« sehogysem akart keríteni s megkérte a papot, hogy adja össze őket keresztlevél nélkül, hiszen úgy is ismerik, meg ott van a hitelesített bi­zonyitvány is. A pap hajlott a kérésre, s összeeskette Mártonffyt a leánynyal. A kántor ezután boldogul élt feleségével s már néhány gyerek is csacsogott körülötte, mikor az őszön egy kopott öreg ember állított be az udvarába: a saját édes­apja. Kérve kérte a kántort, hogy segítsen rajta, míg keresethez juthat. Mártonffy azonban nem is akarta az öreget megismerni, s kiűzte a házából. A szívtelen fiú ez eljárása miatt az elkeseredett atya annyira megha­ragudott, hogy elment az esztergomi érsekhez s annak bejelentette, hogy a kisdabasi kántor Mártonffy István soha sem volt az aminek nevezi magát mert az ő fiát, Mihályi Istvánnak hivják, s nem is kántor, hanem bognár, a ki hamis név alatt meg is házasodott, s kilencz év óta bolondítja a kis dabasiakat. Az érsek erre a feljelentésre felszólította a dabasi plébánost, hogy küldje be a kis­ dabasi kán­tor keresztlevelét. Ez a felszólítást közölte a kántor­ral, ki meg is ígérte, hogy majd előkeríti a keresztle­velet,­­ azonban másnapra úgy eltűnt a faluból,­­y azóta hírét se halljáét és gyermekeit pedig hagyta a faképnél. A fa már a világi hajó­­­ is beleavatkozott s kárhogy miként jutott a ’nevű kántor a bizonyít hiteles másolatához, melyek azt hiszik, hogy azony­itványt ő maga látta s egy jegyző segé egyetértve »csinálták« a hitelesítést. A haldokló Foucherb­eil, Francziaország bécsi nagykövete , de Careil szenátor, hazánk közgazdaságijainak alapos isme­több nap óta aggasztó. Környezete minden napban remeg a kata bekö­vetkezésétől. Gladstone születésiAz angol parlamenti­e kiváló alakja te­lte meg születésének V évfordulóját. Az apférfiu, mint az angol­­- irják, kitűnő egész örvend s szellemének honysága olyan, miány évtizeddel ezelőtt. A most a napnak legh részét szellemi mun­­k tölti, de­­közben­ kimegy a karvardeni k'y parkjába s ott edvteléssel űzi kedvencz fokozását, mely be­méltón edzi folyton itt­ a favágást. Ez egyszer résztvesz a badeni templomban isteni tiszteleten s ott ő­lőimádkozó, egyikig az egyházközség lefte. Hawardenbelő hó folyamán fogják felárni azt a kis szedet Hawarden lakói Glaone és neje arsalmának emlékére ké­szítek. B­erlinben letart a magyar kispap. Berlini lapból veszszük át s­z8 esetet. Mintegy tíz nap itt beteges külső ember jelent meg egy ottaügyvédi irodábl Igl István budapesti papvidékként mi magát. Kérdezte az ügyvét, vájjon hajli16­0 magánvádját kép­­viseli egy báró elletek óta egy igen előkelő egyé­gnél bizalmat be és azután előadta a tényjádékot. Négy ismerkedett meg a magyarja Müncher­óval, ki azóta hosszabb időn , a légiolcsa életmódra csábította őt, s külösen svájczi vitzték a legnagyobb or­­giákat az ifjú azt ugy e kicsapongások kö­vetkeztén rendülgészsége úgy annyira, hogy t­osai azt­ák neki, hogy tanul­­mányai szakitsa flinbe azért jött vissza, hogy a trótól 15,0 kárpótlást követeljen. E czélból Ég­ott az ffegirta levelét a báró­nak, ki az­nban azt ellő bíróságnak adta át. Girgl töl úgy vilult, hogy követelésé­nek érvért szerezzél. Végre G. ügyvéd­hez jött, aki kijelete, hogy hajlandó ügyé­ben eljárt az eset, jelentkezik a rend­őrségnél, mely őt­­ napja eredménytelenül nyomozza.Az ifjú P megjelent a rendőrség előtt, mely őt nyomtatta. A berlini haró­gok által vezetett emélhetőleg minél előbb ki fogja deríteni, s irányban bir alappal az ifjú előadása. Diplomaták mint lapunknak Bécsből sürgönyzik, a köz okban gr. D­e­y­m Fe­­rencz, monarchiai nagykövete és ugyane követség titkára­­­s . Henrik között pisz­tolypárbaj ment ,dynél azonban egyik fél sem sérült me, diplomata közt kitört konfliktus k­keletü és az angol lapok­ban több ízben, v- A konfliktusra tisztán magánstíniv.'gu ugjráot.’LütZOív már része'­sen kihívta Londujykövetet, de a pá csak most történt minthogy mérvadó gen kezdetben afel ellene, hogy egy n. követ nem párli alája rendelt követsi titkárral. Mind­enata csak rövid idő elől jött Ausztriába, ígverekedjék. Jótékony erseny Dabason. Az alsó­­dabasi ref. egyháznap Halász Olivér da­basi nagybirtok­kaszinóban hangversenyt rendezett, melyárosból, mint Dabas kör­nyékéről nagy sísereg randáit le. A fő­városból ott volt közt: gróf Károlyi Gá­bor nejével, Li orsz. képviselő nejével b. Pongrácz Vitáz Gyula, Balogh Allűr, nejével, Hirkó­dos családjával, Madarára­s József orsz. képdjával stb. A hang,-/ senyben közremissy­ Cornet asszony, v­ezér Margit, apia növendéke, Sólymosi Elek, a népszintékács Gyula tanár, Lipós Ferencz operam­ados Béla, az opera ag­ja és Halász Oliv­olina grófné a legutolsó pillanatban kozreműködésről s nem is jelent meg a In. A hangverseny után Halász Olivér 'i társaságot házához es­télyre hívta, de a legderültebb hangulat­ban Rácz Palilett ma hajnalig tartott, a­mikor a nagy az első vonattal vissza­tért a fővárosb Nagy­tűzn. Egy távirati jelenté­sünk szerint L ó­év négy nagy tűzesettel zárult le. A Qs Streeten pusztított tűz­vész, melyről Illlés, egy fél millió­nyi kárt etalott a Cityben ez a tűz pusztított, Haszben egy nagy olajgyár gyulladt meg .Szomszédos házzal egyetemben elhamvadt. Éjfél után a Cityben fakereskedés s London délkeleti rész sör- és borraktár ham­­vadt el. Régi tőzegeben érdekes leletre bukkantak, fileg még a pogány idők­ből származik­ás egy halmot hordatott le feketeszék­áz alatt öt emberi csont­vázat és két talált. A csontok közül különféle éksz, ezüst fülbevalók, ezüst karperecz, ép gombok és ezüstből font mentezsinórdslakó a magyar ruhákon szokott lennovábbá egy zablát és egy kengyelvasat?-üd nyithegyeket. Miután a pogány mókásban volt az, hogy nyi­lakat lőttek kétségtelen, hogy a domb egy pogány .É, nejének és három szol­gájának vel­et valószínűleg elevenen temettek epziránt egyelőre a szegedi múzeum Ige Per János fog adni, ki a rendkívüli éjt már átvette. A vilisésebb városa bizonyára Genf. Nem­rég történt, hogy egy gaz­dag braunse több milliónyi vagyonát e regényes fektatyta s most újból hasonló szerencse érta­dag polgára, ki Egyip­tomba utazni ehunyt, három milliónyi vagyonának városát tette. De a sze­rencse sohaseUgyanazon a napon, a melyen Revfmdté lett, bontotta fel a freiburgi­­Svrzo­vén kisasszony vég­rendeletét, ko­millőd iránti tisztelete jeléül két ut­­ vagyonát Revillodra hagyta s igyenek a milliók is Genf zsebébe vándka, melyet e város czime­­rében hord, í­gy nem illik egy jól meg­telt pénztári . Tartsanak meg továbbra is azon kitüntető jó­indulatukban, melynek most adták tanúságát s széj­jel oszolva kiki családi szentélyébe, találja meg ott a legfőbb földi boldogságot. De ismételve köszönetemet kell nyilvánítanom azon szíves, rendkívül szép megemlékezésért, melyet önök nyújtottak. A nyilvános pályán működő férfit — nézetem szerint — kétféle kitüntetés és jutalom érheti. Egyik, mit uralkodójától nyerhet, mint mun­kássága és érdemei jutalmát; a másik azon bizalom, melyben polgártársaitól, barátjaitól részesülhet. És higgyék meg, ez nem kevésbbé lélekemelő és szívre­­ható, hisz ez a szív érzelmeinek, a tiszteletnek és ba­rátságnak igaz kifejezése. Mindenkor adós leszek érte, hogy ez érzelmekkel megajándékozzak. Fogad­ják még egyszer köszönetemet. E beszédre újabban felhangzott a lelkes éljen­zés, s ezzel az ünnepély véget ért. Az album igen szép kivitelű munka, barna disznóbőr-kötésben, küllapján az ország czimerével, első lapján művészi keretben az államtitkár czime­rével ; második fa­ja egy honvédet ábrázol kibontott nemzeti zászlóval, s a honvéddel szemben — a mi­nisztérium kettős szervezetének kifejezéséül — egy, a törvénykönyvre támaszkodó polgári alakkal. A kö­vetkező lapokon a minisztérium polgári és katonai tagjainak arczképei vannak.____________________ lapunkra. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ n­­egyven­ketedik évfolyamára. Január 1-jével új előfizetést nyitunk Előfizetési árait: reggeli és esti kiadásra.) (A Egész évre .................................... 18 frt — kr. Félévre .......................... ............ 9 frt — kr.­­Évnegyedre.................................... 4 frt 50 kr. Egy hónapra ............................... 1 frt 50 kr. Az előfizetések Budapestre, a »Pesti Napló« kiadóhivatalába (Ferencziek­ tere, Athe­­naeum-épület), legczélszerűbben postai utalványnyal küldhetők. Ha az esti kiadás postai kü­lönküldése kívántatik, a bélyegre havonkint 35 kr, évnegyedenkint 1 frt felülfizetendő. A ,,Pesti Napló“ szerk. és kiadóhivatala.

Next