Pesti Napló esti kiadás, 1891. április (42. évfolyam, 89-117. szám)
1891-04-08 / 96. szám
Budapest, 1891 Szerda, április 8. 96. szám. — Ára 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) Budapest, április 8. A képviselőház e hó 13-án, hétfőn d. e. 11 órakor ülést tart. A hármas szövetség. Olasz részről ma megczáfolják azt a hirt, mintha a hármas szövetség megújítására kezdett diplomácziai alkudozások már befejeztettek volna, ellenben valószínűnek tartják, hogy ez irányban nem sokára az érdekelt három hatalom tárgyalásokat fog kezdeni. Az egész hír kétségkívül tendencziózus, mert senki sem állította, hogy efféle tárgyalások mostanában folytak volna. Különben sem fogják az illető kormányok a dolgot dobra ütni s azért nagyon valószínű, hogy az említett hír azok részéről hozatott forgalomba, kik a hármas szövetséget szét akarják ugrasztani Csakhogy szándékuk kivitelére a legcsekélyebb kilátásuk sem lehet, mert az érdekelt három kabinet barátsága folyton a lehető legbensőbb s Crispi visszalépése legkevésbbé sem érintette a viszony alakulatát. Éppen ma jelentik Berlinből, hogy ott Rudini olasz miniszterelnökről a legjobb véleményt táplálják és dicsérik működését, mert tudja vérmérsékletét fékezni s megvan benne a kellő szívósság és kitartás, hogy a legnehezebb helyzettel is megbirkózzék. Bizonyosra veszik, hogy Olaszország nem fogja megváltoztatni viszonyát a hármas szövetséghez, sőt éppen abban, hogy Olaszország egyre nagyobb önérzettel lép fel, látják kezességét annak, hogy hű marad eddigi politikai irányához. Megcáfolják azt is, hogy Caprivi kanczellár Rudimnak némi szemrehányást tett volna, mert egy franczia lap levelezője előtt nem egész helyesen magyarázta a hármas szövetség igazi természetét. E hírt már fölmerülése első pillanatában gyanúsnak találtuk , megtettük rá észrevételeinket, melyek jogosultsága a mai hivatalos dementiből világosan kitűnik. Ma egyébiránt Berlinből a forgalomba hozott nyugtalanító híreket is megcáfolják. A »Nordd. Allgemeine Zeitung« a többek közt utal azon körülményre, melyet már tegnap mi is kiemeltünk, hogy Oroszország épen most látja el hadseregét egy uj lőfegyverrel s ez a körülmény maga csaknem kizárja azt, hogy az orosz kormány most akarna komolyabb akcziót indítani. A német officziózus aztán szemlét tart az egyes államok közt fenforgó összes viszályos kérdéseken s azon következtetésekre jut, hogy egyik sem indokolja a harczias aggodalmakat, melyek tehát legalább ez idő szerint teljesen tárgytalanok. A szófiai gyilkosság. A »Times«-nek Szófiából azt jelentik, hogy a bolgár kormány éppen nem titkolja azt a meggyőződését, hogy a szófiai gyilkosságért magas állásban levő orosz hivatalos személyiségeket terhel a felelősség. A kormány lapja már határozottan azt állítja, hogy a gyilkos az elfogottak között van. Stambulov — így szól a »Times« — több ízben volt a fogházban és maga hallgatja ki az elfogottakat. E közben azt a tényt konstatálhatta, hogy maga Nelidov, a konstantinápolyi orosz nagykövet tartotta kezében az összeesküvés szálait. Ez a felfedezés nagyon megijesztette a portát, s mert el akarta kerülni az összetűzést Oroszországgal, a Konstantinápolyban elfogott gyanús egyéneket szabadon bocsátotta. Ezek között volt Stancsev, a volt szófiai polgármester és Csikmanov, Zankov titkára. Midőn ezek elfogottak, zavarukban sok mindenféle titkot elárultak. Azt mondták, hogy ők politikai küldetésben jöttek Nelidovhoz Konstantinápolyba, s az ő védelmét veszik igénybe, mert az orosz nagykövetség utasításai szerint cselekedtek. A bolgár kormány el van tökélve, hogy a bűnösöknek talált orosz alattvalókat nem fogja kiszolgáltatni az orosz hatóságoknak. Ha valamely czivilizált állam a kapitulácziók értelmében valamely gonosztevő kiadatását kéri, ezt csak abból a czélból teheti, hogy maga vizsgálja meg az ily egyén ügyét és megbünteti azt, ha bűnösnek találja. De Oroszország éppen ellenkezőleg visszaélt a kapitulácziókkal, hogy a pánszláv izgatók eszközeinek büntelenséget biztosítson. Kalobkovot és még számosakat az orosz kormány rögtön szabadon bocsátott, a mint ezek kezeibe kerültek. Nabokov kapitány, akit Szófiában halálra ítéltek, a mint az orosz hatóságok A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. A toweri apátság. Irta : Besaut Walter. 19 Angolból fordította: Á, KätOIlä ClCllieiltill. A szabadság áldott levegőjét szívták, mely azonban maga is börtönbe lett zárva, mert képzelni sem lehetett ennél zártabb levegőt. Először is a szoba alacsony volt s a középet elfoglaló hosszú asztal körül, mintegy husz-huszonöt egyén ült. Az éj hideg és nedves volt; a társaság faszegekre akasztó köpenyét és kucsmáját; a nedves köpenyek kigőzölgése a forró sör, fűszeres leves, porter, puncs, ürmössör, grog s egyéb italok, meg vagy hat pipából ömlő s boszantó csömörletes dohányfüst, végre pedig a szobát bevilágító hat szál gyertyának a gyakori koppantásából eredő szagok vegyüléke, képzelhető mily gyönyörűséges légkört alkottak! A társaság tagjai azonban nem látszottak ezzel törődni, sőt a mint látszott még élvezettel szívták be ez illatot. A helyiség a »Királyfej« egy hátsó terme volt, a Little-Aire utczában Whitechapellben. Az ablakok, melyek sohasem lettek kinyitva, egy posztófestő tágas udvarára nyíltak. A szoba egész bútorzata a fentemlített asztal s a társaság számának megfelelő székekből állott. Az asztalfőnél karosszék, amint ez már a klubokban lenni szokott. Több száz klub létezett ez időben Londonban. A mienk az úgynevezett »Snug«-ok dicső társulatát képezte. Eredetileg társas czélokra alakulván, az döbbent Snug-ok híresek voltak vig csingjaik, ötleteik s tréfáikról. Snungnak lenni akkoron annyi volt, mint kedélyes, víg és ártalmatlanul dorbézoló czimborának lenni — de azóta politikai társulattá alakult e klub is. A Sungok ajkán most már igen ritkán csendült fel a dal Az új társak valamennyien higgadt, komoly férfiak voltak, kik elreteszelték az ajtókat, ha egybegyűltek. A mi klubunk is egyik tagja volt ama nagy forradalmi társulatnak, mely ezerekre menő tagokat számolt s az egész országban szétágazott. E társulat s minden tagja melegen üdvözölte a franczia forradalom kezdetét s hő óhajukat képezték a hasonló reformok saját hazájukban, tudniillik a kiváltságos osztályoktól elvonni a hatalmat s azt az egész nép által választandó parlamentre ruházni. Alig állhat fenn kétség arra nézve, hogy ha a franczia forradalom simán folyik le, ez elv hazánkban is általános utánzók és hű követőkre talál, habár nem lehet biztosan megállapítani, hogy ez irányban meddig terjeszkedtek volna. A Sing-társulat tehát, egyik tagját képezte amannak. E korcsmában gyűltünk össze vasárnap esténkint. A korcsmáros azt vallotta, hogy nem tud felőlünk egyebet, minthogy oly klubnak vagyunk tagjai, hol vigan énekelnek, dohányoznak, poharaznak s bizonyos háziszabályoknak engedelmeskednek, melyek bizonynyal elég ártatlan természetűek lehetnek, miután berámázva függnek a kandalló fölött. Kellő hivatalos személyzettel is bírtunk. A titkár én voltam. Pontos jegyzőkönyvet vezettünk. Csakhogy ezt elzárva tartottuk, valamint értekezleteink is zárt ajtók mögött történtek. Gyűléseinken azoknak engedtetett át a szó, kik valami indítvány vagy értesítéssel léptek elő. Már, amint a hasonló kluboknál volt szokásban, hol minden tag égett a vágytól beszélni, ama vágytól sarkalva, hogy lássák mikép hangzanak elveik szavakba öntve ? Mindenki saját magáért fizetett s olykor, — habár nem gyakran — énekeltünk is. Józan gyülekezet volt, hol csak elvétve fordult elő, hogy valaki leigya magát. Mielőtt valamely új tag a klubba lépett, szükséges volt bizonyos szertartásnak alávetnie magát. Valamely régi tagnak kellett őt ajánlani s megesküdnie, hogy sohasem fogja a klubon kívül ismételni amaz érzelmeket, beszédeket, véleményeket, melyeket a klubban hall. S ez fontos elővigyázati rendszabály volt, mert, noha én olvastam Taine Tamás »Az ember jogai«-t, s a Joel Barlow »Kiáltvány a kiváltságos osztályokhoz« czímű művét, sohasem hallottam sehol forradalmibb érzelmeket sem lázítóbb beszédeket, mint itt. A klub tagjai jellemzetesen képviselték amaz osztályt, mely az úgynevezett »Levelező társulat« s más hasonló forradalmi társulatokhoz tartozott. Azaz, hiába kerestük volna ott London valamely tekintélyes polgárát, a nagykereskedő nem volt köztünk ; se a city papságának valamely képviselője, még csak egy disszentáló protestáns lelkész sem. Se a hadsereg vagy tengerészet valamely tisztje, se ügyvéd, se orvos, se semmi más tanult ember, s csak egy pár boltos, mert a világon senki sem fél s irtózik anynyira a rendzavarásnak még csak a gondolatától is, mint a boltosok, mert csak békés időben, midőn a hölgyek bátran sétálhatnak az utczákon, reméli előnyösen túladhatni áruin. Ők szükségkép mindig a rend barátai, vagyis az alkotmányos állapotokéi. A mi embereinket nagyobbára a kézművesosztály szolgáltatta, — tudniillik az olyan kézműveket gyakorlókat, melyek ügyességet és értelmességet igényelnek: ennélfogva a dicső Sing-társulat több Bunhill-Row-i órást, Spitalfield-i takácsot, nyomdászt, műasztalost, fa-, vagy elefántcsont vésőt, czipészt, (kik minden időben kutató szellemmel bírtak) s több másféle kézművet mivelő egyéneket. Azonban a magasabb osztály is szolgáltatott nekünk mégis egy kis kontignenst. Volt ott például egy Temple-beli ifjú ur, joggyakornok, ki nagy tűzzel karolta fel az ügyet. Volt még egy másik épp ily tüzes fiatal ur, aki a cityt felgyújtani s a Towert levegőbe röpíteni indítványozta. Ez a fiatal úr ki lett rekesztve az oxfordi egyetemről. Egyébként atheista és poéta volt. Volt továbbá egy író, ki rendelkezésünkre bocsátá a tollát. Azonban kinézése nem bírta fölkelteni személye iránt a bizalmat. Hogyha valakinek a tolla nem elég hathatós arra nézve, hogy egy pár czipőt szerezzen magának általa, hogyan használhatná azt sikeresen az alkotmány megdöntésére? Volt egy vörös orrú úr is, kit »tisztelendőséged«-nek szállítottak. De hát vannak emberek, kik egy gyógyszerészt is megnagyságolnak. Annyi bizonyos, hogy ez az egyén sohasem viselte az egyházi öltözéket. Volt továbbá egy pár kereskedő-gyakornok, de hát ezek többnyire sokkal félénkebbek, semhogy forradalmakat iparkodnának fölidézni. Fél elveszíteni a helyét. A brstokhoz hasonlón, legtöbb kilátása nyílik a keresetre a béke langyos idejében. Ha ura, a kereskedő meggazdagszik, neki is csak jut egy kis morzsa. Háború vagy zendülés idejében ezek akár éhen is veszhetnek. Ennélfogva a forradalmi társulatok névsorai nem sok kereskedelmi gyakornokkal dicsekedhettek. Az olvasó ismeri már Rosnay marquist, s látta őt whistezni a St. Katalin apátságban. Alig hiszem, hogy jelenlétéről a klubban a szerzeteseknek tudomásuk lett volna. Azonban csak nagy ritkán járt el a klubba. Azt sem tudom, mikép lett ott taggá. Mindig csak halkan beszélt s akkor is egyedül legközelebbi szomszédjával, de nagyban érdeklődött, ha — amint ez gyakran előfordult — a tüzesebb tagok valamelyike az akkori kor szellemében szónokolt. Amint mondá, ez őt Párisra emlékezteti. A ma este szónokoló ifjú szintén ismerős önök előtt. Mert tényleg nem volt az más, mint Archer Richárd, az apátságbeli iskolamester és orgonista. Egek 1 — Ha ama tiszteletreméltó társaság tudja ezt, mihamarább kiteszik állásából. Ha csak sejtették volna is, az ő iskolamesterük, kinél hivatásának megfelelő szelídséget föltételeztek, a nyájas zenész, kinél templomi zenéjéhez méltó ájtatosságot hittek: a valóságban lángoló forradalmár s lázító szónok, valóban csodálkozásba ejtette volna jámbor lelkeiket, a legelsőtől a legutolsóig. Archer Rikhárd még csecsemő korában került e vidékre. Akkor még fiatal anyja özvegy volt. Erkölcsi bizonyítványkép magával hozta házassági bizonyítványát. Amint mondá, férje egy hajótulajdonos szolgálatában állott, ő maga pedig egy citybeli iparosnak a leánya. De férje elhalván, ínségre jutott gyermekével. Az emberek nem vizsgálják nagyon közelről az efféle népség történetét. Ez a fiatal özvegy, előbb két kis szobás kunyhót bérelt Cat’s Hole-ban, e gyönyörűséges helyen Szt.Katalin sikátora és Ditchside közt, melyet a legszegényebb s legdurvább nép lakik. De az özvegy ügyes varrónőnek s tisztességes magaviseletü nőnek bizonyulván, előnyösen ismertté vált a jobb osztályok előtt is, s tőlük munkát kapván s képes lett tisztességesebb helyre költözni. e közben fia is felnőtt; iskolába került s gyors reszü s rendkívüli emlékezőtehetséggel megáldott legénynek bizonyult. A mint idősebb lett, kiváló zenei tehetséget is árult el, úgy hogy alig volt hangszer, melynek sajátságait hamar magáévá ne tette volna, mihelyt alkalma nyílt rá. Ebben tiszteletes dr. Banter, az egyik szerzetes ösztönözte, a ki folyvást az apátságban lakott s maga is mesterileg kezelte a gordonkát. Később az oskolamester pedellusa vagy segédje lett, a pár évvel később, midőn ez állomás megüresedett, őt tették meg oskolamesternek. A templom orgonistájául is ő neveztetett ki s kitűnően teljesítő ebbeli tisztjét. Jelleméről csak annyit jegyezhetek föl, hogy gyermekkorában mérges, veszekedő, verekedésre mindig kész volt, de nem afféle fiú, hi ha egyszer belekezd, nem hagyja abban, mig ki nem dől. Ha legyőzetett, kereket oldott s addig várt mig bátorságot érzett magában újra kezdeni. Midőn a tizennyolczadik évet elérte, mogorva lett; minden társaságtól visszavonult s sohasem igyekezett többé barátokra szert tenni. Világgyűlölő vált belőle, de nem abban az értelemben, mint a remeték vagy a barátok, hanem mint a misanthrópok — s mint a kit megkárosított a világ. Főkép anyjának egy közleménye idézte elő nála e változást. Elmondta fiának, hogy a házasságáról előadott történet nem felel meg az igazságnak. Az ugyan igaz, hogy templomban esküdött meg, miután szabályszerűen ki lett hirdetve, csakhogy ő sohasem volt komorna, sem pedig a férje inas. Mert ő egy köztiszteletben álló tekintélyes könyvkereskedőnek a leánya Paternoster-Rowból, hogy férje, aki azt állította, miszerint nem egyéb egyszerű tengerésznél s e minőségben élt vele egy ideig, egyszerre kiderült, hogy magas rangú és állású az, hogy már feleséges ember s így a Richárd anyja utoljára sem férjes asszony; hogy ezt megtudva, azonnal elhagyta csábitóját, noha áldott állapotban volt; hogy sohasem igyekezett a csalót törvényszék elé idézve megbüntetni, elhatározván sorsára bízni őt s hogy azóta önerejéből tartja fenn magát sohasem folyamodva a rossz emberhez segélyért. (Folyt. köv.) nak kiadatott, szintén szabadon bocsáttatott s nehány hónap múlva Burgaszban újabb összeesküvést szervezett, a mely alkalommal a harczban életét vesztette. Stambulov elérkezettnek tartja az időt arra, hogy ezt a világ előtt nyíltan kijelentse. Stambulov személyesen folytatta a vizsgálatot Karavelovval és ennek alteregójával, Telcsevvel. A szófiai félhivatalos lapok szerint mindkét gyanúsítotra nézve kétségtelen bizonyítékok forognak fenn, hogy körülbelül két héttel ezelőtt Benderev társaságában voltak Románia területén a Duna közelében. Stambulov érzi, hogy saját életéért küzd, midőn Belcsev gyilkosait lázas erélylyel nyomozza s meg akar győződni arról, mily szerepet játszottak a gyilkosságban Karavelov, Zankov és Radoszlavov hívei. A zankovisták bűnössége állítólag kétségkívül meg van állapítva. Ferdinánd fejedelem barátai elkerülhetlennek tartják, hogy a fejedelem trónörököst jelöljön ki a saját családja köréből. Ezt joga van tenni megválasztatása alapján és barátai azt hiszik, hogy trónörökös proklamálása nagyban le fogja hűteni azok kedvét, kik az ő élete ellen törnek" A közigazgatási bizottság. A közigazgatási bizottság ma több fontos elvi kérdést intézett el és az eredeti javaslat több szakaszát a miniszterelnök által indítványozott új szakaszokkal helyettesítette. Ez új szakaszok a legfőbb irányokban igen megegyezők azokkal, melyeket gróf Apponyi Albert szövegezett s Apponyi is hozzájárult a miniszterelnök által indítványozott új szakaszokhoz. A tárgyalás, ha a fontosabb elvi kérdéseken átment, valószínűleg sokkal gyorsabban fog haladni. Az ülés lefolyásáról tudósításunk a következő: A képviselőház közigazgatási bizottsága gróf Tisza Lajos elnöklete alatt tartott mai ülésében folytatta a közigazgatás és önkormányzat rendezéséről a vármegyékben szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. A 138. §-nál, mely a vármegyék önkormányzati hatáskörét részletesen szabályozza. Dárday előadó az első pontba felveendőnek tartja, hogy a megye a közigazgatás intézésébe önmaga vagy kiküldött közegei által befoly, továbbá kibővítendőnek javasolja a szakaszt avval, hogy a megye ellátja azon teendőket, melyeket a képviselőválasztási ügyekben a törvény hatáskörébe utal, ellátja azon teendőket, melyeket a községek rendezéséről szóló törvény hatáskörébe helyez ; eljár a közutakról és vámokról szóló törvény vagy e tárgyban alkotandó későbbi törvények által reá ruházott, illetőleg ruházandó ügykörben. A §. második pontjában szóló azon kifejezést, mely szerint a megye »saját belügyeiben« önállóan intézkedik, »önkormánymányzati hatáskörén belül« való önálló intézkedéssel tartja felcserélendőnek; s végül a hetedik pontból, mely szerint a megye feladata területén a közgadasági érdekeket gondozni, kihagyandónak vélné a »mezőgazdasági érdekek« külön felemlítését, minthogy a közgazdasági érdekekben ez is bennfoglaltatik. Szederkényi Nándor lehetetlennek tartja, hogy azok, akik az önkormányzatot egyáltalában megszüntetni nem akarják, megelégedjenek e szakasz körülírásával. A törvényjavaslat indokolása szerintaz önkormányzat az állami közigazgatás keretébe tartozó teendők ellátása alól felmentetik. Ezen intenciónak felel meg a 138. §. De ennek keresztülvitelével az itt megnevezett önkormányzat egyszerű társadalmi egylet színvonalára szállíttatik alá, megfelelő tevékenységi tér nélkül. A jogkör körülírásában nem találjuk azon lényeges pontot, hogy marad-e fenn ezen önkormányzat részére jurisdikcionális tevékenység. Az itteni körülírás szerint világos, hogy nem. Az indokolás szerint a megye tisztán helyi érdekeinek és czéljainak szolgálhat. Lehet-e képzelni oly helyi érdeket és czélt, mely az országos törvények nagy keretével ne függne egybe, melynek végrehajtásába a végrehajtásból folyó következményekhez semmi köze. Konkrét esetekkel világosítja meg szóló a kérdést, s felemlíti példaként a kereskedelmi szerződésekre oly fontos állategészségügyet. A megyéhez érkezett kormányrendeletek s a törvény végrehajtásának miniszteri rendelettel szabályozott pontjai, a megyéknek a helyi viszonyokhoz fejlődő tevékenységét hívták fel. Egész sora állott elő a megyei teendőknek, hogy a külfölddel szemben az állategészségügyi törvény végrehajtása biztosíttassék. A megye a végrehajtás folyamán, tehát a közigazgatás tevékenysége kifolyásától ismét a végrehajtó tisztviselők s a megye élén álló alispán összegezett jelentéséből értesült azon hézagokról, melyek a végrehajtásból felmerültek, s melyek szabályrendeletekkel voltak betöltendők. Alkottak e czélból szabályrendeleteket, például a hasvágás ellenőrzésére a községekben, mely nélkül az állategészségügyi végrehajtás illuzóriussá válik. Ha a megye közönsége előtt ismeretlen a szerves törvények végrehajtásának módja, ismeretlenek azok a kormányrendeletek, melyek a végrehajtás részleteit körülírják , ismeretlen a végrehajtás folyamán felmerült tapasztalat, mert azokról semmiféle alakban érdemleges jelentés vagy körülírás elébe nem szóratik, miként fog az ezek folytán gondozást, kiegészítést igénylő helyi érdek világosságra jutni, hogy ez alakban a megye által tárgyaltassék. Ezt lehetetlenné teszi a közigazgatásnak a megyei önkormányzattól tervezett merev elválasztása. Ha a közigazgatási tevékenység tapasztalatai nem adatnak elő a megye közönségének, ennek minden lépése, sötétben tapogatódzás lesz. Világos tehát, hogy a közigazgatásnak tevékenységét még ez alakban is, szerves összefüggésbe kell hozni az önkormányzathoz, ha ez nem történik, akkor a megyei öntevékenységnek ezen alakban életképtelensége már előre kimondható. Szóló szerint a megyei önkormányzatnak jurindiktionális joga, hogy határozatait szankcióval láthassa el, fentartandó. Indítványozná, hogy a törvények és a kormánytörvények fedeletei a megyéhez intéztessenek, a tisztviselők a végrehajtás folyamán tapasztaltakról a megyének jelentéseket tegyenek a megye állapotáról, a törvények végrehajtásáról, a szokásos évi jelentések megtétessenek, hogy ekként úgy a közigazgatás ellenőrzését, mint a végrehajtás folyamán felmerülő szükségletek pótlására, szabályrendeletek alkotására teendőjét megtehesse. Az előadó indítványai közül szóló csak ahhoz járul, mely a követválasztásra vonatkozó intézkedést tartalmazza. Tibád Antal nem érthet egyet előtte szólóval már azért sem, mert belevenni a szakaszba azt, ami az állami adminisztrációhoz tartozik, teljességgel nem lehet, itt csak az nyerne szabályozást, amit szóló helyi közigazgatásnak nevez s a minek körébe mindaz tartozik, a mibe az állami érdek közvetlenül bele nem hat. E szempontból a szakasz egészben véve teljesen oldja meg feladatát, általában eléggé kifejezvén a jogkört, mely részletezéssel úgy sem meríthető ki. A szakasz erre nézve csak útmutatást ad s a főbb jogokat elősorolja s csoportosítja. Holló a képviselőválasztási s a közigazgatási ügyészre nézve az előadó által tett indítványt elfogadja. Kifejezendő lenne a szakaszban, hogy az ellenőrzésen kívül megadatik a megyéknek az a jog, hogy az állami közigazgatásban határozólag vesznek részt azon ügyekben, melyekre nézve a törvény e joggal őket felruházza s cselekvőleg ott, hol a törvény ezen ingerencziát részükre biztosítja. Az önkormányzati jogkört a szakaszban foglalt felsorolás éppen nem meríti ki s helyesebb volna inkább általános meghatározást venni fel a törvény keretén belül, minél szélesebbé téve e jogkört, annak kimondásával, hogy a törvény korlátain belül a hozzájuk tartozó közérdekű ügyekben mindent megtehetnek. Gróf Apponyi Albert azok nézetéhez csatlakozik, akik nem tartják czélszerűnek itt a taxatív felsorolást, mert az teljes úgy sem lehet, s azon veszélynek tesz ki, hogy ami nem soroltatik fel, nem tekintik a megye önkormányzati hatáskörébe tartozónak. Szóló a szakasz következő megállapítását javasolja: A 135. §-ban megállapított önkormányzati jogkör folytán a vármegyék : a) az állami közigazgatás menetét és az állami közegek működését saját területükön ellenőrzik; b) a törvényben meghatározott testületek és más közegek útján véleményező és intézkedő hatáskörben részt vesznek az állami közig. ellátásában; c) A törvény keretén belül az állami érdekek és községi önkormányzati jogok sérelme nélkül a kormány felügyelete alatt helyi érdekű ügyekben önállóan határoznak, intézkednek, szabályrendeleteket alkotnak, közintézeteket és közműveket létesítenek, ezen intézkedéseknek költségeit megállapítják, azok fedezéséről gondoskodnak és e végből pótadót kivetnek. d) mint jogi személyek ingó és ingatlan törzsvagyont bírhatnak, ilyent szerezhetnek, elidegenithetnek, jövedelmeinek szaporítása iránt rendelkeznek, kölcsönöket felvehetnek, szerződéseket köthetnek, a tulajdonukat képező, vagy reájuk bízott alapítványokat az alapítók szándékai szerint kezelik.« Tisza István a szakaszban sem talál taxatív felsorolást s a módosítások közt csakis szerkezeti különbséget lát. Beiktatandó lenne a szakaszba a választási törvény szerinti s az útügyekben való hatáskör külön felemlítése is. Szóló nézete szerint a szakasz pontjainak sorrendje szerint is helyesen megtörténhetik a megállapítás. A bizottság a szakasz első pontjainak szövegezésével tekintetbe véve a gróf Apponyi indítványa b) pontjában foglaltakat is, az előadót bízta meg. A szakasz második pontja következőleg szövegeztetett: A megye »helyi érdekű ügyeiben önállóan intézkedik, határoz, szabályrendeleteket alkot, különösen pedig« (ezután következnek a szakasz többi pontjai, melyeket a bizottság az előadó javaslatai szerint fogadott el, a hatodik pontban a »tanintézetek« szót »közművelődési intézetek« kifejezéssel cserélve fel. Az ülés további folyamáról reggeli lapunkban tudósítunk. A bajai affaire. A bajai affaire, — amely abból állott elő, hogy egy lovagias téren megkezdett ügyet lovagias után be nem fejeztek — lovagias ügyet szült a bajai tisztikar és a »Nemzet« felelős szerkesztője között. A »Nemzet« április 2-iki reggeli kiadásában megjelent közlemény következtében a bajai tisztikar táviratilag megbízta az itteni katonatisztikar két tagját, hogy a közleményben foglaltakért e lap felelős szerkesztőjét provokálják. A kihívás vasárnap reggel történt. Gajári Ödön segédei, Tisza István és Dániel Gábor orsz. képviselők hétfőn reggel találkoztak a bajai tisztikar megbízottjaival, Lösch József és Pászthy Kálmán századosokkal, felajánlván felük nevében a provokált fegyveres elégtételt. A bajai tisztikar erről táviratilag értesittetvén, a maga kebeléből sorsolás útján Tóth Kálmán hadnagyot küldte Budapestre. A párbaj ma délután fél háromkor a Fodor-féle vívóteremben folyt le. Segédek voltak Gajári Ödön részéről: Tisza István és Dániel Gábor, Tóth Kálmán részéről: Lösch József és Pászthy Kálmán századosok. Orvosok : dr. Demjanovits Emil és dr. Szathmáry Béla. A kardpárbaj harczképtelenségig volt vívandó, az üterek átkötése mellett, a szúrás sem volt kivéve. A párbaj lefolyása szerencsésnek mondható, amennyiben egyik fél sem sérült meg súlyosan. Mindkét fél több, nagyobbrészt lapvágást kapott. A második öszszecsapás után a segédek a viaskodást egyértelműleg beszüntették. * Az ügyre vonatkozólag Gajári Ödön segédei a következő jegyzőkönyv közzétételét találják szükségesnek : Jegyzőkönyv, a bajai katonatisztikar és Gajári Ödön a »Nemzet felelős szerkesztője közötti becsületbeli ügyben. Felvétetett Budapesten, 1891. április hó 7-én. Jelen voltak: Lösch József és Pászthy Kálmán urak, mint a bajai tisztikar nevében elégtételt kérő Tóth Kálmán honvédhadnagy ur, továbbá Tisza István és dr. Dániel Gábor urak, mint Gajári Ödön ur megbízottai. Lösch József és Pászthy Kálmán urak Tóth Kálmán ur megbízásából elégtételt kérnek Gajári Ödöntől, a »Nemzet« felelős szerkesztőjétől, a »Nemzet« 1. évi ápr. 2-diki számában »Furcsa háború« czím alatt megjelent közleményért. Gajári úr megbízottai kijelentik, hogy felük kész a szóban forgó közleményért fegyveres elégtételt adni, maguk részéről azonban kötelességüknek tartják azon meggyőződésüknek adni kifejezést, hogy e közleményben csakis oly jogosult bírálat foglaltatik, melynek gyakorlása a sajtónak nemcsak joga, hanem kötelessége is és ez ügynek a lovagias elégtétel adás terére való vitele a sajtó szabad véleménynyilvánítási jogát indokolatlanul sérti meg; ennek előre bocsátása után felük kívánságához képest a fegyveres elégtételadásba beleegyeznek. Tóth Kálmán úr megbízottai erre kijelentik Gajári Ödön ur megbizottainak. Azon egyéni meggyőződését, hogy a »Nemzet« f. hó 2-án kelt hírlapi közlemény »Furcsa háború« czímű czikkét nem tartják olyannak, hogy azért annak írója Gajári Ödön úr felelősségre vonható lenne, miután abban a bajai tisztikarra vonatkozólag semmi sértő nincs, magukévá nem tehetik, felajánlják tehát, hogy azon kérdés, foglaltatik-e a kifogásolt czikkben oly kifejezés, amely a bajai tisztikarra nézve sértő volna, vagy azt a nyilvánosság előtt nevetségessé tenné, egy közösen választott vegyes bizottság elbírálása alá bocsássák s ennek határozatától tegyék az ügy elintézési módját függővé. Gajári Ödön úr megbízottai a felajánlott választott bíróságot nem fogadják el, mert felük feltétlenül ragaszkodik azon álláspontjához, hogy mint kihívott fél annak megbírálásába, hogy van-e elegendő ok fegyveres elégtételadásra vagy sem, nem bocsátkozik, hanem rendelkezésre áll. Ennek folytán a megbízottak közös egyetértéssel abban állapodtak meg, hogy f. é. e hó 8-án délután 21/s órakor, Fodor vivómester termében feleik közt kardpárbaj vivassék, mindkét fél főütőerei a nyakon és csuklónál, valamint hasuk a szokásos baudage-zsel köttessék be és a párbaj valamelyik fél harczképtelenségeig tartson. Kmft. * A párbaj a túloldali föltételeknek megfelelőleg mai napon szabályszerüleg befejeztetett. Budapest, 1891. ápr. 8-án. Pászthy Kálmán százados. Dr. Dániel Gábor. Lösch József százados. Tisza István. * A jegyzőkönyvben foglaltak megértése végett újból közöljük itt a »Nemzet« ápr. 2-iki számának azt a közleményét, amely a kihívásra indokul szolgált: Furcsa háború híre jut hozzánk Baja városából. Nem kisebbről van szó, mint hogy egy magában egész jelentéktelennek látszó dologból olyan sajnos eset kerekedjék, amely — eddigi tapasztalatok szerint — igen alkalmas szokott lenni arra, hogy a polgári és a katonai elem között a békés együttélést huzamosabb időre kellemetlenül megakadályozza. Legalább is erre vall az a nagy készülődés, amely sok tinta- és papírfogyasztás mellett, a kitörőfélben levő háborúskodásnak előzményeit látszik képezni. A mozgósításra ürügyül szolgált »lovagias ügy« előzményeit ekként adják szájról-szájra. A Baján fekvő huszárszázad egyik tisztje megütközött a fölött, hogy bajtársai a délutáni pihenő órákat nem a szép asszonyokban annyira bővelkedő polgári családok körében, hanem rossz bajai csingér mellett a korcsmában töltik. Meg is mondta ezt szemtől szembe nekik egyik összejövetelük alkalmával s talán igaza is volt. Ezt az erkölcsi oktatást mennyire vették, vagy nem, lelkükre a tiszt urak, arról természetesen hallgat a krónika. Nagyon valószínű azonban, hogy még idejük sem lehetett erre, mert hát a férjeknek is megjó néha az a rossz szokásuk, hogy szemfülesek lesznek, ha értésükre adják, hogy szarvakat akarnak reájuk rakni. Irigy besúgó pedig akad mindenütt. Elvégre is a férjek mindjobban, az asszonyok pedig talán nem oly nagyon, mint a férjeik, elkezdtek aggódni a tiszti szokásokról híresztelt reform felett. Egyik férj akként is nyilatkozhatott a tiszti szokások reformerje felől, hogy azt az asszonyok a csinos huszártisztek között a legveszedelmesebbnek vélték tarthatni. Hogyan, miként támadt az asszonyok között ez a hír ? Mint nőtt komoly sértéssé a pletyka szárnyain ? Annak ma már természetesen nincs megmondhatója. Az érdekes tény Baján ezelőtt három héttel az volt, hogy Rupp János hadnagy párbajra hivatta ki Drescher Ede polgármestert, ami — a férj szempontjából mérlegelve a helyzetet — mindenesetre jobb, mint ha a kihívásnak megfordítva kellett volna megtörténnie. De hát sokszor a párbajt — legkivált vidéken — nem oly könnyen ütik nyélbe. Hogy miként lehet három hétig tárgyalni egy lovagias »affaire« fölött, arra illusztris példa az a nyilatkozat, amelyet Drescher Ede lapunk mai számában közzététetni kívánt. E nyilatkozat szerint a lovagias ügyből eddigelé azért nem lehetett párbaj, mert most már meg a kihívó fél segédei nem akarják a verekedést, hanem már megtorlást kívánnak alkalmazni. Ez már mindenesetre az eddig némi mulatságos volta daczára is meglehetősen köznapi lovagias affairenek kellemetlenebb formája volna. Az önbíráskodás, történjék az akár polgári, akár katonai részről, minden esetben felháborító. A bajai polgárság, amelynek Drescher Ede kilenc év óta polgármestere, méltán megbotránkozhatnék a fölött, ha a város első tisztviselőjének személye ellen katonai részről — amit mi egyébként föl sem tehetünk — valamely tettleges sértés követtetnek el.