Pesti Napló esti kiadás, 1891. május (42. évfolyam, 119-147. szám)
1891-05-12 / 130. szám
Budapest, 1891.Kedd, május 12. 130. szám. — Ára 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) Merénylet az orosz trónörökös ellen. Meglepő, csaknem érthetetlen hir érkezik Japán fővárosából, Tokióból. E szerint Miklós Alexandrovics nagyherczeg orosz trónörökös ellen egy japáni ember gyilkossági merényletet intézett s karddal súlyosan megsebesítette a trónörököst. A távirat még csak annyit mond, hogy a seb nem életveszélyes, de más tekintetben az esetről, okairól valamint a gyilkosról nem ad semmi további tájékozást. Miklós nagyherczeg tudvalevőleg a múlt novemberben Bécsen és Trieszten át a keletre utazott s azóta Afrika és Ázsia fontosabb országaiban tanulmányi utat tett, melyről a jövő hó elején akart az észak-ázsiai orosz birtokokon át haza indulni s julius utolsó napjaiban érkezett volna Pétervárra. Hogy mostani megsebesülése az úti programmot gyökeresen meg fogja változtatni, az előre látható. Minden attól függ, minő lefolyást vesz betegsége s hogyan fog gyógyulni a seb, melyet rajta az állítólagos »japáni« ember ejtett. Itt kétségkívül rejtélylyel állunk szemben. Mi bízhatta rá a japáni embert, hogy egy előkelő idegen vendég életére törjön ? Hogyan juthatott a gyilkos a nagyherczeg közvetlen közelébe, mégpedig fegyveresen, karddal kezében? Elmulasztotta-e környezete azt az elővigyázatot, melyet egy idegen országban utazó trónörökössel szemben követni kell ? Vagy talán az a japáni nem is igazán japáni, hanem európai ember s itt is a nihilizmus működött közre, mint a bárkii vasúti szerencsétlenségben ? Mindezek oly kérdések, melyekre a szűk szavú távirat nem ad felvilágosítást. Egyszerűen a merénylet tényét jelzi s azt, hogy a seb nem életveszélyes, mig máskülönben korlátlanul szabad tért enged a fantáziának és a találgatásnak. Miklós Alexandrevics orosz trónörökös-nagyherczeg 1868 május 18-án született s igy éppen legközelebb tölti be huszonharmadik évét. Szülei nagyon nehezen váltak meg tőle s bocsátották el a nagy útra, melynek megkezdése a múlt évben hétről-hétre halasztatott. Végre novemberben az útirány ismételt megváltoztatása mellett Miklós trónörökös indult Pétervárról. De nem Konstantinápolyba, hanem Bécsbe utazott s onnan az Adrián át ment keletre. Az ifjú trónörökös gyönge testalkatú, habár nem is éppen beteges ember; éppen orvosi tanácsra tette útját, hogy kissé megizmosodjék. Hónapokon át jól is érezte magát s azt lehetett hinni, hogy most már minden baj nélkül fog orosz területre visszakerülni. Hajón akart Vladivostokba s onnan Szibérián át hazatérni. Ha azonban sebe csakugyan súlyos, most már bizonyára más utat lesz kénytelen választani. A trónörökös elleni merénylet emlékezetünkbe idézi azt a régi hagyományt, hogy a Romanov-uralkodóházban a legidősebb fiú soha sem szokott trónra kerülni, hanem mindig előbb meghal, mint atyja. A mostani már sem első-, hanem másodszülött fia volt atyjának s csak bátyja halála után lett trónörökössé, utóbbizárrá. Ez a szomorú eset ismétlődnék-e, mint évszázadok óta történt, a mostani trónörökösnél s ő is mint trónörökös idő előtt fejezi be ifjú életét ? A merényletről a következő hivatalos jelentést veszszük: Tokió, május 11. Kyoto közelében az orosz trónörököst egy japán ember kardvágással megsebesítette. A seb nem életveszélyes. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. A toweri apátság. Irta : Besaut Walter. 37 Angolból fordította: Á. Katona Clementin. Kötéltekercs hevert a kerék mellett. Előbb a kerékhez erősité a kötél végét, aztán fölnyalábolta a tekercset s a kapun keresztül a folyóba dobta. Ekkor már értettem mit akar. Mert, hogy ha sikerül egy királyi- vagy magánhajóra, vagy akár egy kereskedelmire is menekülnie, mint képesített tengerész, teljes biztonságba juthat. E kötél segélyével volt tehát megmenekülendő. Kötelét keresztül dobva pár perczre eltűnt, hogy aztán két könnyű evezővel jelenjék meg. Keresztül dobva magát a korlátom, a kötél segélyével a hajóról a kapuhidjára csúszott le, ahol egy pillanatra megállva, szemébe nevetett a rendőröknek. Vártuk mit fog tenni legközelebb? Közelebb vonultunk. György ekkor megragadta a kötelet s egy lökést adva vele magának eltűnt szemeink elől. A fakorláton keresztül hajolva, pillanatra rá láttuk, amint evezőit kezeibe véve, kis ladikban elúsztatott, a hajóállomány túlsó oldalán több ily ladik hevervén. — Jó napot, uraim — kiáltá. — Szerencsés visszautazást kívánok önöknek! Hozass innivalót az uraknak, Nevill, ne hagyd őket száraz torokkal visszatérni. E szavakkal evezőit megfeszítve, átkelt a túlsó partra. A munkások gunyos s egyszersmind diadalmas kaczajba törtek. — Kijátszotta önöket, — mondám az altisztnek, a ki úgy nézett ki, mint füles csacsi az ő karhatalmával, mig a munkások a hajón, tele torokkal nevettek lefőzetésükön. — Majd kezeink közé kerül még. Nagyon is sokan vannak, akik ellene tanúskodnak. Igazat szóltam, midőn azt mondtam, hogy alázatosság, okos ügyvéd, egy kis költség s a távollét bebizonyítása kirántja Bayssallance urat a hínárból. Mig most, ha elfogják, ami bizonynyal megtörténik, okvetetlenül felakasztják. Bizonyos, hogy kötélre kerül. Minő kár! Minő kár ! — tévé hozzá sajnálkozva ingatva a fejét. — Szabad-e egy kis itallal megkínálnom, uram ? Jót lehet kapni mindjárt itt a »Delphine«-ben. Jól fog esni fáradságuk után. Némi vigaszt nyújthat önöknek, hogy foglyuknak volt annyi embersége, felfogni, miszerint illő az önök jólétéről gondoskodnia. Rumot óhajt-e, uram, avagy valami más italt? — Mindenesetre, ifjú úr, ha már egyszer oly nagylelkű. Nem mindenki kínálja ám meg a törvény végrehajtóit. Eölszóktam a munkásokat munkájukat folytatni, miután uruk immár biztonságban van, mig a rendőrök csak kötelességüket teljesítek. A rum befolyása alatt az altiszt igen barátságos lett. — Ön hallotta, ifjú úr — tanuskodhatik mellette — hogy majdnem megadásra indítani azt a fiatal embert. Uram, nekem ügyvédnek kellett volna lennem. Arra születtem. Megtudtam volna indítani az esküdtszéket. Midőn jelen vagyok a tárgyalásoknál sohasem hallgathatom a védbeszédeket a nélkül, hogy ne érezném, miszerint én jobban tudnám csinálni a dolgot. A tehetség érzete, uram, tisztán a tehetségé. De mit ér a tehetség alkalom nélkül? Eredetileg én ügyvédi irodában írnokoskodtam. Amint látja rendőrségi altisztté avancíroztam. Egy szép napon talán rendőrkapitány leszek. S aztán ? Mégsem lehetek sohasem az, ami lenni akartam: királyi ügyész, főügyész, albiró, Anglia országbirája. Ah ! ez aztán az ambiczió! Ott legalább van tér. Nos, majd a más világon mindenki érdeme szerint lesz jutalmazva. A mi engem illet, nem is számitok kevesebbre, mint albiróságra kezdetnek s végül kanczellárságra. Mig sokan, a kik most törvényszéki birák, királyi tanácsosok s felfuvalkodva viselik hivatalukat, egyszerű fehér keztyüs ajtónállók lesznek alattam. E mennyei elősejtelem után egészségemre kiürité forró rum — és vizes poharát. — Szabad-e kérdeznem, uram, nemes gazdám nevét ? Azok, kiket elfogok, vagy elfogni iparkodom, ellenséges módon fogadják megjelensemet. Örömmel tapasztalom, hogy noha Bayssallance úr elég meggondolatlan volt megszökni, mégis egy ilyen udvarias és vendégszerető barátot hagyott maga után. Uram, én becsülöm önt. Uram, én tisztelem önt e figyelemért a törvény közegei iránt. Uram, ismét az ön egészségére ürítem poharamat ! Csakis a folyó mentén lehet ily zamatos és órámot találni. — Isten éltesse önt — felelém. — Ami pedig nevemet és kilétemet illeti, oskolatársa s gyermekkori játszótársa vagyok Baysallance György urnak. Comines Nevill a nevem s a tengerészeti hivatalban Somerset House-ban vagyok alkalmazva. A rendőr meghökkent s nagyon elvörösödött, ami mindjárt fölébreszthette volna a gyanúmat, ha fejem tele nem lett volna Györgygyel. — Figyeljen ide, pajtás — suttogó hirtelen megváltoztatva modorát, — ha van még kéznél valahol egy sajka és kötél, ön is kövesse barátja példáját. Embereim nem ismerik. Oldjon kereket, míg van rá ideje. Lóduljon, ha mondom ! — Hogy kövessem a barátomat ? viszonzom, azt hive részeggel van dolgom. Kereket oldjak? s miért?Mert valóban annyira tele volt a fejem Györgygyel s az ő veszedelmével, hogy tisztán megfeledkeztem a magaméről. Azon kezdem, hogy azt sem tudom, hol található fel barátom e pillanatban ? — Ifjú ur, — suttogó, újra nagyon elvörösödő arczczal. — Fogadja meg egy sokkal idősebb ember tanácsát. Oldjon kereket, még mielőtt több kérdés intéztetnék hozzá. Tárva-nyitva áll az ajtó. Ne látassa többé magát, mig el nem vonult a vihar. Húzza meg magát csöndesen valahol s még minden feledésbe mehet. De, ha veszteg marad, Isten tudja, mi következhetik be. Csak okosan, ha mondom. Erre tényleg vállon ragadt s az ajtó felé tuszkolt. Mély csodálkozással néztem rá. Még erre sem jutott eszembe, hogy mire czéloz. — Az embernek teljesítenie kell a kötelességét — folytatá. Semmi nem bizonyíthat a mellett, mintha nem tudnám a kötelességemet. Az ön neve, ifjú úr — mert olykor nehezen hallok — nem Tomlison — Tomlison-e ? Tudtommal senki sem szólhat a Tomlison név ellen. Jó napot kívánok önnek, Tomlison úr, s ezer köszönet szivességéért a rumot illetőleg ! — Azt hiszem, ön megőrült — mondom — Miért veszi fejébe a Tomlison nevet ? Az én nevem, mint mindenki tudja: — — Ne, ne. Én nem tudom — vágott mohón közbe. Hadd legyen Tomlison, vagy akár Genkins, vagy bármi más képzelhető név, csak ne, az Isten szerelméért csak ne Comines — tévé hozzá súgva. — Miért tűnnék én el ? — kérdem. Ma este haza térek a szt. Katalini apátságba s holnap íróasztalomhoz Somerset — House-ba. — Hát minden hiába való ? Semmi fenyegetés nem rémíti vissza ? Én csak nevettem. Ki hitte volna, hogy igy elveszítsem az eszemet, és semmit se gyanítsak ! — Ez esetben, ifjú ur, — szólt a rendőr merően a szemeim közé nézve, — szükséges még többet is mondanom ? Hogyha nem Tomlison az ön neve hanem — tudja — az a másik — az az ördög adta név, mely sok bajba keverheti önt — az a —— Nos, szóltam az én nagy ostobaságomban, — Confines Nevilla nevem s teljesen meg vagyok vele elégedve. — Nos, meg volt önnek az alkalma s bármenynyire sajnálom is, nem lehet többé rajta segíteni. Erre sóhajtva sípot vett elő s megfujta. Két embere jelent meg az ajtóban. Az altiszt fölvette arany koronás botját s írást vont ki zsebéből. — Comines Nevill — olvasó — huszonkét éves gyakornok ő felsége tengerészeti hivatalában, bizonyos Sing nevezetű társulat titkára. Ezennel elfogom önt Comines Nevill, felségárulásért. Erre, csakhogy már későn, a tegnapi viselt dolgok s a rendőrtiszt intései teljes világításban állottak előttem s azt hiszem, elájultam, ami pedig nem férfias dolog. Magamhoz térve széken ültem, egy-egy rendőrrel mindenik oldatomnál. — Utasításom értelmében, motozást eszközöltem találkozási helyükön, Comines úr, folytatá az altiszt és lefoglaltam irataikat. Nagy Ég! Miért is mellőztem a világos és érthető figyelmeztetéseket! s miért nem semmisítettem meg idejében amaz iratokat ! — Elhiheti uram, hogy igen meg vagyok hatva — folytat a rendőrtiszt. Olyan embert elfogni, kivel együtt poharaztunk, úgy néz ki, na, de hát ez a törvény. Én a törvény tisztviselője vagyok- Teljesítenem kell a kötelességemet. Minden hivatásnak megvan a maga apró szertartása, formasága. A törvényszéki ügyvédek parókával jelennek meg; a pap felöld reverendáját, mig a mi szakmánkbeli emberek— Tom — teljesítsd azt a kis szertartást. Erre a rendőrök megfogták kézcsuklóimat s vasra vertek, anélkül, hogy a legkevésbé ellenszegültem volna. — Ezt vasraverésnek nevezik, — nem egyéb merő formalitásnál. Hiába! Míg az egyik madár elröpül, a másik lépre kerül. Ilyen a világ folyása. Elég rossz arra nézve, aki lépre került, de hát gondoljon arra, aki szerencsés volt megmenekülni. — Filozófnak tetszik lenni, — mondom. — Oh! uram, ez nagyon is nagyszerű szó. A filozófia a levelező társulatok s az önéhez hasonló tes-s tületek sajátja. Valóban, uram, nincs benne módom, hogy filozóf legyek; elveszteném hivatalomat s a mindennapi kenyeremet. Isten mentsen, hogy filozóf legyek! — Mit fognak most tenni velem ? — Hát — itt az üres palaczkba tekintett — miután kifogyott az ital, uraságod jól tenné, ha egy kis sziverősitőhöz folyamodnék, mielőtt útnak indulunk — — Nem vagyok szomjas. — Ennélfogva minél előbb vagyunk otthon, annál jobb. Midőn azt mondom otthon, természetesen a newgate-i fogházat értem alatta — jóllehet ez nagyon is szükfogalmú otthon. Remélem, uram, önre nézve legföljebb pár éjjeli szállásnak fog az bizonyulni. Víg és változatos szállásnak fogja találni. XII. Fejezet. Vizsgálati fogságban, így elfogva és vasra verve, az altiszt és közrendőrei által elkisértettem. Amint a gyár népsége megmenekülni látta gazdáját, újra munkához tért s nem ügyelt többé a rendőrökre. Ennélfogva, midőn őreimmel távoztam, senki sem vette azt észre és semmi kísérlet sem tétetett megmentésemre. A Globus-lépcsőkhöz kisértek, aztán fölevezve a folyón, Londonon át a Savoyai-lépcsőknél kikötöttünk. A Bow-streetbe, a rendőrbíróhoz megyünk, mondá az altiszt, aki elé az esküvel hitelesített jelentést terjesztettük. Nem valami kellemes dolog így vezettetni végig London utczáin fényes nappal. Egy vasra vert s egy csomó rendőr által kisért fogoly épp oly vonzó a tömegre nézve, mint akár egy dulakodás, vagy elbukott ló szemlélése. Az utczagyerkőczök ujjongva szaladtak utánunk, a taligások megállították a lovukat, a bérkocsisok főre hajtottak az utunkból, a járókelők utánunk bámultak, még az ablakok is megteltek kíváncsian kihajló fejekkel. Szerencsére a Savoyai-lépcsőktől Bow Streetig nincsen messze. Midőn az új rendőri hivatalhoz megérkeztünk, a napi munka még nem volt befejezve. Várakoznunk kellett, mig a biró sir William Coddington, a többi ügyeket absolválta. A biró az oroszlán és az egyszarvú alatt ült; előtte szabad tér volt, mely a közönség számára nyitva állótól el van választva. Egy rácsozott hely a foglyok, egy másik pedig a tanuk számára volt fenntartva. (Folyt. köv.) Grünwald Béla temetésére vonatkozólag gróf Apponyi Albert azt sürgönyözte gróf Hoyos párisi nagykövetünknek, hogy ha csak lehet, csütörtök délutánig halasztassék el Grünwald holttestének eltemetése. A temetés valószínűleg Párisban fog megtörténni, mert a családtagok abban állapodtak meg, hogy"tekintettel Grünwald édesanyjának agg korára és kedélyállapotára, melyre nézve végzetessé válhatnék, ha a temetés itthon történnék meg, le kell mondani azokról az általánosabb szempontokról, melyek a hazahozatal mellett szóltak volna. Mi mélyen fájlaljuk ezen elhatározást, de kötelességünk előtte meghajolni. — Grünwald nagybáttya Majovszky Vilmos törv.széki elnök, a ma délutáni expresse vonattal egyenesen Párisba utazott. Vele utazott Linder György orsz. képviselő, hogy a mérsékelt ellenzék koszorúját letegye Grünwald Béla ravatalára. Gróf Teleki Géza volt belügyminiszter is fölkérte Lindert, hogy a ravatalra az ő nevében koszorút tegyen. Zólyom megyéből Csipkay alispán kíván Párisba utazni, hogy a temetésen jelen lehessen. A mérsékelt ellenzék ma délután 6 órakor tart értekezletet, melynek tárgya Grünwald Béla halálesete lesz. Budapest, május 12. A közigazgatási bizottság ma délelőtt 10-től 2-ig tartott ülésében meghallgatta és szövegezési tárgyalás alá vette az előadói jelentést, melynek általános részét elintézte. A jelentésnek részletes indokolását a bizottság holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülésén fogja meghallgatni. A román parlament megnyitása. A múlt hónapban újra megválasztott román képviselőház tegnap tartotta első ülését. A szenátust ezúttal nem oszlatták fel, s a román főrendiház változatlanul, régi öszszeállításában lép az új ülésszakba. Valószínűleg ez okozta, hogy megnyitása minden legcsekélyebb ünnepélyesség nélkül történt. Károly király még trónbeszédet sem tartott, s az új ülésszak megnyitása egyszerű királyi üzenettel ment végbe. Az üzenetet Florescu miniszterelnök olvasta föl s először is azt konstatálta benne, hogy a nemzet igazat adott a kormánynak s rendelkezésére erős többséget bocsátott, melynek következtében most azon helyzetben lesz, hogy az állam érdekeit megfelelően gondozza. Azután az üzenet kijelenti, hogy a mostani ülésszak csak rendkívüli lesz s hogy munkaprogrammjának főpontjai a következők. Elsősorban a költségvetést kell megszavaznia. Azután az új vámtarifa vár elintézésre, melyről az üzenet csak annyit mond, hogy az ország igazolt türelmetlenséggel várja a tarifát, mely a kereskedelmi viszonyok szabályozását czélozza. De hogy e szabályozás alatt a mostani kormány mit ért, arról az üzenet egy szóval sem ad felvilágosítást. A Florescu és a Catargiu-kormány csak egy tekintetben tesz a hazafias közvéleménynek némi engedményt. A junimista párt uralma idején tudvalevőleg elhatározták Románia határainak megerősítését főleg Oroszország irányában. Ez eszmét az orosz-barát konzervatívok akkor a legnagyobb hévvel ellenezték. Most az üzenet azt mondja, hogy az erődítményi munkálatok a kamara hazafiságára lesznek bízva s hogy a kormány a budgettel kapcsolatosan fogja az ide vonatkozó törvényjavaslatokat előterjeszteni. Ez arra vall, hogy a konzervatívok immár folytatni akarják az erődítmények kiépítését s hogy ők sem bíznak többé oly vakon Oroszországban, mint eddig, hanem képessé akarják tenni hazájukat, hogy minden eshetőséggel szembe nézhessen. Egyéb azonban nincs az üzenetben, mely egyetlen szóval sem emlékezik meg Románia külpolitikájáról s viszonyáról a többi államokhoz. E tartózkodás mindenesetre meglepő. Mikor a Florescu-kormány megalakult, még azt hirdette, hogy elődjének külpolitikai irányát változatlanul fogja követni. Akkor azonban nem volt többsége a képviselőházban, míg most már megvan a többség. Alkalmasnak találja-e talán a körülményeket, hogy a külügyekben irányt változtasson ? A hallgatás mindenesetre gyanús bizalmatlanságot kelthet főleg olyan emberekkel szemben, mint a mostani miniszterek, kik eddig mindig orosz járszalagon haladtak. A parlament mostani rendkívüli ülésszaka hat-nyolc hétnél mindenesetre nem fog tovább tartani. Az árucsarnokok ügye. A pénzügyi és gazdasági bizottság mai ülésének legfontosabb tárgyát a közélelmezési és közgazdasági, valamint a középítési bizottságok előterjesztése képezte az árucsarnokok tárgyában. Az ülésen Márkus József tanácsos elnökölt s a napirenden levő tárgyakat Mátray József tanácsjegyző adta elő, a vásárcsarnokok ügyének kivételével, amelyet Matuska Alajos dr. tanácsos ismertetett. A napirendre térés előtt megtartották az árlejtést a fővárosi közkutak jó karban tartása és javítása körül szükséglendő munkálatokra. Legkedvezőbb ajánlatot — 10% felülfizetéssel — Lefeber Ágoston tett s a bizottság azt fogja ajánlani elfogadásra. — Következett ezután a vásárcsarnokok ügye. Matuska tanácsos bő ismertetésében kiterjeszkedett a csarnokok jövedelmezésére s abbeli természetükre, hogy az áruczikkek árának szabályozására kedvezőleg hatnak. Kijelenti, hogy a most meglevő élelmi piacok megszüntetését oly radikális elvnek tekinti, amely nélkül a csarnokok létesítése egyáltalában keresztül nem vihető. A csarnokok konstrukciója tekintetében ügyelettel kell lenni éghajlati viszonyainkra s arra, hogy minden fényűzés elkerültessék. Egyik lényeges elv az is, hogy a detail-csarnokok a most meglevő terek lehető kímélésével építtessenek föl s ez lehetséges is, azonban igy a költségek mintegy 500,000 írttal többre rúgnak. Kívánatos, hogy a csarnokok bérházzal kapcsolatosan építtessenek, mert ezek jövedelmezéséből elérhető lesz az árudijak leszállítása. Az összes csarnokokban 2610 áruhely lenne, négyszögméterenként 10 krnyi árudijjal s ez évente 505,000 frtot hozna be, ami a befektetett tőke amortizálására elégséges. Az eddigi megállapodások szerint összesen 7 vásárcsarnok létesítesítendő, 6 millió maximális költséggel, amely a 25 milliós kölcsön terhére esnék. A központi csarnok a sóháztelek csoporton lenne elhelyezve. A csarnokok fölépíttetése nyilvános pályázat útján történik. Medrey Zsigmond kifogásolja azt, hogy ez a rendkívül fontos ügy, amely évek óta vajúdik, most — úgyszólván 24 óra alatt— három fórum előtt kerüljön eldöntés alá; most tárgyalja a pénzügyi bizottság, délben a tanács és holnap a közgyűlés határoz fölötte. Nézete szerint különösen a központi csarnok helyének végleges megállapítása körül nem állapodtak még meg a nézetek annyira, hogy a további megfontolásnak helye ne lehetne. A régi sóháztelek és a Boráros tér között való választásban döntő körülményt kell, hogy képezzen az is, hogy egyik vagy másik helyen milyen nagy terület áll rendelkezésre, s melyik mennyi költséget veszi igénybe, és melyik mennyire felel meg nemcsak a jelen és legközelebbi idők igényeinek, hanem a távol jövő kívánalmainak is. A sóháztelek tényleges beépítésére csak 9,032 négyszögméteres terület kínálkozik, míg a Boráros téren 13,600 négyszögméter mutatható ki. Csaknem bizonyosra vehető, hogy a sóháztelkeken építendő központi vásárcsarnok tíz évnél tovább a czélnak nem lenne képes megfelelni, pedig ennek a költsége legalább is annyiba kerülne, mint a másik terv szerinti, amely legalább 40 éven át kielégíthetné az igényeket. Azt hiszi tehát, hogy azok, akik a központi csarnokot a Boráros térre tervezik, sokkal inkább védelmezik a főváros érdekeit, mintsem azok, akik a sóháztelkek beépítését kívánják. Nem hiheti az előadó tanácsos amaz állítását, hogy a sóháztelek mellőzése esetén az egész intézmény kockáztatva lenne. Minthogy tehát sem közforgalmi, sem pénzügyi szempontból nem látja a sóháztelek előnyeit, kéri, hogy a bizottság nyilatkozzék a központi csarnoknak a Boráros téren leendő létesítése mellett. Darányi Ignácz reflektálva az előtte szóló ama megjegyzésére, hogy a rég vajúdó ügy most rohamosan megy át a végső fórumok határozatai alatt, utal a törvényhozás körében szokásos eljárásra, ahol a szakbizottságok tárgyalásai után a végleges döntés szintén a legrövidebb idő alatt történik meg. A tárgyalások folyamata alatt a kérdés eléggé megérett a határozathozatalra. De abban sem ért egyet Medveyvel, hogy a központi csarnokot mintegy örök időkre kellene létesíteni; a központi csarnoknak nem az a feladata, hanem az, hogy számolva a mai forgalommal, a mai generáció igényeit elégítse ki. A jelen idő s a közeljövő kívánalmait nem szabad mellőzni. Különben is a közvélemény régóta nyilatkozik a sóháztelek mellett; emlékezteti a bizottságot arra, hogy midőn arról volt szó, hogy e térség az igazságügyi palota részére foglaltassák le, milyen nagy demonstrálás történt ez ellen. Nem a lokális, de még a fiskális szempontok sem a döntők itt, hanem az, hogy a megérett eszme ne vettessék ismét fejlődésének régebbi stádiumába vissza. Hozzájárul Matuska tanácsos előterjesztéséhez. Wagner Gáza több szempontból nem járulhat a sóháztelken leendő építéshez. Ami a belvárost illeti, ennek igényeit az itt épülő központi csarnok amúgy sem elégíthetné ki s így közforgalmi és financziális tekintetekből inkább ahhoz járul, hogy e czélra a Boráros-tér használtassák föl. Azt különben nem tartja szükségesnek, hogy valamennyi vásárcsarnok egyszerre létesíttessék s ő akkor, amidőn e czélra eredetileg 4.795.000 frt volt előirányozva, most nem szavazhat meg hat millió forintot. — Busbach Péter szintén a Borársa-tér mellett nyilatkozik, míg Fenyvessy Adolf az előterjesztésben foglaltakat fogadja el. Az elnök ezután szavazás alá bocsátotta a kérdést s a bizottság többsége a sóháztelekcsoport felhasználása mellett nyilatkozott. A bizottság az előterjesztésben foglalt s a középítési és élelmezési bizottságtól is elfogadott többi javaslatokhoz észrevétel nélkül hozzájárult. Végül a rudas-fürdőben foganatosítandó többrendbeli munkálatok költségeit 5600 frtnyi összegben, a bizottság megszavazta. Az ülés 11 órakor ért véget. KÜLÖNFÉLÉK. — május 12. A hir. lapból. A kamarási méltóságot adományozta díjmentesen a király zsadányi és törökszentmiklósi Almásy Dénes grófnak. .A konzulságok köréből. A király nagybritanniai kir. konzullá Triesztbe kinevezett Haare Vilmos Róbert, és Frankl József budapesti lakos magyar állampolgárnak, az argentínai köztársaság által kinevezett tiszteletbeli konzuloknak kinevezési okmányukhoz a legmagasb exequaturt legk. megadta. Czimadományozás. A király Fodor Attila körmöczi bányahivatali főnöknek, a bányászat terén teljesített hű és hasznos szolgálatai elismeréséül a bányatanácsosi czímet díjmentesen adományozta. Kinevezések Pünkösti Ferencz kir. főmérnököt a kőműves-, kőfaragó- és ácsmesteri képzettség megvizsgálására Kassán szervezett bizottság elnökévé, Lampel Vilmost és ifj. dr. Wenczel Gusztávot miniszteri fogalmazókká, Müller Antal nagykárolyi lakost ideiglenes minőségben állami végrehajtóvá, Bukta Gábor ideiglenes minőségű állami végrehajtót a zombori, Farkas Imre fogarasi kir. adóhivatali gyakornokot az újvidéki és Sterenberg Ernő zentai adóhivatali gyakornokot a zentai kir. adóhivatalhoz ideigl. minőségű VI. oszt. adótisztekké, Gacsályi Károly díjtalan joggyakornokot a pestvidéki kir. tszékhez segélydíjas joggyakornokká, Pósch Emil fizetésnélküli pénzügyminiszteri irodatisztet, Scholtz Gyula és Quillmann György II. oszt. pénzügyi irodatiszteket, valamint Nondonner Orbán igazolványnyal ellátott kiszolgált méneskari kezelő őrmestert ideiglenes minőségű III. oszt. pénzügyminiszteri irodatisztekké , továbbá Schmotzer János igazolványnyal ellátott kiszolgált altisztet és Weyde Gyula pénzügyminiszteri dijnokot II. oszt. pénzügyi irodatisztekké nevezték ki. Névmagyarosítások: Kubascsik Mihály (Rózsahegy) »Kubinyi«-ra, Rosenberg Mór (Zsira) »Zsirai«-ra, Schrottman Jakab (Makó) »Sellei«-re, Rajz Jenő (Puszta-Kovácsi) »Somogyi«-ra magyarosították nevüket Személyi hírek. Báró Bornemissza Gáborról azt írják Veszprémből, hogy csetényi uradalmát eladta s most családjával együtt Amerikába vándorol. Nyugalmazott államtitkár. A király a személye körüli miniszter előterjesztése folytán megengedte hogy szigethi Barthos János államtitkári helyettes saját kérelmére állandó nyugalomba helyeztessék, s neki ez alkalomból 50 évet meghaladó, hű és kitűnő közszolgálata elismeréséül az államtitkári czim és jelleg adományoztassék. A király Albrecht föherczeghez. A király ő Felsége Albrecht föherczeghez a hadsereg főfelügyelőjéhez a következő legf. kéziratot intézte: »Kedves rokon, Albrecht főherczeg tábornagy! Haderőm jóléte iránt mindenben melegen érző szive sugallatát követte Kedvességed, midőn jelentékeny adománynyal hathatósan előmozdította ama törekvéseket, melyek a hernalsi katonatiszti leánynevelő-intézet kibővítését czélozzák. Örömmel emlékszem meg ez alkalommal a katonai érdekek önzéstelen támogatására irányuló sok más tényeiről is, amelyekért kedvességednek legteljesebb köszönetemet és megelégedésemet nyilvánítom. Sainz, 1891. május 8 án. Ferencz József, s. k. Uj főispán. A hiv. lap mai száma a következő királyi kéziratot közli: A belügyminisztérium vezetésével megbízott magyar miniszterelnököm előterjesztésére Hámos László országgyűlési képviselőt Gömör- és Kis-Hont vármegye főispánjává kinevezem. Kelt Bécsben, 1891. május 7-én. Ferencz József, s. k., Szapáry Gyula, s. k. Rudolf trónörökös sírját kereste fel tegnap délelőtt Gizella főherczegnő két leányával. A főherczegnő mintegy negyedóráig időzött lent a kapuczinusok sírboltjában és rövid imát mondva virágcsokrot tett a boldogult koporsójára. Félórával később Izabella főherczegné is lement leánya kíséretében a sírboltba és nemrég elhunyt leánya koporsójára rózsákból és gyöngyvirágból font csokrot helyezett. Kitüntetett plébános és jegyző. A király Koller János czimzetes apátnak és adonyi esperes-plébánosnak az egyház és tanügy terén szerzett érdemei elismeréséül, a Ferencz József-rend lovagkeresztjét, és Dobozi Istvánnak, Maglód község jegyzőjének a községi közigazgatás terén szerzett érdemei elismeréséül az arany érdemkeresztet adományozta. A primási hagyaték leltározása végett Boncz Ferencz miniszteri tanácsos, Reviczky Károly országgyűlési képviselő, Reidl Gyula primási tiszt, Pellet, Graeffel és Rossival kanonokok és Matyasovszky Lajos — mint az »O. É.«-nek távirják — Pozsonyba érkeztek. Tegnap a püspöki birtokokat szemlélték meg, ma pedig a primási palotát fogják a szakértőkkel megvizsgáltatni. A legyező kiállításban kiállított legszebb 32 legyezőről fényképek készültek, melyek darabonként 2 forintjával az iparművészeti múzeum igazgatóságánál kaphatók. Kicsúfolt kalendárium. A fiatal tavaszi nap csufolódik a pápaszemes öreg kalendáriummal. Hiába hirdeti ez mára Pongrácznak, a rettegett fagyos szentnek napját, a tavaszi nap szinte előleget nyújt a kánikulából s meleg verőfény kaczag le a fővárosra. Nem garázdálkodik semmiféle jeges szél s a gazdáknak még nincs okuk rettegni a hires fagyos szentektől. De estig még nagy idő van s meglehet, hogy addig felhők mögé rejtőzik a csufolkodó nap s mégis csak igaza lesz a pápaszemes, tudós kalendáriumnak.