Pesti Napló esti kiadás, 1891. május (42. évfolyam, 119-147. szám)
1891-05-23 / 140. szám
Budapest, 1801.Szombat, május 23. 140. szám. — Ara 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) Budapest, május 23. Az országgyűlési mérsékelt ellenzéki pártkör vasárnap, e hó 24-én, délután 5 órakor értekezletet tart. A megyék rendezéséről szóló javaslattal a pártkör — mint már közölve volt — e hó 26., 27. és 28-án délelőtti 10 órakor tartandó értekezletén fogfoglalkozni és az ezen értekezleteken leendő megjelenésre a pártkör összes tagjait ismételten fölkéri az elnökség. Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt e hó 24-én d. u. 6 órakor értekezlet tart. Carnot körútja. A franczia köztársaság elnökének körútját a franczia terület déli vidékein tegnap kellemetlen inczidens zavarta. Mikor tegnap reggel Terhes városában a nevezetességeket megnézte, egy ember rohant kocsijához s dühösen kiáltozva, a kocsiba akart törni. Letartóztatták, mielőtt bármi bajt okozott volna. Minthogy fegyver nem volt nála, bizonyos, hogy komoly merénylet nem is lehetett szándékában. Csakugyan még tegnap szabadlábra helyezték az illetőt, mert kitűnt róla, hogy beszámíthatatlan állapotban van, így az esetnek nincs a legcsekélyebb jelentősége; egyszerű kellemetlenségről lehet csak szó, mely nem módosította Carnot úz úti programmját. A kitűzött időben indult el Tarbesből Fanba, a spanyol határ felé, hol nemcsak a lakosság fogadta zajos ovácziókkal, hanem egy spanyol katonai küldöttség is várta, mely Krisztina régens-királyné üdvözleteit adta át. Salisbury a külügyi helyzetről. Salisbury marquis e hét elején vette át, mint távirataink jelentették, Glasgowban a díszpolgári oklevelet, melylyel e város őt megtisztelte. Az angol kormányelnök ezen alkalommal hosszabb beszédet tartott, melyben a külügyekről is nyilatkozott. Beszédének ez a része, mely főleg azért érdekes, mert elég világos vonatkozásokat tartalmaz nemcsak arra, amire egyenesen czéloz és amit kimond, — mint a ma érkezett angol lapok azt köztik, így hangzik: »A kitüntetés, melyben önök engem részesítettek, rendkívül megtisztelő s arra az ország minden polgára méltán büszke lehet. De különösen nagy kitüntetés az reám nézve, minthogy önök ezzel kapcsolatban egyúttal elismerést fejeztek ki ama kötelességek teljesítése fölött, melyek nem függnek párttekintetektől s az ország jóléte szempontjából nagy jelentőséggel bírnak. A külügyi hivatal szükségszerüleg csenden működik. Czélzatosan arra törekszik, hogy ne keltsen feltűnést. Nem kívánja a parlament dicséretét és méltánylását, még kevésbbé annak megrovását. De mindennek daczára nagy érték és nagy buzdítás fekszik ama régi municipális testületek helyeslésében, melyek kereskedelmi és ipari helyzetüknél fogva különösen képesítve vannak ítéletet mondani azon ügyekben, melyekre nézve nyilatkoznak. Azt hiszem, hogy ön, lord Prevost úr, teljes joggal mondta, hogy ez az ország méltán részt kívánhat magának abban, hogy sikerült a béke zavartalanságát fentartani, amelynek rendkívül nagy fontossága van nemcsak ezen ország kereskedelmére, hanem az egész világ jólétére és haladására nézve. A békét sikerült eddig évről-évre fenntartani, bár mindig némi aggodalommal és kételylylyel, hogy várjon a kezdődő év folyamában valamely előreláthatlan esemény nem fogja-e lerombolni a megelőző évek reményeit? Mert lehetetlen eltitkolnunk magunk előtt, hogy napjainkban a béke fentartása egészen más feltételektől függ, mint a korábbi időkben, egy félszázaddal előbb. Megszoktuk azt hinni, — és ez közmondásossá vált észlelet volt, — hogy gyakrabban idézte elő a háborút, az uralkodók nagyravágyása, vagy cselszövénye, mint más okok. De az idők haladásával a háború kockázata oly rettenetessé, a rombolás, mely azzal együtt jár, oly irtózatossá vált, hogy nincs uralkodó, aki nem riadna vissza attól a lehetőségtől, hogy eljárása háborút okozhat. Hitem az, hogy mindazok, akik Európában, annak bármely részében a nemzetek sorsát intézik, mélyen át vannak hatva attól a törekvéstől, hogy a háború kikerülhető legyen. De másrészről nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy mélyre ható, gyakran sötétben jelentkező érzelmek vannak napjainkban a népekben, melyek ereje a PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJa A toweri apátság. Irta : Besant Walter. 44 Angolból fordította: Á. Katona Clementin. Ennek befejeztével a bizottság elnöke, méltóságos Eyre főbíró úr, a nagy esküdtszék elé terjesztő a vádat. Ezóta elolvastam ez aktát, mely azt hiszem az egész törvényt magában foglalta. A nagy esküdtszéknek nincs más feladata, mint híven követni a bíró irányzatát, a szerint, amint ez a törvényt odaállítja és kifejti. A hozzám hasonló tanulatlan embert nem illeti meg bírálgatni a vádban nyilvánuló törvényt. Csak annyit jegyzek meg, hogy a bíró előterjesztése után nem lehetett más választása az esküdtszéknek, mint meghozni a vádhatározatot. A törvény ilyen értelmezése mellett, világos, hogy ha valaki bárminő változtatást, vagy reformot óhajt létesíttetni, felségárulónak minősíttetik. Nem vagyok ügyvéd, de azt kérdem, hogy a törvény ilyen volta mellett, hol van hát a mi szabadságunk, melylyel oly nagyra vagyunk ? Íme a vád megokolása dióhéjban: »Minden odairányuló tervezet, mely a népet gyülésezésre ösztönzi ama nemzeti gyülekezetek mintájára, melyekről Francziaországban hallottunk: az államkormányzás bitorlására; valamint minden egyes erre irányuló lépés, mint például a tanácskozások ;az erre vonatkozó eszközöket tárgyaló bizottságok előmozdítása ; e bizottságokban való közreműködés; minden nehézséget kizáróan megállapítható természetű, azaz világos felségárulás. Vagyis ő felsége halálát kieszelő s czélbavevő törekvés. Sőt nem egyedül a királynét, hanem egyszersmind a közrend, a vallás, a törvények, a vagyon, valamint a király alattvalóinak élete és szabadságának a megsemmisítését is czélozza. A vád előterjesztése után a Sheriff átszolgáltatta a törvényszéknek a kis esküdtszék névsorát. Huszonhat napi ülésezés és tanácskozás után, mely idő alatt a főtanúvallomások meg lettek hallgatva , a nagy esküdtszék végre meghozta ítéletét. Mi az egész idő alatt csak annyit tudtunk, hogy az ügy folyamatban van anélkül, hogy az egészhez szavunk lenne. Most, miután a főbíró vádját elolvastam, csak azon csodálkozom, hogy egyáltalán helye lehetett a késedelemnek, mert ismerve az eset tényeit, ha én vagyok a nagy esküdtszék, egy negyed óra alatt meghozom az ítéletet. A nagy esküdtszék tehát, majdnem négy hétre a főbíró meghagyása után, meghozta a vádhatározatot a következők ellen : Először is George Williams, az úgynevezett dicső Sing-társulat, vagy klub elnöke ellen, ki még nem lett letartóztatva. (Már hallottuk, hogy ez óvatos úriember álnév alatt lépett a klubba s egészen más részében lakott a városnak, minélfogva kikerülte a letartóztatást és sohasem idéztethetett törvényszék elé.) Továbbá George Bayssallance, a roherhithoi hajógyár tulajdonosa, azelőtt egy Keletindiába járó, H o o g hy nevezetű hajó harmadik kormányosa ellen. Nevill Comines, ő felsége tengerészeti hivatalabeli írnoka ellen. John Campbell Power, (ama fiatalember neve, kit mi egyszerűen joggyakornoknak neveztünk,) belső Temple-i joghallgató ellen. Végre Arthur Hallet legutóbb Oxfordban a Metton-kollegium tagja ellen. Mindnyájuk felségárulással vádolva. Ügyvédünk eljött közölni velünk a hirt, kezeit dörzsölve s fejével integetve. — Ezt nevezem aztán jó újságnak, urak! — mondá. Mert most már nem halasztathatik tovább ügyüknek tárgyalása s ezzel együtt az önök fölmentése , azaz — téve hozzá izgatva — azokét értem, kik élnek a védelem fegyverével, melyet a gondviselés kezeik közzé helyezett. A gondviselés szót használom, mely oly egyént szemelt ki az önök számára, ki annyira ismerős a törvény minden csinyja-binjával, — s ki egyszersmind az Egyház bajnoka s St.-Clement-Danes templomipadtulajdonos. Mondom, hogy azok, kik nem vetik meg e végzetszerűen kezeikbe helyezett fegyvert, csak örömrepesve vehetik e tudósítást, mely másokat lesújtana. — Nagyon szép, nagyon szép — mondá György. — Lehet, fiuk, hogy mindnyájan föl lesztek mentve. Annál jobb rátok nézve. — De ön — ön, kedves uram — ön, ki mind közt a legbűnösebb ! Gondolja meg, hogy még mindig nem késő, — kiálta az ügyvéd. — Még mindig van idő. Mit! hiszen ezer módja van — — Nem, — felesé György. — Csak egy módja van. Ember, ne zaklass tovább! Ez idő szerint Guellet úr abbahagyta a dolgot. Volt valami a György arczán, ami engedelmeskedni kényszerítő. György némán a tűz mellett foglalt helyet, míg az ügyvéd egy pohár — vagyis jobban mondva, egy palack bor mellett, szokása szerint elkezdett az ő ügyvédi fogásaival dicsekedni. Csak egyről nem tett említést, tudniillik : midőn kijátsza a foglyok bizalmát a rája bízott pénzeket illetőleg. Sem pedig arra nézve nem figyelmeztetett bennünket, noha elejétől fogva tudnia kellett azt, hogy bármit tegyen is, legcsekélyebb haszna sem lesz ránk nézve, elvitázhatlanok lévén a tények esetünknél. Mégis fölszedett tőlünk — azaz Györgytől — háromszázötven guineát, védelmünk ürügye alatt, holott szó sem lehetett védelemről. Ez volt aztán a valódi jókafogás. Aztán egy hétig újra nem hallottunk semmit. Nehéz súly nehezedett kedélyünkre. Se nem nevetgéltünk, se nem daloltunk többé. Vasárnap, midőn az istentiszteletet hallgattuk a fogház kápolnájában, megremegtem ama gondolatra, hogy talán már pár hét múlva mind a négyen a siralomházban fogunk ülni, mint oly nyomorultak, kik úgy össze vannak ott zsuffolva, mint a mészárosra váró juhok. A következő hétfőn egy törvényszolga az igazgatótól megidézést adott át, melyben saját házához rendel bennünket. Hivatalos parókás öreges urat találtunk ott, noha nem volt se törvényszéki ügyvéd, se lelkész. Fekete öltönyt viselt s igen szép kézelő csipkéket régi divat szerint. Kezében burnótszelenczét tartott s a mellette ülő igazgatóval társalgott. Mögötte írnok állott, alázatosan várva a parancsra. — Nos, — szólt az idegen, — tehát ezek itt a foglyok ? Szigorúan nézett ránk s fejét rázta. — Eltévelyedett ifjak, — szólt halkan az igazgatóhoz. — Minő kár! minő kár! Mi végre jutottak ! — Igen is, ezek a foglyok, — mondá az igazgató ; aztán felénk fordulva, igy szólt : — Uraim, — White úr, kincstári ügyész értesítést fog önökkel közölni a korona részéről. Fölhívom rá az önök figyelmét. — Bayssallance György, — kezdé White, — egyenkint olvasván fel a neveket, melyekre sorban válaszoltunk. — Értésére kell hoznom önöknek, hogy vádhatározat hozatott önök ellen a nagy esküdtszék által, mely egyenesen önökért lett felesketve s hivatott egybe. A vádlevél egy-egy másolata lett kiállítva az önök számára, íme itt van. Erre az Írnok szétosztá a nevezett okmányokat. Továbbá az esküdtek névsora is ki lett állítva mindenikőjük számára a Sheriff által, amely ezennel szintén kézbesittetik önöknek, hogy jogi tanácsosuk az esküdtek bármelyikét, vagy mindenikét is elvethesse. • Az írnok ez iratot is kiosztotta. — Végül a korona által beidézendő tanuk névsora is ki lett állítva mindenikük számára. Az írnok kézbesíté nekünk a névsort. — Minélfogva jogi tanácsosuk által abban a helyzetben lesznek, hogy már előre megtudhatják a törvényszékben ellenük emelendő vád természetét. — Ebből áll, amit közölnöm kellett önökkel. A törvényszolga erre kinyitá az ajtót s visszavezetett bennünket börtönünkbe. Ekkor megvallom, nagy súly nehezedett a lélkemre. Láttam bajtársaim közül kettő velem érzett. De Györgyöt semmi sem hozta ki a sodrából. Az ágyra dobta az iratokat s tovább folytatta a kéznél lévő munkát, ami egy ürüczomb elkészítéséből állott az ebédre, burgonya hámozásból s hagyma és sárgarépa fölaprításából, mintha csak semmi sem történt volna. Ügyvédünk azonban, ki épp a börtönben volt, hozzánk sietett átvenni az iratokat. Legelőbb is fölnyitás fennhangon felolvasá a vádlevelet, mely valóban a legterjedelmesebb irat volt, melyet valaha láttam. Guellet úr azonban oly páthoszszal és elégedetten olvasta, akár egy poéta, ki legújabb ódáját szavalja el. Minél hosszabb valamely irat s minél nagyobb szótöbbséggel van írva, annál nagyobb örömet szerez az az ügyvédnek. Az egésznek pedig az volt a veleje, hogy felségárulással vagyunk vádolva. — Valóban, — mondá az ügyvéd — ez itt nagyon szépen fogalmazott vádlevél. Meg kell adni, hogy a kincstári urak nagyon jól értenek hozzá. Ezt szívesen beismerem. A tárgy ügyes kezelésében nyilvánul a tudományunk. Szerencséseknek nevezhetik magukat uraim, — azaz csak hárman közülük —, hogy engem szemelt ki a végzet az önök számára. Itt azután újra kimerítette magát az öndicséretben s a legszebb ígéretekben fölmentésükre nézve, (Folyt. köv.) borzalmas és melyek működése kiszámithatlan. Ezek ereje és hevessége a nép fokozódott hatalmából származik és attól a nagyobb felvilágosodástól és neveléstől, mely napjainkban uralkodik. Noha ennek a felvilágosodásnak és nevelésnek a békét kellene megerősíteni és annak fentartását biztosítani, amint teszi is , de az is bizonyos, hogy e tényező rettenetes erőt kölcsönöz az emberek szenvedélyeinek, ha egyszer a háború kitört. Ha arra hívom fel az önök figyelmét,hogy mily váratlan és sajnálatos alakban törhetnek ki ezek az érzelmek, tekintsenek egy oly területre, mely ötven éven át Nagy-Britanni a gondoskodása alatt állott, melynek volt alkalma arra, hogy a mi tapasztalásainkat és érzelmeinket sajátítsa el- Az ioni szigeteket értem. Tekintsenek önök oda s látni fogják, hogy e szigetek a középkor legrosszabb és legsötétebb szenvedélyeinek uralkodását mutatják területükön. Az a borzalmas üldözés, mely ott folyik, arra utal, hogy nekünk nem szabad nagyon bíznunk abban, hogy a haladás a világ minden részébe elhatott. De azt hiszem, hogy ön lord Prépost úr, jogosítva van hinni a békében és habár az a döntés, mely nagy háborúknak eredményeként beállott, soha sem tekinthető végérvényesnek , az ellen nyitva áll a jogorvoslat s ennek a jogorvoslatnak határideje évtizedekre terjed ki, noha aggodalmak forognak fenn az iránt, hogy ily döntések némelyikét újbb kísérlettel akarják lerontani, én mégis azt érzem, hogy minél inkább halad egyik év a másik után, a háború iszonyatos eredményeit minden ember jobban képes szeme elé állítani és ezért annak veszélye a háttérbe vonul. Az agyagipar kiállítás megnyitása. A kereskedelmi múzeum városligeti iparcsarnokában ma nyílt meg az agyag, czement, aszfalt és kőiparkiállítás. A kiállítás az iparcsarnok belsejéből mintegy 3200 négyszögméter területet foglal el, melyen külön helyiségekben vannak a kis és háziiparosok tárgyai, külön a belföldi gyáripar készítményei és munkagépek, külön a külföldi kiállítók agyag és kőipari tárgyai s külön a hazai nyersanyagok, félgyártmányok és az épülettárgyak. A mai megnyitásra, mely reggel fél 10 órára volt kitűzve, hivatalos személyek, meghívott vendégek, kiállítók és érdeklődők nagy számmal gyűltek össze, ott voltak: gróf Csáky Albin közoktatásügyi miniszter nejével, gróf Teleky Géza nejével, gróf Tisza Lajos, id. és ifj. gróf Batthyány Géza, Matlekovics Sándor ny. államtitkár, Németh Imre és Schnierer Gyula min. tanácsosok, Gerlóczy Károly alpolgármester, Duckerts belga, Assim bey török és Haris görög főkonzulok, Klimm Mihály műegyetemi rektor, Pulszky Ferencz a nemzeti múzeum igazgatója, Dániel Ernő, Országh Sándor, báró Kaas Ivor, Mudrony Soma és Busbach Péter orsz. képviselők, dr. Heltai Ferencz stb. Féltízkor megjött Baross Gábor kereskedelmi miniszter Lukács Béla államtitkár kíséretében és minden beszéd mellőzésével megnyitottunk jelentvén ki a kiállítást, azonnal elindult annak megtekintésére. A minisztert Németh Imre kér. múzeumi igazgató kalauzolta. A miniszter először az agyag, czement és kőipari tárgyakat, szobrocskákat, díszítési tárgyakat, dísz és használati épülettárgyakat tekintette meg. Majd a géposztályba ment, hol a gépek mind működésben voltak. A legtöbb gépet a Ganz-gyár állította ki. A gépek szerkezetét és rendeltetését Petrik tanár magyarázta meg a miniszternek, aki ezután hosszabb időt töltött a kis és háziiparosok osztályában. Majd a majolika-készítmények, a malomkövek, az aszfaltipari és czementgyártási termékek kerültek bemutatásra. Sokáig időzött a miniszter az új országház építésvezetősége által kiállított tárgyaknál, hol gróf Tisza Lajos elnök szolgált bővebb felvilágosítással. A biai, esztergomi, beczterczebányai, kolozsmonostori terméskövek, a piszkei és siklósi márványmunkák, valamint a kőbányai gőztéglagyár téglái, melyek az új országházba jönnek, igen megnyerték a miniszter tetszését. Az agyagedény kedvelők kiállításai közül különösen kiválik a Hermann Ottóé és Ráth Károly iparosé. A miniszter hosszabb ideig volt a külföldi osztályban, hol érdekesek a boszniai, törökországi, szerbiai és bulgáriai agyagipar termékek, de legszebbek az olasz kiállítók szobor és mozaik-művei. Majd a műegyetem kiállítását Klimm Mihály rektor, a földtani intézet gyűjteményét Böckh min. osztálytanácsos és az állami középipariskola kiállítását Hegedűs főigazgató mutatta be. Végül a miniszter az agyag kályha és kandalló gyűjteményt s a kőfaragó munkákat és a szaklapok gyűj . KÜLÖNFÉLÉK. — május 23. A hiv. lapból. Kinevezések A földemelésügyi minisztériumba : Róth Lóránt miniszteri fogalmazói czímmel és jelleggel felruházott miniszteri segédfogalmazót valóságos miniszteri fogalmazóvá, Kollerffy Koller Mihály fizetéstelen miniszteri segédfogalmazót valóságos miniszteri segédfogalmazóvá, végül gróf Nyáry István végzett joghallgatót fizetéstelen miniszteri segédfogalmazóvá , a marosújvári főbányahivatalhoz : Blaska Ubald ottani főbányahivatali főnöksegédet bányatanácsossá és főbányahivatali főnökké, Kosztka Vilmos ottani fóbányatisztet pedig főbányahivatali főnöksegéddé , a nagyági m. kir. és t-izs. bányaműhöz : zarándi Knöpfer Gyula 2-ik bányatisztet 1-ie bányatisztbányamérnökké, Jákó Gyula 4-ik bányatisztet 3-ik, Prunner Róbert okleveles bányászt és m. kir. bányagyakornokot 4-ik bányatisztté, Epstein József végzett joghallgatót pénzügyi fogalmazó gyakornokká, és a siketnémák váczi orsz. intézetéhez orvossá dr. Csáky Tivadar irgalmasrendi főorvost nevezték ki. Névmagyarosítások: Kohn Mária (Budapest) »Kertész«-re, Topán Juliánná (Perbete) »Ács«-ra, és Speier György (Rákos) »Berta«-ra magyarosították nevüket. Gróf Szapáry Gyula miniszterelnök ma reggel Budapestről Fegyvernekre utazott. A király adományai. A király a gesztei róm. kath. fiók-hitközségnek, iskola építésére és temploma helyreállítására, 150 forintot; a kucsói gör. kath. hitközségnek, iskola építésére és berendezésére, 100 forintot ;a nagykomjáti gör. kath. hitközségnek, templom építésére és az iskola helyreállítására és berendezésére, 150 forintot; a sajóudvarhelyi gör. kath. hitközségnek, templom építésére 100 írt segélyt ;a zempléni gör. kath. hitközségnek, iskola, templom, lelkészi és tanitói lak helyreállítására, 150 irtot, a ki s e t a gör. kel. hitközségnek, templom és plébániaiak helyreállítására, 100 frt segélyt és a vajdácskai belv. hitv. ev. hitközségnek iskolaépitkezési czélokra 100 forintot engedélyezett magánpénztárából. József főherceg — mint Nagy Szebenből sürgönyileg jelentik — tegnap este tíz órakor odaérkezett. A pályaudvaron ő fenségét báró Szvetenay hadtestparancsnok, Say tábornok, Gunesch ezredes, Thalman alispán, Hochmeister polgármester és Simonis polgármester fogadták. Az egybegyűlt nagyszámú közönség zajos éljenzéssel fogadta a főherczeget. A főherczeg ma a 23-ik honvéd ezred fölött tart szemlét, e hó 26-án pedig Kolozsvárra utazik, ahol fogadására nagyban készülődnek. A szliácsi választókerületben, mint lapunknak írják, Radvánszky György ellen Huszágh István lépett föl ellenjelöltnek, ugyancsak szabadelvű programmal. A madártani kongresszusnak a lelenczei tóhoz és a Kis-Balatonhoz lerándult tagjai — mint ma távírják — Velenczéről pénteken kora reggel érkeztek Keszthelyre, ahol gróf Festetics Tasziló vendégeit a legszivélyesebben fogadta. A Szt. Györgytől Keszthelyig ment vasúti kocsikat, a vendégek tiszteletére földiszitették; Keszthelyen pedig a házakat nemzeti lobogókkal ékesítették. .Az indóházban az ornithologusokat Dunszt apát üdvözölte. A vendégek a hévvizi fürdőben megreggeliztek s onnét Hermann Ottó vezetése alatt kocsikon a kis Balatonhoz rándultak ki, ahol számos csónak állt rendelkezésükre. A különféle madárfészek telepek, különösen pedig a sokfajta gémeké, rendkivül meglepte a külföldi tudósokat, akik a vidék páratlan természeti szépségei és kincsei fölött elragadtatásukat fejezték ki. Úgy a Diós szigeten megtartott ebéd, mint a Hévvizen elköltött vacsora alkalmával valóságos testvéries viszony jutott kifejezésre a német, magyar és a franczia tudósok közt. Pap Sándor jószágfelügyelő két alkalommal is felköszöntötte a vendégeket; beszédére Homeyer és Blasuis tanárok válaszoltak, meleg szavakkal köszönve meg az ünnepeltetést. Beszédüket nagy tetszészajjal fogadták. Herman Ottó gyújtó beszédben köszöntötte fel gróf Festetics Taszilót, akinek ritka vendégszeretetéről hírt visznek majd a jelen levő vendégek a világ minden tájára. A külföldi tudósok nem győzték dicsérni a gróf páratlan vendégszeretetét és gondos figyelmét, amelyben vendégeit részesítette. A tatrangi tűzvész által okozott kár, egy brassói sürgöny szerint, 19.000 frtra rúg. A nyomor igen nagy. Gróf Bethlen földmivelési miniszter a károsultaknak nagyobb pénzsegélyt küldött. Tengerjogi szakértekezlet. Mint a »Kereskedelmi Jog- 63 Ismeretek Tára« Írja, az igazságügyi-és kereskedelmi miniszter egy magyar tengeri magánjogra vonatkozó törvényjavaslat előkészítése végett szakértekezletet szándékoznak egybehívni. Az igazságügyminiszter a minisztériumnak a szakértekezleten való képviseletével Manoilovich Emil kúriai tanácselnököt bízta meg. Manoilovich e czélból ugyancsak az igazságügyminiszter megbízásából már hoszszabb idő óta tanulmányokat tesz. Minthogy az Ausztriával fenálló vám- és kereskedelmi szövetség értelmében a tengeri hajózásra vonatkozó törvényes rendszabályok a két fél között egyetértőleg állapítandók meg, az osztrák kormány egy tengeri magánjogot szabályozó törvényjavaslatot terjesztett kormányunk elé. E törvényjavaslat kevés változtatással, a német általános kereskedelmi törvénykönyvnek a tengeri kereskedésre vonatkozó V. könyvét tartalmazza. Minthogy azonban nálunk tengeri jogként tudvalevőleg a Code de commerce II. könyve van már e század eleje óta érvényben, másrészt ismét a tengerparti lakosság nemzetiségi jellegénél , és az adriai tengeren uralkodó szokásoknál fogva nagy rokonszenv létezik az 1883-ik évben életbe léptetett Codice di Commercio del Regino d‘Italia II. könyve iránt: a törvényjavaslat készítésénél megfontolás tárgyát e három tengerjogi törvény fogja képezni. Jókai és a svájczi vámhivatal. Egy genfi jelentés szerint a savoyai parasztok zsákszámra viszik oda a megölt cserebogarakat, mert a svájezi hatóságok 10 centot fizetnek literjéért, míg a francziák csak hatot. A svájezi vámtisztek azonban zavarba jöttek, hogy a különös szállítmányokat milyen címen vámolják meg, mert a szövetségtanács a vámtarifák megállapításánál megfeledkezett a cserebogarakról. Kérdést intéztek tehát Bernbe a fővámhivatalhoz. Ez pedig — ugy látszik — olvasta Jókai »Czigánybáró«-ját s emlékezett, hogy ebben a ravasz szerb leány, Arzéna, cserebogarakkal eteti kérőit, csakhogy őket elriaszsza s igy a bölcs vámhivatal kimondotta, hogy a cserebogár csemege s akként is rovandó reá a vám. A savoyai parasztok mozgalmat indítottak, hogy a bölcs hivatal asztalait naponta ellássák egy tányér a csemegével. A posta- és távírda tisztikarból. A kereskedelemügyi miniszter, a posta- és távirda-segédtiszti tanfolyamok sikeresen vizsgázott hallgatói közül: Klebersberg Gézát, Kupsza Lajost, K. Nagy Imrét, Búza Károlyt, Szabó Józsefet, László Gergelyt, Cristea Gyulát, Nagy Sándort, Mihály Jenőt, Baranyai Károlyt, Zsigmond Istvánt, Varga Eleket, Bihari Pált, Hindi Gyulát, Czárth Józsefet, Oberth Károlyt, Gazda Edét, Kiss Mihályt, Uibner Györgyöt, Staresinic Ferenczet, Tomasevic Mihályt, Ivogl Istvánt, Stosic Istvánt, Jezernitzky Ödönt, Hermány Ferenczet, Csontos Lászlót, Bader Jánost, Bartalos Ernőt, Schlögel Jánost Neustadt Lajost, Bognár Lajost, Balogh Sándort, Pfeifer Mátyást, Topolck Jánost, Várady Vilmost, Nigring Ferenczet és Weisz Gyulát ideiglenes minőségű posta- és távirdasegédtisztekké nevezte ki. Cseh-franczia tüntetés Prágában Cseh-franczia tüntetés volt tegnap este Prágában. A cseh országos kiállítás és a »Slavia« ifjúsági egyletnek holnap tartandó zászlószentelési ünnepélye alkalmából ugyanis Parisból öt tagú küldöttség érkezett. Az indóházban a cseh ifjúságon kívül ezrekre menő tömeg várakozott reájuk s a franczia tanulókat franczia és cseh nyelven üdvözölték, biztosítván a franczia diákokat a csehek rokonszenvéről. A diákok innen bevonultak a városba, dalolva, kiabálva, oly nagy volt a lárma, hogy a lakók, miután már késő este volt, ijedten nyitották ki ablakaikat, nem tudván mi történik. Végre is a rendőrségnek kellett a fiatalság lelkes hangulatát »lecsillapítani« olyképpen, hogy szétkergette őket. Még épületesebb volt a cseh-franczia ölelkezés nyilvánulása a kiállítási területen. A látogatók közt volt egy berlini is, aki midőn társaival kifelé tartott, a cseh fiatalság körülvette s arczal ütötte. E rendkívüli vendégszeretetre az adott okot, hogy német nyelven beszélgetett, ami szörnyen feldühösítette a cseheket. A berlini bocsánatot kért, hogy nem tud csehül, a csehek azonban rákiabáltak: »Nem kell nekünk berlini a cseh kiállításon. Aki nem tud csehül, maradjon odahaza.« Amint a berlini újra szólni akart, a »lelkesült« csehek oly erősen vágták arcal a berlinit, hogy az hátra tántorgott. Csakis a rendőrség közbelépésének köszönhető, hogy komolyabb összeütközés nem történt. Ilyen vendégszeretet után aligha fognak a külföldiek a cseh kiállításra tódulni, mert hát még mindig többen vannak a csehül nem beszélő külföldiek, mint Bohemia vendégszerető lakói. Miniszteri iskolalátogatók. A közoktatásügyi miniszter : Balázs Emil főerdészt ajanai és kiszelfalui róm. kath. iskolák; Mihályfy Mihály főerdészt a felső-hámori és erdősurányi róm. kath. iskolák; Schröder Károly reáliskolai igazgatót, a da 1tosi róm. kath. iskola; Gasparecz Béla fürdőorvost, a szkenói róm. kath. iskola ; Körös László kincstári erdészt, a mocsári és lengei róm. kath. iskolák; Ocsovszky Antal esperest, a gyertyánfai, madaras-aljai és dóczi-fürészi róm. kath. iskolák ; Havran János püsp. czeremoniariust, a szénásfalui és geleteki r. k. iskolák ; Kraft Károly kir. járásbirót, a radnói és garam-révi r. kath. iskolák; Vetzell István szentszéki ülnököt, a garam-kürtösi és majláthi róm. kath. iskolák; dr. Bolemann István kir. tanácsos fürdőorvost, a vihnye-peszerényi államilag segélyzett községi iskola; Csibada József polgármestert, a körmöczbányai községi elemi fiú-, elemi leány és polgári leányiskolák; Palkovics Emil rendőr-kapitányt, a felső-tóti és kékellői róm. kath iskolák; Chrasztek Mihály esperest, a felső- és alsó-zsadányi róm.kath.iskolák; Czeizel László plébánost, az uj- ésjános-gyarmati róm. kath. iskolák; Tomcsányi Gyula főerdőmestert, a revistye-váraljai róm. kath., s a zsarnóczai róm. kath. és izr. iskolák; dr. Ámon Ede országgyűlési képviselőt, a jánoshegyi községi iskola ; Belházy Imre apát-plébánost, a tmnosvágási és bartosi róm. kath. iskolák ; Erika Sándor főszolgabírót, a szentkereszti róm. kath. és izr. és az ó-körmöczkei róm. kath. iskolák ; Gáspár Béla főerdészt, az alsó-hámori és zsarnócza-hutai róm. kath. iskolák; Székely György püspöki erdészt, a kapronczai és luti fiai róm. kath. iskolák; Bottka Ödön szolgabirót, a karvalyi, határkelecsényi és tormáskerti róm. kath. iskolák ; Truszka Antal szóigibirót, a nagylócsai és koszorusi róm. kath. iskolák; Kalmár Gyula erdőmestert, a fenyőkosztolányi róm. kath. iskola; Palkovics Gyula káptalani tiszttartót, a szent-benedeki róm. kath. és izr., és a hegyháti róm. kath. iskolák; dr. Benkő Lajos megyei főorvost, az aranyosmaróthi róm. kath. állami felsőbb leány-, állami elemi leány-és az izr. iskolák; dr. Frankó József orvost, a feket e-ke r e csé nyi róm. kath. iskola; dr. Málasy János ügyvédet, a bars-berzenczei róm. kath. és a csürök-pusztai községi iskolák ; Kosztolányi Aurél ügyvédet, a maholányi és kis-apáti róm. kath. iskolák; Kovács Sebestyén Lajos kir. főügyészt, a hizéri róm. kath. iskola; Rajky Rezső megyei aljegyzőt, a némethi-i és csarádi róm. kath. iskolák; Volánszky Ferencz polgármestert, az újbányai köz-ségi elemi fiú- és leányiskola és a magasmartyi róm. kath. iskolák ; Kittenberger István esperest, a kovácsi róm. kath. iskola; Haulik Károly nyug. oszt. tanácsost, a nagykerestényi és taszári róm. kath. iskolák ; szerémi Odeschalchi Arthur herczeget a skicói, imrevölgyi, kisülési, nagyülési és kistapolcsányi róm. kath., valamint a kistapolcsányi magániskolák; Konkoly Gyula földbirtokost a kisaranyosi és lóczi róm. kath. iskolák ; Sümegh János földbirtokost a velsiczi és mankóczi róm. kath. iskolák; Thaly István kir. főmérnököt a lédeczi és néveri róm. kath. iskolák ; gróf Bethlen Gergelyt a roszkosi, gesztőczi és keresztúri róm. kath. iskolák; Znamenák Sándor ügyvédet,az ebedecz-szelepcsényi és kisfaludi róm. kath. iskolák; dr. Bottka Győző ügyvédet, a nagyszelezsényi róm. kath. és ág. ev., valamint a hecsei róm. kath. iskolák; Takács Kálmán plébánost, a cserenyei róm. kath. iskola; Hermann Hubert erdőmestert, a kalacsnai községi iskola; Lüley János főszolgabírót, a pálosnagymezői róm. kath. iskola; Pristyák Neut. esperest az abai róm. kath. iskola; Nemesványi Miklós ügyvédet, a bő 11égi r.kiskola ; Nedeczky Vincze szolgabirót, a nagy-mányai és tököli róm. kath., valamint a tököli ref. iskolák; Nagy János ügyvédet, a csiffári és tildi róm. kath. iskolák; Zongor János árvaszéki elnököt, a valkházi és rendvei róm. kath. iskolák; Dióssy József földbirtokost, az ohaji éshulli róm. kath. iskolák; Kovács József plébánost, a melléki és zsitva-gyarmati róm. kath. iskolák; Lipthay Ágost földbirtokost, a füssi és bessei róm. kath., valamint a bessei ref. iskolák; Juhász Bálint földbirtokost, a nagy-tóthi és bessenyői róm. kath., valamint a bessenyői ref. iskolák , báró Révay Simont, a névediés zsitvareményét nézte meg figyelemmel. A minisztert a látottak igen meglepték s a kiállítás sikerült volta fölött ismételten megelégedését fejezte ki. A minisztert, ki déli 12-ig járt-kelt a kiállításban, távozásakor megéljenezték.