Pesti Napló, 1891. június (42. évfolyam, 149-177. szám)
1891-06-30 / 177. szám
177. szám. Budapest, 1891. Kedd, junius 30. 42. évi folyam. Szerkesztőség: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. ————- * Ára 3 kr. vidéken 4 kr. Politikai napilap. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva : Havonként 1 írt 50 kr. — 3 hónapra 4 írt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. Ha az esti kiadás postai különküldése kívántatik p.vt.*. •. havonkiM« .•*.*» kr., évnegyedenként 1 forint felülfiziknyu. Hirdetés«?, szintúgy mint előfizetések a vPesti 3SJ naplót kia«ó-hirrt O' Inha, Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küuiemlék. Ára 3 kr. vidéken 4 kr. Az olasz parlament elnapolása. Olyan botrányok közt, melyek valóban a ritkaságok közé tartoznak, ment végbe tegnap az olasz képviselőház nyári ülésszakának berekesztése. Már a szombati ülés szokatlan viharok közt folyt le, az elnök több ízben kénytelen volt kalapját fejére tenni, az emelvényről távozni s a tanácskozást felfüggeszteni. A vihart a szélsőbaloldal néhány tagja idézte föl. A szélsőbal ugyanis két interpellácziót, egy külügyit és egy belügyit intézett a kormányhoz. Minthogy híre járt, hogy az ülésszakot berekesztik, a szélsőbal visszavonta a külügyi interpellácziót, hogy annál nagyobb hévvel támadhassa a kormányt belügyi politikája miatt. De mielőtt a belügyi interpelláczió tárgyalása megkezdődött, Brin volt tengerészminiszter és a Crispi-párti ellenzék tagja, intézett külügyi interpellácziót a kormányhoz. Ez sem a kormány óhajára történt; a szélsőbal ennek daczára a belügyi kérdés tárgyalását sürgette s mikor a többség ezt ellenezte, oly botrányokat provokált, hogy a tanácskozást több ízben fel kellett függeszteni. Végre Rudini miniszterelnök mégis szóhoz juthatott s rövid, de fölötte fontos nyilatkozatokat tett, melyeket általánosan annak bizonyságául vesznek, hogy a hármas szövetség megújítása, illetve meghosszabbítása már befejezett tény, vagyis hogy az ide vonatkozó tárgyalások véget értek és a három hatalom a szövetségszerződést már aláírta. A tegnapi ülésben azután a botrányok megújultak. Végre azonban az ülés csakugyan berekesztetett, mégpedig anélkül, hogy a belügyi politikát behatóbban tárgyalni lehetett volna. A képviselőház csak az őszszel fogja tanácskozásait folytatni. Ez eseményekre vonatkozó táviratainkat a következőkben állítjuk össze: Róma, jan.28. A képviselőház ülése. A karzatok zsúfolva vannak. Cavallotti szólal fel és azt mondja, hogy Brin interpellácziójának tárgyalása sérelem a parlamentáris szabadság ellen. Azt kívánja, hogy tegyék jóvá e sérelmet azzal, hogy Brin vonja vissza interpelláczióját és Odlajanni fejtse ki a magáét. Az elnök kijelenti, hogy teljesen tudatában van annak, hogy a házszabályoknak sem szellemét, sem betűjét nem sértette meg. Imbriani megtámadja a mai ülés érvényességét, mert a tegnapi ülést nagy zaj közepette és a napirend megállapítása nélkül oszlatták fel. Az elnök azt válaszolja, hogy ő a tegnapi ülést bezárta és a szokott módon hívta össze mára az ülést az interpellácziók megtétele végett. Felszólítja Brint, hogy fejtse ki interpelláczióját. Brin a szélsőbal nyugtalansága s a baloldal, a czentrum és a jobboldal helyeslése közt kijelenti, hogy abból a néhány szóból, melyet tegnap mondott, sőt interpellácziójának alakjából is kitűnik annak jelentősége, ami fölmenti őt attól, hogy bővebben indokolja az. Várja a kormány nyilatkozatait. (Zaj a szélsőbalon.) Rudini őrgróf miniszterelnök biztosítja az interpellálót, a képviselőházat és az országot, hogy a kormány meg akar maradni a mellett a békepolitika mellett, melyet Olaszország már hosszú idő óta követ. Hogy elérjük e czélt, — mondja a miniszterelnök — szilárdan és állandóan fenn fogjuk tartani a középeurópai hatalmakkal fennálló szövetségeinket. Olaszország és Európa — ismétlem — meg lehetnek győződve arról, hogy a szövetségek megmaradnak és a béke hosszú időre megóvatik. (Az egész ház — kivéve a szélsőbalt — élénk tetszéssel fogadja a miniszterelnök nyilatkozatait.) Colajanni kijelenti, hogy azzal a sérelemmel szemben, melyet a parlamentáris jogon követtek el (Zaj a jobboldalon és a czentrumban) visszavonja interpelláczióját. (Élénk mozgás.) Spirito szintén visszavonja interpelláczióját, mely belpolitikai ügyre vonatkozik. Pine 11 fentartja magának, hogy egy belügyi kérdésre vonatkozó interpelláczióját alkalmasabb időben fejtse ki. Erre De Martino emel szót, hogy kifejtse a nápolyi provinczia új választókerületeire vonatkozó interpelláczióját. De Martino így kezdi szavait : A szélsőbal tagjainak magatartásával szemben .... (Nagy zaj a szélsőbalon. Cavallotti hevesen kiabálva a szónok felé rohan, de több képviselő visszatartja. Nagy zűrzavar, viharos lárma.) Az elnök fölteszi kalapját és felfüggeszti az ülést. Az ülés újból megnyittatván Cavalletto, a képviselőház legidősebb tagja, Bovo (szélsőbalpárti) és az elnök az egész ház tetszése közt egyetértésre hívják fel a képviselőket. Erre a ház bizonytalan időre elnapolja üléseit, hogy megkezdje a nyári szünetet. * Róma, jan. 28. A félhivatalos »Opinione« konstatálja, hogy minden jól értesült politikai körökben Rudini mai nyilatkozatai azt a benyomást keltették, hogy a hármas szövetség megnjitása bevégzett tény. Róma, jun. 29. (M. E.) A népgyűlés, melyet Bovio ma délutánra a »Teatro Quirino«-ba összehívott, hogy a hármas szövetség ellen tüntessen, minden rendzavarás nélkül folyt le. Bovio hoszszabb bölcseleti elmélkedésben fejtegette a pánszlávizmust, pangermanizmust és panlatinizmust, végül kiemelte, hogy a rokonfaju nemzetek föderácziója véget fog vetni a természetellenes szövetségeknek. Berlin, jan. 29. A lapok egyértelműkig úgy fogják fel Rudini olasz miniszterelnök nyilatkozatát, mint a hármas szövetség már megtörtént meghosszabbításának közétételét és őszinte örömmel üdvözlik az európai béke fentartásának állandó garancziáit. Berlin, jun. 29. (A Pesti Napló távirata.) A »Norddeutsche Allgemeine Zeitung« kiemeli, hogy Rudini tegnapi nyilatkozata által a hármas szövetség meghoszszabbításának ténye nyilvánosságra került. London, jan. 29. A lapok Rudininek tegnap az olasz parlamentben tett nyilatkozatával foglalkoznak. A »Morning Post« így ír : Olaszország szemmel láthatólag azt gondolja, hogy reá nézve az egyensúly a földközi tengeren feltétlen szükségességet képez és hogy úgy tengerészeti mint katonai szövetségeit fenn kell tartania. A »Standard« rosszalja a radikálisok magatartását és kimutatja, mily mélyen gyökeredzik a hármasszövetség eszméje, mely általában a béke ligája, az olasz államférfiak szellemében. A »Daily News« kifejti, hogy ama lelkesedés, melylyel Rudini válaszát fogadták, bizonyítéka annak, hogy Olaszország el van tökélve, hogy hű marad a szövetséghez. Ha igaz, hogy a szövetség megnyítása Salisbury befolyásának köszönhető, úgy nem lehet az angol minisztert kárhoztatni, ki a tanácsot adta amaz országnak, mely egységét Gladstone, Palmerston és Russelnek is köszönheti. Róma, jún. 29. A szenátus mai ülésén Taverna szenátor általános figyelem közt kérdést intéz Rudini miniszterelnökhöz ama Jirt illetőleg, mely szerint Olaszország Angliával és a középeurópai hatalmakkal szerződéseket kötött volna és kéri, hogy erre nézve adjon felvilágosításokat a szenátusnak. Rudini miniszterelnök azt válaszolta, hogy mindenekelőtt a kormánynak a külpolitikára vonatkozó szándékait a szenátus előtt már ismeretesek, minthogy szólónak a külügyminisztérium költségvetésének legutóbbi tárgyalásánál alkalma volt azokat kifejteni. Jó azonban e mondottakat újból megerősíteni. Olaszország kitartással és szívósan akarja a békét, melyet intézményeinek fejlesztése és gazdasági helyzetének javítása végett szükségesnek tart. Olaszország továbbá az egyensúly és a status quo fentartását Európában s nevezetesen a Földközi tengeren is akarja. E czélokat elérendő, a kormány nemcsak mától fogva igyekezett oly hatalmakkal összeköttetésben állani és szerződéseket kötni, melyeknek hasonló eszmemenetük és analóg érdekeik vannak, mint nekünk. Néhány év előtt eszmecsere folyt az Angolországgal való összeköttetés iránt. Fergusson ezen eszmecserét az angol parlamentben az igazságnak teljesen megfelelően adta elő. A két ország eltökélte, hogy a béke és a status quo érdekében közösen fognak eljárni. Szóló nem ismer oly kérdést, melyben Olaszország és Anglia felfogása nem volna azonos. Ami a középeurópai hatalmakhoz való viszonyt illeti, régóta tudják, hogy az benső és hogy Olaszország barátsága Németországgal és Ausztria-Magyarországgal élénk és őszinte. Az aláírt szerződések erős és megbízható biztosítékát képezik a békének. (Nagyon helyes!) A szerződések lejárta közeledett. Természetes volt, hogy beállott egy időszaka a határozatlanságnak, melynek bizonytalansága a közvéleményt a bel- és külföldön nyugtalanította. Ennek következtében ő (Rudini) szerződésszerű kötelezettségeket vállalt és biztosítja a szenátust, hogy még mielőtt a régi szerződések lejárnak, az újak már régóta hatályban lesznek. Szövetségeink szilárdan és őszintén fen fognak tartatni, hogy az európai béke hosszú időre biztosítva legyen. (Helyeslés.) Azt hiszi, hogy egész Európának el kellene ismernie, hogy az olasz kormány műve bölcs és békés volt. 10 év tapasztalatának elegendőnek kellett volna lennie, hogy a bizalmatlanságot eloszlassa. Szóló reméli, hogy ez új és határozott nyilatkozatok e tapasztalatokat újabbakkal fogják gazdagítani s ama meggyőződést fogják kelteni, hogy szándékaink békések és nem aggressziv jellegűek. A béke fen fog tartatni és a bizalmatlanság el fog tűnni. Szóló azt hiszi, hogy a kormány jó szolgálatot tett az országnak és reméli, hogy a szenátus át van hatva azon óhajtól, hogy Olaszországnak megtartsa erős állását Európában és e politikát helyeselni fogja. (Általános igen élénk helyeslés.) Taverna köszönetet mond és kifejti ama biztos reményét, hogy az egész szenátus jóvá fogja hagyni Rudini nyilatkozatait. A király utazása. — Távirati tudósítás. — Póla, jun. 28. Ő Felsége ma reggel 6 órakor a »Miramar« yachton ideérkezett. Gyönyörű idő volt. Az összes felszerelt hajók vitorlarúdjain a legénység elfoglalta helyét. Abban a pillanatban, mikor a Miramaracht feltűnt a láthatáron, a hajók 21 ágyulövéssel tisztelegtek, míg a kikötő erődjéből 85 ágyulövés hangzott fel. A hajók legénysége »Hurrah« kiáltásokban tört ki. Miután a Miramaracht horgonyt vetett, Pitner báró, a kikötő parancsnoka, jelentkezett a királyi hajón, hol Lajos Salvator és Albrecht főherczegek, továbbá a parmai herczeg és más méltóságok is megjelentek. Reggel 8 órakor ő Felsége Rinaldini helytartót fogadta. A király 3/49-kor üdvlövések és az összes hajók tisztelgése mellett a főherczegekkel, Steineck tengernagygyal és a kísérettel partra szállott és a fegyvergyárba ment, hol díszszázad volt felállítva és a tengerészeti fegyvergyár parancsnoka, a fegyvergyári igazgatók és a fegyvergyár tisztjei fogadták ő Felségét. Ezután ő Felsége, a főherczegek, valamint a többi udvari méltóságok a tengerészkaszárnya mögött fekvő gyakorlótérre hajtattak, hogy részt vegyenek a tengerész-plébános által mondott ünnepi misén. Mise után a király díszszemlét tartott a hadsereg és a haditengerészet csapatai felett, melyek Buchta ellentengernagy, a katonai kikötő parancsnokának vezénylete alatt vonultak ki. A szemle után, melyen Lajos Salvator, Albrecht és Károly István főherczegek, a württembergi herczeg és Steineck tengernagy is részt vettek, ő Felsége az összes, körben felállott tisztekhez beszédet tartott, mire több törzstisztet megszólítással tüntetett ki. A gyakorlótér elhagyásakor ő Felsége Rinaldini helytartót, Conti kerületi főnököt és Rizzi podesztát tüntette ki megszólítással. Azután a király Albrecht főherczeggel kocsira ülve s követve Lajos Salvator, toscanai Lipót és Károly István főherczegektől, valamint az udvari kísérettől, a város ünnepiesen feldíszített utczáin keresztül, melyekben óriási embertömeg s számos egylet zászlóival állott fel, az uj cs. k. állami gimnáziumba hajtatott, hol a helytartó bemutatta a királynak az intézet igazgatóját, Swidát, a tanári kart, dr. Leschanowski országos tanfelügyelőt és Tomasi mérnököt és építészt. Az előcsarnokban az iskolai ifjúság várta ő Felségét a néphimnuszt énekelve, mire a király a helytartó és az igazgató kalauzolása mellett az iskolaépületet igen behatóan megszemlélte és több tanulót megszólított. Ő Felsége kísérete előtt teljes megelégedését nyilvánította a látottak felett. A szépen díszített iskolaépület bejáratánál az összes népiskolák tanulói voltak felállítva. A király megjelenésekor az egész tanuló fiatalság háromszoros, lelkesült »Hoch« kiáltásokba tört ki. Ő Felsége ezután a Fracesco Giuseppe korzón, mely a község költségén pompásan fel volt díszítve, az Arzenál- és Policarpoutczákon keresztül az ünnepély színhelyére hajtatott, hol a katonák sorfalat képeztek. Mikor leszállott a kocsiról, egy leányka lépett elő és miután szép ünnepi verset szavalt, átnyújtott ő Felségének egy az uj templomot ábrázoló aquarellt, melyet ő Felsége kegyesen elfogadott. Miután ő Felsége a helytartó és Pitner altengernagy feleségeit, kik patronessekként szerepeltek, megszólította és Campitelli tartományi főnököt és Trepp püspököt bemutattatta magának, a főherczegekkel együtt a császárpavillonba ment, hol Stemecktengernagy a következő beszédet intézte hozzá: Felséged parancsszavának köszönheti Póla, hogy a monarchia első tengeri erődjévé és Felséged hadi tengerészetének emporiumává emeltetett. Itt, munkálkodásának és tevékenységének helyszínén már ismételten részesült Felséged hadi tengerészete ama nagy szerencsében, hogy legfelsőbb hadurának lábaihoz a legmélyebb alázattal letehesse változhatatlan hűségének és odaadásának kifejezését. E nagy pillanatok mindegyike szorosan egybe van kapcsolva Felséged tengeri hadereje fejlődésének egy-egy határkövével és mindanynyiszor a leghatalmasabb ösztönzést képezte mindenkire nézve a legbuzgóbb, leghívebb kötelességteljesítésre. Megemlékezve a tengerészeti fegyvergyárnak Felséged által három évtizeddel ezelőtt kegyesen eszközölt alapkőletételéről, mi czéljában és következményében a haditengerészetnek sőt általában számos növekedő hazai iparágnak technikai fellendülését vonta maga után; megemlékezve továbbá ama hathatós védelemről az ellenséggel szemben, melyet a meglevő műnek a később emelt és Felséged legfelsőbb gondoskodásának köszönhető, hatalmas védművek övé nyújt; emlékezve végre a Felséges és fenséges személyiségeknek, kiknek jelenlétében az itt épült hajók a hullámokra bízattak, ama nemes kívánságáról, hogy Felséged haditengerészetének lobogója minden világrészben tiszteletre és dicsőségre tegyen szert, ma örömtől megindult szívvel és ájtatos érzülettel csoportosulunk újra szeretett uralkodónk körül, hogy az ő atyai jóvoltából és gondoskodásából templomot építsünk. Nem köszönhetjük meg jobban mindama számtalan bizonyítékát az ő legfelsőbb kegyelmének és jóindulatának, mint hogy kifejezést adunk szívünk legbensőbb óhajának és bizalomteljes reményének, hogy e szentelt helyen mielőbb a hadak ura elé járulhassunk ama ezerszavú imádsággal: »Isten tartsa, isten óvja és védje meg uralkodónkat és egész házát!« Így tehát a legmélyebb tisztelettel bátorkodom Felséged színe elé ama legalázatosabb kérelemmel járulni: kegyeskedjék Felséged elrent delni, hogy ezen, a »Madonna del Mare« szent szűznek szentelendő tengerész plébánia-templom alapköve letetessék.« Erre ő Felsége messze érthető hangon igy válaszolt: »Ihletett és emlékezetes szavak azok, melyeket ön, tengernagy úr, az imént hozzám intézett. Legbensőbb örömmel hallottam, mily hazafias érzésre s mily hálás érzelmekre talál haditengerészetem javára és felvirágzására irányuló gondoskodásom mindenütt, hol zászlónk lobog. És e lobogó védszirtjén, itt Pólában, hol a tengerészet kiindulási és támpontját találja messzeterjedő tevékenységének, itt, hol a tettvágy és az áldozatkészség égnek emelt pillantásokkal könyörögnek ama mindenható támogatásért, mely nélkül emberi műnek nincs foganatja , itt fog most épülni a »Madonna de Mare«-ról elnevezett templom, tengeri haderőmnek uj, üdvötjósló jelensége. Midőn felszólítom önt, hogy kezdesse meg az alapkő letételét, a mindenható áldását kérem e műhöz, mely keletkezését ama sziklaerősségű, Istenben vetett bizalomnak köszönheti mely derék tengerészeim szivét a viharban és a veszélyben megaczélozza és mely a harczban bátorságukat megnemesiti és hírre és dicsőségre vezérli őket.« Miután Racic plébános nagy segédlettel végezte az alapkő megáldását, a kikötő parancsnoka felolvasta az alapkőletételre vonatkozó okiratot, mely Lipót, Ferdinand, Albrecht és Károly István főherczegek, Steineck tengernagy, Pittner kikötői parancsnok, Buchta ellentengernagy és Rack tengerészplébános által már alá volt írva. A felolvasás után őfelsége aláírta az okmányt és átadta azt a kikötő parancsnokának. Ezután ö Felsége a templom középhajójába ment az alapkőhöz. A dobozt, melybe az okmányt elzárták, az építészeti hivatal igazgatója beletette az alapkőbe, aztán rátették a zárólemezt, melyre ö Felsége czementet tett. E lemezre azután ö Felsége három kalapácsütést mért. E pillanatban az összes felszerelt hadihajók 21 ágyulövést tettek és a papság a Tedeumot zendítette rá. Az ünnepély színhelye rendkívül ízlésesen volt feldíszítve. Egy állványon számos meghívott hölgy volt a városból és más helyekről is. A tengerésziskolák és a községi iskolák gyermekifjusága a császári pavilion két oldalán volt felállítva. Az ünnepélyes alapkőletétel befejezése után ő Felsége a városon keresztül, mely gazdag zászlódiszt öltött, a pályaudvarra hajtatott, hol a főherczegek, a württembergi herczeg, Steineck tengernagy, Rinaldini helytartó, a tábornokok, a kerületi főnök és Póla polgármestere a legalázatosabban üdvözölték. Ő Felsége udvari vonaton, melyen báró Czediken kívül Klaudy udvari tanácsos ésWidmann vasúti igazgató is utaztak, déli 1/a 12 órakor elhagyta a várost. Rinaldini helytartó 1 órakor a Pelagosa kormánygőzösön Triesztbe utazott.* Pola, jún. 28. Ő Felsége a tegnap este megtartott gyakorlat után, amely alkalommal a torpedó flottilla intézett támadást a pánczélos hajóraj ellen, a Tajeri magaslatról zászlóval jelentette legmagasabb megelégedését a támadó és védekező gyakorlat fölött. A hajórajról üdvlövések hangzottak el. Zára, jan. 29. Ő Felsége megbízta a dalmácziai helytartót, hogy a legutóbbi hajóraj-gyakorlatok alkalmával érintett dalmát községek lakóinak a meleg és hazafias fogadtatásért és a példás magatartásért fejezze ki legfelsőbb megelégedését. Pisino, jun. 28. Ő Felsége déli 8/41 órakor keresztülutazott Mitterburgon. Mikor a vasúti kocsi ablakánál megjelent, a jelenlevő néptömeg »Erviva« kiáltások közt örömmel és legmélyebb tisztelettel üdvözölte. Laibach, jun. 28. Ő Felsége esti 6 órakor Laibachba érkezett, hol a vonat 5 perczig állott. O Felsége megjelent a csukott ablaknál és kegyesen szalutálva köszönte meg az indóházban jelen volt nagyközönség tiszteletteljes üdvözlését. Bécs, jun. 29. Ő Felsége ma reggel ide érkezett és azután Lainzba utazott. A balatoni ünnepély. (Kiküldött tudósítónktól.) Az egész Balatonvidék ünnepet ült vasárnap. A balatontavi gőzhajózás megnyitása volt ez s három megye, Somogy-, Zala- és Veszprém megye versenyezett abban, hogy az ünnepélyt minél szebbé tegyék. Az ünnepélynek a legfényesebb időjárás kedvezett. A Balatonvidék több pontján, nevezetesen Siófokon, Füreden, Révfülöpön és Bogláron fényes fogadtatás, ünnepi beszéd, lelkes hangulat várta a fővárosból különvonaton leutazott társaságot,melynek tagjai közt a közélet több jelese s a sajtó képviselői voltak. Baross Gábor miniszter, akit mindenütt vártak s kinek tiszteletére diadalíveket emeltek »Éljen Baross Gábor« felírással, nem verhetett részt a kiránduláson. A nap a legjobb kedvben, nagyrészt utazással telt el; az ünnepély legszebb része B.Füreden ment végbe, hol Vaszary Kolos főapát a kirándulók tiszteletére fényes ebédet adott s a hol a yacht-klub is a legszivélyesebb fogadtatásban részesítette a vendégeket. Az ünnepélyről álljon itt a következő tudósitás : A fővárosi kiránduló társaság vasárnap reggel hat órakor külön vonaton indult a Balatonhoz. A társaság tagjai közt voltak : a belügyminisztérium részéről Bezerédj Viktor, a főváros részéről Gerlóczy alpolgármester, a vasúti és hajózási főfelügyelőség részéről Kenessey Kálmán főfelügyelő, a déli vasúttársaság részéről Brahm Miksa igazgató. Siófokra érkezve, a társaságot Somogy, Veszprém és Zala vármegyék, a balatonfüredi »Stefánia yacht-klub« és a balatontavi gőzhajózási részvénytársaság küldöttségei fogadták. Veszprém részéről Véghelyi Dezső alispán, Kovács Imre polgármester, Bubuniczky Ödön járásbíró, Takács Ádám árvaszéki elnök, Szabó Imre, Kopácsy Árpád és Fenyvessy Ferencz orsz. képviselők, Purgl Sándor, Ruttner, Kékesi Pongrácz, Rosenthal Nándor s Kenesey Miklós. Somogy részéről: Tallián Gyula alispán, Foll József főügyész, dr. Jankovics László főszolgabíró, Pogány József főispáni titkár, Bors Mihály és Bertalan Alajos jószágigazgatók, dr. Teveli Béla, Petz Lajos, Vécsey Ferencz, Kacskovics Kálmán és Scholcz Gyula főmérnök ; Zala részéről: Svastics Benő főispán, Cserfán Károly alispán, Szentmiklóssy Gyula főszolgabíró, Vadnay Andor és Ziskay Antal orsz. képviselők; a Stefánia yacht-klub részéről: gróf Esterházy Mihály, gr. Széchenyi Imre, Szalay Imre képviselő, báró Inkey István és gr. Nádasdy Tamás. Siófokon a társaság a dúsan fellobogózott állomáson fogadtatván, a »Baross« gőzhajóra szállott, ahol czigányzene a Rákóczi-indulóval fogadta. A gőzhajón rögtönzött villásreggeli várta a társaságot. Reggeli közben gróf Esterházy Mihály üdvözölte a társaságot. Erre Gerlóczy alpolgármester megköszönte a szívélyes fogadtatást. A reggeli után a »Baross« gőzhajó felszedte horgonyát és Balatonfürednek vette útját, ahol a társaság elsősorban a yacht-klub helyiségét kereste fel. A társaság egy része kirándulást tett a Balatonra. Majd összegyűlt a társaság a lakomán, melyet a főapát a vendégek tiszteletére adott s melyen ott láttuk Cyemeghy Károly kúriai tanácselnököt is. A negyedik fogásnál Vaszary Kolos főapát helyéről felkelve, a következő felköszöntőt mondta: Igen t, uraim ! (Halljuk ! Halljuk!) Nemcsak ősi szokás, hanem szivünk vonzalma szerint is, nyilvános ünnepségek alkalmával a legelső áldomást a legelső magyar emberre mondjuk. (Éljenzés.) Ő reá emelem poharamat, a lovagias jólelkü királyra, ki világrenditő háborút nem indít, hódítani nem akar s vérpatakokkal, ha szent jogainak védelmére nem, országok virányait elárasztani nem fogja, más fejedelmeket és nemzeteket szövevények hálójába bevonni nem érti, de érti népei által megszerettetni magát, (Éljenzés.) s ezeknek boldogitásán fáradhatatlanul munkálkodni. (Éljenzés.) ö, reá az alkotmányos királyra emelem poharamat a ki, mióta szent István koronáját fejére téve, egy vonalnyira sem tért el azon iránytól, melynek követésére Isten szabad ege alatt nemzete előtt megesküdött. (Igaz! Úgy van!) Épp azért annak a szent koronának drága kövekkel ékített arany abroncsa, mely a koronának egyes részeit szorosan összekötni nem oly erős és szilárd, mint annak a törhetetlen hűségnek s legmélyebb alattvalói hódolattal párosult őszinte szeretetnek gyémánt kapcsa, mely az alája tartozó országokat s ezek népeit a királylyal elválaszthatatlanul öszszefüzi. (Éljenzés.) Ö reá a nagy királyra emelem poharamat, kérve a jó istent, hogy áraszsza felséges urunkra a lelki és testi boldoglét minden áldását, világítsa meg szívét és értelmét, hogy netalán bekövetkezhető veszélyes, borús időkben a helyes utat mindig megtalálja, adjon neki erőt, hogy milliónyi alattvalói fölötti uralmának súlyos terhét elviselhesse s nehéz kötelmeit teljesíthesse. Bezárom áldomásomat felséges urunkra, hőn dobogó szivünk azon legőszintébb óhajtásával, hogy éljen soká boldogul királyunk. (Éljenzés.) Ezután gróf Esterházy Mihály Baross Gábor miniszterre emelte poharát. Vaszary Kolos főapát a vendégkoszorú nevében felkérte gróf Esterházy Mihályt, hogy a köszönetét Baross Gábornak táviratilag tudomására juttassa. Ezután Svastics Gyula főispán pannonhalmi főapátra emelte poharát. Véghelyi Dezső alispán úgy a fővárosból, mint a szomszédos vármegyékből érkezett vendégekre mondott toasztot. Szabó Imre képviselő a magyar sajtót s annak jelenlevő tagjait éltette. (Viharos éljenzés.) Borostyány Nándor a magyar sajtó nevében köszönetét fejezte ki az előtte szólónak a sajtót méltató szavaiért s a Balaton körüli megyék érdemes fő és alispánjaira, földbirtokos osztályára és értelmiségére mondott pohárköszöntöt. Tallián Gyula Somogymegye alispánja a »Stefánia« yachtklubnak elnökére, gróf Esterházy Mihályra ürítette poharát. Gróf Széchényi Imre a Balaton-gőzhatási társulat igazgatójára mondott toasztot. Dr. Sziklay János a három parti vármegyének képviselőire emelte poharát. Végül Vaszary Kolos mint házigazda legmélyebb köszönetét és háláját fejezte ki a vendégeknek megjelenésükért s poharát a három vármegye képviselőire, a vidék magyar jellegű lakosaira s az összes vendégekre emelte. Ebéd után 3 órakor a társaság ismét gőzhajóra szállt s a Balaton vidékének egy részét körülhajózta. Közben kikötött Révfalun, melynek állomása szintén gazdagon fel volt díszítve, a hol Czuppony Sándor Kővágó és Örs ev. lelkésze fogadta a társaságot. A fogadtatásért Kompolthy fejezte ki köszönetét. Rév-Fülöpöt elhagyva, az idő előrehaladott volta miatt a társaság Badacsonyt, mely szintén benn volt a kirándulás programmjában, nem érintve, Boglárra hajózott s útközben a »Kelén« hajóval találkozott Bogláron, ahol Somogymegye valóban nagy áldozattal komolót épített, mely a társaság gőzhajóinak kikötőhelyéül szolgál, a község bejárata előtt ékes diadalkapu emelkedett »Éljen Baross« felirattal. Ott gróf Jankovich László főszolgabíró lelkes szavakkal üdvözölte a társaságot, kiemelvén a főváros hazafias eljárását, amely mint az ország szíve, minden nemzeti ügyet pártfogása alá vesz. Gerlóczy alpolgármester a társaság nevében köszönetet mond a szívélyes fogadtatásért , biztosítja Somogy vármegye és Boglár közönségét, valamint az egész Balaton-vidéket, hogy a főváros, mint az ország szíve, arra érzi magát hivatva, hogy nemcsak a maga ügyeit, hanem az ország minden hasznos ügyét előmozdítsa. Meg van arról győződve, hogy a főváros közönsége, melynek.