Pesti Napló, 1891. szeptember (42. évfolyam, 239-268. szám)

1891-09-01 / 239. szám

a­melyre ma kevesebb bizalommal tekintünk, mint annakelőtte. Talán el akarják hitetni a külső vi­lággal, hogy a monarchia anyagi hatalma nem ké­pez oly megrendíthetlen egészet, mely minden vi­harral daczolni képes ? De nem folytatjuk ezúttal pesszimista szemlélődésünket. Csak annak a meg­győződésnek akarunk kifejezést adni, hogy e dol­gokban gyökeres és gyors orvoslás nem maradhat el és nem fog elmaradni. Mezőgazdák szövetkezése. Az országos gazdasági egylet érde­kes vállalkozásról ad hírt. Vezérlő férfiai megalakítják a mezőgazdák szövetkezetét és már ezideig annyi üzletrész van jegyezve, hogy 200.000 forintnyi tőkének felel meg. A vállalat az őszszel indulna meg és ha az iránta való érdeklődés egyedül helyes mér­tékét, az aláírások számát tekintjük, úgy látni való az eredményből, hogy a mezőgaz­dasági osztály körében az eszme visszhangra talált. Ez az összeg, a­mely mire együtt van, természetesen még csekély a czélhoz képest. De hatalmas ajánlása a tervnek, ha az első hírrel kapcsolatban, a­mely felőle nyilvános­ságra jut, mindjárt már meglevő 200.000 írt­ról tehetni említést. Kitűnik a czímből, hogy a szövetkezet működésében széles kört akar felölelni és nagy pretenziókkal lép fel. Min­denesetre nagy arányú vállalkozásra is van szükség, ha az országos gazdasági egyesület, a­melynek égisze alatt a terv a valósítás felé siet, be akarja tölteni mindazokat a felada­tokat, a­melyeket a szövetkezet teendőinek sorába foglalnia kell. A szövetkezeti eszme Magyarországban nem népszerű. Daczára annak, hogy nincs a társadalmi tevékenységnek hatalmasabb erő­forrása, mint a szövetkezés és hogy sehol nincs nagyobb szükség erre az öntevékenység­re, mint nálunk. A népszerűtlenség oka termé­szetesen nem magában az intézményben,hanem mindazokban a rétegekben rejlik, a­melyek erő és hivatottság nélkül szövetkezetek ala­kítására és vezetésére vállalkoztak és az egész eszmét alaposan lejáratták. A szövet­kezet abban különbözik a részvénytársaság­tól, hogy működési körének határait a saját tagjaival és a saját tagjai számára való üzlet képezi. De ez a különbség adja meg egy­szersmind a szövetkezet jogosultságát is és nagy rendeltetése van akár ha kis erőket tesz cselekvésképesekké, akár ha nagyokat hatalmasokká az egyesülés által. De minden­féle czélok számára igen alkalmas módnak találtatott az erők ily társítása különösen a kis­iparosoknál és gazdáknál, a­kik közül már alig van Magyarországban néhány, hogy ne fűződnék valamely keserű emléke egy­­egy szövetkezethez. Nem csoda hát, ha a szelíd irtózat egy neme fogja el az embere­ket e szó hallatára. Csak az a szerencse, hogy van Magyar­­országban érdemesek által létesített, derék szövetkezet is, a­mely valóságos áldása azok­nak, a­kikből áll és a kiknek érdekében mű­­ködik. És mindig örvendetes, ha látjuk, hogy a mindenféle kalandosságok és kétes vállal­kozások teréről a szövetkezés azok kezébe megy át, a­kik hivatottak és alkalmasak arra, hogy az intézményt a gazdasági ha­szon szempontjából és tekintély dolgában is illő helyre emeljék. Általános rokonszenvvel fog tehát találkozni az újabb nagy lépés is e czél felé, a­melylyel a mezőgazdák szövetke­zetének tervében találkozunk. A­mi már magának a szövetkezetnek érdemét illeti: ez a gyakorlattól várja szente­sítését. Minden gazdasági vállalat annyit ér, a­mennyi hitelt tud magának szerezni. Min­den bizonynyal ezt a szövetkezetet kedvező kilátásokkal indítja meg egyrészt az a fak­tor, a­mely a tervet életrehozta, másrészt a rendeltetés, a­melynek a szövetkezetét szen­telni akarják. A vállalat fogyasztási és érté­kesítési szövetkezet lesz és működését első­sorban a mezőgazdák szükségleteinek töme­ges beszerzésével kezdi meg. Ez az általános program. A részletek sorából kiemelkedik az az elhatározás, a­mely szerint a vállalat át fogja venni a hadsereg-ellátási szövetke­zet ügyeit is. Ez nagyon helyes, dicséretes szándék. A legkisebb ellenszolgáltatás, a­melyet a ma­gyar gazdaközönség a hadsereg intéző kö­reitől elvárhat, az, hogy a csapatok élelme­zésében termelésének biztos és alkalmas fo­gyasztóját lássa. Ez irányban a hadseregre kell, hogy feltétlenül és a legnagyobb mér­tékben lehessen számítani. De viszont a czél csak akkor valósítható, ha a gazdák minden időben biztosan rendelkeznek a hadsereg által szükségelt termények felett megfelelő mennyi­ségben s kellőleg egalizált minőségben. Ez ez­ideig nem volt így. A hadsereg-ellátási szövet­kezet felállítása óta javult a helyzet valameny­­nyire, de teljesen megjavítva nincs, mert azóta sincs elegendő mozgékonyság. De ala­pos a remény arra, hogy a mezőgazdák szö­vetkezete üzletileg fog szerveztetni és meg fogja oldani ezt a kérdést is sok mással együtt, a­melyekben a mezőgazdaság a kor­mánytól nem várhat semmit, a magára ha­gyott gazdától mi sem telhet ki, hanem csak "­ társadalmi tevékenység járhat ered­ménynyel. Fővárosi ügyek. A beteg főváros. A lefolyt héten a fővárosi közkórházakban a betegforgalom a következő volt: A Rókus-kórházban a múlt hó végén ápoltak 1152 beteget, felvettek újat 322-őt, gyógyulva elbocsá­tottak 381-et. Az Üllői­ úti új kórházban a múlt hó végén ápoltak 663 beteget, felvettek újat 232-öt, gyógyulva elbocsátottak 201-et. A Szent­ János kórházban a múlt hét végén ápoltak 322 beteget, felvettek újat 71-et, gyógyulva elbocsá­tottak 73-at. Népesedési mozgalom a fővárosban. A lefolyt héten Budapesten élve született 313 gyermek, el­halt 231 személy, a születések tehát 82 esettel múlják felül a halálozásokat. Az élveszülöttek közt volt 150 fiú, 153 leány. Halva született 12 gyermek, köztük 8 törvényes, 4 törvénytelen. A halottak közt volt 131 finomű, 100 nőnemű. KÜLÖNFÉLÉK: Napirend, szeptember 1. A pénzügyminiszter fogad délután 2 órakor. — Nemzeti múzeum: régiségtár, nyitva délelőtt 9-től délután 1 óráig.— Nyilvános könyv­tárak: Zárva. — Állatkert nyitva egész nap. Be­lépti dij 30 krajczár. — augusztus 31. Személyi hírek. Stefánia özvegy trónörökösné Er­zsébet főherczegnővel s az udvari kísérettel Mürzs­­tegből Luxemburgba utazott. — Szögyény minisz­ter ma Bécsből Budapestre utazott. — Beniczky Fe­­rencz Pestmegye főispánja Reichenhallból, hol megrongált egészségének helyreállítása czéljából hat heti szabadságát töltötte, teljesen felüdülve visszaérkezett s a mai napon elfoglalta hivatalát. Forster Géza az orsz. magyar gazdasági egylet igazgatója és Hegedűs Károly technológiai múzeumi igazgató szabadságidejük végeztével a fővárosba érkeztek. A román királyné betegségéről közölt távirataink kiegészítéséül Velenczéból a következőket írják la­punknak : A királyné nem akar táplálékot magához venni, undorodik az ételektől. Annyira gyenge, hogy a gondolába és vissza szobájába vinni kel­lett. Házi orvosa kezeli, a ki az idevaló orvosok­kal való konzultáczióról, mig Károly király ide nem érkezik, lemondott. — Bukarestből eze­ket írják tegnapelőtti kelettel: Dr. Theodori, a ki Velenczéból a királyné betegágyából tegnap visz­­szatért, megérkezte után a királyné állapotáról rögtön jelentést tett a királynak. Az egy óra hosz­­szat tartott kihallgatáson az orvos igen szo­morú nyilatkozatokat tett. A királyné jobb karja és jobb lába béna s egészségi állapota rosz­­szabbodott, úgy hogy komoly aggodalomra ad okot. Az agy is meg van támadva. Ilyen körülmé­nyek között Vacarescu kisasszonynak királyné melléli eltávolítása, a be­teg életének koc­káztatása nélkül, nem vihető keresztül. Károly király, mint illetékes körökben beszélik, elhatározta, hogy ennek daczára a beteg királynét csak akkor fogja meglátogatni, ha Vacarescu kisasszony már eltá­vozott mellőle. A királyné állapotáról a legköze­lebbi napokban bulletineket fognak kiadni. Herczegi ikrek: Potsdamból távírják. A ho­­henzollerni örökös herczeg neje tegnap Heiligen­­dammban ikreket szült. Mind a két újszülött fiú­gyermek. A Széchenyi-ünnepélylyel kapcsolatosan a sváb­hegyi hölgyközönség elite­je díszes családias ün­nepélyt tartott Mérő János kir. tanácsos gyönyörű villájában. A lelkes háziasszony, a Széchenyi szo­bor felállítása körül hű támogatója derék, áldozat­kész férjének, fényes ebédet adott a hölgy bizott­mány tagjainak. Egymást érték a szebbnél-szebb beszédek, szép szemekkel és nem unalmas frázi­sokkal. Mérő Jánosné kitűnő modorával elragadta vendégeit, kik sokáig kedves emlékezetükben fog­ják tartani az első svábhegyi női banketet. A délutáni órákban a férfivendégek legelőkelőbb ré­sze, gróf Széchenyi Béla (elragadó szép leányával Alice grófnővel), báró Podmaniczky Frigyes, dr. Eötvös Loránd, Ráth Károly főpolgármester, Ger­­lóczy Károly alpolgármester, Rupp miniszteri ta­nácsos, Török József, Bercsényi Béla és számosan látogatást tettek a Mérő családnál, hosszasan gyö­nyörködve a felséges kilátásban s a villát övező rózsaparkban. A szabadságharcz emlékeinek kiállítására teg­nap, vasárnap, tömegesen tódult a közönség. A ki­állítás helyiségének nyolc­ terme reggeltől estig tömve volt látogatókkal. Nagyszámú vidéki láto­gatók is voltak. Tegnap összesen 1870-en tekintet­ték meg a kiállítást. Az orsz. képviselők közül is számosan rándultak fel Budapestre az érdekes ki­állítás megtekintésére. A kiállítás Kossuth-szobá­­jában legközelebb kiteszik közszemlére ama remek beszéd szövegét, melyet Kossuth Lajos a múlt esz­tendőben az aradi vértanuk szobrának leleplezése alkalmából egy fonográfba mondott. A kiállí­tást a lefolyt héten összesen 7250-en látogatták.­­ A kiállításba ma beküldték Erdösy Imre pia­rista szerzetes arczképét. Erdösy 1848— 49-ben Guyon dandárában tábori lelkész volt s az ütköze­tekben mindig maga is részt vett. Bársony Já­nos, Bársony István író édesatyja beküldte Nagy- Károlyból a lengyel légió pecsétnyomóját, középen a lengyel sassal s e körirattal: »Legia Polska.« Pauli Mariska kiállította István nádornak por­­czellánba égetett színes miniatűr mellképét, Hire Károly pedig beküldte az udvardi Kossuth-család­­nak általa festett czimerét. Ismét vasúti szerencsétlenség Svájczban. A Génfből érkező gyorsvonat tegnap este fél nyolc­­­kor— mint lapunknak Bernből távírják, — a zürichi pályaudvarban nekiment egy podgyászkezelő vo­natnak és annak négy kocsiját szétzúzta- A gyorsvonat utasai közül többen megsé­rültek. A második országos tűzoltói szaktanfolyam hallgatói tegnap Bulyovszky Aladár miniszteri biztos vezetése alatt és tanáraik kíséretében Sal­gótarjánba rándultak. Salgótarjánban a hatóság részéről ifj. Plathy szolgabiró, Papp János községi jegyző és Barella István rendőrkapi­tány fogadta őket, az ottani tűzoltóság ré­széről pedig Szilárdy földbirtokos az önkéntes tűzoltó egylet elnöke. A kirándulók az állomástól az aczélgyár zenekarának hangjai mellett vonul­tak be a városba, hol első­sorban Weiszenbacher János tűzoltó főparancsnok kalauzolása mellett megtekintették az ottani önkéntes tűzoltóság szertárát. A nap többi részét az aczélgyár és köszénbánya megtekintésére használták föl. A köszénbányában Gerber Frigyes bányaigazgató, az aczélgyárban pedig Jónás Antal a gyár fárad­­hatlan gondnoka vezette őket. Volt nagy tűzoltó gyakorlat is, melyen az aczélgyár tűzoltósága Un­ger Gusztáv vezénylete alatt vett részt. Délben nagy díszebéd, este pedig díszelőadás volt az ot­tani nyári színházban. Ez alkalommal a »Lelen­­czet« adták Feleki Miklós vendégszereplésével. A kirándulók ma reggel érkeztek vissza a fővárosba. Fürdők látogatottsága. A legutóbb beküldött fürdőkimutatások szerint a pöstyéni fürdőben 3129, a giesshübl-puchsteini fürdőben 433, Tátra­­füreden 4552 és Marillavölgyben 432 fürdővendég tartózkodott. Az első magyar lelenczház, Nyitramegye kez­deményezésére a belügyminisztérium Nyitra me­­gyében fekvő Szt.­János Elefánton létesítendő to­­lonczház, illetve lelencz-tápintézetre nézve leg­utóbb kedvező határozatot hozott, a­mennyiben az elhagyott gyermekek sorsának javítását c­élzó ezen humánus mozgalmat nemcsak örömmel tu­domásul vette, de támogatását is kilátásba helyez­te. Az intézet fő czélja a jelenleg Ausztriában tartózkodó magyar illetőségű és községeink költ­ségen tartott lelenczek hazatelepítése és magyar szellemben való neveltetése. Ez lenne az első magyar lelenczház. A Simplon áttörése. A jura-simploni vasút ál­tal, a Simplon áttörésére vonatkozólag készített terv szerint, az alagút hossza 19,731 méter lenne és kiépítése esztendőt venne igénybe. Az épí­tés költségei 671/3 millió frankra vannak előirá­nyozva ; ehhez járul 4.355.000 frank fuvarra, a Rhone szabályozására és előre nem látható kiadá­sokra, valamint 8.400.000 frank építési kama­tokra, miáltal az építési költségek végösszege 80 millió frankra rúgna. Ebből 30 milliót Svájc­ és Olaszország szubvenc­ióiból fedeznének, 25 millió fejében kötvényeket akarnak kibocsátani, a többi 50 millió fejében pedig részvényeket. Az alagút jövedelmét és a jura-simploni vasút bevételi több­letét 2.800.000 frankra irányozzák elő, úgy hogy a részvények és a kötvények kamatozása biztosí­tottnak mutatkozik. Biztosan számítanak rá, hogy az érdekelt olasz vasutak olasz csatlakozó vonala­kat fognak építeni. Franczia orvos Budapesten.Dr. Pean hírneves franczia orvostudós tegnap a fővárosba érkezett és dr. Farkas László kalauzolása mellett meg­­tekintett a Nüstvárosi összes kórházakat, a többek közt a vörös-kereszt kórházat is, a­melynek kitűnő berendezéséről igen elismerőleg nyilatkozott. Dr Pean holnap Konstantinápolyba utazik. A magyar történelmi társulat szept. 3-án csü­törtökön d. u. 4 órakor az akadémia földszinti sa­roktermében tartja rendes havi ülését, melyen Tariczky Endre társulati tag tart felolvasást: Tisza-Füred vidékéről — történelmi és hadászati tekintetben, vonatkozással a honfoglalás ezred­éves ünnepére. A felolvasás 5 órakor kezdődik. Románok értekezlete. A magyarországi és er­­délyrészi román nemzeti párt központi végrehajtó bizottsága, mint Nagyszebenből távírják, ott ma tanácskozásra gyűlt össze. A szent­endrei templomrablás. Említettük már, hogy a szent­endrei görög-keleti székesegyházat tegnapelőtt éjjel kirabolták. Csak most tűnt ki, hogy a tettesek mily vakmerőséggel követték el a rablást. A vizsgálat kiderítette, hogy a tettesek az éjjelre nyitva feledett torony-feljáraton — melyet azonban álkulcs segélyével is felnyithattak, a kórusra mentek s onnan egy előzőleg a szent­endrei vágóhidról hozott kötél segélyével lebocsát­koztak a templomba, s láttak a rabláshoz. A tette­sek, kik minden elvihetőt magukkal vittek, a templomban egy taglót hagytak, mely szin­tén a vágóhídról került oda.­­ Az ellopott tárgyak a következők : két ezüst gyertyatar­­tó, egy kis ezüst templom, három toronynyal, egy 400 forint értékű arany kézi­ kereszt, 2 nagy aranyozott ezüst kehely, 2 aranyozott ezüst tá­nyér, egy ezüst kés, egy kis arany dárda, 2 ara­nyozott ezüst kanál, 2 ezüst ibrik, 3 ezüst füstölő, egy ezüst tálcza, egy ezüst tömjéntartó, egy puskára tartó, 2 ezüst bérmálási mutató, 12 darab ezüst függőlámpa, egy ezüst Mária-kép, 2 ezüst korona, 2 ezüst kéz, 2 arany láncz, 16 darab arany pénz, 8 gyémánt fűző, 2 gyémánt felfűző, egy sor gránát gyöngy, egy rubinnal és gyémánttal kira­­kott ezüst kereszt, egy egyszerű ezüst kereszt, 2 Mária-kép, egy ezüst szent kép, egy ele­fántcsont kép, 45 különféle alakú és nagy­ságú férfiakat, nőket, gyermekeket és egyes testrészeket ábrázoló ezüst alak, egy Szent­ András tallér, egy atlasz, rózsaszínű függöny, egy hímzett oltártemítő, egy nagyobb, aranyo­zott ezüst kereszt és egy ezüst kehely.­­ A vakmerő tettesek még ezen zsákmánynyal sem elégedtek meg, hanem feltörték a gondnoknak a templomban elhelyezett fiókját is, honnan körül­belül 30 forintot magukkal vittek. A csendőrség és a rendőrség a gonosztevőket országszerte kö­rözi, de még eddig semmi eredményre nem ju­tottak. Fergeteg vonult el a settunoi, san­ marcoi, cas­­tiglionei és gassinoi magaslatokon, míg alant a völgyben jégeső tette tönkre a vetéseket. Mint Turinból távirják, számos ház erősen megrongá­lódott, néhány ember megsérült. A legutóbbi emberrablás ügyében, mely Szalo­­nikitól négy kilométernyire történt s melyről an­nak idején részletesen megemlékeztünk, Belgrád­­ból a következőket távírják lapunknak: A Raymond­­ért kiszabott váltságdíj átadása, Tab­ella, a radostai franczia konzulátus dragománja által történt, a­kit szolgája, egy hatalmas termetű s nagy hely­ismerettel bíró ember kísért. Mindegyikük 2500 fontot vitt az oldalához csatolt börtarisznyá­­ban. Tizennégy órai lovaglás után elérték a kije­lölt erdőt, a­hol, a kapott utasítások szerint megáll­tak és egy fehér kendőt lobogtattak. Néhány pilla­nat múlva, akár csak a földből, előtermett három bandita s kérdezték a két emberről, hogy várjon a váltságdíjat hozták e. Az egyik bandita ekkor visszatért a rablóvezérhez, míg a másik kettő, a váltságdíjat hozókat őrizte. Csak másnap érkezett a rendelet a vezértől, hogy a váltságdíjat hozókat elébe vezessék. Négy óráig barangoltak keresztül kasul az erdőben, mig végre a rablótanyához ér­tek, melynek közepében hevert Raymond sértet­lenül. Thomas átvette a pénzt s azután Raymondot ünnepélyesen átadta Tab­ellának, a kinek egy­úttal görög nyelven kiállított s szószerint kö­vetkezőleg hangzó elismervényt adta át: »Öt­ezer fontot, mint Raymondért járó váltságdíjat köszönettel átvettem s biztosítjuk őt arról, hogy ezentúl részünkről soha megtámadtatásnak kitéve nem lesz. Thomas, főnök.« Tab­ellával folytatott beszélgetés közben Thomas ezeket mondotta: »Ne higgje, hogy az egész pénz a mienk. A zsákmány nem oly fényes, mint a­milyennek látszik. Eddig már körülbelül több mint kétszáz font költsé­gem van.« A rablók igen barátságosan bú­csúztak el Raymondtól, Thomas még meg is ölelte. — Miután Raymond, Tab­ella és a szolga az er­dőt elhagyták, csendő­r­örjáratra bukkantak, amely őket Rym­osytóba kísérte, innen azután az »Eu­ropa« gőzösön Rodostóba hajóztak, a­hol Monte­bello nagykövet egy távirata Raymondot Thera­­piába hívta, a­hol a franczia követség nyári szék­helye van. Raymond, bár tizennyolc­ napig volt a rablók fogságában, igen jól néz ki; sebe a fog­ságban meggyógyult. Családi dráma Brünnben. Brünnben tegnap borzasztó családi dráma játszódott le. Egy Nawra­­til nevű takács 13 é­p Angelo leányát, kinek kar­ján két éves nővére volt s Viktor fiát a Zwitawa folyóba lökte s azután maga is a vízbe ugrott. Angelo azáltal mentette meg életét, hogy egy úszó gerendába kapaszkodott, bár az atya több ízben, de sikertelenül kísértette meg, a leányt a vízbe nyomni . Angelo szerencsésen partra jutott. A másik két gyermek vízbefult. A tett oka az, hogy Navratilt lakásából kiköltöztették s igy haj­lék nélkül volt­ öngyilkos kerületi kapitány. Tragikus eset tör­tént tegnap Klaus mellett, a Spital am Pychon ne­vű nyaralóhelyen. A kirchdorfi kerületi kapitány, Hacker Károly, ki csaknem 42 évig állott állami szolgálatban, tegnap ott agyonlőtte magát. Csak nem rég nyugdíjazták s ma kellett volna átadni hivatalát utódának, K. Eybesfeld Hugónak. A sze­rencsétlen ember 60 éves volt, az utóbbi időben gyakran emlegette, hogy nem sokáig fogja túlélni nyugdíjaztatását. Ez idő óta ugyanis a búskomor­ság vett rajta erőt s minden valószínűség szerint ez okozta szerencsétlen halálát. Bányaszerencsétlenség. Bristolból távirják: Bedminster mellett egy kőszénbányában ma nagy légrobbanás történt. Eddig kilencz halot­tat hoztak ki a bányából. Gyilkos idegenek. Belgrádból távirják lapunk­nak . A Halki szigeten az előkelő konstantinápolyi társaságok e kedvelt nyári tartózkodási helyén levő Orient szállodába két ismeretlen utas érke­zett, a­kiket a szálloda túltömöttsége miatt egy melléképületbe szállásoltak el, mely egy öreg asz­­szony tulajdonát képezi. Másnap reggelre a két idegen eltűnt lakásáról, az öreg­asszonyt azonban a lakók megfojtva találták szobájában. A két eltűnt idegenre háramlik a gyilkosság gyanúja. Helyi hírek. Szélhámosok. Nem mindennapi dolog foglal­koztatja a rendőrség bűnügyi osztályát. Aim Apollonia a Ferencz-rakpart 33. számú házban kávéméréssel bír, de oly rosszul ment üzlete, hogy a tönk szélére került. Már-már be akarta csukni üzletét, midőn egy hozzá reggelire járó »magán­titkár« kijelentette, hogy ő tizenöt forintért oly szert juttat Almné birtokába, melytől az üzleti hely­zet rögtön javulni fog. Almné ki is fizette a pénzt, mire a titkár úr egy halálfőt adott át, amaz utasí­tással, hogy ha azt a kasszába teszi, a pénz csak úgy özönleni fog a kasszába. A halálfőt almné oda is he­lyezte, de az üzlet nem hogy javult volna, hanem egyre rosszabbodott. Almné ezt elmondta a titkár úrnak, kit különben Gemjás Ferencznek neveznek, de a rendőrség előtt Schwarz Venczel néven mint hírhedt betörő és tolvaj ismeretes, mire a titkár úr újabb tizenöt forintért hajlandó volt egy hatáso­sabb szert ajánlani. A tizenöt forint lefizetése után a titkár úr három denevért adott, hogy azt az asszony az ajtó fölött kifüggeszsze. Az üzlet azon­ban így sem javult. Mikor Almné e miatt szemrehá­nyást tett a titkár úrnak, ez többet nem jelent meg a kávémérésben, hanem elküldte maga he­lyett Schneider Róza és Pete Flórián többször büntetett csalókat, a­kik azután különböző taná­csok czímén apránként mintegy kétszázötven fo­rint honoráriumot csaltak ki a kávésnétól.­­ A szegény asszony végre lassan belátni kezdte, hogy ő furfangos szédelgőknek esett áldozatul, mire aztán feljelentette őket a főkapitányságnál. A rendőrségnek rövid vizsgálat után sikerült is Pete Flóriánt kinyomozni és letartóztatni. Pete Flórián a rendőrségnél bevallotta, hogy ő bár ka­pott ugyan Almnétól pénzt, de ő ezt nem tartotta meg magának, hanem átadta Gemjás titkár úrnak, a­kinek a megbízásából kérte Almnétól a pénzt. Gemjást különben nem ismeri. A rendőrség azon­ban nem adott hitelt vallomásának s azt hiszi, hogy mind a hárman jól ismerik egymást s a csa­lást rendszeresen űzik. Gemjás és Schneider Róza köröztetését a rendőrség elrendelte. A m. kir. zeneakadémián a beiratások szep­tember 1-én kezdődnek és 8-áig tartanak. Beirat­kozhatni az intézet helyiségében (Andrássy­ út 67. szám II-dik emelet) naponkint délután 3—5 órakor. Gyermekkert megnyitás. A Halász Sarolta-féle Sándor-utczai Fröbel-rendszerű gyermekkertben szeptember elsején kezdik meg újból a tanítást. A Szentkirályi- és Mária-utczai elemi iskolákban a beiratások a jövő hó 1-től 5-éig tartanak. A ta­nítások 6-án kezdődnek. Tudomsuiy, irodalom. Folyóiratok. A »Vasárnapi Újság« Nagy Miklós által gonddal szerkesztett képes heti­lap legújabb számának nagy részét ismét a szabadság­harcz kiállításának szenteli, számos illusztrácziót is hozva a kiállításról. A dolgozatok közt, melye­ket e számban még találunk, említést érdemel id. Ábrányi Kornél »Egy 1849-iki expediczió törté­nete«, Czóbel Minka »Viszfény« czimű költeménye. Justh Zsigmond e számban hosszabb elbeszélés köz­lését kezdi meg. »Szivarka« Jules Clarette elbeszé­lése e számban fejeződik be. Számos érdekes apróság s a rendes rovatok teszik még érdekessé a füzetet. — Az »Ország Vil­ág« e heti száma a szokott gaz­dag s változatos tartalommal jelent meg. Tábory Róbert regényének folytatásán kívül közleményt találunk a szabadságharcz emlékei kiállítására számos illusztráczióval, hangulatos költeményt Dengi Jánostól, elbeszélést Kemenczky Kálmán­tól és Thury Zoltántól. Guta József értekezésén s a rendes tárczán kívül, több névtelen czikk s számos érdekes apróság érdemel említést. — A »H­é­t« Kiss József heti lapjának most megjelent számában költe­ményeket találunk Kisfaludy Atala és Szalay Fruzi­­nától, csevegést a szabadságharcz emlékeinek ki­állításáról, mutatványt Sudermann »Sodom­a ve­szedelme« czímű drámájából, Zirzen Janka élet­rajzát és több névtelen czikket. A »Magyar Szemle« Kaczvinczky Lajos által jelesen szer­kesztett folyóirat legújabb számában egy álnevű szerző a magyar sajtó drámai bírálóiról folytatja hosszabb czikksorozatát. Komjáthy Jenő megható költeményt irt e számba. Tolnai Lajos, Mátrai Gábor, több névtelen szerző s a rendes rovatok gazdagítják a pártolásra méltó vállalat füzetének tartalmát. — A »Magyar Salon« most meg­jelent szeptemberi számát is élénk s változatos tartalom jellemzi. A füzet élén a szabadságharcz emlékeiről találunk szépen megírt czikket Váli Béla tollából, melyet több illusztráczió egészít ki. Endrődy Sándortól »Lázadás« czímű költeményt közöl. Gróf Keglevich István a jövő évben rende­zendő lakberendezési kiállításról elmélkedik hosz­­szabb czikkben. Czikke folyamán fejtegeti a ma­gyar műipar fejlődését a kezdettől a legutolsó évekig s a rendezendő kiállításról azt hiszi, hogy defic­ittel nem fog zárulni. Ezt a reményt az ötvös­­mű kiállítás eredményéből meríti. Annál 25.000 forintnyi biztosítási alap volt s 106 nap alatt 42.000 forint jött be, emennél bár 60—70.000 fo­rint kell hasonló czélra, de ez a kiállítás 200 napig fog tartani és sokkal közérdekűbb lesz, miért na­gyobb bevételre számíthatni. Kabos Ede »Apró fővárosok« czimü rajzot, Abonyi Árpád »Az osz­­tráki pap« czimü elbeszélést, Bartók Lajos »Erzsé­bet királyné« czimű most készülő új drámájából közöl ritka szép dalt­ írtak még a füzetbe ifj. Váncza Mihály s egy névtelen szerző rajzot a bel­grádi társas életről. Az »Egyveleg« czim alá foglalt irodalom és művészet, Aranypor, Egy kis fejtörő fejezik be a díszesen kiállított füzet tartalmát, melyben a csinos kivitelű illusztrácziók egész so­­rozata nyújt kellemes szórakoztatót. Színház és művészet. Népszínház. A »Suhancz« mai előadásán ked­ves viszontlátást ünnepelt a népszínház közönsége. V.Margó Szélia asszony, ki egynéhány évvel ezelőtt meg megvált a színháztól és azóta vidéken működött, a »Józsi« szerepében mutatta be magát, mint a szín­háznak újból szerződött tagja és meggyőződést szerezhetett arról, hogy barátai hosszas távolléte daczára sem felejtették őt el. — »Eliz« szerepében Mészáros Kornél k. a. vendégszerepeit és pedig határozott sikerrel. A kisasszony rokonszenves színpadi alak, hangja szépen iskolázott üde mezzo­szoprán, játéka is elég ügyes és kifejezésteli. Igaz, hogy szerepének énekrészét mélyebbre transzpo­nálva énekelte, a­mi kissé idegenszerűnek tetszett — de azt hisszük, idővel igen hasznavehető tagja lesz a színháznak. Az előadás sikere körül érdemet szerzett Polgár Károly, ki a rekedt Solymosi helyett vette át közvetlenül előadás előtt a Morin tábornok szerepét. Továbbá elismerést érdemel még V­i­d­o­r­n­é kedves bárónője, Kassai kaczag­­tató Bizotta és Hunyadi, ki »Emil«, szerepét játszotta. (Olds.) A városligeti színkörben ma este lépett fel Földes Irma k. a. mint vendég »Arzéna« szere­pében a »Czigánybáró«-ban. A kisasszony, kinek úgy látszik ez volt első színpadi kísérlete, csinos takaros kis szubrett, élénk friss szoprán hanggal, mely ugyan még beható iskoláztatást igényel, de elég becses anyagnak látszik. Ugyanez mondható játékáról is, melyben több a betanult, mint az ere­deti. A mai fellépése alkalmával hatalmas virág­csokrokkal kedveskedtek neki tisztelői, buzdításul további tanulmányaihoz. Lejáró­ pályázat. A népszínházi bizottság ré­széről az 1848. évi márczius 15 iki eseményeket tárgyaló alkalmi színműre hirdetett száz aranyos pályázat határideje szeptember 30-ikán déli 12 órakor lejár. A pályaművek bekötve, lapszámozva és a pályázó nevét tartalmazó lepecsételt jeligés levéllel ellátva, Rényi Dezső népszínházi bizott­sági jegyzőhöz (régi városháza I. em. 22. ajtó) kül­dendők be. F. Hegyi Aranka szabadságideje után holnap, kedden, lép fel először a népszínházban a »Té­kozló fiú« czímszerepében. Törvényszéki csarnok. A »Kreutzer szonáta« mint bűnjel. Schreiber Mór bűnügyének délelőtti folyta­tólagos tárgyalásáról, az esti lapunkban közölt tu­dósítás kiegészítéséül a tárgyalás befej­eztét a kö­vetkezőkben közöljük: A védő beszédében áttért a »Kreutzer szo­­nátá«-ra, melyet a kir. ügyész, mint felette ter­helő jelenséget hangsúlyozott. — »Ha élettelen tárgyak és dolgok felett akként lehetne ítélni, mint emberek fölött — mondja a védő — akkor a »Kreutzer szonáta« nem a bűnjelek közt, hanem a vádlottak padján foglalna helyet. Tartalma, iránya és az abban lerakott elvek lábbal tapossák az er­kölcsöket és harczot indítanak a józan ész ellen. A nagy orosz költőnek e művével annak idején az egész európai sajtó foglalkozott és általános volt a vélemény, hogy gróf Tolsztoj agyában alighanem egy kerék bomlott meg.« Védő ezután elmondja a regény tartalmát, melyen végig egy rögeszme vo­nul, az, hogy minden bajnak az okozója az asz­­szony. Ezt a regényt megvásárolta Schreiber és mint máskor is tenni szokta, olvasás után meg­küldte nejének.« A kir. ügyész ur terhelő adatot lát abban, hogy védenczem aláhúzta azt a helyet, mely Bezdnisev esetére vonatkozik és a­mely így szól: »seine Frau ermordet«. Én ebből ölési szán­dékot kikombinálni nem tudok. Legfölebb azt le­het mondani, hogy Schreiber Mórnál egy me­mento akart az lenni, hogy a féltékenység hova ragadja az embert és még arra is mutat, hogy a regény többszöri olvasása folytán az indulatos, féltékeny Schreiber hipnotizálva í­tt és beleélte ma­gát a regény hősének helyzetébe.« Majd felemlíti a védő, hogy Figdor Adélnak asztalán egy köny­vet találtak, a melynek czíme: »Wie man die Män­ner verliebt macht!« E két mű után meg lehet ítélni a bűnperben szereplő egyéneket. Élénk szí­nekkel ecseteli azt a határtalan szerelmet, melylyel vádlott felesége iránt viseltetett. Ennek illusztrá­lására több levelet olvas föl. Vádlott féltékeny volt és féltékenysége csak fokozódott a végzetes estén, mikor azt látta, hogy neje nem hajt rimánkodá­­saira, sőt ellenkezőleg »Károly, Károly« kiáltá­sokkal a gazdatisztet szólítja. Nem látja beigazol­va, hogy védencze feleségére czélzott. — Hosz­­szasan és nagy alapossággal fejtegeti ezután a jogi mozzanatokat és csaknem két óráig tar­tott védőbeszéde végén felmentést kér, leg­rosszabb esetben pedig a cselekményt erős felin­dulásban elkövetett szándékos emberölés kísérle­tének kéri minősíteni és vádlottat az enyhítő kö­rülmények figyelembe vétele mellett büntetni. Következett még a válasz és viszonválasz a közvádló és védő részéről. Az ügyész nem látja meggyengítve a vád álláspontját és ezért ragaszkodik indítványához a hallottak után is. Csak azon csodálkozik, hogy a védő,­­ a­ki védenczét úgy igyekezett feltüntetni, mintha nejével szemben a legmélyebb vonzalmat és szerelmet táplálná, — önmaga oly nagy ellen­szenvet és gyülölséget mutatott a panaszosnő iránt. Védő megjegyzi erre, hogy ő csak kö­telességét teljesítette akkor, a­mikor védencze nejének egyéniségével foglalkozott. Becsületét nem sértette, csak jellemezni kívánta Figdor Adélt akkor, mikor például azt felemlítette, hogy ez a nő — akit férje a jelen viszonyai közé juttatott — olyan könyveket olvasott, mint amilyen az, amelynek czíme: »Hogyan tegyék a nők szerel­mesekké a férfiakat.« Elfogulatlan, igazságos íté­letet vár és azért bízik védencze felmentésében. A kir. törvényszék ezután visszavonult ta­nácskozásra és délután fél három órakor hirdette ki ítéletét, amely Schreiber Mórt a házas­társon elkövetett szándékos emberölés kísérletében (btkv. 279. 280., 65. §§.) mondja ki bűnösnek és ezért Schreibert öt évi fegyházbüntetéssel sújtja. A kimért büntetésből öt hónap a vizsgálati fogság által kiköltöttnek vézetett. Az ítélet ellen úgy a kir. ügyész, mint a vádlott felebbezést je­lentett be.

Next