Pesti Napló, 1891. november (42. évfolyam, 300-328. szám)
1891-11-01 / 300. szám
körrel bírjanak, a gondjaikra bízott érdekek képviseletében ne csak a ma, vagy a holnap szükségleteinek kielégítését tartsák szemük előtt, hanem gondos előrelátással biztos alapjait rakják le ifjú fővárosunk jövendő nagyságának. Kell, hogy a főváros polgársága a törvényhatósági bizottság újjáalakításánál mindezen szempontokat lelkiismeretesen mérlegelje, mert csak így lehet remélnünk, hogy a törvényhatósági bizottság úgy értelmi képesség és kötelességérzet, valamint a főváros érdekeinek önzetlen szolgálata tekintetében fel fog emelkedni ama színvonalra, amely színvonalon az ország első törvényhatóságának állania kell. Teljesen jogosult tehát az a kiváló érdeklődés, amelylyel a főváros polgársága a közelgő községi választások iránt a kerületek legtöbbjében viseltetik. Valóban itt az ideje, hogy a polgárság felocsúdva lanyhaságából, a községi választások küzdelmeiben az eddiginél nagyobb érdeklődéssel vegyen részt. Épp azért örömmel veszünk tudomást a már teljes erővel megindult választási mozgalmakról, mert arról tesznek ezek tanúbizonyságot, hogy a főváros polgársága kezd kibontakozni rideg közönyéből, amelylyel évek során át a többnyire magukat hangadóknak feltolt egyének által vezetett választásnak úgyszólván csak néma szemlélője, nem pedig — mint ez őt joggal megilleti — tevékeny részese volt. Itt az ideje annak, hogy a főváros polgársága ne nézze zsebre dugott kezekkel, tétlenül azt, hogy a főváros sorsát, nem egyszer a közérdek rovására, miként intézik egyes hatalmasok, vagy egyes kerületi klikkek, hanem, hogy maga is érdeklődéssel viseltessék saját ügyei, saját érdekei iránt s akaratának érvényt szerezve, ez érdekek képviselését kivétel nélkül arra képes s arra érdemes férfiak kezébe tegye le. Nem vonja senki kétségbe, hogy fővárosunk az utolsó 20 esztendő alatt polgárságának áldozatkészségéből s a törvényhozás támogatásának segélyével nem remélt átalakuláson s fejlődésen ment keresztül; de másrészt tény ez is, hogy még nagyobb eredmények lettek volna elérhetők, ha a polgárság az elhatalmasodott klikk- és párturalom békéiből kibontakozva, kizárólag oly egyéneket küldött volna a képviselőtestületbe, akiknek képessége, buzgalma és önzetlensége minden kétségen felül áll. Most itt az alkalom arra, hogy a múltban e téren elkövetett hibák legalább részben orvosoltassanak. Azért elvárjuk a főváros polgárságától, hogy akaratának érvényesítésében megőrzi függetlenségét és hogy választói joga szabad gyakorlásában nem engedi magát megtántoríttatni sem a némely oldalról eddigelé oly sikerrel alkalmazott terrorizmus, sem pedig jogosulatlan és illetéktelen befolyások által. A törvényhatósági bizottságban, mely a közérdek ápolására és védelmére van hivatva, csakis értelmes, buzgó és önzetlen férfiaknak van helyük. S mi bízunk a főváros fog gyomrának a baján. Borzás ivott... E pár korty újra elbóditá. Vége volt. Iszákos lett, üzletével felhagyott. Nemsokára elárverezték házát, mindenét. II. Halottak napjának előestéje van. Minden élő megemlékezik drága halottjairól: ellátogat a sirhoz s földisziti azt. A temető virágerdővé változott, mely a lámpák ezreinek világánál egész pompájában tündököl. Némelyeket a kegyelet, szivök vezeti ki, mások mennek szokásból; — sajnos ! van sok olyan is, kit a hiúság visz oda! Hazudnak még a sírnál is. Ha szólani tudnának azok odalentről! Az oda siető emberáradatban haladott Borzás is. Régi ismerősei nem ismerték volna meg a pár év előtt csinos ifjú iparost ez elzüllött, elvadult emberben. A temetőbe érve, egyenesen az övéi sírjához sietett, s szinte kellemetlenül látszott meglepetve, midőn észrevette, hogy a szomszéd sir előtt egy öreg asszony térdepelve imádkozik. Megállott a sir előtt és várt, néha-néha megtapogatva valamit rongyos kabátja oldalzsebében. Végre fogyni kezdett a türelmes megszólító az Öreg asszonyt: —• Néni! nem megy körülnézni a temetőt? Nagyon szépen van díszítve néhány sir. — Nem gyönyörködni jöttem én ide, — válaszolt a megszólított. — Ez a sir vonzott ide. Ne legyen ma, mikor a többi mind föl van díszítve és látogatva, ez sem elhagyva. Megérdemelte ezt tőlem az én jó fiam!... Az öreg nőn erőt vett e szavakra a zokogás.— A fia nyugszik itt ? — És a menyem, szegény! — Nekem pedig e sírban, — szólott Borzás, — mindenem: feleségem, kis fiam és gyönyörű leánykám. — Oh, a meghaltak nem szerencsétlenek. Ők nyugosznak! — sóhajtott az öreg nő. Igen! igen! a sir a nyugalom helye, én is igy érezek. Velek is fogok pihenni még ma! — Mit mond ? ! — kérdi most, térdepelő helyzetéből ijedten felállva az asszony. — Mit ijedez úgy ? Hisz egy a gondolatunk. A sir a nyugalom helyei Pihenni akarunk. Nálam pisztoly van és több töltés. — Isten elleni bűn csak gondolni is ilyeneket — mond a nő — s bármennyire jól esnék is zaklatott életem után a pihenés, ily gyávaságra vetemedni nem tudnék. Félreértett engem. Én élni akarok! Élnem kell ! Nem szabad elhagynom fiam két kedves kisdedét, kiknek rajtam kívül nincs senkijök. Az igaz, hogy sokat sorukon nem segíthetek, — oh ! ha még dolgozni tudnék ! fia volna hozzá erőm. — Dolgozni! — mondá utána Borzás önkéntelenül s azután elmélyedt a gondolataiba. — Igen, dolgozni, mert a munka még vigasztalást is hoz! — sietett mondani. Az öreg asszony, ki aggódva nézte a most némán ott állót, remegett, hogy az szeme láttára hajtja végre sötét tervét. Borzás csakugyan zsebébe nyúlt s előrántotta a pisztolyt. Az öreg asszony hozzá ugrott s megragadta kezeit. — Hagyjon el, néném! Ne féljen, nem leszek már öngyilkos. El akarom dobni fegyverem, — mondá Borzás nyugodtan s kisvártatva folytatá: — Dolgozni fogok! — Hála neked, Istenem! előt adtál megmentenem egy életet s egy léleknek az üdvösségét! — fohászkodott a nő. Borzás már nem hallotta az öreg asszony utóbbi szavait. Eldobta a pisztolyt, visszalépett kedveseinek sírjához és zokogásban törve ki, borult arra reá. Midőn végre az enyhet hozó könyár mérséklő fájdalmát, Borzás felállott, körülnézett, tekintete az öreg asszonyt kérése, de az már a fölvett és elrejtett pisztolylyal eltávozott. — Dolgozni akarok ! Dolgozni fogok! — e szavakkal vett bucsut Borzás a sírtól. III. Egy év telt el. Újból halottak napjának előestéje. A kegyelet, hiúság, farizeusság, a szokás, az igazi fájdalom, a feledni nem tudó szív, e különböző dolgok ismét a temetőbe vezettek mindenkit. A nagy tömegben ott ment Borzás is. Nem az utóbb látott, — a régi Borzás volt ez. Egyszerű, de csinos fekete öltöny volt rajta. Arcza most is komoly, látszik szemeiben a fájdalom, mely bensőjét gyötri, de eltűnt a szemekből a vadság, az arczról ama pár vonás, ami a feldúlt kedélyt jellemzi. Hogy megérthessük a nagy átváltozást, viszsza kell pillantanunk Borzas életének legutóbbi éveire. Midőn most egy éve azon föltett szándékkal távozott, hogy dolgozni fog, régi barátaihoz sietett és munkát kért tőlük. Egy félévig mint segéd dolgozott hol egyiknél, hol másiknál , ott, ahol éppen sietős és kényes munka volt. E fél év alatt igazolta, hogy ismét a régi, ügyes munkás lett s hogy az iszákosságról tökéletesen lemondott. Ezután barátaitól segélyeztetve, maga is üzletet nyitott. Munkában nem volt hiány s ment a munka rendesen. Régi megrendelői újból fölkeresték. Csak szomszédaival gyűlt meg néha a baja, midőn sietős munkája akadván, éjjel is dolgozott s lármás jngkájával zavarta, amazoknak az éji nyugalmát. Jövedelme egy részéből pontosan törlesztette a barátaitól kapott kölcsönt, de hogy mit csinált jövedelmének a másik részével, ez az utóbbiak előtt, bármennyit beszélünk egymás között róla, mindig rejtély maradt. Maga magára csak a legszűkebben költött, s az éjjelt nappallá tette mégis, hogy jövedelme minél nagyobb legyen. Most, amint a temetőbe sietett, két tökéletesen egyforma koszorú volt a kezében, az egyik az ő kedveseinek, a másik a szegény öreg asszony ott nyugvó családjának volt szánva. Midőn már majdnem elérte menetele czélját, odatekintett a sírokra és meglepetten állott meg. Mindkét hant egyszerűen bár, de valódi csínnal volt földiszitve. Az öreg asszony ott térdelt, fejét a keresztfára támasztva, — egy valóban megtört alak. Még a szemei is csukva voltak, — olyan volt, mint egy halott. Csak imát rebegő ajkai árulták el, hogy még él. A sírok között, még mindig igazgatva az odahelyezett szép, sötét hónapos rózsákat, egy 10 — 11 éves gyönyörű angyal arczu leányka térdepelt, Borzás közelebb lépett. A kis leány meglepetve állott föl s nagy szemeivel csodálkozva nézte a közeledőt. A léptek zajára az öreg nő is föltekintett. — Köszönöm! — szólott e pillanatban mellé lépve és kezét nyújtva Borzás. Az öreg asszony hosszan tekintett rá. Mindent megértett ez egyetlen szóból. Ezután mind a hárman letérdepelve imádkoztak sokáig, — sokáig. — Menjünk, — szólott végre az öreg asszony. Felemelkedtek s megindultak a temetőből kifelé. Soká mentek némán, mig végre Borzás megszólalt : — Hogy tudom én ezt meghálálni, néném ? — Mit ? — kérje az öreg nő. — Hogy oly széppé tették az én síromat. ■— A hála egy csekély jele ez csak, — mond az öreg asszony, — fia az, ki a gondoktól, sőt a végviságtöl megmentett bennünket, nem akar köszönetet elfogadni, s ha még titkolja is, hogy ki ő! Eljöttünk hát hálánkat kifejezni, — nem neki, de azoknak, kik olyan drágák voltak neki. Évek teltek el. A jó öreg is oda jutott a két sir mellé — a harmadikba. De nyugodtan ment oda, — nem maradtak elhagyatva kis árva unokái . Borzás jobban gondoskodott róluk, mint önmagáról. A három sirt ez után minden évben Borzás díszítette föl a fiatal nejével, polgárságában, hogy az általunk hangsúlyozott szempontokat a mostani községi választásoknál érvényre fogja juttatni. Budapest, október 31. Sándor czár utazása. Kissé nehezen ment, de végre mégis megtörtént; az orosz czár visszatért hazájába, mégpedig anélkül, hogy Vilmos császárral találkozott volna. De nem ez útjának egyedüli jellemző mozzanata. Az egész út meglehetősen sajátszerű lefolyást vett. A czár Kopenhágából hajón akart Danzigba utazni, csakhogy a tenger viharos volt s a czár hirtelen elhatározta, hogy a szárazföldi utat választja. Táviratilag nyomban e szerint tették meg az intézkedéseket. De pár órával később a czár meggondolta magát s mégis csak hajón indult tovább. Ennek az volt a következménye, hogy az orosz udvari vonat, mely számára német területen meg volt rendelve, tegnap egész nap idestova vándorolt, mert minden két három órában más-más parancsot kapott. Végre azonban a czári hajó ma délelőtt szerencsésen megérkezett a danzigi kikötőbe ; az érkezőket ott csak a helyi hatóságok és Suvalov gróf berlini orosz nagykövet várták. Vilmos császár részéről nem volt jelen senki s igy a két uralkodó közt ez alkalomból semminemű érintkezés nem történt. Legalább az eddigi táviratok nem adnak ilyesmiről jelentést. A czár nyomban folytatta útját Livádia felé s igy már rég orosz területen van, melyet elért anélkül, hogy a német állam vezető egyéniségeinek bármelyikével személyesen érintkezett volna. E feltűnő körülmény bizonyára sokféle magyarázatra fog alkalmat szolgáltatni. Lényegileg azonban nincs benne semmi meglepő vagy nyugtalanító. Az orosz és német kabinetek viszonya a kronstadti események óta határozottan tisztázva van. A két állam egymástól teljesen eltérő útra lépett s ezen bizonyára semmit sem változtatott volna az, ha a czár esetleg rövid látogatást tesz Vilmos császárnál. Válsági hírek Szerbiában és Romániában. Vuics szerb vallásügyminiszter, mint már ismételve említettük, régóta hadilábon áll Mihály metropolitával, ki az egyházat teljesen russzifikálni akarja. Minthogy a miniszter a viszályban, mely közte és a metropolita közt folyik, a régensségnél nem talált kellő támogatást, már több ízben beadta lemondását. De mivel a miniszternek is vannak a radikálisok közt hivei, a válság megoldását folyton elodázták s azt hitték, hogy el lehet huzni a szkupstina megnyitásáig, úgy látszik azonban, hogy ez lehetetlen s tegnap óta Belgrádban újra akuttá lett a válság. Bukarestben viszont Catargiu Lázár készül lemondani; ez sem új dolog, mert Catargiu régóta elkeseredett harczban áll Vernesku miniszterrel. Most, hogy Károly király hosszabb külföldi útjáról hazatért, általánosan azt hiszik, hogy a kormány kebelében folyó küzdelmek elintézését nem lehet tovább halasztani s hogy Catargiu ki fog lépni a kabinetből, mi ez utóbbinak bizonyára nem válnék hátrányára. Catargiu a szélső orosz-barát és pánszláv irány hive s nem igen való az olyan kormányba, mely az ország semlegességét hirdeti politikája vezéreszméjének. Fővárosi ügyek. A tisztújítás. A főpolgármester a közgyűlés múltkori határozatához képest már kihirdette a pályázatot a közgyűlés által betöltendő összes állásokra. A pályázat határideje november 30-ika. A tisztújítás a törvényhatósági bizottság újjáalakulásának megtörténte után, tehát valószínűleg csak december hó második felében veendi kezdetét. Kamermayer Károly polgármester — mint biztos forrásból értesülünk — továbbra is meg kíván maradni ez állásán. S ha figyelembe veszszük azon kiváló érdemeket, amelyeket Kamermayer Károly már mint Pest város tanácsnoka, 1873 óta pedig mint a főváros polgármestere szerzett; ha figyelembe veszszük feddhetlen jellemét, önfeláldozó munkásságát, igazságszeretetét, részrehajlatlanságát s igaz hazafiságát, nem kételkedünk abban, hogy a közgyűlés egyhangúlag fogja őt a polgármesteri állásra újból megválasztani. Az alpolgármesterek közül — mint értesülünk — Kada Mihály, ki már 43 éve szolgálja a fővárost, évek óta tartó gyengélkedő egészségi állapota miatt nyugalomba vonul. Pályázat hirdettetik pedig: 1. az 5000 frt évi fizetéssel és 1000 frt évi lakbérátalánynyal javadalmazott polgármesteri állomásra, 2. két, egyenkint 3000 frt évi fizetéssel és 1000 frt évi lakbérátalánynyal javadalmazott alpolgármesteri állomásra, 3. tz, egyenkint 2500 frt évi fizetéssel és 800 frt évi lakbérátalánynyal javadalmazott tanácsnoki, 4. 2500 frt évi fizetéssel és 800 frt évi lakbérátalánynyal javadalmazott főjegyzői, 5. kilenc, egyenkint 1600 frt évi fizetéssel és 450 frt évi lakbérátalánynyal javadalmazott I. osztályú, hét, egyenkint 1400 forint évi fizetéssel és 400 frt évi lakbérátalánynyal javadalmazott II. osztályú, hat, egyenként 1350 frt évi fizetéssel és 350 frt évi lakbérátalánynyal javadalmazott III. osztályú tanács- illetőleg kerületi jegyzői, 6. a 3000 frt évi fizetéssel és 1000 frt évi lakbérátalánynyal javadalmazott árvaszéki elnöki, 7. a 2500 frt évi fizetéssel és 800 frt évi lakbérátalánynyal javadalmazott árvaszéki elnökhelyettesi, 8. négy, egyenkint 2000 frt évi fizetéssel és 500 frt évi lakbérátalánynyal javadalmazott árvaszéki ülnöki, 9. egy, 1600 frt évi fizetéssel és 450 frt. évi lakbérátalánynyal javadalmazott I. osztályú egy, 1400 frt évi fizetéssel és 400 frt évi lakbérátalánynyal javadalmazott II. osztályú, egy, 1350 forint évi fizetéssel és 350 forint évi lakbérátalánynyal javadalmazott III. osztályú árvaszéki jegyzői, 10. a 2500 frt évi fizetéssel és 800 forint évi lakbérátalánynyal javadalmazott tiszti főügyészi, 11. két, egyenkint 1600 frt évi fizetéssel és 450 frt évi lakbérátalánynyal javadalmazott I. osztályú két, egyenkint 1400 frt évi fizetéssel és 400 frt évi lakbérátalánynyal javadalmazott II. osztályú és két egyenként 1350 frt évi fizetéssel és 350 frt évi lakbérátalánynyal javadalmazott III. osztályú ügyészi, 12. a 2500 frt évi fizetéssel és 800 frt évi lakbérátalánynyal javadalmazott főszámvevői, 13. a 2500 frt évi fizetéssel és 800 frt évi lakbérátalánynyal, valamint az orvosi igazolványokért befolyó összeg 40% -ával javadalmazott tiszti főorvosi, 14, tizenhárom, egyenként 1200 frt évi fizetéssel és 200 frt évi lakbérátalánynyal javadalmazott kerületi orvosi állomásra. A fővárosi közmunkák tanácsa okt. 29-én ülést tartott. A napirend előtt az elnöklő báró Podmaniczky Frigyes megemlékezett arról, hogy Rupp Imre mint tanácsos éppen 10 év óta viszi a tanácsnál az előadói tisztet. Indítványára az évforduló alkalmából a tanács jegyzőkönyvileg fejezi ki üdvözletét. A napirend során a kereskedelmi miniszter leiratban értesíti a tanácsot, hogy a villamos közúti vasúti vonalak és tartozékaik műszaki felülvizsgálata november 23-án fog megejtetni. A tanács a leiratot tudomásul vevőn, a vizsgálathoz Rupp Imre min. tanácsost és Zsigmondy Géza min. mérnököt küldi ki. A tanács az eltávolítandó Rókus-kórház helyébe építendő új kórház czéljára a X. ker. külső Kerepesi-út és marhahajtó út által határolt városi telektömböt hozta ajánlatba. A főváros ezt el is fogadta, amit a tanács örvendetes tudomásul vesz és csak arra figyelmezteti a fővárost, hogy a telek kihasításakor az üdülő betegek számára a kórházhoz megfelelő nagyságú kertről is gondoskodjék. A budapesti városi vasút vállalat a nagykörúti villamos vasút vonalát a Ferencz körúton a Soroksáriutczáig folytatni tervezi, egyelőre egy vágánynyal. Ez ellen elvi észrevétel nincsen. A főváros a Csömöri-út Stefánia és Arena-utak közti részének kiszélesítése érdekében a telektulajdonosokkal alkudozásba lépett, kisajátítási alapja azonban kimerülvén, a tanácstól kéri a kisajátítási költségek fedezetét. Minthogy a Csömöri-út ezen szakaszának kiszélesítése — tekintettel a lóversenyekre — felette kívánatos és sürgős, a tanács elvállalja, hogy a beváltandó terjedékek puszta területértékét a fővárosnak megfizeti. Erről a főváros értesíttetni fog. Ezután még az építési engedélyek iránt történt intézkedés. Előfizetési felhivás PESTI NAPLÓ» November elsejével új előfizetést nyitunk lapunkra. Előfizetési Árak (A reggeli és esti kiadásra.) Két hónapra ............ 3 frt — kr. Egy hónapra ............ 1 » 50» Az előfizetések Budapestre, a »Pesti Napló« kiadóhivatalába (Ferencziek tere, Athenaeum-épület), legczélszerűbben postai utalványnyal küldhetők. PIT" Ha az esti kiadás postai különküldése kívántatik, a bélyegre havonkint 35 kr, évnegyedenkint 1 frt felülfizetendő. 13pp““ Mindazon t. előfizetőknek, kik lapunkra november 1-jétől előfizetnek, megküldjük a gróf Teleki Sámuel afrikai utazása, nagyérdekű leírásának most folyó első közleményét is, hogy az érdekes útleírást kezdetétől fogva olvashassák. A »Pesti Napló« szerk. és kiadóhivatala. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, november 1. A miniszterek nem fogadnak. — Nemzeti muzeum : képtár nyitva délelőtt 9 órától délutáni 1 óráig. — Országos képtár az akadémiában, nyitva délelőtt 9-től délután 1 óráig. — Állatkert nyitva egész nap. Belépti dij 30 kr. November 2. A miniszterek nem fogadnak. — Nemzeti muzeum: természetiek tára, nyitva délelőtt 9 órától délutáni 1 óráig. — Nyilvános könyvtárak: Akadémiai délután 3 órától esti 7 óráig, egyetemi reggel 8—12-ig, múzeumi délelőtt 9 órától délután 1 óráig. — Állatkert nyitva egész nap. Belépti dij 30 kr. lap mik mai szíimaihoz fél iv melléklet van csatolva, következő tartalommal: A képviselőház pénzügyi bizottságából. — Tanügy. — A tárczában: Gróf Teleki Sámuel Afrikában. (Höbner Lajostól.) — Közgazdaság. Lapunk legközelebbi száma hétfőn délután jelenik meg. — okt. 31. Az udvar köréből. A király ő Felsége ma délután 3 órakor Ferencz Salvator főherczeg és Mária Valéria főherczegasszony látogatására Welsbe utazott és holnap este tér viszsza Schönbrunnba. Margit Zsófia főherczegnő állapotáról ma délben a következő jelentést adták ki: A javulás ma délelőtt is tartott. Az öntudat sokkal tisztább. A beteg ereje kielégítő. A láz mérsékelt. Ma este 7 órakor a következő orvosi jelentést adták ki: Az idegtünetek és a láz tekintetében a javulás tartós. Az érverés erős: 116. Az új herczegprimás. Vaszary Kolos herczegprimás kineveztetésének híre, amint már jelentettük, országszerte nagy lelkesedést kelt. Keszthelyről, az új herczegprímás szülővárosából távirat érkezett, amely szerint a nagy esemény örömére a várost ma este fényesen kivilágították. A lakosság öröme és lelkesedése leirhatlan, mert a város kiváló fia, Vaszary Kolos nagylelkűségének már eddig is sokat köszönhet úgy humanisztikus, mint kulturális téren. Mint Esztergomból távírják, ott határtalan az öröm, hogy Magyarország katholikus híveinek egyházfejedelmévé Vaszary Kolost nevezte ki a király, az első megbízható hír után a város polgármestere táviratilag üdvözölte az uj prímást. A középületeket és magánházakat fellobogózták. Este az egész várost kivilágították, az utczákat zeneszó mellett az uj prímás éltetése közben járja be a közönség. A kirakatokban az uj prímás arczképét tengernyi nép nézi. A főkáptalan még nem kapván hivatalos értesítést, az üdvözlésre még intézkedést nem tett. Gróf Teleki Géza, a volt belügyminiszter tudvalevőleg nemcsak politikai életünk kitűnősége, hanem a Petőfi-társaságnak is tagja, mi azt jelenti, hogy a magyar szépirodalomnak szintén jeles munkája. Habár a politika egy ideig nagyban igénybe vette, azért a poézisnek sem mondott végkép búcsút s a »Vasárnapi Újság« ma megjelent számában »A sírnál« czimű érdekes rajzot irt, melyet lapunk tárczarovatában közlünk. A FT- tud. akadémia I. (nyelv- és széptudományi) osztálya novetóber 3-án, keckend «. 5 órakor ülést tart, melynek tárgyai: L Budenz József r. t. : »A szamojéd névragozás. 2. Simonyi Zsigmond r. t.: »Magyar igeidők«-ről szóló értekezése. Lavigerie bibornok haldoklását jelenti egy algigi távirat. A bibornok — mint a távirat mondja — szívbajos beteg és már ellátták a halotti szentségekkel. Az egyetemi könyvtár. Jeles tudósunk, Szilágyi Sándor az egyetemi könyvtár igazgatója, mint minden évben, az idén is közzé tette a vezetése alatt oly lendületet vett könyvtár 1896. évi gyarapodásának czimjegyzékét. Ez a tizenötödik ily jegyzék s az ideiből megnyugvással látható, hogy a könyvtár ismét számos kitűnő munkával gyarapodott a tudományok összes ágaiban, olyan munákkal, melyek e fontos kulturális intézményt európai színvonalra emelik. A múlt évi gyarapodás összesen 1863 munka 2341 kötettel. A kimutatásból egyszersmind az is kitűnik, minő előkelő helyet foglal el a könyvtár a főváros tudományos és közművelődési intézményei sorában. A múlt évben 34.642-en látogatták s házon kívül 1409 kikölcsönző 4503 művet használt. Hazai intézeteink nagy számmal vették igénybe a könyvtárt, mely viszont számos hazai könyv- és levéltárból kölcsönözött ki tudományos használatra könyvet és kéziratot. Munkácsy Mihály nagy hazánkfia, elutazása előtt még bemutathatta magának Kovács Zsigmond fővárosi asztalos új találmányi szabályozható rajztábláját is, amely tetszését oly mértékben nyerte meg, hogy kijelentette, miszerint a találmány terjesztésének érdekében Pakisban külön befolyását érvényesíteni fogja, noha ott a találmányok nemzetközi kiállításán szakemberek közt máris általános érdeklődés tárgyát képezi. A feltaláló a mesternek is szállít találmányából egy példányt. Novellaírás hipnotikus álomban. Drámák, regények és tárczák képviselőiből, szobrászokból és orvosokból csinos kis társaság találkozott tegnap a Reutter-helyiség egy külön termében, hogy megnézze egy a keletről most haza érkezett fiatal orvosnak, dr. Szörényi Tivadarnak hipnotikus mutatványait. A társaság csupa jó ismerősökből állott s a fiatal doktor mindegyiknek régi ismerőse, aki éppenséggel nem akart csodákat produkálni, csak éppen ismerősök körében néhány kísérletet tenni. S e kísérletek között volt egy, aminőt e téren még soha sem tettek. A doktor elaltatott egy ismert novellistát s álmában íratott vele egy novellettet. Tréfának vennék az egész dolgot s azt mondanók, hogy az a novellista igy akart túladni egy tárczáján, de ott voltunk, láttuk azt a vajúdást, mikor egy tárcza megszületik, azt a tollrágást, kínos keresését egy szónak, mely megfelelő s mindazt a sok apró vonást, melyet — mint asszony a toilette titkait — egyetlen szó sem szeret piaczra vinni. De mikor a doktor parancsolt, az alvó iró megfogta a tollat s írni kezdett. Csukott szemekkel vetette le az első sort, s aztán a másodikat ráírta az első sorra, mig a többi kuszán, rendetlenül sorakozott ezekhez. Mintha egy vak ember irt volna. De az értelme helyes, a stílusa gondos, sőt csiszolt volt s akár mindjárt sajtó alá mehetett volna. Mi, akik csodálkozva állottuk körül, s akiket néha korbácscsal kellene az íróasztalhoz kergetni, arra gondoltunk, hogy ezt a kedves fiatal doktort nem volna rossz szerződtetni azokra az órákra, mikor hatalmába kerít bennünket az eredendő lustaság. S mikor láttuk, hogy ez a novellista akarata ellenére is kénytelen írni, talán többen is gondoltunk arra, hogy ez volna az egyetlen mód rákényszeríteni valakit, hogy végre fejezze be — R o m h á ny it... A költözködések napja. Az egyszeri dúsgazdag parasztasszony — pénzt adott kölcsön. Vallásos nő lévén, az adósság fizetésének határnapjául egy szent nevét viselő napot határoztak meg; a furfangos prókátor aztán oda irta, hogy fizetendő »Szent Kukoricza napján.« Miután pedig ilyen szent nincsen, hát az adós egyáltalában nem akart fizetni. Csakhogy a bírónak is volt esze, mert kijelentette, hogy Mindenszentek napján névnapja van valamennyi szentnek, e napon ennélfogva fizetni kell és az adós fizetett. Nem tudjuk, hogy mennyiben áll meg az adoma jogilag, de az tény, hogy Mindenszentek napján egyet fizetni mindenkinek kell, vagyis a házbért! Furcsa is, hogy a halottak napja és a költözködések passioutja egymás tőszomszédságába kerülnek a kalendáriumban, lévén a halálköltözködés és a költözködés is magában egy kis halál! Én is költözködöm ma. A háziasszonyom e hó 14-én »alázszolgája« helyett rászolgá«-t mondott, amikor haza érkeztem, a lámpám pedig füstölt. Ennek következtében felmondottam a lakásomat. A Miska hordárt felizitáltam csomagolni, aki olyan ügyesen végezte a pakkolást, hogy csupán a velenczei tükrömet zúzta össze, hiteles rómaiságú Venus-szobromból cseh remeket csinált az által, hogy az orrát megcsonkította, a lépcsőkön lemenet pedig elejtette a ruhaszekrényemet, amely három, a lépcsők alján falatozó tót napszámos nyaka közé esvén, most közülök kettőt gyógyittatok a Rókuskórházban. Sebaj, fődolog, hogy a háziasszonyomon bosszút állottam. Ma délben költöztem be az új lakásomba. Ez aztán már nem a harmadik emeleten, hanem a negyediken volt. A háziasszonyom költőnő, aki mindjárt a behurczolkodás pillanatában felolvasott három elégiát, hat ódát és egy szakácskönyvet. Sohse gondoltam, hogy a szellemi élvezet szépségét mily pompásan lehet egyesíteni a csomagolás hasznosságával! A háziasszonyom nem szereti, ha nem hallgatnak reá, ennélfogva, ha kint akadt dolgom, egy ideig Miska hordát helyettesített a hallgatásban. — Erős ember, sokat kibír. Az új lakásba való hurczolkodás alatt ismét akadt némi károm, hanem ezúttal csupán a díszlámpámat, hét majolika - korsómat és egy thea-servicemet törte össze. Nyomorult fayange, nem érdemes róla beszélni, mikor itt fenn, a magasban olyan pompás jó levegő várakozik reám ! Az elhagyott háziasszony nagyon prózai kedély volt, aki egész nap mosott, varrt, takarított s amint már elmondottam, nem tudott kellő finomsággal köszönni. Ah! ez a másik — ez már egészen más ! Mikor a szakácskönyvvel elkészült, rágyújtott egy verses elbeszélésre. A harmadik strófánál iszonyú bömbölés támadt a másik szobában. Fölébredtek a gyermekek és ennivalót kezdtek követelni, időközben kissé bajba is kaptak. A mama mindezt huszonhét strófán keresztül hallatlanná tette, pedig a húsznegyedik strófánál a reményteljes csemeték már az ajtómat rugdosták. A mama az ötvenkilenczedik strófánál — mikor az elbeszélés különben is hőskölteménynyé kezdett válni — végre felkapott egy pálczát (az én aranyfogantyus mahagóni sétapálczámat) és a nebulók hátán — izzé porrá törte. — »Egész nap igy verekesssnek« szólt s ezalatt maga Bellona volt ő, a mint a dulakodók közé rohant »hóvitala, csaták zaját!« Vissza akart jönni a szobámba, hanem ekkor már kicsuktam. Ő nagysága bánatában termeibe vonult s »Egy anya imája« czimü ábrándot vert el a billentyűkön, persze lassúbb taktusban, mint a minőben a gyermekeket verte el. A jobb szomszédságban azonban megszólalt egy bombardon, a bal szomszéd pedig elkezdett klarinétozni, mialatt hét szolgáló — igen nagy következetlenséggel — a »csitt, csitt, csitt«-nótát kezdte zengedezni. Mindegy, csakhogy régi háziasszonyom meg van bosszulva s ezt a kéjes tudatot mi másnak köszönhetenk, mint annak, hogy november elsején — költözködni szokás! (1. §.) Gróf Tolstoj Leg, mint egy orosz lap legilletékesebbi helyről, tehát magától Tolstoj gróftól nyert informáczió alapján jelenti, egyáltalán nem utazott külföldre, habár a franczia lapok néhány nap előtt látni vélték Párisban Tolstojt, akit — szerintük — szívélyes ováczióban is részesítettek. Tolstoj gróf már hetek óta egy ínséges kerületben tartózkodik, ahol az éhező parasztságnak »személyesen nyújt segélyt« s így ő a napokban Párisban egyáltalán nem időzött. A fiumei kikötő és a kikötő-tárak villamos világításának próbája a kiküldött szakbizottság jelenlétében ma este ejtették meg. A kikötő 25 éves lámpával s 22 izzó lámpával világíttatik, a tárakban 100 izzólámpa van elhelyezve. A rakodó hajók számára is kellő mennyiségű izzólámpák állának rendelkezésre. Ha a próba jól üt ki, holnaptól kezdve a villamos világítás állandósítva leenes.