Pesti Napló esti kiadás, 1891. november (42. évfolyam, 301-329. szám)
1891-11-21 / 320. szám
Budapest, 1891. Szombat november 21. 320 szám. — Ara 3 kr, vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) A nemzeti párt és a függetlenségi 48-as párt. Kovács Lajos, mint a miskolczi függetlenségi párt elnöke, Majthényi Ádám, mint a mezőkeresztesi kerület országgyűlési képviselője, és Mocsáry Lajos mint országgyűlési képviselő (miért nincs odatéve, hogy melyik kerületet képviseli?) és borsodmegyei választó, ma az »Egyetértésiben nyilatkozatot tesznek közzé a Miskolczon e hó 29-én tartandó nagy értekezletre, és a »Pesti Naplóinak e hó 18. és 19-ik számaiban e tárgyban megjelent czikkeire vonatkozólag. E nyilatkozatban azon reményüknek adnak kifejezést, hogy elvtársaik a függetlenségi és 48-as párt hívei tartózkodni fognak attól, hogy a czélba vett »közös pártértekezlet« létrehozásában és megtartásában részt vegyenek. Ennek kapcsán a függetlenségi és 48-as párt, valamint a nemzeti párt közt 1887-ben kötött s most megújított paktumot akként értelmezik, hogy abból csak az folyik, hogy a kormánypárti jelölttel szemben az ellenzék egymást támogatja, de abból a közös tanácskozás és közös szervezkedés nem következik. Erre a nyilatkozatra, éppen az napon, melyen az megjelent, megfelelt a »Pesti Napló« mai vezérczikke, mely a függetlenségi és 48-as párt és a nemzeti párt közt fennálló választási paktumra nézve elfogadja és respektálja a függetlenségi párt felfogását és magyarázatát. Ami a Miskolczon tartandó értekezletet illeti, erre számosan jelentkeztek, mielőtt még meghivattak volna , de mindazok, akik felszólíttattak a megjlenésre, tudtunkkal mind a nemzeti párt soraiba tartoznak. Továbbá tudjuk, hogy a Miskolczon tartandó értekezlet kezdettől fogva nem volt másnak, mint bizalmas értekezletnek kontemplálva. Az a »fogalomzavar« tehát, melyet az »Egyetértés« mai számában megjelent nyilatkozat kerülni akar, a Miskolczon tartandó értekezleten elő sem fordulhat. De előfordulhat e nyilatkozatból kifolyólag egy másik fogalomzavar és ez az, hogy tehát választási ügyekről az ellenzéki pártok tagjai ne is beszélhessenek egymással, ami pedig teljes lehetetlenség. Megmondtuk mai czikkünkben is, hogy az a magyarázat, melyet a függetlenségi és 48-as párt a választási paktum végrehajtására nézve ad, nem képez semmi nehézséget az akció sikerére nézve, ha csupán a két párt végrehajtó bizottsága érintkezik is egymással hivatalosan. Ehhez most hozzáteszszük, hogy minden oly megyében vagy városban, melyben már eleve világos, hogy az ellenzék ügye csakis a függetlenségi és 48-as párt zászlaja alatt győzhet, egyáltalán nem vennék rossz néven a nemzeti párt híveitől és szavazóitól, ha támogatásukat még a választást megelőző időben sem vonnák meg azon akciótól, melynek érdekében végül a létező paktum értelmében és alapján úgyis szavazni fognak. Ennyit a jövőre. Ami a múltat illeti, a zombori értekezletre nézve, melynél a nemzeti párt és a függetlenségi párt tagjai közösen vettek részt a legbiztosabban kivihető jelölteknek felállítása iránt tanácskozván : — ki kell emelnünk, hogy a kezdeményezés nem a nemzeti párt központi végrehajtó bizottságából indult ki, hanem Bács megyéből jött. Végül legyen szabad az »Egyetértésiben megjelent mai nyilatkozatra, ismét tisztán a magunk vagyis a »Pesti Napló« nevében, a nélkül, hogy ez a nemzeti párt nyilatkozatának volna tekinthető, legyen szabad a magunk nevében éppen úgy, mint ahogyan tisztán a magunk nevében magyaráztuk az ellenzékek közt fennálló paktumot azon gyakorlati szempontok szerint, a mint az az ellenzékekre nézve legelőnyösebb s a kormánypártra nézve a leghátrányosabb lehetne: legyen szabad nekünk a magunk nevében megjegyezni, hogy ha Kovács Lajos és Majthényi Ádám nem tartják »fogalomzavarnak« azt, hogy Karánsebes képviselőjével együtt nyilatkozzanak, hogy akkor mi talán kevésbbé tekinthetnők fogalomzavarnak azt, ha a felállítandó jelöltekre nézve a borsodmegyei függetlenségi párt tagjai együtt értekeztek volna Apponyival. Budapest, nov. 21. Giers Párisban. Az orosz külügyminiszter tegnapelőtt óta a franczia főváros vendége s az ottani sajtó nem mulasztja el e kétségkívül figyelemre méltó eseményt a lehető legiikítóbb világításba helyezni. Azt mondják Giersről, hogy hivatalos küldetésben jött Párisba, hogy a czár külön parancsára jelenik ott meg, s mindebből azt következtetik, hogy látogatásának rendkívüli jelentősége van. Ez a következtetés azonban alighanem logikai botlás, mert ha Giers nem a saját óhajából ment Párisba, ebből inkább azt lehet következtetni, hogy legalább addig, míg ő vezeti az orosz külügyeket, a franczia sovinizmusnak Oroszországba vetett reményei aligha fognak teljesülni. Maga Giers kétségkívül szintén barátja az oroszfranczia szövetségnek, különben a kronstadti ünnepélyek után, melyekben személyesen nem vett részt, le kellett volna köszönnie. Neki azonban egész más szándékai vannak e szövetséggel, mint a francziáknak. Ő higgadtan és minden szentimentalizmus nélkül csupán Oroszország javára akarja e szövetséget felhasználni. Neki a szövetség elsősorban arra való, hogy a francziák lássák el az orosz hadsereget fegyverrel, melyet az orosz ipar sem oly gyorsan, sem oly jól, sem oly olcsón nem bír előállítani, hogy a francziák töltsék meg az orosz állami pénztárakat, melyek régóta konganak az ürességtől; hogy a francziák támogassák az orosz befolyást Konstantinápolyban és másutt is, szóval hogy a szövetség jogcímén ő diktálja Francziaországnak egész külpolitikai magatartását, pénzügyileg pedig felhasználja a saját czéljaira az ország dúsgazdagságát és fejlődött polgárosodását. Ez a közvetlen czél, mely szeme előtt lebeg, nem pedig a revanche, melyről a francziák ábrándoznak. Amíg tehát Giers az orosz külügyek vezetője, addig valóban lehetséges, hogy az orosz-franczia szövetség nem fog európai háborút provokálni. Ez is kombináczióba van ugyan véve, az kétségtelen, de nem mint direkt czél, mi a francziák előtt lebeg, hanem csak mint lehetőség, mint a politikai helyzet fejlődésének egyik végső stádiuma A francziák érezik is, hogy Giers nem egészen az ő emberük s minden lelkesedés mellett, melylyel látszólag fogadják, észrevehető bizonyos tartózkodás, némi kellemetlen érzés, mit fokoz az a körülmény , hogy az orosz külügyminiszter hir szerint csak néhány napig marad Párisban s onnan közvetlenül Berlinbe utazik. Egészben a párisi látogatás újabb bizonyítéka az orosz-franczia szövetségnek, de semmi egyéb. Már pedig azt, hogy van ily szövetség, előbb is hivatalosan elismerték. E tekintetben tehát e látogatás nem változtat a helyzeten s minden attól függ, hogy Giers állása otthon, Pétervártt mennyire szilárd s a miniszter meddig lesz képes az ottani harczias elemeket féken tartani. Közvetlen veszélyessé a békére az orosz-franczia szövetség akkor fog válni, ha Giers helyét más orosz politikus foglalja el. Német katonai reformok. Vilmos császár tudvalevőleg már néhány héttel ezelőtt elrendelte, hogy legalább kicsinyben, egyes csapattesteknél gyakorlatilag kísérletet tegyenek a két évi szolgálati idővel. E kísérletek már végleg folyamatban vannak s Spandauban a 4. testőrezrednél a végből egészen új formációt léptettek életbe. E szerint az első zászlóalj vagy ujonczokból vagy oly legénységből áll, mely már a második évet szolgálja, ellenben a második zászlóalj ujonczokból s harmadik évi szolgálatban levő legényekből, a harmadik zászlóalj mindhárom korosztályból van összeállítva. — A lapokban is élénk eszmecsere tárgya a két évi szolgálati idő s ez alkalomból felhozzák, hogy a porosz hadseregben 1833-tól 1852-ig már alkalmazásban állt a két évi szolgálat a gyalogságnál, mely akkor is kitűnően be volt gyakorolva. Előkelő szakférfiak hangoztatják továbbá, hogy még a tüzérségnél is be lehet a két esztendei szolgálatot hozni a nélkül, hogy ez az illető legénység kiképzésére bárminő hátrányos következménynyel járna. Nász a királyi családban. (Távirati tudósítás.) Bécs, nov. 21. Nagy pompával ment végbe ma délelőtt fél tizenkettőkor Lujza főherczegnő esküvője Frigyes Ágost szász herczeggel. A lakodalmi vendégsereg díszes felvonulását töméntelen sokaság nézte, mely már órákkal előbb sűrű tömegekben tartotta megszállva a közeli utczákat és tereket a Hofburg körül. A felvonulás délelőtti fél tíz órakor kezdődött és tovább tartott egy óránál. A Hofburg kápolnája gazdag díszben ragyogott. Sürü azalea- i pálmacsoportok környezték a baldachint, mely alatt kőpadok voltak elhelyezve ő Felségeik számára. A hajóközépen, a főoltár előtt, két vörös damaszttal bevont imazsámoly állott a vőlegény s a menyasszony számára, jobbra pedig Galimberti nunczius és a szász követ részére volt fentartva két imazsámoly. Kevéssel 11 óra előtt a felséges uralkodóház és a szász királyi család tagjai a tükörteremben gyűltek össze, míg az udvari kiséret s az összes miniszterek, köztük az itt időző magyar miniszterek a szomszédos termekben gyülekeztek, hogy a templomba induló menethez csatlakozzanak. A menet 11 órakor indult meg. Elől mentek az apródok,az asztalnokok, a kamarások, a miniszterek, köztük gr. Szapáry Gyula magyar miniszterelnök, báró Fejérváry, Szilágyi és Szögyény magyar miniszterek, mindannyian díszmagyarban (Wekerle pénzügyminiszter a magyar delegáczió egyik albizottságában lévén elfoglalva, az esküvőn nem jelenhetett meg), titkos tanácsosok, az udvari méltóságok , utánok következtek a főherczegek s a szász herczegek; közvetlenül ö Felségeik előtt ment Frigyes Lipót porosz herczeg, a német császár képviselője, utána jöttek : a király ö Felsége, a szász király s köztük a vőlegény; követték őket : a főkamarások, a testőrkapitányok, a főhadsegédek stb. Ezután jöttek : a szász királyné és az öröm- anya, kik a menyasszonyt vezették, majd a főherczegnek és a szász herczegnők főudvarmesternőikkel. A testőrök sorfalat állottak ; hat arctére-testőr és hat magyar testőr kisérte jobbról és balról a fényes menetet. A király ő Felsége tábornagyi diszegyenruhát, a szász király, a vőlegény,György szász herczeg osztrák-magyar egyenruháikat. Frigyes Lipót porosz herczeg a vértes testőrök diszegyenruháját viselték. A magyar mágnások és főméltóságok diszmagyarban jelentek meg. A hölgyek pompás toiletteket viseltek. Midőn ő Felségeik a templomban megjelentek, fölharsantak a kürtök. A mátkapár letérdelt az imazsámolyra és rövid imát mondott, míg Gruscha bibornok az oltárnál megszentelte a gyűrűket. A mátkapár ezután mélyen meghajolva ő Felségeik előtt, a főoltárhoz ment. Gruscha bibornok megható beszédet intézett a fiatal párhoz. A szokásos kérdésekre úgy a menyaszszony, mint a vőlegény hangos »igen«-nel felelt. — Az udvari plébános aranytálcán nyújtotta át a mátkapárnak a megszentelt gyűrűket, melyeket a menyasszony és vőlegény kölcsönösen tettek egymás ujjára. Az uj házasok ezután kezet adtak egymásnak, mélyen meghajoltak a főoltár előtt, majd ő Felségeik előtt s visszatértek az imazsámolyhoz. A Tedeum után az uj pár a Felségek s az udvar szerencsekivonatait fogadta ; a harsonák újból megszólaltak s az udvar eltávozott a templomból s visszavonult a belső termekbe. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. ASTRA. Regény egy kötetben. (18) írták: Carmen Sylva és Mite Kremnitz. Fordította: Harmath Lujza. Nem én voltam többé, ki felkelt helyéről s keresztül támolygott a sötét szobán, mintha csak álmomban láttam volna, miként ériitik a szalont az én szegény kis arám számára s egyszer csak ott álltam szobájában. Ott ült ablakánál s fáradtan fordította halvány arczát felém, mig én »Astra, Astra!« kiáltással görcsösen szorítottam magamhoz. — E felkiáltásból mindent kitalált, azért vagyunk testvérek, hogy gyorsan megértsük egymást. Látta a levelet kezemben, kifejtette magát karjaimból, betette az ajtót, melyet félig nyitva hagytam s aztán zokogva borult ágya elé. »Astra!« hallgass meg kezdem, »Astra én egész nyugodt vagyok, jöjj és hallgass meg, nem vagyok többé Sander neje, hanem a te anyád, hát oly végtelenül szereted?« Ő fuldokolva zokogott tovább. »Tudod-e kis Astrám«, folytattam könnyek közt, »te nem tettél azzal nekem semmi rosszat. Hogy is ne szeretnéd, hisz egy vérből származunk, az nem szerencsétlenség, nem lesz szerencsétlenség; az átkot az ember áldásra fordíthatja, ha bátor és jó akar lenni és nemde Astra, te még mindig szeretsz engem ? Látod, ha előbb mondtad volna, tudtam volna segíteni !« Ölembe rejtette fejét és én beszéltem és beszéltem, de nem is tudom mit, csak egész szivemből, főkép midőn említette, hogy ő mégis elrabolta tőlem. »Oh, nem, Astra, egy férfi nem tárgy, melyet el lehet rabolni, ha enyém lett volna egyedül, ha maradt volna hozzám. Oh nem, te nem vagy oka, ezt ne hidd, úgy kell lenni, már rég nem szeretett engem, csak kímélni akart jóindulatból s ezért nem mutatta ki. Én kellett volna, hogy megérezzem, talán éreztem is, de önszeretetem s gyávaságom igen nagy volt, oh Istenem, nem tudom, de én vagyok oka, hogy olyan vak voltam.« »És mi történjék?« — kérdé Astra, — »mi lesz mindnyájunkból.« »Mi történjék ?« ismételtem s egyszerre csak úgy tetszett, mintha tudnám, minek kell történnie , mintha isteni kijelentés volna. »Astra« — mondá, de én magam is megijedtem hangomtól. »Astra, csak a jelennek van joga e földön, Astra eredj hozzá, mert én nem tudok vele találkozni, és mond, hogy én küldtelek, hagyjátok el még ma e házat, én anyám nevében adom áldásomat, én aztán a gyermekekkel haza megyek, hisz úgyis meghaltam, mióta szerelme többé nem enyém, és látod, te ifjabb és ragyogóbb vagy, inkább találsz hozzá s én szívesebben meghalok, mintsem téged szenvedni lássalak, ő szeret téged« — aztán nem tudom mi történt, nem tudom mit mondtam, mit tettem, csak hosszú idő múltán úgy tetszett, hogy Astra ágyán fekszem és ő mellettem ül sírva s én a plafondra bámultam, önmagamba kérdve, ha nem mérgeztek-e meg mindkettőnket ? Aztán csodálkoztam, hogy senki sem kérdezősködött utánunk s ha váljon a gyermekek alusznak-e már? Úgy éreztem, hogy nem tudom mozdítani tagjaimat, csupán Astra kezeit fogtam meg, aztán selyemhajas puha fejecskéjét oda tette mellém s igy maradtunk hallgatagon sokáig. »Kérdezősködni fognak utánunk« , szóltam végre. »Nem, Jósziv az elébb az ajtónál volt s én kértem, mondja meg, mindnek, igen »mindnek« — az ő nevét nem tudta kiejteni — hogy ez utolsó estét együtt akarjuk tölteni. Holnap menyegzőm napja.« »Astra az isten szerelmére Astra nem, nem!« kiáltottam felriadva. »De igen,« felelt, még akkor is, ha anyám mondana nemet.« »Nincs-e bátorságod?« »Éppen, mert van. »Astra, ezt nem érdemeltem, ne taszítsd el magadtól ajánlatom, mint egy nem tetsző áldozatot. Kezdetben mindnyájunknak nehéz lesz, de azt is, mint ezt, túlélem, a természet törvényének engedelmeskednünk kell: »Kérlek Margit, kérlek, ne tovább. Én szavamat adtam Maroschnak : engem is hűtlennek akarsz látni?« Órák múltak, mig végre elaludt s én szobámba surrantam. Mi lesz mindnyájunkból ? Bár holnap tartana ki erőnk, hogy megállhassunk az idegenek előtt s nehogy a kételkedés magját hintsük el az uj házasságban. Astra megígérte nekem, hogy Moroschnak elmondja, miként mást szeretett, de egész lelkéből bízik benne. Vájjon nem jobban fog-e végződni házassága,mint az enyém, mely szenvedélyes szerelemmel kezdődött, vagy az övé Sanderrel végződött volna ? Mert ha engem elárult, később elárulta volna őt is, s talán harmadikat, negyediket utána, mindaddig míg él. Mióta csalárdságát megtudtam, még nem láttam, oh bár halott lenne, hogy bocsánatképen megcsókolhatnám kihűlt ajkait! Jobban el vagyunk választva élve, mintha meghalt volna. Ha saját fájdalmamat meg is tudnám neki bocsátani, azt soha, melyet Astrának okozott! Az elébb gyermekeim ágyához mentem s a lobogó világosságnál úgy tetszett, mintha fiaim vonásai mind öregebbé és öregebbé válnak s rajtok van a hazugság bélyege felírva. Igen, ez őrültség! De nekem úgy tetszett mintha fel kellene vennem anyai karjaimba s ajkukhoz nyomni a mérget, mely biztos halált ad. De miért nekik, kik még nem vétkeztek ? Miért nem a puha ajkú s kedves hangú apának? Elmentem hálószobánk ajtajáig, úgy jött, mintha fel kellene ébresztenem, hogy megmondjam neki, miszerint szeretném meggyilkolni, ha volna physikai erőm hozzá, de eszembe jutott a menyegző. Holnap van testvérem menyegzője. Hanem azután, ha a vendégek elmennek, ha a gyertyákat eloltjuk, és ott ülünk egyedül a meghitt szobában, a lámpa alatt, hol tegnap könynyel szemében — oh, nagy isten, hogy tudtál neki is könnyeket adni! — Goethe költeményeit olvasta, — akkor ! — — —* Burda, október 10. 1877. Ma van menyegzőm napja. Le van győzve aggály és félelem, elcsöndesült a borzasztó küzdelem, az áldozat meg van hozva. Ma éjjel Margittal együtt haltunk meg s csupán mint valami elköltözött árnyak járunk a világban, s nem ráz meg többé semmi szenvedés ! Oh, Margit, én testvérem, rokonlelkem, eszményem, erősségem! Fel akartad áldozni magadat, eltűnni, elmenni, te, kinek szent jogai vannak, mint nőnek és anyának, a te nagy szerelmedet, a te gyönyörű múltadat! Óh, nem, inkább én megyek ! Én mit számítok ? Semmit. Hogyan lehettem önmagam előtt oly fontos ? Szinte nem tudom felfogni, hogyan tudtam magamat annyira dramatizálni. Anyámnak és testvéremnek megtörtem szivét. Keserű sorsot érdemiek miatta. Magamra veszem engesztelésül mindamaz önzésért, mely szivemet betöltő! Ott fekszik ruhám és a hosszú fátyol s úgy tetszik, mintha apáczának készülnék, mintha meghalnék magam és a világ számára, mintha énem megsemmisülne egy szent ügy érdekében. Mintha ma fellegeken járnék s folyton ünnepélyes harangszót hallok. Margit nagy lélek, még nagyobb a szerencsétlenségben, mint a boldogságban, mert a megdicsőülés, mely arczára ült, midőn mindent fel akart áldozni értem, mennyei volt. Egy szent beszélt ma hozzám, ki erős kezét rátette a bolygófényre, míg az szakadatlan égett: igen, igen, szivem lángja oltárfény és tűzhely lángja, kell legyen! Házi nyugalom és házi életmelegség függ a te halvány világodtól. És ha nem lennék igaz, derék feleség, nem érdemlem meg, hogy Margit testvére legyek. Azt hiszem, a fiatal apáczák is bizonyos világosságot éreznek, mely megkönnyebbiti az élettől való elválásukat. Mi az én jövőm Margit keservéhez képest, melyet oly türelmesen visel ? Ma reggel sokáig voltam nálla. Csupán velem foglalkozott s én erőt és bátorságot mutattam, melyet mint mondám egyedül neki köszönhetek. Aztán átadtam naplómat és minden leveleimet és megígértem, hogy mindenről írni fogok; mert minden világos kell hogy legyen közöttünk s aztán bátran viseljük el sorsunkat. Becsületére kell, hogy váljunk anyánknak. Aztán felöltöztettem Margitot violaszin bársonyba, mely hajszínéhez »kedves, halvány arczához csodálatosan jól állott. Hová lettek rózsás arczai egy éj alatt ? Az első dér úgy leforrázta, ,hogy elhagyta minden színét! Csak ha túlélné!« És én akartam meghalni! Istenem, mi az én szenvedésem az övéhez képest! Mondtam is neki, de ő ajkaimra tette kezét és szólt: »Nem szabad arról beszélni, gyermek, különben korán elvérzünk! Ma menyegződ napja, van kell, hogy az alapkövet letegyük egy lehető jövőhez. Ha az anonym levél akkor igazat mondott, nem lehetünk eléggé elővigyázók. Mert nem lehetetlen, hogy ez utálatos személyek az egész vidéket teletöltötték!« Mindjárt átjön, hogy segítsen felöltözni, az esküvő után azonnal útra kelünk három hétre Párisba, bár sohse kellene vissza jönni. A kisded templom virággal van ékítve, melyet közel- és távolból összegyűjtöttek, szobámban és a szalonban az utolsó rózsák illatoznak. Az egész utat kitisztították s be van hintve a szerrel, őszi falombokkal, ablakomból látom. — Az ég szürke, de nyugodt volt. A fák majdnem kopaszak lettek a vihar után. Benn süstörög a tűz, de a nyitott ablakon gyenge szellő száll be. Emberek jönnek-mennek, a gyermekek valamit énekelni akarnak, a kocsik elhozták a kevés vendéget az esküvőhöz. Margit és a Pál sógora lesznek a násznagyok. És én oly nyugodt vagyok, mintha semmi sem érdekelne. Nem érzek semmi szenvedést, így lehet ez a halál után. Hová lett a borzasztó kínos küzdelem ? Még Sandert nem láttam. Nem is sejti, mi áll előtte. Talán lesz egy óra az ö életében is, midőn összetaposva szivét, ismét mint szabad,erős ember megfékezi a szenvedélyt mely őt szolgává tette. Margit oly erős, ő segítségére lesz. Oh, istenem segíts mindnyájunkat! Te látod becsületes szándékainkat! Engedd, hogy méltók legyünk atyai szeretetedre! Hallom Margit lépteit a lépcsőkön. Ruhája suhog, valamelyik gyermekhez szól s hangja lágyan zeng, mint az angyaloké. Oh gyermekek, könyörögjetek anyátokért! Ő jóvá, becsületessé tesz titeket, mint engemet. Vidáman, reszketés nélkül megyek elébe, s ha felöltöztet, elébe borulok, hogy anyai áldását kikérjem, aztán..... Burda, október 11. 1877. Tehát minden elmúlt! A hosszú, izgalmas nap, a keserű est, az álmatlan éj, s most a haldokló természet fölött úgy lebeg a ködös őszi nap, mint az én eltemetett boldogságom felett. Astra már messze van s a zakatoló vonat tovább és tovább viszi elrejtett bánatát s a szemei előtt föltűnő változatosságok elhódítják szive keservét. Milyedén, vidáman jött házunkhoz, hogy elhalványodva tűnjék el, mint az üstökös csillag. (Foly. köv.) Fővárosi ügyek. A községi választások. Az igazoló választmány ma délelőtt ülést tartott Mérő János elnöklete alatt. Az albizottság jelentése alapján hozzájárult az igazoló választmány ahhoz, hogy Balázs Mór és Evva Lajos a bizottságban benhagyassanak Az elnök ezután kijelenti, hogy az összes névjegyzék átvizsgáltatván, az hivatalosan megállapítottnak tekinthető s igy a választás eredménye ezennel ki van hirdetve. A névjegyzék 8 napon át nyilvánosan ki lesz téve, úgy hogy mindazok, akik a választással, vagy az eddig történt eljárással meg nincsenek elégedve, e határidő alatt panaszt emelhetnek az igazoló választmánynál. Hétfőhöz egy hétre az időközben netán beadandó panaszok fölött fognak határozni. Végre a Schweiger Márton, Kollár Lajos és Morzsányi Károly tagokból álló albizottság átvizsgálta a benmaradt virilisták névjegyzékét, abból a czélból, vájjon nem vesztette-e valaki el ezek közül ebbeli jogosultságát! Az eredmény az volt, hogy a rendes tagok közül Felsinger Rezső, Madarassy Pál és Csillén Dávid, a póttagok közül pedig Havass Sándor, Pecháta Endre és Netzasek Károly időközben e minőségüket elvesztették. Az igy megüresedett helyek betöltéséről a közgyűlés fog gondoskodni. KÜLÖNFÉLÉK. — nov. 21. A hiv. lapból. Kinevezések. Mailé Manó temesvári lottóhivatali levéltárnokot, ugyanezen lottohivatalba ellenőrzé, Takács János lottohivatali gyakornokot pedig a temesvári lottóhivatalhoz II. oszt. lottohivatali tisztté, Nyáry Antal lottohivatali gyakornokot a nagyszebeni lottohivatalhoz II. oszt. lottóhivatali tisztté, Weisz Gyula végzett műegyetemi hallgatót, az államépítészeti hivatalok személyzeti létszámában ideiglenes minőségű kir. segédmérnökké, Varjas Ödön végzett jogászt és tahi lakost, a pécsi kir. ítélőtábla kerületére díjtalan joggyakornokká, Szépfalvy Ignácz II. oszt. számtisztet, a turzosini sóhivatalhoz tárnokká, Rókay Károly vulkáni I. oszt. vámszedőt, az újvidéki fővámhivatalhoz III. oszt. ellenőrré, Sarkady Géza soproni II. oszt. vámtisztet, a predeáli fővámhivatalhoz III. oszt ellenőrré, Völgyi Marczell főfémjelző és fémbeváltóhivatali első hivataltisztet, a selmeczi bányakerületbe III. oszt kohótisztté, Gyomba József budapesti m. kir. lottóhivatali pénztári ellenőrt, ugyanott pénztárnokká nevezték ki. A herczegprimás Győrött. Vaszary Kolos herczegprimás, mint Győrből jelentik, tegnap délután a gyorsvonattal, titkára, Kohl Medard kíséretében odaérkezett. A vasútról egyenesen a benézésekhez hajtatott, ahol Francsics Norbert igazgató-házfőnök üdvözölte. A herczegprimás meghatottan válaszolt s kények közt jelentette ki, hogy lelkileg közöttük marad s a szerzet ruháját továbbra is fogja viselni. Ma meglátogatta Zalka János győri püspököt, kivel szívélyesen társalgott. Délelőtt 10 órakor a benczések dísztermében fogadta Győr város egyleteinek és testületeinek tisztelgését. A kath. autonómia, a legényegylet, a Szt.-Erzsébet- i egylet, az ügyvédi kamara, a hédervári esperes, az ágost. és helvét hitközség, a kisdedvédő egylet, a jogakadémia, a győrmegyei és városi tanítók, tanárok, az izraelita hitközség, tűzoltó egylet stb. üdvözölték. Időközben pedig Erdélyi Sándor a kir. tábla elnöke és Zalka János megyei püspök tisztelkedtek a prímásnál. A herczegprímás a küldöttségek előtt a szeretet, béke és egyetértés szavait hangoztatta, különösen a protestáns s izraelita hitközségek előtt. Azonkívül két kijelentése okozott örömet és meglepetést; a papok részéről az, hogy rajta lesz a kongrua kérdésének mielőbbi megoldásán, még pedig úgy, hogy minden meddő vita mellőztessék; — a másik a tanítók részére, mikor tudtukra adta, hogy az elszegényedett tanítók árváinak, mintegy 100—200 árva számára árvaházat alapit. A fogadás 12 órakor ért véget. A délután folyamán fogadta még néhány egylet üdvözlését, azután viszszavonult, hogy a nap fáradalmait kipihenje. Holnap kerül a sor a megyei és a városi hatóságokra. Ma délben a Győrött összegyűlt tanárok a »Fehér Hajó« szállóban bankettet rendeztek. Dr. Wenzel Gusztáv, főrendiházi tag és egyetemi tanár állapotában lényeges változás nem állott be. Az éjszakát igen nyugtalanul töltötte. Különösen éjfél után 2 órakor erős köhögési rohamok lepték meg. Az ágyánál virrasztó dr. K . 11y tanár és háziorvosa, dr. Prker csillapító szereket adtak a betegnek, aki hajnal felé jobban lett és rövid időre el is aludt. Reggel óta állapota nem javít s kezelő orvosai a legrosszabbtól tartanak. Aggódó családja folyton a beteg mellett van s ma táviratilag hívták haza a beteg tanár legfiatalabb leányát, aki pár hét előtt ment férjhez és jelenleg nászúton van. — Az agg professzort, aki közel egy fél százada működik az egyetemen, a múlt esztendőben nyugdíjazták. De ő kijelentette, hogy a kathedrától megválni nem tud s fentartotta abbeli jogát, hogy az egyetemen mint megántanár előadásokat tarthasson. A magyar bányajogból és a kelet- és középeurópai jogtörténetből tartott előadásokat ebben a félévben és híven részt vett az alap és államvizsgáló bizottságnak munkájában. Egyáltalán nem volt nap, amelyen az egyetemen meg nem fordult volna. Tanártársai és tanítványai körében mély részvétet kelt a szeretett tanár betegsége. A miniszter elismerése. A közoktatásügyi miniszter Szabó József nagybirtokosnak, ki nagyréti uradalmában mintegy ötezer frtnyi költségbe kerülő iskolát építtetett, azt a korszerű kivánalmaknak megfelelőleg fölszerelte, s a tanító fizetéséről is gondoskodott, a népnevelés érdekében tanúsított emez áldozatkészségéért; galantai és fraknói gróf Eszterházy Miklós Móricznak, a száki róm. kath. iskola építéséhez 1237 forint 11 krajczár értékű épületanyag adományozásáért; Lenhardt Ferencz erdélyi püspöknek 100 frtnyi ; a m. kir. államvasutak alkalmazottai budapesti fogyasztási szövetkezetének 150 frtnyi; a m. kir. államvasutak igazgatóságának pedig ugyancsak 150 forintnyi a piskitelepi állami elemi iskola és óvoda javára tett adományaiért; Újhelyi Lajos sarudi róm. kath. lelkész urnák, a róm. kath. iskola építkezési költségei fedezéséhez adományozott kétszáz forintért; Kramer Jakab felaranyosi nagybirtokos urnák, ki az ekeli róm. kath. jellegű uj iskola fölépítésére egyszáz forint készpénzt és 80 forint értékű építési anyagot ajándékozott, elismerő köszönetét nyilvánította. A vovadrai püspök. A király a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére, Sujánszky Antal pápai prelátust, czimzetes prépostot és esztergomi főszékesegyházi kanonokot, vovadrai választott püspökké kinevezte. Földrengés. Mint Mannheimből jelentik, a város környékén erős földrengést észleltek. A házak alapjaikban megrendültek s a lakók rémülten futottak az utczákra. Nagyobb baj nem történt. A delejes hölgy, Londonból jelentik, hogy a világváros legújabb csodája »a kis mágnes Georgiából«, vagyis a delejes hölgy, aki e napokban mutatta be először magát. Az alacsony, vézna nő.