Pesti Napló, 1891. december (42. évfolyam, 330-359. szám)

1891-12-03 / 332. szám

a Magyarországon életbeléptetett tantervihez al­kalmazkodjék és hogy különös tekintettel a né­met nyelvre, a tantárgyakat magyar nyelven ta­nulják.« Kelt Bécsben, 1891. decz. 2-án. Beöthy Ákos, gr. A­p­p­o­n­y­i Albert, Bolgár Ferencz.« Beöthy első két javaslata indokolásában fel­hozza, hogy e javaslat részben a dualizmus konze­­quencziája, részben azt akarja elérni, hogy a had­seregben minél több magyar ifjú szolgáljon. Nem osztozik abban a nézetben, hogy a hadsereg kér­désen felvetni nem lehet, mert minden állami in­tézmény diskucziálh­ató, minthogy a vita­hibák ki­tüntetésére és reformok kezdeményezésére vezet. Azt hiszi, senki sem kétli, hogy ha magyar katonai akadémia lesz s az iskolák tannyelve magyar, nagyobb számban fognak magyar ifjak a had­seregbe lépni. Az albizottság jelentése is kie­meli, hogy a magyar nyelv a hadseregben más helyzetet igényel. Szeretné tudni, miképen jut érvényre a magyar államiság a hadsereg­ben s miben válik közössé a hadsereg, mely nem különbözik a régitől, németül vezénylik s jelvénye a sas és a magyar kontingens nem teszi le az esküt az alkotmányra. Az osztrákoktól értené, de a magyar delegáczió részéről nem érti az ellenzést. Tisza Lajos gr.: A hadügyi albizottság már évek előtt állást foglalt az akadémia kérdésében. Két szempont vezette; az egyik az, hogy míg jelentkezők felvehetők és elhelyezhetők, a létező akadémiákon vagy míg a hadsereg spec­iális ér­dekei nem követelik a növendékek számának szaporítását, nem volna indokolható a hadügyek súlyos terhei mellett 4,5 milliónyi új kiadás fel­vétele e czélra a rendkívüli budgetbe, mi éven­ként ismét két-háromszázezer frtnyi új tételt von­na maga után. Másik szempont az volt, hogy ha nem bizonyulnának elégségesnek fekhely tekin­tetében a meglevők, akkor nem költséges mel­­léképítkezések ezeken, hanem új akadémia emel­tessék magyar területen (ügy van !) odáig azon­ban nem kívánt menni a bizottság, hogy tan­nyelv és rendszer úgy mondva a szellem ne legyen azonos a monarchia más területén levő katonai in­tézettel. Mert nem az volt a szempont, hogy a had­seregre nézve valami különleges történjék Magyar­­országon, hanem hogy általában az egész hadsereget lengje át az a szellem, hogy a monarchia mindkét államát egyforma buzgósággal, lelkesedéssel köte­les szolgálni. (Helyeslés.) Nem fogadja el Beöthy javaslatát. Gróf Szécsen Antalnak megjegyzése van Beöthy ellenében arra, hogy a katonaság nem tesz esküt az alkotmányra, ez a divatos eszme volt negyvennyolczban, de Európaszerte szomorú kö­vetkezéseket szült. Testületeket csak egy eszmére, fogalomra lehet felesketni, melyekre nézve min­denki egyetért; lehet ez a kormány­forma, az ural­kodó személye vagy az állam szervezete; bármeny­nyire fontos az alkotmány, semmi sem lenne ve­szélyesebb, mint a katonaságot alkotmányra fel­esketvén, annak vitatására felhívni. (Mozgás és ellenmondás.) A történetre hivatkozik, hogy a parlamenti hadseregek rendesen az egyeduralom és a zsarnokok legkészebb eszközei voltak. (Moz­gás ! Zaj!) Gróf Apponyi Albert megjegyzi, hogy Széchen felszólalása azoknál, kik nézetét helyeslik, nagy rémületet fog kelteni, mert az a veszély, melyet az alkotmányra felesketésben lát, tényleg fennáll, minthogy honvédségünk az alkotmányra tesz es­küt. (Úgy van! Úgy van!) Köszöni, hogy a bizott­ságot e nagy veszélyre figyelmeztette. Tisza La­josnak a szellemre vonatkozólag válaszolja, hogy két fogalmat összetéveszt. Igaz, hogy nagyon veszélyes lenne, ha a ka­tonai tanintézetekben ellentétes szellem uralkod­nék, de nem erről van szó. Mi magyar szellemet kívánunk ifjaink oktatásában. Ez pedig nem ellenkezik, sőt egyezik azzal, mit Tisza mondott a monarchia mindkét állama iránti kötelességérzet­­ről. Ez a magyar szellem az, mely a pragmatika szankcziót megkötötte, mely a dinasztia uralkodá­sa alatt és míg a dinasztia fennáll, ő Felsége többi országaival az elválaszthatlan kapcsolatot létesí­tette. E szellem nem állhat ellentétben a közös vé­delem szellemével, melynek a hadsereget át kell hatnia. Azt kívánjuk, hogy a katonai nevelés ne gyengítse a magyar szellemet, midőn a katonai szellemet fejleszti. A ma itt hallott felszólalások­ban visszaesést lát, a múlthoz képest. Felhozza a a Ludovika Akadémia alapítását, midőn az akkori hadügyi kormányzat ellenezvén a magyar nyelven való nevelést az alapítók és az országgyűlés jobb időkre halasztották a felállítást. Ekkor a hadsereg hivatásbeli katonákból állott, mennyivel jogosul­tabb most a törekvés, midőn általános védkötele­­zettség áll fenn. Ami akkor jogos követelmény volt, ma mellőzhetetlen. Hogy az itt mondottak visszaesést mutatnak, hivatkozik arra, hogy egy katonai javaslat tár­gyalása alkalmával a képviselőházban a magyar kormányelnök válaszában kijelenté, hogy a kor­mány nem tartja ugyan czélszerűnek a magyar tannyelvű katonai akadémiát, de annak követelé­sét nem tartja az 1867. XII. tcz. szellemével ellen­kezőnek. Ajánlja Beöthy javaslatát. (Helyeslések.) Gróf Tisza Lajos kijelenti, hogy nem mon­dotta, hogy az 1867. évi XII. t.-czikkel ellentét­ben állana az, hogy magyar nyelvű katonai aka­démia állíttassák fel, hanem arra vonatkozólag nyilatkozott, hogy Magyarországban más szellem­ben neveltessék a közös hadsereg tiszti kara, mint a minőben a monarchia másik felében neveltetik. (Úgy van!) Szécsen Antal gróf a honvédség esküjére nézve elmondottakkal szemben hangsúlyozza, hogy reméli, hogy a magyar honvédség hazafisága an­nak a kormány iránti hűsége és az alkotmányos viszonyoknak rendes keretekben való fejlődése minden veszélyt elhárítani (Mozgás­); de hogy ezt hátrányosan véve ebben veszély nem létezik, e te­kintetben az európai politikai világ tekintélyének nagy részére hivatkozhatik, (Mozgás). Pulszky Ágost azt a kérdést, melyet előtte szóló vetett fel, a törvényhozás már eldöntötte, mi­dőn gróf Andrássy kijelentette, hogy ez esetben az alkotmányra való eskü feleslegessé vált, mivel maga a király is letevőn az alkotmányra az esküt, a király iránti engedelmességre való esküben az alkotmányra való eskü is benn van (Úgy van!) ezért a magyar országgyűlésnek sem pártjai, sem többsége, sem pedig kormánya sohasem lépett azon álláspontra, melyet Széchen foglal el. (Élénk helyeslés.) A határozati javaslatnak promisszióival egyetért, de a következtetésekkel nem. Az ország többsége is át van hatva attól a hittől, hogy a had­sereg kiképezésében a monarchia különböző álla­mainak megfelelő szellemben kell érvényre jutni, mert e szellem egységéből fejlődik az a szel­lem, melynek a hadsereget el kell töltenie. (Fe­­lestés.) Az eddigi állapottal szemben kétségtelen a haladás, mert ma már több magyar van a hadse­regben, alapítványok létettek közös intézetekben Magyarország részéről, a honvédség és hadsereg tiszti elemei közt úgyszólván vérkeringés állott be. A tartalékosok aktiválásával is jelentékeny magyar elem jut a hadseregbe. Idővel, ha pénz­ügyeink engedik, a képzőintézetek is szaporíttat­­nak, de e pillanatban tovább mennünk nem lehet. Az albizottság javaslata kimondja, hogy ha új akadémiára szükség lesz, az Magyarországon állí­tandó fel s ennek elfogadását ajánlja. Barkas­sy ezredes: A közös hadsereg képzőin­­tézetei, mint a budgetből is kivehető, igenis annak keretébe tartoznak; tanárai a közös hadsereg pa­rancsnokai. Az egész intézet katonai fegyelem alatt áll és csak épen a fel nem esketett növendékekre áll azon kivétel, hogy ők nem katonai, hanem is­kolai fegyelem alatt állanak. A­mi a harmadik akadémia felállítását il­leti, arra nézve a hadügyminiszter nevében van szerencsém kijelenteni, hogy egyelőre a fennálló bécsújhelyi akadémia a jelenleg ott megállapított létszámmal teljesen elegendő a jelentkező aspirán­sok felvételére ; ha pedig egyszer szüksége mutat­koznék annak, hogy egy egy harmadik akadémia Budapesten felállíttassék, az semmi esetre sem volna máskép tervezhető és életbeléptethető, mint tökéletesen azonos módon a Bécsújhelyen fennálló akadémiával, német tannyelven és egészen azonos tantervvel. Bolgár Ferencz nem épületet kíván, hanem, hogy a magyar elem a felsőbb katonai állásokban tért foglaljon. Mikor harmadik akadémiáról van szó, senki nem gondol másra, mint magyar nyelvű akadémiára. Nem akar kétféle nevelést, csak azt, hogy a magyar ifjak magyarul tanulják azt, amit most németül tanulnak. Ez a közös hadsereg ér­dekeivel nem ellenkezik. C­áfolja Pulszky állítá­sát, mintha a honvédség és a közös hadsereg kö­zött újabban nagyobb összeköttetés létesült volna, mert csak egy tábornok és két ezredes tétetett át. A magyar akadémia felállítására a mai időpontot tartja a legalkalmasabbnak, mert a bécsújhelyinek kibővítése nem felel meg annak, hogy minél na­gyobb legyen a tudományosan képzett tisztek száma. Ajánlja, hogy a hadügyminiszter ragadja meg az alkalmat a harmadik akadémia felállítá­sára. Pártolja Beöthy javaslatát. Ábrányi Kornél kijelenti, hogy Beöthy hatá­rozati javaslatához hozzájárul és a maga részéről a második határozathoz egy újabb javaslatot in­dítványoz és pedig a 2. számú határozatnak kö­vetkező kijelentése alapján: »minden kétségen felül áll az, hogy a Magyarországon és Ausztriá­ban levő különböző nemzetiségek nyelve között és a magyar monarchia egyik egyenrangú államá­nak hivatalos nyelve között nagy különbség van«, következő határozati javaslatot nyújtja be: »Utasíttassék a közös hadügyminisztérium, hogy a közös hadsereg az állam nyelvén levelez­zen és a magyar állampolgároktól hozzá érkezett folyamodványokat az állam nyelvén fogadja el és a hozott végzéseket az állam nyelvén közölje.« (Helyeslések.) Szapáry Gyula gróf miniszterelnök: Tisztelt országos bizottság! (Halljuk.) Az előttem szólott tisztelt bizottsági tag ellentétet akart konstatálni a hadügyi albizottság jelentésében kifejezésre jutó vélemény és az itt felszólalt bizottsági tagok véle­ménye között és azt igyekezett kimutatni, hogy a hadügyi albizottság véleményének sokkal inkább megfelel az a határozati javaslat, melyet Beöthy Ákos t. bizottsági tag adott be. Nem hiszem, hogy az albizottság t. tagjai magukévá tennék ezt a vé­leményt. Én a t. bizottsági tag előadása alapján nem tudtam azt az ellentétet felfedezni. Egyébiránt arra kérem a t. bizottsági tagot, hogy saját intenc­ióik magyarázatát bízza a dele­­gáczió tagjaira; a hadügyi albizottság tagjai bi­zonyára legjobb interpretálói saját nézeteiknek, úgy az albizottságban, mint itt. (Helyeslés.) De a miért tulajdonképen felszólalok, daczá­ra annak, hogy Beöthy J. bizottsági tag nézetével szemben a bizottság több tagja ellenkező véle­ményt nyilvánított, az az, hogy megjegyzést te­gyek a 1. bizottsági tagnak arra a nyilatkozatára, hogy mi különbség van tehát az egész hadsereg közt és azon osztrák hadsereg között, mely az 1867-iki kiegyezés előtt létezett. A képviselő úr a kettő közt nem lát különb­séget. Én azt hiszem, mindenki tudhatja, miben áll a különbség. A közös hadsereg azon az alapon áll, melyet az 1867: 12. t.-cz. létesített. Ezen alapszik az ország befolyása a közös hadseregre és az ország gyakorolja is azon jogo­kat, melyeket részére az említett törvény biztosí­tott. Ezek pedig nem kisszerű jogok, mert az or­szágnak törvényes befolyás van biztosítva ma­gára a véderő megállapítására, minthogy a véderő­­törvény megalkotása a törvényhozás jogkörébe tartozik. Az újonczjutalék megszavazásával a vér­adószolgáltatásnak fontos jogát a törvényhozás gyakorolja, valamint azon jogok kivételével, me­lyeket azon 1867-iki törvény a legfőbb hadúr ré­szére biztosít, a hadsereg költségvetésének meg­állapításában, valamint az adminisztráczió körül ezen országos bizottságnak mint a törvényhozás kiküldöttjének nagy és kiterjedt befolyása van. Nagy különbség van tehát azon befolyás közt, melylyel az ország a hadsereg ügyeire előbb bízt és a közt, melyet az ország és a törvényhozás arra most gyakorol. (Úgy van! Úgy van!) Azt mondja a képviselő úr, hogy a hadsereg­ben nem érvényesülnek a nemzeti aspirác­iók. Méltóztassék megengedni, hogy tisztába jöjjünk azzal, hogy mik azok a nemzeti aspirác­iók, mert nem tudom, Beöthy bizottsági tag kit tart jogosí­tottnak arra, hogy a nemzet nevében követelések­kel, mint nemzeti aspirác­iókkal lépjen fel, mert ha egyes választókerületekben, egyes választó­gyülekezetekben vélemények nyilváníttatnak ebben vagy abban az irányban, azt nemzeti aspiráczi­­óknak még nem lehet nevezni, különösen midőn épen nincs az konstatálva, hogy ezen­ aspirácziók mögött a nemzet áll. Részemről nemzeti aspirá­­czió kifejezésére egyetlen egy faktort ismerek, és ez pedig a magyar törvényhozás, ez pedig nem tette magáévá azon nézeteket, melyeknek Beöthy J. bizottsági tag úr kifejezést adott. (Élénk helyeslés.) Gróf Apponyi Albert csatlakozik Ábrányi ha­tározati javaslatához, mert ez megfelel úgy a fenn­álló közjogi alapnak, valamint a tényleg fennálló törvényeknek. Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter szerint a minisztérium soha sem kívánta azt, hogy a hozzá áttett magyar irományok német fordítás­ban is közöltessenek, szóló tudtával a katonai ható­ságok a­mennyire tehetik, magyar nyelven válaszol­nak a hozzájuk intézett megkeresésekre; neveze­tesen a közös hadügyminiszter folyton keres oly tiszteket, a­kik a magyar nyelvet szóban és írás­ban teljesen bírják és a­kik a magyar levelezést is elláthatják. A miniszter nem tud oly esetről, hogy a magyar iratoknak német fordítását követelték volna, a­mennyiben azonban ilyen esetek is elő­fordultak volna és azok tudomására hozatnának, meg van győződve, hogy kollégája a hadügymi­niszter is intézkedni fog, hogy ilyesmi, mint a törvénynyel ellenkező dolog, ne forduljon elő. (Élénk helyeslés.) Gr. Apponyi Albert megjegyzi, hogy kezeiben vannak oly irományok, melyek azt bizonyítják, hogy a katonai hatóságok követelik a hozzájuk beadott magyar nyelvű beadványoknak német for­dítását ; ezen irományokat magánosok bocsátották rendelkezésére; ha ezek megengedik, úgy annak idején a magyar parlament elé fogja azokat ter­jeszteni ; a­mennyiben azonban meg nem engedik, kérnie kell a honvédelmi minisztert, hogy szavai­nak az irányban, hogy ilyen irományok kezeiben vannak, hitelt adjon. Szünet. Szünet után Barkassy ezredes. A hadügy­miniszter úr nevében van szerencsém kijelen­teni, hogy eddig úgy a hatóságoktól, mint magánosoktól nyújtattak be folyamodványok ma­gyar nyelven és el is fogadtattak és a minisz­ternek nincs tudomása arról, hogy e tekintetben valami fenakadás lett volna. Lehet, hogy ily eset a katonai hatóságoknál t. i. a féltörvényszéknél és a legfőbb törvényszéknél fordult elő, ez iránt a mi­niszter jelentést fog magának tétetni, hogy azután annak megfelelően intézkedhessék. (Helyeslés.) Ábrányi Kornél: Ha e nyilatkozatnak az az értelme, a­mit én határozati javaslatomban kifejez­tem és a­melyet a hadügyi albizottságnak jelenté­sében foglalt elvi kijelentésre alapítottam, alapí­tottam a közjogra és a létező törvények parancsá­ra, mondom, ha a hallott nyilatkozatban az van kifejezve, hogy azon esetekre vonatkozólag is, a­melyekről a t. honvédelmi miniszter úr az előbb nem emlékezett meg, mert vannak ügyek, a­me­lyek a hatóságok és a hadügyminisztérium közt direkte tárgyaltatnak, ki van terjesztve az, hogy ezek a magyar állam nyelvén fognak nem csak történhetni, hanem történni is, akkor én az álta­lam benyújtott határozati javaslatot, a válaszszal való megelégedés feltevése mellett — visszavo­nom. (Helyeslés.) Barkassy ezredes : A hadügyminiszter nevé­ben tett nyilatkozathoz a 1. bizottsági tag úr kérdése folytán még hozzá­tehetem, hogy a leve­lezés a közös hadügyminisztérium és a magyar minisztériumok közt már évek óta folytonosan úgy történik, hogy onnan magyarul, innen pedig németül írnak. (Mozgás.) Ábrányi Kornél: Ez a kijelentés egy kissé megzavarja az előbbi kijelentésnek általam fel­fogott értelmét, amennyiben ez utóbbi kijelentés annyit tesz, hogy marad minden a régiben és azt kívánja tőlem, hogy én azzal elégedjem meg. (Egy hang: Dehogy kívánja!) Hát akkor mit kíván ? — Minthogy tehát e kérdésben nincs világos nyilat­kozat, kénytelen vagyok az előbb visszavont ha­tározati javaslatot vissza nem vonni, mert az utóbbi nyilatkozat szintén visszavonja az előbbi nyilatkozatnak értelmét. (Úgy van!) Kérem hatá­rozati javaslatomnak szavazás alá bocsátását. (He­lyeslés.) Elnök: Következik a szavazás az első hatá­rozati javaslatra. Beöthy azt hiszi, a kérdést úgy kell feltenni, elfogadja-e az orsz. bizottság a hadügyi albizott­ság által beterjesztett határozati javaslatot, mert az ő határozati javaslata azzal fogalmi és elvi el­lentében van. Ha az elfogadtatik, az övé elesik. Ábrányi javaslata azonban az albizottság javasla­tával nem áll fogalmi ellentétben és azért kéri, hogy az külön bocsáttassák szavazás alá. Pulszky szintén azt hiszi, hogy a két javas­latra külön-külön kell szavazni, talán nincsen egé­szen tisztában az országos bizottság a kérdés jel­legével, mert felfogása szerint az országos bizott­ság nem fogja kívánni. Igen sokan vannak, a­kik nem kívánják, hogy e határozati javaslat elessék, de másrészt a hadügyminiszter nyilatkozata, ha nincs is ellentétben e határozati javaslattal, leg­alább is félremagyarázásokra ad alkalmat (Úgy van !)Nem tartja tehát helyén levőnek,hogy oly kér­dés felett határoztassék, melynek tekintetében a nyilatkozat különféleképen lévén interpretálva, an­nak eredménye egyáltalában ismeretlen. (Úgy van!) Ezért kérdi, minthogy Ábrányi javaslata véglegesen sem elejtve sem fen­tartva nincs, ha­nem csak esetleg van visszavonva, hogy nem vol­na-e a kérdésre nézve a szavazás előtt olynemű felvilágosítás nyerhető, mely lehetségessé tegye mindenkire nézve, hogy a szavazás alkalmával a kérdéssel teljesen tisztába legyen. Gr. Tisza Lajos szerint legczélszerűbb volna mindenekelőtt a hadügyi albizottságnak első ha­tározata felett szavazni s azután lehetne át­térni a többi határozati javaslatokra. (Általános helyeslés.) Ennek a hadügyi albizottságnak az akadé­miára vonatkozó első határozati javaslatát bo­csátja szavazás alá, melyet a többség elfogadott. Következett az albizottságnak a magyar nyelvre vonatkozó második határozati javaslata. Elnök: Méltóztassanak azok, a­kik az albi­zottság második határozati javaslatát elfogadják felállani. (Megtörténik.) A határozati javaslat el­fogadtatott és így Beöthy Ákos határozati javas­latai elestek. . Beöthy Ákos : Következik Ábrányi Kornél in­dítványa. (Derültség.) Hegedűs Sándor olvassa az indítványt. Gajári Ödön: Azt hiszem, hogy a kérdés fel­tevéséhez hozzászólni még lehet. (Mozgás.) Hegedűs Sándor: Nem! (Felkiáltások : De le­het ! Halljuk! Halljuk!) Gajári Ödön : Azon meggyőződésben vagyok, hogy ügyrendünk értelmében még akkor is van joga az orsz. bizottságnak bizonyos kérdésben a szólást megengedni, ha a tárgyalás teljesen be van fejezve. (Úgy van!) Itt a kérdés komplikálva van az által, hogy a hadügyminiszter részéről tett nyilatkozatok félreérthetők és nem adnak nekünk tiszta képet. Mi, kik azon törvényes rendelkezéseket ismerjük, a­melyeknek Ábrányi Kornél bizottsági tag úr határozati javaslata egyik folyománya, jog­gal megkívánhatjuk, hogy mielőtt a kérdés felté­tetik és arra tőlünk válasz követeltetik, oly nyi­latkozattal álljunk szemben, mely megnyugtat minket az iránt, hogy azon törvények, a­melyekre a határozati javaslat vonatkozik, megtartottak-e, vagy pedig azon hiányok, melyek a törvények vég­rehajtásánál felmerültek, jövőre mellőztetni fog­nak. (Helyeslés.) Minthogy a hadügyminiszter úr képviselőjé­nek nyilatkozata e tekintetben minket teljesen megnyugtatott, (Úgy van!) de a második pótlólag tett nyilatkozat az elsőnek értelmében sok tekin­tetben lerontotta, (Úgy van!) de hiszem, hogy mi­előtt a kérdés feltétetnék, okvetetlenül szükséges, hogy a pótlólag tett nyilatkozat valódi értelmét, a hadügyminiszter úr képviselője az orsz. bizott­ság előtt állítsa helyre. (Úgy van!) Ha ez megtör­ténik, az indítványozó itt véglegesen visszavon­hatná indítványát, mely nem egyéb, mint utalás arra, hogy a törvények a hadügyminiszter részé­ről valóban respektáltassanak. (Élénk helyeslés.) Barkassy Béla: T. orsz. bizottság! (Halljuk! Halljuk !) A hadügyminiszter úr nevében van sze­rencsém kijelenteni, (Halljuk!) hogy a hadügymi­nisztérium akár hatóságoktól, akár pedig magáno­sodtól bejövő beadványokat magyar nyelven elfo­gad és ha e tekintetben talán itt-ott más eljárás követtetett volna eziránt magának jelentést fog tétetni, (Mozgás.) hogy a törvény értelmében in­tézkedhessek. (Zaj.) Ábrányi Hornél: A kérdés egyik részére a vá­lasz kielégít, de annak másik részére válasz adva nincs. (Úgy van!) Nincs ugyan­is válasz arra, hogy ha elfogad a magyarországi törvényhatóságoktól és magánosoktól a magyar állam nyelvén beadott levelet vagy folyamodványt, váljon arra hajlandó-e a magyar állam nyelvén adni elintézést? (Úgy van!) Ez az, a­mire nézve határozott választ kérek. Pulszky Ágost: A mennyiben nem szolgálati ügyről van szó. Ábrányi Kornél: Igenis, a­mennyiben nem szolgálati ügyről van szó. (Helyeslés.) Barkassy Béla ezredes: Az imént tett nyilat­kozatokhoz hozzá kell tennem a hadügyminiszter úr nevében, hogy arra, hogy magyar nyelven fog levelezni, jelenleg kötelző nyilatkozatot nem tehet. (Nagy zaj és mozgás.) Ábrányi Kornél: Akkor fentartom indítvá­nyomat és kérem, hogy azt szavazás alá bocsátani méltóztassék. (Helyeslés.) Rakovszky István előadó : Minthogy itt kér­dések tétettek s azokra válaszok adattak, tekintet nélkül arra, hogy az orsz. bizottság a kérdés tár­gyalásába belemegy-e vagy nem, kötelességem azon álláspontot jeleznem, melyet elfoglalok. (Fel­kiáltások: Nem lehet!) Beöthy Ákos : Szavazás közben vagyunk.(Zaj.) Pulszky Ágost: Az ülést fel lehetne talán függeszteni. (Nagy zaj.) Beöthy Ákos : Méltóztassék az elnök úr a kérdést feltenni, hogy az orsz. bizottság elfogad­ja-e Ábrányi Kornél indítványát: igen, vagy nem ? (Nagy zaj.) Elnök : Ezt már egyszer megtettem és így is­mételve kérdezem: elfogadja-e a 1. országos bi­zottság Ábrányi Kornél indítványát ? (Igen! Nem!) Méltóztassanak tehát azok, kik azt elfogadják, fel­állni. (Megtörténik. Felkiáltások: Halljuk a hatá­rozatot !) Méltóztassanak már most azok, kik nem fogadják el, felállani. (Megtörténik). Beöthy Ákos: Kisebbség! (Nagy zaj). Elnök: Az indítvány elfogadtatott. (Nagy mozgás). Ábrányi Kornél: Éljen a delegáczió! (Éljen­zés egy részről és felkiáltások másfelől: Halljuk! Halljuk!) Elnök: Következik a harmadik határozati javaslat. Rakovszky István: (Olvassa) Elnök: Elfogadtatik. Következik a negyedik határozati javaslat. Rakovszky István: (Olvassa) Beöthy Ákos: E határozathoz egy módosít­­ványt vagyok bátor előterjeszteni, mely igy szól: »Hat. javaslat. Utasíttatik a közös hadügy­miniszter, hogy a hadsereg elhelyezésében időköz­ben történt változásokról az országos bizottság­nak a jövő évben is jelentést tegyen. Egyúttal fel­hívja az országos bizottság a hadügyminiszter figyelmét arra, hogy úgy politikai, mint katonai szempontokból igen kívánatos, hogy a 79. Jella­­sics-ezred más helységbe tétessék át. Kelt Bécs­ben, 1891. decz. 2. Beöthy Ákos: Apponyi Al­bert gróf.« Tisza Kálmán: Mélyen tisztelt országos bi­zottság! (Halljuk! Halljuk!) Nem akarok annak tárgyalásába bocsátkozni, hogy minden szempont­ból mennyire volna kívánatos, mennyire nem, an­nak az ezrednek áthelyezése. Én csak egy általam kifejtendő szempontnál fogva nem vagyok hajlandó e határozati javaslatot elfogadni. Megmondom, mi ez a szempont. Miként előttem szóló 1. bizottsági tag úr maga is érintette, ez a kérdés felmerült annak idején a képviselő­­házban és szóba hozatott az áthelyezés kérdése. A képviselőház nem tartotta szükségesnek ez irán még csak annyiban is határozni, hogy a magyar kormányt ez irányban működésre utasítsa. Ily előzmények után, ha most az igen t. bi­zottság ebben az ügyben azon, elismerem, szelidi tett alakban is, amit a t. bizottsági tag úr ajánl határozatot hozna, ez a magyar képviselőház el­járásának be nem vallott, de tényleges megrovása lenne. (Igaz! Úgy van!) Már­pedig én nem kívá­nom a delegáczió 25 éves fennállásának ünnepét azzal megülni, hogy amit eddig sohasem tett most elkezdjen a magyar képviselőház eljárása felett szóval ugyan nem, de tényleg kritikát gya­korolni. (Helyeslés.) A határozati javaslatot tehát nem fogadhatom el. (Élénk helyeslés.) Dr. Apponyi Albert: Mélyen­­. országos bi­zottság ! Az az érv, melyet előttem szólt­­. tagtár­sam felhoz, ha ez tényleges alappal bírna, oly sú­lyú volna, hogy minden további megjegyzés nél­kül elállnánk a beadott indítványtól, de felfogá­som szerint nem úgy áll a dolog. Formális indít­vány a képviselőházban nem történt. (Úgy van! Úgy van!) Tisza Kálmán (közbeszól): Nem is mondtam. Gróf Apponyi Albert. A képviselőházban egyes szónokok már utaltak ezen áthelyezés kí­vánatosságára. A képviselőház álláspontja egy­szerűen negatív volt. Miután ezen áthelyezés adminisztratív ténykedés, szerintem a legtermé­­szetszerűbben hozható szóba a delegác­iók előtt, melyek az adminisztrác­ió ellenőrzésére vannak hivatva. Ezért azon érv nem gyakorol reám oly benyomást, mert tagadom, hogy annak megvolna az a tényleges alapja, a­melyet a 1. bizottsági tag úr előadott. Tisza Kálmán: Kénytelen vagyok szavaim értelmének helyreigazítása végett felszólalni. Azt, hogy indítvány létetett volna s a fölött szavazás történt volna a képviselőházban, hivatkozom min­denkire, egy szóval sem mondtam. (Igaz ! Úgy van!) De igenis mondtam azt, hogy ez a képviselőházban szóba hozatott s a miniszterelnök az ő válaszában az ez iránti intézkedést nem tartotta lehetőnek, vagy helyesnek. — E válaszban a képviselőház meg­nyugodott. (Igaz! Úgy van!) Tökéletes joggal mondhatom tehát, hogy most e kérdésben határo­zatot hoznunk nem volna egyéb, mint annak ki­tüntetése, hogy a képviselőház az által, hogy nem határozott, hanem megnyugodott a válaszban, hi­bát követett el. Ez az, a­mit nem akarok és a­mire részemről a delegácziót illetékesnek nem tartom. (Helyeslés.) Gr. Szécsen Antal: Azt tartja, hogy e dol­gok egyenesen a korona jogai közé tartoznak. A gróf ur által említett politikai és katonai okokat kétségtelenül ama körökben is mérlegelik, me­lyektől az elhelyezés kérdése is függ. Tiszteli az érzelmeket, de az érzelgés a szenvedélylyel páro­sulva, károssá és veszélyessé válhatik és igy csak az öntudatos férfias nemzeti érzés van általa ve­szélyeztetve. Gróf Apponyi Albert nem akar azon kontro­­verziák felelevenítésébe bocsátkozni, melyek kö­rül a korona jogaira nézve oly érdekes vita folyt a véderő-vitában. De legyen bár az elhelyezés a ko­ronának joga, vagy helytelen közjogi kifejezéssel élve, a koronának rezervált joga, akkor sem vitat­hatja el senki az alkotmányos testülettől azon jo­got, hogy a koronát a kellő őszinteséggel figyel­meztesse bizonyos dolgokra, bizonyos helyzetekre, bizonyos óhajok és kívánságok nyilvánulására. A t. többség részéről nyilvánuló érzékenységre való tekintettel javaslatunknak oly formát adtunk, mely nem tartalmaz utasítást, csak óhajt fejez ki és ez ellen azt hiszi, hogy a legtúlhajtottabb érzékeny­ség szempontjából sem lehet kifogást emelni. (He­lyeslés: ügy van! Úgy van!) Az indítvány rácziója pedig nem az érzelgé­­sek túlhajtásában, hanem teljesen aktuális viszo­nyokban rejlik, melyek folytán kitűnt, hogy azon bizonyos ezred politikai demonstráczióban vett részt, a­mi a katonai fegyelemmel össze nem egyeztethető. És nem lehet elnézni, hogy az állam­nak bármely institucziója annak bármely tagjá­ban magát az állam törvényeivel ellentétbe he­lyezze. (Élénk helyeslések.) Principiis obsta­ an­nak az ezrednek és úgy érdekében áll, mint a hadseregnek, mint azon nagyon kényes viszonyok­nak, melyek ép Fiume területén fennállanak, hogy az áthelyezés megtörténjék. (Helyeslések.) Beöthy felszólalása után felszólalt gróf Sza­­páry miniszterelnök. Gr. Szapáry Gyula miniszterelnök, T. orsz. bizottság! Daczára annak, hogy a Beöthy t. bi­zottsági tag által felvetett azon kérdésre, hogy Fiume a 79. ezred kiegészítő kerületéhez tarto­zik-e vagy nem, a hadügyi albizottságban megad­tam a választ; minthogy a t. bizottsági tag itt arra visszatért, bátor vagyok válaszomat ismétel­ni, arra kérvén egyúttal a t. orsz. bizottságot, hogy a benyújtott határozati javaslatot ne mél­tóztassék elfogadni abban az alakban sem, hogy az orsz. bizottság e kérdésben a koronával szem­ben óhajt fejezzen ki. A képviselőházban már volt szerencsém ki­jelenteni, hogy ezen ezred áthelyezése iránt a kor­mány nem szándékozik előterjesztést tenni a ko­ronának és pedig a következő okokból. Az első ok, a­mely a kormányt ebben vezette és vezeti most is, az, hogy a kihágások, melyek Fiuméban kétségbevonhatlanul előfordultak, az illető felebb­­valók részéről büntetésben részesültek s így a kormány ezt ezzel befejezettnek tekinti. A másik ok a területi beosztásban van. A képviselőházban ez irányban tett nyilatkozatom semmiképen nem áll ellentétben a dolog állásával és nincsen annak semmi oly oldala, mely akkor felderítve nem volt, mert a területi beosztásnak egyik kelléke, mely a törvényben van kimondva, az, hogy az illető katonák közel legyenek ahhoz az ezredhez, melybe besorozhatók. Hogy éppen hozzá tartozik-e az a hely, vagy közvetlen szom­szédságában van-e, az nagy befolyással nem bír. Tény pedig az, hogy Fiume közvetlenül ezen kiegészítő kerület tőszomszédságában van és a te­rületi beosztás alapján kívánatos, hogy az ezred ott legyen, hogy mozgósítás esetén is könnyen be­hívhatók legyenek az ezredhez tartozók. A képvi­selő úr most is csak egy részét olvasta fel nyilat­kozatomnak, de azt a másik okot, melyet felhoz­tam, hogy a júliusi eseményeken kívül s azóta semmiféle hasonló eset a katonaság és a nép közt nem fordult elő s ezért nem látja a kormány indo­koltnak, hogy előterjesztést tegyen, ezt figyelmen kívül hagyta. Kérem a t­­ársz. bizottságot, hogy ezen indokok alapján a beadott határozati javasla­tot mellőzni méltóztassék. (Élénk helyeslés.) Gróf Szapáry Gyula beszéde után elfogadták a 4. határozati javaslatot, elvetették Beöthy Ákos határozati javaslatát. Rakovszky István az egyéves önkéntesekről szóló nyolczadik határozati javaslatot felolvasván, gr. Sztáray Antal javasolja, hogy a felebbvalóik ál­tal arra érdemesített altiszteknek szolgálati idejük harmadik évében engedtessék meg, hogy az akkori egyéves önkénteseknek a kurzusát elvégezzék, a tartalékos tiszti vizsgát letegyék, azután pedig bőven vannak és a parti lakók állandó ott léte miatt, más törzsek részéről támadásoktól nem is igen kell többé tartaniok. Tisztásaikat az erdő kellő közepén csinálták; azokat tehát minden oldal­ról sűrű, csaknem áthatolhatatlan növény-öv környékezi ; csak három keskeny, kanyargós gyalog-ösvény vezet rajta keresztül; ezeket a leggondosabban őrzik; naponként megvizsgálják, nem látni-e rajtuk emberi nyomokat; éjjel pedig őket elzárják. Távetában úgy élnek tehát az em­berek, mint valami hamisítatlan őserdei vadonban. A benszülöttek kunyhói, miként a madarak fész­kei, elszórtan, árnyékos fasorok alatt állanak; ha az ember meg akarja találni, keresnie kell; a ku­­koricza-, jámsz- és czukornádföldek szintén el vannak rejtve. Csakis a banyának e fő kenyérter­­mékek, foglal el nagyobb területeket és alkot sűrű árnyékos berkeket, mivel óriási levelei a többi fák védelme alatt épen maradhatnak. Egész hálója a mesterséges csatornáknak öntözi ezen ültetvé­nyeket. A tisztás, melyet a benszülöttek tanyánk helyéül kijelöltek, alig egy pár száz lépésnyire volt a Lumi balpartjától; három oldalról erdő kör­nyékezte, a negyedik oldalon banyána-ültetvény határolta. Egy pár széles koronájú ősrégi fa, a me­lyeket a tisztáson meghagytak, elég árnyékot nyújtott; egyikök ennek következtében gyüle­kező helylyé is vált; a napi vásár leginkább az ő védelme alatt folyt le. Megérkezésünk után tehát, számos benszülött társaságában, itt sürgölődtek embereink, a­kik örömükben szinte megbolondultak; a kézszoritá­­soknak és lövöldözéseknek nem volt hosszú­ vége; rendet csinálni sem volt könnyű dolog — ezen a napon tehát szabadlogra hagytuk az embereket, Duallára bíztuk az uralmat, magunk pedig elmen­tünk és meglátogattuk Harvey, Willoughby és Hunter urakat, az I. fejezetben említett angol va­dásztársaságnak tagjait; az ő telepük közvetetle­­nül a Lumi mellett volt, néhány percznyire a mienktől. Az urak, a­kikkel már Zanzibárban megismerkedtünk, igen barátságosan fogadtak; alig hogy egymásnak a legfontosabb újságo­kat elmondtuk, máris mint vendégekre pompás ebéd várakozott, a­melynél böviden volt a lumii hal, a bivaly-nyelv, gazella-sült és gyöngytuk­­ragout, sőt az igazi plumpudding sem hiányzott. A lakoma közben azonban legkellemesebbek vol­tak a különböző vadászélmények eleven rajzai, a­melyeket hallottunk és a­melyekre annál nagyobb figyelmet fordítottunk, mivel Afrika nagy és ve­szedelmes vadjaival való küzdelemről, a cham­­pagneres palac­kok ártatlan durrogása közben, a legszebb tapasztalatokat szereztük , jóval éjfél tán tértünk vissza tanyánkra, hogy lefeküdjünk idni. (Folyt. köv.)

Next