Pesti Napló, 1891. december (42. évfolyam, 330-359. szám)
1891-12-03 / 332. szám
a Magyarországon életbeléptetett tantervihez alkalmazkodjék és hogy különös tekintettel a német nyelvre, a tantárgyakat magyar nyelven tanulják.« Kelt Bécsben, 1891. decz. 2-án. Beöthy Ákos, gr. Apponyi Albert, Bolgár Ferencz.« Beöthy első két javaslata indokolásában felhozza, hogy e javaslat részben a dualizmus konzequencziája, részben azt akarja elérni, hogy a hadseregben minél több magyar ifjú szolgáljon. Nem osztozik abban a nézetben, hogy a hadsereg kérdésen felvetni nem lehet, mert minden állami intézmény diskucziálható, minthogy a vitahibák kitüntetésére és reformok kezdeményezésére vezet. Azt hiszi, senki sem kétli, hogy ha magyar katonai akadémia lesz s az iskolák tannyelve magyar, nagyobb számban fognak magyar ifjak a hadseregbe lépni. Az albizottság jelentése is kiemeli, hogy a magyar nyelv a hadseregben más helyzetet igényel. Szeretné tudni, miképen jut érvényre a magyar államiság a hadseregben s miben válik közössé a hadsereg, mely nem különbözik a régitől, németül vezénylik s jelvénye a sas és a magyar kontingens nem teszi le az esküt az alkotmányra. Az osztrákoktól értené, de a magyar delegáczió részéről nem érti az ellenzést. Tisza Lajos gr.: A hadügyi albizottság már évek előtt állást foglalt az akadémia kérdésében. Két szempont vezette; az egyik az, hogy míg jelentkezők felvehetők és elhelyezhetők, a létező akadémiákon vagy míg a hadsereg speciális érdekei nem követelik a növendékek számának szaporítását, nem volna indokolható a hadügyek súlyos terhei mellett 4,5 milliónyi új kiadás felvétele e czélra a rendkívüli budgetbe, mi évenként ismét két-háromszázezer frtnyi új tételt vonna maga után. Másik szempont az volt, hogy ha nem bizonyulnának elégségesnek fekhely tekintetében a meglevők, akkor nem költséges melléképítkezések ezeken, hanem új akadémia emeltessék magyar területen (ügy van !) odáig azonban nem kívánt menni a bizottság, hogy tannyelv és rendszer úgy mondva a szellem ne legyen azonos a monarchia más területén levő katonai intézettel. Mert nem az volt a szempont, hogy a hadseregre nézve valami különleges történjék Magyarországon, hanem hogy általában az egész hadsereget lengje át az a szellem, hogy a monarchia mindkét államát egyforma buzgósággal, lelkesedéssel köteles szolgálni. (Helyeslés.) Nem fogadja el Beöthy javaslatát. Gróf Szécsen Antalnak megjegyzése van Beöthy ellenében arra, hogy a katonaság nem tesz esküt az alkotmányra, ez a divatos eszme volt negyvennyolczban, de Európaszerte szomorú következéseket szült. Testületeket csak egy eszmére, fogalomra lehet felesketni, melyekre nézve mindenki egyetért; lehet ez a kormányforma, az uralkodó személye vagy az állam szervezete; bármenynyire fontos az alkotmány, semmi sem lenne veszélyesebb, mint a katonaságot alkotmányra felesketvén, annak vitatására felhívni. (Mozgás és ellenmondás.) A történetre hivatkozik, hogy a parlamenti hadseregek rendesen az egyeduralom és a zsarnokok legkészebb eszközei voltak. (Mozgás ! Zaj!) Gróf Apponyi Albert megjegyzi, hogy Széchen felszólalása azoknál, kik nézetét helyeslik, nagy rémületet fog kelteni, mert az a veszély, melyet az alkotmányra felesketésben lát, tényleg fennáll, minthogy honvédségünk az alkotmányra tesz esküt. (Úgy van! Úgy van!) Köszöni, hogy a bizottságot e nagy veszélyre figyelmeztette. Tisza Lajosnak a szellemre vonatkozólag válaszolja, hogy két fogalmat összetéveszt. Igaz, hogy nagyon veszélyes lenne, ha a katonai tanintézetekben ellentétes szellem uralkodnék, de nem erről van szó. Mi magyar szellemet kívánunk ifjaink oktatásában. Ez pedig nem ellenkezik, sőt egyezik azzal, mit Tisza mondott a monarchia mindkét állama iránti kötelességérzetről. Ez a magyar szellem az, mely a pragmatika szankcziót megkötötte, mely a dinasztia uralkodása alatt és míg a dinasztia fennáll, ő Felsége többi országaival az elválaszthatlan kapcsolatot létesítette. E szellem nem állhat ellentétben a közös védelem szellemével, melynek a hadsereget át kell hatnia. Azt kívánjuk, hogy a katonai nevelés ne gyengítse a magyar szellemet, midőn a katonai szellemet fejleszti. A ma itt hallott felszólalásokban visszaesést lát, a múlthoz képest. Felhozza a a Ludovika Akadémia alapítását, midőn az akkori hadügyi kormányzat ellenezvén a magyar nyelven való nevelést az alapítók és az országgyűlés jobb időkre halasztották a felállítást. Ekkor a hadsereg hivatásbeli katonákból állott, mennyivel jogosultabb most a törekvés, midőn általános védkötelezettség áll fenn. Ami akkor jogos követelmény volt, ma mellőzhetetlen. Hogy az itt mondottak visszaesést mutatnak, hivatkozik arra, hogy egy katonai javaslat tárgyalása alkalmával a képviselőházban a magyar kormányelnök válaszában kijelenté, hogy a kormány nem tartja ugyan czélszerűnek a magyar tannyelvű katonai akadémiát, de annak követelését nem tartja az 1867. XII. tcz. szellemével ellenkezőnek. Ajánlja Beöthy javaslatát. (Helyeslések.) Gróf Tisza Lajos kijelenti, hogy nem mondotta, hogy az 1867. évi XII. t.-czikkel ellentétben állana az, hogy magyar nyelvű katonai akadémia állíttassák fel, hanem arra vonatkozólag nyilatkozott, hogy Magyarországban más szellemben neveltessék a közös hadsereg tiszti kara, mint a minőben a monarchia másik felében neveltetik. (Úgy van!) Szécsen Antal gróf a honvédség esküjére nézve elmondottakkal szemben hangsúlyozza, hogy reméli, hogy a magyar honvédség hazafisága annak a kormány iránti hűsége és az alkotmányos viszonyoknak rendes keretekben való fejlődése minden veszélyt elhárítani (Mozgás); de hogy ezt hátrányosan véve ebben veszély nem létezik, e tekintetben az európai politikai világ tekintélyének nagy részére hivatkozhatik, (Mozgás). Pulszky Ágost azt a kérdést, melyet előtte szóló vetett fel, a törvényhozás már eldöntötte, midőn gróf Andrássy kijelentette, hogy ez esetben az alkotmányra való eskü feleslegessé vált, mivel maga a király is letevőn az alkotmányra az esküt, a király iránti engedelmességre való esküben az alkotmányra való eskü is benn van (Úgy van!) ezért a magyar országgyűlésnek sem pártjai, sem többsége, sem pedig kormánya sohasem lépett azon álláspontra, melyet Széchen foglal el. (Élénk helyeslés.) A határozati javaslatnak promisszióival egyetért, de a következtetésekkel nem. Az ország többsége is át van hatva attól a hittől, hogy a hadsereg kiképezésében a monarchia különböző államainak megfelelő szellemben kell érvényre jutni, mert e szellem egységéből fejlődik az a szellem, melynek a hadsereget el kell töltenie. (Felestés.) Az eddigi állapottal szemben kétségtelen a haladás, mert ma már több magyar van a hadseregben, alapítványok létettek közös intézetekben Magyarország részéről, a honvédség és hadsereg tiszti elemei közt úgyszólván vérkeringés állott be. A tartalékosok aktiválásával is jelentékeny magyar elem jut a hadseregbe. Idővel, ha pénzügyeink engedik, a képzőintézetek is szaporíttatnak, de e pillanatban tovább mennünk nem lehet. Az albizottság javaslata kimondja, hogy ha új akadémiára szükség lesz, az Magyarországon állítandó fel s ennek elfogadását ajánlja. Barkassy ezredes: A közös hadsereg képzőintézetei, mint a budgetből is kivehető, igenis annak keretébe tartoznak; tanárai a közös hadsereg parancsnokai. Az egész intézet katonai fegyelem alatt áll és csak épen a fel nem esketett növendékekre áll azon kivétel, hogy ők nem katonai, hanem iskolai fegyelem alatt állanak. Ami a harmadik akadémia felállítását illeti, arra nézve a hadügyminiszter nevében van szerencsém kijelenteni, hogy egyelőre a fennálló bécsújhelyi akadémia a jelenleg ott megállapított létszámmal teljesen elegendő a jelentkező aspiránsok felvételére ; ha pedig egyszer szüksége mutatkoznék annak, hogy egy egy harmadik akadémia Budapesten felállíttassék, az semmi esetre sem volna máskép tervezhető és életbeléptethető, mint tökéletesen azonos módon a Bécsújhelyen fennálló akadémiával, német tannyelven és egészen azonos tantervvel. Bolgár Ferencz nem épületet kíván, hanem, hogy a magyar elem a felsőbb katonai állásokban tért foglaljon. Mikor harmadik akadémiáról van szó, senki nem gondol másra, mint magyar nyelvű akadémiára. Nem akar kétféle nevelést, csak azt, hogy a magyar ifjak magyarul tanulják azt, amit most németül tanulnak. Ez a közös hadsereg érdekeivel nem ellenkezik. Cáfolja Pulszky állítását, mintha a honvédség és a közös hadsereg között újabban nagyobb összeköttetés létesült volna, mert csak egy tábornok és két ezredes tétetett át. A magyar akadémia felállítására a mai időpontot tartja a legalkalmasabbnak, mert a bécsújhelyinek kibővítése nem felel meg annak, hogy minél nagyobb legyen a tudományosan képzett tisztek száma. Ajánlja, hogy a hadügyminiszter ragadja meg az alkalmat a harmadik akadémia felállítására. Pártolja Beöthy javaslatát. Ábrányi Kornél kijelenti, hogy Beöthy határozati javaslatához hozzájárul és a maga részéről a második határozathoz egy újabb javaslatot indítványoz és pedig a 2. számú határozatnak következő kijelentése alapján: »minden kétségen felül áll az, hogy a Magyarországon és Ausztriában levő különböző nemzetiségek nyelve között és a magyar monarchia egyik egyenrangú államának hivatalos nyelve között nagy különbség van«, következő határozati javaslatot nyújtja be: »Utasíttassék a közös hadügyminisztérium, hogy a közös hadsereg az állam nyelvén levelezzen és a magyar állampolgároktól hozzá érkezett folyamodványokat az állam nyelvén fogadja el és a hozott végzéseket az állam nyelvén közölje.« (Helyeslések.) Szapáry Gyula gróf miniszterelnök: Tisztelt országos bizottság! (Halljuk.) Az előttem szólott tisztelt bizottsági tag ellentétet akart konstatálni a hadügyi albizottság jelentésében kifejezésre jutó vélemény és az itt felszólalt bizottsági tagok véleménye között és azt igyekezett kimutatni, hogy a hadügyi albizottság véleményének sokkal inkább megfelel az a határozati javaslat, melyet Beöthy Ákos t. bizottsági tag adott be. Nem hiszem, hogy az albizottság t. tagjai magukévá tennék ezt a véleményt. Én a t. bizottsági tag előadása alapján nem tudtam azt az ellentétet felfedezni. Egyébiránt arra kérem a t. bizottsági tagot, hogy saját intencióik magyarázatát bízza a delegáczió tagjaira; a hadügyi albizottság tagjai bizonyára legjobb interpretálói saját nézeteiknek, úgy az albizottságban, mint itt. (Helyeslés.) De a miért tulajdonképen felszólalok, daczára annak, hogy Beöthy J. bizottsági tag nézetével szemben a bizottság több tagja ellenkező véleményt nyilvánított, az az, hogy megjegyzést tegyek a 1. bizottsági tagnak arra a nyilatkozatára, hogy mi különbség van tehát az egész hadsereg közt és azon osztrák hadsereg között, mely az 1867-iki kiegyezés előtt létezett. A képviselő úr a kettő közt nem lát különbséget. Én azt hiszem, mindenki tudhatja, miben áll a különbség. A közös hadsereg azon az alapon áll, melyet az 1867: 12. t.-cz. létesített. Ezen alapszik az ország befolyása a közös hadseregre és az ország gyakorolja is azon jogokat, melyeket részére az említett törvény biztosított. Ezek pedig nem kisszerű jogok, mert az országnak törvényes befolyás van biztosítva magára a véderő megállapítására, minthogy a véderőtörvény megalkotása a törvényhozás jogkörébe tartozik. Az újonczjutalék megszavazásával a véradószolgáltatásnak fontos jogát a törvényhozás gyakorolja, valamint azon jogok kivételével, melyeket azon 1867-iki törvény a legfőbb hadúr részére biztosít, a hadsereg költségvetésének megállapításában, valamint az adminisztráczió körül ezen országos bizottságnak mint a törvényhozás kiküldöttjének nagy és kiterjedt befolyása van. Nagy különbség van tehát azon befolyás közt, melylyel az ország a hadsereg ügyeire előbb bízt és a közt, melyet az ország és a törvényhozás arra most gyakorol. (Úgy van! Úgy van!) Azt mondja a képviselő úr, hogy a hadseregben nem érvényesülnek a nemzeti aspirációk. Méltóztassék megengedni, hogy tisztába jöjjünk azzal, hogy mik azok a nemzeti aspirációk, mert nem tudom, Beöthy bizottsági tag kit tart jogosítottnak arra, hogy a nemzet nevében követelésekkel, mint nemzeti aspirációkkal lépjen fel, mert ha egyes választókerületekben, egyes választógyülekezetekben vélemények nyilváníttatnak ebben vagy abban az irányban, azt nemzeti aspiráczióknak még nem lehet nevezni, különösen midőn épen nincs az konstatálva, hogy ezen aspirácziók mögött a nemzet áll. Részemről nemzeti aspiráczió kifejezésére egyetlen egy faktort ismerek, és ez pedig a magyar törvényhozás, ez pedig nem tette magáévá azon nézeteket, melyeknek Beöthy J. bizottsági tag úr kifejezést adott. (Élénk helyeslés.) Gróf Apponyi Albert csatlakozik Ábrányi határozati javaslatához, mert ez megfelel úgy a fennálló közjogi alapnak, valamint a tényleg fennálló törvényeknek. Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter szerint a minisztérium soha sem kívánta azt, hogy a hozzá áttett magyar irományok német fordításban is közöltessenek, szóló tudtával a katonai hatóságok amennyire tehetik, magyar nyelven válaszolnak a hozzájuk intézett megkeresésekre; nevezetesen a közös hadügyminiszter folyton keres oly tiszteket, akik a magyar nyelvet szóban és írásban teljesen bírják és akik a magyar levelezést is elláthatják. A miniszter nem tud oly esetről, hogy a magyar iratoknak német fordítását követelték volna, amennyiben azonban ilyen esetek is előfordultak volna és azok tudomására hozatnának, meg van győződve, hogy kollégája a hadügyminiszter is intézkedni fog, hogy ilyesmi, mint a törvénynyel ellenkező dolog, ne forduljon elő. (Élénk helyeslés.) Gr. Apponyi Albert megjegyzi, hogy kezeiben vannak oly irományok, melyek azt bizonyítják, hogy a katonai hatóságok követelik a hozzájuk beadott magyar nyelvű beadványoknak német fordítását ; ezen irományokat magánosok bocsátották rendelkezésére; ha ezek megengedik, úgy annak idején a magyar parlament elé fogja azokat terjeszteni ; amennyiben azonban meg nem engedik, kérnie kell a honvédelmi minisztert, hogy szavainak az irányban, hogy ilyen irományok kezeiben vannak, hitelt adjon. Szünet. Szünet után Barkassy ezredes. A hadügyminiszter úr nevében van szerencsém kijelenteni, hogy eddig úgy a hatóságoktól, mint magánosoktól nyújtattak be folyamodványok magyar nyelven és el is fogadtattak és a miniszternek nincs tudomása arról, hogy e tekintetben valami fenakadás lett volna. Lehet, hogy ily eset a katonai hatóságoknál t. i. a féltörvényszéknél és a legfőbb törvényszéknél fordult elő, ez iránt a miniszter jelentést fog magának tétetni, hogy azután annak megfelelően intézkedhessék. (Helyeslés.) Ábrányi Kornél: Ha e nyilatkozatnak az az értelme, amit én határozati javaslatomban kifejeztem és amelyet a hadügyi albizottságnak jelentésében foglalt elvi kijelentésre alapítottam, alapítottam a közjogra és a létező törvények parancsára, mondom, ha a hallott nyilatkozatban az van kifejezve, hogy azon esetekre vonatkozólag is, amelyekről a t. honvédelmi miniszter úr az előbb nem emlékezett meg, mert vannak ügyek, amelyek a hatóságok és a hadügyminisztérium közt direkte tárgyaltatnak, ki van terjesztve az, hogy ezek a magyar állam nyelvén fognak nem csak történhetni, hanem történni is, akkor én az általam benyújtott határozati javaslatot, a válaszszal való megelégedés feltevése mellett — visszavonom. (Helyeslés.) Barkassy ezredes : A hadügyminiszter nevében tett nyilatkozathoz a 1. bizottsági tag úr kérdése folytán még hozzátehetem, hogy a levelezés a közös hadügyminisztérium és a magyar minisztériumok közt már évek óta folytonosan úgy történik, hogy onnan magyarul, innen pedig németül írnak. (Mozgás.) Ábrányi Kornél: Ez a kijelentés egy kissé megzavarja az előbbi kijelentésnek általam felfogott értelmét, amennyiben ez utóbbi kijelentés annyit tesz, hogy marad minden a régiben és azt kívánja tőlem, hogy én azzal elégedjem meg. (Egy hang: Dehogy kívánja!) Hát akkor mit kíván ? — Minthogy tehát e kérdésben nincs világos nyilatkozat, kénytelen vagyok az előbb visszavont határozati javaslatot vissza nem vonni, mert az utóbbi nyilatkozat szintén visszavonja az előbbi nyilatkozatnak értelmét. (Úgy van!) Kérem határozati javaslatomnak szavazás alá bocsátását. (Helyeslés.) Elnök: Következik a szavazás az első határozati javaslatra. Beöthy azt hiszi, a kérdést úgy kell feltenni, elfogadja-e az orsz. bizottság a hadügyi albizottság által beterjesztett határozati javaslatot, mert az ő határozati javaslata azzal fogalmi és elvi ellentében van. Ha az elfogadtatik, az övé elesik. Ábrányi javaslata azonban az albizottság javaslatával nem áll fogalmi ellentétben és azért kéri, hogy az külön bocsáttassák szavazás alá. Pulszky szintén azt hiszi, hogy a két javaslatra külön-külön kell szavazni, talán nincsen egészen tisztában az országos bizottság a kérdés jellegével, mert felfogása szerint az országos bizottság nem fogja kívánni. Igen sokan vannak, akik nem kívánják, hogy e határozati javaslat elessék, de másrészt a hadügyminiszter nyilatkozata, ha nincs is ellentétben e határozati javaslattal, legalább is félremagyarázásokra ad alkalmat (Úgy van !)Nem tartja tehát helyén levőnek,hogy oly kérdés felett határoztassék, melynek tekintetében a nyilatkozat különféleképen lévén interpretálva, annak eredménye egyáltalában ismeretlen. (Úgy van!) Ezért kérdi, minthogy Ábrányi javaslata véglegesen sem elejtve sem fentartva nincs, hanem csak esetleg van visszavonva, hogy nem volna-e a kérdésre nézve a szavazás előtt olynemű felvilágosítás nyerhető, mely lehetségessé tegye mindenkire nézve, hogy a szavazás alkalmával a kérdéssel teljesen tisztába legyen. Gr. Tisza Lajos szerint legczélszerűbb volna mindenekelőtt a hadügyi albizottságnak első határozata felett szavazni s azután lehetne áttérni a többi határozati javaslatokra. (Általános helyeslés.) Ennek a hadügyi albizottságnak az akadémiára vonatkozó első határozati javaslatát bocsátja szavazás alá, melyet a többség elfogadott. Következett az albizottságnak a magyar nyelvre vonatkozó második határozati javaslata. Elnök: Méltóztassanak azok, akik az albizottság második határozati javaslatát elfogadják felállani. (Megtörténik.) A határozati javaslat elfogadtatott és így Beöthy Ákos határozati javaslatai elestek. . Beöthy Ákos : Következik Ábrányi Kornél indítványa. (Derültség.) Hegedűs Sándor olvassa az indítványt. Gajári Ödön: Azt hiszem, hogy a kérdés feltevéséhez hozzászólni még lehet. (Mozgás.) Hegedűs Sándor: Nem! (Felkiáltások : De lehet ! Halljuk! Halljuk!) Gajári Ödön : Azon meggyőződésben vagyok, hogy ügyrendünk értelmében még akkor is van joga az orsz. bizottságnak bizonyos kérdésben a szólást megengedni, ha a tárgyalás teljesen be van fejezve. (Úgy van!) Itt a kérdés komplikálva van az által, hogy a hadügyminiszter részéről tett nyilatkozatok félreérthetők és nem adnak nekünk tiszta képet. Mi, kik azon törvényes rendelkezéseket ismerjük, amelyeknek Ábrányi Kornél bizottsági tag úr határozati javaslata egyik folyománya, joggal megkívánhatjuk, hogy mielőtt a kérdés feltétetik és arra tőlünk válasz követeltetik, oly nyilatkozattal álljunk szemben, mely megnyugtat minket az iránt, hogy azon törvények, amelyekre a határozati javaslat vonatkozik, megtartottak-e, vagy pedig azon hiányok, melyek a törvények végrehajtásánál felmerültek, jövőre mellőztetni fognak. (Helyeslés.) Minthogy a hadügyminiszter úr képviselőjének nyilatkozata e tekintetben minket teljesen megnyugtatott, (Úgy van!) de a második pótlólag tett nyilatkozat az elsőnek értelmében sok tekintetben lerontotta, (Úgy van!) de hiszem, hogy mielőtt a kérdés feltétetnék, okvetetlenül szükséges, hogy a pótlólag tett nyilatkozat valódi értelmét, a hadügyminiszter úr képviselője az orsz. bizottság előtt állítsa helyre. (Úgy van!) Ha ez megtörténik, az indítványozó itt véglegesen visszavonhatná indítványát, mely nem egyéb, mint utalás arra, hogy a törvények a hadügyminiszter részéről valóban respektáltassanak. (Élénk helyeslés.) Barkassy Béla: T. orsz. bizottság! (Halljuk! Halljuk !) A hadügyminiszter úr nevében van szerencsém kijelenteni, (Halljuk!) hogy a hadügyminisztérium akár hatóságoktól, akár pedig magánosodtól bejövő beadványokat magyar nyelven elfogad és ha e tekintetben talán itt-ott más eljárás követtetett volna eziránt magának jelentést fog tétetni, (Mozgás.) hogy a törvény értelmében intézkedhessek. (Zaj.) Ábrányi Hornél: A kérdés egyik részére a válasz kielégít, de annak másik részére válasz adva nincs. (Úgy van!) Nincs ugyanis válasz arra, hogy ha elfogad a magyarországi törvényhatóságoktól és magánosoktól a magyar állam nyelvén beadott levelet vagy folyamodványt, váljon arra hajlandó-e a magyar állam nyelvén adni elintézést? (Úgy van!) Ez az, amire nézve határozott választ kérek. Pulszky Ágost: A mennyiben nem szolgálati ügyről van szó. Ábrányi Kornél: Igenis, amennyiben nem szolgálati ügyről van szó. (Helyeslés.) Barkassy Béla ezredes: Az imént tett nyilatkozatokhoz hozzá kell tennem a hadügyminiszter úr nevében, hogy arra, hogy magyar nyelven fog levelezni, jelenleg kötelző nyilatkozatot nem tehet. (Nagy zaj és mozgás.) Ábrányi Kornél: Akkor fentartom indítványomat és kérem, hogy azt szavazás alá bocsátani méltóztassék. (Helyeslés.) Rakovszky István előadó : Minthogy itt kérdések tétettek s azokra válaszok adattak, tekintet nélkül arra, hogy az orsz. bizottság a kérdés tárgyalásába belemegy-e vagy nem, kötelességem azon álláspontot jeleznem, melyet elfoglalok. (Felkiáltások: Nem lehet!) Beöthy Ákos : Szavazás közben vagyunk.(Zaj.) Pulszky Ágost: Az ülést fel lehetne talán függeszteni. (Nagy zaj.) Beöthy Ákos : Méltóztassék az elnök úr a kérdést feltenni, hogy az orsz. bizottság elfogadja-e Ábrányi Kornél indítványát: igen, vagy nem ? (Nagy zaj.) Elnök : Ezt már egyszer megtettem és így ismételve kérdezem: elfogadja-e a 1. országos bizottság Ábrányi Kornél indítványát ? (Igen! Nem!) Méltóztassanak tehát azok, kik azt elfogadják, felállni. (Megtörténik. Felkiáltások: Halljuk a határozatot !) Méltóztassanak már most azok, kik nem fogadják el, felállani. (Megtörténik). Beöthy Ákos: Kisebbség! (Nagy zaj). Elnök: Az indítvány elfogadtatott. (Nagy mozgás). Ábrányi Kornél: Éljen a delegáczió! (Éljenzés egy részről és felkiáltások másfelől: Halljuk! Halljuk!) Elnök: Következik a harmadik határozati javaslat. Rakovszky István: (Olvassa) Elnök: Elfogadtatik. Következik a negyedik határozati javaslat. Rakovszky István: (Olvassa) Beöthy Ákos: E határozathoz egy módosítványt vagyok bátor előterjeszteni, mely igy szól: »Hat. javaslat. Utasíttatik a közös hadügyminiszter, hogy a hadsereg elhelyezésében időközben történt változásokról az országos bizottságnak a jövő évben is jelentést tegyen. Egyúttal felhívja az országos bizottság a hadügyminiszter figyelmét arra, hogy úgy politikai, mint katonai szempontokból igen kívánatos, hogy a 79. Jellasics-ezred más helységbe tétessék át. Kelt Bécsben, 1891. decz. 2. Beöthy Ákos: Apponyi Albert gróf.« Tisza Kálmán: Mélyen tisztelt országos bizottság! (Halljuk! Halljuk!) Nem akarok annak tárgyalásába bocsátkozni, hogy minden szempontból mennyire volna kívánatos, mennyire nem, annak az ezrednek áthelyezése. Én csak egy általam kifejtendő szempontnál fogva nem vagyok hajlandó e határozati javaslatot elfogadni. Megmondom, mi ez a szempont. Miként előttem szóló 1. bizottsági tag úr maga is érintette, ez a kérdés felmerült annak idején a képviselőházban és szóba hozatott az áthelyezés kérdése. A képviselőház nem tartotta szükségesnek ez irán még csak annyiban is határozni, hogy a magyar kormányt ez irányban működésre utasítsa. Ily előzmények után, ha most az igen t. bizottság ebben az ügyben azon, elismerem, szelidi tett alakban is, amit a t. bizottsági tag úr ajánl határozatot hozna, ez a magyar képviselőház eljárásának be nem vallott, de tényleges megrovása lenne. (Igaz! Úgy van!) Márpedig én nem kívánom a delegáczió 25 éves fennállásának ünnepét azzal megülni, hogy amit eddig sohasem tett most elkezdjen a magyar képviselőház eljárása felett szóval ugyan nem, de tényleg kritikát gyakorolni. (Helyeslés.) A határozati javaslatot tehát nem fogadhatom el. (Élénk helyeslés.) Dr. Apponyi Albert: Mélyen. országos bizottság ! Az az érv, melyet előttem szólt. tagtársam felhoz, ha ez tényleges alappal bírna, oly súlyú volna, hogy minden további megjegyzés nélkül elállnánk a beadott indítványtól, de felfogásom szerint nem úgy áll a dolog. Formális indítvány a képviselőházban nem történt. (Úgy van! Úgy van!) Tisza Kálmán (közbeszól): Nem is mondtam. Gróf Apponyi Albert. A képviselőházban egyes szónokok már utaltak ezen áthelyezés kívánatosságára. A képviselőház álláspontja egyszerűen negatív volt. Miután ezen áthelyezés adminisztratív ténykedés, szerintem a legtermészetszerűbben hozható szóba a delegációk előtt, melyek az adminisztráció ellenőrzésére vannak hivatva. Ezért azon érv nem gyakorol reám oly benyomást, mert tagadom, hogy annak megvolna az a tényleges alapja, amelyet a 1. bizottsági tag úr előadott. Tisza Kálmán: Kénytelen vagyok szavaim értelmének helyreigazítása végett felszólalni. Azt, hogy indítvány létetett volna s a fölött szavazás történt volna a képviselőházban, hivatkozom mindenkire, egy szóval sem mondtam. (Igaz ! Úgy van!) De igenis mondtam azt, hogy ez a képviselőházban szóba hozatott s a miniszterelnök az ő válaszában az ez iránti intézkedést nem tartotta lehetőnek, vagy helyesnek. — E válaszban a képviselőház megnyugodott. (Igaz! Úgy van!) Tökéletes joggal mondhatom tehát, hogy most e kérdésben határozatot hoznunk nem volna egyéb, mint annak kitüntetése, hogy a képviselőház az által, hogy nem határozott, hanem megnyugodott a válaszban, hibát követett el. Ez az, amit nem akarok és amire részemről a delegácziót illetékesnek nem tartom. (Helyeslés.) Gr. Szécsen Antal: Azt tartja, hogy e dolgok egyenesen a korona jogai közé tartoznak. A gróf ur által említett politikai és katonai okokat kétségtelenül ama körökben is mérlegelik, melyektől az elhelyezés kérdése is függ. Tiszteli az érzelmeket, de az érzelgés a szenvedélylyel párosulva, károssá és veszélyessé válhatik és igy csak az öntudatos férfias nemzeti érzés van általa veszélyeztetve. Gróf Apponyi Albert nem akar azon kontroverziák felelevenítésébe bocsátkozni, melyek körül a korona jogaira nézve oly érdekes vita folyt a véderő-vitában. De legyen bár az elhelyezés a koronának joga, vagy helytelen közjogi kifejezéssel élve, a koronának rezervált joga, akkor sem vitathatja el senki az alkotmányos testülettől azon jogot, hogy a koronát a kellő őszinteséggel figyelmeztesse bizonyos dolgokra, bizonyos helyzetekre, bizonyos óhajok és kívánságok nyilvánulására. A t. többség részéről nyilvánuló érzékenységre való tekintettel javaslatunknak oly formát adtunk, mely nem tartalmaz utasítást, csak óhajt fejez ki és ez ellen azt hiszi, hogy a legtúlhajtottabb érzékenység szempontjából sem lehet kifogást emelni. (Helyeslés: ügy van! Úgy van!) Az indítvány rácziója pedig nem az érzelgések túlhajtásában, hanem teljesen aktuális viszonyokban rejlik, melyek folytán kitűnt, hogy azon bizonyos ezred politikai demonstráczióban vett részt, ami a katonai fegyelemmel össze nem egyeztethető. És nem lehet elnézni, hogy az államnak bármely institucziója annak bármely tagjában magát az állam törvényeivel ellentétbe helyezze. (Élénk helyeslések.) Principiis obsta annak az ezrednek és úgy érdekében áll, mint a hadseregnek, mint azon nagyon kényes viszonyoknak, melyek ép Fiume területén fennállanak, hogy az áthelyezés megtörténjék. (Helyeslések.) Beöthy felszólalása után felszólalt gróf Szapáry miniszterelnök. Gr. Szapáry Gyula miniszterelnök, T. orsz. bizottság! Daczára annak, hogy a Beöthy t. bizottsági tag által felvetett azon kérdésre, hogy Fiume a 79. ezred kiegészítő kerületéhez tartozik-e vagy nem, a hadügyi albizottságban megadtam a választ; minthogy a t. bizottsági tag itt arra visszatért, bátor vagyok válaszomat ismételni, arra kérvén egyúttal a t. orsz. bizottságot, hogy a benyújtott határozati javaslatot ne méltóztassék elfogadni abban az alakban sem, hogy az orsz. bizottság e kérdésben a koronával szemben óhajt fejezzen ki. A képviselőházban már volt szerencsém kijelenteni, hogy ezen ezred áthelyezése iránt a kormány nem szándékozik előterjesztést tenni a koronának és pedig a következő okokból. Az első ok, amely a kormányt ebben vezette és vezeti most is, az, hogy a kihágások, melyek Fiuméban kétségbevonhatlanul előfordultak, az illető felebbvalók részéről büntetésben részesültek s így a kormány ezt ezzel befejezettnek tekinti. A másik ok a területi beosztásban van. A képviselőházban ez irányban tett nyilatkozatom semmiképen nem áll ellentétben a dolog állásával és nincsen annak semmi oly oldala, mely akkor felderítve nem volt, mert a területi beosztásnak egyik kelléke, mely a törvényben van kimondva, az, hogy az illető katonák közel legyenek ahhoz az ezredhez, melybe besorozhatók. Hogy éppen hozzá tartozik-e az a hely, vagy közvetlen szomszédságában van-e, az nagy befolyással nem bír. Tény pedig az, hogy Fiume közvetlenül ezen kiegészítő kerület tőszomszédságában van és a területi beosztás alapján kívánatos, hogy az ezred ott legyen, hogy mozgósítás esetén is könnyen behívhatók legyenek az ezredhez tartozók. A képviselő úr most is csak egy részét olvasta fel nyilatkozatomnak, de azt a másik okot, melyet felhoztam, hogy a júliusi eseményeken kívül s azóta semmiféle hasonló eset a katonaság és a nép közt nem fordult elő s ezért nem látja a kormány indokoltnak, hogy előterjesztést tegyen, ezt figyelmen kívül hagyta. Kérem a társz. bizottságot, hogy ezen indokok alapján a beadott határozati javaslatot mellőzni méltóztassék. (Élénk helyeslés.) Gróf Szapáry Gyula beszéde után elfogadták a 4. határozati javaslatot, elvetették Beöthy Ákos határozati javaslatát. Rakovszky István az egyéves önkéntesekről szóló nyolczadik határozati javaslatot felolvasván, gr. Sztáray Antal javasolja, hogy a felebbvalóik által arra érdemesített altiszteknek szolgálati idejük harmadik évében engedtessék meg, hogy az akkori egyéves önkénteseknek a kurzusát elvégezzék, a tartalékos tiszti vizsgát letegyék, azután pedig bőven vannak és a parti lakók állandó ott léte miatt, más törzsek részéről támadásoktól nem is igen kell többé tartaniok. Tisztásaikat az erdő kellő közepén csinálták; azokat tehát minden oldalról sűrű, csaknem áthatolhatatlan növény-öv környékezi ; csak három keskeny, kanyargós gyalog-ösvény vezet rajta keresztül; ezeket a leggondosabban őrzik; naponként megvizsgálják, nem látni-e rajtuk emberi nyomokat; éjjel pedig őket elzárják. Távetában úgy élnek tehát az emberek, mint valami hamisítatlan őserdei vadonban. A benszülöttek kunyhói, miként a madarak fészkei, elszórtan, árnyékos fasorok alatt állanak; ha az ember meg akarja találni, keresnie kell; a kukoricza-, jámsz- és czukornádföldek szintén el vannak rejtve. Csakis a banyának e fő kenyértermékek, foglal el nagyobb területeket és alkot sűrű árnyékos berkeket, mivel óriási levelei a többi fák védelme alatt épen maradhatnak. Egész hálója a mesterséges csatornáknak öntözi ezen ültetvényeket. A tisztás, melyet a benszülöttek tanyánk helyéül kijelöltek, alig egy pár száz lépésnyire volt a Lumi balpartjától; három oldalról erdő környékezte, a negyedik oldalon banyána-ültetvény határolta. Egy pár széles koronájú ősrégi fa, a melyeket a tisztáson meghagytak, elég árnyékot nyújtott; egyikök ennek következtében gyülekező helylyé is vált; a napi vásár leginkább az ő védelme alatt folyt le. Megérkezésünk után tehát, számos benszülött társaságában, itt sürgölődtek embereink, akik örömükben szinte megbolondultak; a kézszoritásoknak és lövöldözéseknek nem volt hosszú vége; rendet csinálni sem volt könnyű dolog — ezen a napon tehát szabadlogra hagytuk az embereket, Duallára bíztuk az uralmat, magunk pedig elmentünk és meglátogattuk Harvey, Willoughby és Hunter urakat, az I. fejezetben említett angol vadásztársaságnak tagjait; az ő telepük közvetetlenül a Lumi mellett volt, néhány percznyire a mienktől. Az urak, akikkel már Zanzibárban megismerkedtünk, igen barátságosan fogadtak; alig hogy egymásnak a legfontosabb újságokat elmondtuk, máris mint vendégekre pompás ebéd várakozott, amelynél böviden volt a lumii hal, a bivaly-nyelv, gazella-sült és gyöngytukragout, sőt az igazi plumpudding sem hiányzott. A lakoma közben azonban legkellemesebbek voltak a különböző vadászélmények eleven rajzai, amelyeket hallottunk és amelyekre annál nagyobb figyelmet fordítottunk, mivel Afrika nagy és veszedelmes vadjaival való küzdelemről, a champagneres palackok ártatlan durrogása közben, a legszebb tapasztalatokat szereztük , jóval éjfél tán tértünk vissza tanyánkra, hogy lefeküdjünk idni. (Folyt. köv.)