Pesti Napló esti kiadás, 1892. március (43. évfolyam, 61-91. szám)
1892-03-02 / 62. szám
Budapest, 1892. 62. szám. — Ára 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) Szerda, mnárczius 2. Budapest, márczius 2. Az uj franczia minisztérium megalakulása, mint a »Times«-nek Parisból sürgönyzik, egyik sakkhuzása Freyennet volt miniszterelnöknek, aki évek hosszú sora óta folyton arra törekszik, hogy előkészítse magának az utat, mely a köztársaság elnöki székébe vezet. Ez a törekvés magyarázata annak a cselszövénynek is, mely a volt kabinet bukását idézte elő. Freyernet régóta meg akart válni a miniszterelnökségtől, hogy csupán a hadügyi tárczát tarthassa meg. Itt sokkal kevésbbé exponált politikai helyzetben van, nem kénytelen maga ellen zudítani a pártokat és egyes politikusokat s ennek következtében megtarthatja a maga számára az általános rokonszenvet, mely a miniszterelnöki állásban meg nem őrizhető. A baj csak az, hogy Freycinetnek még harmadfél évig várnia kell, mert akkor szűnik meg Carnot elnöknek mandátuma, melyet a kongresszustól kapott. Ez pedig Francziaországban nagyon hosszú idő, mely alatt a legügyesebb politikus is teljesen lejárhatja magát. Az azonban kétségtelen, hogy Freyennet egész virtuozitással tud magának szerezni jó barátokat. Nem tagja a képviselőháznak, hanem a szenátusban foglal mint tag helyet; bejutott a párisi akadémiába, sőt a halhatatlanok körében szerepel ; most kizárólag hadügyminiszter. Ez olyan négy eredített pont, ahonnan igen könnyen beveheti az ember a köztársaság elnöki állásának várát. Mindenütt csak barátokat és pedig nagyon befolyásos barátokat szerezhet, akik biztosíthatják neki a megválasztatást. E mellett a miniszterelnöki tárczát letévén, nem kell neki kényes politikai kérdésekben elsősorban helyt állnia és politikai érzékenységeket akarva nem akarva megsérteni. Bukását a képviselőházban mint miniszterelnök is úgy készítette elő, hogy nem idegenítette el a konzervatívoket, ami annál fontosabb dolog reá nézve, mert arról biztos lehet, hogy ő lesz a radikálisok jelöltje a köztársaság elnöki székére. Mint miniszterelnök megbukott, de mint miniszter állandó kombináczióban maradt a válság folyama alatt is. Ennek az volt a következése, hogy megkínálták ismét a hadügyi tárcával, melynek elfogadására hajlandónak nyilatkozott. A feladat ennélfogva csak az volt, hogy Constans belügyminisztert zárja ki az új kabinetből. Constansnak három halálos ellensége volt a kabinetben: Freyennet, Bibot és Bourgeois. Carnot tűrte Constanst, sőt biztatta őt, míg Bouvier egyenesen támogatta. Freyennet ellensége volt 1880 óta, midőn Constans, Gambette kívánságának engedve, megbuktatta őt mint miniszterelnököt és külügyminisztert. Ehhez járult, hogy a három említett miniszter féltékeny is volt Constans folyton nagyobbodó népszerűségére. Mindaz, a mi a válság alatt történt, arra czérzott, hogy Constans kizárassék az uj kabinetből. E három miniszter minden oly kombinácziót megbuktatott, melyben Constans mint miniszter szerepelt s igy Carnot kénytelen volt Loubethez fordulni, a ki benső barátja s a kinek felhívását Freyennet, Bibot és Bourgeois szívesen fogadták, miutánbiztosak voltak, hogy az új miniszterelnök a belügyi tárczát nem Constansnak ajánlotta fel,hanem maga tartja meg. Érdekes, hogy az új miniszterek között a tengerészeti miniszter annak a Cavaignacnak a fia, aki az államcsíny előtt a franczia köztársaság elnöke volt. Már mint tanuló — 1858-ban született — nagy elhatározottságnak adta tanujelét, mert 1867-ben, midőn a tanintézetben, melybe járt, a nagy szorgalmi dijat nyerte el, vonakodott azt a császári herczeg kezéből elfogadni, a ki ily alkalmakkor elnökölni szokott s e vonakodásnak, melyet előre bejelentett, az volt a következése, hogy a császári herczeg a díjkiosztási ünnepélyről elmaradt. A görög válság. Athénben, mint már jelentettük, tegnap nevezetes események játszódtak le. György király felhívta Delyannis miniszterelnököt, hogy kabinetével együtt adja be lemondását. Ezt Delyannis nemcsak megtagadta, hanem a képviselőházba ment, ott híveivel egyhangúlag bizalmat szavaztatott magának, azután felhajszolta az utczai tömeget s olyan zavargásokra adott okot, melyek elfojtására nagy katonai erőt kellett alkalmazni. Egyéb baj azonban nem történt s Delyannis ur végre is kiakolból ittatott. A király eleinte Trikupiszt akarta az uj kormány alakításával megbízni, de ez nem vállalkozott s igy Constantopulos ur lett az uj miniszterelnök. Hogy ez eseményekre mi szolgált indokul, arról a táviratok teljesen hallgatnak. Kétségkívül igen fontos okok bírhatták reá a királyt, hogy elcsapjon olyan kormányt, mely óriási többséggel rendelkezik az egyetlen kamarából álló parlamentben. Nem lehetetlen, hogy Delyannis, ki kormányra jutása előtt folyton a Törökország elleni háborút hirdette, valami külső akczióba akarta hazáját bonyolítani. Jellemzi Görögország viszonyait, hogy a kormány nem akart a királynak, aki kinevezte, engedelmeskedni, s a korona ellen a törvényhozásra s az utczai csőcselékre appellált. Mindezek oly mozzanatok, melyek a legújabb görög válságnak egészen romantikus jelleget adnak, de európai gondolkodású ember előtt kissé érthetetlenek. Monarchikus országokban a király nevezi ki és bocsátja el a minisztereket s még alig volt rá eset, hogy európai miniszter azt merte volna tenni, a mit Delyannis ur tett, a ki egyszerűen felmondta az engedelmességet a királynak. Ilyesmi csak Görögországban történhetik; a minisztériumot formaszerüen ki kellett dobni s csak miután ez megtörtént, lehetett új kabinetet alakítani. Jellemzi az athéni hangulatot az is, hogy a nép, mely pár nappal ezelőtt Trikupisznak nagyszerű ovácziókat rendezett, most Delyannis iránt fejezte ki rokonszenveit. Minthogy Delyannis föltétlen ura a parlamenti többségnek, az új kormány első dolga a ház feloszlatása lesz. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Az uj Fortunatus herczeg. — Black Williamtól. — 34 Angolból fordította: Szigethyné Szalay Erzsi. Aztán beletekintve azokba a tiszta, mandulaszemekbe, rögtön be kell látni, hogy ott minden hízelgő bókolás hiábavaló. És mégis már magában abban a nyugodtságban és elszigeteltségben kihívás rejlik, csaknem férfias önállósággal párosult büszke magatartása pedig daczolni látszik a leghatározottabb jellemű férfival. Pedig azért kedélye derült, szelíd és talán túl szerény is volt, mert kerülte az izgalmas jeleneteket, és nem kereste semmiben a hatást, nem akart tetszeni; azonban talán éppen ebben a sajátságos ellentétben rejlett a büvere. (Egy levél érkezése zavarta meg a kellemes magányban Lionélt, melynek átolvasása egyszerre visszavarázsolta őt a színházba, a dicsőséggel s izgalmakkal teli nagyvilág zajába. A távolból érkező levelet Nina írta a következő tartalommal :Kedves Leo! Be akartam várni pár napot, hogy új szereplésem kritikáit is megküldhessem önnek, de sajnos, a nagy napi hírlapok nem is tettek említést a szegény Nináról, és csakis néhány hetilap tartotta érdemesnek észrevenni a szerepváltozást, a mellékelt bírálatokból tehát látni fogja, hogy elég jóakarattal írnak felőlem. Ah... de van egy hetilap... azt el se küldöm önnek, Leo, nem küldhetem el, mert sokat és és keservesen sírtam miatta ; soha se hittem volna, hogy valaki oly rosszakaratú lehet, és oly merészen hazudhasson. Ez az egy elfeledtette velem a többi bírálatokat valamennyit; ez az egy megsebezte a szívemet; bár Mr. Carey ezért kinevet s azt mondja, hogy bohó vagyok; nem tudom megérteni, hogy miért írnak ilyet felőlem. Az illető kritikus szövetségese miss. Burgoynnak és Mr. Carey véleménye szerint fél és haragszik, hogy esetleg leszoríthatnám szerepköréből, s hogy a közönség tetszését is megnyerhetném. Talán igaza lehet, hanem azért ön se szívesen olvasná magáról Lionel, hogy szerepét elrontja, hogy játékában nincs élet, hogy valóságos gép és hogy hamisan énekel. Megkérdeztem Mr. Lehmanntól, valamint Mr. Careyt is, mert ha igaz e vád, akkor oldjanak fel a szerződés alól, én elmegyek, nem akarván színházukat nevetségessé tenni. De ők, valamint Mrs. Grey is olyan kedvesek, olyan jók hozzám. Azt mondják, hogy bennem nincs ugyan annyi »diic« mint Miss Burgoyneban! se olyan kihívóan nem játszom; de hogy Mainwaring Grácziának nem szabad elfelednie, hogy ő nemes úri hölgy, és még a víg operában se szükséges magát folyton mulattató, nevető szubrettének feltüntetni. Mindenkinek nem lehet tetszeni, Leo, de ha ön itt lenne, nem törődném én azzal a hazug rágalmazóval, ki elrejtőzik a homályba, mint valami tolvaj. Azt tudja ön Leo, hogy hamisan nem énekelek. Azt is tudja, hogy csakugyan olyan ügyetlen sem vagyok. Lehetséges, hogy hiic nincs bennem, de arra nem is vágyom. Ah ! mire való is volna ezért haragudni, nem érdemes. Minden este látogatókat kell fogadnom , ennek talán örülni is fog Leo, mert hiszen ön nem féltékeny, és szívem azt súgja, hogy nem rossz szándékból keresnek fel; tisztességes, kedves emberek; ők nem találják hamisnak az énekemet, és nem is tartanak ügyetlennek. Csak magamnak szoktam azt mondani, mikor sírva virrasztom át az éjszakát, hogy ostoba vagyok; másnap reggel azonban, mikor Mrs. Grey vigasztaló szavait hallom, kinevetem érte magamat. »Nem fog-e ön nagyon elcsodálkozni, drága Signor, ha Miss Burgoyne önt meg fogja lepni látogatásával? Igen, az nagyon lehetséges Az orvos azt mondja, túlerőltette egy kicsit a hangját, miért is pihenésre volna szüksége, biztatja is, hogy utazzék el e czélból White szigetére, de miss Burgogne azt mondja, hogy mivel mindenki Skócziába megy mostanában, miért ne utaznék hát ő is oda két útitársával együtt? El is jött hozzám elkérni az ön czímét. Miért kérdezi azt éppen én tőlem ? — mondom neki és miért nem fordul inkább mr. Lehmannhoz, mert hiszen a színháznál tudni kell, hová küldik az ön leveleit. Lássa Leo, most már nem lesz ön egyedül a hegyek közt, ha olyan bájos látogatója érkezik, ki most már nem a legyezője mögött fog önnek suttogni,mint a színpadon szokta, hanem egész nap nyíltan fog csevegni önnel, tehát örülhet ennek az élvezetnek előre. Igen, szinte látom megérkezését a kastélyba. Megrántja a csengetyűt, az ön előkelő barátai kijönnek, megkérdezik kilétét, mire aztán fitymálva fordulnak el egy olyan szegény páriától, aki csak egy énekesnő. De ön felismeri hangját, kirohan, lecsillapítja haragját s megmenti a kellemetlenségtől ... ah és egyszerre megváltozik minden ... az előkelő társaság dicséri önt nemes és igazságos fellépéséért és beismerik, hogy nem volt igazuk, midőn lenézték az ön bájos barátnőjét. Sőt talán még ebédre is meghívják; ebéd után énekelni fog nekik. És Leo! ön azt gondolja magában: »Szegény teremtés, hiszen nem is olyan fátyolozott a hangja! És a megoldás ? ... de hiszen odáig még nem jutottam el, még nem gondoltam ki, mi fog történni azután. »Mikorára tervezi visszatérését, Leo ? Tudja-e, milyen meglepetés vár itt önre? A színpadon egész más Mainwaring Gracziát fog találni, ki folyton hamisan énekel és olyan ügyetlen, hogy ön dühösen megy majd panaszra az igazgatóhoz. Nem lesz már, a ki legyező mögül susogjon kellemes szavakat önnek, csak az az ügyetlen leány. Mit tegyen ? Thornhill Harry talán már nem is fogja olyan poétikusan énekelni többé azt a szép dalt: »A csillagos ég nem ad nekem nyugalmat.« Szegény Leo! vigasztalhatlan lesz, de nem sokáig. Miss Burgoyne újra visszatér, akkor aztán folytathatják ismét a legyező mögötti csevegést. — Most pedig, Leo, ha még van türelme olvasni az úgynevezett »ügyekről«, akkor még beszélek önnel. Ha Miss Burgoyne visszatér, se fognak ám visszahelyezni a másodszereplők közé, nem, Mr. Lehmann annyira meg van elégedve velem, hogy Miss Considine szerepeit adja át nekem, kit a vidéki társulathoz osztanak be. Egészen büszke vagyok erre az előléptetésre , már meg is írtam a nagy eseményt Pandianinak, Carmelának s Andreának is. Mrs. Grey szívélyesebb hozzám, mint valaha volt, és ha csak egy félórát elvonhat házi teendőitől, leczkót veszek tőle. — Angol kiejtésem ellen sincs már kifogás, mert szorgalmasan tanulok. Miss Girondi öltözőjét közösen használjuk, mi nem baj, mert ő nagyon barátságos hozzám, habár néha kissé túlcsapong mulatságaiban. Hallatszik már, hogy a színtársulat tagjai visszaszállingóznak. — Hát ön ? mikorra várhatjuk önt, Leo ? Mit gondol jó indulatát a szegény karénekesnő iránt, el fogja-e felejthetni valaha a primadonna? Nem! nem! soha! Ma végig megyek a Regent Streeten és mi ötlik szemembe egy díszes kirakatban ? Képzelje csak Mr. Moore Lionel arczképe közvetlen a Miss Boss Antónia arczképe mellett! Felkaczagva azt gondoltam magamban: »No ezt ugyan még rövid idő előtt se hitte volna Leo!« Lehetőleg utánoznom kellett persze Miss Burgoyne jelmezét, mi nem épen előnyös volt rám nézve, mert nem valami kecses öltözék. De mit törődöm én most bármivel is, mióta Mr. Lehmann előléptetett, aztán Leo, ha ön belepillant ezekbe a kritikákba, látni fogja, hogy alakom s megjelenésem, szóval külsőm ellen sincs sok kifogásuk. Mi pedig azt a titokzatos ócsárlót illeti... azzal nem törődöm... megvetem és két fillért se fizetnék neki azért, hogy dicsőit sem »írjon nekem, Leo, tudassa kérem, mikor jön vissza. Olyannyira el van ott foglalva, hogy még csak egy levél megírására se talált időt számomra ? Isten velünk! hű barátnője »Nina.« Ninának ez a csacska levele gondolkozóba ejtette Lionelt és részben kellemetlenül is érintett. Az a kilátás, hogy visszatértekor gyermekkori régi barátnőjét egyszerre színpadi szerelmesévé átváltozva lássa, kinek minden este szenvedélyesen kell majd szerelmet vallani, nem riasztó vissza valami vagyon. Kezdetben furcsa lesz ugyan és némileg zavaró reá nézve, de az hamar elmúlik. Ilyesmi gyakori, csaknem mindennapi dolog a színpadon. De az a másik lehetőség, hogy mis Burgoyne és barátai meglepjék őt az Aivron völgy melletti kastélyban? Abban természetesen nem lehet fennakadni, miért ne utazhassák Miss Burgoyne keresztül Boss-shiren épen úgy mint bármerre. Czimót tudja. Ha tehát arra, mondjuk például, hogy Kilfearn felé venné útját, tudva, hogy a kastély közel van, mi egyszerűbb, mint az, hogy találkozni óhajtson vele. Aztán úgy lady Cunyngham Adela, mint lord Bockminster bemutattatták maguknak az új színházban miss Burgoynet; ha tehát Lionel elmondja nekik, kinek a hívására megy a közeli állomásra, miért ne ajánlkoznának, hogy elkísérik őt és megújítják az ismeretséget? Lady Adela, valamint testvérei, a nélkül is szívesen érintkeztek mindazon hivatott művészekkel, kiknek neveit a hírlapok dicsőítve emlegetik ; nem több-e mint valószínű tehát, hogy úgy miss Burgoyne, mint barátai, bárkik legyenek is azok, meghivassanak az Aivron völgyi kastélyba ? És akkor ? nem lehetséges e, hogy a Nina által fényesnek képzelt kastély ama szegény komédiások társaságába sorozza majd őt is, kiket kegyesen befogad ? Egy magános vendég még megjárná, ha például csak miss Burgoyne látogatásáról lenne szó, de így nem volna-e olyan az egész, mintha egy vándor színész csapatot csak azért hívnának össze, hogy a főrangú társaságot szórakoztassák ? És tegyük fel már most, hogy miss Burgoyne csak azért menne oda, hogy ki kémlelje miss Cunyngham Homnorrali érintkezését! Miss Burgoyne, ki olyan kimondhatlan éleslátású fiatal nő , a mellett ügyes, alattomos, sőt politikus is, ha kedve van hozzá! Ekkor elgondolkozott, vájjon mit szólna ideges töprengéseihez az önálló gondolkozású bájos Hai miss Homnor. Biztosan nem mondana mást, mint azt, hogy meg nem foghatja miért bántaná Lionelt az a körülmény, ha miss Burgoyne mégis jelennék az Aivron völgyi vadászkastélyban. »Ön teljesen független, — mondaná, —s Miss Burgoyne látogatása Lady Adelát illetné és nem önt. Aztán mit törődik ön azzal, ha az emberek önt egy vándor színész társaság tagjának tekintik? Hiszen csak a saját véleménye bírhat önmaga előtt értékkel; az öntudat a fő, az emberek gondolják azt, amit nekik tetszik. Ki az ön helyzetét olyan balul ítélné meg, az csak bolond lehetne, már pedig miért törődnék ön pillanatig is a bolondok véleményével ? Legyen az ember hű önnön magához, a többi mellékes. Lionel kitapasztalta a gyakori érintkezés és csevegés alatt Miss Cunningham Honnor gondolkozásmódját és életnézeteit. A viharos zord időt csendes szép napok váltották fel, a folyó tiszta sima tükre ismét vidáman folydogált, a nap arany sugarai kaczérkodtak a gyöngyöző habokkal. Annyira verőfényes, derült volt az ég, hogy a halászat eredményéhez csak kevés kilátás lehetett. Cunyngham Honnor mindamellett kiment halászni, mert ő minden időben szívesen időzött a folyam partjain és Lionel kíséretét is mindenkor szívesen fogadta; mivel azonban néha órákig is kellett lesni, míg egy felhő elvonul, Lionelnek elég alkalma volt kipuhatolni a fiatal leány gondolkozásmódját. Mert miss Homnor nyíltan és természetesen szokott beszélni ama kényszerült tétlenség ideje alatt, egy-egy elejtett szóból, vagy nézetnyilvánításból Lionel tehát azt is megítélhetni vélte, hogy sokkal több gyöngédség, nőiesség és érzés rejlik a bájos fiatal hölgyben, mint amennyit nála feltételezett. Miss Hornor mindenesetre tartózkodó volt vele szemben mindig, mert úgy látszik, felfogta mennyire érzékeny Lionel némely tekintetben; épp azért nagyon tapintatosan nyilatkozott előtte a színészi hivatásról is. Mi valamennyien műkedvelők vagyunk, Mr. Moore, — monda a fiatal leány egy napon. — S a hivatottaknak nem volna szabad túl szigorúan bírálni bennünket. — Nem tudom kitalálni, miben lehet ön műkedvelő — szólt Lionel arra gondolva, milyen távol tartja magát a fiatal leány művészetpártoló sz ernőinek zenéjétől, festészetétől vagy irodalmi működésétől. — Amihez ön kezd, azt mind tökéletesen szokta végezni. Miss Homnor elnevette magát. — Hiszen soha se látott a háló kivetésénél egyébbel foglalkozni — mondá — és ha a halán A függetlenségi és 48 as párt körében, mint a »B. H.« értesül, bizonyos forrongás van, különösen a fiatalabb tagok között. Ezúttal nem elvi differencziákról van szó, sőt e tekintetben a párt tömörebb, egyetértőbb, mint bármikor volt. Hanem szó van igenis arról, hogy a párt legyen elevenebb, tevékenyebb úgy a választókkal való érintkezésben, mint a parlamenten belül való szereplésben. E végből sokan kívánatosnak tartják, hogy — épp úgy, mint a szabadelvű és a nemzeti pártnál — a pártklub elnöksége s a párt parlamenti vezetése külön-külön kézbe jusson. Hogy egy ember e két feladatnak, ily nagyszámú párt körében, a legjobb akarat s a legkiválóbb egyéni tulajdonságok mellett sem képes tökéletesen megfelelni, azt egyebek mellett bizonyítva látják az imént lefolyt választásoknál, amelyek révén a párt számbeli ereje növekedett ugyan, de nem olyan mértékben, aminőre mozgékonyabb központi vezetés mellett joggal számolni lehetett. A két rendbeli vezetés kettéválasztásának e tendenciájával kapcsolatosan mind nagyobb tért hódít az az óhajtás, hogy Ugronékkal ismét össze lehessen kötni a megszakadt kapcsokat. Határozott lépések sem egyik, sem másik irányban nem történtek ugyan meg, de e tervek tényleg felmerültek s a függetlenségi képviselők magánbeszélgetéseiben az első helyet foglalják el A pénzügyi bizottságból. A képviselőház pénzügyi bizottsága Wahrmann Mór elnöklete alatt tartott mai ülésében megkezdte az 1892. évi állami költségvetés újonnan való tárgyalását az u. n. kisebb tárczák előirányzatával. (előadó Dániel Ernő.) Az állandó országház építési költségvetésénél ,ely kérdést intéz az iránt, lehetséges lesz-e a millenium alkalmával ünnepélyes ülést tartani az új országházban ? Dr. Szapáry Gyula miniszterelnök válaszolja, hogy minden kilátás meg van arra nézve, hogy a millenium alkalmával egy csarnoka az új országháznak rendelkezésre álljon. A közösügyi kiadásoknál Helfy felveti a kérdést, vájjon a múlt országgyűlés delegácziójának munkálata irányadó lehet-e a jelen országgyűlésre nézve? Szóló azt tartja, hogy nem, s hogy a közösügyi kiadásokat előbb a jelen országgyűlés által kiküldendő delegácziónak kellene megszavaznia. — Pázmándy felemlíti, hogy a külügyi szolgálatban alkalmazottaknak legfeljebb 7%-ka a magyar, s hogy a közös diplomáczia a külfölddel szemben úgy tünteti fel a dualizmust, mintha csak holmi lokális autonómia lenne. Szapáry Gyula*gr. miniszterelnök Helfy kérdésére azt válaszolta, hogy a delegáczió határozatait a költségvetésbe iktatni nézete szerint nemcsak lehet, de az 1867. XII. t.-cz. azon rendelete folytán, mely szerint évenkint egy delegáczió küldendő ki, más eljárás nem is volna lehetséges. A törvényhozás hozzájárulási joga, amint arról a jelen tárgyalás is tanúskodik, teljesen meg van óva. Ami Pázmándy felszólalását illeti, indokolt az a megjegyzés, hogy a külügyi szolgálatban aránylag kevés magyar ember van alkalmazva, de ennek oka az, hogy kevés számmal jelentkeznek. A külügyminiszter készségét jelenti ki a delegáczióban arra nézve, hogy örömest alkalmaz minél többet s felhívást is intézett a magyar ifjúsághoz, hogy minél nagyobb számmal jelentkezzenek. Ami a czimerkérdést illeti, ez még nem nyert végleges megoldást, erre nézve még folyamatban vannak a tárgyalások. Puszky Ágost a közösügyi kiadásokra nézve nem oszthatja Helfy nézeteit, utalva a ház bizottságai s a regnikolaris bizottságok közti külömbségre s az 1867: XII. t.-cz. 41. §-ára. Széll Kálmán kimutatja, hogy a törvény e kérdésre nézve egészen világosan intézkedik, s hogy a mandatarius befejezett működése után a mandans megszűnvén, ez a határozatok törvényességére nem lehet visszaható erővel. Szögyény miniszter megjegyzi Pázmándy kérdésére, hogy valahányszor kellő képesítéssel ellátott magyar ember a külügyminisztériumnál szolgálatra jelentkezett, mindig készséggel alkalmazták s mindig az volt a panasz, hogy nem jelentkeznek elegendő számmal. A külföldi képviselők a legszigorúbban utasítva vannak csakis azon elnevezés használására, amely a dualismusnak megfelel. A czimereken használt felirat teljesen megfelel a közjogi helyzetnek. Ami a czimerkérdést magát illeti, minthogy nincs közös czimer megállapítva, az e tekintetben fennforgó anomáliák nem is voltak eddig orvosolhatók. Pázmándy nem akar közös czimert s nagyon sajnálná, ha az általa felvetett kérdések megoldása ehhez köttetnék. Helfy kétségtelennek tartja, hogy azokon, amiket Pázmándy felhozott, minél előbb segíteni kell. A delegáczió határozatait illetőleg szóló továbbra is fentartja kifejtett nézetét. A miniszterelnöki tárcza költségvetésénél Pázmándy kérdést intéz a fiumei kormányzó lemondására vonatkozólag. Szapáry Gyula gr. miniszterelnök válaszolja, hogy amit erre nézve múlt évi október hóban mondott, az teljesen megfelelt az akkori helyszenek, azt most is fentartja. A bizottság változatlanul megszavazza az u. n. kisebb tárczák költségvetését. Tárgyalás alá vétetvén a belügyi tárca költségvetése (előadó Pulszky Ágost) a közbiztonsági kiadásoknál Pázmándy óhajtja, hogy a miniszter terjeszszen elő jelentést az ország közbiztonsági állapotairól, mert a bizottság előtt fekvő adatokból nem lehet ezen állapotokat megismerni. A csendőrség jelen szervezetében és létszámánál a legprimitívebb igényeknek sem felel meg. A kóbor czigányság ügyének szabályozása iránt törvényjavaslat előterjesztését óhajtja szóló. Jekelfalussy min. tanácsos megjegyzi, hogy mind a csendőrség, mind a rendőrség tevékenységének minden főbb mozzanatáról részletes kimutatások állanak rendelkezésre. Részletes felvilágosításokat ad szóló a csendőrség viszonyairól, kiemelve, hogy minden, ami a közbiztonság fejlesztése érdekében szükséges, megtörténik. Pázmándy hangsúlyozza a csendőrség nagyobb mérvű szaporításának feltétlen szükségét. Dr. Szapáry Gyula miniszterelnök válaszolja, hogy a szaporítás szükségéről meg van győződve a minisztérium is s meggyőződésének már kifejezést is adott, hogy egyszerre nagyobb ugrás nem történik, az a czélszerű kitanítás érdekében van. Vannak a közigazgatás ezen ágának hiányai s ezeken segíteni is kell, de ez nem történhetik pusztán a csendőrségi intézmény keretében, hanem elsősorban a közigazgatás reformja által, amely a kormány törekvéseinek állandó czélját képezi. A fővárosi rendőrségnél Pázmándy szintén részletes jelentés előterjesztését sürgeti. Felvilágosítást kér a prostituczionális ellenőrzésről s annak eredményeiről, s a rendőrorvosok jövedelmi viszonyairól. Szükségesnek tartja kisebb rendőrbiztosi kerületek létesítését s a bejelentési rendszer czélszerű reformálását a fővárosban külön központosított csendőrcsapat felállítását s azt hogy a főkapitány ne legyen minden apró kérdésben a minisztériumtól függővé téve. Jekelfalussy m.tanácsos válaszolta, hogy a törvény által megállapított hatáskörében a főkapitány teljesen önállóan minden ingerenczia nélkül jár el. A rendőrbiztosságok s a központosított rendőrség, habár más elnevezés alatt, tényleg fennállanak. Gr. Szapáry Gyula m.-elnök késznek nyilatkozik a jövő költségvetés alkalmával s azzal kapcsolatban a fővárosi rendőrség állapotát feltüntető jelentés előterjesztésére. A bizottság változatlanul megszavazván a tárcza költségvetését, pénteken i. e. 10 ó/a órára tartandó ülésre kitűzi a kereskedelmi, földmivelési és közoktatási tárca költségvetésének tárgyalását. Ezzel az ülés véget ért. Megyék és városok. Debreczen város háztartása. Debreczen város két év alatt két millió forint kölcsönt vett fel különféle építkezésekre, aminek laktanya, közkórház sat. E kölcsön erősen éreztette hatását Debreczen város házi pénztári forgalmának alakulására. A bevételek és kiadások, noha a nagy kölcsönnek még csak — aránylag — kis része lett folyósítva és a különféle középítkezések tavaly csak részben indultak meg, felülemelkedtek a két millió forinton, úgy, hogy a költségvetési előirányzatot kerek egy millióval múlják felül . A már lezárt pénztári napló szerint ugyanis Debreczen város bevétele 3.061909 frt l*/2 kr, a kiadása 3.059822 frt 45 kr; a pénztári felesleg tehát 2086 frt 561/a kr. KÜLÖNFÉLÉK. — márcz. 2. A hiv. lapból. Rendjeladományozás. A király Mikó Bálint főrendiházi tagnak és Csik vármegye főispánjának, a magyar-román határvonalon eszközölt határvizsgálat körül királyi biztosi minőségben teljesített kiváló szolgálatai elismeréséül, a Lipót-rend lovagkeresztjét adományozta. Miniszteri elismerés- A vallás- és közoktatásügyi miniszter, gr. Zichy Ágostonné született Wimpffen Hedvig úrnőnek, ki a fiumei »Asile Clotilde« óvoda kisdedei számára az elmúlt évben karácsonyfát állitott fel, s ugyanekkor 300 frt értékű adományt osztott ki, s elismerő köszönetét nyilvánította. Kinevezések. Bibi Géza nagy-szentmiklósi kir. járásbirósági aljegyzőt a zombori kir. törvényszékhez jegyzővé, Haydn István pozsonyi kir. törvényszéki joggyakornokot a malaczkai, ifj. Kósa Károly bajai kir. járásbirósági joggyakornokot a zsombolyai és Dobos Antal bajai kir. járásbirósági joggyakornokot a zentai kir. járásbirósághoz aljegyzőkké, s Brassó ván Szilárd temesvári kir. járásbirósági birnokot, a pancsovai kir. törvényszékhez — egyelőre ideiglenes minőségben — írnokká nevezték ki. Áthelyezés. Tóth Ignácz sárbogárdi kir. járásbirósági végrehajtót a szegzárdi kir. járásbirósághoz, Babik József eperjesi kir. kath. főgimnáziumi rendes tanárt, saját kérelmére, ugyancsak rendes tanári minőségben a beszterczebányai kir. kath. főgimnáziumhoz, és Panghy Inácz malaczkai kir. járásbirósági aljegyzőt, a pozsonyi kir. törvényszékhez helyezték át. Alapszabály-megerősítés. A lőcsei magyar szmártoló egyesület alapszabályait a belügyminiszter jóváagyta. Névváltoztatás. Dr. Herskovits Leo (Budapest) >Havas«-ra változtatta nevét. A primási udvarból. Vaszary Kolos herczegprimás egyelőre nem hagyja el a fővárost s valószínűleg csak a húsvéti ünnepekre utazik vissza székvárosába. Jelenlegi itt tartózkodása összefüggésben van egyházpolitikai kérdésekkel is s Csáky Albin gróf, vallás- és közoktatásügyi miniszter gyakori látogatásokat tesz az egyházfőnél, minden alkalommal hosszasan tanácskozván vele. A herczegprimás idejének legnagyobb részét most is visszavonulva tölti s állandóan dolgozik a nagyon felszaporodott ügyiratokon. A primási udvarból dr. Kohl Medárd titkáron kívül itt tartózkodik Csernoch János esztergomi kanonok is, aki, mint az egyházmegyei iroda főnöke, az egyházmegye ügyeiről referál a herczegprimásnak, nehogy ezek fennakadást szenvedjenek. Zskay Antal jogtanácsos s Laskay Ferencz uradalmi igazgató szintén a prímás környezetében vannak. Uj kamarás. A király herczeg Fürstenberg Károly Emil 11. számú dsidásezredbeli tartalékos hadnagynak a kamarási méltóságot adományozta. Gr. Csáky Fraknói Vilmosnak. Gr. Csáky Albin miniszter a következő levelet intézte Fraknói Vilmos püspökhöz : »Jól esett értesülnöm, hogy méltóságod Rómában saját vagyonából magyar történelmi és művészettörténelmi intézetet építtet magyar történetbúvárok, de egyszersmind az egyetemes történelem, a régiségtudomány és a művészettörténelem öt magyar munkása számára. Sokkal jobban méltányolta egész közvéleményünk méltóságod tudományszeretetének, nemzete iránt érzett nemes hálájának és nagylelkű áldozatkészségének ezen újabb fényes jelét,mintsem hogy megkísérlem akarnám a méltóságod nagy nevéhez méltó szép alapítvány jelentőségét és a magyar történelem jövőjére nézve beláthatlan nagy horderejét itt fejtegetni, de szükségét érzem én is annak, hogy kifejezést adjak azon nagy hálának, mely mindannyiunkat eltölt méltóságod irányában, a kinek a magyar tudományosság és művészet szivén fekszik és a melyek most alapítványa következtében Rómában is egy örök időre szóló erős oszlopot nyertek. Fogadja méltóságod igaz őszinte tiszteletem kifejezését, melylyel vagyok gróf Csáky Albin s. k.