Pesti Napló esti kiadás, 1892. május (43. évfolyam, 122-151. szám)

1892-05-02 / 122. szám

kimondja a bizottság, hogy e javaslat előterjesz­ , tése alkalmával egyúttal azt is javasolni fogja a közgyűlésnek, hogy fővárosi telket ezentúl csakis közczélokra fognak adományozni. R­á­c­z Károly­­ biz.­tag azt a kérdést intézi az elnökséghez, hogy a villámvilágítási kérdés ügyében folytatott ta-­­­nácskozásokat rendelkezésére bocsátják-e idején a bizottság tagjainak, s hogy szándékozik-e e kérdés tárgyalására egy külön bizottsági ülést összehívni. A polgármester mind a két kérdésre megnyugtató­­lag felel. A­r­k­a­y Sándornak arra a kérvényére, hogy a neki átengedett telek árát szállítsák le, a telekeladó bizottság azt indítványozza, hogy a te­lek négyszögöle 5 frt helyett 4 frtért adassák át, a­mihez a bizottság is hozzájárult. Több jelenték­telen ügy letárgyalása után az ülés véget ért. Jegyző-jelölés: A negyvenötös választmány vasárnap délelőtt ülést tartott, a­mely alkalommal az egyes kerületek bejelentették a jelöltjeiket a legközelebbi II. oszt. tanácsjegyző-választásra. E szerint az I., II., III., IV., V., VI. és VII. kerüle­tek Némedy Jenő III. oszt. tanácsjegyző mel­lett nyilatkoztak, a VIII. és IX. kerület pedig H­a­n­v­a­i Sándor III. oszt. tanácsjegyző mellett. A főváros közgyűlése. A főváros törvényható­sági bizottsága e hó 4-ikén — szerdán — közgyű­lést tart, a­melynek tárgysorozatáról fölemlítjük a következőket: egy II. oszt. tanácsjegyzői állásnak választás útján való betöltése. — A lipót-utczai uj városháza megbővitésének ügye. — A siketnéma gyakorló iskola állandósitása s a költség megsza­vazása. — Több jótékony és közhasznú intézet se­gélyezése. — A Rókus-kórház helyére építendő uj kórház­ programmja. — A főváros közoktatásügyé­nek fejlesztésére irányzott több rendbeli javaslat. KÜLÖNFÉLÉK. — máj. 2. A hiv. lapból. Uj titkos tanácsos. A király gróf Thur­n-V­alsassina Duglas János cs. és kir. ka­marásnak és szolgálaton kívüli századosnak, a titkos ta­nácsosi méltóságot adományozta. Rendjeladományozás. A király T­a­n­f­i Gusztáv földmivelésügyi miniszteri osztálytanácsosnak, az orszá­gos lótenyésztés ügye körül hosszú időn át kifejtett buzgó és sikeres tevékenysége elismeréséül, a harmad osztályú vaskorona-rendet adományozta. Kinevezések. Höcker Ottó miniszteri fogalmazót miniszteri titkárrá, Mraovics György végzett gim­náziumi tanulót és adóhivatali jelöltet, a glinai kir. adóhivatalhoz fizetéstelen adóhivatali gyakornokká, Szendrődy Dénes szegzárdi kir. törvényszéki jog­­gyakornokot a tamásii kir. járásbírósághoz, és Gyük Ferencz makói kir. járásbirósági joggyakornokot a szeg­zárdi kir. törvényszék­hez aljegyzőkké nevezték ki. Áthelyezések: Dregen Lajos tamásii kir. járásbi­rósági aljegyzőt a szegzárdi kir. törvényszékhez és V­a­­s­a­s Ernő Géza trencséni kir. törvényszéki írnokot, a baáni kir. járásbírósághoz helyezték át. Véglegesítések: Hoffbauer Antal aszódi kir. ja­­vitó-intézeti ideigl. minőségű gondnokot, Müller Mór soproni kir. országos fegyintézeti ideigl. minőségű gond­nokot, Schmidt Bertalan m.-szigeti állami tanítóké­­pezdet gyakorló iskolai tanítót, Wolf Ádám gyülvészt áll. el. iskolai rendes tanítót, Kemény Etelka szász­­sebesi állami elemi iskolai rendes tanítónőt jelen állá­sukban véglegesítettek. József Ágost föherczeg mint vadász. Székely- Udvarhelyről táviratoztak, hogy József Ágost föherczeg a Hargita-hegységében már három fald­­kakast lőtt 6000 láb magasságban fekvő hó­regió­­ban. A vadászat még pár napig fog tartani. Személyi kir. Szögyény-Marich László, a király személye körüli miniszter tegnap este Budapestről visszautazott Bécsbe. — Dr. Mangold Henrik kir. tanácsos rendes fürdőorvosi működését (az idén 33-adszor) már megkezdte Balaton-Füreden. József főherczeg és a bécsi színészkiállítás. A kiállításon berendezett idegenek­ termének be­járata felett, a földteke minden oly népének nyel­vén, a­mely az Írásig fejlődött, a következő fel­írás lesz olvasható: »Idegenek terme — szabad bemenet.« Ilyen formán a kiállításon szemünk elé tárul a világ összes idiómáinak gyűj­teménye. Érdekes az, hogy a rendezőség József főherczeget kérte fel a felírás lefordítására: a ma­gyar-, német-, cseh- és török-czigány nyelvre. Az uj munkácsi püspök beiktatása. Firczák Gyula, az uj munkácsi püspök beiktatása tegnap történt meg impozáns fénynyel Ungvártt. A püspök kilencz órakor indult el palotájából fényes egyházi ornátusban, papi kísérettel a hívőkkel zsúfolásig tele templomba, a­hol aztán az előirt imádságok elmondása után elfoglalta püspöki trónját. Ezután Gebe püspöki helynök üdvözölte s elrendelte a ki­rályi kinevezés, a pápai bulla és a püspöki fölszen­­telésről szóló okmány felolvasását. Ezek megtör­ténte után ugyancsak a helynök hosszabb magyar beszédet mondott, melyben átadta a főpásztort megillető jogot és hatalmat s egyúttal bemutatta a káptalan és a papság hódolatát. A püspök a meghatottságtól eleintén halk hangon kezdett fe­lelni, hangja azonban fokozatosan emelkedett s csengővé vált, midőn fogadást tett, hogy az egy­ház, a hívők és a haza iránt való kötelessé­geit mindenkor legjobb tehetsége szerint telje­síteni fogja. A püspök magyar nyelven mon­dott lendületes beszéde igen nagy hatást gya­korolt a hallgatóságra. Most került sorra a püspöki mise, melynek végeztével Firczák püs­pök kíséretével együtt palotájába vonult. — Délután 2 órakor ebéd volt a püspöki palotában, melyre hivatalos volt Drohobeczky püspök, a megye, a katonaság, a papság és a város előkelő­ségei. Az első felköszöntőt Firczák püspök mondotta a királyra, a hazára és a kormányra. — Felköszöntőket mondottak még: Drohobeczky püs­pök, Farkas főkapitány, Hehelein. A beiktatás alkalmából számos üdvözlő levelet és táviratot ka­pott a püspök. Firczák az egyházmegyei alapok­nak, a városi és megyei egyleteknek 6000 forintot adományozott. Jubileum: Esterházy Móricz gróf főispán­nak, mint a megyei gazdasági egylet elnökének 10 éves jubileumát — amint táviratilag értesülünk — nagy lelkesedéssel ülték meg Veszprémben. A díszgyűlésen K­e­m­e­n­e­s Ferencz apátkanonok alelnök tartotta az üdvözlő beszédet, mely roppant hatást keltett. Id. P­u­r­g­­­y Sándor indítványára a beszéd ki fog nyomatni. Esterházy zajos hatást keltve válaszolt. Gr. Bethlen András földműve­­lésügyi miniszternek üdvözlő táviratát — F­i­á­t­h Pál b. indítványára — a diszgyülés táviratilag köszöni meg. Esterházy gróf ma ebédet adott. — Holnap megyei közgyűlés lesz. Egy emigráns tábornok levele. A magyar ör­mények­­büszkesége. Czetz János tábornok, Bem táborkar­i főnöke, ki most Buenos-Ayresben a ka­tonai isz­­ola igazgatója, az alábbi levelet intézte Szongott­i Kristófhoz, az Armenia szerkesztőjéhez: »Tisztel ’­ honfitárs és barátom ! Az Armenia feb­ruári füzetében láttam munkám második részéhez csa­tolt jegyzetét, melyben azon szives óhajtásának ad egy kifejezést, hogy vajha személyesen is megismerkedhet­­hetnénk hazámba visszatérésem által. Teljes fszivem­­ből köszönöm kedves szerkesztő úr e kegyes meg­emlékezést ; meg lehet győződve, hogy legforróbb óhajtásom már évek óta az, hogy halálom előtt legalább még egyszer viszontláthassam édes hazá­mat, szülőföldemet és édes­atyám és anyám sírjain imát emelhessek a Mindenhatóhoz. De egyrészről a csa­ládi viszonyok, más részről a vagyont illető azon ret­tentő szomorú állapot, mely az utóbbi két év óta ebben az országban uralkodik, nem engedik, hogy tervemet valósítsam. Nem vesztem el azonban minden reménye­met, hogy már a közel­jövőben — a körülmények ja­vulván — lesz alkalmam önnek és többi bajtársaimnak kezet szorítani s megköszönni egész lelkemből szives megemlékezéseit. Addig is fogadja, kedves szerkesztő­tulajdonos barátom őszinte hazafius tiszteletem. Czetz János magyar tábornok.« Az ügyvédek mozgalma. A budapesti ügyvédi kamara, elnökének, dr. R­o­z­g­o­n­y­i Jakabnak az ügyvédek megélhetése dolgában tett indítványá­nak tárgyalására rendkívüli közgyűlést h hívott össze, a­melyet május hó 15-én tarta­nak meg. Kossuth Lajostól tegnap nagyérdekű levél ér­kezett Helf­y Ignácz országgyűlési képviselőhöz­­eyúttal megküldötte iratai negyedik kötetének egy részét is. E levél arról tesz tanúbizonyságot, h­ogy Kossuth Lajos nem csupán jó egészségben van, de munkaerejét is teljesen bírja s szorgalma­san dolgozik iratai negyedik kötetén. A negyedik kötet egy részét Kossuth Lajos már beküldötte s abból egy részletet a levéllel együtt holnapi szá­munkban közlünk. A győri püspök jubileuma. Zalka János dr. győri megyés püspök huszonötéves püspöki jubi­­lumának megünneplése azzal kezdődött ma, hogy a jubiláns püspök a győri szt. Orsolya-rendi apá­­czáknak a jubileumra készült iskoláját felszentelte s átadta rendeltetésének. A felavatási ünnepélyt megelőzőleg a püspök 20.000 forintos alapítványt tett a győri elemi iskolák javára. A »Reichswehr« konfiskálva. A »Reichswehr« czimü katonai lap május elsői számát »1. Máj.« czimü vezérczikke miatt, melyben az irányadó ka­tonai köröket éles hangon megtámadja, a bécsi ügyészség konfiskálta. Gyilkosság egy lőpormalomban. Borzasztó gyil­kosság történt tegnap az Eperjes közelében levő Gulyvész községben. Az ottani lőpormalomba, mely Bouchard kassai kereskedő tulajdonát képezi, éjfél tájt négy álarczos rabló tört be s az alvó molnárnét csákányokkal agyonverték. Férje, ki már jóval meghaladta a hetven esztendőt, hallva : feles­ége segély kiáltásait, menekülni akart, de a rablók hozzá is betörtek és csákányokkal és ké­sekkel szurkálták össze vissza, míg csak össze nem rogyott. A szomszéd házban lakó Karap molnár hallotta ugyan a zajt, de nem mert kimenni, mert nem volt fegyvere. Hogy mégis figyelmet kelt­sen, az udvarán levő kazalt felgyújtotta. S ez látott is. A tűz láttára a rablók elmenekültek. Karap ekkor átment a malomba s látván a rab­lók vérengzését, Eperjesre sietett, honnan csend­őrökkel és orvossal tért vissza. Az asszony azon­ban már halva volt s az öreg molnár életben ma­radásához sincs sok remény. A rablók valószínűleg azért törtek be a malomba, hogy a munkások heti bérét elvigyék. Pénzt azonban alig találtak, mert a molnár szombaton kifizette a munkásokat. A szek­rényben levő hatezer forintos takarékpénztári köny­vet a rablók nem vitték el. Európa lakossága. Levasseur számításai sze­rint 1876-ban 347 millió, 1890 végén pedig 361 millió ember lakott Európában. Németország orvosainak száma. 1891-ben 20223 orvos működött Németországban, 1383-al több mint 1890-ben. Poroszországban volt 11123 orvos (1890- ben 10784), a szaporodás tehát 345. Berlinben 1615 az orvosok száma, 203-al több, mint 1890-ben. Ba­jorországban van 2219 orvos és 2346 chirurgus. Szászországban 2516 orvos, Württenbergben 690 orvos és 305 chirurgus, Badenben 608 orvos, Hes­­senben 496, Mecklenburg-Schwerinben 225, Ham­burgban 376, Elsasz-Lotharingiában 577 orvos. A vitatin. Oroszországnak is meg van már a maga koch­ja és tuberklum­ja. A feltalálót Gatcs­­kovszky­nak hívják, az orvosságot pedig szerényen vitatianak. Az orosz hírlapokban sokat olvashatni az új orvossággal elért csodálatos eredményekről. Az orvosság valóságos panacea, amely meggyó­gyítja nemcsak a tüdővészt, hanem a sárgaságot, a hátgerinczsorvadást, a veszettséget is, azonkívül kitűnő antisepticum stb. Hogy a vitalinnal való befecskendések bámulatos analeptikus hatásúak, azt "Wagner m­r. leírja az orosz Novoje Vremja-ban. Gatcskovszky, a feltaláló, állítólag 6 évig fárado­zott az orvosság készítésével, összetételét azonban titokban tartja. »A sztrájkoló tenger.« Mulatságos jelenet játszódott le a napokban Francziaország egyik vidéki színpadán. Shakespeare »Vihar«-ja volt előadásra kitűzve. A ten­geri hullámokat 15 statiszta játszta, a­kik a tenger-zöld színre festett lepel alatt voltak elrejtve s mozgásukkal idézték elő a tenger hullámzását. E munkáért a statisz­ták egy márka honoráriumban részesültek. Miután azon­ban a színház bevételei az utóbbi időben nagyon meg­csappantak, az igazgató a munkadijat 50 centimesre re­dukálta. Ez ellen »fellázadtak« a tenger összes lakói s el­határozták, hogy előadás közben cserben hagyják az igazgatót. Midőn a kulisszák mögött megindult a meny­dörgés s a villámok czikkázni, a szél zúgni kezdett, a tenger csendes maradt. A rendező homlokán gyöngyö­­zött a verejték a dütöl s félelemtől s rögtön a hullámok alá ment s megparancsolta, hogy »dagadjanak« és »zúg­janak.« A tenger azonban nem mozdult ennek a Nep­­tunnak a szavára. Egyszerre az egyik sztrájkoló fel­emelte a vásznat s odasugta a rendezőnek: »Akar 30 szántimmal többet adni ?« — »Nem, de tízzel igen.« A tenger rögtön tükörsima lett. A közönség óriási ka­­csagásba tört ki. — »Ad 30 szántimmal többet ?« — kérdé ismét az egyik sztrájkoló. — »Nem, de 20 szántim­mal igen.« — A tenger kissé háborogni kezdett, mintha csak hús esti szél fujdogálva. »Adok 25 szántim­mal többet« — mondá a kétségbeesett rendező. A hullámok nagyobbak lettek, mintha csak déli szél ka­varta volna fel őket. De erre már a nézőtéren tört ki a vihar. Ki fütyült, ki pisszegett. »Vigye az ördög, adok 30 szántimmal többet« — mondá a rendező — de jaj nektek, ha nem lesznek jók a hullámok.« S a tenger háborogni kezdett, mintha csak vihar korbácsolta volna fel, dörgött az ég, zúgott a szélvész s czikkáztak a villámok. Egyszerre azonban lecsendesedett a tenger, a vászon megrepedt s mind a 15 statiszta a színpadra bukott, így végződött a »vihar.« Helyi hírek. A kórházak vasárnapja. A szamaritánus egye­sület a kórházi betegek számára ma tartotta jóté­kony gyűjtését a főváros templomaiban. A legne­vesebb egyházi szónokok működtek közre s a tár­sadalom legelőbbkelő hölgyközönsége gyűjtötte valláskülönbség nélkül a szeretet filléreit. Az eredmény azonban nem volt oly fényes, mint a múlt évben, bár azért kielégítőnek mondható. En­nek oka pedig főleg a kedvezőtlen idő, mely nem­csak a kirándulásokat tette tönkre, hanem a tem­plomi közönséget is visszariasztotta. De oka volt némileg a kellő előkészület hiánya is, mert a kö­zönség legnagyobb része nem volt kellőleg tájé­kozva a dologról. Nem ártott volna a nevesebb szónokok szentbeszédeire előre felhívni a közfi­gyelmet. Talán ez esetben Schlauch se beszélt volna oly gyér közönség előtt az egyetemi tem­plomban. A tudós nagyváradi püspököt fő­leg az arisztokráczia hallgatta nagy figyelemmel. A középosztály főleg a ferencziek és a szerviták temploma között oszlott meg s az elsőben Hock János országgyűlési képviselő, az utóbiban pedig Wolafka Nándor osztálytanácsos tartotta beszéd­jét. Talán Hock Jánosnak volt még a legnagyobb közönsége s a hírneves egyházi szónok mai beszéd­jében igazán remekelt. Már maga e beszéd témája a legaktuálisabb kérdéssel, a munkásmozgalmak­kal foglalkozott, melynek gyógyszerét a törvény­­hozás munkásságán kívül a társadalmi jótékonyság és a felebaráti szeretet gyakorlásában óhajtja fel­találni. Igaz és mély hatást gyakorolt főleg emel­kedett szónoklatának befejező részével, midőn a kórágyon sínylődő betegek nyomorának enyhíté­sére hívta fel az irgalmas Isten nevében a hívek könyörületét. Mint értesültünk, a szentbeszéd, ugyancsak a kórházak betegsegélyző egyletének javára, nyilvánosságot fog látni. Wulf-czirkusz. Az esős május elseje mindenkit fedél alá hajtott tegnap, ennek volt köszönhető, hogy minden színháznak, látványosságnak és ál­talában a mulató helyeknek óriási közönsége volt. Zsúfolt köröndben kezdték meg tegnap az előadá­sokat az állatkerti Wulf-czirkuszban is. A tegnap bemutatott személyzet és produkc­ióik ezúttal is elsőrendű rovartársulatra vallanak . Wulf ezút­tal még többet, még érdekesebbet nyújt, mint a megelőző évek alatt.­­ Különösen tetszet­tek a tegnapi műsorból az O­s­­­a­r­a-csoport lég­gimnasztikai mutatványai, Michael és Sandro equilibristák, egy lovarnő szilaj lo­vaglása, hűséges dogja által kísérve, valamint kielégítettek a személyzet többi részének produk­­c­iói is. Igazán szemkápráztatók voltak a Wulf által vezetett mutatványok : ötven csödör körbe­futása, nyolcz arab telivér csödör nagy tanu­lékonyságra, erős dresszúrára valló bemutatása. Az iskolalovaglásban De Busc k. a. tűnt ki, a­ki szép és elegáns lovarnő. Ügyesek a bohóczok is. A czirkusz mindenesetre élénk érdeklődésre szá­míthat. Munkás-matinéé. A Fischer J.-féle porczelán és majolika gyár munkásai a gyári alkalmazottak számára alakított szak- és szépirodalmi könyvtár javára a gyár egyik tágas termében matinét rendeztek, melyen az alkalmazottakon kívül a gyáros családja és nagyszámú intelligens közönség is részt vett. S­chilinger Zsig­­mond, a gyár egyik technikai vezetője megnyitó beszé­dében elítélte a munkások utczai mozgalmát és tiltako­zott az ellen, hogy a mozgalomban résztvevő munká­sok az összes budapesti munkások képviselőinek tekin­tessenek. A műsort, mely zene, szavalat, ének- és színi előadásból állott, az összes szereplők kifogástalanul ad­ták elő. A szépen sikerült ünn­epély, mely 10 órakor kez­dődött, délutáni egy órakor ért véget. Bibliai előadás laterna magica kíséretével, az utolsó ezen szezonban. Tartotik kedden este 7 órakor a Hold-utczai iskolaház (17. sz.) dísztermében, öngyilkos öregasszony. Ingót Mária 62 éves ápolónőt, ki legutóbb a barokkórházban mint kise­gítő volt alkalmazva, vasárnap reggel vng­ utcza 5. sz. a. szobácskájában halva találták. Az öregasszony holtestét a rendőrorvos megvizsgálta, s konstatálta hogy még az este, vagy az éjjel folyamán karbol­savval megmérgezte magát. Ezt nemcsak a visz­­szamaradt méreg, s a tetem száján látható égési sebek is bizonyítják, hanem a következő levél, me­lyet asztalán találtak: »Bocsássanak meg, hogy kellemetlenséget okoztam, de máskép nem te­hettem. Egész életem csupa szomorúság, élet­­mnotta lettem. Mindez ideig senkinek adósa nem vagyok, de ezután koldus nem akarok lenni s ezért halok meg. Rokonaimnak megírtam tettemet, a­kik csak örülni fognak pusztulásomon.. Ingst Mária«. A szerencsétlen az utóbbi időban oly sanyarú anyagi viszonyok között élt, hogy néha még kenyérre sem tellett, alamizsnát pedig nem fogadott el senkitől. Holttestét a törvényszéki or­vostani intézetbe szállították. Öngyilkossági kísérlet Stocker József 41 éves selyemfestő vasárnap délelőtt Csillag­ utcza 7 számú lakásában bal halántékába lőtt. A mentők eszméletlen állapotban vitték a Rókus­ba. Vérengző férj, Tóth István rákospalotai földműves tegnap délután összeveszett a feleségé­vel. A mindegyre hevesebbé vált családi vihar fo­lyamán oly mértéktelen dühbe jött, hogy baltát ra­gadott és hatalmas csapást mért az asszony fejére. A súlyos csapást csupán a vastag hajfonatok mér­sékelték, mindamellett veszélyes sérüléseket szen­vedett. A rendőrségnél önként jelentkező férjet letartóztatták, sebesült nejét pedig lakásán ápolják. Kifogott holttest. Az összekötő vasúti híd budai oldalán, teljesen feloszlásnak indult férfi-holttestet fogtak ki a Dunából. Ruházata után ítélve, a férfi a munkás­osztályhoz tartozót, életkora meg nem állapítható. Bonczolás végett a köztemető halottas házába szállították. Nagy gyárégés a fővárosban. Hihetetlen gyorsasággal járta be május else­jén, a déli órákban az a rémhír az egész fővárost, hogy a külső váczi­ úti gyártelepek, a nussdorfi park környékén, lángban állnak. A hir, mint ren­desen, most is túlzott volt, de a veszedelem a va­­lóságban is nagy volt. A rémhír hallatára óriás em­bertömegek vonultak ki a Váczi-köruton a gyárte­lepek felé s a kíváncsik ezrei közt minduntalan előtűnt a vörösszalagos munkásjelvény a munká­sok mellén, kik a nussdorfi parkba indultak ugyan ünnepelni, csakhogy ők sem folytatták útjukat az égő gyáron túl. A hatalmas füstgomoly, mely a vá­ros felé húzódott, csak növelte a rémhíreket. A tűz­oltóság csapatonként robogott ki a tűz színhelyére, a külső Váczi-út elejére, a­hol a Nicholson-féle gépgyár állott tűzben. A nagy gyárégés részletei­ről a következőket közöljük: A mi tűzvész színhelye­s áldozata, a Nichol­son-féle gépgyár, a külső Váczi-úton, közel a Fer­­dinánd-hídhoz óriás négyszög alakú telken áll. Az épület homlokzata egy emeletes mintegy 90 méter hosszú, hatalmas ablakokkal s közepén, a kapu fe­lett, nagy betűkkel van kirakva a czég. Nicholson W.Fülöp és társa­i vasöntöde és gépgyár A telep jobbról szabad, baloldalt kis sikátor választja el az első magyar gazdasági gépgyártól, hátul pedig egé­szen az államvasutak pályatestéig terjed. A bejá­rattól a baloldalon, a körülbelül 120 méter hosszúsá­gú szárnyban volt a főműhelye a gépgyárnak. Ez a szárny teljesen egybe volt építve a homlokzattal, vagyis a Váczi-körútra néző épületrészszel, melyben az irodák­­ az asztalosműhely vol­tak. A tűz ebben az asztalosműhelyben ütött ki délutáni 1 kél órakor. Ebben az időben a gyárban az alkalmazottak közül csak a kapus és négy munkás voltak, kivülök azonban ott volt a gyárban 10 rendőr élén Sajó Sándor rendőrfogal­mazóval és Dömjén rendőrtisztviselővel. Déli 12 óra után néhány perc­c­el a fogalmazó a közeli vendéglőbe indult ebédre, alig távozott azonban, már szaladtak utána a rendőrök, hogy ég a gyár. A tüzet állítólag először egy elegánsan öltözött úr vette észre, a­ki a kocsijából kiszállva, beszólt­­ a kapusnak, hogy tűzben áll a gyár baloldali sarkán a tető s erre tova hajtatott kocsiján. A rendőrök szerint, kik a netaláni munkás­zavargások miatt voltak a gyárban elhelyezve s ép a kigyuladt részszel szemben tanyáztak s a rendőrfogalmazó állítása szerint is 12 órakor még nyoma sem látszott a tűznek, 11i 1 órakor pedig már valóságos lángtenger pusztított az asztalos és gépműhelyben. Sokan terjesztették azt a hírt is, hogy a tűz három helyen gyuladt ki egyszerre, ez azonban, mint a tényleg jelen voltak tanúságából kitűnik, csak czélzatos híresztelés volt. A tűz tényleg a főépület s a szárny szögelésénél, az első emeleti saroképületben ütött ki s itt csaptak ki először a lángok az ablakokon s a tetőzeten. A tűz irtózatos gyorsasággal terjedt tova, rémitő hőséget s roppant füstöt terjesztve. A Külsőváczi-uton, a nussdorfi parkba tervezett nagy munkásünnepre való tekintetből, rendkívül nagy számú rendőrség volt elhelyezve s úgy a tűz kiütése után nyomban sikerült az egész telep körülzárása. A rend fentartására, nagyszámú lovas és gya­­logrendőr élén, U­r­s kerületi kapitány, S­a­­­y Ká­roly kapitány, Sajó fogalmazó s Palágyi és L­i­c­k­i felügyelők jelentek meg. A mentésre leg­előbb az angyalföldi kaszárnya mai kettős készen­léte ért a gyászhoz. Ez a katonai készenlét a tá­bori tüzérség 7 és 8-ik ütegének 62 emberéből ál­ló, s a derék legénység eleinte nemcsak a rendfen­­tartásra szorítkozott, hanem nagy buzgalommal látott a mentés nehéz munkájához is. Az égő épü­letrészekben elhelyezett értékes géprészek s szer­számok megmentésére a gyorsan terjedő tűz mel­lett gondolni sem lehetett, azonban az udvaron elhelyezett gépek megmentésére még maradt idő. Az udvar, még mielőtt a rendőrség kordont vont, megtelt munkásnéppel s ennek segélyével a katonák s a tűzoltóság ki is vontatta a nehéz gé­peket. A pénztárhelyiségben a mentés alatt nagy zűrzavar támadt, a betolult csőcselék nép rögtön hozzálátott a pénztár eltávolításához, minden ille­tékes rendelkezés nélkül. A nem odavalókat azon­ban csak nehezen sikerült eltávolítani s azután a tűzoltó főparancsnok rendelkezésére helyén is hagyták a főpénztárt, mert a helyiség nem látszott fenyegetve a tűzzől. A kisebb s könnyebb pénz­tárt azonban ekkor már kivitték, az időközben megjelent Herzog c­égvezető rendelkezésére. A tűzoltóság ezalatt kitartóan küzködött a pusztító elemmel. A nagy tűz hírének vétele után gyors egy­másutánban vonultak ki a központ s a IV. számú tüzérség a nagy gőzfecskendővel, az V., VI., VII., VIII. kerületi s a budai II. kerületi városi tüzőrsé­­gek. Az önkéntes tűzoltók közül 21 jelent meg Szidonits parancsnok vezetése alatt s buzgón működtek az oltásban a Geittner és Rausch, Tar­­nóczy, Walser, Schlick, Ganz és társa s az újpesti juttagyár tűzoltóságai is. Az oltást maga Szczer­bovszky Szaniszló főparancsnok vezette, Breuer Markusovszky és Janicsek tisztekkel együtt. A tűzoltók főfeladatát az képezte, hogy az égő épületben elhelyezett s az égő résztől csak vékony tűzfallal elválasztott irodai s pénztárhelyiséget s a szintén közeli festék- és kenőcsraktárt mentse meg, a­mi sikerült is. A szárnyépület hátsó vé­gén szintén nagy küzdelmet kellett a tűzoltóság­nak kifejtenie, hogy a különálló, de csak pár lépés­nyire fekvő lakatosműhely épületét megmentse, a­mit a folytonos locsolással s védekezéssel el is ért. A tűz legintenzívebb a gépműhelyben volt, mely már óra tájban teljesen beégett. A tető már előbb beszakadt, utána pedig a gépek szakadtak le iszonyú robajjal. Az égő rész udvari felén há­rom felhuzógép volt a falba illesztve, melyekhez csaknem a tetőzetig falépcső vezetett. Ezek a lép­csők már rég porrá égtek s a felhuzógépek még erősen álltak a falban a zsarátnokok közt. Fél 3 óra tájban rövid 5 percz alatt sorba szakadt le mind a három felhúzó. Csaknem ugyanebben a perezben érkezett meg Podmaniczki­ utczai laká­sából Nicholson Fülöp, a gyár ura, mintegy 50 éves, valódi angol külsejű férfi. A mint belépett az elpusztult telep udvarába, halott halványan megállt s bár a hivatalnokai egé­szen körülvették s sorra referáltak neki, egyetlen szót sem felelt senkinek s egy arczizma sem mozdult meg, bár a tisztviselői közül néhányan hangosan sírtak. Pár percznyi szemlélődés után csak ennyit mondott németül: Május elseje i­s azzal sarkon fordulva, tovább ment. Később neje, egy gyönyörű fiatal asszony, is kijött s egy székre ülve, könnyes szemmel nézte a pusztulást. A most leégett gyárat Nicholson 1884-ben építtette s való­ban mintaszerű berendezéssel látta el. A gyá azelőtt a gyár­ utcza és Dávid-utcza sarkán volt, azonban 1884-ben az üzem nagy kiterjedése foly­tán nagyobb telepről kellett gondoskodni. A gyár az új telepen állandóan 600 munkást foglalkozta­tott, a­kik most mind kenyér nélkül maradnak. A tűz három óra után, némileg engedett, mert már alig volt anyaga. Ekkor már az épülettől több mé­ternyi távolságban elhelyezett külső kerítés is le­égett. Időközben az államvasutak pályatestje felől, a telep hátsó részén nagy munkáscsapat hatolt be, állítólag menteni. A munkások — nagyobbára cse­hek s tótok — neki is estek a könnyebben elhur­czolható tárgyaknak, azonban az egyik rendőrtiszt­ben az az alapos gyanú támad, hogy nem annyira menteni, mint lopni akarnak s és azért kiutasí­totta őket. Erre a csőcselék zajongani kezdett, s mert már-már fenyegető állást foglalt el, a rendőrtiszt ott a 6-os számú gyalogezrednek időközben kiren­delt legénységét oda hivatta s csak igy sikerült a gyanús hadat a gyárból kiűzni. Jellemző, hogy a gyár munkásai mind oda sereglettek s valóban lankadatlanul dolgoztak. A gyár ura s a tisztvise­lők nem is gyanakodnak saját munkásaikra, mert szerintük a gyárban soha a legkisebb zavargás vagy elégedetlenség sem fordult elő a munkások közt. A tűz keletkezésének okát ők sem tudják adni, mert tegnap, szombat, este óta szünetelt a munka s csak a kapus és a már említett négy mun­kás, kik ép a felügyelet teljesítésére maradtak ott, voltak a gyárban. Ezek egyike állítólag 11 órakor megvizsgált minden helyiséget s mi gyanúsat sem észlelt. Általában az a nézet volt elterjedve, hogy a tűz­gyújtogatás eredménye, erre nézve azonban sem a tűzoltó szakférfiak, sem a tisztviselők pozi­tív véleményt, a katasztrófa ideje alatt, nem adtak. A gyári tisztviselők hozzávetőleges becslése sze­rint a kár meghaladja a 300.000 forintot, azonban 500 ezer forint erejéig a Fonciére pesti biztosító intézetnél s a biztosító intézeteknek a gyári biz­tosításokra vonatkozó egyessége alapján az összes biztositó társaságoknál, biztosítva volt. A gyár üzeme a mai katasztrófa után termé­szetesen megakad s bár az óriás telepnek nagyrésze megmenekült az elhamvadástól, mégis, mert, éppen a főműhely égett le teljesen s abban odaégett a legértékesebb s legszükségesebb szerszámok java­része is, a munka, míg a főműhely újból fölépül, szünetelni fog. A tűz 4 óra tájban már teljesen lokalizálnak volt tekinthető, mert az addig épen maradt részeket veszély nem fenyegette. Ekkor Szczerbovszky főparancsnok az önkéntes tűzoltószakaszt berendelte a városba, hogy ott, a központban kivonult városi tüzérség helyett telje­sítse a szolgálatot. Ugyanekkor Ziegler tüzérezredes a hely­őrségnek mai ügyeletes törzstisztje, átvette a je­lentéseket a kivonult katonaság addigi működésé­ről s a legénység egy részét hazabocsátotta. A tűz többé nem fenyegetvén tovaterjedéssel, a veszede­lem keletkezésekor az udvarról kihordott gépré­­szeket s kisebb gépeket a munkásokkal újra bera­katták az udvarra. A lóvasúti közlekedés csaknem másfél óráig szünetelt Újpest és a főváros között, utóbb pedig a nussdorfi parkba menni szándékozó munkásokra való tekintetből, a közlekedést átszál­­lással eszközölték. A tűzesetről a kivonult rendőr­ség főnöke U­r­s Sándor kerületi kapitány, a fő­kapitány egyenes felszólítására, még a délelőtt fo­lyamán bővebb jelentést küldött be. A tűzhöz az önkéntes mentőegyesület is kül­dött egy őrséget, mely Kovács Aladár főpa­rancsnok vezetése alatt állott. Kivülök még dr. K­r­e­s­z Géza az egyesület igazgatója megjelent. A kivonult mentőknek szerencsére nagyobb dol­guk nem akadt, bár több tűzoltó s néhány munkás szenvedett apróbb égési sebeket, vagy jelentékte­len sérüléseket. A tűzoltók közül Brancsek Mihály 25 éves városi tűzoltó szenvedett erősebb zúzódást jobbkezén az oltásban résztvett napszámosok kö­zül pedig S­z­i­d­r­o­n János 32 éves napszámos arczán és jobb kezén sérült meg jelentékenyebben. Fél öt óra tájban a mentők, a katonaság és rend­őrség nagy része bevonult, a tűzoltóság pedig az égő zsarátnokok teljes kioltására szorítkozott. A leégett telepen a tűzoltóságnak egy része egész éjjel kintmaradt. A tűzrendőri vizsgálatot csak ma délután tartják meg. Tudomány, irodalom, Történeti Tanulmányok. Irta Keményfy Dániel. Székesfehérvárott. Nyomatott Számmer Kálmán könyvnyomdájában 1892. A csinosan ki­állított 350 oldalra terjedő kötet tizennégy hosz­­szabb-rövidebb dolgozatot tartalmaz a hazai tör­ténelem és közművelődés köréből. Szerző nem tett ugyan önálló kutatásokat, de azért élénken ir, sok­szor találóan érvel s műve nem minden érték nél­kül való. A könyv ára 2 frt. Hadtörténelmi közlemények. Szerkeszti Rónai Horváth Jenő. 1892. áprilisi füzet. A válla­­at uj füzete sok érdekes hadtörténelmi tanulmányt s ide vonatkozó nyers­anyagot tartalmaz. A füze­tet kitűnő történészünk, Szilágyi Sándor tanulmá­nya nyitja meg, ki egészen uj adatok alapján írja e Szathmár vára kapituláczióját 1644-ben, mikor I. Rákóczy György birtokába került. Thaly Kál­mán, Gömöry Gusztáv, Thury József, Mangold Lajos, stb., érdekes közleményei teszik változatos­sá a füzetet, mely Báthory Zsigmond erdélyi feje­delem 1607-ki arczképével van díszítve. A hasznos háziállatok leiró boncttanának kézi­könyve, I. rész. Csonttan, Ízület- és izomtan. Irta dr. Nádaskay Béla, a m. kir. állatorv. akadémián a leiró boneztan tanára. A hasznos munka, mely 1878-ban jelent meg először, most uj kiadásban tartalmilag és alakilag megváltozva kerül napvi­lágra. A csoportosításban és elnevezésekben szer­ző az összehasonlító bonottan és emberbonottan elveit követi, a­mi művének csak előnyére válik és azt magasabb színvonalra emeli. A mellékelt 126 ábrát illetőleg a rajzok elég jók és értelmesek vol­nának, de nyomdai kivitelük jó­részt nem sike­rült. Az elnevezéseknek az egyes izmokba való be­­leirása magában véve nem helytelen és Heitzman boncztani atlaszában, hol az ábrák sokkal nagyob­bak és világosabbak, jó szolgálatokat tesz, de kis terjedelmű ábrák, 7—8 hosszában beleirt névvel, még elmosódottabbakká, és olvashatlanná válnak. Máskülönben a mű csakis dicséretet érdemel és a hátralévő két kötet mielőbbi megjelenése kívánatos. Színház és művészet. Az operaházban ez idényben tegnap volt az utolsó előadás. Mascagni »Fritz barátunk« s »Pa­rasztbecsület «-ével záródott, ki egész éven át a közönség »enfant gallé«-ja volt főleg ez utóbbi operájával mindig megtöltve a nézőtért, mely ez­úttal is zsúfolva volt, daczára hogy az ő, most ná­lunk földi istenítésben részesülő D­u s­e honfitársa minden színházi halttuet a városligeti arénába vonzott. Az opera nézőtere tegnap csakugyan egé­szen idegen arc­ot is öltött, mert alig lehetett ott egy - két szokott látogatóval találkozni. Kriti­kus pláne extra lámpással sem volt felfedez­hető. Azok mind az arénában áldoztak töm­jént, aranyat és marhát az olasz múzsának, ki az operában egész éven át annyi meglepetésben részesült. A természet — no meg a divat — és a határt nem ismerő magyar lelkesedés így szokta kiegyenlíteni az ellentéteket. Mind a két olasz ter­mék tegnap szokottnál élénkebb fogadtatásban ré­szesült, az előbbiben Szirovatka (Fritz), Ka­­ezer M. (Suzel) Hilgermann L. (Beppo) s N­e­y (Dávid) szerepeltek mint rendesen, az utób­biban pedig Rotter Irma (Santuzza), A. W­e­i­n Margit (Lola), Veres (Alfio) Signorini (Tur­riddo) s Henszler Helen asz. (Lucia). Mind a két dalműnek kedvelt közjátéka ezúttal is fre­netikus tapsokat keltett s Erkel Sándor­nak mind a kettőt ismételnie kellett. — Holnaptól kezdve az opera kapui majdnem öt hónapig zárva maradnak s csakis a ko­ronázási emlékünnepségek alatt s augusztus közepén fognak egy pár napra ismét feltá­rulni. A többi idő arra marad, hogy az igazgató­ság okulva az egy évi tapasztalásokon, az uj szezonnal szemben oly intézkedéseket tegyen s oly irányban vezesse operánk sokat hányatott s min­denféle vizalatti torpedóktól üldözött hajóját, mely minél kevesebb alkalmat szolgáltasson a ká­kán is csomót keresésnek. Legközelebb behatóbban fogunk az opera egy évi múltjával s jövőjével fog­lalkozni.

Next