Pesti Napló, 1892. október (43. évfolyam, 272-300. szám)
1892-10-02 / 272. szám
272. szám. Budapest, 1892. Vasárnap, október 2. 43. évi folyam. — ——mgggm.: Szerkesztőség: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Ára A kr. vidéken 5 kr. (esti lappal együtt 7 kr.) Politikai napilap. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapest«« kétszer házhoz hordva. Havonként 1 írt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 írt. Ha az esti kiadás postai küülönküldése kívántatik, postabélyegre havonként 55 kr évnegyedenként 1 forint felülfizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti ISTapló« kiadóhivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Ára 4 kr. vidéken 5 kr. (esti lappal együtt 7 kr.) A budget, (B.) Nagyon indokolt az a kiváló érdeklődés, amelyet nemcsak a törvényhozás, de az egész közvélemény a budgetelőirányzatok iránt tanúsít. A centralizációnak a modern államkormányzattal együttjáró folytonos terjedése oly sok érdekszállal fűzi különösen az anyagi tényezőket a kincstár állapotához, hogy az állami mérlegtervezet alakulása a legkülönbözőbb körök egy esztendei fejlődését, vagy stagnálását dönti el. A deficites idők szomorú emlékezetű évsorában ez az érdeklődés sok tekintetben alábbhagyott: jót várni nem lehetett és megjelent a közöny. De az utóbbi esztendők kissé derültebb színe ismét az államkincstár felé terelte az ország reménykedését, amelyben néhány esztendő óta kevésbbé kellett csalatkoznia. Wekerle pénzügyminiszter mai expozéjáról szólva: már esti lapunkban foglalkoztunk a budget számszerű adataival. Az előirányzat nem okozott meglepetést. Rossz sejtésekre nem volt ok, vérmes remények pedig ébredezőben se voltak, sokan meg vannak elégedve és senki sincs elragadtatva. A pénzügyminiszter azzal a szigorral, melylyel több éven át a budgettervezet felépítésénél eljárt, megszerezte költségvetéseinek azt a tekintélyt, hogy amit ígérnek , valóra is fog válni. Ebből a szempontból most sem igen fér a tervezethez kritika. Ha normális lesz az esztendő lefolyása, azaz nem vegyülnek oly elemek a kalkulusba, amelyekkel az előrelátás számot nem vethet, rosszabb nem lesz az eredmény az előirányzatnál. A fölösleg szerény, szinte bocsánatot kér azért, hogy létezik: 14.047 frt. Még valamivel kevesebb a tavalyinál. Szerencsére elég egészséges hajtás, bár kicsi. Többet ígérni talán könnyebb is lett volna, mint ezért a kevésért helytállani. Bár a tavaly és az idén előirányzott többletek közt lényeges különbség nincs , maguk a tervezetek elég jelentékenyen eltérnek egymástól. Más a helyzet is, amelyben a ma előterjesztett budget megalkottatott. A tavalyi előterjesztés óta létrejöttek a valuta rendezésére vonatkozó törvények és bár a budget még forintértékre szól, de az új rend nyomai a mérlegtervezetben már megnyilatkoznak. A számszerű budget külső képén is ez a reform okozza a legnagyobb változást. Átmeneti kiadások czimén a törvényhozás 1892 re 20.562.756 frtot engedélyezett, míg az 1893-ik évre e rovatban 100.332.342 forint van előirányozva. És a 79.769.586 frtnyi különbségből 77,279.545 frt a pénzverésre esik, de nem a budgetet rontó tétel gyanánt, mert a pénzverés bevétele az átmeneti jövedelmek sorában még tetemesebb összeggel 77,348.121 frttal szerepel. A pénzügyminiszter a jövő évben veretni fog 150 millió arany-, 30 millió ezüst-, 10 millió nickel és 1 millió bronzkoronát és miközben gondoskodás történik a közforgalomnak új pénzzel való ellátásáról, folytatni fogják az aranykészletek beszerzését, megalkotják az osztrák-magyar bankkal való új egyezményt és a készfizetések felvételére vonatkozó törvényt. Bizonyára ez az utolsó budget, amely forintra szól. A legközelebbiben már teljes mértékben jelentkezni fog az új valuta. A valutáról szólva nekünk is külön kell utalnunk Wekerle beszédének ama passzusára, amelyben a konverzió érdekeinknek megfelelő megindítását gyors kilátásba helyezte. Világos jele ez annak, hogy a hitelező csoporttal szemben felmerült különbözetek teljesen el vannak hárítva. Az állami rendes kiadások összege 7,706,199 írttal nagyobb és minthogy a kiadások emelkedése a magyar államháztartásban már nem hiányt jelent: örvendetes ez összeg ama része, amely gyümölcsöző befektetés az ország gazdasági és kulturális fejlesztésére. Nem produktív e kiadási többletben a hadügyi költség szaporodásának Magyarországra eső része, amelyben a tiszta megterhelés 571.335 frt, minthogy a tulajdonképen 1.239.596 frtot tevő közösügyi kiadási többlet további része a nagyobb vámbevételek, továbbá a 19°/o-os reláczió alapján l°/o-kal magasabbra tett felpénz révén fedezve van. Ez utóbbi körülménynek meg van azonban a maga hátránya is az államadóssági szükséglet emelkedésében. A belügyi, pénzügyi, igazságügyi, közoktatási, kereskedelmi és földmivelési tárczák valamennyien nagyobb javadalmazásban részesülnek. A kereskedelmi tárcza dolgában a sok helytelen kombinácziót Wekerle világos nyilatkozattal lerombolta. 4,1 millióval emelkednek a kiadások, de ez az összeg teljesen elég a felszerelések kiegészítésére és az üzemi természetű szükséglettöbbletek fedezésére. És nem állunk itt teherrel szemben, mert a tarifareformok szerencsés eredményei a fokozódó beruházásokat túlszárnyalják. A rendes bevétel 10.554.804 írttal előirányzott emelkedése szintén örvendetes annyiban, amennyiben nem új tehernemekből ered, hanem a már feltárt források bőségét, cselekvésképességét bizonyítja. Midenesetre tanúskodik a pénzügyi adminisztráczió gépezetének összevágóbb működéséről is. E gépezet újjáalkotásának betetőzését ígéri Wekerle, amikorra a közigazgatási reformok már az életbe átmentek. De addig se szünetelhet a javító munka. Már a jövő évben létesül még egy pénzügyi igazgatóság és hat adóhivatal. Az új apparátussal akarja azután a pézügyminiszter végrehajtani az egyenes adóreform nagy művét. E reformmű jellemére nézve két nyilatkozatot tett, hogy nem lesz leplezett adóemelés és hogy az általa elérendő jövedelmi többlet a terhelő közszolgáltatások apasztására fog fordíttatni. Ez kötelező ígéret, amelytől Wekerlének most már eltérni nem szabad. Azok az eredmények, amelyek a pénzügyminiszter eddigi munkásságát államháztartásunk rendezésében kísérték, indokoltnak tüntetik fel, hogy teljes objektivitással előbb elismertük mindazt, ami az előterjesztésben dicséretes. De ugyanez a tárgyilagosság megköveteli azt is, hogy ne zárkózzunk el az árnyoldalak elől sem, amelyek úgy a jelenlegi előirányzatban, mint a Wekerle mai beszédében nagyobb mértékben találhatók fel, mint a korábbi évek expozéiban. És a kifogások alapját részint a költségvetés szolgáltatja, részint a szellem, amely a pénzügyminiszter mai beszédének egy részét átlengi. A pénzügyminiszter határozottan kijelenti ugyan, hogy póthitelekről a közelebbi év folyamán nem lesz szó, de egész sorát számlálja elő az oly tételeknek, amelyeknek a budgetben fedezetük nincs. Ily kiadások szerepelnek a vallásügyi tárczánál, a börtönök, fegyintézetek, törvényszéki és járásbírósági épületek emelésénél, a Vaskapuszabályozásnál foganatosítandó új mélyítési munkálatoknál, a Mármarasziget - határszéli vasút kiépítésénél és a milleniumi kiállításnál. Ezek valamennyien tekintélyes öszszegek, amelyek eredményükben nagy terhet képeznek és amelyekre a kormány nem várhat már fedezetet, mint azt a kükülönbséget, amelylyel néhány év óta a zárszámadási eredmények kedvezőbbek az előirányzatnál. De ez nem szilárd alap és ezen felül nagy kérdés, vájjon az e különbség által keletkezhető többlet kellően ellensúlyozhatja-e a fedezetlen terheket. És ha a fedezet e módja elégséges is, minden bizonynyal a végsőig meg van feszítve a mérték. Nem lehet tehát helyes okkal azt állítani, hogy eljutottunk a financiális rendezettség ama fokára, amelyen a hatályos közgazdasági, kulturális és adminisztracionális politika pénzügyi faktoraiban teljes mértékben biztosítva van. Igaz annyi, hogy óriási erőmegfeszítéssel létrejött az egyensúly, amelynek megteremtése körül Wekerle érdeme nagy. És itt térünk át a mai beszéd tónusára. Konstatálnunk kell, hogy Wekerle eddigi expozéinak a mainál kedvezőbb és mélyebb volt a hatásuk. És ennek okát abban a szigorban, óvatosságban, körültekintésben keressük, amely a budgeteket jellemezte és abban a komolyságban, amelylyel Wekerle sohase mulasztotta el a figyelmeztetést, hogy az egyensúly túltengő elbizakodást ne vigyen az országba. Ma ez intés helyét nem a pénzügyminiszter, hanem a kormány önbizalma foglalta el. És ez a plusz azután jelentékeny mínusz az expozéban. Mert az szép és lovagias cselekedet, ha Wekerle a helyett. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. A nemzeti színház Bécsiben. Bécs, október 1. Tegnap kezdődött meg a nemzeti színház tagjainak felvonulása az osztrák birodalmi székvárosba. A reggeli gyorsvonattal jött Paulay igazgató, s vele jöttek Vizváryné, Fáy Szeréna, Jászai Mari, (aki Váczon szállott a gyorsvonatra,) továbbá többen a nemzeti színház legifjabb nemzedékéből és a szinitanoda növendékeiből. A hivatalos fogadtatásról nem szükséges ismételni a már ismert részleteket. A délutáni gyorsvonattal jöttek Nagy Imre, Pálfy György és az esti 5 órai gyorsvonattal, (mely tegnap közlekedett utoljára) jöttek Márkus Emilia, Újházi, Ujháziné, Gyenes, Szacsvay és az éjjeli személyvonattal jött Horváth Zoltán. A nemzeti színház művészei feltűnően kevés málhával utaztak s a nagy sietségben fekete ruháikat csaknem mind otthon felejtették. Ebből nagy komplikácziók származhatnak, mert ha a bécsiek csakugyan bankereket, vagy egyéb jellegű estélyeket akarnának adni a nemzeti szinház művészeinek tiszteletére, ezeken a nemzeti színház művészei a legjobb akarattal sem jelenhetnének meg, mert úti ruhában mégis csak bajos estélyen részt venni. Meg kell említeni, hogy az a körülmény, hogy a nemzeti színház művészei oly nevetségesen csekély fellépti díjat kapnak a bécsi azért, hogy mindegyiknek legalább háromszor annyit el kell költeni itt tartózkodása alatt, mint amennyit kap, s ez a körülmény egyáltalán nem akadályozza a magyar művészeket, hogy a bécsi kiállítás iránt generózusan járjanak el. Így például Nagy Imre tegnap este megérkezése után kiment megnézni a kiállítást, s midőn azzal a jegygyel, melyet minden művész az igazgatóságtól kapott, a kiállítás főbejárásán akart bemenni, a jegyszedőtől azt a felvilágosítást nyerte, hogy azzal a jegygyel csak a hátulsó és külön a színészeknek fentartott ajtón lehet bemenni. Nagy Imre erre udvarias mosolylyal átadta a jegyszedőnek a szabadjegyet s kijelenté, hogy ő mindenütt a főbejáráshoz van szokva, azért minden alkalommal meg fogja váltani jegyét. Ugyanezt tette Pálfy is, a ki vele volt. S igy a bécsi kiállítás jövedelme nem remélt után is szaporodni fog. Ami a bécsiek érdeklődését illeti a magyar nemzeti színház vendégszereplése iránt, az természetesen nem csekély. Nemcsak mivel a magyarokról van szó, hanem főleg azért, mert a nemzeti színház bécsi vendégszereplése október első napjaiban, s még október 6-k án is, oly kizárólag a bécsieknek szól és a bécsieknek oly óriási megtiszteltetése, melyhez hasonlót a bécsiek a magyaroktól nem várhattak s még nem is álmodhattak. Mert ime, október elsején a kiállítási színháznak minden szerződése megszűnt s még a zenekar is elment. Tegnap volt a búcsú-előadás. És ma már a kiállítási személyzetből csak az egerek maradtak meg a kiállítási színház üregeiben. Továbbá a kiállítás internaczionális jellege már hetek óta megszűnt. Nincsenek többé külföldiek, akik a magyar művészetet megnézni kiváncsiak volnának. Nincs senki más, csak Bécs van itt, és így abban az utólagosan szervezett magyar kiállításban is már csak a bécsiek gyönyörködhetnek. De azok se valami nagyon, mert a kiállításba már beleuntak és a hamar beálló esték megnehezítik a kiállítás látogatását. Míg a bécsi színészkiállítás in florikus volt, míg nemcsak a bécsiek, hanem az idegenek is özönlöttek a kiállítási helyiségekbe, addig a bécsi úgynevezett nemzetközi színészkiállításon ,i rehamva sem volt a magyar államnak képviselve volt külön osztályban Bulgária is, csak Magyarország nem volt ott. De azért a magyar nemzeti színháznak mégis el kellett jönnie Bécsbe ; Így kívánta a magyar kormány, az a kormány, mely megfeledkezett arról, hogy a bécsi nemzetközi kiállításon a magyar állam is képiselve legyen. Azaz hogy mégsem feledkezett meg ! Mert miután a nemzeti színházat felkommandirozta, tehát belátta, hogy mégis lehetetlen a magyar nemzeti színháznak a bécsi kiállítási színházban játszani a nélkül, hogy a belépti jegyet meg ne kapta volna. Mert micsoda czímen játszanék, ha a kiállításon képviselve nem lenne ? — És így utólag hirtelen hevenyésztek össze egy külön magyar kiállítást, három hétre. Utólag, a kiállítási idény legvégén. Mint mikor valakit akkor hívnak meg ebédre, mikor a többiek már a félebédet megették. Hát hogyne érdeklődnék a bécsi publikum a magyar nemzeti színház iránt, mikor ennyire meg van tisztelve annak bécsi vendégszereplése által ? Az első előadásra, mely ma lesz (Bánk bán), jóformán már el is keltek a jegyek, és már előre meg volt ígérve az a nagy kitüntetés is, hogy a magyar előadások mindenike abban a szerencsében fog részesülni, hogy az udvar képviselve lesz. A magyar művésznők iránt pedig a bécsi udvari és arisztokratikus körök érdeklődése általános. Ami ismét nagyon természetes. Mert a mi művésznőink híre eljutott Bécsbe — de az udvar még nem jutott Budapestre. Hogy mily bajokkal, kellemetlenségekkel és nehézségekkel és mily roppant költségekkel járt a nemzeti színház felhurczolkodása Bécsbe, — mindez majd csak utólag fog kiderülni, majd akkor, mikor arról lesz szó, hogy ki fogja a nagy deficitet megfizetni ? Mert a nemzeti színház hat bécsi előadása a legjobb esetben is csak 6000 frtot jövedelmezhet, az egész dolog pedig többe kerül 30 ezer forintnál. Legérdekesebb lesz azonban a dolog október 6-án, (a magyar nemzeti nagypénteken), amikor az »Ember tragédiájáét fogják előadni. Akkor Budapesten nem marad senki, csak Náday és Mátrai. S előadják az »Eger«-et, melyben csak egy férfi szerepel. A véletlen humora, hogy itt is a nagy vajúdások végén megjelenik az egér. Parturunt montes, et nascitur ridientus mus. A Szóborról a szobrász. Dolgom akadt egyszer az első magyar biztosító társulatnál. Valami pénzügyletet kellett ott lebonyolítanom, minthogy az »első magyar« vette kezébe — mint sok más hazafias dolgot — a Petőfi-szobor ügyét is s a Petőfi-szobor fölöslege Izsó szobra költségeire volt szánva. Itt találkoztam Ruschek Antal győrszigeti plébánossal, ki mikor nevemet hallotta, azonnal figyelmeztetett, hogy a győri polgármester látta kiállított műveimet, a »Győri Hírlap« pedig megemlítette nevemet — nem volna hát tréfadolog — lerándulni Győrre, ott körülnézni — talán ez a látogatás sikerre vezetné a győri Kisfaludy-szobor ügyét. Ez 1891. január 30-án történt. Február 1-én már Győrött voltam, a plébános úr bemutatott a szoborbizottság elnökének, Laszberg Rezső grófnak és Zechmeister Károly társelnöknek, a város polgármesterének. Az elnök megbeszélésünk alapján felhívott, hogy adjak be a szobor alkotására ajánlatot vagy tervezetet, melynek alapján a bizottság határozhasson. A tervezetet benyújtottam s mivel méltányos áron művészi munkát ígértem, a szobor-bizottság már márczius közepére meghívott s én a szobor kisded mintájával, melyet plastilinból gyúrtam, megjelentem a bizottság előtt, melynek a kis minta, úgy látszik, tetszett, mert megbízott, hogy annak alapján egy harmad nagyságú segédmintát készítsek. Ez a segédminta is elkészült júniusra, melyet úgy a felkért budapesti művészbizottság mint a győri szoborbizottság elfogadott és helybenhagyott. Mielőtt a szobor nagy mintájának megkészítéséhez fogtam volna, tanulmányutat tettem a külföldön, Berlinben megnéztem a nemzetközi művészkiállítást és Prágában a cseh kiállítást tanulmányoztam. Meglátogattam Drezdát és Lipcsét is. Nagy gondot fordítottam az álló alakok tanulmányozására. Magában Berlinben 25 nevezetesebb álló szobrot láttam : költők, katonák, színészek és uralkodók szobrait. Mindezek között leginkább a Hímer-féle Körner-emlék ragadta meg képzeletemet s vette birtokba lelkemet. *) Ma, vasárnap, leplezik le Győrött a Kisfaludyszobrot. Mátrai Lajos, a jeles szobrász, aki e kitűnően sikerült szobrot készítette, saját művéről a fönti czikket írta. (Szerk.) Körner Kisfaludynak barátja volt! És én a két költőben, még haláluk után is hasonlóságot véltem fölfedezni, ha hosszú idők után is érezni véltem a két lélek rokonságát. S az a lelkesedés, bonszerelem, költészet, mely Körner szivét bevitette, a Hanél-féle szoborban pompásan ki van fejezve. A rézből domborított alak, redős katona köpenyben áll s kardját mellére szorítja. Jobbjában a barczi dalok tekercsét nyújtja előre... íme a hazáját szerető költő, ki szívesen ontja vérét hazája üdvéért. E szobor állott lelkem előtt amig a Kisfaludy-szobron dolgoztam s csak a szoborbizotság kívánságára tettem a szobor tartását nyugodtabbá. A múlt év augusztus havában érkeztem viszsza utazásomból s azonnal hozzáfogtam a szobor fölrakásához. Érdekes munka volt ez, melynél egyik neves írónk inasa szolgált mintául. A költői érzésű fiatal ember büszke öntudattal vitte szerepét s oly pose-okat vett föl, mintha maga lett volna Kisfaludy. Mint művész becsülöm a szerencsét, hogy alkalmas médiumot találtam munkám kivitelére. Ez a Bory nevű fiatalember nem csak az aktnál, hanem a ruházat kérdésének megoldásánál is élő minta gyanánt szerepelt. Az alakot meglehetős gyorsan mintáztam. Az 11/* métermázsányi vasgerenda 2 hét alatt meg volt kovácsolva és föl volt állítva. Az adt 4 héttel később föl volt rakva, s 6 hét alatt megmintázva. Csak a fejnek 63 köpenynek mintázásához nem tudtam hozzáfogni, mert az előbbihez nem találtam elég jó arczképet, a köpönyeg pedig annyiból okozott nehézséget, amennyiben élő mintám egy óránál tovább nem bírta el a súlyos köpenyt. Két héten át mit sem tudtam dolgozni, sőt még iskolai teendőimet is izgatottan végeztem. Borzasztó idők voltak ezek! De egyik este, mikor a növendékek már elhagyták a műtermet, s csak én és fiam maradtunk ott, hirtelen megragadott a gondolat, hogy a szobor fejét megalkotom. Fiammal gyorsan agyagot készíttettem, s én hirtelen elhatározással fölugrottam az 5 méteres állványra és hozzá fogtam a fej mintázásához. Fiam alig győzte az agyagot föladni, oly gyorsan dolgoztam. Féltem, hogy fantáziám cserben hagy. Alig egy félórás munka után a fő föl volt rakva, úgy ahogy most bronzban megöntve van . Mai lapunkhoz egész ír melléklet van csatolva, hogy saját pénzügyi akciójának igazolását keresné az eredményekben, eredményes politikáról beszél az egész vonalon, de a kormánynak önbizalma máskor is volt. Volt akkor is, amidőn Wekerle kezeibe jutott a pénzügyek vezetése és emlékezzék vissza arra az állapotra, amelyben a fináncziak akkor sínylették. Bizony ez a kabinet a pénzügyminiszternek szárnyakat nem kölcsönöz és ha az összkormány árnyéka meg nem jelenik a mai expozéban, zavartalanabb lett volna hatása. Budapest, okt. 1. Az 1891-dik évi zárszámadás. Az 1891-dik évre szóló zárszámadások végeredményeit a következő számok tüntetik fel: Az összes kezelésben a költségvetési törvény és a később hozott törvényekben foglalt póthitelek alapján előirányoztatott az 1891-dik évre bevételképen 397.549,463 frt 69 kr, kiadásképen 397.866,669 frt 8kr, a költségvetési hiány tehát 316,606 frt 18x 2 kr volt. Ennek ellenében előiratott bevételképen 440.792,490 forint 74 krajczár, kiadásképen 402.176,185 frt 20 kr, bevételi többletként tehát előiratott 38.116,305 frt 541/2 kr. A tényleges összbevétel kitett 441.808,927 frt 10 krt, az összkiadás 406.296,098 frt 31 krt, a tényleges bevételi fölösleg ennélfogva 35.512,828 frt 79 kr volt és így a tényleges eredmény az előirányzatnál 35.829,434 frt 97^2 krral kedvezőbb volt. Egy orosz jegyzék. Alantabb közöljük ama jegyzéket, melyet Siskin orosz államtitkár kormánya nevében szept. 15-ki kelettel a portához intézett s mely panaszt emel az ellen, hogy a legfőbb török hivatalos világ barátságosan érintkezik a bolgár kormány férfiakkal. A jegyzék tartalma már néhány nappal ezelőtt ismeretes volt s most, hogy csaknem teljes szövege nyilvánosságra jutott, semmiben sem módosulhatnak azon vélemények, melyek Oroszország e lépéséről már eddig fölmerültek. A jegyzékkel Oroszország a török birodalom belügyeibe avatkozik s olyan jogot igényel, mely egyáltalán nem a szerződésekből folyik. Hogy a szultán minő formában érintkezzék vazallusaival , azt semmiféle nemzetközi szerződés nem határozza meg , de ez nem is lehet szerződés tárgya mindaddig, míg a szultán szuverén hatalmat gyakorol s nincs egy vagy több nagyhatalom gyámsága alá helyezve. Erről pedig szó sem lehet s igy az orosz jegyzéknek s a benne kifejezett panasznak a legcsekélyebb jogalapja sincs. Maga a jegyzék csak panaszkodik, de nem fenyegetőzik, ellenben az orosz nagykövetségi hivatalnok, ki a jegyzéket átnyújtotta, fenyegetőzött is, mire a nagyvezér röviden, de határozottan megfelelt. Más válasz az orosz jegyzékre, mint mai távirataink jelentik, nem is várható. A porta tudomásul veszi a panaszt s nem folytatja tovább a dolgot, hanem jövőre is oly magaviselet fog vazallusai irányában tanúsítani, minőt józan esze és érdekei parancsolnak. Ez csak helyeselhető, mert az ügy oly odiózus, hogy minden további iratváltás csak kellemetlenségre vezethetne. Maga az orosz jegyzék a »Times« közlése szerint így hangzik: »Az orosz kormány kénytelen sajnálkozását kifejezni Stambulov Konstantinápolyba utazása felett. Farni bey kijelentette ugyan a szultán nevében, hogy Stambulov konstantinápolyi útjára semmiféle felhatalmazást nem nyert, ellenkezőleg az utazás meglepte a török kormányt és nem fogja megváltoztatni a porta korrekt magatartását. De tekintettel a Bulgáriában uralkodó állapotokra, melyek ellenkeznek a szerződésekkel és tekintettel a Szófiában legutóbb történt kivégzésekre, valamint a »Szvobodá«-ban közzétett iratokra, melyek Oroszország ellen irányuló hamisítások, a személyes kitüntetések, amelyekben Stambulov Konstantinápolyban részesült, azt az indokolt gyanút kelthetik, hogy Stambulov azért tette ezt az utat, hogy növelje tekintélyét Bulgáriában. A török kormány bátorította őt ebben. És mikor a török kormány a fejedelemség bitor kormányának manőverét önkéntelenül támogatta, fölkeltette azt a látszatot, mintha indirekte jóváhagyná a bolgár viszonyok politikai állhatatlanságát és rendetlenségét, melyek viszont úgy tekintetnek, mint amelyek általános veszélyt képeznek egész Európa biztonlétére nézve. Jövendő veszélyek kútfeje rejlik abban Törökország érdekeire nézve, amely érdekek talpkövét a szerződések legszigorúbb tiszteletben tartása képezi. A pénzügyi bizottság október hó 3. napján délelőtt 10 órakor a képviselőházban, az I. oszt. teremben ülést tart. Tárgy: Az 1893. évi állami költségvetés egyes tárczái előadóinak megválasztása. Elhalasztott ülés.A folyó évi október hó 1-én 1 /2 2 órára kitűzött főrendiházi ülést közbejött akadály miatt jövő október hó 5-én délelőtt 11 órára halasztották el. Protestáns beszédek. Enyhe szellő fujdogál. Az elkeresztelési kérdésben még nem régen harczot és háborút hirdettek a vitatkozó felekezetek vezérei s Komárom várából Tisza Kálmán kivezette a reformátusok seregét Pap Gábor püspökkel Esztergom ellen ostromra. Vaszary prímás védelmezte a bazilikát nagyobb sikerrel. De hogy mi lesz vége a Tisza taktikájának, sokáig nem tudhatta senki sem. Mert bizony a magyar reformátusok erősek, s dicsekszenek vele,hogy »vastag nyaknak.« Két millió magyar református bizonyára nagyhatalom. Ha ez mind Tisza Kálmánt követi, ebből rettenetes vallási háború keletkezhetik. Aggodalommal nézett tehát mindenki az elkeresztelési kérdés fejlődésének elébe . Horánszky Nándor és Apponyi Albert Jászberényben kísérletet tettek a katholikusokat és protestánsokat, az államot és az egyházat, a törvényt és a dogmát kibékíteni. Szerencsére Tisza Kálmán nem mindig ragaszkodik az általa mondottakhoz, sőt ismeretes azon államférfim tulajdonsága, hogy nagyokat mond, de azután, ha komoly akadályokba ütközik, ügyesen kitér. Kivált ha felülről veszi észre, hogy nem tetszik valami politikája, igen hamar csavarint rajta egyet. Most azonban nem ő, hanem testvére Tisza Lajos teszi helyette, aki már azon