Pesti Napló esti kiadás, 1892. október (43. évfolyam, 271-301. szám)

1892-10-01 / 271. szám

A rendes kiadások körében 183,OOO írttal növekedik az a szükséglet, melyet a megállapított arány szerint Horvát-Szlavon országok beligaz­­gatási kiadásaira vagyunk kötelesek kiadni. E szükséglet előirányzásánál szorosan alkalmazkod­tam az eddigi módhoz, t. i. a megelőző 3 évi zár­számadások eredménye alapján irányoztam elő azt az összeget, mely Horvát-Szlavon országokat megilleti. Nem szenved kétséget, hogy ez összeg na­­gyobb az eddigieknél. Éz pedig két okból lesz na­gyobb. Először azért, mert a múlt évi zárszámadá­sokban oly kiadások fordultak elő, melyek jövőre kiadásképen nem fognak előfordulni, tehát a nettó­­eredmény lesz nagyobb, de másrészt nagyobb lesz azért, mert az italmérési jövedékből előálló plus Horvát-Szlavon országoknál külön vétetett figye­lembe átfutó tételkép a kezelésnél a költségvetés­ben azért, mert a kártalanítási művelet ez orszá­gokban teljesen befejezve nincs és biztos végle­ges tényezőkkel ez idő szerint még nem dolgoz­hatunk. De ha nagyobb lesz a szükséglet, nagyobb lesz a hányad is, a­mely Horvát-Szlavonországok jövedelmi többletétől bennünket megillet. Az egyes tárc­ákra menve átt 209.000 írttal növeltük a belügyi tárc­a szükségleteit. Ebből 82.000 frt a közegészségügyi kiadásokra esik és két részre oszlik. Egyrészt egyes intézményeket, fájdalom a tébolydák és kórházak intézményét vagyunk kénytelenek nagyobb alapon fejleszteni, másrészt az e tárc­át terhelő közegészségügyi kiadások je­lentékeny összeget tesznek ki, úgy hogy az elő­irányzatnál a tényleges szükségletre tekintettel kellett lennünk. 88.000 írttal növeltük a közbiztonsági ki­adásokat a fővárosi rendőrség és még inkább a csendőrség fokozatos fejlesztése következtében (Helyeslés) s apróbb tételektől eltekintve, 10.000 forintot vettünk fel az e t. házban kifejezett kívánalomhoz képest a vidéki színészet segélyezé­sére. (Általános helyeslés.) A pénzügyi tárczának rendes kiadásai 410.000 írttal növekedtek. A pénzügyi tárc­a körében tu­lajdonképpeni több kiadásokat, hogy úgy fe­jezzem ki magamat, csekély kiadásokat csakis azon programmnak következetes végrehajtása idéz elő, a­melyet a pénzügyi adminisztrác­ió újjászervezésekor felállítottunk. Akkor kimondot­tuk azt, hogy minden megye székhelyén külön pénzügyigazgatóság állíttatik fel. Midőn tehát ma megfelelő szakerők állanak rendelkezésünkre, egy ily pénzügyigazgatóság felállítását vagyok bátor ajánlani egy megyében. Továbbá azon követel­mény megvalósítása végett, hogy legalább min­den járásbíróság területén legyen adóhivatal, hogy azon járásbíróságnak letéti hivatala helyben le­gyen. (Helyeslés jobbfelöl.) Az adóhivataloknak számát 1893-ban fokozatosan újra hattal szapori­­tandónak tartom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) A vámjövedelmek növekedésével és különö­sen a vámkezelésnek bonyolultabbá és terhesebbé váltával a fővárosban külön és több vámkiren­deltség fölállítása következtében kénytelen va­gyok a vámügyi személyzetnek mérsékelt szapo­rítását és néhány egyénnel, hogy tevékenységük hatályosabb, intenzívebb legyen,a bányakapitány­ságok személyzetének szaporítását ajánlani. Végül meg egy személyi kiadási többlet for­dul elő tárczám körében, és ez a valuta­törvények alapján felállítandó főkémlőhivatalban leli indokát. Ezektől eltekintve, t. képviselőház, a tárc­ám körében előforduló többkiadások mind olyanok, a­melyek szorosan véve üzemi természetűek, mint a vasműveknek többkiadásai, hasonló összegű ma­gasabb bevétellel vannak ellensúlyozva, vagy pe­dig adminisztratív természetűek s szintén a maga­­sabb összegben befolyó jövedelmeknek mellőzhet­­len folyományát képezik. 36.000 forinttal kellett emelnem a bélyegkiadásokat, azért mert a jövede­lem emelkedésével nagyobb az eladási jutalék s nagyobb, nem viszonylag nagyobb, hanem főössze­gében nagyobb a bélyeganyag előállítási költsége. 530.000 írttal kellett növelnem a fogyasztási adók szükségletét azért, mert a fogyasztási adók Ausz­triával szemben viszonylag nagyobb jövedelmé­nek megfelelőleg nagyobb a fogyasztási adó-resti­­tuc­ióban ránk eső hányad. A mai pénz olcsósága mellett nagyobbak az előleges adófizetések és ebből folyólag a kamat­­megtérítések. Örvendetes jelenségei mutatkoztak annak, hogy több gazdasági szeszgyár fog felál­­líttatni, tehát nagyobb a gazdasági szeszgyárak bonifikác­iója 180.000 írttal. Végül 284.000 írttal kellett magasabb összegben előirányoznom azt a részesedést, a­mely a fogyasztási adókból az egyes községeket beszedési jutalékképen megilleti s így, habár mérsékelt összegben is, de első ízben nyer kifejezést költségvetésben az a nézetem szerint következetesen követendő elv, hogy növekedő szükségleteik fedezhetése végett a községeket a fo­­gyasztási adók jövedelmében kell részesíteni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Tárczám kiadásai közül még csak azt vagyok bátor megemlíteni, hogy egy jelentékeny, 70.000 forintnyi többletet kellett felvennem a Margit-híd­nak kijavítására, s a hídnak nem annyira bizton­sági, mint tartóssági szempontból való átalakításá­ra, a burkolat javítására és átalakítására. Ezen­kívül eltekintve a pénzverési kiadásoknál mu­tatkozó többlettől, a­melyre később, midőn az átmeneti kiadásokat és bevételeket ismertetem, leszek bátor visszatérni s a­melyet átfutó ösz­­szegként vettem csak fel a rendes kezelésben, szám körében még egy kisebb kiadásról kell megemlékeznem, mely a dohányjövedéknél áll elő és 574.000 frtot tesz. Sajnos, te­hát, hogy a transatlantikus orszá­gok versenye következtében mind szűkebb körre szorulunk a külföldön saját hazai dohányunknak értékesítésénél. Azt a részt, a­mely a magyar kincstár szá­mára termeltetik, ugyanazon terjedelemben jövőre is fentartandónak vélem, remélve, hogy azt a ter­melési plusz, a­mely ez idő szerint mutatkozik, ér­tékesíthetni fogjuk, számítva továbbá arra — a­mint ez statisztikailag igazolható, — hogy a ma­gyar dohánynak saját czéljainkra való felhaszná­lása is örvendetes fejlődést és nagyobbodást mutat. De tudva van a t. ház előtt, a­hogy Magyaror­szágon termelt dohánynak jelentékenyebb része a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és or­szágok részére termeltetik, a­melyeknek raktárai annyira túl vannak tömve magyar dohánynyal, hogy kénytelenek leszünk ezen termelési területet redukálni, a­mint azt már az 1892. évre is redukál­tuk, úgy hogy a beváltási költségekre fordított ki­adást két millióval kisebb összegben kellett elő­irányozni. Gróf Károlyi Gábor: Ez a Tisza hibája ! Mert simpsekt a francziákra ?! (Zaj.) Wekerle Sándor pénzügyminiszter: A keres­kedelmi tárcza rendes kiadásai 4.152.000 írttal növekednek. Ezen nagynak mutatkozó többletből 86.000 frt a postatakarékpénztárak kiadására esik, a­mely többlet átfutó jellegű és ezen intézmény fejlődésével van elvárhatatlan kapcsolatban, melyre vonatkozólag azonban bátor vagyok megjegyezni, hogy ez az intézet, mely legalább eddig, t. i. a múlt évig hiánynyal dolgozott, most, a folyó év­ben tetemes plusz fog felmutatni és a jövő évben annyi többletet fog feltüntetni, a­mennyi előirányozva van. Ez nem befolyásolja a költségve­tés mérlegét, mert tudva van a t. ház előtt, hogy jelentékeny összeget tevő többlet a posta-takarék­pénztárakból a posta­forgalom pénzeinek megtéríté­sére fordíttatik, a­honnan ezek az összegek vétettek. 452.000 frt kiadási többlet esik a posta-táv­­irda és távbeszélő hálózat kiegészítésére. Erre vo­natkozólag csak annyit jegyzek meg, hogy a távbe­szélőhálózat a vidéki­te nagyobb városokban szándéko­zom kiegészíteni és fokozatosan életbe léptetni, nem csak azért, hogy a forgalom igényeinek a mennyire lehet eleget tegyünk, hanem azért is, mert az állam­ra hárul a kötelezettség, hogy a hálózatot kiegészít­sék akkor, a­midőn azt jövedéki ággá tettük. Egyéb­iránt megnyugvással bocsátkozom ebbe az akc­zióba, mert az itt befektetett tőke jelentékeny összegű, 12 százaléka jövedelmet biztosít. 3.302.000 írttal növekednek az államvasutak és gyárak rendes kiadásai, melyek azonban megfelelő nagyobb bevételekkel vannak ellensúlyozva, a­mint ezt a bevételekben a nettó eredményekkel leszek bá­­tor feltüntetni. A kereskedelmi tárc­ánál most is érvényeesí­­tettük egész teljében azt az elvet, hogy ezen tárc­a a saját többszükségleteit saját több-be­vételeiből fedezze és daczára annak, hogy jelen­tékeny az a többlet, melyet a beruházásokra, különösen vasutakra fordítunk, a­mint erre leszek bátor visszatérni, ezt az elvet, hogy ugyanis a tárc­a a magáéból fedezze több szükség­leteit, nemcsak teljesen érvényesíteni sikerült, de jelentékeny összegeket vettünk fel egyes közgaz­dasági czélok dotáczióira, 16,000 frtot meghaladó többletet tengeri hajózási czélokra, 226,000 frtnyi többletet ipari czélokra, az iparnak tervszerű és rendszerű fejlesztésére, (Élénk helyeslés.) és azt hiszem, hogy ez közgazdasági biztosítottságunk és előhaladásunknak nemcsak egy eminens tényezőjét képezi, de ezzel egy mellőzhetlen előfeltételét az iparfejlesztésnek oly mértékben dotáljuk, hogy ez­által legalább a közelebbi időre a hatályos kor­mánypolitikának segédeszköze teljes mértékben megadatik. (Általános helyeslés.) A kereskedelmi tárc­a körében kell még fel­említenem, hogy 50.000 frtnyi többletet fordítunk az államépítészeti hivatalokra és közutakra, mely többlet azonban megtérül azon járulékokból, me­lyeket az utakról szóló törvény értelmében a tör­vényhatóságok és városok az államkincstárnak teljesítenek. A földmivelésügyi tárc­a rendes szükségletei 637.000 frtnyi többletet mutatnak fel. Ebből 200.000 frt átfutó jellegű, és a selyemtenyész­­tésre fordíttatik; a többi összegek közül elég felemlítenem, hogy 331,000 forintnyi többlet fordíttatik lótenyésztési intézeteink fejleszté­sére, mely összeggel szemben 254,000 forintnyi jövedelem-többlet áll; 43,000 frt gazdasági tan­intézetek fejlesztésére és négy új földművelési is­kola felállítására, mi a rendkívüli kiadások közt jelentékeny összeget képez; 29,000 frt a marha­tenyésztés rendszeres emelésére, és 116,000 frt a vízépítészeti és kultúrmérnöki intézmény nagyobb szabású fejlesztésére. (Helyeslés balfelől.) A kultusztárcza kiadásai 282 000 forintnyi többletet mutatnak fel. Ezen tárcza körében azon építési kölcsönök, a­melyek egyes alapokból meg­lehetős magas kamatok mellett vetettek fel, ugyan - azen alapokból konvertáltattak, a­mi 161 ezer frt megtakarítást idézett elő. Ezen 161 ezer forint megtakarításból, kerek összegben szólva, 63 ezer frt új épületek emelésére és az építkezési kölcsönök nagyobb mérvű dotácziójára fordíttatott, úgy hogy tulajdonképen nem 282 ezer frt, hanem 63 ezer frt hozzáadáséval 345 frt azon kiadási többlet, a­melylyel kulturális érdekeink a rendes kiadások­nál jobban dotáltatnak. (Helyeslés) Nem kívánok, t. hát, az egyes részletekbe mé­lyebben bocsátkozni, mert megjegyzem, hogy ezen kiadások 190 ezer­ért magasabb bevétellel is vannak ellensúlyozva és igen jelentékeny ösz­­szegek esnek az átfutó jellegű tanpénzekre, a­melyek tulajdonképp csak az állam általi kezelés következményei, de nem a kulturális kiadások köz­vetlen növelésére fordított állami kiadások. De ha ezektől eltekintek is, még mindig jelentékenyek azon összegek, a­melyek e tárc­ának úgyszólván minden czimén a kiadások növelésére fordíttattak, így 34.000 frt többlet fordíttatik a gimnáziumi szükségletekre és egyes gimnáziumok államosítá­sára, 15.000 frt többlet a reáliskolákra, 13.600 frt a felekezeti középiskolák segélyezésére, 16.000 frt a felsőbb leányiskolákra, 45 ezer forint a kisded­óvás czéljainak tervszerű elősegítésére (Helyeslés.) és 80 ezer forint többlet a népnevelés elősegítésére. (Helyeslés jobbfelől.) Az igazságügyi tárczánál, ha azon 140 ezer forint több kiadástól eltekintek, a­mely a rabsegé­­lyező és javító intézeti alapnál átfutó tételként je­lentkezik, 270 ezer forint a mutatkozó többlet. Ez az­által idéztetik elő, hogy először a fegyintéze­teknél mutatkozó kiadások valódi megnövekedett rablétszámnak megfelelően irányoztatnak elő, má­sodszor jelentékenyen szaporíttatik a bírósági személyzet és segédszemélyzet két okból: először azért, hogy a bűnügyi vizsgálatnál követett újabb eljárás mellett a szükségelt személyzet álljon a bíróság rendelkezésére, másrészt azon feltevésben, hogy a sommás és közvetlen eljárásról beter­jesztett törvényjavaslat már 1893-ban életbe lép, hogy azon több szükséglet első részét is előirá­­nyozzuk, amelyet ez, legalább átmenetileg, kétség­­kívül nyelni fog. Azonkívül az igazságügyi tárc­a rendes kiadá­sainak körében egy igen nagy anomálián kívánunk segíteni, midőn 120.000 írttal növeljük az irodai költ­ségeket és ez­által elejét vesszük azon több oldalról és talán nem ok nélkül felhangzott panasznak, hogy a bíróság működése ugyan nem eshetik kifogás alá, hanem a kiadóban halmozódik fel a restanc­ia, szó­val az a 120,000 frt a kezelési teendők rendbehoza­talára irányoztatik elő. A honvédelmi tárc­a költségvetése 229,000 frt többletet mutat. Ebből 26 ezer frt a Ludovika Aka­démiának a törvény által engedélyezett tervszerű fej­lesztésére, 8000 frt pedig a hadbiztossági személyzet létszámának növelésére fordíttatik. A többi összegek a csapatokra esnek, mert a csapatokat növeltük, 28.000 frtot fordítunk a fegy­vergyakorlati és összpontosítási költségekre, a­melyek eddig is sokkal többet tettek, mint a­meny­nyire elő voltak irányozva, de más czímeknél és rovatoknál elért megtakarításokból fedeztettek. Továbbá ugyancsak a honvédelmi tárc­a költség­­vetésének realitása érdekében elhagytuk a 150 ezer forint átalányt, mely összeg eddig azon a c­í­­men, hogy más rovatoknál lesz megtakarítható, levonásba hozatott. Áttérve te­hát, az átmeneti kiadásokra, ezek­nek összege 20.562.000 írtról 100 millió 331 ezer írtra emelkedett, vagyis 79 millió 76 ezer forint többlet mutatkozik. Ebből a többletből 1.976,000 forint, tehát kerek összegben 2 millió frt beruhá­zásokra, 77 millió 800,000 frt pedig az átmeneti kiadásokra esik. Az átmeneti kiadásoknak ily rohamos emel­kedése csak látszólagos, te­hát, azon egyszerű okból, mert a pénzverés folyamatbatétele következtében pénzverési költségeket kellett a költségvetésben előirányozni. Az indokolásomban részletesen feltüntetett adatok szerint a valutatörvényekben nyert felha­talmazás alapján a jövő év folyamán vezetni szán­dékozom 150 milliónyi koronányi névértékű arany pénzt, 30 millió koronányi ezüst, 9 millió koro­nányi nickel pénzt és végül 1.000.000 koronányi bronz pénzt. Összesen tehát 190 millió koronányi összeget. Ezeknél 3 millió 356 ezer forint pénzverési nyereség mutatkozik, mely azonban természetesen csakis a pénzverésnél tekinthető nyereségnek, tulajdonképpen azonban nem fog nyereséget ké­pezni, mert a nem teljes névértékű pénznek bevo­nására fog fordíttatni. Hogy a pénzverés művelete által a költség­­vetés rendes áttekinthetőségét ne alteráljam, a rendes szükségleteknél vettem fel azt az összeget, mely saját arany- és ezüstbeváltásunknak megfe­lelő pénzverésből ered. (Helyeslés jobbfelől.) Nem tagadom, te­hát, hogy a rendes kiadá­soknál a pénzverés terén, talán nem a közelebbi években, hanem később, midőn a most veretendő pénzek újból veréséről lesz szó, ismét újabb visszaesés fog mutatkozni, hogy a pénzverés­re áldozatokat fog kelleni hoznunk, de ez a közelebbi években mutatkozni nem fog, sőt ellen­kezőleg a közelebbi években minél inkább vere­tünk ezüst-, nickel- és bronz­pénzeket, viszonylag annyival inkább fog több nyereség mutatkozni, éppen azért a mutatkozó nyereségnek azt a részét, a­mely — a­mint mondom —­ulajdonképen nem is nyereség, hanem fémbeszerzésre fordíttatik, fémbeszerzési költségek czimén, a nyereség többi részét valuta­rendezési kiadások czí­mén vettem fel a költségvetésbe azért, hogy a pénzverési nyereség a költségvetés mérlegét ked­­vezőleg ne befolyásolja. (Élénk helyeslés jobb­felől.) A pénzverésnél kell felemlítenem azt is, hogy pénzverési kiadásoknál, jelesül a pénzverdéknél foglaltatik az a szubvenc­ió, a­melyet most hazai bányászatunknak adunk. A valutatárgyalások alkalmával fel volt em­lítve, hogy az ezüst kilogrammját 89 forint 10 krajczáron váltjuk be saját bányáinktól, akár kincstári, akár magán bányák azok. Miután az ezüst érték 69 forintnál többre nem tehető, mi ki­logrammonként 25 írtnál nagyobb szubvenc­ióban részesítjük az ezüst termelést. Bátor vagyok megjegyezni, te­hát, hogy ezt nem a valutarendezés okozta, a valutarendezés ezt csak felszínre hozta, mert az ezüstnek elértéktele­­nülése nem a valutarendezés következtében állott elő, hanem már korábban is fenforgott és így — ismétlem — csak ez által hozatott felszínre. Azt hiszem, már a valuta­tárgyalások alkal­mával felemlítettem azt, hogy habár e szubvenc­ió oly jelentékeny, a­melyet jövőre semmi szín alatt sem vélek fentartandónak, mégis a közelebbi évek­re azt ezüstbányászatunktól, ha azt a pusztulásnak kitenni nem akarjuk, megtagadnunk nem lehet. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Azért, te­hát, miután e kérdést, mely tanul­­m­ány tárgyát képezi, még befejezettnek nem te­kinthetem, egyelőre nem tagadhatom, hogy a pénz­beszerzési költségeknél, a pénzverési kiadásoknál, a­hol ez a költség eddig elő is fordult, irányoztam elő azt a szubvenc­iót, melyet ily formán az ezüst­bányászatra szükségesnek tartottunk. De, te­hát, épen az­által, hogy jeleztem, hogy ez egy nem tartható állapot, éppen ezzel kimond­­tam azt is, hogy mindent el kell követnünk arra nézve, hogy ezüstbányászatunkat a pusztulástól, a defic­ittől megóvjuk. (Helyeslés jobbfelől.) min­dent el kell követnünk arra, hogy azon szélesebb köröket, a­melyeket az ország különböző vidékein a bányászat ma foglalkoztat, a pusztulástól meg­óvjuk. (Helyeslés jobbfelől.) Ebből a czélból az 1893-iki költségvetésbe már jelentékenyebb össze­geket vettem fel a bányászat emelésére azért, hogy ez­által a termelést olcsóbbá tegyük. Itt azonban a kérdés, ámbár megengedem, hogy tökéletesebb technikai eszközök által még ol­csóbbá lehet a termelést tenni, nem abban áll, hogy minél olcsóbbá tegyük a termelést, hanem áll egy­úttal abban, hogy minél több munkáskezet foglal­koztassunk. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Éppen azért alapos tanulmányozás tárgyává tétettem a kérdést nemcsak saját szakközegeim­mel, hazai szakerőkkel, hanem külföldi tekintélyes szakférfiakat is meghívtam, hogy ezt a kérdést ta­nulmányozzák. Nem szeretném a t. ház előtt erre a c­élra, bármily fontos legyen is ez, jelentékenyebb beru­házási összegek engedélyezését javaslatba hozni, mielőtt azt a bizonyosságot tudnám nyújtani, hogy azok minden tekintetben a legczélszerűbben és leg­helyesebben lesznek felhasználhatók és a czél az adott viszonyok közt el is lesz érve. Ezért az 1893-diki költségvetésben apasztottam a bányá­szati beruházásokat 147,000 írttal, de új tételeket is vettem fel 60,000 írttal a kohászatnak korszerű átalakítására, illetőleg a megkezdett átalakítások befejezésére és miután a czélom, a­mely t­anulmány tárgyát képezi, az, hogy bányászatunk verseny­­képessége megóvassék és abban mentül több munkáskéz foglalkoztattassék és egyúttal a bá­nyászati ipar mellett mentül több rokontermészetü oly iparágak honosíttassanak meg, melyek az illető vidék népe eddigi viszonyainak, képességeinek és hajlamainak megfelelnek, egy uj iparág meghono­sítására, egy új tételben, a petroleum források kutatására 50.000 frtot irányoztam elő. Igaz, hogy ez kísérlet, de midőn azzal a je­lenséggel állunk szemben, hogy bányász munka­erőnket nem tudjuk kellőképpen foglalkoztatni, midőn azzal állunk szemben, hogy bányászaink­nak egy jelentékeny részét más keresetforrásokra kell utalnunk és a­midőn másrészről azt látjuk, hogy daczára annak, hogy a föld gyomrában vannak egyes gazdag petróleumtelepek, de ezeket nem vagyunk képesek feltárni, én nem tekinthetem meddő kísérletnek azt, hogyha ilyen jelentékeny czél elérésére egy magasabb összeg irányoztatik elő. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Igyekezni fogok tehát ezt az összeget akkér felhasználni, hogy az ne csak meddő kísérlet maradjon, hanem valóban eredményre is vezessen. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A pénzügyi tárc­a átmeneti kiadásai közül még csak azt vagyok bátor felemlíteni, hogy 2.606.000 frtnyi összeget vettem fel a tisztviselők illetményének szabályozására és én remény­em, hogy az az összeg, azokkal a megtakarításokkal, a­melyek az egyes tárc­áknál még teljes összegben fel­vett jutalmak és segélyekből állanak és a­melyek a fizetésemelések után nem fognak teljes mértékben szükségesek lenni, elégséges te­end arra, hogy a hivatalnokok és állami alkalmazottak fizetésjaví­tása keresztülvitessék s az ez által előállott több­szükséglet fedeztessék. Ezért nehogy megint pro­­vizórius intézkedésekkel legyünk kénytelenek ezt a tételt felhasználni, azzal a kéréssel leszünk bátrak járulni a t. ház elé, hogy a tisztviselők, ille­tőleg az állami alkalmazottak illetményeinek sza­bályozásáról szóló törvényjavaslatot még a költ­ségvetés előtt méltóztassék tárgyalás alá venni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Az átmeneti kiadások közül a többi tárczá­­kat illetőleg legyen elég megemlítenem annyit, hogy ezen átmeneti kiadások közt 12.000 forinttal növeltük a kereskedelmi tárc­a kiadásait, a­mi a parti hajózás nagyobb mérvű segélyezésére van szánva, míg a kereskedelmi tárczánál a beru­házásokat az eddigi 6 385,000 frtról 8.008,000 forintra emeltük, úgy, hogy a kereskedelmi tárczánál a beruházások többlete 1,635,000 forin­tot tesz ki. Ezen beruházási többletből 119,000 frt esik a vic­inális vasutakra, amit felvettünk azért, hogy egyes vidékeknek a forgalmi érdekek iránt tá­masztott igényei méltányosabb kielégítést nyer­hessenek, s másrészt, hogy a főbb vonalak minél jobb kiegészítésben részesíttessenek, minél több tápvonallal játtassanak el. (Helyeslés.) A kisebb beruházási tételektől eltekintve, 100.000 frt több­letet, egészben tehát 1.300.000 frtot vettünk fel a vasutak kisebb felszereléseinek növelésére, és 1.355.000 frt többletet a vagyonszükségletek ki­elégítésére. Ez által tehát azt a kérdést, mely az államvasutak fölszerelései, és különösen kocsi­szükségleteinek kielégítése tekintetében utóbbi időben felmerült, megoldottnak is kell tekinteni. Ugyanazon beszerzési módot ajánljuk erre nézve a t. háznak, mely eddig követtetett, hogy tudni­illik a beszerzendő kocsik 10 esztendei törlesztésre ve­tessenek meg és reméljük, hogy a beruházási ösz­­szegek ezen jelentékeny emelése által az ál­lamvasutak kocsiszükséglete a közelebbi évek­ben ki lesz elégítve azon mértékig, a­mint azt a forgalom méltányos igényei követe­lik, úgy­hogy ezen jelentékeny beruházási tételeken kívül, melyeket itt hozunk javas­latba, az államvasutak beruházási czíménél kü­lön előterjesztést tenni, külön hitelt kérni a tör­vényhozástól nincs szándékunkban. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Nézetem szerint az a kereken 6 és fél millió forintot tevő beruházási összeg, mely nem ideiglenes,­hanem maradandóbb jelleggel van felvéve a költségvetésben, talán minden tekintetben megnyugvást is szolgáltathat arra nézve, hogy dac­ára az államvasutak nagy háló­zatának, teljesen elégséges arra, hogy azok a kor és a forgalom igényeinek megfelelően minden te­kintetben felszereltessenek. (Élénk helyeslés.) A többi tárczák közül még 90,000 írttal emeltük a földmivelési tárczának átmeneti bevéte­lét , emeltük pedig különösen két, tételnél. (Hall­juk ! Halljuk!) Egyrészt a filloxéra elleni vé­delemre előirányzott és a szőlőbirtok regene­rálására vonatkozó tételnél, mely itt 225,000 frtot tesz és másrészt a ragadós tü­dölok kiirtására czél­­ba vett tételnél, melyre 100,000 frt van előirányoz­va s a melyre vonatkozólag a földmivelésügyi mi­niszter úr külön törvényjavaslatot szándékozik a t. ház elé legközelebb benyújtani. (Helyeslés jobb­felől.) Ellenben ugyancsak 864.000 frt emelkedés mutatkozik az átmeneti kiadásoknál a vallás- és közoktatásügyi tárc­ánál, a­mi abban leli magya­rázatát, hogy a­mint voltam bátor említeni, a konverziók által előidézett megtakarítások követ­keztében az iskolai építések és általában a tanin­tézetek építése nagyobb mértékben vétetik ezen összeggel fo­ganatba. (Élénk helyeslés.) Ellenben 50 ezer forint apadás van az igaz­ságügyi tárc­a átmeneti kiadásainál azért, mert az a dotácziót, melyet az erdélyi birtokrendezés elő­segítésére hasonló összegben a korábbi évek­ben felvettünk, ezen évben mellőzhetőnek tart­juk azért, mert ezen dotáczió, mely alapszerűleg kezeltetik, úgyszólván érintetlenül teljes összegé­ben ma is fennáll. Reméljük azonban, hogy az ezentúl nem fog fennállani, amint hogy a birtok­rendezések előse­gítése érdekében annak felhasználása kívánatos is. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Legalább az egészség­­ügyi és földmivelési kormány részéről megtörtén­tek az intézkedések arra s megadattak azok a könnyebbítések, hogy ezen összeg a kitűzött czélra valóban igénybe vehető is legyen. (Helyeslés.) Másik apadás 860.000 forinttal mutatkozik a honvédelmi tárczánál. A felszerelések egy jelenté­keny része be lévén fejezve, ezzel volt apasztható a honvédelmi tárczánál az átmeneti kiadások ösz­­szege, daczára annak, hogy az 1892-diki évi költ­ségvetés tárgyalása alkalmával tett ígéretünkhöz képest a honvé­d-segélyző egylet javadalmazása 200.000 írtról 300.000 írtra emeltetett, azért, hogy régi honvédeink méltányos igényeiknek megfele­lőbben legyenek ellátva. (Helyeslés.) Beöthy Ákos: Mézes madzag! (Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Mielőtt most a költségvetésnek végmérlegét ismertetném, engedje meg a t. ház, hogy rövidem megemlékez­zem a bevételekről. (Halljuk! Halljuk!­ A rendes bevételek 391.724.000 forintról 402.278.000 írtra emelkedtek és így itt 10.554.000 forint többlet mutatkozik, a­miből, hogy ugyan­azt az összehasonlítást tegyem, a­mit a rendes ki­adásoknál tettem: kerek összegekben 61­2 millió üzemi bevételekre s 4 millió pedig az adminisztra­tív bevételeknek és a közszolgáltatásoknak foko­zására esik. Az egyes részleteket tekintve a bevé­teleknél, az állami adósságok bevételeinél 121,000 forint apadás mutatkozik azért, mert 20,000 forinttal kevesebbet irányoztam elő a Tisza-sze­­gedi kölcsön járulékaiból és a filloxéra-vész pusztításaira való tekintettel, a szőlődézsma­­váltság hátralékaiból beszedhető összeget, a­mely eddig 400.000 forintra volt előirányozva, most 300.000 írtra apasztottam. Ellenben a többi be­vételeknél emelkedő irányzat mutatkozik. (Hall­juk ! Halljuk!) Nem akarom bővebben jellemezni az admi­nisztratív jellegű bevételeket, de egyes részleteket mégis fel kell említenem. 43.000 frt többlet mutat­kozik a belügyi tárcza saját bevételeinél, 190.000 frt a vallásügyi tárczánál és 150.000 frt az igazságügyi tárczánál, amely két részre oszlik, mert egy része a fegyházak jövedelmeiből, a másik nagyobb része 140.000 írttal a rabsegélyző alap bevételeiből, bír­ság- és büntetéspénzekből ered. Végre 21.000 frt többlet mutatkozik a hon­védelmi tárczánál, mely túlnyomó részben a Lu­dovika akadémiánál előállott nagyobb kiadások­kal szemben mutatkozó nagyobb bevételek foly­tán állott elő. De ezektől a kisebb jelentőségű többletektől eltekintve, a bevételek tulajdonképeni növekedése, két tárczára: a pénzügyi és a kereskedelemügyi tárc­ára esik. Az áttekintés és a bírálat könnyebbé és világosabbá tétele végett ezekről nettóban leszek bátor szólani. 1 590,000 írttal emeltük nettóban az államvasutak bevételeit. 54,000 írttal emelkedtek az állami gépgyáraknak bevételei és 421,000 írt­tal emelkedtek a posta-távirda, s távbeszélő-háló­zat tiszta bevételei. Mindezek a bevételek az eddig elért zárszámadási eredmények alapján, sőt mint leszek bátor később igazolni, még azon is innen maradva lettek a költségvetésbe beállítva. A pénzügyi tárc­a keretében 1.980.000 írttal emelkedtek nettóban a fogyasztási adók bevételei; 993,000 írttal emelkedtek a bélyeg- és jogilletékek és díjak bevételei; 618,000 írttal a dohány bevé­telei és 154,000 írttal emelkedtek a sójövedéknek bevételei. Ellenben, te hát, egészen érintetlenül hagytuk az egyenes adókból, az erdőkből, bányá­szatból és vasmű­vekből eredő jövedelmeket, sőt egyes ágazatoknak jövedelmét a költségvetés rea­litása érdekében több irányban apasztottuk, így a lótenyésztési intézetek tiszta bevételei 76.000 forinttal,­­ az állami és a kincstári­ birtokok­nak bevételeit a földművelésügyi és a pénz­ügyi tárc­a körében 150,000 forinttal és vég­re az ázsióból várható nyereményt 110,000 frttal apasztottuk. Az átmeneti bevételek 83 millió frtot tesz­nek ki, itt tehát 77,201.000 frt többlet mutatkozik. Nem akarok az átmeneti bevételekkel részletesen foglalkozni azért, mert — a­mint az imént megje­gyeztem — az átmeneti kiadásoknak növekedésé­vel kapcsolatosan, természetesen az átmeneti bevé­telek is emelkedtek , de ezen óriásinak látszó kü­lönbözetek tisztán a pénzverési kiadásoknak és bevételeknek a költségvetésben való keresztülveze­­téséből erednek. Lényegesebb eltérések az egyes tárczáknál a következők. Az egyik a vallásügyi tárczánál 835 ezer forintot tesz, a­mi az alapítványi kölcsönök átváltoztatásából ered; a másik a pénzügyi tár­­­czánál fordul elő, hol egy bevételt, a birtok eladásából eredőt 2.500.000 forintról, 2.300.000 írtra apasztottam, az 1893-ban valószínűleg elő­fordulandó birtokeladások arányában. Ellenben ugyancsak átmeneti bevételeinknél a telepváltságból eredő bevételt 200.000 forinttal emeltem, mert a telepesek tartozásainak leszámo­lása most van folyamatban és amint ezt egyes esetek is bizonyítják, alapos remény van arra, hogy a telepesek tartozásaikat egyes pénzintéze­teknél­ számolván le, ezáltal a tartozásukból a kincstárt megillető váltságösszegek az előirány­zottnál is nagyobb összegben fognak befolyni. Ha most az előadottakból összevonom a vég­eredményt, rendes kiadásaink 378.005,231 frtot, ezzel szemben rendes bevételeink 402.278,985 fo­rintot tesznek, vagyis a rendes kezelésben a feles­leg 24.273,754 írt. Összevonva a mérleget egészben véve a rendes, rendkívüli és átmeneti kiadásokat és beruházásokat, valamint a rendkívüli közösügyi kiadásokat, szem­beállítva ezeket a rendes és átmeneti bevételekkel, a mérleg akkér alakul, hogy 485.265,596 forint ki­adással 485.279,643 forint bevétel áll szemben, vagyis a költségvetés mérlege 14.047 frt felesleget mutat. (Élénk éljenzés jobbfelől.) Nem hagyhatom észrevétel nélkül, t. hát, azt a 24 millió frt fölös­­leget, melyet a rendes kezelé­s mutat. Minden költ­ségvetési expozé előterjesztése alkalmával elmond­tam,hogy noha minden államban igen nagymérvűek a rendkívüli kiadások, hogy minden állam a ren­des kiadások keretén belül is, ha nem is egyes alkatelemekben, de egészükben jelentékeny össze­get képviselő, maradandó jellegű rendkívüli kia­dásokat kénytelen teljesíteni és hogy nekünk a rendkívüli kiadásoknak talán nagyobb mértékére kell elkészülve lennünk, mint a gazdaságilag megállapodottabb nemzeteknek : én arra, hogy rendes kezelésünk ily fölösleggel záródik, különös súlyt fektethetőnek nem tartok. De igen­is súlyt kívánok fektetni arra, hogy a rendes bevételek e fölöslege jelentékeny többletet mutat, hogy rendes kiadásaink nem növekednek oly arányban, mint rendes bevételeink, hogy a most előterjesztett költségvetésben is rendes kezelés mérlegének javulása mintegy három milliót tesz. Súlyt kí­vánok fektetni másodsorban arra a nemcsak a nagy pénzvilág által kellően nem méltányolt, ha­nem saját magunk által sem kellőleg ismert körül­ményre, hogy tudtommal alig van állam, mely a befektetéseknek, adósság­törlesztéseknek és egyéb rendkívüli kiadásoknak oly viszonylag jelentékeny összegét teljesítené, mint mi. (ügy van jobbról.) És ha megvonjuk a párhuzamot bármely állam kontírozásával, nem ilyen, hanem ezt messze meghaladó fölösleg fog rendes költségvetésünkben mutatkozni. És súlyt kívánok fektetni harmad­szor arra, hogy daczára az elért eredmények­nek, mi az elért bevételeket nem tekinthet­jük véglegeseknek és nem teljes összegük­ben irányoztuk elő, hanem tekintettel voltunk közgazdasági viszonyainkra, tekintettel arra, hogy közgazdaságunk agrikultur jellege még mindig predomináns befolyással bír viszonyainkra. Épp ezért nem az elért eredmények alapján, melyeket csak ideigleneseknek tekintettünk, irá­nyoztuk elő a bevételeket, hanem sokkal szigo­rúbban vontuk meg azoknak határát. Daczára annak, hogy a miniszterelnök úr által most elő­terjesztett 91-iki zárszámadás tényleges eredmé­­nyeképen ismét egy jelentékeny felesleget mutat, daczára annak, hogy immár 4 esztendőnek zár­számadása tesz tanúbizonyságot a mellett, hogy előirányzataink reálisak voltak, hogy a tényleges eredmények soha nem remélt felesleget mutatnak fel, (Éljenzés jobbfelől.)­mi mégis a rigorozitásnak legmesszebbmenő követelményeit alkalmaztuk és különösen főbb bevételi forrásainknál oly rigorozi­­tással jártunk el, hogy csak azon összegeket irá­nyoztuk elő, melyeknek befolyására — azt merném mondani — minden körülmények között biztosan számítani lehet. Ennek bizonyítására legyen szabad a t. ház előtt felemlítenem, hogy az egyenes adóknak 93-ik évi előirányzata 5.387,000 írttal maradt a tényle­ges eredmény mögött. Ebből az 5.387,000 írtból az 1891-ben elért többletből leszámítandónak tar­tom azonban az aproximatív apprecziálás szerint azt a 2.300.000 frtot, mely 1891-ben csak kivétel­­képett éretett el az által, hogy a regále kártalaní­tások akkor folyósittatván, az adótartozások na­gyobb mértékben voltak az egyes hátralékos felek irányában érvényesíthetők. De még ha ezen összeget levonnék is, oly je­lentékeny többlet marad, mely ha semmi mellett nem szolgáltatna tanúbizonyságot, de akkor, mi­kor ennek daczára változatlanul veszem fel az ed­digi előirányzatot bevételeink közé, daczára an­nak, hogy most újabb 3 évi adókivetési cziklus előtt állunk, mely az eddigi tapasztalatok szerint jelentékeny többletet fog eredményezni, mondom, az a jelenség, hogy változatlanul veszem fel, egy mellett talán mégis szolgáltat bizonyságot, és ez az, hogy az egyenes adóknál czélbavett reform nem kíván leplezett adóemelés lenni, hanem az egyenes adóknak helyesebb, igazságosabb (He­lyeslés jobbfelöl) az államkincstár eddigi jövedel­mén túl nem terjedő jövedelmet biztosító reform kíván lenni. (Helyeslés jobbfelöl.)

Next