Pesti Napló, 1892. december (43. évfolyam, 332-370. szám)
1892-12-01 / 332. szám
lami jogszabályozás daczára is ez a jelleg adja meg. Ebben a keretben nemcsak elfér, hanem éppen ennek a keretnek integráns kiegészítő részét képezi a polgári házasság, azzal az erkölcsi korolláriummal, melyet nem lehet eléggé nem hangsúlyozni, ha nem akarjuk, hogy ezen intézménynek nem mint elvnek, hanem tisztán mint jelszónak a közönségbe dobása által a házassági köteléknek szilárdsága rendüljön meg. Nagyon sajnáljuk, hogy a kormányválságnak előzményei után és a folyamatban levő egyházpolitikai bonyodalmak közepette inczidentális előrántása és politikai jelszóvá történt átalakítása a kötelező polgári házasság intézményének egy szerencsétlen helyzetet teremtett, mely az igazságügyminiszternek ismételt felszólalásai után még jobban megromlott, mert hamis impressziókat nevelt a közfelfogás jó nagy részében, mely mind jobban kezdett eltávolodni ily körülmények között attól a fogalomtól, hogy ez a kontemplált új szabályozás az állami jogrendszernek éppen a házassági kötelék megszilárdítását célzó s objektív alapokon nyugvó szükséges kiegészítő részét képezi. De a helyzet visszássága éppen abban rejlik, hogy ezt az igazi tartalmát a czélba vett reformnak egyedül Apponyi Albert, tehát az az államférfiú, aki nem a reform keresztülvitelére vállalkozott új kormánynak tagja, hanem azzal szemben, mint folyton támadásnak kitett politikai ellenfél foglal helyet, adta meg és nem a kormány, melynek ez tulajdonképeni kötelességét kellett volna hogy képezze. Az állami anyakönyvezésnek a kormány program- és az igazságügyminiszternek ismételt nyilatkozatai szerint tervezett behozatalára vonatkozólag pedig csak azt jegyezzük meg, hogy annak a kormánynak részéről, mely egy élő állami törvénynek, az 1868. 53. tczikknek tekintélyét akarja helyreállítani,nagyon különös eljárásnak tartjuk azt a tervet, mely az általa kilátásba helyezett uj törvénynek hatályba lépésére előfeltételül a régi törvénynek jövőre is feltételezett megszegését állítja fel, amit méltón egészít ki az a további konstrukció, mely a kormány tervében jelentkezik, hogy ugyanakkor, midőn e kormány a vallás szabad gyakorlatát akarja törvény által biztosítani és függetleníteni törekszik az állami hatáskört az egyházitól, nem az általánosan kötelező polgári anyakönyvvezetést hozza be, hanem, míg eddig az történt, hogy az állami nyomorúság a felekezetek által vezettette a maga czéljaira is a matrikulát, most ez a gyönyörűséges helyzet a jogállam és a reform nagyobb dicsőségére azzal fog kiegé- szíttetni, hogy jövőre egyes helyeken maga a felekezetnélküli és a felekezetektől függetlenített állam felekezeti érdekek megóvására fog vezetni anyakönyveket. Lesz alkalmunk még kifejteni ennek a tervnek monstruozitását egyéb irányban is, ha ugyan e halva született reform-gondolat egyáltalában szőnyegre kerül. Mindezek a bajok és viszásságok, ki merjük mondani, — és ebben egyet fog velünk érteni ez ország higgadtan gondolharagjában szétzúzta az ön képmását. — Szétzúzta ? — Darabokra. De vigasztalódjék, kérem. — Ezek az ökölcsapások nem az ön szobrának voltak szánva, hanem az ő saját mellképének, ott, önnél. Én akadályoztam meg... De hát neki szétzúznia kellett valamit akkor éjjel — mindenáron! Másnap reggel a padlón találtam a töredékeket. Itt egy kéz, keskeny, gyöngéd, ott egy láb, picziny, formás; emítt az áll és ajk, szende, igéző, a Múzsa csókját osztó; és amott a homlok és a szemek, mindkettő tiszta, nyilt... azok az okos, sugárzó szemek! S mig ezeket érzelmes, a meginditásig benső hangon mondta Hantos: egymásután nézte Czeczil kezeit, lábait, állát, ajkát és beletekintett hosszan a szemeibe. A bárónő ámulva figyelt erre a rejtélyes emberre. — Már megint Roxane-ra gondol? — Milyen hazugnak kellett mind e sok bájnak feltűnnie György szemeiben, hogy irgalmatlanul megsemmisítette! — Hát nem kell-e méltán félnem, hogy a szerelemféltés első rohamában velem is úgy tesz, mint a szobrommal? Hantos nyugodtan folytatta: — És aztán jött Pista, a szolga, összeszedte a darabokat és bedobta az agyagládába. Látta már az agyagládát? Nagyon érdekes. Abból kerülnek ki a mesterművek, de sokszor vissza is kerülnek oda. Mert por vagy és porrá kell lenned!... De előbb föleresztik egy kis vízzel. Az ön szobrának maradványait Léthe vizével eresztette föl György. Igen, hogy elfeledje! Azután ugyanabból az agyagból készítette ezt, ni!... — Hát nem csúfság ez? — Csak egy kis lélekvándorlás! Előbb Czeczil, most Adél. És ne higgye, hogy ez a szobor is hazugság. György az érzelmét is átruházta ez alak eredetijére... Ez a múzsa ihletet adott neki; az a másik — az képromboló barbárrá változtatta. Czeczil megilletődve hallgatott. Hantos is elnémult. A néhány pillanatnyi szünet alatt Szászvári és Adél egy-egy szava hangzott oda hozzájuk. Végre a bárónő szokott gúnyos modorában kezdé: — S most már Syrén vagyok? Csábító, gonosz Syrén? Ah, ah! Mért is nem rendezett jelmez-estélyt György? Megleptem volna ez új kosztümömben. És hangos kaczagásba tört ki. Hantos elkomorogott. — Bárónő, ön ebben a pillanatban sem igaz!... Kaczagása mögött áruló könyek rejtőznek. Ne nevessen tovább, mindjárt előtörnek. Czeczil felszökött a pamlagról. — Ne kövessen, kérem! Csak ennyit bírt még rebegni és eltűnt a szobrok között... IX. Milyen lány! A vendégek között óvatosan járt-kelt egy úr, aki mindenkinek bemutatta magát. Retyezáthy Miksa volt a neve. A művészek készséggel szolgáltak neki fölvilágosítással. Egyszerre Péteryvel állt szemközt. Ijedten kapta el fejét. Hisz ez az úr hat hét előtt sorra járta a szerkesztőségeket, hogy számon kérje: honnan és kitől kapták azt a két hírt a Szászvári építendő pazar műterméről, palotájáról, meg a Szeredy-Szentmiklóssy válóperről ? A szerkesztőségek a »kőnyomatos «-ra hivatkoztak. És erre ez a bősz Pétery úr, sétapálczájával a kezében, fölkereste Retyezáthyt, ki azonnal a szerkesztőségi nagy ollóval kezdett babrálni. Fogvaczogva adta a fölvilágosítást, hogy a két hírt »leküldték« neki. Ha akkor nem lett volna meg a hősiessége! Ha kikottyantotta volna az »előkelő« forrást!... Amint újra fölnézett, Pétery már eltűnt. Tán már annyi pezsgőt ivott, hogy meg sem látta a hirlapíól. Retyezáthy folytatta útját. Végre a Múzsaszobor előtt Zalai bárót találta, aki Czeczillel beszélgetett. Bizonyosan érdekes művészeti fejtegetésbe bocsátkozott a tanulékony báró. A hírlaptudósító odamosolygott. — Ez a szobor is bizonyítja, — magyarázta hévvel Zalai — hogy most már czéltalan minden vágya, mely nem én bennem központosul. Hallgasson meg végre engem, aki egy modern Jákob vagyok ... a zsidó hitet leszámítva ... és sóvárgok önért, a szép Leáért. . . Vagy Rachel volt? Retyezáthy már meg akarta adni a hiteles fölvilágosítást, de még jókor elhallgatott. Czeczil nevetve nézett az ismereteket terjesztő udvarlóra, kinek legújabb rögeszméje a szentírás. — De kedves Zalai, ön ma csupa biblia! — A sybillák könyvében meg van írva . . . hogy is mondjam csak — — Sybilla-számba vesz ? Nos, hát megjóslom, hogy sem mint Lea, sem mint Rachel nem leszek az ön neje. — De mint Czeczil ugye bár? És erre a szerencsés szemecskére, amelyet megtalált, oly harsányan kezdett kotkodácsolni a báró úr, hogy a háta mögött álló Retyezáthyra is elragadt a nevető kedv. Zalai megfordult és egyszerre megmerevedtek az arczizmai. Szeretett volna hirtelen elillanni s magával harczolni a bárónőt is. De Czeczil észrevette a különös idegent, aki borzas czilinder-kalapot tart maga előtt, rajta egy ócska jegyzőkönyvet s keztyűtlen kezében czeruzát írásra készen. Retyezáthy egyre nyájasan, alázatosan, de egyúttal bizalmasan mosolygott a báró urra, sőt a szemeivel mintha integetett is volna. Végre a hírlapíró törte meg a csöndet. — Alázatos szolgája báró ur! Zalai mégis neki bátorodott: — Nini, maga az? Jó estét! Úgy rémlik, mintha csakugyan ismernők egymást. ... A felsőház folyosóján. . . Régen, nagyon régen. Nemde Retyezáthy ? — és hogy is mondjam csak — — Miksa — — Miksa! ügy van, köszönöm. . . A felsőház folyosóján ... kérem én a zsidó-keresztény házasság mellett szavaztam. Retyezáthy Miksa szeretett volna ellent mondani, mert igen jól tudta, hogy a báró úr most füllent, ami vele, a szegény riporterrel szemközt elvégre nem is gavallér-ellenes dolog. . . A bárónő igazán kegyes és nyájas arczot vágott és Zalai nem tehetett mást, minthogy valamikép bemutassa a régi ismerőst. — Egyik tollforgató bámulója bárónő.. . . Retyezáthy Miksa úr. . . — Az új vendég ismét lelkesedett: — Ah, ez az ünnepély, méltóságos asszony! ez a társaság! Szabad megnéznem a toilette-jét ? A bárónőnek szemnél láthatólag mulatságot szerzett ez az ismerkedés — És melyik hírlapban fog lekötelezni — Miksa úr? — Valamennyiben! — hangzott a büszke szó. — Hogyan ? hisz ez lehetetlen! — ámult a bárónő. — Holnapig ? .Akkor ön mindenható. . .. — Hja, kérem, a lónyomatos! Oly végtelen önérzettel vetette ezt oda Retyezáthy, hogy neki majának is imponált ez az enuncziáczió. A kőnyomatos! Há, ime ez a hatalom, ez az ördögi gonoszság, melyet Pétery naponként hiába hajszolt és fenyegetett pisztolyokkal, karddal. Ennek a misztikus valamink a földi képviselője ez a göndör hajú, kampós orru ifjú, akinek lázasan csillogó, igazán szép metszésű, álmatag szemeiből olyasvalami sugárzik ki, amit az ember eszességnek hajlandó hinni. Czeczil bárónő most már maga akart végére járni a dolognak. Gyanakodott, hogy a tanulékony báró a hirlapkrás titkaiba is koronként bepillant. Azért kérdezte: — Gyakran jár ön itt, a műteremben ? — Gyakran és legtöbbször eredmény nélkül. A mester nem szereti az újságírókat. Retteg minden hírtől, mely róla szól — S az estélyről mégis írni fog ön? Zalai báró azonnal közbe szólt: — És önt bárónő mint ragyogó csillagot dicsőitendi. . . Ugye bár Rtyezáthy ? — Ej, ej, hisz önök, nagyon értik egymást! Nem is rossz, kedves Zahi, ha az ember szolgálatkész, ügyes tollforgatóva rendelkezik. Ugye bár ? A báró alig volt lépes zavarát eltakarni. Mohón válaszolta:— A polgári házaság izgalmas napjaiban sok szolgálatot tett nekem Retyezáthy. De viszont én is sok pikáns titkot közöltem vele. — S azóta semmi közös érdekük nem akadt ? Éppen semmi? (Folyt. köv.) hozó közvéleménye, — csak ama politikai rendszerben születhetnek meg, mely egy pártnak vindikálja örökre a hatalmat s nem politikát, hanem csak minisztereket változtat. Igaz, hogy ez megtörtént, mint a képviselőházban helyesen jegyeztetett meg, Angliában is. Negyven évig uralkodtak ott a toryk, de e közben, ami elmaradhatlan volt, a legrútabb klikkuralom fejlődött ki s a legirtózatosabb zavarok követték egymást lépten-nyomon, míg végre a fenyegetett állami rendet az ellenzéknek kellett helyreállítani. Ez volt az az idő, midőn az udvari politika egymás után kobozta el a nemzeti jogokat, miközben a miniszterek a legnagyobb bizalom szükségét hangoztatták az udvar iránt. Távol van tőlünk, hogy ez utóbbi tekintetben párhuzamot vonjunk az akkori angol viszonyok és a mi állapotaink között. De az az egy bizonyos, hogy ha a nemzeti jogok védelmére elég volna az a biztatás, melyet a képviselőházban legutóbb halottunk, akkor valóban felesleges volt őseinknek megalkotni az aranybullát; felesleges volt törvény által később is folyton és folyton biztosítani a nemzet privilégiumait; sőt egyszerre eltörölhetnék a koronázási hitlevelet és az alkotmányra a király által leteendő esküt is. Ily bizalomhangoztatásnak azonban az államjog keretében semmi jogosultsága nincs. Itt nem szubjektív indokok, hanem objektív garancziák kellenek, melyeknek a bizalomhoz vagy bizalmatlansághoz semmi közük, mert az alkotmány szükségszerű korolláriumait képezik. E korolláriumok fölött pedig őrködni nyugodt időkben épp úgy, mint akkor, midőn hatalmas befolyások mutatkoznak, melyek a nemzeti jogok ellen vannak irányozva, államférfim és főleg miniszteri kötelesség, melyet csekélybe venni sohasem szabad. Ha az így minden irányban megsúlyosodott helyzetben körülnézünk és a fenyegető bajok és a lépten-nyomon felmerülő belső veszedelmek láttára keressük a kibontakozást, lehetetlen, hogy az eddigi politikai rendszer és a pártviszonyok gyökeres átalakulásának szüksége ne jelenjék meg szemünk előtt. Mert az egyszerűen lehetetlenség parlamentáris államban, hogy egy párt, mely hosszú időn kezében tartja a hatalmat, az események ellenállhatatlan ereje által oda engedje sodortatni magát, hogy egész politikai jelentősége egyszerre csak oly színben tűnjék fel az ország előtt, mint mely csak egyetlen egy czélt és egyetlen egy feladatot ismer: megakadályzni minden áron azt és csak azt, hogy az ellenzék férfiai valaha kormányra kerüljenek. Budapest, november 30. Kereskedők akcziója Wahrmann kerületében. A magyar kereskedelmi csarnok választmánya 1. év november hó 30-án alelnöke Fürst Jakab vezetése mellett ülést tartott. A folyó ügyek elintézése és Fon Dezső választmányi tagnak a tarifabizottságba történt beválasztása után a választmány értekezletté alakult át, hogy megbeszélés tárgyává tegye az V. kerületi országgyűlési választás kérdését és azt az álláspontot, melyet e választással szemben mint kereskedelmi testület elfoglalni czélszerűnek lát. A beható eszmecsere folytán a felszólalt választmányi tagok mindegyike hangsúlyozta, hogy a magyar keres-kedelmi csarnok csakis kereskedőjelöltet támogathat, és hogy egy kereskedőjelölt felállítása oly kötelesség, amely elől e kereskedelmi kerület ki nem térhet. Hangsúlyoztatott továbbá, hogy e tekintetben a tagok között véleménykülönbség nem létezvén, a kereskedőjelölt a tagok buzgó támogatására bizton számíthat. A kifejtetteknek megfelelően az értekezlet a következő határozatot hozta: »Tekintettel arra, hogy hazánkban — arányítva az európai alkotmányos államok parlamentjeihez — a kereskedelem a képviselőházban kellő számban képviselve nincs és tekintettel arra, hogy országos érdeket képez az, hogy a kereskedelem a parlamentben a közgazdaság fontos érdekeire való figyelemmel, megfelelő számban képviselve legyen és végre tekintettel arra, hogy a fő- és székváros V. kerülete, melynek választói túlnyomó számban a kereskedelmi szakmához tartoznak, elsősorban hivatott és kötelezett arra, hogy a parlamentbe kereskedőt válasszon, a magyar kereskedelmi csarnok választmányának értekezlete ama jogos várakozásnak adva kifejezést, hogy e kereskedelmi kerület a képviselőházban úgy mint eddig, most is kereskedőt küld ki, egyhangúlag kijelenti, hogy mint testület, alapszabályai keretén belül erkölcsi támogatásában csak oly jelöltet fog részesíteni, ki a kereskedelmi karhoz tartozik. Az V. kerületi polgári körben is megindult a választási mozgalom. A kör helyiségeiben ma társas vacsora volt, melyen számos lipótvárosi választó volt jelen. Bródy Samu ügyvéd bátyja Bródy Zsigmond nevében kijelenté, hogy az esetleges jelöltségre ezúttal nem reflektál. A jelen voltak nagy sajnálattal vették ezt tudomásul. A megindult eszmecserében egy kőnyomatos szerint a legtöbben ama nézetüknek adtak kifejezést, hogy arra az esetre, ha nem sikerülne, a kereskedői vagy iparos kar egyik hivatott tagját a jelöltségnek megnyerni, Friedmann Bernát ügyvéd volna az, kire a választók a legnagyobb bizalommal ruháznák a mandátumot. A jelen voltak Friedmannt éltetve, oszoltak szét. Fővárosi ügyek. Uj épitkezések. A magánépitési bizottság legújabban a következő építő engedélyeket adta ki: az »Athenaeum« irodalmi és könyvnyomdai részvénytársaságnak IV. ker. Ferencziek tere 3. sz. gépházra, Ganz és társa czégnek X. ker. Kőbányaiút 29. sz. földszintes épületre, Szirch Antalnak VII. ker. Garay-utcza 4344. hrsz. kétemeletes házra, Róner Jánosnak VIII. ker. Örömvölgy-utcza 1. sz. háromemeletes házra, Petánszky Máriának VIII. ker. Kálvária-tér 6533. hrsz kétemeletes házra, Selenszky Ferencz VIII. ker. Tököly-utcza 5896. hrsz. háromemeletes házra, Schneider Endrének VII. ker. Wesselényi-utcza 4439. hrsz. háromemeletes házra, az újlaki tégla és mészégető részv. társaságnak, III. ker. bécsi ut 2061. hrsz. téglaégető kemencze és gyárkémény építésére. A bizottság ezenkívül több mellék- és toldaléképület emelésére adott engedélyt. Idegen illetőségű hadkötelesek összeírása. A főváros katonai ügyosztályának az újonczok összeirtatására elrendelt jelentkezéseknél összesen 6000 idegen illetőségű jelentkezett, bár legalább IQOOO tartózkodik a fővárosban. A katonai ügyosztály ezeket újból felhívja, hogy december 15 éig jelentkezzenek, mert az addig sem jelentkezőket a véderőtörvény 35. §-a alapján megbüntetik. A sétányügyi bizottság a ma délelőtt tartott ülésében elhatározta, hogy a városligeti-tó bérletét, amely április hó végén jár le s a városligeti székek fölállításának jogát, árverés útján fogja megújítani. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, december 1-én. A képviselőház ülése délelőtt 10 órakor. — A vallás- és közoktatásügyi miniszter fogad déli 12 órától délután 1 óráig. — A honvédelmi miniszter fogad délután 12—1 óráig. — A kereskedelmi miniszter fogad délután 4 órakor. — Az igazságügyminiszter fogad délután 2 órakor. — A horvát-szlavon miniszter fogad délelőtt 10 órától délután 2 óráig. — A Szent István-társulat tudományos és irodalmi osztályának őszi ülése. —A műcsarnok téli kiállitása nyitva reggeli 9 órától délután 4 óráig és villamos világítás mellett esti 5 órától 9 óráig. Beléptídij 50 krajczár. — Szabadságharczunk emlékeinek kiállítása a vigadóban, nyitva naponként délelőtt fél 10 órától délután fél 4 óráig. — Nemzeti muzeum : természet- és néprazitár, nyitva délelőtt 9 órától délután 1 óráig. A múzeum többi tárai 50 krajczár belépti dij mellett megtekinthetők. — Iparművészeti múzeum az Andrássy-úton, nyitva délelőtt 9 órától délután 1 óráig. — Technológiai ipari múzeum, saját épületében (Népszinház utcza 6.), nyitva d. e. 9— d. u. 1-ig és 3— 5 óráig. — Rovargyűjtemények a nemzeti múzeumban, nyitva délelőtt 9 órától délután 1 óráig. — Deákmauzóleum a kerepesi temetőben, nyitva délután 3—5 óráig.— Nyilvános könyvtárak. Akadémiai nyitva délután 3 órától esti 7 óráig. — Egyetemi nyitva délelőtt 9 órától 12-ig és délután 4—8 óráig. — Kereskedelmi múzeum: Hazai termékek állandó kiállítása a városligeti iparcsarnokban, szabad bemenet mellett megtekinthető délelőtt 9 órától 12 óráig, délután 3 órától 6 óráig. Vasár- és ünnepnapon 20 krajczár belépő dij. — Sörárpakiállitás a Köztelken : megtekinthető egész nap, belépti dij nincs. — Mentőegyesület a Markó- és Sólyom-utczák sarkán. — Állatkert nyitva egész nap. Belépő dij 80 krajczár. Lapunk urai számához fél ív melléklet van csatolva. — nov. 30. A téli évadban. Télies színezete van már a fö- és székvárosnak, a Duna zajlik, az emberek erősen beburkolódzva köpenyeikbe sietnek az utczákon, a fülek, kezek elrejtőznek, a jégpályákon vígan lejtenek tova a párok s az élesre fent korcsolya könyen siklik végig a sima jégen. A kirakatokban megjelentek a krampuszok és Mikulások, az apróság karácsonyi izgalmainak első hírnökei s megindul az ostrom a szülők ellen a meglepetések és ajándékok tárgyában. Ez az időszak különben — kivált esténként — a kirakatok évadja is; azok csillognak a legfényesebben s amit az ízlés és ipar szépet, drágát produkál, az mind felhalmozódik, hogy az embereket odacsábítsa. A »haute saison« megkezdődött. Fogatok egymásután szállítják a mulatni, élvezni vágyó szép delnőket és urakat a hangversenyekre, színházba, estélyekre s nemsokára a bálokba is. A szórakozások ezer neme áll rendelkezésre s e tekintetben a téli évad alatt Budapest kezd világvárosias mezt ölteni magára. De a fény és pompa mellett ez a szegények legkellemetlenebb időszaka is. Ők nem vágynak arra, amire a mulatni vágyó gazdagok, nekik az élet most kétszeresen súlyos. A külvárosok nyomora és nélkülözése e fagyos napok alatt óriási: csak sétát kell tennünk e városrészekben és künn az utczán is meggyőződhetünk, mily fogyatékos ez embereknek ruházata, étkezése, fűtése és világítása. De ez a saison a jótékonyság és adakozás évadja is egyszersmind: rágondolnak a dúsak, a boldogok, mennyi szegény jár félig meztelenül, meleg étel, meleg szoba nélkül ebben a nagy városban, akik az ő könyörületességükre rá vannak szorulva és megnyitják erszényeiket a nyomor előtt. Ha e tekintetben kötelességeiknek megfeleltek , akkor könnyebb lelkiismerettel kaczérkodhatnak a szép asszonyok s a gavallérok könnyű szenvedélyeiknek bátran áldozhatnak; fiatalos vidám mulatságaikat mi sem fogja zavarni s lelkiismeretük szabad lesz, vagy legalább könnyű, ha még oly hiábavaló lepkeszárnyakon is lebegik végig az életet. Banket Wekerle tiszteletére. Az országos kaszinó tagjai, abból az alkalomból, hogy a kaszinó igazgatója Wekerle Sándor miniszterelnökké neveztetett ki, holnap (csütörtök) este 9 órakor a »Hungária« szállodában banketet rendeznek. Baross szobrára eddig 4833 frt 86 kr gyűlt össze. A gyűjtés rövid idő alatt elért ily eredménye azzal a reménynyel biztat, hogy a boldogult államférfi szobra még az 1895-iki nemzeti kiállítás idejére elkészülhet. Wahrmann Mór elhunyta alkalmából, a boldogult tisztelőinek ezrei fejezik ki írásban részvétüket. Jókai Mór az elhunyt leányához intézett e sorokkal fejezte ki a részvétét: Nagyságos asszonyom ! Engedje meg, hogy szeretett édesatyjának, az én felejthetetlen barátomnak, a hazára és a közügyekre nézve oly korán jött halála feletti fájdalmamat kifejezhessem. Nagyságodra és kedves családjára az ég minden áldását kívánva maradok mély tisztelettel öreg hit tisztelője Jókai Mór. Részint személyesen, részint sürgöny és levél útján kondoláltak : Tisza Lajos gr., Miklós Ödön, Harkányi Frigyes, Duckerts belga főkonzul, Hollón Ernőné, Beniczky Ferencz és neje, br. Lipthay Béla, Nikolics Fedor dr. és neje, gr. Zichy Géza, Kautz Gyula, Tóth Vilmos közös számszéki elnök, Neményi Ambrus,Nothnagel bécsi professor,Tolnay Lajos képviselő, Matiekovics Sándor, gr. Széchenyi Gyula, dr. Ambrózy Gyula, Kullmann Lajos, stb. Zichy Hedvig grófnő. Esti lapunk már jelentette, hogy gróf Zichy Ágost, volt fiumei kormányzó neje ma reggel Penzingben elhunyt. A boldogult Wimpffen Viktor grófnak volt a leánya, ki Lina báró leányát vette nőül. Zichy grófné 31 éves korában, boldog házasságának 11-ik évében hunyt el. Már régóta belső baj emésztette életerejét. Három kis leánya maradt árván. A múlt nyáron a Bismarck-Hoyos esküvő alkalmából sűrűbben emlegették a fiatal grófné nevét, amikor Bismarck herczeg és neje többször ellátogattak a penzingi villába és elutazásuk előtt az utolsó uzsonnát a vendégszerető grófi házban költötték el. Az ev. református egyház zsinata. A mai ülésen az iskolaügyi javaslatnak a főiskolákra vonatkozó részét, tárgyalták még le. A tanulási és tanítási szabadságról szóló 83. szakasznál hosszabb vita keletkezett. Sokan a szakasz eltörlését, mások megtartását követelték. Szász Károly a theológiákra nézve világosabb szövegezést kíván s ezért indítványozza, hogy a szakasz út szövegezés végett az iskolaügyi bizottságnak adassák vissza. Szeremley József, Mitrovics Gyula, Fejes István pártolják a szakaszt, Kolozsvári Sándor szeretne korlátot vonni a tanítási szabadságra nézve. Tisza Kálmán módosítást nyújt be a szakaszhoz, mely szerint a tanszabadság elvileg kimondatik, amennyiben a vallási alapelveket és a képzés czélját nem veszélyezteti. A zsinat 50 szóval 40 ellenében a tanszabadságról szóló szakaszt egészen elhagyta. Képviselői napidijak koronában Ma, mint a hónap utolsó napján fizették ki a honatyák napidijait. A ház ez alkalomból szokottnál látogatottabb képet öltött s a képviselők ugyancsak iparkodtak a kasszához, hol ezúttal fizetett az állam először arany koronákkal. Élvezettel volt konstatálható, hogy nemcsak az aranyérték hívei, de az ezüst emberei, sőt a régi papírpénz buzgó védői is egyforma örömmel és megelégedéssel dugták zsebre a fényes koronákat s valamennyien azon sajnálkozhattak, hogy a pénzügyminiszter a napidijak igen csekély részét fizette ki a vadonatúj pénzzel. A t. képviselő uraknak még a vezetési dijat sem vonták le odaát — a Lajthán túl. Pest megye közgyűlése a mai napon tartott folytatólagos üléssel, amely alkalommal az egyes községek számadásait s költségvetéseit tárgyalták, véget ért. Szálon. Fő és székvárosunk társas életének egy már régóta érzett hiányán igyekszik lankadatlan buzgalommal segíteni Dunai Nép. János, a Rózsavölgyi és társa czég beltagja, amennyiben szalonjába gyűjti időközönként a fővárosi társasélet színe-javát, rang és valláskülönbség nélkül. Thomson Cesar ittléte alkalmából megint fényes társaság gyűlt össze Dunkl vendégszerető házánál, mely a jelenvoltak többjében fájdalmas reminiszczencziákat is ébreszthetett, visszaemlékezve ama szép időkre, mikor a Dunkl féle estélyeken Liszt, Ferencz és Haynald bibornok szikrázó szelleme uralkodott. Ma Apponyi Albert gróf képezi a társaság érdeklődésének központját. Ő körülötte sürög-forog apraja-nagyja, érdeklődéssel hallgatva szellemes aperguit és élénk előadását, amit csak akkor szakít meg, ha a házigazda a szebbnél-szebb zenei produkcziók egész sorát jelenti be. A múltkor Naphéz és Eibenschütz Hana, tegnap Rebitsekné, Broulik, Thomann és Tarnay adtak elő ének és zongoradarabokat. Az estélyen mintegy 60 vendég vett részt, köztük gróf Apponyi Albert, Manojlovich Emil kúriai tanácselnök, Thomson Cesar, Rakovszky Géza, képviselő, dr. Boleman kir. tanácsos, Mihálovich Ödön igazgató, Tolnay Ákos festő, Herczfeld Viktor zeneakad. tanár, Thomann István tanár, Pauli Rikárd, Broulik Ferencz stb. A Barch-Schaedle párbaj. Fiuméból jelentik, hogy a Barci-Schaedle párbaj, mely f. é. márczius 9 én Fiume mellett osztrák földön a Stefani-féle helyiségben oly szerencsétlen kimenetellel végződött, f. évi deczember 5-én kerül nyilvános tárgyalás alá, mely előreláthatólag általános érdeklődést fog kelteni, különösen a fiumei lakosságnál Schaedler egy trieszti és két fiumei ügyvéd fogja védelmezni. Vasúti baleset. A magyar államvasutak igazgatóságától kapjuk a következő sorokat: Megkeressük a t. szerkesztőséget, hogy becses lapja legközelebbi számába mellékelt közleményünket felvenni szíveskedjék. Több napilapban a f. évi november hó 27-én Vágújhely állomáson történt balesetre vonatkozólag helytelen és túlzott közlemények jelentek meg, melyekkel szemben a már megtartott vizsgálat nyomán és a hivatalosan már közlött adatok kiegészítéséül a következők szolgáljanak: Az 1453. sz. tehervonattal a megengedett időn túl tolatások végeztetvén, az 1408. sz. személyvonat az állomás védőjelző tilos állásának figyelmen kívül hagyásával az állomásba behaladt és előbbi tehervonatba beleütközött. Einnek következtében 9 kocsi többé-kevésbbé megrongálódott, de az okozott összes kár úgy a járműveken mint a felépítményen a 6000 forintot nem fogja meghaladni. A pályaorvosok részéről kiállított bizonylatok szerint az utazó közönség közül senki sem sérült meg csak egy trencséni pénzügyőr szenvedett homlokán jelentéktelen ütődést, de ezáltal tovább utazásában nem gázolhatott. A vonatkísérő személyzet közül három egyén nehezebb, de nem életveszélyes, egy pedig jelentéktelen sérülést szenvedett. A nehezebben sérülteknél is 12—20 nap alatt várható a felgyógyulás. Úgy az állomási, mint a vonatkisérő személyzet utasításellenes eljárása folytán előidézett eme baleset tehát csakis a fent közlött következményekkel bírt és így messzemenő túlzásként jelentkeznek mindazok az adatok, melyeket egyes lapok, nyilván téves értesülés alapján, de az utazó közönség nagy nyugalanítására közöltek. A kolera. Még ma sem mondható a koleráról, hogy megszűnt, sőt némi emelkedés is konstatálható. Az utolsó huszonnégy óra alattkedd éjféltől szerda éjfélig hat beteget vettek föl az üllői-úti barakba. Ugyanez idő alatt két beteg halt meg, míg gyógyulva négyen hagyták el a kórházat. főleg huszonhárom beteget ápolnak a pesti barakban. Dugába dőlt házasság. Nikolajevics Miklós, az az unokaöcscse már régebben eljegyezte egy Burenin nevű moszkvai kereskedő leányát, aki elváltan élt férjétől. A czár nagy nehezen beleegyezett e házasságba és minden előkészület megtörtént a lakodalomra, de mint Moszkvából írják, az utolsó pillanatban »visszament a parti.« A menyasszony ugyanis nem elégedett meg azzal, hogy a férje nagy herczeg, a maga számára is kérte a nagyherczegnői czknt és azt a jogot, hogy az udvari bálokon megjelenhessék. Erre a czár annyira megharagudott, hogy nemcsak visszautasította az elvált asszony feltételeit, de visszavonta beleegyezését a morgantikus házassághoz. Ingyenes gyorsíró tanfolyam. Az V. ker. női kereskedelmi tanfolyam (Váczi-körút 58.) igazgatósága felhívja mindazokat a volt növendékeit, aki Vargay István egyetemi m. tanító vezetése alatt tanulták a gyorsírást, hogy a parlamenti gyorsírás elsajátítása czéljából vasárnaponként d. u. 3 órakor az intézetben jelenjenek meg. A hat hónapra terjedő tanfolyam teljesen díjtalan. A megnyitás deczember 3-án lesz. Régi velenczei képek Budapesten. Lippay Bertalan festőművész hazánkfia — mint értesülünk — velenczei képtárának egy részét Budapestre küldte. A művész regényes házasságáról annak idején volt szó a magyar lapokban is. Egy Rezzonico grófnőt vett nőül, a kinek egyik őse XIII. Kelemen pápa volt s utána maradt a hires velenczei Rezzonico-képtár is. A képtár most eladásra kerül és holnaptól kezdve hétfőig naponkint 10—3 órák közt a »Magyar király« szállóban lesz kiállítva. A művész nem rég a belgrádi parla-