Pesti Napló, 1892. december (43. évfolyam, 332-370. szám)

1892-12-28 / 364. szám

A határozatlanság­. Nagy minisztertanács tartatott ma is egész délelőtt és délután. A múlt héten is tanácskoz­tak, tehát rettenetes sok dolguk van. A tör­vényjavaslatok, melyeket január hóban be akar­nak mutatni a képviselőháznak, már október hó­ban elkészültek és bemutattattak a királynak, tehát nem a zsidó recepció, vagy a polgári anya­könyvek felett vitatkoznak oly sokat a miniszter urak, sőt a polgári házasság felett sem — és mégis az egyházpolitikai kérdések felett. Benne vannak a kátyúban annyira, hogy nem tudnak mozdulni se előre, se hátra. Látják maguk előtt a veszedelmet, mely tehetetlenségüket érheti, de nem tudnak megállapodni, hogy mi módon ke­rüljék azt el. Egyik oldalon Vaszary, a másik oldalon Apponyi fenyegeti őket s mindezen ne­hézségek között a legnagyobb bajuk, hogy nincs egység a kabinetben és nincs egyetértés a szabadelvű pártban — ma sincs. Wekerle ide is fordul, amoda is, hogy kibékítsen és kielé­gítsen, de akármit kezd, a viszonyok olyanok, hogy a­mi az egyiknek tetszik, a másik érte megneheztel. Megírta Grünwald Béla, hogy: „megbukni hatalmas áramlatoktól elsodorva, nem dicstelen, de Tisza Lajosok stb.-ek által tönkrejutni s látni, mint kacagnak tehetetlenségünkön és vergődésün­kön, ez sok. “ Hogy mért választotta magának ez utóbbit az okos Wekerle, előttünk megfoghatatlan a nagy gyöngeségre mutat. S ezen politika gyü­mölcse volt a minapi minisztertanács, melyben az Apponyinak adott miniszterelnöki elutasító válasz fogalmaztatott meg Tisza Lajos sugalmazása és T­Á­RC­A. Petőfi verseinek első kiadása. (A Nemzeti Kör jegyzőkönyvei alapján.) — A Pesti Napló eredeti tárcája. — Petőfi Versei első kiadásának körülményei nagy­jából ismeretesek. Az ifjú költő 1844 tavaszán Debrecenből, hol betegeskedve, nyomorogva húzta ki a telet, Pestre indult, hogy betegsége alatt összeírt költeményeinek kiadót keressen. „Debreczenből utaztam Pestre — írja ő maga Kerényi Frigyeshez intézett egyik leve­lében — 1844-ben, februáriusban, kopott ruhában, gyalog, egy pár húszassal és egy kötet verssel. E kö­tet versben volt minden reményem; gondolom, ha elad­hatom, jó, ha el nem adhatom, az is jó . . . mert ak­kor vagy éhen halok, vagy megfagyok, s vége lesz minden szenvedésnek . . .“ Egy heti kínos vándorlás után, miközben Egerbe is betért, érkezett Pestre. Nem tudta, kihez forduljon? „A végső ponton álltam — így folytatja említett levelében — kétségbe­esett bátorsága szállt meg, s elmentem Magyaror­szág egyik legnagyobb emberéhez, oly érzéssel, mint a­mely kártyás utósó pénzét teszi föl, hogy élet vagy halál. A nagy férfi átolvasta verseimet, lelkes aján­lására kiadta a Kör, s lett pénzem és nevem. E férfi, kinek én életemet köszönöm, s kinek köszönheti a haza, ha neki valamit használtam vagy használni fogok, e férfi: Vörösmarty.“ Petőfi e nyilatkozatából tehát tudva volt, hogy Vörösmarty ajánlatára a Nemzeti Kör adta ki versei­nek első gyűjteményét. A kiadás részleteiről azon­ban csak annyit tudtunk Jókai és Várady An­tal, Petőfi barátjainak közléseiből, hogy Vörös­marty indítványa Vahot Imre és Erdélyi János ellenkezése miatt majdnem megbukott, de felállt Tóth Gáspár, egy derék pesti magyar szabó, a­ki a Körnek szintén tagja volt, s a maga részéről nemcsak helyeselte az indítványt, hanem Petőfi részére nyomban 60 (Jókai szerint 30) forintot is tett le, kijelentvén egyúttal, hogy szükség esetén a nyomatás költségeit is előlegezi. Ismeretes volt Petőfinek Tárkányi Bélá­hoz 1844. April 28-án irt leveléből még az is, hogy verseit a Kör választmányának megbízásából Vörös-Szilágyi Dezső dialektikája szerint. Ezen válasz a nemzeti párt politikáját leglényegesebb részében megtagadta, a kormánypártot az ellenzéktől éles megkülömböztetéssel elválasztotta, a szabadelvű párt koncentrációját hirdette, hogy programmja keresztül­vitelében magában elégséges támasz a kormánynak s ezzel a miniszterelnök korábbi nyilatkozatait, melyek közeledést árultak el Apponyihoz s a közjogi alapon álló pártok közötti elvi ellentéteket elsi­mítani iparkodtak, hatásában megrontotta és meg­cáfolta. Következett erre a távozó Apponyinak rövid nyilatkozata, mely a kihívást egyszerűen elfogadta. Ezzel azonban a dolog nincs elintézve, mert a szabadelvű­ párt azon része, mely nem kö­veti Tisza Lajost és Szilágyi Dezsőt, nehezen nyugodott bele a régi taktikához visszatérésbe s a párt ezen hangulata tudomására jutott a mi­niszterelnöknek. Nemsokára olvastuk a félhivata­los lapokban, hogy Apponyi félreértette és az ellenzéki sajtó félremagyarázta a miniszterelnök szavait, melyek pedig elég világosak voltak s hogy a jó viszony a pártok között, mely a re­formokban közreműködést lehetővé teszi, a kor­mány által fenn fog tartatni. Szép, ha igaz s mi nem szóltunk hozzá semmit. Azután pedig még az a hir is jött ugyan­csak a kormány­sajtóban, hogy Wekerle nagy beszédre készül, melylyel újév napján felelni fog a Tisza-parti Jókainak s melyben a parlamenti helyzetről és a pártviszonyokról is fontos nyilat­kozatok várhatók. Ismét nem szóltunk semmit, meglássuk, hogy mit mond. Ezután jöttek a különböző cikkek a fúzió­ról, itt a Pester Lloyd-ban, Bécsben a Neue Freie Presse-ben és a régi Presse-ben. Mikor pedig senki Fenyvessy Ferenc kivételével fúzió­marty, Vackott Sándor és Szigligeti nézték át , hogy a kötetet a Kör előfizetés útján készült kiadni, még pedig ezer példányban s olyanformán, hogy az egész jövedelem a költség levonásával Petőfié lesz. Egy példány árát egy pengőben állapították meg. Petőfi verseinek első kiadására nézve, a leghi­telesebb és legrészletesebb adatokat a Nemzeti Kör régi jegyzőkönyvei szolgáltatják, melyeket mint nagy­­érdekűeket és teljesen ismeretleneket ezennel szóról­­szóra közlök. Petőfi verseinek ügye a Kör igazgató-választ­mányának 1844. évi március hó 27-én tartott ülésén került először szóba. A nevezetes ülés jegyzőkönyve az ide nem tartozó pontok elhagyásával így hangzik: „Igazgató Választmányi Gyűlés 1844ik évi Martius 27-én Fáy András Úr elnöklete alatt. Jelen voltak: Antal Mihály, Babits János, Bajkay Endre, Csanády Ferencz, Dulovits János, Fábri Pál, Fé­nyes Elek, Kronperger Antal, Lendvay Márton, Török János, Tóth Gáspár, Szigligeti Eduárd, Rökk Pál, Va­ckott Sándor, Vackott Imre, Vörösmarty Mihál. Jegyző Várady Antal. ... 5) A folyó évi január hó 23-ikán tartott Ig. Választmányi Gyűlés 4-ik pontjabeli határozat tetleges (így!) életbe léptetése tekintetéből Vörösmarty Mihál Úr, Petőfi Sándor ifjabb íróink legjelesbike 10 ívre ter­jedő, többnyire újságlapokban megjelent, s közméltány­­lattal, és tetszéssel fogadott Verse’’ a Nemzeti Kör pár­tolása alatt leendő minél ’adatását, a ad­dig is pedig a nevezett ifjú­­ségeinek jómód­dali fedezéséről gondoskod, yozá. — Mi­utánn (igy!) azonban az Ig. Gyűlés hatási köre a pénztárróli szabad ret eg nem en­gedné, a jelenlevő t. ez. tagok o indítvány üdvös­ségét melegkeblűleg pártolák, s a nevezett ifjún hova hamarább segítni elhatározák. Tóth Gáspár Ur 60. p.frt. tüsténti kifizetését ajánlá, a nevezett ifjú részére, oly fel­tétel alatt azonban: a) Ha a kérdés alatti 10 ívnyi költemények egy kinevezendő küldöttség által megvisgáltatván (így!), az azokat a kinyomtatásra érdemesnek találandja. b) Ha a Nemzeti Kör tagjai közöl 12 jót álló egyén találkozik, kik ha a kinyomott költemények árából fél­ról nem beszélt. Ez feltűnt, de bizony nem va­gyunk képesek megérteni, hogy mit akarnak, mivel a­mit a Pester Lloyd ír, az igen két­értelmű, úgy látszik, mintha most ő óhajtaná a fúziót és egész okoskodása a körül forog, hogy a nemzeti és a szabadelvű pártok között nem­csak a közjogi alapra nézve, hanem az egyház­­politikai kérdésekben, valamint a közigazga­tási reform körül „az eltérések könnyen elsimítha­­tók“, s a­mi a nemzeti követeléseket illeti, arra szólít fel, hogy azokat formulázzuk, akkor „ki fog tűnni, hogy megvalósíthatók-e a fennálló és sze­rintük érinthetetlen államjogi viszonyok kereté­ben is — akkor a szabadelvű pártban is meg­valósíthatók; vagy pedig ki fog tűnni, hogy a kiegyezés szellemével összeütközésben vannak s akkor a nemzeti pártnak is le kell mondania megvalósításukról.­ A barátságos hangot és a szives meghívót köszönjük, de a dilemmát el nem fogadhatjuk, mert Apponyi és a nemzeti párt programm­­jának ezen lényeges nemzeti része nem „vagy­­vagy“, hanem kategorikus imperativum. Ez néki politikai meggyőződése és erkölcsi kötelezettség, melyet nem kell újra konkrété fogalmaznia, mert az több ízben világosan kifejtetett és Apponyi által nemzeti követeléseink minimumának dekla­­ráltatott. Ha tehát ezen követelések alkudozások tárgyát nem képezhetik, mi következik ebből a Pester Lloyd okoskodása szerint? Nem egyéb, csak ez. Vagy megvalósitható e programm a sza­badelvű párt által s akkor tessék a nemzeti pártnak a fegyvert lerakni s a szabadelvű pártba belépni, a többi kérdésekben is alárendelvén ma­gát a többségben levő pártnak; vagy a szabad­elvű pártnak nem sikerül Bécsben kieszközölni a év múltán azon 60 p­­srtnyi öszveg ki nem kerülne,­­ annak kifizetését aránylag magukra válalják. (így!) Mely­ebbeli nemes ajánlatra Antal Mihály, Babits János, Bajkay Endre, Csanády Ferencz, Dulovits János, Fábry Pál, Fáy András, Fényes Elek, Irányi Dániel, Kronperger Antal, Lendvay Márton, Rökk Pál, Rá­­kóczy János, Török János, Tóth Gáspár, Szigligeti Edu­­árd, Várady Antal, Vachott Sándor és Vörösmarty Mi­hál Urak összesen tehát 19-en nyilatkoztatván magukat jól állókul, é­s egyszersmind Antel Mihál, Kronperger Antal és Lendvay Márton Urak öt-öt példányt előfizetvén határoztatott: Tóth Gáspár Úrnak ebbeli önzés nél­küli, czélra vezető ajánlatáért, valamint Antal Mihál, Kron­perger Antal és Lendvay Márton Uraknak fentebbi hat­hatós, és nemes tetteikért az Ig. Választmányi Gyűlés kö­szönetét, szavazván, Vörösmarty Mihál, Szigligeti Eduárd, és Vachott Sándor Urak a nevezett költemények áltás­­vételére, megvisgálására (így!) oly meghagyással kül­detnek ki,­­ hogy ha azokat kinyomtatásra érdemesnek találandják, a Tóth Gáspár Úr által előlegezett 60 p. intot, s az elő­fizetett 15 p. forintot a nevezett Petőfi Sándornak nyugtatvány mellett haladék nélkül adják át,­­ továbbá a nyomatási költség iránt a kir. Egyetem Könyvnyomtató Intézetével egyezkedjenek, s ezen költség felszámítást, mint szintén a nyomtatás­ról­ tervüket, é­s a nyomatandó példányok száma és áráróli véleményükkel együtt a legközelebbi közgyű­lésen nyújtsák be. Végre a Jegyzőnek kötelességül téte­tik, hogy Ágoston József urat az 1844-ik évi Jannuár 23-kán tartatott ig. Választmányi Gyűlés 4-ik pontjában foglalt határozathoz képest, a két magyar honban létező bármi néven nevezendő egyesületekhez írandó felszóllítás (igy!) szerkesztésére haladék nélkül szóllítsa (igy!)fel. A jegyzőkönyvből kitűnik, hogy Erdélyi János nem volt jelen a választmányi ülésen, következéské­­pen nem áll az, amit róla Várady Antal mond, hogy tudniillik Vörösmarty indítványát ellenezte volna. Kü­lönben ez már azért sem hihető, mert Erdélyi, ki oly gonddal, szeretettel gyűjtötte össze népköltészetünk virágait, Petőfit, a népies irány úttörőjét, már 1844 elején az 1840 óta fellépett valamennyi lyrai költőnk fölé helyezte. Vahot Imre ellenben ott volt a választ­mányi ülésen s mert a jelenvoltak közül egyedül ő Negyvenharmadik évfolyam. Előscetfol árak Budapesten Egész évre .. .. 14 frt —­kr» Félévre.. .. .. .. 7 „ — Negyedévre.... 3 „ 50 „ Egy hónapra .. 1 „ 20 „ Naponkint kétszer házhoz kiüdve • Egész évre .. .. 18 írt — kr. Félévre......... 3 .. — „ Negyedévre.... 4 „ 50 „ Egy hónapra .. 1 „ 60 „ Egyed szám­ára: Reggel! kiadás ........ 4 kr. Esti kiadás............. S „ Kiadóhivatal: (I. Fiiuitk'ttra, Firanciek-balári. REGGELI KIADÁS. Előüzelmi árak vidékre­­ Egész évre .. .. 14 frt — kr. Félévre........ 7 „ — „ Negyedévre.. .. 3 „ 50 „ Egy hónapra .. 1 „ 20 „ Naponkint kétszer postán kih­dvet Egész évre .. .. 20 frt — kr. Félévre...... .. 10 „ — „ Negyedévre.. .. 5 „ — „ Egy hónapra .. 1 „ 70 „ Egyes szám ára: Reggeli kiadás ...... 5 kr. Esti kiadás............ 4 „ Szerkesztőség: II., Fírnesík-tiPi 3., Hiliírfl'nn-épfilmt 364. sz. Budapest, szerda, december 28. 1892. Mai számunk tizenhat oldal.

Next