Pesti Napló, 1892. december (43. évfolyam, 332-370. szám)
1892-12-28 / 364. szám
A határozatlanság. Nagy minisztertanács tartatott ma is egész délelőtt és délután. A múlt héten is tanácskoztak, tehát rettenetes sok dolguk van. A törvényjavaslatok, melyeket január hóban be akarnak mutatni a képviselőháznak, már október hóban elkészültek és bemutattattak a királynak, tehát nem a zsidó recepció, vagy a polgári anyakönyvek felett vitatkoznak oly sokat a miniszter urak, sőt a polgári házasság felett sem — és mégis az egyházpolitikai kérdések felett. Benne vannak a kátyúban annyira, hogy nem tudnak mozdulni se előre, se hátra. Látják maguk előtt a veszedelmet, mely tehetetlenségüket érheti, de nem tudnak megállapodni, hogy mi módon kerüljék azt el. Egyik oldalon Vaszary, a másik oldalon Apponyi fenyegeti őket s mindezen nehézségek között a legnagyobb bajuk, hogy nincs egység a kabinetben és nincs egyetértés a szabadelvű pártban — ma sincs. Wekerle ide is fordul, amoda is, hogy kibékítsen és kielégítsen, de akármit kezd, a viszonyok olyanok, hogy ami az egyiknek tetszik, a másik érte megneheztel. Megírta Grünwald Béla, hogy: „megbukni hatalmas áramlatoktól elsodorva, nem dicstelen, de Tisza Lajosok stb.-ek által tönkrejutni s látni, mint kacagnak tehetetlenségünkön és vergődésünkön, ez sok. “ Hogy mért választotta magának ez utóbbit az okos Wekerle, előttünk megfoghatatlan a nagy gyöngeségre mutat. S ezen politika gyümölcse volt a minapi minisztertanács, melyben az Apponyinak adott miniszterelnöki elutasító válasz fogalmaztatott meg Tisza Lajos sugalmazása és TÁRCA. Petőfi verseinek első kiadása. (A Nemzeti Kör jegyzőkönyvei alapján.) — A Pesti Napló eredeti tárcája. — Petőfi Versei első kiadásának körülményei nagyjából ismeretesek. Az ifjú költő 1844 tavaszán Debrecenből, hol betegeskedve, nyomorogva húzta ki a telet, Pestre indult, hogy betegsége alatt összeírt költeményeinek kiadót keressen. „Debreczenből utaztam Pestre — írja ő maga Kerényi Frigyeshez intézett egyik levelében — 1844-ben, februáriusban, kopott ruhában, gyalog, egy pár húszassal és egy kötet verssel. E kötet versben volt minden reményem; gondolom, ha eladhatom, jó, ha el nem adhatom, az is jó . . . mert akkor vagy éhen halok, vagy megfagyok, s vége lesz minden szenvedésnek . . .“ Egy heti kínos vándorlás után, miközben Egerbe is betért, érkezett Pestre. Nem tudta, kihez forduljon? „A végső ponton álltam — így folytatja említett levelében — kétségbeesett bátorsága szállt meg, s elmentem Magyarország egyik legnagyobb emberéhez, oly érzéssel, mint amely kártyás utósó pénzét teszi föl, hogy élet vagy halál. A nagy férfi átolvasta verseimet, lelkes ajánlására kiadta a Kör, s lett pénzem és nevem. E férfi, kinek én életemet köszönöm, s kinek köszönheti a haza, ha neki valamit használtam vagy használni fogok, e férfi: Vörösmarty.“ Petőfi e nyilatkozatából tehát tudva volt, hogy Vörösmarty ajánlatára a Nemzeti Kör adta ki verseinek első gyűjteményét. A kiadás részleteiről azonban csak annyit tudtunk Jókai és Várady Antal, Petőfi barátjainak közléseiből, hogy Vörösmarty indítványa Vahot Imre és Erdélyi János ellenkezése miatt majdnem megbukott, de felállt Tóth Gáspár, egy derék pesti magyar szabó, aki a Körnek szintén tagja volt, s a maga részéről nemcsak helyeselte az indítványt, hanem Petőfi részére nyomban 60 (Jókai szerint 30) forintot is tett le, kijelentvén egyúttal, hogy szükség esetén a nyomatás költségeit is előlegezi. Ismeretes volt Petőfinek Tárkányi Bélához 1844. April 28-án irt leveléből még az is, hogy verseit a Kör választmányának megbízásából Vörös-Szilágyi Dezső dialektikája szerint. Ezen válasz a nemzeti párt politikáját leglényegesebb részében megtagadta, a kormánypártot az ellenzéktől éles megkülömböztetéssel elválasztotta, a szabadelvű párt koncentrációját hirdette, hogy programmja keresztülvitelében magában elégséges támasz a kormánynak s ezzel a miniszterelnök korábbi nyilatkozatait, melyek közeledést árultak el Apponyihoz s a közjogi alapon álló pártok közötti elvi ellentéteket elsimítani iparkodtak, hatásában megrontotta és megcáfolta. Következett erre a távozó Apponyinak rövid nyilatkozata, mely a kihívást egyszerűen elfogadta. Ezzel azonban a dolog nincs elintézve, mert a szabadelvű párt azon része, mely nem követi Tisza Lajost és Szilágyi Dezsőt, nehezen nyugodott bele a régi taktikához visszatérésbe s a párt ezen hangulata tudomására jutott a miniszterelnöknek. Nemsokára olvastuk a félhivatalos lapokban, hogy Apponyi félreértette és az ellenzéki sajtó félremagyarázta a miniszterelnök szavait, melyek pedig elég világosak voltak s hogy a jó viszony a pártok között, mely a reformokban közreműködést lehetővé teszi, a kormány által fenn fog tartatni. Szép, ha igaz s mi nem szóltunk hozzá semmit. Azután pedig még az a hir is jött ugyancsak a kormánysajtóban, hogy Wekerle nagy beszédre készül, melylyel újév napján felelni fog a Tisza-parti Jókainak s melyben a parlamenti helyzetről és a pártviszonyokról is fontos nyilatkozatok várhatók. Ismét nem szóltunk semmit, meglássuk, hogy mit mond. Ezután jöttek a különböző cikkek a fúzióról, itt a Pester Lloyd-ban, Bécsben a Neue Freie Presse-ben és a régi Presse-ben. Mikor pedig senki Fenyvessy Ferenc kivételével fúziómarty, Vackott Sándor és Szigligeti nézték át , hogy a kötetet a Kör előfizetés útján készült kiadni, még pedig ezer példányban s olyanformán, hogy az egész jövedelem a költség levonásával Petőfié lesz. Egy példány árát egy pengőben állapították meg. Petőfi verseinek első kiadására nézve, a leghitelesebb és legrészletesebb adatokat a Nemzeti Kör régi jegyzőkönyvei szolgáltatják, melyeket mint nagyérdekűeket és teljesen ismeretleneket ezennel szórólszóra közlök. Petőfi verseinek ügye a Kör igazgató-választmányának 1844. évi március hó 27-én tartott ülésén került először szóba. A nevezetes ülés jegyzőkönyve az ide nem tartozó pontok elhagyásával így hangzik: „Igazgató Választmányi Gyűlés 1844ik évi Martius 27-én Fáy András Úr elnöklete alatt. Jelen voltak: Antal Mihály, Babits János, Bajkay Endre, Csanády Ferencz, Dulovits János, Fábri Pál, Fényes Elek, Kronperger Antal, Lendvay Márton, Török János, Tóth Gáspár, Szigligeti Eduárd, Rökk Pál, Vackott Sándor, Vackott Imre, Vörösmarty Mihál. Jegyző Várady Antal. ... 5) A folyó évi január hó 23-ikán tartott Ig. Választmányi Gyűlés 4-ik pontjabeli határozat tetleges (így!) életbe léptetése tekintetéből Vörösmarty Mihál Úr, Petőfi Sándor ifjabb íróink legjelesbike 10 ívre terjedő, többnyire újságlapokban megjelent, s közméltánylattal, és tetszéssel fogadott Verse’’ a Nemzeti Kör pártolása alatt leendő minél ’adatását, a addig is pedig a nevezett ifjúségeinek jómóddali fedezéséről gondoskod, yozá. — Miutánn (igy!) azonban az Ig. Gyűlés hatási köre a pénztárróli szabad ret eg nem engedné, a jelenlevő t. ez. tagok o indítvány üdvösségét melegkeblűleg pártolák, s a nevezett ifjún hova hamarább segítni elhatározák. Tóth Gáspár Ur 60. p.frt. tüsténti kifizetését ajánlá, a nevezett ifjú részére, oly feltétel alatt azonban: a) Ha a kérdés alatti 10 ívnyi költemények egy kinevezendő küldöttség által megvisgáltatván (így!), az azokat a kinyomtatásra érdemesnek találandja. b) Ha a Nemzeti Kör tagjai közöl 12 jót álló egyén találkozik, kik ha a kinyomott költemények árából félról nem beszélt. Ez feltűnt, de bizony nem vagyunk képesek megérteni, hogy mit akarnak, mivel amit a Pester Lloyd ír, az igen kétértelmű, úgy látszik, mintha most ő óhajtaná a fúziót és egész okoskodása a körül forog, hogy a nemzeti és a szabadelvű pártok között nemcsak a közjogi alapra nézve, hanem az egyházpolitikai kérdésekben, valamint a közigazgatási reform körül „az eltérések könnyen elsimíthatók“, s ami a nemzeti követeléseket illeti, arra szólít fel, hogy azokat formulázzuk, akkor „ki fog tűnni, hogy megvalósíthatók-e a fennálló és szerintük érinthetetlen államjogi viszonyok keretében is — akkor a szabadelvű pártban is megvalósíthatók; vagy pedig ki fog tűnni, hogy a kiegyezés szellemével összeütközésben vannak s akkor a nemzeti pártnak is le kell mondania megvalósításukról. A barátságos hangot és a szives meghívót köszönjük, de a dilemmát el nem fogadhatjuk, mert Apponyi és a nemzeti párt programmjának ezen lényeges nemzeti része nem „vagyvagy“, hanem kategorikus imperativum. Ez néki politikai meggyőződése és erkölcsi kötelezettség, melyet nem kell újra konkrété fogalmaznia, mert az több ízben világosan kifejtetett és Apponyi által nemzeti követeléseink minimumának deklaráltatott. Ha tehát ezen követelések alkudozások tárgyát nem képezhetik, mi következik ebből a Pester Lloyd okoskodása szerint? Nem egyéb, csak ez. Vagy megvalósitható e programm a szabadelvű párt által s akkor tessék a nemzeti pártnak a fegyvert lerakni s a szabadelvű pártba belépni, a többi kérdésekben is alárendelvén magát a többségben levő pártnak; vagy a szabadelvű pártnak nem sikerül Bécsben kieszközölni a év múltán azon 60 psrtnyi öszveg ki nem kerülne, annak kifizetését aránylag magukra válalják. (így!) Melyebbeli nemes ajánlatra Antal Mihály, Babits János, Bajkay Endre, Csanády Ferencz, Dulovits János, Fábry Pál, Fáy András, Fényes Elek, Irányi Dániel, Kronperger Antal, Lendvay Márton, Rökk Pál, Rákóczy János, Török János, Tóth Gáspár, Szigligeti Eduárd, Várady Antal, Vachott Sándor és Vörösmarty Mihál Urak összesen tehát 19-en nyilatkoztatván magukat jól állókul, és egyszersmind Antel Mihál, Kronperger Antal és Lendvay Márton Urak öt-öt példányt előfizetvén határoztatott: Tóth Gáspár Úrnak ebbeli önzés nélküli, czélra vezető ajánlatáért, valamint Antal Mihál, Kronperger Antal és Lendvay Márton Uraknak fentebbi hathatós, és nemes tetteikért az Ig. Választmányi Gyűlés köszönetét, szavazván, Vörösmarty Mihál, Szigligeti Eduárd, és Vachott Sándor Urak a nevezett költemények áltásvételére, megvisgálására (így!) oly meghagyással küldetnek ki, hogy ha azokat kinyomtatásra érdemesnek találandják, a Tóth Gáspár Úr által előlegezett 60 p. intot, s az előfizetett 15 p. forintot a nevezett Petőfi Sándornak nyugtatvány mellett haladék nélkül adják át, továbbá a nyomatási költség iránt a kir. Egyetem Könyvnyomtató Intézetével egyezkedjenek, s ezen költség felszámítást, mint szintén a nyomtatásról tervüket, és a nyomatandó példányok száma és áráróli véleményükkel együtt a legközelebbi közgyűlésen nyújtsák be. Végre a Jegyzőnek kötelességül tétetik, hogy Ágoston József urat az 1844-ik évi Jannuár 23-kán tartatott ig. Választmányi Gyűlés 4-ik pontjában foglalt határozathoz képest, a két magyar honban létező bármi néven nevezendő egyesületekhez írandó felszóllítás (igy!) szerkesztésére haladék nélkül szóllítsa (igy!)fel. A jegyzőkönyvből kitűnik, hogy Erdélyi János nem volt jelen a választmányi ülésen, következésképen nem áll az, amit róla Várady Antal mond, hogy tudniillik Vörösmarty indítványát ellenezte volna. Különben ez már azért sem hihető, mert Erdélyi, ki oly gonddal, szeretettel gyűjtötte össze népköltészetünk virágait, Petőfit, a népies irány úttörőjét, már 1844 elején az 1840 óta fellépett valamennyi lyrai költőnk fölé helyezte. Vahot Imre ellenben ott volt a választmányi ülésen s mert a jelenvoltak közül egyedül ő Negyvenharmadik évfolyam. Előscetfol árak Budapesten Egész évre .. .. 14 frt —kr» Félévre.. .. .. .. 7 „ — Negyedévre.... 3 „ 50 „ Egy hónapra .. 1 „ 20 „ Naponkint kétszer házhoz kiüdve • Egész évre .. .. 18 írt — kr. Félévre......... 3 .. — „ Negyedévre.... 4 „ 50 „ Egy hónapra .. 1 „ 60 „ Egyed számára: Reggel! kiadás ........ 4 kr. Esti kiadás............. S „ Kiadóhivatal: (I. Fiiuitk'ttra, Firanciek-balári. REGGELI KIADÁS. Előüzelmi árak vidékre Egész évre .. .. 14 frt — kr. Félévre........ 7 „ — „ Negyedévre.. .. 3 „ 50 „ Egy hónapra .. 1 „ 20 „ Naponkint kétszer postán kihdvet Egész évre .. .. 20 frt — kr. Félévre...... .. 10 „ — „ Negyedévre.. .. 5 „ — „ Egy hónapra .. 1 „ 70 „ Egyes szám ára: Reggeli kiadás ...... 5 kr. Esti kiadás............ 4 „ Szerkesztőség: II., Fírnesík-tiPi 3., Hiliírfl'nn-épfilmt 364. sz. Budapest, szerda, december 28. 1892. Mai számunk tizenhat oldal.