Pesti Napló, 1893. április (44. évfolyam, 95-123. szám)

1893-04-01 / 95. szám

95. szám. Budapest, szombat PESTI NAPLÓ, 1893. április 1. A szemle és a szakértők alkalmazása a jelenlegi jog­tól eltérően, külön-külön részletesen van szabályozva. Az esküt, mint bizonyító eszközt, a tervezet mellőzi és h­elyébe a félnek eskü alatt való kihallgatását teszi. A felek azonban megállapodhatnak abban, hogy valamely döntő ténykörülménynek valósága vagy valótlansága eskütől té­tessék függővé. A bírói határozatok: ítéletek és végzések. Ha több követelés közül csak egy, vagy ha a kereseti követelésnek csak egy része alkalmas a végeldöntésre, a bíróság rész­­ítéletet hozhat. A tanácskozás és a szavazás nem nyilvános. A határozatok a szavazatok általános többségével ho­zatnak. A határozat megokolását illető egyes vitás kérdések a határozat hozatala előtt döntendők el. A ma­rasztalás a kérelmen túl nem terjedhet, a perköltségek vi­selésének kérdésében azonban a bíróság kérelem nélkül is határoz. A bíróság az ítéletben a perköltség megtérítése iránt hivatalból intézkedik. A vesztes fél a nyertes fél költségé­nek megtérítésében elmarasztalandó, a­mennyiben ezt a bí­róság, a jog érvényesítésére vagy a védelemre szükséges­nek ítéli. Ha a fél részben nyertes, részben vesztes, a per­költségek kölcsönösen megszüntetendők. A bíróság azonban az eset minősége szerint az egyik felet az ellenfél összes költségeiben, vagy ennek egy részében is elmarasztalhatja. Ha alperes a perre okot nem szolgáltatott és felperest a követelt teljesítéssel a tárgyalást előzőleg megkínálta, a költségeket felperes tartozik viselni. A mulasztás orvoslása igazolással, vagy ellentmon­dással történik. Ha alperes nem jelent meg a perfelvételi határnapon, az ítélet ellen ellentmondással élhet. A tervezet 4-ik címe a járásbírósági eljárást sza­bályozza és meghatározza azokat az eltéréseket, melyek azt a törvényszéki eljárástól megkülönböztetik. A keresetlevél szóval is előadható és ezen esetben jegyzőkönyvbe veendő. Ha a keresetlevélből kitűnik, hogy a járásbíróság nem bír hatáskörrel vagy illetékességgel, a keresetlevél hivatalból visszautasítandó. A járásbírósági eljárásban nincs külön perfelvételi tárgyalás s nincsenek előkészítő iratok. A per­indítás előtt a járásbíróságnál egyezségi kísérletre való idézést lehet kérni; az idézést csak a járásbíróság székhe­­lyén szabad kézbesíteni. A tárgyalásról jegyzőkönyv veendő fel, a­melyet a felek is aláírnak. Részletes intézkedések szabályozzák a sommás visszahelyezési és birtokháborítási perekben követendő eljárást. A tervezet 5-ik címe a felebbvitelről szól. A felebb­­vitelnek három neme van: felebbezés, felülvizsgálat és fel­­folyamodás. A felebbezési bíráskodást a kir. járásbíróságoktól felebbezett ügyekben a kir. törvényszék, a kir. törvény­székektől felebbezett ügyekben a kir. ítélőtábla gyakorolja. Nincs helye a felebbezésnek a kir. járásbíróságnak kész­pénz, ingó dolgok vagy munkateljesítés iránt indított pe­rekben hozott ítéletei ellen, ha a per tárgyának értéke 100 koronát meg nem halad. Ez esetben a járásbíróság ítélete ellen csak felülvizsgálatnak van helye a kir. törvényszék­hez. A felebbezési határidő a kir. törvényszékek ítéletei ellen 30 nap. A felebbezés két okból történhetik: ha vagy a tényál­lást vagy a jogkérdést döntötte el az első bíróság téve­sen. Az első esetben, ha t. i. a tényállás lett hibásan meg­állapítva, a szóbeliséget érvényre kell juttatni, és azt nem lehet kizárni az esetben sem, ha a felek valamennyien el is állanak a szóbeli tárgyalástól. Ha azonban csak a jog­kérdésben történik felebbezés, a szóbeliséget nem célszerű a felekre ráerőszakolni. Ezen esetben a bíróság a felek nél­kül is elintézheti az ügyet. A királyi járásbíróságok ítéletei ellen a felebbezési határidő 15 nap. A felebbezési bíróságok ítéletei ellen csupán a jog­kérdésben felülvizsgálatnak van helye. 400 korona értéket meg nem haladó ügyekben, valamint két egybehangzó ha­­tározat ellen a felülvizsgálat ki van zárva. A királyi tör­vényszékek ítéletei felett a királyi ítélő­tábla, a királyi tábláknak ítéletei ellen a királyi kúria gyakorolja a felül­vizsgálati bíráskodást. A felülvizsgálat határideje ugyan­olyan, mint a felebbezésé. Végzések ellen 8 nap alatt felfolyamodással lehet élni. A felfolyamodást az ellenfél meghallgatása nélkül is el lehet intézni. A kiküldött és megkeresett bíró eljárása és intézke­dései ellen előterjesztéssel lehet élni. A tervezet 6-ik címe a perújítást szabályozza. A jelenlegi perrend perújítási és semmiségi keresete egybe­foglalva jelenik meg a tervezet által megengedett perújítás­­ban. A perújítás határideje 60 nap és azon bíróság előtt indítandó meg, melynek jogerejű ítéletét megtámadja. Közokiratok, hitelesített, és telekkönyvi bejegyzések alapjául szolgált okiratok alapján fizetési meghagyásos eljá­rásnak van helye. A bíróság ily okiratok alapján az al­­peresnek meghallgatása nélkül hagyja meg, hogy köteles­ségének 15 nap alatt eleget tegyen. Alperes a fizetési meghagyás ellen 15 nap alatt kifogásokat adhat be. E megyhagyásos eljárás alkalmazandó csekély eltérésekkel a váltókeresetekre és visszkeresetekre is. A bérlet felmondását a tervezet szintén külön el­­járás tárgyává teszi. A felmondási kérvényre a bíróság kibocsátja a meghagyást az ellenfél részére, hogy a bérlet tárgyát adja át, illetőleg vegye át. Az ellenfél 8 nap alatt kifogásokat adhat be. Végül a tervezet a holttányilvánítási és a válasz­tott bírósági eljárást szabályozza, állam sorsában, melyet az orosz diplomácia akciójának te­rületéül kiszemelt. Az a fordulat, mely az orosz udvar körében monarkiánk és Németország irányában a leges­legutóbbi időkben beállott, oly váratlan volt, hogy általá­nos meglepetést keltett. Az orosz trónörökös bécsi és ber­lini látogatása volt bevezetése ennek a fordulatnak. Na­gyon lehet tartani attól, hogy a bécsi és berlini udvarok­­nak ily elaltatási kísérletét nyomon fogja követni valamely orosz akció Szerbia és Montenegro beléletében. Íme a je­lek: a montenegrói trónörökös, ki csak az imént volt Pétervárott, most tért vissza Csettinyébe. Ott a vi­szonyok egy idő óta igen feltűnő átalakuláson men­­tele keresztül. Nikita fejedelem népszerűtlen lett saját népe előtt s ugyanakkor elvesztette az orosz cár kegyel­mét. A trónörökös utazását ezzel kapcsolatban úgy fogták fel, hogy Danilo herceg, a­kit tudvalevőleg igen benső és közeli családi kötelék fűz az orosz családi dinasztiához, megengesztelni akarta a hatalmas orosz cárt. Mennyire si­­került ez, nem lehet tudni, de nagyon valószínű, hogy Pé­­tervárott szóba jött az az eshetőség is, hogy ha Nikita fe­jedelem lemondana trónjáról, azt Danilo herceg foglalná el. Ez a meglepetés annál inkább beillenék Oroszország terveibe, mert Montenegro közvetlen szomszédságában, Szer­biában, tarthatatlan állapotok fejlődtek ki, melyek véres bonyodalmakra vezethetnek s ez esetben nagy szükség van arra, hogy a montenegrói trónon oly fejedelem üljön, a­z bírja az orosz cár teljes kegyét, a­mi nem megvetendő előny a szerb nép szemeiben, sem oly uralkodónál, a­ki Szerbia trónjára áhítozik. A külföldi és különösen a f­rak­­­cia lapokban napok óta oly hírek jelennek meg, melyek közeli eshetőségként tüntetik fel Szerbia területén a forra­dalom kitörését. Az ottani szabadelvű kormány erőszakkal szerezte meg magának a legutóbbi választások alatt a néhány szavazatra rugó többséget, a kisebbségben maradt radikálisok pedig, kiket a nép s kivált a parasztság túlnyomó több­sége támogat, nyíltan beszélnek arról, hogy ily erőszakos­kodással szemben nem marad más fegyverük, mint a for­radalom terére lépni, a­mely, ha kitör, a szerb gyermek király trónja összeomlik. Az a fejedelem, a­ki Montenegró trónját foglalja el, az orosz diplomácia támogatása mellett az esetben nemcsak könnyen ülhet Szerbia trónjára, hanem biztos lehet abban, hogy a szerb nép örömujjongással fogja üdvözölni, mint a cár pártfogoltját, a­ki Nagy-Szerbiát, a szerbek álmát, van hivatva megalapítani. Oroszország kö­zeledése monarkiánkhoz és főleg a berlini udvarhoz, a­mily váratlan, épp oly gyanús jel s a diplomácia jól fog tenni, ha kétszeres éberséggel őrködik a fölött, hogy mi történik azokban a kis államokban, melyek az orosz diplomácia ke­leti politikájának támaszpontjait és jól előkészített aknáit szokták képezni. Az angol kékkönyv. Az angol közvélemény nagy elégtétellel fogadta azt a diplomáciai akta-gyűjteményt, melyet lord Roseberry külügyminiszter az imént terjesz­tett a képviselőház elé az egyiptomi politikára vonatkozó­lag. Még az ellenzék is meg lehet elégedve a legújabb blue-book tartalmával, mert ugyanazt a külpolitikát tünte­tik fel a kék­ könyvben foglalt okmányok, melyet a volt konzervatív­ kormány inaugurált Egyiptommal szemben. Midőn a Gladstone-kormány megalakult, általános volt az aggodalom Angliában, hogy különösen Egyiptomot illetőleg az agg pártvezér folytatni fogja a nála megszokott ma­kacssággal korábbi szerencsétlen politikáját, mely oda vezetett, hogy az angol befolyás teljesen megszűnt, a keleten irányadó lenni. Gladstone rokonszenve eléggé ismeretes Oroszország és Franciaország iránt s ez kétszeresen jogosulttá tette az aggodalmat, sőt mindenki azt hitte, hogy az új angol kabinet meg fogja nehezíteni a hármasszövetség feladatát is. A kabinet megalakulását kö­­vető napokban Gladstone csakugyan a maga külpolitikáját akarta érvényesíteni, de ehhez nem kapott külügyminisz­tert L lord Roseberry csak azon feltétel alatt vállalt tár­cát, ha Gladstone nem gyakorol befolyást az ő külpoliti­kájára. Ezt a kabinet feje úgy látszik maga is helyesebb­nek tartotta s kizárólag a belügyi politikát tartotta fenn magának, míg lord Roseberry ugyanazt a külpolitikát folytatja, melyet a Salisbury-kormány kezdett meg. Az angol kékkönyvben foglalt minden okmány azon elhatá­rozott szándékról tesz tanúságot, hogy Anglia nem vonja ki csapatait Angliából, dacára annak, hogy Gladstone, mint ellenzéki pártvezér épp ezért támadta meg legnagyobb he­­yességgel több ízben Salisbury egiptomi politikáját. Egyip­tomban ma nagyobb angol haderő van, mint volt valaha s­­ az angol diplomácia nyíltan kijelenti, hogy e haderőre ott feltétlen szükség van jó hosszú ideig, mert különben Egyip­tom ismét az anarkia áldozatává lesz, s az ottani európai­­ érdekek kiszámíthatatlan csorbát fognának szenvedni. Az egyiptomi alkirály megkísérelte nem rég azt, hogy szaba­duljon az angol fenhatóság alól s a maga akarata szerint­­ nevezett ki minisztereket, kiket azonban kénytelen volt s alig néhány nap múlva Anglia határozott és fenyegető ■ fellépésével szemben elbocsátani. Azóta történt az egyipt­omi angol haderő szaporítása s Anglia ismét ura lett, ott­­a helyzetnek, nagy fájdalmára és bosszúságára főleg Fran­­­­ciaországnak, mely azt hitte, hogy Gladstone kormányra­­ jutásával az angolok helyét Egyiptomban a francia befo- a vihogó kardalos kisasszonyok bizonyos félelemmel néz­nek utánuk: — A kritikus! ... A Szabad Sajtó kritikusa! . .. A kis színésznők melegen rázzák meg a kezüket, a direktor tisztelettel bókol feléjök, az ügyelő aggodalma­san tudakozódik az egészségük után. A bíráló komoly és ü­nnepies marad, akár egy temetkezési­ egyesület alelnöke. Csak néha szól kegyesen és vontatottan: — Egészen csinosan alakít a kisasszony! Többnyire mindegyiknek megvan a maga ked­­vence, a­kit tüntetőleg favorizál. Szándékosan használom ezt a lóversenyi kifejezést, mert a nyári kritikusok leg­nagyobb része szenvedélyes sportman, a­ki úgy dobálódik a turibeli kifejezésekkel, akár az arabs művész az ő ké­seivel az orfeum színpadán. Mindegyik zsebjükben biztosan találkozik egy-egy csalhatatlan tizes. Tíz után h­azakísérik az imádott hölgyet, s majd­­nem bizonyosan hoznak tőle egy csinos szegfűt, egy illatos rózsabimbót. Késő éjjel, lihegve és kimerülten ér­­­­keznek meg végre a redakcióba. A tollak szorgalmasan percegnek itt, a szedők ki és­­ befutnak az egyes termekbe, a táviratkihordó újabb szál­­l­­litmányokat hoz, a bécsi, a pesti telefon csilingel — a de­­­­rék fiúk érkezése abszolúte nem kelt itt figyelmet. Fontoskodva állanak meg a segédszerkesztő asztala­­ előtt s izgatottságuk nem igen sejtet kevesebbet, mint­­ hogy az orosz cár a levegőbe repült, vagy hogy Kossuth Lajos államtitkári állást vállalt a honvédelmi minisztérium­nál. He a fríz, melylyel kirándulásukból megtérnek, még­sem ilyen természetű. Lihegve szólnak: — A Csiszárék Bibik­éje című népszínműben ma uj színész játszotta a Galand Istók szerepét . . . A segédszerkesztő ideges. — Miért közli velem ezt a bizalmas hírt? — Okvetetlen írni kell felőle ... A többi lapnak is lesz tudósítása a vendégszereplésről . . . Választ nem kap, de ez őt nem igen alterálja. Hetventől kétszáz sorig terjedő tudósításban írja meg, miben különbözik az új Galand Istók játéka előnyösen és miben hátrányosan a régi Galand Istók játékától? Rövid ötven sorban kifejti a népszínmű elméletét, prózai költeményt ír a kis naiv­ színésznő csodálatos bájosságáról, s végül kifejezi azt a reményét, hogy a Csiszárék Bicikéje cinál népszínmű, vagy az Ólomkatona cirill operette mar­­káns nyomot hagy a kultúrhistóriában. Éjfélutáni félhárom óra felé csinos essay-t fejez be a Horváth János népszín­művének nőalakjairól s verejtékező homlokkal teszi le a „kis bírálatot“ a segédszerkesztő asztalára. A lap cinikus éjjeli redaktora melegen rázza meg a kezét. — Köszönöm tisztelt barátom, sohasem felejtem el. Epod­uális munkálat, de a lapban nem jelenik meg . . .­ Nem szabad remekművekkel kényeztetni a publikumot. A szegény fiú alkudni kezd: — De legalább valamit . . . Husz-huszonöt sort, megígértem . . . Az Ígéret, fájdalom, nem váltódik be. A kis naiva hasztalan várja reggel az újságot; az utókor számára nem őrzi meg írott emlék az ő tegnapi szereplését . . . Oh, mily irigy a világ, mily klikk-rendszer mindenütt! . . Néha azonban mégis becsempésznek egy színházi hírecskét, egy kritikát az új darabok felől, pár dicsérő szót, egy intrikus megjegyzést. Micsoda ábrázattal jelennek meg az ilyen estén a színházakban! Talleyrand arcával ejtenek el valamit itt is, ott is. — írtam néhány sort az előadásokról . . . Alkal­masint tárcában fogok reá visszatérni a hét folya­mán ! . . . Jól megmártogatják magukat a dicsőségben és bol­dogan távoznak. Vacsora közben, ha a beszéd a szín­házi kritikákra szorul, önérzetesen dü­llesztik ki a mel­­lüket. •— Szem kell ahhoz, biztos és objektív szem ! . . . A kritika, terringettét, nem gyerekjáték, a­mint önök hiszik . . . KÜLFÖLD, Szerbia és Montenegro. Különös jelenségek észlel­hetők Oroszország két hűbéres államában: Szerbiában és Montenegróban. Az orosz diplomáciának megvan az a sa­játszerűsége, hogy a­mikor valamit forral egyik, vagy másik állam területén, rendszerint nagyon barátságos magatartást kezd tanúsítani azon hatalmak iránt, melyek érdekelve vannak vagy közvetve, vagy közvetlenül azon i­tgás foglalhatja el.

Next