Pesti Napló, 1893. május (44. évfolyam, 124-153. szám)
1893-05-23 / 145. szám
Előfizetési árai Budsapesten: Egész évre— 14 kt — kr. Félévre — — — 7 „ — „ Negyedévre— — 3 „ 50 „ Egy hónapra .— 1 „ 20 „ Sisgoplnnt kétszer Mához küldve. Egész évre— —. 18 kt — kr. Félévre —. — — 9 „ — Negyedévre — 4 „ 50 „ Egy hónapra — 1 ,, 60 „ Egyes szfim ára: Reggeli kiadás — — 4 kr* Esti kiadás ~~ — 8 „ Kiadóhivatal, ft., FinncieMan, Firetifiek-bazára. 145. sz. Negyvennegyedik évfolyam Budapest, kedd, május 23. Előfizetési firak véfers csak reggeli kiadásért* Egész évre — 14 frt — kr» Negyedévre------. S „ 50 „ Heggolt fis cán lap együtt küldve: Egész évre... — 13 frt — kr* Negyedévre------4 „ 50 „ Naponkint kétszer plátán küldve: F-gess évre__ 20 frt — kr. Negyedévre-- 5 „ — n Egyes számáras Reggeli kiadás— ... — 5 ka. Esti kiadás — —__4 „ Szerkesztőség iff. Ftrindoktore 3. AllisnawMpket, 1893. Szabadság és élet. Budapest, május 22. A névtelen hős ércalakja, egyik kezében kard, a másikban a győzelmi zászló, burkoló lepel nélkül áll a budavári Dísztéren. A magyarság géniusza hajlik föléje, és koszorút tesz fejére és lelkesedést önt szívébe. Csak ércből való allegóriája annak, ami kilenc lusztrum óta ércnél szilárdabban él a magyarság szívében. Hősidők emléke, nagyság emlékeztetője, hazafiság hirdetője, áldozatkészség tanítója az a csillogó, ragyogó ércszobor, de a hőskor emléke és hősi nagyság tudata, hazafiság és áldozatkészség a magyar érzésnek mindig alkotó elemei voltak. A sötétet látók és a hajt szimatolók vészsejtése csakis ennek a magyar érzésnek nem ismerésén, félreértésén alapulhat. A szabadságharcosokat ünneplő magyar dehogy demonstrál, hanem istentiszteletet tart. Hálát mond az életért, mert a magyarnak a szabadság az élet. Azon az ércbe öntött honvédzászlón e szavak állanak: szabadság vagy halál! és azt az ércbe öntött honvédet ünneplők szívében ez az érzés él, hogy szabadság és élet. Akik ennek az ünnepét politikai demonstrációktól féltették, aggodalmukban jó magyarok lehetnek, de aggodalmukkal azt igazolták, hogy nem jól ismerik nemzetük érzésvilágát. A tegnapi nap fényesen igazolta ezt. Mikor a névtelen hősök szobráról lehullott a lepel, sok ezer éljen zúgott feléje. A múlt kegyeletének és a jelen hazaszeretetének szóltak. De kegyelet és hazafiság a magyarságnak nem politikai tényezői, hanem életföltételei. Ezért nem lehetett a szoborleleplezés politikai tüntetéssé, hiszen az élet ünneplése nem lehet politizálássá. Akik elmaradtak az ünnepről, nem ismerik ezt a, bátran mondhatjuk, hogy természeti törvényt. De nem ismerik azt a másik törvényt sem, amely az állam legerősebb gyökerének a múlt megbecsülését vallja. A múlt nagysága iránt való kegyelet a jövő nagyságának biztosítéka. A budavári emlék leleplezése a magyar államiságnak volt ünnepe, mert a nemzeti erőnek volt glorifikációja. TÁRCA. A budai honvédszobor. A Pesti Napló eredeti tárcája. — Irta: Gerő Ödön. Egy óriás palota és néhány kővityilló választja el egymástól a két ércszobrot. Azt, a melyet rendőrök őriztek, nehogy tüntető népcsoportok meghajigálják és azt a másikat, melyhez a nemzet küldöttei seregestül zarándokoltak, hogy koszorút tegyenek talapzatára. Az óriás palota a magyar honvédség monumentális háza, előtte és mögötte pedig a két ércszobor azoknak a világra szóló harcoknak hirdetői, melyek nélkül talán kunyhóra se tett volna szert a magyar hadsereg. A palota előtt a leterített ellenség vasalakja, fölötte a reakció szomorkodó géniusza, a palota mögött pedig a névtelen hős, a katonák katonája, a honvéd, a hit diadaláért a magyarság nemtője megkoszorúz. Ha megtörténnék az, amiről költők képzelete álmodik, amit a nép legendái regélnek, hogy éjszaka évadján megelevenednek az ércemberek, milyen különös találkozója volna a két nemzőnek! A gyászos alak azt látná, hogy nemcsak azt a lábainál heverő harcost és 418 bajtársát veszítette el, de elveszítette azt az egész talajt is, amelyben hajdanra hatalmas növénynyé fejlődött volt minden mag, melyet belé vetett és az látná, hogy az a másik alak, a nemző viágban társa, a magyar szabadság géniusza hódította el tőle egész birodalmát. De ha költők álma, legendák képzelése meg is valósulnak, már csak is az egyik ércalak elevenednék meg, az, a melynek meg van még életet adó varázslószere: az eszme, a másikba a reakció zsoldosát sirató vasalakba még a poéták fantáziája sem lehelhet életet. Az eszme diadalát ábrázolja az a kis szobor a budai Disztér legfelső végén. Azét az eszméét is, melyben koszorú, a másikkal ő is megragadja a zászlót, hogy diadalra vinni segítse. Szárnyak hordják, csakúgy mint a hőst a lelkesedés. Gyönyörű allegória, melyet mindenki megért. Nemcsak a hősök elszántságát, hanem az egész nemzet lelkesedését ábrázolja. A híres előre szónak ércszobra. A zászló szalagján az áll, hogy: Szabadság vagy halál. De azt mondja a harcoló hős elszánt arca, azt a kivont kard és a szárnyaló géniusz is. És megérti beszédüket az ezernyi tömeg. Ott áll közötte néhány száz roskatag öregember, akik valaha ezt a szót nem csak értették, de érezték is, akiknek kezében szintén kemény volt a kard, s akiket ugyanaz a géniusz vitt előre, oda ahol a szabadság terem, vagy halál. A tömeg megilletődve néz rájuk, az eleven szobrokra, s aztán viharosan megéljenzi az ifjú művészt, aki jövő századoknak megtestesítette, ércbe öntötte azt az isteni lelkesedést, amely a szabadság nélkül nem ismert egyebet, csak a halált. A piedesztál homloklapján aranyozott csillag alatt három borostyán ág simul. Széles szalaggal vannak összekötve. E szalagon van a szobor egyik felirata: A névtelen hősöknek. Alatta kőbe vésve e szavak állanak: Szabad hazáért 1849 május 21. A szobor talpának négy szögletén egy-egy bomba. Az egyikre a magyar nők gyönyörű óriás érckoszorúja borul, melynek most csak brancírozott gipszmintáját helyezhették a talapzatra. A szobor a művészi naturalizmusnak megnyilatkozása. Költészet az eszmében; realizmus a kivitelben. Ez az ige, melyet Doncourt a művészetnek új evangéliumként hirdetett, a költők és művészek, a kritikusok és közönség félreértette naturalizmusnak becsületmentője. Mélység a tartalomban, de költészet is, mélység a kivitelben, de valóság is. A művészi naturalizmus, mely még annyira ritka, hogy a naturalizmus egyik legnagyobb képviselője Ibsen is így szólott róla hozzám: Bár csak igazán naturalista lehetnék! — de* Kai «zárnunk tizenkét oldal .iBgjiM.-M .M- li ■1 r "i'i ^~-írT7i7...'i~.T.~.,;r.~i ........T-a A függetlenségi párt újjászervezése. — A Pesti Napló tudósítójától. — Budapest, május 22. Szombat óta három közjogi ellenzékünk van: a negyvennyolcas párt, a függetlenségi és 48-as párt és az, mely pusztán függetlenségi pártnak nevezi magát. Ez a legújabb és legszélsőbb. A különbség ezen pártok között a a következő: A 48-as párt, melynek vezére Ugrón, bemegy a delegációba s Magyarország közjogi függetlenségét a hadseregre nézve is fokozatos fejlődésben véli elérhetni; a a függetlenségi és 48-as párt, melynek elnöke Justh Gyula, s főszónokai Helfy és Polónyi, a perszonális uniót követeli s ezen alapon Ausztriával állandó szövetséget tart, de Magyarország állami függetlenségét az 1849-iki törvények értelmében az 1867-iki alap ellenében egyszerre akarja helyreállítani; végül a függetlenségi párt nem nyilatkozik a personális unió kérdésében, hanem Magyarország függetlenségét követeli, pure et simple, tehát számítva az Ausztriától való elszakadás lehetőségére — vezérei Eötvös Károly és gróf Károlyi Gábor. Az elvi differenciák érthetők és elég élesek. Kifejtették azokat régebbeni választások alatt a polémiákban szominal. Most pedig kifejtik világosan egymás ellenében Eötvös Károly s a függetlenségi és 48-as párt kiáltványa. De a mi legkülönösebb a dologban, hogy a 48-asok és 49-esek közötti régi versengés és villongás, mely miatt Ugronék a pártból kiléptek, nem vezetett azóta szakadásra a szélsőbal nagy táborában, hanem erre a lökést az egyházpolitikai kérdések adták meg s a kormánynak a szélsőbal belső ügyeibe avatkozása. Következőleg az Kátó a párt kilépést a szivárvány színeiben játszik, mint maga a nyilatkozat, melyet az új párt vezére fogalmazott. A legszélsőbb közjogi oppozíció a legmelegebb kormánypártisággal kezet fogva, a legradikálisabb liberalizmus állami omnipotenciával és felekezeti elfogultsággal. Eötvös ellentmond az összes ellenzéki pártoknak s valamennyit reakcióval gyanúsítja — kivéve a szabadelvű pártot s ennek kormányát, melynek egyházpolitikai programmját, melylyel a SFc/Jerre-miniszterium áll vagy bukik és a szabadelvű párt él vagy hal, az uj függetlenségi párt a a művészt áthatotta, mikor megalkotásához fogott. Valamennyi szobrunknak az a kardinális hibája, hogy szobrászaik nem értették meg azokat, akiket megörökítettek, hogy nem adták meg művüknek azt, ami nélkül sohasem válhat művészi alkotássá: a tartalmat. Nem egyebek jó-rossz plasztikai munkáknál, de egyikük sem emelkedik gondolat kifejezőjévé. Zala György honvéd-szobra az egyetlen, mely nemcsak ércalakokat ábrázol, hanem a bennük élő eszmét is megörökíti. S ezért a szobor, még ha hibái vannak is, igazi művészi alkotás. A múltakon okulva, valóságos aggodalommal néztünk a leleplezés elé. Végig emlékeztünk fővárosunk valamennyi szobrára, arra a csalódásra, mely a hangulatkeltő híresztelések után a közönséget mindannyiszor elfogta, valahányszor egy-egy, a szoborműveket takaró lepel lehullott, s aztán meggondoltuk, hogy egyetlen szobornál sem ötlik annyira szembe a mű rosszasága, mint éppen annál, mely a heroizmust akarja ábrázolni, ha rosszul ábrázolja. A magasztos kifejezése olyan feladat, melyet nagyon megnehezít az, hogy a megoldásában való botlás esetleg komikus hatást kelthet. Nos, a budai honvédszoborról a lepel lehullott, és közönség és kritikusok egyhangúan elismerték, hogy a magasztosságnak igaz hirdetője, hogy minden részében hű kifejezője annak az eszmének, amelynek dicsőítőjéül szánták. Magas, karcsú négyszögű piedesztálon harcoló honvéd áll. Balkezével a lobogó hadi zászlót tartja, jobb kezében a félig leeresztett kardot. Lábainál összeroncsolt ágyú hever. Egyik lába az ágyúcsövön van, a másikkal előre lép. Még nincs vége a küzdelemnek, még előre kell törnie, noha meg van sebesülve. A homlokán sebesítették meg, a sebet bekötötte kendővel, de kezében kemény a kard és lelkében szilárd a hősi elszántság. Arcán a furor hungaricus, a szeme, az arckifejezése azt hirdetik, hogy: ne bántsd a magyart! Géniusz hajol föléje, egyik kézé-hegy tetejéről a legmelegebben támogatni kész. Mindenki érti Eötvöst és senki felette nem csodálkozik;régi mondás: Les extremes se touchent. De bármily erős legyen az anti-katolikus áramlat a minisztériumban és a függetlenségi párton, azt a régi függetlenségi és 48-as párt nem nézheti összefont karokkal, hogy Eötvös Károly, volt elnöke, tizenhat párthívével őt elvtelenséggel vádolja, mivel a szabadelvű kormánynyal egyházpolitikai szolidaritásba lépni nem akar, és — ami pedig fő- és létalapja volt eddig és mindig a pártnak, a közjogi programmot elhomályosítsa és szélsőségekbe vigye. Tiszta bort önteni a kupákba, ezért szólal meg a régi függetlenségi és 48-as párt a választókhoz. — Értsék meg, hogy miről van szó, mindnyájan a függetlenségi párt hívei s az egész ország. A kormány pedig elérte célját, mert ha Eötvös Károly nem bírta rávenni a pártot arra, hogy a kormánynak a kabinetkérdésben az egyházpolitikai javaslatoknál segítsen, hát elérte azt a másikat, hogy a legnagyobb ellenzéki pártot megbontotta és szövetségeseket nyert, kik az egész ellenzéket oldalt támadják. * * Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt pünkösd vasárnapján értekezletet tartott, melyen a pártnak újjászervezése dolgában tanácskoztak. Szükség volt erre már azelőtt is és most, hogy Eötvös és hívei kiléptek a pártkörből, még inkább szükségét látták a reformnak. Az értekezletet esti 6 órára hívta össze Helfy Ignác elnök, s bár a tanácskozás közel negyedfél óráig tartott, a napirend tárgyalására csak nagy későn került a sor, mert az idő javarésze az Eötvös-frakció kilépésének megbeszélésével telt el. Az értekezleten mindenekelőtt az elnök felolvasta a párt új elnökének, Jestó Gyulának,a Pesti Naplóban már közölt táviratát, melyben tudatja, hogy az elnökséget köszönettel elfogadja s mihelyest egészségi állapota engedi, valószínűleg e hét folyamán, azonnal feljön a fővárosba, hogy a párt vezetését átvegye. Az értekezlet örömmel vette tudomásul a bejelentést Ezután a disszidensek kilépése került szóba. Visontai Soma szólalt fel elsőnek és elmondotta, hogy szombaton éjjel egy óra tájban felkeresték lakásán gróf Károlyi Gábor és Horváth Ádám s miután a párt elnöke s egyik alelnöke nincs a fővárosban, a másik alelnököt Kun Miklóst pedig nem tudták megtalálni, neki, mint a ................... ........................... l|li, II l. l, .1 IjlgM