Pesti Napló, 1893. augusztus (44. évfolyam, 215-245. szám)

1893-08-13 / 227. szám

227. szám. Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ,­ ményének tekinteni. Később azonban meggyőződtek, hogy Pichon működése nem vezeti sikerre. Berlin, augusztus 12. Rimlernek a Pesti Napló­ban közétett jelentése eddig is­­ távirati kivonatokban jutott ide. Mérték, adó körük az orosz propagandát csak egynémely fan­tasztikus politikus ténykedésének veszik. Nagy meg­elégedéssel vették ellenben azokat a nyilatkozatokat, a­melyek egyes nevezetesebb ellenzéki politikusokkal folytatott interview-k alakjában a Pesti Napló­ban napvilágot, láttak. Ezeknek a nyilatkozatoknak követ­keztében Berlin­ben örülnek a leleplezésnek, mert ez ál­mot adott a hármas­ szövetség mellett való ujabb hatá­rozott állásfoglalásra. Uimler Gyuláról. — A Pesti Napló levelezőjétől. — Békés­ Csaba, augusztus 12. . Ma az itteni társadalom előkelő köreiben informál­­tattam magamat Rimler Gyula egyénisége felől, aki Csabát mondja szülőföldjéül, mert itt élte le gyermekéveit, holott Pozsony­ban született. Feltétlenül szavahihető előkelő urak véleményét összefoglalva jelenthetem, hogy Rimlert itt igen zseniális embernek ismerik, de egyúttal nagyon excen­trikusnak is. Beszéltem egy iskolatársával, Gencs János igazgató­­-tanítóval, ki Rimlerrel végig járta a szarvasi főgimnáziu­mot. Hat osztályig jó közepes tanuló volt, a hetedik osz­tályban azonban összeszedte magát, úgy hogy Dózsát, az első eminenst, a mostani makói ügyvédet is megelőzte az érettségi vizsgálaton. Rimler kitüntetéssel maturált. Már diák korában diplomáciai hivatottságról ábrán­dozott s nyelveket tanult. Csodálatos könnyűséggel tanult nyelveket. Mint nyolcadik osztályos tanuló a francia állam­férfiak és szónokok munkáit eredetben olvasta. És hat nyelvet beszélt már akkor is. Rimler Gyula jelenleg nem 60, hanem 46 éves. Gécs igazgatórtanító mondta el nekem, hogy Rimler valóságos legendákhoz kötötte nevét a diák­életben. Sok szellemes diákcsíny értelmi szerzője volt a zseniális Gyula, a­miért Tatay Istvánnak, a szarvasi főgimnázium direktorának többször kellett ilyen leveleket írni Rimler Pálhoz, a kis­­kondorosi Apponyi-birtok kasznárjához. ...... "'„Gyula­ nagyon zseniális fiú, de nagy imposztor egyúttal.“ A függetlenségi párt előkelő embereinél főleg azt tu­dakoltam, mit tudnak Rimler csabai képviselőjelöltségéről? Mind azt felelik, hogy jelölésig nem érett meg a dolog, Rimler Gyulának felléptetése egyébként is kockázott dolog lett volna Csabán, mert jóllehet a Rimler-név itt rokonszenves és sok a rokonság is, de Rimler Gyulát excentrikus viselete, modora miatt nem tartották elég ko­molynak a képviselői állásra. Kérdeztem azt is, hogy Rim­ler, habár csak elejtett szavakkal is, nem tett-e célzást diplomáciai ideáiról. E tekintetben azt kapom válaszul hogy kijelentése szerint a függetlenségi pártban a külügyi politika irányváltozására fog törekedni. Részleteket erről akkorra ígért, ha választói előtt nyilatkozhat. . A Pesti Napló-nak Rimlerre vonatkozó dolgai itt nagy feltűnést keltenek, egyet s mást, a­mi éppen érdekelte s éppen olyan röviden felelt, h­a tőle kérdeztek valamit. Mikor jelen­tették, hogy tálalva van, karját nyújtotta a francia kisasszonynak s a kis hadnagy sarkantyu-pengetve vezette asztalhoz a szép grófkisasszonyt. Az asztalnál is távolesett a grófkisasszonytól a főhadnagy, oda sem igen­ nézett. Mikor fölállottak, akkor találkoztak egy pillanatra. Jávor aztán a francia kisasszonytól egy levélpapírt és borítékot kért. A kisasszony tovább adta a kívánságát, mert neki éppen nem volt, így aztán a grófnő is megtudta, hogy J­ávor levelet ír ma este. Nem nagyon törődött az egész közönséges em­berrel, hanem azért mégis kiváncsi volt arra, hogy kinek ir? . Reggel majdnem egyszerre léptek ki a veran­dára. A főhadnagy kezében tartotta a levelet s az istálló ajtajából magához intett egy huszárt. — Postára adod. — Itt nincs posta. A grófnő adta meg a felvilágosítást. — Csak két órányira, a másik faluban. Könnyen el lehet téveszteni az utat, ha megengedi, majd én föladatom. Egy lovász az udvaron jártatta az ezredes lovát, az vette át a levelet. A főhadnagy meghajtotta ma­gát s csak annyit mondott: köszönöm. Mikor betette­­már maga után az ajtót, majdnem indulatosan vette ki a grófnő a lovász kezéből a levelet. Valami olyan­forma közönséges név volt a borítékra írva, mint a­milyen a főhadnagy neve, csakhogy ez lányé volt és nem férfié. Boszankodott egy kissé. Valóságos mellő­zés az, a­hogy elbánik vele ez a kétcsillagos Jávor, ■kedve lett volna megmutatni neki, hogy egy Wald­­stein grófkisasszony más fajta leány, mint az, a­ki­nek leveleket irkál. A szép leány szinte forrót lehelt, a­mint indulatosan emelkedett a keble, megégett­­volna valami idegen, ha melléje kerül. Az udva­ron csak cselédek jártak, nem is türtőztette ma­gát nagyon a haragban. Kiállhatatlanok ezek a kö­zönséges emberek, ha előkelőt akarnak mutatni. Mikor a fiatal Waldstein kijött, egyszerre a régi kisasszony lett. A fiatal gróf urnák már kezé­ben volt a lovagló-ostor s ló helyett a lába szárát csapkodta vele. Leült a nővére mellé, itt, szolgálták fel számukra a teát, a gróf urfi cognacot is ivott egy néhány pohárral s nagyon hencegett. Minden apropos nélkül rámutatott a Jávor szobájának ajta­jára s az asztalkán áthajolva hadart. — Kedvem volna megtanítani valamire ezt az urat. —­­Mire ?­­.. — Becsületre. Végigverni rajta, tudod, végig­­verni ... A grófnő végignézett rajta és biztatta. .— Tedd meg. Aztán hamar elment. Míg lassan végigment a folyosón, sok mindent gondolt össze-vissza. Egyszer hirtelen vissza is fordult, mintha mondani akarna valamit, hanem csak tovább ment. Benn nevetett is. A .bátyjára gondolt, aki végig akarja verni a főhad­nagyot. Egy olyan embert! Kiállhatatlan, de azért szép és erős férfi, jó lesz nem kötni ki vele a fiata­labb Waldstein grófnak. Á­m. . . Persze nem ,minden megy úgy, mint ahogy az ember előre elképzeli. A fiatal Waldstein kilovagolt a mezőkre s a gyors galopp elvette a verekedő ked­vét. Ha a szél megjárja egy kicsit az ember fejét, okosabbat gondol. A huszárok pedig két napig ott maradtak. Bök ügygyel-bajjal járt, amig a lovakat behozták a legelőről s a sok vad csikóba belekefél­tek egy kis civilizációt.­­ . . Második nap már a francia kisasszony adott levélpapirost és borítékot a főhadnagynak s reggel hívás­ nélkül jelentkezett a lovász a levélért, így volt ez a harmadik reggel is s akkor délelőtt állíttatta elő eladó lovait a gróf. De nem csináltak vásárt. Az ez­redes gavallér ember volt, nyélbe akarta valahogyan ütni a dolgot, hanem nem értett a lóhoz. Jávor dik­­tált, a többiek csak bólintgattak a szavára. Tekintély volt közöttük, nem mertek ellenkezni vele. — Még, méltóságos uram, még — mondta, a­mikor már félreküldött egy egész kis ménest —, egy sem nekünk való ezek közül. Többet is mutattak, azok közül se vált be egy se. — Könnyebbeket kérünk, van még ? — Nincs több. — Nagyon sajnálom. Az öreg gróf ingerülten parancsolta vissza a lovait, de Jávornak egy arcizma se mozdult meg. A nagyon sajnálom­mal mindent elmondott, a­mit akart. A postáról visszatérő lovász levelet hozott neki. Apró, kerek, kisleányi betűkkel volt reálrva a cím. Nem olvasta el, hanem zsebre tette. Azután nagyot sétál­tak a parkban, ide már a grófkisasszony is elkísérte őket. Össze-vissza csatangoltak. A kis hadnagy hiába udvarolt, rá se hallgatott a leány, hanem magához láncolta Jávort s vele beszélgetett. — Innen hova mennek, főhadnagy úr? -7- En Dorogra, a többiek visszamennek Pestre. — Azért kérdem, ha majd levele jön, intézke­dem, hogy utána küldjék. — Köszönöm, de nem jön már több. Majd ma­gam veszem át az üzeneteket. — Dorogon ? — Dorogon. Mikor visszatértek a kastélyba, a fiatal Wald­stein azonnal megrohanta a húgát. — Mit beszéltél vele? A leány izgatott volt, majd hogy félrelökte út­jából a bátyját. — Hagyj! Az ebédhez csak későre készült föl. Sokáig ült a tükör előtt a­nélkül, hogy belenézett volna. Össze­kulcsolt kezeit lehullatta a térdére s nem is gondol­kozott, mert igazán nem nyert formát az agyában semmi. Mikor egy cseléd utána jött, felrezzent. Előbb azt gondolta, hogy beszen valamit és külön ebédel, BELFÖLD. •­­­­ • Bauer hadügyminiszter utóda. A prágai Politik bécsi levelezője szerint báró Fejérváry hon­védelmi minisztert fogják legközelebb közös hadügy­miniszterré kinevezni s ebben az esetben Bókay altábornagyot, a budapesti honvédkerület parancsno­kát nevezik ki honvédelmi miniszternek. Megyék és városok.­ ­ (Orosháza öröme.) Wekerle Sándor pénzügymi­niszteri minőségében és Schlauch Lőrinc bíboros nagy örö­mök okozói most Orosházának. Wekerle október elsejétől teljesíti a községnek régi kívánságát és adóhivatalt állít föl;­ Schlauch bíboros pedig Orosháza gyarmatának, Gye­­párház­nak iskolát és templomot építtet; ezenkívül áldozat­­készségével lehetővé tette, hogy az orosházi katolikus tem­plom, mely már elégtelen a hívek befogadására, megna­­gyobbittassék.­­ (Értekezlet B­ohoron.) Förster Aurél meghívá­sára, mint levelezőnk jelenti, a megyei bizottsági tagok közül többen értekezletre gyűltek össze Monor­on, a város­háza tanácstermében, abból a célból, hogy a megyei köz­gyűlésen Ladányi Lászlónak, a pesti­ felső­ járás főszolga­bírójának érdekében fellépjenek. Ladányi László főszolga­bírót ugyanis Pest megye alispánja fegyelmi vizsgálat alá vetette azért, mert tiszti hajdút­­ nem tartott, de a tisztihajdú fizetését a saját javára mégis felvette; továbbá mert az általa bérelt megyei börtönhelyi­ségbe a szolgabirói hivatalt helyezte el és a nem létező, de a megye által fizetett börtönh­elyiség fűtésére saját kocsi­jával tűzifát szállíttatott. A megyei fegyelmi tanács a La­dányi László főszolgabíró eljárását fegyelmi kihágásnak minősítette ,és Ladányit 500 forint pénzbüntetésre ítélte. A monori értekezleten jelen volt megyei bizottsági tagok ellenben Ladányi főszolgabírót ártatlannak nyilvánították és ezt a véleményüket azzal okolták meg, hogy a katona­tiszteknél is megvan az a szokás, hogy a tiszt felveszi a tiszti szolga illetményét, jóllehet nem tart tiszti szolgát . (A Pozsonyi Kulturegyesület.) A Pozsonyi Kulturegyesilet tegnapi gyűlésén, mint levelezőnk írja, a besz­tercebányai püspökké kinevezett dr. Hitnél,­ Károly helyébe Klempa Bertalan alispánt választották tiszteletbeli elnökké. A távozó püspök az egyesületnek száz forintot adományo­zott, Koller­né Császka Mária, Császka érsek unokahuga pedig ezer forint alapítványt tett egy, Szomolány-ban­ felállítandó kisdedóvó javára. Ez az alapítvány lehetővé teszi, hogy a már teljesen eltótosodott Szomolány-­ba­n is megkezdje az egyesület a gyermekek magyar oktatását. A közgyűlés végre Valentinyi György, módosi tanár indítványára elha­tározta, hogy a magyar közművelődési egyesületek tör­ténetének a millennium alkalmából való megírására mozgal­mat indít. A Filtk-PáveMigy. — A Pesti Napló tudósítójától. — Budapest, augusztus 12. A tüntetések a tegnapi nappal, úgy látszik, egészen megszűntek Nagyváradon. A szerdai brutális katonai attaque ügyében maga Rezes alezredes is vizsgálatot indí­tott. A vizsgálat folyamán kiderült, hogy az a célzatos híresztelés, mely szerint a hősieskedő huszárok mindössze két-három embert vagdaltak meg, éppenséggel nem való. Hivatalosan konstatálva van, hogy a kíméletlen megroha­­nás alkalmával harminc embernél több szenvedett többé­­kevésbbé­ súlyos sebesülést. Faves püspök ma a fővárosba utazott és hosszabb ideig nincsen szándékában visszatérni Nagyváradra, a­hol most olyan válságos napokat élt át. A város­ban nagyszabású mozgalom indult meg, hogy­ kultur egyesületet alakítanak, a­melyre ott csakugyan égető szükség van. Az odiózus ügy­ben a legközelebbről­­ érdekelt és mostanáig mélységesen hallgató felek végre mégis szüksé­gesnek tartják a nyilatkozást. Laurán Ágoston nyilatkoza­tát ma Pável püspöké és Rezei Sylvius országgyűlési kép­viselőé követi. Pável püspöknek a nagyváradi lapokhoz intézett távirata így szól: Az­ ellenem más ártatlanok hátrányára is ren­dezett tüntetésekre nem szolgáltam rá. Annak da­cára a történtek a város iránti jóindulatomat meg nem változtatták. A felettes hatóságok előtt ma­gamért megfelelek, de hírlapi pol­gtákba nem bo­csátkozhatom. A hazaárulás nemtelen vádját azonban ez után is megsértett önérzetem legelkeseredettebb hangján visszautasítom, bárhonnan jöjjön is az. 1 Biharfüred, 1893. augusztus 12-én. Pável Mihály püspök. Rezei Sylvius országgyűlési képviselő pedig a következő kissé homályos nyilatkozat közzétételére kérte fel lapunkat: ■ Tisztelt szerkesztőség! A központi lapok augusztus 10-iki számai, mindegyik külön-külön levelezőjétől kapott szóról-szóra egyforma érte­sítés alapján Nagyvárad augusztus 9-ei kelettel, azt mondják rólam is, hogy „belátva, miszerint a közvéle­ménynyel szemben az agyonhallgatás taktikájával élni le­hetetlen, neki­fogtam a szerecsenmosdatásnak.“ (A Pesti Napló levelezőjének tudósításában ebből a mondatból egy szó se volt benne. Szerk.) E körülmény és az éppen most elolvasott Pittk-féle röpirat reám vonatkozó része késztetnek arra, hogy fel­keressem a tisztelt szerkesztőséget, kérvén jelen soraim­nak közlésére. Hogy mennyire megfelel a valóságnak a „levelezők“ által Budapestre küldött értesítés, kitetszik az itteni Nagy­várad tegnapi és mai számaiban szó szerint közölt leveleimből, melyek azóta nevezett lappal bizonyosan a tisztelt szer­kesztőséghez is érkeztek és melyekből kitűnik, hogy min­den szó rosszakaratú ferdítése állításaimnak, amennyiben, hogy csak egyet említsek, mert az itteni Nagyvárad­ban és Szabadság­ban közlötteket ismételni nem kívánom, én soha azt nem mondottam, hogy „a nemzetiségi kérdés békés megoldása csak úgy volna lehető, ha a magyar sajtót a nemzetiségi kérdésről szóló cikkeket illetőleg üdvös korlá­tok közé szorítanák,“ — hanem azt mondottam, hogy úgy a magyar, mint a román sajtó —, tehát a Tribuna is, melyről eszerint nem lehet állítani, „hogy bölcsen hallgat a képviselő Úr“ — e kérdésben megszorítandó azért, mert nem a bűnösö­ket üldözi, hanem egyes esetekért az összeséget vádolja mind­két részen, a­mi talán másképp hangzik, mint a központ 1893. augusztus 13.3

Next