Pesti Napló, 1893. augusztus (44. évfolyam, 215-245. szám)
1893-08-13 / 227. szám
227. szám. Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ, ményének tekinteni. Később azonban meggyőződtek, hogy Pichon működése nem vezeti sikerre. Berlin, augusztus 12. Rimlernek a Pesti Naplóban közétett jelentése eddig is távirati kivonatokban jutott ide. Mérték, adó körük az orosz propagandát csak egynémely fantasztikus politikus ténykedésének veszik. Nagy megelégedéssel vették ellenben azokat a nyilatkozatokat, amelyek egyes nevezetesebb ellenzéki politikusokkal folytatott interview-k alakjában a Pesti Naplóban napvilágot, láttak. Ezeknek a nyilatkozatoknak következtében Berlinben örülnek a leleplezésnek, mert ez álmot adott a hármas szövetség mellett való ujabb határozott állásfoglalásra. Uimler Gyuláról. — A Pesti Napló levelezőjétől. — Békés Csaba, augusztus 12. . Ma az itteni társadalom előkelő köreiben informáltattam magamat Rimler Gyula egyénisége felől, aki Csabát mondja szülőföldjéül, mert itt élte le gyermekéveit, holott Pozsonyban született. Feltétlenül szavahihető előkelő urak véleményét összefoglalva jelenthetem, hogy Rimlert itt igen zseniális embernek ismerik, de egyúttal nagyon excentrikusnak is. Beszéltem egy iskolatársával, Gencs János igazgató-tanítóval, ki Rimlerrel végig járta a szarvasi főgimnáziumot. Hat osztályig jó közepes tanuló volt, a hetedik osztályban azonban összeszedte magát, úgy hogy Dózsát, az első eminenst, a mostani makói ügyvédet is megelőzte az érettségi vizsgálaton. Rimler kitüntetéssel maturált. Már diák korában diplomáciai hivatottságról ábrándozott s nyelveket tanult. Csodálatos könnyűséggel tanult nyelveket. Mint nyolcadik osztályos tanuló a francia államférfiak és szónokok munkáit eredetben olvasta. És hat nyelvet beszélt már akkor is. Rimler Gyula jelenleg nem 60, hanem 46 éves. Gécs igazgatórtanító mondta el nekem, hogy Rimler valóságos legendákhoz kötötte nevét a diákéletben. Sok szellemes diákcsíny értelmi szerzője volt a zseniális Gyula, amiért Tatay Istvánnak, a szarvasi főgimnázium direktorának többször kellett ilyen leveleket írni Rimler Pálhoz, a kiskondorosi Apponyi-birtok kasznárjához. ...... "'„Gyula nagyon zseniális fiú, de nagy imposztor egyúttal.“ A függetlenségi párt előkelő embereinél főleg azt tudakoltam, mit tudnak Rimler csabai képviselőjelöltségéről? Mind azt felelik, hogy jelölésig nem érett meg a dolog, Rimler Gyulának felléptetése egyébként is kockázott dolog lett volna Csabán, mert jóllehet a Rimler-név itt rokonszenves és sok a rokonság is, de Rimler Gyulát excentrikus viselete, modora miatt nem tartották elég komolynak a képviselői állásra. Kérdeztem azt is, hogy Rimler, habár csak elejtett szavakkal is, nem tett-e célzást diplomáciai ideáiról. E tekintetben azt kapom válaszul hogy kijelentése szerint a függetlenségi pártban a külügyi politika irányváltozására fog törekedni. Részleteket erről akkorra ígért, ha választói előtt nyilatkozhat. . A Pesti Napló-nak Rimlerre vonatkozó dolgai itt nagy feltűnést keltenek, egyet s mást, ami éppen érdekelte s éppen olyan röviden felelt, ha tőle kérdeztek valamit. Mikor jelentették, hogy tálalva van, karját nyújtotta a francia kisasszonynak s a kis hadnagy sarkantyu-pengetve vezette asztalhoz a szép grófkisasszonyt. Az asztalnál is távolesett a grófkisasszonytól a főhadnagy, oda sem igen nézett. Mikor fölállottak, akkor találkoztak egy pillanatra. Jávor aztán a francia kisasszonytól egy levélpapírt és borítékot kért. A kisasszony tovább adta a kívánságát, mert neki éppen nem volt, így aztán a grófnő is megtudta, hogy Jávor levelet ír ma este. Nem nagyon törődött az egész közönséges emberrel, hanem azért mégis kiváncsi volt arra, hogy kinek ir? . Reggel majdnem egyszerre léptek ki a verandára. A főhadnagy kezében tartotta a levelet s az istálló ajtajából magához intett egy huszárt. — Postára adod. — Itt nincs posta. A grófnő adta meg a felvilágosítást. — Csak két órányira, a másik faluban. Könnyen el lehet téveszteni az utat, ha megengedi, majd én föladatom. Egy lovász az udvaron jártatta az ezredes lovát, az vette át a levelet. A főhadnagy meghajtotta magát s csak annyit mondott: köszönöm. Mikor betettemár maga után az ajtót, majdnem indulatosan vette ki a grófnő a lovász kezéből a levelet. Valami olyanforma közönséges név volt a borítékra írva, mint amilyen a főhadnagy neve, csakhogy ez lányé volt és nem férfié. Boszankodott egy kissé. Valóságos mellőzés az, ahogy elbánik vele ez a kétcsillagos Jávor, ■kedve lett volna megmutatni neki, hogy egy Waldstein grófkisasszony más fajta leány, mint az, akinek leveleket irkál. A szép leány szinte forrót lehelt, amint indulatosan emelkedett a keble, megégettvolna valami idegen, ha melléje kerül. Az udvaron csak cselédek jártak, nem is türtőztette magát nagyon a haragban. Kiállhatatlanok ezek a közönséges emberek, ha előkelőt akarnak mutatni. Mikor a fiatal Waldstein kijött, egyszerre a régi kisasszony lett. A fiatal gróf urnák már kezében volt a lovagló-ostor s ló helyett a lába szárát csapkodta vele. Leült a nővére mellé, itt, szolgálták fel számukra a teát, a gróf urfi cognacot is ivott egy néhány pohárral s nagyon hencegett. Minden apropos nélkül rámutatott a Jávor szobájának ajtajára s az asztalkán áthajolva hadart. — Kedvem volna megtanítani valamire ezt az urat. —Mire ?.. — Becsületre. Végigverni rajta, tudod, végigverni ... A grófnő végignézett rajta és biztatta. .— Tedd meg. Aztán hamar elment. Míg lassan végigment a folyosón, sok mindent gondolt össze-vissza. Egyszer hirtelen vissza is fordult, mintha mondani akarna valamit, hanem csak tovább ment. Benn nevetett is. A .bátyjára gondolt, aki végig akarja verni a főhadnagyot. Egy olyan embert! Kiállhatatlan, de azért szép és erős férfi, jó lesz nem kötni ki vele a fiatalabb Waldstein grófnak. Ám. . . Persze nem ,minden megy úgy, mint ahogy az ember előre elképzeli. A fiatal Waldstein kilovagolt a mezőkre s a gyors galopp elvette a verekedő kedvét. Ha a szél megjárja egy kicsit az ember fejét, okosabbat gondol. A huszárok pedig két napig ott maradtak. Bök ügygyel-bajjal járt, amig a lovakat behozták a legelőről s a sok vad csikóba belekeféltek egy kis civilizációt. . . Második nap már a francia kisasszony adott levélpapirost és borítékot a főhadnagynak s reggel hívás nélkül jelentkezett a lovász a levélért, így volt ez a harmadik reggel is s akkor délelőtt állíttatta elő eladó lovait a gróf. De nem csináltak vásárt. Az ezredes gavallér ember volt, nyélbe akarta valahogyan ütni a dolgot, hanem nem értett a lóhoz. Jávor diktált, a többiek csak bólintgattak a szavára. Tekintély volt közöttük, nem mertek ellenkezni vele. — Még, méltóságos uram, még — mondta, amikor már félreküldött egy egész kis ménest —, egy sem nekünk való ezek közül. Többet is mutattak, azok közül se vált be egy se. — Könnyebbeket kérünk, van még ? — Nincs több. — Nagyon sajnálom. Az öreg gróf ingerülten parancsolta vissza a lovait, de Jávornak egy arcizma se mozdult meg. A nagyon sajnálommal mindent elmondott, amit akart. A postáról visszatérő lovász levelet hozott neki. Apró, kerek, kisleányi betűkkel volt reálrva a cím. Nem olvasta el, hanem zsebre tette. Azután nagyot sétáltak a parkban, ide már a grófkisasszony is elkísérte őket. Össze-vissza csatangoltak. A kis hadnagy hiába udvarolt, rá se hallgatott a leány, hanem magához láncolta Jávort s vele beszélgetett. — Innen hova mennek, főhadnagy úr? -7- En Dorogra, a többiek visszamennek Pestre. — Azért kérdem, ha majd levele jön, intézkedem, hogy utána küldjék. — Köszönöm, de nem jön már több. Majd magam veszem át az üzeneteket. — Dorogon ? — Dorogon. Mikor visszatértek a kastélyba, a fiatal Waldstein azonnal megrohanta a húgát. — Mit beszéltél vele? A leány izgatott volt, majd hogy félrelökte útjából a bátyját. — Hagyj! Az ebédhez csak későre készült föl. Sokáig ült a tükör előtt anélkül, hogy belenézett volna. Összekulcsolt kezeit lehullatta a térdére s nem is gondolkozott, mert igazán nem nyert formát az agyában semmi. Mikor egy cseléd utána jött, felrezzent. Előbb azt gondolta, hogy beszen valamit és külön ebédel, BELFÖLD. • • Bauer hadügyminiszter utóda. A prágai Politik bécsi levelezője szerint báró Fejérváry honvédelmi minisztert fogják legközelebb közös hadügyminiszterré kinevezni s ebben az esetben Bókay altábornagyot, a budapesti honvédkerület parancsnokát nevezik ki honvédelmi miniszternek. Megyék és városok. (Orosháza öröme.) Wekerle Sándor pénzügyminiszteri minőségében és Schlauch Lőrinc bíboros nagy örömök okozói most Orosházának. Wekerle október elsejétől teljesíti a községnek régi kívánságát és adóhivatalt állít föl; Schlauch bíboros pedig Orosháza gyarmatának, Gyepárháznak iskolát és templomot építtet; ezenkívül áldozatkészségével lehetővé tette, hogy az orosházi katolikus templom, mely már elégtelen a hívek befogadására, megnagyobbittassék. (Értekezlet Bohoron.) Förster Aurél meghívására, mint levelezőnk jelenti, a megyei bizottsági tagok közül többen értekezletre gyűltek össze Monoron, a városháza tanácstermében, abból a célból, hogy a megyei közgyűlésen Ladányi Lászlónak, a pesti felső járás főszolgabírójának érdekében fellépjenek. Ladányi László főszolgabírót ugyanis Pest megye alispánja fegyelmi vizsgálat alá vetette azért, mert tiszti hajdút nem tartott, de a tisztihajdú fizetését a saját javára mégis felvette; továbbá mert az általa bérelt megyei börtönhelyiségbe a szolgabirói hivatalt helyezte el és a nem létező, de a megye által fizetett börtönhelyiség fűtésére saját kocsijával tűzifát szállíttatott. A megyei fegyelmi tanács a Ladányi László főszolgabíró eljárását fegyelmi kihágásnak minősítette ,és Ladányit 500 forint pénzbüntetésre ítélte. A monori értekezleten jelen volt megyei bizottsági tagok ellenben Ladányi főszolgabírót ártatlannak nyilvánították és ezt a véleményüket azzal okolták meg, hogy a katonatiszteknél is megvan az a szokás, hogy a tiszt felveszi a tiszti szolga illetményét, jóllehet nem tart tiszti szolgát . (A Pozsonyi Kulturegyesület.) A Pozsonyi Kulturegyesilet tegnapi gyűlésén, mint levelezőnk írja, a besztercebányai püspökké kinevezett dr. Hitnél, Károly helyébe Klempa Bertalan alispánt választották tiszteletbeli elnökké. A távozó püspök az egyesületnek száz forintot adományozott, Kollerné Császka Mária, Császka érsek unokahuga pedig ezer forint alapítványt tett egy, Szomolány-ban felállítandó kisdedóvó javára. Ez az alapítvány lehetővé teszi, hogy a már teljesen eltótosodott Szomolány-ban is megkezdje az egyesület a gyermekek magyar oktatását. A közgyűlés végre Valentinyi György, módosi tanár indítványára elhatározta, hogy a magyar közművelődési egyesületek történetének a millennium alkalmából való megírására mozgalmat indít. A Filtk-PáveMigy. — A Pesti Napló tudósítójától. — Budapest, augusztus 12. A tüntetések a tegnapi nappal, úgy látszik, egészen megszűntek Nagyváradon. A szerdai brutális katonai attaque ügyében maga Rezes alezredes is vizsgálatot indított. A vizsgálat folyamán kiderült, hogy az a célzatos híresztelés, mely szerint a hősieskedő huszárok mindössze két-három embert vagdaltak meg, éppenséggel nem való. Hivatalosan konstatálva van, hogy a kíméletlen megrohanás alkalmával harminc embernél több szenvedett többékevésbbé súlyos sebesülést. Faves püspök ma a fővárosba utazott és hosszabb ideig nincsen szándékában visszatérni Nagyváradra, ahol most olyan válságos napokat élt át. A városban nagyszabású mozgalom indult meg, hogy kultur egyesületet alakítanak, amelyre ott csakugyan égető szükség van. Az odiózus ügyben a legközelebbről érdekelt és mostanáig mélységesen hallgató felek végre mégis szükségesnek tartják a nyilatkozást. Laurán Ágoston nyilatkozatát ma Pável püspöké és Rezei Sylvius országgyűlési képviselőé követi. Pável püspöknek a nagyváradi lapokhoz intézett távirata így szól: Az ellenem más ártatlanok hátrányára is rendezett tüntetésekre nem szolgáltam rá. Annak dacára a történtek a város iránti jóindulatomat meg nem változtatták. A felettes hatóságok előtt magamért megfelelek, de hírlapi polgtákba nem bocsátkozhatom. A hazaárulás nemtelen vádját azonban ez után is megsértett önérzetem legelkeseredettebb hangján visszautasítom, bárhonnan jöjjön is az. 1 Biharfüred, 1893. augusztus 12-én. Pável Mihály püspök. Rezei Sylvius országgyűlési képviselő pedig a következő kissé homályos nyilatkozat közzétételére kérte fel lapunkat: ■ Tisztelt szerkesztőség! A központi lapok augusztus 10-iki számai, mindegyik külön-külön levelezőjétől kapott szóról-szóra egyforma értesítés alapján Nagyvárad augusztus 9-ei kelettel, azt mondják rólam is, hogy „belátva, miszerint a közvéleménynyel szemben az agyonhallgatás taktikájával élni lehetetlen, nekifogtam a szerecsenmosdatásnak.“ (A Pesti Napló levelezőjének tudósításában ebből a mondatból egy szó se volt benne. Szerk.) E körülmény és az éppen most elolvasott Pittk-féle röpirat reám vonatkozó része késztetnek arra, hogy felkeressem a tisztelt szerkesztőséget, kérvén jelen soraimnak közlésére. Hogy mennyire megfelel a valóságnak a „levelezők“ által Budapestre küldött értesítés, kitetszik az itteni Nagyvárad tegnapi és mai számaiban szó szerint közölt leveleimből, melyek azóta nevezett lappal bizonyosan a tisztelt szerkesztőséghez is érkeztek és melyekből kitűnik, hogy minden szó rosszakaratú ferdítése állításaimnak, amennyiben, hogy csak egyet említsek, mert az itteni Nagyváradban és Szabadságban közlötteket ismételni nem kívánom, én soha azt nem mondottam, hogy „a nemzetiségi kérdés békés megoldása csak úgy volna lehető, ha a magyar sajtót a nemzetiségi kérdésről szóló cikkeket illetőleg üdvös korlátok közé szorítanák,“ — hanem azt mondottam, hogy úgy a magyar, mint a román sajtó —, tehát a Tribuna is, melyről eszerint nem lehet állítani, „hogy bölcsen hallgat a képviselő Úr“ — e kérdésben megszorítandó azért, mert nem a bűnösöket üldözi, hanem egyes esetekért az összeséget vádolja mindkét részen, ami talán másképp hangzik, mint a központ 1893. augusztus 13.3