Pesti Napló, 1893. augusztus (44. évfolyam, 215-245. szám)
1893-08-17 / 231. szám
231. szám. Budapest, csütörtök ___________ PESTI NAPLÓ, 1893. augusztus 17. 3 táplált rajongásán senki sem ütközik meg, mert Magyarországon még mindig rokonszenveznek a franciákkal, de ez a rokonszenv nem illeti meg Oroszországot is. Különben akárhogyan van is a dolog, komoly konspirációkról Oroszország javára Magyarországon nem lehet szó. Magyarország ragaszkodik a hármas szövetséghez. Rimler eljárása egyszerű politikai szédelgés, amelynek francia soviniszták és pánszlávok felülhettek, itt azonban sohasem verhet gyökeret. Nem vagyunk hivatva arra, hogy a magyar képviselők reputációját és lojalitását megvédjük, akik Rimlerrel bármi célból szóba állottak; tisztázzák ők maguk eljárásukat, de semmi esetre sem tartjuk őket képeseknek arra, hogy orosz öszszeesküvést szőhessenek; hivatott politikai körök sem fogják fel komolyan az egész ügyet. De mindenesetre jellemző az a mód, ahogy Rimlert Pétervárott fogadták s ahogy előkelő állású személyiségek érintkeztek vele. Ez a karakterisztikus és a tanulságos a dologban. A Néva partján egy politikai kalandort minden aggodalom nélkül támogattak s felforgató tervekről tanácskoztak vele, mialatt az orosz-osztrák-magyar viszonyok hivatalos nyilatkozatok szerint lényegesen javultak és bizalomteljesen alakultak. A félhivatalos Oroszország itt nyilván megint a saját szakállára dolgozott a hivatalos mellett és az a mód, melyen ez történt, megérdemli, hogy Budapesten és Bécsben emlékezetbe véssék. Megyék és városok. (A monori értekezlet.) Megírtuk a minap, hogy Förster Aurél meghívására a megyei bizottsági tagok közül többen értekezletre gyűltek össze Monoron abból a célból, hogy a megyei közgyűlésen Ladányi Lászlónak, a pesti felső járás főszolgabírójának érdekében fellépjenek. Erre a közleményükre vonatkozólag Förster Aurél úr ma egy nyilatkozatot és egy, az értekezleten felvett jegyzőkönyvet küldött be hozzánk. A nyilatkozatban Förster Aurél úr tudósítónk jelentését alaptalannak nyilvánítja, mert szerinte az értekezleten szó sem volt arról, hogy Ladányi mellett a közgyűlésen, a főispánnal szemben állást foglaljanak és hivatkozik az értekezleten tett és elfogadott indítványára, mely a 125 megyei bizottsági tag által aláírt jegyzőkönyv szerint így hangzik: Dr. Förster Aurél, annak előrebocsátása után, hogy az értekezlet tárgyát a járás főszolgabírája Ladányi László úr érdekében teendő intézkedések megbeszélése s elhatározása képezi, előadja, hogy mint arról az értekezleten jelenlevők mindegyike tudomással bír, járásunk szeretett főszolgabíráját ez idő szerint a járás élén sajnosan nélkülözni kényteleníttetünk, s miután mindnyájunknak őszinte óhaja az, hogy őt körünkben ismét és pedig mielőbb üdvözölhessük, indítványozza, miszerint ő nagyméltósága, Pest megye főispánja, ki őt állásától felfüggesztette, keressék fel, hogy őt állásába visszahelyezni méltóztassék; a kiviteli módozatokra s a mikénti kérvényezésre nézve a jelenlevőket a hozzászólásra felkéri, de indítványozza másrészről, hogy Ladányi László főszolgabiró urnak ez az iránta érzett szeretet és bizalom jegyzőkönyvi kivonat utján tudomására hozassák. Az értekezlet Förster Aurélnak ezt az indítványát egyhangulag elfogadta. A Pável-Pittik-ügy. — A Pesti Napló tudósítójától. — Brad, augusztus 16. Hogy Pável püspök minden mosakodása dacára sem képes magát az ellene emelt vádak alól tisztázni, ezt bizonyítja a klérushoz intézett eloláhositó körleveleinek egyike, a melyet magyar nyelvre fordítva itt közlünk: A nagyváradi görög-katolikus püspökségtől. 1759—892. szám. Krisztusban szeretett hívek és testvérek! Ezennel szigorúan elrendelem, hogy ama plébániákban, hol a nép nem beszéli többé a román nyelvet, az iskolákban az olvasást és írást, nemkülönben a szent imákat, az egyházi énekeket, a bővebbi elemi oktatást és az iskolai növendékeknek a szentségek titkaiba való bevezetését, valamint a többi teendőket is csak kizárólag román nyelven intézzék el, mert ha ezeket elmellőzzük, megsemmisül anyaszentegyházunk, veszélyeztetjük rítusunkat, nemkülönben őseink vallását és nyelvét is. Nagyvárad, 1892. december. Micailu Pávelu, püspök.* Pável püspöknek amaz állításai, mintha Pituknak a röpirat megírására nem volna elég képessége — nem egyebek üres szavaknál. Mert Pituk már régebben foglalkozik irodalommal. A Kolozsvárott megjelenő Ungaria című folyóiratban évek óta fordítgatja a magyar remekírók műveit. Magyar nyelven több cikket, így például az Aradi Közlönybe 1887-ben Rousseau neveléstani elvei címen egy komoly tanulmányra valló pedagógiai értekezést, majd később egy elmésen megirott tárcát küldött be, mind a kettő ugyanott meg is jelent. Dolgozott azonkívül más lapokba is. * Pituk tegnap levelet kapott egy román nemzetiségű tekintélyes szolnoki államhivatalnoktól, aki legelsőbben Metianu János aradi görög keleti román püspök, később Román Miron nagyszebeni metropolita titkári hivatalában foglalt el előkelő állást, de magyar érzelmei miatt mindkét helyről elbocsátották. Azt írja, hogy Pituk leleplezéseihez ő is rendelkezésre bocsát hivatalos adatokat, s kéri Pitukot, hogy ebben az ügyben látogassa meg.* Tegnap volt Aradon Chák Máté, nagyváradi református másodlelkész, aki úgy nyilatkozott, hogy Pávelék a szegényebb sorsú polgárokat öt forintjával fizetik meg, csakhogy áttérjenek az oláh vallásra, csakhogy románok legyenek. Az aradi oláhok, Arad, augusztus 15. Mostanában akárhol üti fel fejét valami nemzetiségi aktus, az aradi oláhok azonnal előlépnek és tüntetést provokálnak önmaguk ellen, a mikor Lucaciu-t Debrecenben elítélik, a mikor az oláhok memorandumot visznek Bécsbe, a mikor Pável nagyváradi püspök titkos oláh aknamunkáját leleplezik. Ebből persze azt következtethetné a közönség, hogy Arad olyan nemzetiségi fészek, amely központja az ultraoláhoknak. Pedig igen távol van attól. Arad valaha régen szerb város volt és a szerbek égisze alatt ütöttek tanyát benne az oláhok. Minthogy az oláhoknak már vérében van a panasz, akkoriban a szerbek ellen panaszkodtak, hogy elnyomják őket az egyházban. Ugyanezt tették az ősi időkben is, a Dumbrovica tájékán, a mikor még szláv népek voltak, a rómaiak igája alatt. A rómaiak, a kiket most ősapáiknak hivnak, csak ősgazdáik voltak s mint ilyenek hagyták rajtok a latinság bélyegét. Arad rohamosan fejlődött magyar várossá. A szerbek ebbe hamarosan belenyugodtak és asszimilálódtak a magyarral. Az oláhokról sem hallatszott semmi hang. Ott van ugyan a püspöki aula, de Metianu János püspök és környezete egyáltalán nem volt magyarfalu, sőt az ő háza találkozója volt a magyar intelligenciának, különösen Tabajdy Károly főispán idejében. Helyettese Goldis János főgimnáziumi tanár, akkori protoszincel különösen kedveltje volt a magyar társaságoknak. Ő fordította magyarra Carmen Sylva műveit. Az oláh intelligencia száma Aradon igen csekély a püspöki aulán kívül. Áll pedig az intelligencia dr. Bonts Döme közjegyzőből, Oncu Miklós, Venter Gerő, Bonts Gyula ügyvédekből és a két Sucht, ügyvédből, dr. Pagula Vazul és Galla József törvényszéki bírákból. Ezek közül csak Oncu Miklós, Suciu Aurél és János az ultra-oláhok, a többi egyáltalán nem vesz részt semmiféle mozgalomban. Ez a nemzetiségi ambíció eleintén abban állott, hogy a Wittmannvendéglőben külön oláh asztalt ültek körül, ahol különösen a szép Onenné elnökölt, tüzesen vitatván meg a nemzetiségi eseményeket azon az új oláh nyelven, amelyet a bukaresti akadémia fabrikált össze francia és olasz szavakból és a melyet a nép nagyon kevéssé ért, mert a népnyelv tele van szláv és magyar szavakkal. Ugyanilyen asztaluk volt az oláhoknak a Vim-kávéházban is. Oláh beszédük egyáltalán nem izgatott senkit, csak néha kiáltott oda egy-egy tréfás magyar fiskális a másik asztaltól: — Ugyan mondjátok már el a ti zengzetes nyelveteken, hogy kilenc uj tojás. (Nau nau aue.) Ez a komikus hangzású mondat volt az egyedüli eszköz,Aradon, a melylyel a magyarok elnyomták az oláhokat. Különben a legjobb barátságban éltek egymással, sőt a tanítóképző intézet egyik tanára, Ceontea Tivadar, a magyar urakkal való billiárdozás közben tanult meg magyarul. A nép? Az nem számított Pernyáva, Séga és Gáj külvárosban. Annak a világon a legnagyobb úr Neumann szeszgyáros, mert az ad moslékot a marhái számára s ez a moslék egyelőre nagyobb dolog neki, mint az egész Dákórománia. Természetesen ha izgatják, akkor ő is felbuzdul nagy nehezen. Történt, hogy Lukács László, kitűnő magyar ember, Szatmáron a magyar nyelv és irodalom tanára így szólt a magyar kormányhoz:— Ti tehát nem akartok engem kinevezni a szatmári gimnázium igazgatójának, mert állítólag kacérkodom a nemzetiségekkel ? Hát jó, megmutatom, hogy nagyobb úr leszek, mint egy magyar gimnáziumi igazgató! És e perctől kezdve lett Lucaciu László, oláh agitátor, akinek csak úgy ömlenek az ezrek a zsebébe és hire nagy a máramarosi medvebarlangoktól le egészen Bukarestig. — Ezt mi is utána csinálhatnék ? szólt Aradon Suciu Aurel Oncu Miklóshoz — az ügyvédség úgyse sokat jövedelmez. És lettek ők is agitátorok és most beszélnek róluk, holott amúgy meg se látták őket. Ez a két úr azzal kezdte, hogy a megyei oláhság segítségével megalapította Aradon az oláh Viktória bankot, amely eleintén csak annyiban volt oláh, hogy oláh nyelven voltak kiállítva nyomtatványai, amelyeket a magyarok is minden skrupulus nélkül aláírták, miután a magyar emberek váltóit is tisztességgel leszámítolták. Úgy látszik azonban, hogy ez a pénzintézet már túlraent a nyomtatványokon, mert az aradiak tüntetése ez ellen a bank ellen irányul. A Luciuk közül is csak az egyik agitál tulajdonképpen. A másiknak híre se hallatszik. János felesége, a szép Paguba Hortensia magyar írónő, kinek nem egy csinos magyar dolgozata jelent meg az aradi lapok hasábjain. Ezekhez csatlakozik Mangra Vazul, az oláh tanítóképző igazgatója és ő a fő-fő vezető, mert Aradon tulajdonképpen nincsenek olyan oláhok, akiket agitációra lehetne felhasználni, csak az említett képzőintézet növendékei, akik az ország minden részéből gyülemlettek össze. Ezek aztán készek kést is rántani. Van Aradon egy oláh egyesület is, a Progressulu (Haladás) de ez is kevés vizet zavar. Életéből csak annyit tudnak Aradon, hogy évenkint rendez egy oláh bált, amelyet exotikus voltáért a magyar intelligencia tömegesen keres fel. Ilyenkor az oláh intelligencia kiöltözködik fájának (leány) nyevásztának (menyecske) és az urak erdélyi mócnak. Eltáncolják a kaluzsier-t, a francia négyesből átalakított táncot elnevezik ardeleana lugosiana pepi cseréjé-nek (mindkét lábbal táncolt argyelána) a csuhajá-t! úgy fejezik ki, hogy hej topanka, topánkul ami azt akarja jelenteni, hogy az illető nem igen akarja kímélni a topánkáját. Hogy volt! helyett azt kiabálják, hogy cu mai foszt! Ez az egész. Mint ebből látható, Aradon tulajdonképpen nincs tüntető oláhság, csak van Suciu Aurél és van vagy hat társa és habár annyiszor olvasunk aradi oláh tüntetésről, ez nem jelent egyebet, mint hogy Suciu Aurél et consortes nemzetiségi mártírok akarnak lenni a lacfalusi pópa mintájára. KÜLFÖLD. Sándor király születésnapja. Sándor szerb király születésnapja alkalmából a következő napi parancsot adta ki a szerb hadsereghez: Szeretett és hü hadseregeinkhez. Szerbek! Ma tíz éve, hogy beléptem szeretett és hü hadseregem soraiba és letettem a hűség esküjét a király és a haza iránt. Életem e fontos mozzanatáról megemlékezve, örömmel tölt el, hogy katonai szolgálati időm decenniumát a nagykorúságomat követő első születésnapomon ünnepelem! Hősök! Szilárd akaratom, hogy katonai szolgálatomat kizárólag drága hazánk boldogságának és dicsőségének és a szerb fegyverek dicsőségének szenteljem. Ezért felszólítalak benneteket, hogy továbbra is hűséggel és odaadással viseltessetek irántam, legfelsőbb haduratok iránt, úgy mint eddig. E kívánsággal fogadjátok, szerbek, a mai napon legszívesebb üdvözletemet. Kelt Belgrádban 1893. augusztus 2 (14)-én. Sándor, s. k. Az orosz sajtó gróf Posadovszkyról. Az orosz sajtót nyugtalanítja gróf Posadovszkynak pénzügyi államtitkárrá történt kineveztetése, mert az uj államtitkárnak lengyel hangzású nevéből következtetést von politikai érzületére. A Peterszburgkija Vjedomoszti nagy óvatosságra inti a kormányt Németországgal szemben, ha az új kinevezés valóban azt jelentené, hogy Németország újabb lépéssel kedveskedni akart a lengyeleknek. A Novoje Vremja attól tart, hogy az új államtitkár esetleg kedvezőtlenül fogja befolyásolni a kereskedelmi szerződés tárgyalásait. Az orosz sajtó egyébként azt jelenti, hogy a legközelebbi napokban közzé fogják tenni a hivatalos jelentést az orosz-német tárgyalások egész menetéről. A lapok kifejezést adnak meggyőződésüknek, hogy az újabb tárgyalások mindkét részt kielégítve, kedvező eredményre fognak vezetni és hogy ennélfogva a vámháború nemsokára meg fog szűnni. A bevádolt szerb minisztérium. Ma délelőtt kilenc órakor kezdődött a szkupstina ülése, amelyen a bevádolt miniszterek ügye került napirendre. A vádlottak közül csak Kundovics jelent meg, aki az elnökségnek benyújtotta a vádlott miniszterek beadványát, amelyben kijelentik, hogy ők csakis az illetékes bíróság elől fognak védekezni. Ezután újra felolvasták a vizsgálóbizottságnak egész jelentését, mire dr. Vesznics kikelt a szerb sajtó egy részének, valamint a külföldi sajtónak magatartása ellen. Nyomban utána Katics elnök szavazás alá bocsátotta a vádindítványt. A haladópártiak, számra nézve nyolcan, távol tartották magukat a szavazástól. A jelenvolt többi százhárom képviselő elfogadta a vádindítványt. Ezzel a délelőtti ülés befejeződött. A délutáni ülésben elvetették a bevádolt minisztereknek az ülés kezdete előtt benyújtott beadványát, hogy tudniillik Kundovics részükről ellenőrzésül jelen legyen a bíróság kisorsolásánál, s ő egyúttal kifogásait is előterjeszsze Velimirovics, Gersics és Milettes államtanácsosok ellen. Katics erre kisorsolt a tizenkét államtanácsos közül nyolcat és ugyanennyit a semmitőszék tagjai közül, azonfelül mindkét testületből három-három póttagot. A kisorsoltak közül tizen a radikális, négyen a liberális, ketten pedig a haladópárthoz tartoznak. A póttagok közül kettő a liberális, három a haladó, egy pedig a