Pesti Napló, 1893. augusztus (44. évfolyam, 215-245. szám)

1893-08-17 / 231. szám

231. szám. Budapest, csütörtök ___________ PE­STI NAPLÓ, 1893. augusztus 17. 3 táplált rajongásán senki sem ütközik meg, mert Magyar­­országon még mindig rokonszenveznek a franciákkal, de ez a rokonszenv nem illeti meg Oroszországot is. Különben akárhogyan van is a dolog, komoly kon­spirációkról Oroszország javára Magyarországon nem le­het szó. Magyarország ragaszkodik a hármas szövetséghez. Rimler eljárása egyszerű politikai szédelgés, amelynek fran­cia soviniszták és pánszlávok felülhettek, itt azonban soha­sem verhet gyökeret. Nem vagyunk hivatva arra, hogy a magyar képviselők reputációját és lojalitá­sát megvédj­ük, akik Rimlerrel bármi célból szóba állottak; tisztázzák ők maguk eljárásukat, de semmi esetre sem tartjuk őket képeseknek arra, hogy orosz ösz­­szeesküvést szőhessenek; hivatott politikai körök sem fog­ják fel komolyan az egész ügyet. De mindenesetre jellemző az a mód, a­hogy Rimlert Pétervárott fogadták s a­hogy előkelő állású személyiségek érintkeztek vele. Ez a karak­terisztikus és a tanulságos a dologban. A Néva partján egy politikai kalandort minden ag­godalom nélkül támogattak s felforgató tervekről tanácskoz­tak vele, mialatt az orosz-osztrák-magyar viszonyok hiva­talos nyilatkozatok szerint lényegesen javultak és bizalom­­teljesen alakultak. A félhivatalos Oroszország itt nyilván megint a saját szakállára dolgozott a hivatalos mellett és az a mód, melyen ez történt, megérdemli, hogy Budapes­ten és Bécsben emlékezetbe véssék. Megyék és városok.­ ­ (A monori értekezlet.) Megírtuk a minap, hogy Förster A­urél meghívására a megyei bizottsági tagok kö­zül többen értekezletre gyűltek össze Monor­on abból a célból, hogy a megyei közgyűlésen Ladányi Lászlónak, a pesti felső­ járás főszolgabírójának érdekében fellépjenek. Erre a közleményükre vonatkozólag Förster Aurél úr ma egy nyilatkozatot és egy, az értekezleten felvett jegyző­könyvet küldött be hozzánk. A nyilatkozatban Förster Aurél úr tudósítónk jelentését alaptalannak nyilvánítja, mert szerinte az értekezleten szó sem volt arról, hogy Ladányi mellett a közgyűlésen, a főispánnal szemben állást foglaljanak és hivatkozik az értekezleten tett és elfoga­dott indítványára, mely a 125 megyei bizottsági tag által aláírt jegyzőkönyv szerint így hangzik: Dr. Förster Aurél, annak előrebocsátása után, hogy az értekezlet tárgyát a járás főszolgabírája Ladányi László úr érdekében teendő intézkedések megbeszélése s elha­tározása képezi, előadja, hogy mint arról az értekezleten jelenlevők mindegyike tudomással bír, járásunk szeretett főszolgabíráját ez idő szerint a járás élén sajnosan nélkü­lözni kényteleníttetünk, s miután mindnyájunknak őszinte óhaja az, hogy őt körünkben ismét és pedig mielőbb üd­vözölhessük, indítványozza, miszerint ő nagyméltósága, Pest megye főispánja, ki őt állásától felfüggesztette, keressék fel, hogy őt állásába visszahelyezni méltóztassék; a kiviteli módozatokra s a mikénti kérvényezésre nézve a jelenlevő­ket a hozzászólásra felkéri, de indítványozza másrészről, hogy Ladányi László főszolgabiró urnak ez az iránta ér­zett szeretet és bizalom jegyzőkönyvi kivonat utján tudo­mására hozassák. Az értekezlet Förster Aurélnak ezt az indítványát egyhangulag elfogadta. A Pável-Pittik-ügy. — A Pesti Napló tudósítójától. — Brad, augusztus 16. Hogy Pável püspök minden mosakodása dacára sem képes magát az ellene emelt vádak alól tisztázni, ezt bizo­nyítja a klérushoz intézett eloláhositó körleveleinek egyike, a melyet magyar nyelvre fordítva itt közlünk: A nagyváradi görög-katolikus püspökségtől. 1759—892. szám. Krisztusban szeretett hívek és testvérek! Ezennel szigorúan elrendelem, hogy ama plé­bániákban, hol a nép nem beszéli többé a román nyelvet, az iskolákban az olvasást és írást, nemkü­­­lönben a szent imákat, az egyházi énekeket, a bővebbi elemi oktatást és az iskolai növendékeknek a szentségek titkaiba való bevezetését, valamint a többi teendőket is csak kizárólag román nyelven intézzék el, mert ha ezeket elmellőzzük, megsemmi­sül anyaszentegyházunk, veszélyeztetjük rítusunkat, nemkülönben őseink vallását és nyelvét is. Nagyvárad, 1892. december. Mic­ailu Pávelu, püspök.* Pável püspöknek amaz állításai, mintha Pituknak a röpirat megírására nem volna elég képessége — nem egyebek üres szavaknál. Mert Pituk már régebben foglalkozik irodalommal. A Kolozsvárott megjelenő Ungaria című folyóiratban évek óta fordítgatja a magyar remekírók műveit. Magyar nyel­ven több cikket, így például az Aradi Közlöny­be 1887-ben Rousseau neveléstani elvei címen egy komoly tanulmányra valló pedagógiai értekezést, majd később egy elmésen meg­­irott tárcát küldött be, mind a kettő ugyanott meg is jelent. Dolgozott azonkívül más lapokba is. * Pituk tegnap levelet kapott egy román nemzetiségű tekintélyes szolnoki államhivatalnoktól, a­ki legelsőbben Metianu János aradi görög keleti román püspök, később Román Miron nagyszebeni metropolita titkári hivatalában foglalt el előkelő állást, de magyar érzelmei miatt mindkét helyről elbocsátották. Azt­ írja, hogy Pituk leleplezéseihez ő is rendelkezésre bocsát hivatalos adatokat, s kéri Pitukot, hogy ebben az ügyben látogassa meg.* Tegnap volt Aradon Chák Máté, nagyváradi refor­mátus másodlelkész, a­ki úgy nyilatkozott, hogy Pávelék a szegényebb sorsú polgárokat öt forintjával fizetik meg, csakhogy áttérjenek az oláh vallásra, csakhogy románok legyenek. Az aradi oláhok, Arad, augusztus 15. Mostanában akárhol üti fel fejét valami nemzetiségi aktus, az aradi oláhok azonnal előlépnek és tüntetést pro­vokálnak önmaguk ellen, a mikor Lucaciu-t Debrecenben elítélik, a mikor az oláhok memorandumot visznek Bécsbe, a mikor Pável nagyváradi püspök titkos oláh aknamunká­ját leleplezik. Ebből persze azt következtethetné a közönség, hogy Arad olyan nemzetiségi fészek, a­mely központja az ultra­­oláhoknak. Pedig igen távol van attól. Arad valaha régen szerb város volt és a szerbek égisze alatt ütöttek tanyát benne az oláhok. Minthogy az oláhoknak már vérében van a panasz, akkoriban a szer­­bek ellen panaszkodtak, hogy elnyomják őket az egyház­ban. Ugyanezt tették az ősi időkben is, a Dum­brovica tá­jékán, a mikor még szláv népek voltak, a rómaiak igája alatt. A rómaiak, a kiket most ősapáiknak h­ivnak, csak­­ ősgazdáik voltak s mint ilyenek hagyták rajtok a latinság bélyegét. Arad rohamosan fejlődött magyar várossá. A szerbek ebbe ha­marosan belenyugodtak és asszimilálódtak a ma­gyarral. Az oláhokról sem hallatszott semmi hang. Ott van ugyan a püspöki aula, de Metianu János püspök és környezete egyáltalán nem volt magyarfalu, sőt az ő háza találkozója volt a magyar intelligenciának, különösen Tabajdy Károly főispán idejében. Helyettese Goldis János főgimnáziumi tanár, akkori protoszincel különösen ked­­veltje volt a magyar társaságoknak. Ő fordította magyarra Carmen Sylva műveit. Az oláh intelligencia száma Aradon igen csekély a püspöki aulán kívül. Áll pedig az intelligencia dr. Bonts Döme közjegyzőből, Oncu Miklós, Venter Gerő, Bonts Gyula ügyvédekből és a két Sucht, ügyvédből, dr. Pagula Vazul és Galla József törvényszéki bírákból. Ezek közül csak Oncu Miklós, Suciu Aurél és János az ultra-oláhok, a többi egy­általán nem vesz részt semmiféle mozgalomban. Ez a nemzetiségi ambíció eleintén abban állott, hogy a Wittmann­­vendéglőben külön oláh asztalt ültek körül, a­hol különösen a szép Onenné elnökölt, tüzesen vitat­ván meg a nemzetiségi eseményeket azon az új oláh nyelven, a­melyet a bukaresti akadémia fabrikált össze francia és olasz szavakból és a melyet a nép na­gyon kevéssé ért, mert a népnyelv tele van szláv és ma­gyar szavakkal. Ugyanilyen asztaluk volt az oláhoknak a Vim-kávé­­házban is. Oláh beszédük egyáltalán nem izgatott senkit, csak néha kiáltott oda egy-egy tréfás magyar fiskális a másik asztaltól: — Ugyan mondjátok már el a ti zengzetes nyelve­teken, hogy kilenc uj tojás. (Nau nau aue.) Ez a komikus hangzású mondat volt az egyedüli eszköz,Aradon, a melylyel a magyarok elnyomták az oláhokat. Különben a legjobb barátságban éltek egymás­sal, sőt a tanítóképző intézet egyik tanára, Ceontea Tiva­dar, a magyar urakkal való billiárdozás közben tanult meg magyarul. A nép? Az nem számít­ott Pernyáva, Séga és Gáj külvárosban. Annak a világon a legnagyobb úr Neumann szeszgyáros, mert az ad moslékot a marhái számára s ez a moslék egyelőre nagyobb dolog neki, mint az egész Dákórománia. Természetesen ha izgatják, akkor ő is fel­buzdul nagy nehezen. Történt, hogy Lukács László, kitűnő magyar ember, Szatmáron a magyar nyelv és irodalom tanára így szólt a magyar kormányhoz:­­— Ti tehát nem akartok engem kinevezni a szatmári gimnázium igazgatójának, mert állítólag kacérkodom a nem­zetiségekkel ? Hát jó, megmutatom, hogy nagyobb úr le­szek, mint egy magyar gimnáziumi igazgató! És e perctől kezdve lett Lucaciu László, oláh agitá­tor, a­kinek csak úgy ömlenek az ezrek a zsebébe és hire nagy a máramarosi medvebarlangoktól le egészen Buka­restig. — Ezt mi is utána csinálhatnék ? szólt Aradon Suciu Aurel Oncu Miklóshoz — az ügyvédség úgyse sokat jövedelmez. És lettek ők is agitátorok és most beszélnek róluk, holott amúgy meg se látták őket. Ez a két úr azzal kezdte, hogy a megyei oláhság segítségével megalapította Aradon az oláh Viktória bankot, a­mely eleintén csak annyiban volt oláh, hogy oláh nyelven voltak kiállítva nyomtatványai, a­melyeket a magyarok is minden skrupulus nélkül aláírták, miután a magyar emberek váltóit is tisztességgel leszámítolták. Úgy látszik azon­ban, hogy ez a pénzintézet már túlraent a nyomtat­ványokon, mert az aradiak tüntetése ez ellen a bank ellen irányul. A Luciuk közül is csak az egyik agitál tulajdon­képpen. A másiknak híre se hallatszik. János felesége, a szép Paguba Hortensia magyar írónő, kinek nem egy csi­nos magyar dolgozata jelent meg az aradi lapok hasábjain. Ezekhez csatlakozik Man­gr­a Vazul, az oláh tanító­képző igazgatója és ő a fő-fő vezető, mert Aradon tulaj­donképpen nincsenek olyan oláhok, a­kiket agitációra le­hetne felhasználni, csak az említett képzőintézet növen­dékei, a­kik az ország minden részéből gyülemlettek össze. Ezek aztán készek kést is rántani. Van Aradon egy oláh egyesület is, a Progressulu (Haladás) de ez is kevés vizet zavar. Életéből csak annyit tudnak Aradon, hogy évenkint rendez egy oláh bált, ame­lyet exotikus voltáért a magyar intelligencia tömegesen keres fel. Ilyenkor az oláh intelligencia kiöltözködik fájá­­nak (leány) nye­vásztá­nak (menyecske) és az urak erdélyi mócnak. Eltáncolják a kaluzsier-t, a francia négyesből át­alakított táncot elnevezik ardeleana lugosiana pe­pi cseréjé-nek (mindkét lábbal táncolt argyelána) a csuhajá-t! úgy fejezik ki, hogy hej topanka, topánkul ami azt akarja jelenteni, hogy az illető nem igen akarja kímélni a topán­­káját. Hogy volt! helyett azt kiabálják, hogy cu mai foszt! Ez az egész. Mint ebből látható, Aradon tulajdonképpen nincs tüntető oláhság, csak van Suciu Aurél és van vagy hat társa és habár annyiszor olvasunk aradi oláh tüntetésről, ez nem jelent egyebet, mint hogy Suciu Aurél et consortes nemzetiségi mártírok akarnak lenni a lacfalusi pópa mintájára. KÜLFÖLD. Sándor király születésnapja. Sándor szerb ki­rály születésnapja alkalmából a következő napi parancsot adta ki a szerb hadsereghez: Szeretett és hü hadseregeinkhez. Szerbek! Ma tíz éve, hogy beléptem szeretett és hü hadseregem soraiba és letettem a hűség es­küjét a király és a haza iránt. Életem e fontos moz­zanatáról megemlékezve, örömmel tölt el, hogy kato­nai szolgálati időm decenniumát a nagykorúságomat követő első születésnapomon ünnepelem! Hősök! Szilárd akaratom, hogy katonai szolgá­latomat kizárólag drága hazánk boldogságának és di­csőségének és a szerb fegyverek dicsőségének szen­teljem. Ezért felszólítalak benneteket, hogy továbbra is hűséggel és odaadással viseltessetek irántam, legfel­sőbb haduratok iránt, úgy mint eddig. E kívánsággal fogadjátok, szerbek, a mai napon legszívesebb üd­vözletemet. Kelt Belgrádban 1893. augusztus 2 (14)-én. Sándor, s. k. Az orosz sajtó gróf Posadovszkyról. Az orosz sajtót nyugtalanítja gróf Posadovszkynak pénzügyi állam­titkárrá történt kineveztetése, mert az uj államtitkárnak lengyel hangzású nevéből következtetést von politikai érzü­letére. A Peterszburgkija Vjedomoszti nagy óvatosságra inti a kormányt Németországgal szemben, ha az új ki­nevezés valóban azt jelentené, hogy Németország újabb lépéssel kedveskedni akart a lengyeleknek. A Novoje Vremja attól tart, hogy az új államtitkár esetleg kedve­zőtlenül fogja befolyásolni a kereskedelmi szerződés tárgya­lásait. Az orosz sajtó egyébként azt jelenti, hogy a leg­közelebbi napokban közzé fogják tenni a hivatalos jelen­tést az orosz-német tárgyalások egész menetéről. A lapok kifejezést adnak meggyőződésüknek, hogy az újabb tárgya­lások mindkét részt kielégítve, kedvező eredményre fognak vezetni és hogy ennélfogva a vámháború nemsokára meg fog szűnni. A bevádolt szerb minisztérium. Ma dél­előtt kilenc órakor kezdődött a szkupstina ülése, a­melyen a bevádolt miniszterek ügye került napirendre. A vádlottak közül csak Kundovics jelent meg, a­ki az elnökségnek benyújtotta a vádlott miniszterek be­adványát, a­melyben kijelentik, hogy ők csakis az illetékes­­ bíróság elől fognak védekezni. Ezután újra felolvasták a vizsgáló­bizottságnak egész jelentését, mire dr. Vesznics kikelt a szerb sajtó egy részének, valamint a külföldi sajtónak magatartása ellen.­­ Nyomban utána Katics elnök szavazás alá bocsátotta a vádindítványt. A haladópártiak, számra nézve nyol­can, távol tartották magukat a szavazástól. A jelen­volt többi százhárom képviselő elfogadta a vádindít­ványt. Ezzel a délelőtti ülés befejeződött. A délutáni ülésben elvetették a bevádolt minisz­tereknek az ülés kezdete előtt benyújtott beadványát, hogy tudniillik Kundovics részükről ellenőrzésül je­len legyen a bíróság kisorsolásánál, s ő egyúttal ki­fogásait is előterjeszsze Velimirovics, Gersics és Mi­­lettes államtanácsosok ellen. Katics erre kisorsolt a tizenkét államtanácsos közül nyolcat és ugyanennyit a semmitőszék tagjai közül, azonfelül mindkét tes­tületből három-három póttagot. A kisorsoltak kö­zül tizen a radikális, négyen a liberális, ket­ten pedig a haladópárthoz tartoznak. A póttagok közül kettő a liberális, három a haladó, egy pedig a

Next