Pesti Napló, 1893. szeptember (44. évfolyam, 246-274. szám)

1893-09-01 / 246. szám

246. szám. Budapest, péntek PESTI NAPLÓ, 1893. szeptember 1­3 De ha már most Polónyi Géza tisztelt barátom erre a két kardinális kérdésre ily találólag válaszol, legire le kellett volna vonnia magának a következ­tetéseket is, hogy tehát él a hármas szövetséggel, mely reánk nézve veszélyes és haszon nélküli. Én véghetetlen tisztelem, igazabban valóságos rajongással viseltetem Kossuth Lajos személyes po­litikai bölcsesége iránt. Midőn azonban nagy ha­zánkfia azzal a kérdéssel vágta el Polónyi tudako­zódása elől az utat, „hogy nemde Magyarország ér­deke az Al-Dunán van?“ megkockáztattam volna azt a választ, hogy bizony, kormányzó úr,jelenben aligha... Kossuthnak hajdan kitűnő összeköttetései voltak Obre­­novics Milos és Kuzával. 1859-ben a fejedelemségi oláhok és szerbek kezet fogtak a magyar emigráció­val, fegyvert szállítottak nekünk — egy szóval min­denben elősegítették nemzeti törekvéseinket. Még ak­kor a török is hatalmas és szomszédunk volt. Hogy áll azonban a helyzet most? Nincs a Balkán-félszige­ten egy barátunk sem. Ha ma kellene Kossuthnak Magyarországból kimenekülnie, ezt csakis léghajóban tehetné. Bejártam én Szerbiát, Bulgáriát, Romániát vasúton, lóháton, gyalog — békében és háborúban — de én ott a magyarnak igaz barátjára sehol sem akadtam. A legnagyobb szemfényvesztés azt hinni, hogy nekünk például Bulgáriában híveink vannak. Talán egy második Várnáért avatkozzunk az ő dolgaikba? Nem, nem, nekem az, hogy mi törté­nik Szófiában, mindaddig közömbös marad, a­míg­nem tudom elérni azt, hogy mik ne történjenek Turóc-Szent-Mártonban vagy Nagyváradon. Dulla meg Pável jobban érdekelnek engem, mint va­lamennyi Kobri­g és Sztambulov. Egy ember, a­ki­nek a testén rákképletű nyitott sebek vannak, az nem futhat versenyt az európai bajnokdíjért! A nemzetiségi kérdés gyökeres megoldása, az az, a­mi feltétlen szükségessé teszi a változást a külügyi politikánkban. Magyarországnak nem szabad magát „kanonenfutternek“ odadobatni, hogy Német­országot megóvja a szlávizmus ostromától. Ezt a ve­szélyt nekünk el kell ügyesen kárítani é­s nem esni bele őseink egy részének fatális hibájába, a­kik hogy Bécset el ne foglalhassa valahogy a török, százötven évi küzdelemben elpusztíttatták az országot s felad­ták annak önállóságát. Én a Zápolyák, a Tökölyek és a Rákóczyak politikáját tartom helyesnek. Min­denki barátunk, a ki a németnek ellensége! Meg va­gyok győződve, hogy ha Kossuth Lajos köztünk élne s a közelből látná, és tapasztalná, a­mi itt történik, egy percig sem pártolná a hármas szövetséget. Budapest, augusztus 31-én. Pásmándy Dénes. A kolera. — A Pesti Napló tudósítóitól. — Budapest, augusztus 31. Ma a vidékről hatvanhét községből jelentettek új koleraesetet, de a legtöbb helyen csak egy-egy meg­betegedés történt. A betegedések legnagyobb része Máramaros megye területére esik, a­melyen ma negy­venöt emberen konstatálták a kolerát. Az óbudai téglagyárban visszamaradt munkások közül ma egy napszámos nő a délután folyamán újra összeesett és ejtel­ hat órakor meg is halt. A főváros területén előfordult többi megbetegedésből egy sem bizonyult kolerának. Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyében pedig egy­általán nem volt ma új koleraeset. Bécsben a legfelsőbb egészségügyi tanácsnak ma ülése volt, a­melyben jóváhagyólag tudomásul vették az eddigi óvóintézkedéseket. A tanács tagjai egyhan­gúlag úgy nyilatkoztak, hogy a kolera elterjedésének veszélye nem annyira Galicia, mint inkább Magyar­­ország felől fenyegeti Ausztriát. Mert bizonyos, hogy Magyarország felerészében infíciálva van és a jár­vány mindenfelé ijesztően növekedik. A mezei munká­sok folytonos vándorlása nagyban fokozza az elterje­dést, az esetleges csapatmozgósítások pedig imminenssé teszik a járvány komoly veszedelmét. Azért szüksé­gesnek vélik, hogy a járványos vidékekről hajón, vagy vasúton ideérkező utasokat az ellenőrző állomásokon megvizsgálják. Megállapították még a hajók ellenőr­zésének főpontjait és végre azt ajánlották, hogy a népet a tavalyi óvóintézkedések kiadásával­ nyugtas­sák meg. Ma már az egyetemek megnyitása ügyében is intézkedtek. A belügyminiszter és közoktatásügyi miniszter együttes elhatározása folytán az egyetemen és műegyetemen a beh­atásokat további intézkedésig elhalasztották. A vizsgálatok megtartása dolgában hol­nap fognak határozni, a műegyetemen azonban a vizs­gálatokat a rendes időben okvetetlenül megkezdik. Fertőzött vármegyék. A mai napon a belügyminisztériumba érkezett hiva­talos jelentések szerint az ország területén a következő kolerabetegedések és halálozások fordultak elő: Szabolcs megyében Kárászon hat megbetegedés, két halálozás, Ibrányban egy halálozás, Tarnádon egy betege­­dés, Dombrádon kettő, Gáván egy, Beákén egy betegedés és Őrladányban egy halálozás, Eszény és Halász községek­ben egy-egy halálozás. Máramaros megyében Nagy-Bocskón nyolc megbetege­dés, három halálozás, Kis-Lonkán tizenhárom megbetege­dés, egy halálozás, Kabola-Polyánán egy halálozás, Kaszó- Polyánán egy halálozás, Sajó-Polyánán öt megbetegedés, egy halálozás, Kőrösmezőn három megbetegedés, Rakón két megbetegedés, két halálozás, Talaborfalván két meg­betegedés, Dulfalván két megbetegedés, egy halálozás, Visk községben két megbetegedés, egy halálozás, Máramaros- Szigeten egy megbetegedés, a vasúti munkások közt nyolc megbetegedés és négy halálozás fordult elő. Ugocsa megyében: Gödényházán egy, Bökényen két megbetegedés és Forgóláng községben egy halálozás volt. Szatmár megyében: Szatmán­ itt két megbetegedés, Nagy-Ecseden két, Tomonyán egy, Csekén egy, Bartafal­­ván egy halálozás, Nagybányán négy megbetegedés, három halálozás, Alsó-Fernezelyen egy betegedés, Oláh-Tótfaluban négy, Terepen egy megbetegedés, Bajánházán hét megbe­tegedés, három halálozás, Vámfalván két megbetegedés, Hosszúfalun egy betegedés történt. Zemplén megyében: Nagy- és Kis-Cigándon két meg­betegedés, egy halálozás, Nagy-Tárkányon egy megbetege­dés, Tisza-Lucon két halálozás fordult elő. Hajdú megyében Csegén egy beteg halt meg. Jász-Nagykun-Szol­nokm­egyében: Szolnokon tizenkét betegedés, hét halálozás, Szalókon két, Jász-Berényben egy megbetegedés, Szajolon, Kőteleken, Nagy-Kőrün, Társon egy-egy halálozás, Tisza-Beőn egy megbetegedés, és Tisza- Kürt­ön két megbetegedés, és négy halálozás fordult elő. Csongrád megy­ében: Szegeden két megbetegedés, egy halálozás, Csongrádon négy betegedés, egy halálozás, Szen­tesen öt megbetegedés, egy halálozás, Mindszenten egy be­tegedés, két halálozás, Hódmezővásárhelyen egy halálozás történt. Torontál megyében: Török-Becsén három megbetege­­gedés és a török-becsei pusztán egy halálozás, Aracson egy megbetegedés, Melencén egy haláleset, Szőregen három ha­láleset, Jozefován két megbetegedés és egy halálozás fordult elő. Bihar megyéből Esküllő­ről egy betegedést jelentettek. Kolozs megyében Kolozsvárott négy megbetegedés és ugyanannyi halálozás, Feleken egy megbetegedés, Nagy- Petrén hét halálozás volt. Szolnok- Doboka megyében Alsó-Csobánkán egy, Semes­­nyén kettő, Szamos-Ujváron egy, Károlyfalván kettő, Ko­­zárváron egy megbetegedés történt. Bereg megyében Kerecsenyen egy, Kis-Begányon kettő, Hátszegen egy megbetegedés, Liszticen három megbetege­dés és két haláleset fordult elő. Bács-Bodrog megyében Csurogon egy megbetegedés, két halálozás, Moholon, Feketehegyen, Ó-Kanizsán egy-egy halálozás és Adán egy halálos kimenetelű megbetegedés fordult elő.* Kassáról táviratozza levelezőnk, hogy ma onnan táv­iratilag rendeltek Munkácsra katonaságot a kordon kiegé­szítésére. A munkácsi kordonban egy katona ázsiai kolerá­ban halt meg, amiért Bernolák főtörzsorvost és Fischer törzsorvost a kassai hadtestparancsnokság táviratilag meg­idézte. Miskolcról írja levelezőnk, hogy a mályii halálos végű koleraeset óta újabb megbetegedések fordultak elő. Tegnap a Miskolctól negyedórányira eső Csabán két ember betegedett meg hirtelen s az egyik, egy vasúti kalauz, már meg is halt. Az orvosok ázsiai kolerát állapítottak meg. Bihar megye Jászlak községében is történtek gyanús megbetegedések. Tegnap, mint levelezőnk írja, Vadai Mi­hály esett össze koleragyanus tünetek között. A me­gyei helyettes főorvos azonnal kiment a községbe s meg­tette a szükséges óvóintézkedéseket. , Földváron, mint paksi levelezőnk táviratozza, ma egy gabonahajó kormányosa koleraszerű tünetek között halt meg. Orosz Endre főszolgabíró és Somogyi Zsigmond járási orvos azonnal megtették a szükséges óvóintézkedéseket. Aradon, mint levelezőnk táviratozza, tegnap kolera­­hírek ijesztették meg a várost. Gaál József beteg gyár­munkást gyanús tünetek miatt a városmajorba vitték­­ki. Délben pedig Muntyán János torontál megyei paraszt a városházán esett össze. Ma reggelre mind a kettő meghalt. A boncoló orvosok nem állapították meg az ázsiai kolerát. Szegedről arról értesíti lapunkat levelezőnk, hogy a Olyan darabot adtak a színészek, a­minek a végső jelenetét ez a baba teremti meg. A­mikor már odabenn a színpadon el van rontva minden, ő a mellékszobában sírni kezd. A bankár úrfi, a­ki odabenn a közön­ség rettentő unalmára már egy félóra óta töri magát egy nagy monológon, kiejti kezéből a revolvert, kar­jaiba ragadja a fiát, a másik oldalszobából előrohan az anya is, aki természetesen varróleány, a gyermek­ükr, ők kölcsönösen megbocsátanak egymásnak, finálé csárdás. Helyi szerző komponálta ki ezt igy, meg kellett, hogy bocsássák a bűnét, mert a darab szép bevételt jövedelmezett s az előadás után banket következett. Tegnap volt a premier. Gyönyörűen ment a dolog négy felvonáson keresztül, csak az ötödikben esett meg egy kis skandalum. A kellékes vál­lalta el a baba szerepét s egy kuliszához dűlve várta a végszót. Az ügyelő kiáltotta: Most! A kellékes zokogni kez­dett, a közönség pedig ezen a nagyon szomorú helyen úgy elkezdett hahotázni, a mint még soha. A szerző — szokása ez már a szerzőknek — tépte a haját, a direktor rátette kezét a kasszára s látszott arcán az elhatározás, hogy in­kább meghal, semhogy egy krajcárt is visszaadjon a pénz­ből. A színpadon veszettül ordított a bankárurfi és a sze­rencsétlen Bandi csak zokogott, mig valaki be nem tömte a száját. Ez volt a tegnap. Ma már másként lesz minden. Helyre kell ütni a trupp becsületén ejtett csorbát. Közkí­vánatra még egyszer előadják a darabot . . . csak a gye­rek, az a visitázó gyerek ... jól megfizetné az igazgató és még­se vállalkozik senki. — Öt forint, öt forint. A primadonna néhány kiválasztott kegyenccel gú­nyos megjegyzéseket tesz a gyermekvásárra. Neki hála Istennek nincsen. A komikus mama széles tenyerével na­gyot csap egy tizenkét éves, nyurga leányka vállára. — Lásd, ha pólyás baba volnál. Egy szögletben, elfödve egy kulisszától, hosszú sáp­­padt arcú ember igyekszik meggyőzni a feleségét, egy kis, szeplős zsidó asszonyt. — Tegnap se volt már egy garasunk se, miből élünk meg elsejéig? Előleg nincs, hiába kérsz. Neked a ci­pőd is rossz, nekem nincs dohányom ... Az asszonyka határozottan, majdnem irtózattal felel: — Nem, nem, nem! Ketten kapnak havonkint harminc forintot. Az asz­­szony a szűk esztendőkben imfámis rosszul játsza a naiv szerepeket, a férfi tenor-prímet énekel a karban. Kicsi pénz az, a­mit megkeresnek. Hozzá még nyakukba szakadt a gyerek is. Ennek szalagos pólya és csipkés fej­kötő kell, mert az édes­anyák mind büszkék s inkább a maguk ingét szabják fel babaruhának, de a kicsikének nem szabad szűkölködni ékességekben. Nem is igen jut ki mindenre a pénzükből, hogy mennyi szükséget szenvednek el, azt ők tudják legjobban és nem az a részvétlen világ, a melyben élnek. Még sokáig beszélnek ott a kulissza mögött s az asszony csak későre egyezik bele, hogy a gyereket kitegye a hűvös esti szélnek s felhozza a színházhoz. Különben is fogadása tiltja, kutya élet az, nem jó a gyereknek megmutatni a fényességét. De hát még picike, úgy se érti meg. Hát jól van. A direktor még mindig himbálja kezében a gyűret­­len bankót, a szép bankót. A kóristáné aztán egyszerre félbeszakítja a vásárt. — No direktor úr, fölhozom én a gyereket. Úgy mutogattak utánna, mikor férje karjába kapasz­kodva végig ment az udvaron. — Látszik, hogy zsidó. — Vásárra viszi a gyermekét. Pfuj! Este is félreállottak az utjából a mint jött, suttogtak utána s egyik-másik asszony megsimogatta, megbecézgette a kis eladó jószágot. Nem is emlegették másképpen egész előadás alatt. Az asszony hozzászokott már ahhoz, hogy neki tűrni kell és tűrt is csendesen. Karjai közt ringatta a gyermeket s várta a végszót és az ügyelő intését Gyönyörűen haladt minden. Mindenkinek mosolygott az arca, ma nem kell félni a botránytól. Eleven háromhó­napos baba fog ma itt közreműködni s nem a kellékes. Az ötödik felvonás kezdetét jelezte a csengő, a zene elhallga­tott s fölszaladt a függöny. Most, most. A baba otthon ilyenkor már régen alszik, most éb­ren tartotta a sok ember, a sok lámpa, a fény, a zaj. Végre az utolsó felvonás kezdetén elnyomta az álom. Pici ajkait összecsúcsorította, hadonászó, játékos karjai aláha­­nyatlottak s elaludt csendesen. Az anyja alig hallotta már a gúnyos suttogást, nem látta maga körül a mosolygó népet, csak az alvó gyermeket nézte s elfeledte, hogy tu­lajdonképpen miért is van itt. Odaben a színpadon már folyt a vihar. A bankár urfi döcögős, goromba jambusokban szavalja el a maga ke­serűségét és nyúl a revolver után. Most mindjárt főbelövi magát, ha nem vigyáznak reá. Az ügyelő kiáltja: most! Az asszony nem vette észre, megfogták hát a karját s fölrázták az álmából. — No! — Alszik. — Hát főt kell költeni. Csípje meg. — A direktor előveszi a pénzt s idegesen mutogatja, a bankár urfi pedig odabenn kétségbe van esve. A szerző odarohan s ki akarja ragadni az asszony kezéből a gyer­meket. A kis zsidó asszony arca egyszerre átváltozik, gyönge ökleit összeszoritja, reszket az ajka s a­mig egyik karjával árnyékba takargatja a mosolygó ártatlanságot, fenyegetve emeli föl a másikat. — Nem engedem, hogy bántsák. Mindenki elvesztette a fejét. Mi lesz itt? Össza-visz­­sza kiabáltak s fejetlenül futkostak ide-oda. — Frida, gondold meg. — Öt forint, öt forint ! — Sírni, sírni! — El kell venni tőle. Néhányan olyan mozdulatot tettek, mintha csakugyan ki akarnák szakítani anyja karjaiból a gyermeket. — Megütöm, a­ki hozzá nyúl. Nem is mert hozzányúlni senki, úgy szikrázott a szeme. T. Z.

Next