Pesti Napló, 1893. szeptember (44. évfolyam, 246-274. szám)
1893-09-01 / 246. szám
246. szám. Budapest, péntek PESTI NAPLÓ, 1893. szeptember 13 De ha már most Polónyi Géza tisztelt barátom erre a két kardinális kérdésre ily találólag válaszol, legire le kellett volna vonnia magának a következtetéseket is, hogy tehát él a hármas szövetséggel, mely reánk nézve veszélyes és haszon nélküli. Én véghetetlen tisztelem, igazabban valóságos rajongással viseltetem Kossuth Lajos személyes politikai bölcsesége iránt. Midőn azonban nagy hazánkfia azzal a kérdéssel vágta el Polónyi tudakozódása elől az utat, „hogy nemde Magyarország érdeke az Al-Dunán van?“ megkockáztattam volna azt a választ, hogy bizony, kormányzó úr,jelenben aligha... Kossuthnak hajdan kitűnő összeköttetései voltak Obrenovics Milos és Kuzával. 1859-ben a fejedelemségi oláhok és szerbek kezet fogtak a magyar emigrációval, fegyvert szállítottak nekünk — egy szóval mindenben elősegítették nemzeti törekvéseinket. Még akkor a török is hatalmas és szomszédunk volt. Hogy áll azonban a helyzet most? Nincs a Balkán-félszigeten egy barátunk sem. Ha ma kellene Kossuthnak Magyarországból kimenekülnie, ezt csakis léghajóban tehetné. Bejártam én Szerbiát, Bulgáriát, Romániát vasúton, lóháton, gyalog — békében és háborúban — de én ott a magyarnak igaz barátjára sehol sem akadtam. A legnagyobb szemfényvesztés azt hinni, hogy nekünk például Bulgáriában híveink vannak. Talán egy második Várnáért avatkozzunk az ő dolgaikba? Nem, nem, nekem az, hogy mi történik Szófiában, mindaddig közömbös marad, amígnem tudom elérni azt, hogy mik ne történjenek Turóc-Szent-Mártonban vagy Nagyváradon. Dulla meg Pável jobban érdekelnek engem, mint valamennyi Kobrig és Sztambulov. Egy ember, akinek a testén rákképletű nyitott sebek vannak, az nem futhat versenyt az európai bajnokdíjért! A nemzetiségi kérdés gyökeres megoldása, az az, ami feltétlen szükségessé teszi a változást a külügyi politikánkban. Magyarországnak nem szabad magát „kanonenfutternek“ odadobatni, hogy Németországot megóvja a szlávizmus ostromától. Ezt a veszélyt nekünk el kell ügyesen kárítani és nem esni bele őseink egy részének fatális hibájába, akik hogy Bécset el ne foglalhassa valahogy a török, százötven évi küzdelemben elpusztíttatták az országot s feladták annak önállóságát. Én a Zápolyák, a Tökölyek és a Rákóczyak politikáját tartom helyesnek. Mindenki barátunk, a ki a németnek ellensége! Meg vagyok győződve, hogy ha Kossuth Lajos köztünk élne s a közelből látná, és tapasztalná, ami itt történik, egy percig sem pártolná a hármas szövetséget. Budapest, augusztus 31-én. Pásmándy Dénes. A kolera. — A Pesti Napló tudósítóitól. — Budapest, augusztus 31. Ma a vidékről hatvanhét községből jelentettek új koleraesetet, de a legtöbb helyen csak egy-egy megbetegedés történt. A betegedések legnagyobb része Máramaros megye területére esik, amelyen ma negyvenöt emberen konstatálták a kolerát. Az óbudai téglagyárban visszamaradt munkások közül ma egy napszámos nő a délután folyamán újra összeesett és ejtel hat órakor meg is halt. A főváros területén előfordult többi megbetegedésből egy sem bizonyult kolerának. Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyében pedig egyáltalán nem volt ma új koleraeset. Bécsben a legfelsőbb egészségügyi tanácsnak ma ülése volt, amelyben jóváhagyólag tudomásul vették az eddigi óvóintézkedéseket. A tanács tagjai egyhangúlag úgy nyilatkoztak, hogy a kolera elterjedésének veszélye nem annyira Galicia, mint inkább Magyarország felől fenyegeti Ausztriát. Mert bizonyos, hogy Magyarország felerészében infíciálva van és a járvány mindenfelé ijesztően növekedik. A mezei munkások folytonos vándorlása nagyban fokozza az elterjedést, az esetleges csapatmozgósítások pedig imminenssé teszik a járvány komoly veszedelmét. Azért szükségesnek vélik, hogy a járványos vidékekről hajón, vagy vasúton ideérkező utasokat az ellenőrző állomásokon megvizsgálják. Megállapították még a hajók ellenőrzésének főpontjait és végre azt ajánlották, hogy a népet a tavalyi óvóintézkedések kiadásával nyugtassák meg. Ma már az egyetemek megnyitása ügyében is intézkedtek. A belügyminiszter és közoktatásügyi miniszter együttes elhatározása folytán az egyetemen és műegyetemen a behatásokat további intézkedésig elhalasztották. A vizsgálatok megtartása dolgában holnap fognak határozni, a műegyetemen azonban a vizsgálatokat a rendes időben okvetetlenül megkezdik. Fertőzött vármegyék. A mai napon a belügyminisztériumba érkezett hivatalos jelentések szerint az ország területén a következő kolerabetegedések és halálozások fordultak elő: Szabolcs megyében Kárászon hat megbetegedés, két halálozás, Ibrányban egy halálozás, Tarnádon egy betegedés, Dombrádon kettő, Gáván egy, Beákén egy betegedés és Őrladányban egy halálozás, Eszény és Halász községekben egy-egy halálozás. Máramaros megyében Nagy-Bocskón nyolc megbetegedés, három halálozás, Kis-Lonkán tizenhárom megbetegedés, egy halálozás, Kabola-Polyánán egy halálozás, Kaszó- Polyánán egy halálozás, Sajó-Polyánán öt megbetegedés, egy halálozás, Kőrösmezőn három megbetegedés, Rakón két megbetegedés, két halálozás, Talaborfalván két megbetegedés, Dulfalván két megbetegedés, egy halálozás, Visk községben két megbetegedés, egy halálozás, Máramaros- Szigeten egy megbetegedés, a vasúti munkások közt nyolc megbetegedés és négy halálozás fordult elő. Ugocsa megyében: Gödényházán egy, Bökényen két megbetegedés és Forgóláng községben egy halálozás volt. Szatmár megyében: Szatmán itt két megbetegedés, Nagy-Ecseden két, Tomonyán egy, Csekén egy, Bartafalván egy halálozás, Nagybányán négy megbetegedés, három halálozás, Alsó-Fernezelyen egy betegedés, Oláh-Tótfaluban négy, Terepen egy megbetegedés, Bajánházán hét megbetegedés, három halálozás, Vámfalván két megbetegedés, Hosszúfalun egy betegedés történt. Zemplén megyében: Nagy- és Kis-Cigándon két megbetegedés, egy halálozás, Nagy-Tárkányon egy megbetegedés, Tisza-Lucon két halálozás fordult elő. Hajdú megyében Csegén egy beteg halt meg. Jász-Nagykun-Szolnokmegyében: Szolnokon tizenkét betegedés, hét halálozás, Szalókon két, Jász-Berényben egy megbetegedés, Szajolon, Kőteleken, Nagy-Kőrün, Társon egy-egy halálozás, Tisza-Beőn egy megbetegedés, és Tisza- Kürtön két megbetegedés, és négy halálozás fordult elő. Csongrád megyében: Szegeden két megbetegedés, egy halálozás, Csongrádon négy betegedés, egy halálozás, Szentesen öt megbetegedés, egy halálozás, Mindszenten egy betegedés, két halálozás, Hódmezővásárhelyen egy halálozás történt. Torontál megyében: Török-Becsén három megbetegegedés és a török-becsei pusztán egy halálozás, Aracson egy megbetegedés, Melencén egy haláleset, Szőregen három haláleset, Jozefován két megbetegedés és egy halálozás fordult elő. Bihar megyéből Esküllőről egy betegedést jelentettek. Kolozs megyében Kolozsvárott négy megbetegedés és ugyanannyi halálozás, Feleken egy megbetegedés, Nagy- Petrén hét halálozás volt. Szolnok- Doboka megyében Alsó-Csobánkán egy, Semesnyén kettő, Szamos-Ujváron egy, Károlyfalván kettő, Kozárváron egy megbetegedés történt. Bereg megyében Kerecsenyen egy, Kis-Begányon kettő, Hátszegen egy megbetegedés, Liszticen három megbetegedés és két haláleset fordult elő. Bács-Bodrog megyében Csurogon egy megbetegedés, két halálozás, Moholon, Feketehegyen, Ó-Kanizsán egy-egy halálozás és Adán egy halálos kimenetelű megbetegedés fordult elő.* Kassáról táviratozza levelezőnk, hogy ma onnan táviratilag rendeltek Munkácsra katonaságot a kordon kiegészítésére. A munkácsi kordonban egy katona ázsiai kolerában halt meg, amiért Bernolák főtörzsorvost és Fischer törzsorvost a kassai hadtestparancsnokság táviratilag megidézte. Miskolcról írja levelezőnk, hogy a mályii halálos végű koleraeset óta újabb megbetegedések fordultak elő. Tegnap a Miskolctól negyedórányira eső Csabán két ember betegedett meg hirtelen s az egyik, egy vasúti kalauz, már meg is halt. Az orvosok ázsiai kolerát állapítottak meg. Bihar megye Jászlak községében is történtek gyanús megbetegedések. Tegnap, mint levelezőnk írja, Vadai Mihály esett össze koleragyanus tünetek között. A megyei helyettes főorvos azonnal kiment a községbe s megtette a szükséges óvóintézkedéseket. , Földváron, mint paksi levelezőnk táviratozza, ma egy gabonahajó kormányosa koleraszerű tünetek között halt meg. Orosz Endre főszolgabíró és Somogyi Zsigmond járási orvos azonnal megtették a szükséges óvóintézkedéseket. Aradon, mint levelezőnk táviratozza, tegnap kolerahírek ijesztették meg a várost. Gaál József beteg gyármunkást gyanús tünetek miatt a városmajorba vittékki. Délben pedig Muntyán János torontál megyei paraszt a városházán esett össze. Ma reggelre mind a kettő meghalt. A boncoló orvosok nem állapították meg az ázsiai kolerát. Szegedről arról értesíti lapunkat levelezőnk, hogy a Olyan darabot adtak a színészek, aminek a végső jelenetét ez a baba teremti meg. Amikor már odabenn a színpadon el van rontva minden, ő a mellékszobában sírni kezd. A bankár úrfi, aki odabenn a közönség rettentő unalmára már egy félóra óta töri magát egy nagy monológon, kiejti kezéből a revolvert, karjaiba ragadja a fiát, a másik oldalszobából előrohan az anya is, aki természetesen varróleány, a gyermekükr, ők kölcsönösen megbocsátanak egymásnak, finálé csárdás. Helyi szerző komponálta ki ezt igy, meg kellett, hogy bocsássák a bűnét, mert a darab szép bevételt jövedelmezett s az előadás után banket következett. Tegnap volt a premier. Gyönyörűen ment a dolog négy felvonáson keresztül, csak az ötödikben esett meg egy kis skandalum. A kellékes vállalta el a baba szerepét s egy kuliszához dűlve várta a végszót. Az ügyelő kiáltotta: Most! A kellékes zokogni kezdett, a közönség pedig ezen a nagyon szomorú helyen úgy elkezdett hahotázni, a mint még soha. A szerző — szokása ez már a szerzőknek — tépte a haját, a direktor rátette kezét a kasszára s látszott arcán az elhatározás, hogy inkább meghal, semhogy egy krajcárt is visszaadjon a pénzből. A színpadon veszettül ordított a bankárurfi és a szerencsétlen Bandi csak zokogott, mig valaki be nem tömte a száját. Ez volt a tegnap. Ma már másként lesz minden. Helyre kell ütni a trupp becsületén ejtett csorbát. Közkívánatra még egyszer előadják a darabot . . . csak a gyerek, az a visitázó gyerek ... jól megfizetné az igazgató és mégse vállalkozik senki. — Öt forint, öt forint. A primadonna néhány kiválasztott kegyenccel gúnyos megjegyzéseket tesz a gyermekvásárra. Neki hála Istennek nincsen. A komikus mama széles tenyerével nagyot csap egy tizenkét éves, nyurga leányka vállára. — Lásd, ha pólyás baba volnál. Egy szögletben, elfödve egy kulisszától, hosszú sáppadt arcú ember igyekszik meggyőzni a feleségét, egy kis, szeplős zsidó asszonyt. — Tegnap se volt már egy garasunk se, miből élünk meg elsejéig? Előleg nincs, hiába kérsz. Neked a cipőd is rossz, nekem nincs dohányom ... Az asszonyka határozottan, majdnem irtózattal felel: — Nem, nem, nem! Ketten kapnak havonkint harminc forintot. Az aszszony a szűk esztendőkben imfámis rosszul játsza a naiv szerepeket, a férfi tenor-prímet énekel a karban. Kicsi pénz az, amit megkeresnek. Hozzá még nyakukba szakadt a gyerek is. Ennek szalagos pólya és csipkés fejkötő kell, mert az édesanyák mind büszkék s inkább a maguk ingét szabják fel babaruhának, de a kicsikének nem szabad szűkölködni ékességekben. Nem is igen jut ki mindenre a pénzükből, hogy mennyi szükséget szenvednek el, azt ők tudják legjobban és nem az a részvétlen világ, a melyben élnek. Még sokáig beszélnek ott a kulissza mögött s az asszony csak későre egyezik bele, hogy a gyereket kitegye a hűvös esti szélnek s felhozza a színházhoz. Különben is fogadása tiltja, kutya élet az, nem jó a gyereknek megmutatni a fényességét. De hát még picike, úgy se érti meg. Hát jól van. A direktor még mindig himbálja kezében a gyűretlen bankót, a szép bankót. A kóristáné aztán egyszerre félbeszakítja a vásárt. — No direktor úr, fölhozom én a gyereket. Úgy mutogattak utánna, mikor férje karjába kapaszkodva végig ment az udvaron. — Látszik, hogy zsidó. — Vásárra viszi a gyermekét. Pfuj! Este is félreállottak az utjából a mint jött, suttogtak utána s egyik-másik asszony megsimogatta, megbecézgette a kis eladó jószágot. Nem is emlegették másképpen egész előadás alatt. Az asszony hozzászokott már ahhoz, hogy neki tűrni kell és tűrt is csendesen. Karjai közt ringatta a gyermeket s várta a végszót és az ügyelő intését Gyönyörűen haladt minden. Mindenkinek mosolygott az arca, ma nem kell félni a botránytól. Eleven háromhónapos baba fog ma itt közreműködni s nem a kellékes. Az ötödik felvonás kezdetét jelezte a csengő, a zene elhallgatott s fölszaladt a függöny. Most, most. A baba otthon ilyenkor már régen alszik, most ébren tartotta a sok ember, a sok lámpa, a fény, a zaj. Végre az utolsó felvonás kezdetén elnyomta az álom. Pici ajkait összecsúcsorította, hadonászó, játékos karjai aláhanyatlottak s elaludt csendesen. Az anyja alig hallotta már a gúnyos suttogást, nem látta maga körül a mosolygó népet, csak az alvó gyermeket nézte s elfeledte, hogy tulajdonképpen miért is van itt. Odaben a színpadon már folyt a vihar. A bankár urfi döcögős, goromba jambusokban szavalja el a maga keserűségét és nyúl a revolver után. Most mindjárt főbelövi magát, ha nem vigyáznak reá. Az ügyelő kiáltja: most! Az asszony nem vette észre, megfogták hát a karját s fölrázták az álmából. — No! — Alszik. — Hát főt kell költeni. Csípje meg. — A direktor előveszi a pénzt s idegesen mutogatja, a bankár urfi pedig odabenn kétségbe van esve. A szerző odarohan s ki akarja ragadni az asszony kezéből a gyermeket. A kis zsidó asszony arca egyszerre átváltozik, gyönge ökleit összeszoritja, reszket az ajka s amig egyik karjával árnyékba takargatja a mosolygó ártatlanságot, fenyegetve emeli föl a másikat. — Nem engedem, hogy bántsák. Mindenki elvesztette a fejét. Mi lesz itt? Össza-viszsza kiabáltak s fejetlenül futkostak ide-oda. — Frida, gondold meg. — Öt forint, öt forint ! — Sírni, sírni! — El kell venni tőle. Néhányan olyan mozdulatot tettek, mintha csakugyan ki akarnák szakítani anyja karjaiból a gyermeket. — Megütöm, aki hozzá nyúl. Nem is mert hozzányúlni senki, úgy szikrázott a szeme. T. Z.