Pesti Napló, 1894. június (45. évfolyam, 150-179. szám)
1894-06-01 / 150. szám
150. szám. Budapest,péntek PESNAFLX. __________ 1894. junius 13 közepette a szabadelvű párton az ingadozásnak a legkisebb jele sem mutatkozott. De nemcsak Magyarországon nagy az izgatottság a politikai helyzet bizonytalansága miatt. Bécsben is szemmel látható a feszült várakozás. Az uralkodóh ház tagjai és a képviselők valósággal ostromolják a magyar miniszterelnököt, hogy valami bizonyosat tudjanak meg, de be kell érniök azzal a válaszszal, hogy a korona döntése még mindig nem történt meg. Mindebből az látszik, hogy a politikai helyzet fölötte homályos és csak a háttérből villan át egy halvány reménysugár. Lehetséges, hogy ittvégre mégis sikmant fog a napok óta fenyegető krimi elkerülni. Agliardi és Zichy Nándor, Bécs, május 31. Agliardi pápai nuncius ma hosszabb tartózkodásra Karlsbadba utazott; gróf Zichy Nándor pedig ma visszautazott Budapestre, anélkül, hogy kihallgatáson lett volna a királynál. A nuncius elutazását, klerikális körökben a legbiztosabb jelnek tekintik arra nézve, hogy a kormány sorsa rosszra fordult; a másik elutazást azonban a liberális körökben teljes joggal az ellenkezőre magyarázzák. Ez a két elutazás tehát nem változtatott a mérleg állásán. A delegációk: Budapest, május 31. Jól értesült helyen most már bizonyosra veszik,, hogy a delegációkat őszre halasztják. Az első ülés valószínűleg szeptember 11-én lesz. Az elhalasztást a közös kormány azzal fogja megokolni, hogy nem akarják a király nyári üdülésének idejét megrövidíteni. Kossuth Ferenc a válságról, Budapest, május 31. Gróf Károlyi Gábor országgyűlési képviselő ma hosszabb levelet kapott Kossuth Ferenctől, aki abban privát ügyeken kívül az egyházpolitikai kérdéssel is foglalkozik és gróf Károlyi Gábor elbeszélése szerint azt mondja, hogy nagyon sajnálatos és szomorú volna, ha a magyar kormány ebben a liberális kérdésben megbuknék. Kompromisszum ? Budapest, május 31. A liberális pártkörben, ahol ma este majdnem az összes Budapesten időző szabadelvűpárti képviselők együtt voltak s ahol az itthon levő miniszterek is megjelentek, természetesen izgatott volt a hangulat,, de korántsem olyan,", mintha a párt miniszterválságot várna. A miniszterek nyugodtan beszélgettek a képviselőkkel s egyetlen szavuk sem volt olyan, amelyből krízisre lehetne következtetni. A párt egyik irányadó és nagybefolyású tagja ma a megoldás olyan módját mondotta el egyik tudósítónknak, amely mindenesetre érdekes, még az esetben is, ha változ Hat óra előtt nem nyílott meg a nyikorgó kapu a főhadnagy előtt s ha az óra hetet ütött, az ezredes összecsapta az újságot: — Jó éjszakát, öcsém! Nem szeretném, ha elkésnél a mennyeből. A házat Kézi asszony alakította át, természetesen úgy, ahogy a fiatalok kihizelegték tőle. Nagy baj lett ebből is. Egyszer az öreg úr megnézte a rendbehozott lakást. Nem szólott semmit, csak felparancsolt három közlegényt, akikkel letépette a falakról a mousseline-függönyöket, a bársony-drapériákat, a tarka majolika-tányérokat. A filigrán rockepszékek a padlásra kerültek. Mikor a metamorfózist befejezte, olyan volt a leendő gemicefészek, mint egy komor angol presbyter lakása. Csupa bőr és diófa minden, a falakon néhány szemérmes vízfestmény, a plafondon ósdi, zöld üvegcsillár. Minden sarokban fringiákból és kimustrált Werndl-puskákból gyűjtemény, mintha arzenálban járna az ember. Az esküvő korán reggel volt egy elhagyatott kis kápolnában. Margitnak szürke utcai ruhában, sárga matrózkalapban kellett esküdnie, a vőlegénynek szolgálati blúzban. A kápolnából zárt kocsiban mentek a vasútra s a nagybácsi ott sem vált el tőlük. És amikor valahol Zágráb körül a fiatal férj először lopva megcsókolta hétórás feleségét, a fölösleges útitárs kegyetlenül reájuk mozdult: — Pfuj, gyermekek! Nem szégyenlitek ilyesmit nyilvánosan cselekedni. Ne lássak többé ilyet!mn. Nem érdekelte őket többé a Karszt fenséges ridegsége, a kék, hazugan sima tükrü Adriai-tenger, sem a nyíló magnolia-erdő Abbáziában. Már a nászúton minduntalan összebújtak, ha egy pillanatig ma,gokra maradtak s amikor fáradtan, összetörve hazaérkeztek, mélységes elkeseredéssel jelentették ki: — Ezt a zsarnokoskodást nem tűrjük tovább! Hiszen nem vagyunk már gyermekek. A nagybácsi azonban nem vette észre a lappangó palotaforradalmat, és mindjárt a megérkezés napján éppen úgy kiadta az ebédre az utasítást Kézi asszonynak, mint azelőtt. A fiatalok szeme összevillant, amikor a mumus eltávozott. zsásbrcon, menne keresztül Ez a megoldás,amelyet az illető liberális vezérférfia teljesen bizonyosnak mond, a következő volna: A főrendiház holnapi ülésén terjesztik be a képviselőház üzenetét, s ekkor napirendre tűzik a polgári házasságról szóló javaslat második tárgyalását. Ezen a második tárgyaláson a főrendiház általánosságban elfogadja a javaslatot, azonban a részletes tárgyalásnál gróf Esterházy Miklós Móric három rendbeli módosítást terjeszt be. Ezek közül a módosítások közül egy sem érinti a javaslat valamelyik kardinális pontját. A kötelező formát, egyik módosítás se tángálja, s a kötelező egyházi kötést sem kívánja, csupán addig megy, hogy a házasságot megkötő polgári tisztviselő figyelmeztesse a házasfeleket, hogyha kívánják, frigyüket egyházilag is áldassák meg. Egy másik módosítás a papok esetleges megbüntetését kihagyná a javaslatból. " "- " Ha ezekkel a módosításokkal a javaslat részleteiben is keresztül megy a főrendeknél, akkor a képviselőházban újból tárgyalják, s a béke és nyugalom kedvéért esetleg hozzájárulnak a változtatásokhoz. A hozzájárulást a függetlenségi pártnak egyik tagja fogja ajánlani. A képviselőházban. A képviselőház is természetesen abban az izgatott hangulatban van, amely a fenyegető kormányválság híreire már napok óta uralkodik a közvéleményben. Így történt, hogy a mai ülésen, mikor gróf Apponyi Albert a közös függő adósság egy részének beváltásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásának elhalasztását kérte, Eötvös Károly belevonta a vitába a politikai helyzetet és még több ilyen irányú felszólalást provokált. • Az ülésnek ez a része így folyt le: Az elnök: Következik a napirend szerint a közös függőadósság egy részének beváltásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Gróf Apponyi Albert nézete szerint aligha volna helyes ezt a nagyfontosságú törvényjavaslatot a pénzügyminiszter távollétében tárgyalni, aki ezt az egész műveletet koncipiálta, s annak vezetésében a főszerepet játsza. Indítványozza tehát, halaszszák el a javaslat tárgyalását akkorra, amikor a pénzügyminiszter a Ház tárgyalásain részt vehet. (Általános helyeslés.)Gróf Csáky Albin azt hiszi ,.ugyan, hogy a jelenlevő államtitkár ezúttal is képviselté a pénzügyminisztert, de miután“ az elhalasztás iránt indítvány létetett, nincs kifogása neki sem ez ellen, de akkor legcélszerűbb volna az elnököt felkérni, hogy a pénzügyminiszter hazatérte után vele egyetértőleg intézkedjék a napirendre tűzés iránt. (Helyeslés.) Eötvös Károly: Tisztelt Ház azon indítványhoz, melyet gróf Apponyi Albert képviselőtársam előterjesztett, magam is szívesen hozzájárulok, mert a parlamentáris tárgyalások természetében, van az, , hogy oly nagyfontosságu törvényjavaslatnál, oly nagyfontosságu — Répafőzelék, savanyugombóc ... Erre inkább éhen veszünk. Egyelőre azonban megették a répafőzeléket és a savanyu gombócot is. Az ezredes úgy ellenőrizte minden lépésüket, mint a káplár az újoncokat az első nyolc hétben. Még a sétatéren is hozzájuk csatlakozott, aminek természetesen az volt a következménye, hogy a garnizon legszebb és legfrisebb menyecskéjének nem volt udvara. A házhoz csak Solferinónál kiérdemült századosok és őrnagyok jártak, akik bókolás helyett az olasz hadjáratról rettenetesen unalmas és ócska históriákat mesélgettek. Az öregek kocintgattak, a fiatalok ásítottak s amikor egyszer Rapp szemérmesen arra kérte Rohrbachot, hogy pajtásait egy estére meghívhassa, az ezredes félelmesen kimeresztette szürke szemét:— Egyáltalán nem értem, mi szükséged ven szarvakra, filkó! A titkos forradalom végre is toilette-kérdésben tört ki. Az ezredes még "a ruhaválasztásba is beleszólt s igy az asszonyka toilettejei most sem egészen a Moniteur de Mode képei után készültek. Egyszer azután a fiatalok titokban a maguk felelősségére új ruhát rendeltek egy bálra, amelyen az ezredesnek nem volt szándéka megjelenni. A négyes alatt azonban mégis betoppant a terembe. És ott látta Margitot a cofonneban nem revideált s kereken kivágott, fehér gaze-ruhában, fehér szegfűbokréta a hajában és a mellén is. Ott, atáncosa előtt mondotta félelmes mosolygással: — Nagyon szép ruha! Csakhogy nekem nincs pénzem ilyen rongyok fizetésére. Hát majd megapasztom kissé az apán aget. Mikor másnap az ezredessélre rántott levest rendelt, az összeesküvők ráklevest mondottak be Rézinek. A hatás nem maradt el. Rohrbach délben csodálkozva kavargatta a pirosas lét, azután egészen megütődve mondotta: ... rr—. Hiszen „ez, rákleves,' gyerekek ... A kis asszonyka csodálatos bátorsággal felelte: — Igen,' az, bácsi; a rántott levest rettenetesen meguntuk. Ma magunk csináltuk meg a menüt, pénzügyi és közgazdasági kérdésnél, aminő itt szőnyegen van, az illető szakminiszter távollétében ,a parlament ne tanácskozzék. De hozzájárulok a magam részéről azért is, mert nézetem szerint a tárgyalás elhalasztását nemcsak ez a körülmény indokolja egyedül, noha önmagában ez is alkalmas az elhalasztást megokolni, hanem indokolja az is, hogy bizonyos kabinetválság-természete kérdések forognak ma szőnyegen. Köztudomás szerint oly tárgyalások folynak a korona és kabinet, között, amelyek, mondhatni, általában közfelfogás szerint politikailag válságos természetűek. Ezek a tárgyalások, tisztelt Ház, lehetetlen tagadni, hiszen mindenki közvetétlenül tanúságot tehet róla, de úgy hazánk egész sajtójában, mint a külföld sajtójában is visszatükröződik ez, nagy nyugtalanságot idéztek fel és tartanak ébren nemzetünkben. (Zaj balfelől Közbekiáltások: Az újságokban! Egy hang a szélsőbalon: Minden magyar ember szívében! Egy hang balfelől: A kormányt védik !) Bocsánatot kérek, nem arról van szó, tessék megvárni felszólalásom végét, hogy mi az ellenzéket, vagy a kormányt védjük-e. Madarász József: Ő nem! (Derültség.) Az elnök: Csendet kérek, tisztelt Ház! Gróf Károlyi Gábor: Hisz mindenki nem védheti magukat! (Derültség.) HoránszkyNándor: Majd megvéd Madarász! Gróf Károlyi Gábor: Bizony jobban is meg lennél védve, mint magad által! Az elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak a felszólalókat közbeszólásainkal zavarni. (Halljuk! Halljuk!) Eötvös Károly: Tisztelt Ház! A nemzet illetékes képviselete határozottan, erélyesen és következetesen kinyilvánította a maga akaratát, (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon,) mégpedig a maga olyan akaratát, mely a kormányéval és a korona előzetes elhatározásával teljes összhangzatban van. (Igaz! úgy van! jobbfelöl.) Kinyilvánította akaratát egy oly tisztán belügyi és politikai kérdésben. (Igaz! Úgy van a szólóbaloldalon, amely kérdésben a múlt időkben egyes legkisebb egyházak is akadály nélkül intézkedhettek önállólag a maguk híveire nézve; most a nemzet ezen ünnepies akaratával szemben, mely egybehangzik a kormányéval, ismétlem egybehangzik a korona előzetes elhatározásával... (Igaz! Úgy van a jobb- és szélsőbaloldalon.) Ugron Zoltán: A kormány erkölcsi támogatása! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Eötvös Károly: Hisz ha tudnám, hogy a tisztelt képviselő úr tudja, hogy mit mond, akkor majd felelnék. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Gróf Károlyi Gábor: Magyarázza ki! Eötvös Károly:... most ezen illetékes képviselőtilék ezen tnnepiesen, határozottan, erélyesen és ismételten nyilvánított akaratának megvalósítása előtt akadályok, nagy, fontos, súlyos közjogiaknak látszó akadályok állanak. Ez akadályok természetének vizsgálatába most nem bocsátkozhatunk, e tekintetben most véleményt nyilvánítani én ezúttal nem akarok, de lehetetlen rá nem utalnom, rá nem mutatnom arra, hogy úgy a hazai sajtónak egyetemes, kivétel nélküli nyilatkozataiban... (Derültség s ellentmondás balfelől. Egy hang balfelől: A megfizetett sajtónak?!) Egy nemzet egyetemes sajtóját megfizetni nem lehet.... ■valamint a külföld sajtójának nyilatkozatai szerint is ezen akadályok oly természetűek, mintha ezek előidézésében a közös külügyminiszter, a berlini nagykövet, a pápai nuncius venne részt és mintha ezek előidézésében és erősítésében főhercegek és főhercegnők is vennének részt, (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon), szóval oly tényezők, . Az ezredes lecsapta a kanalat, felugrott az asztaltól és felkötötte a kardját. — No hát, csináljatok ezután is! Többé nincs közünk egymáshoz. Ma kiköltözöm és többé nem lépem át küszöbötöket. De megkívánom, hogy titeket se lássalak ezentúl magamnál . . . A fiatal pár remegett egy pár napig, de azután hamar megbarátkozott az új helyzettel. Roppantul tetszett nekik a nagy, szokatlan szabadság. Az aszszonyka nyakra-főre csináltatta az uj toiletteket, a férj meg az adósságot. A haragos bácsi olcsó, kis garconlakásba vonult, a fiatalok a komor házból csecsebecsés jou-jou-palotát csináltak. Mindennap táncra szólt a zongora és a finoman metszett új poharakban rózsaszínű pezsgő gyöngyözött. A férj meg olyan gyönyörűséggel nézte, mint változik át a pirulós babafeleség kacér jukker asszonykává, mint a gyermek örül, ha az élettelen fabábut a rejtett gépezet mozgásba hozza. Egyszerre azonban a mulatságnak vége szakadt. A férj egy gyakorlaton leesett a lováról és lábát törte. A következő napon, amikor a felesége a piacról hazasietett, útjába került az ezred kihiresztett dán Juanja, Dobray kapitány s hozzá csatlakozott. Először voltak ketten egyedül. A naiv asszonyka ártatlan mosolygással hallgatta frivol fecsegését és csak akkor rémült meg, amikor házuk kapujában a kopaszodó katona szemtelenül hozzásimult: — Ugyan, mit akar maga azzal a komikus pléhkatonával. Nézzen körül jobban és vegyen engemet észre, édes..... És keztvüs kezével az arcába nyúlt. . A szűzlelkű gyermek fuldokolva, zokogva futott fel a lépcsőkön. Férje sápadtan, ijedten nézett reá ágyából. — Mi történt, Gita? Az asszony elmondott, mindent. A férj kínosan emelte meg gipszkötéses lábát, öklével tehetetlenül csapott a levegőbe. — A nyomorult! Siess azonnal Bartalnéhoz; férje Esz az egyik segédem, ő megszerzi a másikat is. A karom nem béna, elsüti még a pisztolyt. Margit azonban nem ment Bartalékhoz, há-