Pesti Napló, 1894. június (45. évfolyam, 150-179. szám)

1894-06-30 / 179. szám

A delegációk egrgomása. — A királyi kézirat. —­­Budapest, június 29. A képviselőház mai ülésén báró Bánffy Dezső bemutatta a miniszterelnök átiratát, amely szerint a király a delegációkat szeptember tizennegyedikére hívta egybe. Az erre vonatkozó királyi leirat így hangzik: Kedves dr. Wekerle! A közös ügyek tárgyalása céljából a magyar országgyűlés által az 1867: XII. törvénycikk értelmében az 1894. évre kiküldendő bizottságot, valamint a birodalmi tanács által az 1867. de­cember hó 25-ikén kelt törvény értelmében az 1894. évre megválasztott bizottságot a részükre törvényileg fentartott teendők elintézése végett folyó évi szeptember hó 14-re Budapestre ezen­nel egybehívom. Midőn ehhez képest közösügyi minisztériumaimat egyúttal alkotmányszerű elő­terjesztéseik megtételére utasítom, megbízom önt, hogy a magyar országgyűlés bizottságainak kiküldése és a bizottság tagjainak egybehivása Végett a szükséges intézkedéseket tegye meg. Kelt Bécsben, 1894. évi junius 28-ikán. Ferenc József, s. k. Wekerle Sándor, s. k.* A szabadelvű párt mai értekezletén kijelölték a párt részéről a delegációba küldendő rendes és póttagokat a következőképpen: Rendes tagok: gróf Andrássy Tivadar, Berzeviczy Albert, gróf Bethlen Ödön, Busbach Péter, Csernátony Lajos, Czernkovich Miklós, Darányi Ignác, Dániel Ernő, Dokus Ernő, Fálk Miksa, Fenyvessy Ferenc, Fluger Károly, Francisci Henrik, Gyurkovics György, Harkányi Frigyes, Hegedűs Sándor, báró Huszár Károly, Jókai Mór, Kiss Pál, Mohát­ Sándor, Milnnich Aurel, gróf Nákó Kálmán, báró Nikolics Fedor, báró Nopcsa Elek, báró Nyáry Béla, Packs Ármin, Perczel Dezső, Rakovszky Géza, Rohonczy Gedeon, Szerb György, Szál Kálmán, gróf Teleki Sándor, Tisza Kálmán, gróf Tisza Lajos, Tolnay Lajos, Surányi Imre. Póttagoknak: Dániel Gábor, Chorín Ferenc, Gajári Ödön, Klobusiczky János, Pap Géza, gróf Thoroczkay Miklós, Görgey Béla, Meltzl Oszkár, gróf Teleki Domokos és Adamovics Béla. A nemzeti párt a következőket jelölte a delegációba: gróf Apponyi Albert, Ábrányi Kornél, Bolgár Ferenc és gróf Zichy Jenő­ fogadtatni, Polónyi pedig külön egy kis lárma rende­zésére is vállalkozott, de Polónyit lehurrogták, a mó­dosításokat pedig egyszerűen mellőzték. Kemény Pálnak azonban sikerült két kis­­sebb módosítást elfogadtatnia, pedig ő a Várady Károly negyvenhét módosításával szemben csak hár­mat nyújtott be. Holnap a ma elfogadott javaslatok harmadik olvasásán kívül megválasztják a delegáció tagjait. Az elnök azt javasolta, hogy a kérvények két sorjegyzékét is tárgyalják holnap, de erre nézve a szélsőbalnak különvéleménye volt. A sorjegyzékben van ugyanis az a kérvény, amely Kossuth­ érdemei­nek törvénybe igtatását kéri s a szélsőbal tiltakozott az ellen, hogy ezt a kérvényt kapuzáráskor tárgyal­ják, amikor már alig vannak együtt a képviselők. Herman Ottó még arra is figyelmeztetett, hogy a párbajellenes kérvények is ebben a sorjegyzékben vannak s ezeken sem szabad egyszerűen átsurranni. A kérvényeket tehát őszre halasztják. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, június 29. A miniszterelnök megjött Bécsből és meghozta a delegációk összehívására vonatkozó királyi kézira­tot. Az elnök a mai ülésben már be is mutatta, de határozatra nem volt szükség, mert a delegáció tag­jainak megválasztását már tegnap kitűzték a szom­bati ülés napirendjére. Az ünnep miatt a mai ülést tizenegy órakor kezdték. Napirendjére voltak tűzve mindazok a javasla­tok, amelyeket még a nyári szünet előtt kell elintézni: a törvénykezési bélyegekre és illetékekre vonatkozó törvények és szabályok módosításáról és kiegészítésé­ről, továbbá a baja-zombor-újvidéki, a szent-lő­rinc­­szlatina-nasici, a szombathely-rumi, a gyulafehérvár­­zalatnai és a versec-kubini helyi érdekű vasutakról szóló törvényjavaslatok. Vita csak az elsőnél volt, amelyet a bizottság nevében Bölöny Ödön előadó ajánlott elfogadásra. A szélsőbalról többen szólaltak fel a javaslat ellen s a kisebb hibákra való utaláson kívül különö­sen azt hangsúlyozták, hogy az öt esztendővel ezelőtt megígért végleges reform helyett kevés a bélyeg-no­vella parciális módosítása, kivált ha az olyan drágu­lást von maga után, mint a most tárgyalt javaslat. A kormány nevében Wekerle Sándor miniszter­­elnök iparkodott eloszlatni az aggodalmakat s ugyan­csak ő jelezte, hogy a végleges rendezés a perrend­tartás reformja előtt meg sem kisérthető, de a javas­lat tervezete készen van s ha az előfeltételek meg­lesznek, be is fogják terjeszteni. A Ház többsége ezután általánosságban elfo­gadta a javaslatot. A részleteknél a szélsőbal két ügyvédje, Polónyi Géza és Várady Károly próbáltak módosításokat el­ A képviselőház ülése június 29-én. Kezdete délelőtt 10 órakor. Elnök: Báró Bánffy Dezső. Jegyzők: Molnár Antal, Bartók Lajos, gróf Ester­házy Kálmán. A kormány részéről jelen vannak: Wekerle Sándor, báró Eötvös Lóránt, Szilágyi Dezső, Lukács Béla és báró Fejérváry Géza miniszterek. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök bemutatja a miniszterelnök átiratát, amely szerint ő felsége a delegációkat szeptember 14-ikére hívta össze s egyszersmind utasította a közösügyi minisztériumait, alkot­­mányszerű előterjesztéseik megtételére.­­ A Ház elhatá­rozza, hogy a delegáció tagjait a holnapi ülésben fogja megválasztani. Ezután harmadszori felolvasásban is megszavazzák totalizátor megadóztatásáról szóló törvényjavaslatot. Következik a napirend szerint a törvénykezési bélye­gekre és illetékekre vonatkozó, törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. A bélyegnovella. Bölöny Ödön, az igazságügyi bizottság előadója ki­emeli, hogy a javaslatban jelentkező díjemelés úgy igaz­ságügyi, mint pénzügyi szempontból teljesen méltányos és ezért elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot. (Helyeslés a jobboldalon.) Kemény Pál még általánosságban sem fogadja el a törvényjavaslatot, mert intézkedései mélyen sújtanák a jog­kereső közönséget. Ez a közönség a bélyeg- és illetéktör­vények egységes alapon való kodifikálását óhajtja, mert sehol annyi anomália nincs, mint a bélyeg és ille­ték kivetés terén. A javaslat az egész vonalon meg­drágítja a bélyegilletékeket, amihez a függetlenségi és negyennyolcas párt — amely olcsó és gyors igazság­szolgáltatást óhajt, — hozzá nem járulhat. Megüt­közéssel fogadja különösen a javaslatnak a felebbezésekre vonatkozó szakaszait, amelyek szintén csak arra alkalma­sak, hogy az állam pénztárába minél több illeték folyjon be. De azért sem fogadja el a törvényjavaslatot, mert az állampolgárokat nem biztosítja a törvényellenesen leletező és bírságoló tisztviselőkkel szemben és mert a jogegyen­lőség elveibe ütközik, amikor a közjegyzőket és ügyvéde­ket még fogházbüntetéssel is sújtja, míg a laikus elem bün­tetlenül károsíthatja meg a kincstárt. Sokkal többet érne, ha a törvény ellen vétő ügyvédeket fegyelmi úton büntet­nék meg. A javaslatot harmadszori olvasásban meg fogja sza­vazni, ha a kormány nem tér ki a módosítások elől. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon). Polónyi Géza: Már tegnap sajnálatos dolognak je­lentette ki, hogy az ily fontos törvényjavaslatot az ülése­zések berekesztésekor tárgyalják s ha a többség mégis napirendre tűzte a javaslatot, őt terheli érte a felelősség. (Zaj.) Amíg nem lesz csend, nem folytatja, mert nem fogja túlerőltetni a hangját azok kedvéért, akik itt társalognak. A javaslatról szólva, azt tartja a legfőbb hibájának,hogy évti­zedekre elodázza a bélyeg és jogilletékek egységes kodifikálá­sát, mert a mai illetékkiszabás körül még a pénzügyminiszter sem tudna eligazodni. S hiába mondja az igazságügyi bi­zottság, hogy a végleges rendezés a magánjog kodifiká­­ciója nélkül meg nem történhetik, ezt ő nem hiszi el. A pénzügyminiszter már öt évvel ezelőtt bejelentette a gyö­keres reformot és most mégis csak novellát alkotott; ne legyen tehát a miniszter oly érzékeny, ha bizalommal nem tekinthet ígéreteire. Magát a törvényjavaslatot bírálva, arra a következtetésre jut, hogy ez csak arra való, hogy a sommás eljárásról szóló törvényből is materiális hasznot húzzon az állam. Hogy Magyarország igazságügyét eddig is üzletnek tekintették, bizonyítja az, hogy míg az igazságügyi budget 8 millióról 14 millióra emelkedett, addig a jogi és bélyeg­illetékek elérték a 25 milliót. A szőnyegen forgó javas­latban is 8 millió forint évenkénti adóteher többletről van szó. Az igazságügyminiszter úr mosolyog; amidőn a som­más eljárás költségeit számította ki, akkor is mosolygott s most kisül, hogy ez is kétszer annyival drágább lesz, mint ahogy számította. Szilágyi Dezső igazságügy miniszter: Az Isten él* tessel (Derültség a jobboldalon.) Polonyi Géza: A miniszter arra jobban ráférne az Is* ten éltesse, mint én reám. Kár az ily Isten éltesse frázissal ily dolgokat elütni, különben a miniszter szivből fakadó jókivánatait a maga részéről is viszonozza. Majd a ja­vaslat részleteit kritizálva, nem érti, miért kell az ügyvé­dekkel és közjegyzőkkel szemben a felelősség elvét tör­vénybe iktatni, hiszen az ügyvédről nem szabad feltéte­lezni, hogy meg ne fizesse a bélyeget, ha már az exekució előtt áll. A visszakövetelésre vonatkozó intézkedéseket szerinte a gyakorlati életben megvalósítani nem lehet, mert az illetéket előre kell lefizetni, hiszen inkább lehet Havannából exekució útján valamit behajtani, mint a finánc­tól valamit visszakapni. Amikor tehát ily rossz törvény­­javaslattal áll szemben, legalább azt tartotta volna szük­ségesnek, hogy felszólították volna az illetékes tényezőket, az ügyvédi kamarákat véleménynyilvánításra, de nemcsak ezt nem tették meg, hanem még a képviselőknek sem adtak módot arra, hogy alaposan tanulmányozhassák a javaslatot. Nagyon lekötelezné a pénzügyminiszter, ha egy újabb terminust tűzne ki öt év előtt adott ígéretének pro­­longációja érdekében, legalább szóló kalendáriumba ve­hetné, hogy mikor exekuálhatja egy meg nem tartott újabb ígérete miatt. A javaslatot még általánosságban sem fogadja el.­­­atkóczy Imre, aki a javaslat előadója volt a pénz­ügyi bizottságban, kötelességének tartja Polónyi aggod­almai­val szemben néhány megjegyzést tenni. Kijelenti, hogy sem a pénzügyi, sem az igazságügyi bizottság jelentései­ben nincs benn az a kitétel, mintha az egyik vagy másik bizottság a sommás perjog reformját a kincstárra nézve jöve­delmi forrásnak tekinteni akarná, egyszerűen a kincstár veszé­lyeztetett érdekeinek megóvásáról van ott szó. Igaz, hogy a tör­vényjavaslat drágítja a bélyeg- és illetékadót, de a sommás eljárás nagy reformja érdekében az áldozatoktól sem szabad visszariadni, különben a bélyeg- és illetékemelés nem oly borzasztó, és más államokhoz viszonyítva elenyésző módon parányi. Arra az észrevételre, amit Kemény Pál a felé­ti­­­bezésre nézve mondott, azt jegyzi meg, hogy a feloldó ha­tározat jövőre is bélyegmentes lesz. Polónyi jobb szerette volna a bélyeg- és illeték kivetés végleges reformját, de itt figyelembe kell venni, hogy a sommás perjog reform­jára a mai illeték­rendszer nem alkalmazható s így egy­előre a parciális nyitással kellett fellépni, az emelkedést pedig az államháztartás egyensúlyának érdekei tették megokolttá. A pénzügyi bizottság nevében is elfogadásra ajánlja a javas­latot. (Helyeslés jobbfelől.) Polónyi Géza félreértett szavait igazítja helyre. Várady Károly helyesebbnek tartotta volna, ha a kormány általános bélyegtörvényt terjeszt a Ház elé. A javaslatot két okból nem fogadja el; először, mert költségemelést tartalmaz és másodszor mert nincs szerves összefüggésben a sommás eljárással, a­ javaslatot azért sem fogadja még el, mert az ügyvédekre nagy terhet ró, pedig az ügyvédeknek a bélyeg lerovásához semmi közük sem szokott lenni. A javaslatot általánosságban sem fo­gadja el. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Az elnök a vitát berekeszti. Wekerle Sándor miniszterelnök: Minthogy az ellenzék részéről felszólalt képviselők a bélyegszabályok általános reformját emlegették, Polónyi pedig azzal vádolta, hogy ígéretét nem váltotta be, kény­telen nyilatkozni. A miniszteri megokolás elején kifejtette, a Házban is többször nyilatkozott, hogy senki nála jobban nem óhajtja a bélyegszabály­ok mielőbbi általános kodifiká­­cióját, de aki maradandó művet akar alkotni, az nem vállalkozhatik erre a munkára előbb, amíg előfeltételek hozzá még nincsenek. Azért határozott időponthoz kötött ígéretet tenni nem fog. Polónyi Géza: Azt tetszett mondani, hogy a javas­lat öt esztendő előtt kész volt. Wekerle Sándor miniszterelnök: Öt esztendő előtt igenis készített egy elismert szakértő egy javaslatot, ez most is készen van, de véglegesítésük a perrend és az admi­nisztráció reformjával van szoros összeköttetésben. És ezt nem Polónyi megnyugtatására mondja, hanem hogy elosz­lassa alaptalan vádjait. Majd kimutatja, hogy a javaslatról mindenki alaposan tájékozhatta magát és a bizottságok foglalkoztak a budapesti ügyvédi kamara beadványával is és ott senki sem tartotta a bélyegek emelését túlságosnak. Elhiszi-e Polónyi önmaga kis megfontolás után, hogy itt nyolc millió teher­emelésről van szó. Polónyi Géza: Többet is elhiszek! (Zaj! Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor pénzügyminiszter- Hát a hit sok­szor boldogít s ott, ahol boldogít, engedjen neki tért a képviselő úr, de itt fontolja meg mégegyszer a dolgot, s akkor a tizedrészét sem fogja elhinni annak, hogy nyolc millió a többlet. (Derültség és tetszés jobbfelől.) Polónyi Géza: Hát mennyi lesz ? Wekerle Sándor miniszterelnök: Hogy mennyi lesz, azt megmondani nem tudom. Polónyi Géza: No bravo ! Wekerle Sándor miniszterelnök: Még százezrekről sem lehet beszélni képviselő úr ! Ami nálunk a peres eljárást illeti, hivatkozik a Negyvenötödik évfolyam. flFfizetési árai rtdélra csak reggel kiadásért ! Egész évre — 14 frt —k?. Negyedévre-- -- 3 ., 50 „ Reggeli és esti lap együtt kBUlr©: Egész évre... — lbírt —­Negyedévre------- 4 „ 50 „ líaj.nnkint kétszer pentán küldve: Egész évre__... 20 frt — kr. Negyedévre--—. 5 „ — „ Egyes szám ára; Reggeli kiadás— —. — 5 kr. Esti kiadás — — — 4 „ Szerkesztőség: ML firsneijx-tzfs 3. At ia. .ajs-épülaL Dfflliettci árak Budapwteai Egész évre-------14 ín — kr. Felévra ~ 1 „ — „ Negyedévre— — 3 „ 50 ,, Egy hónapra — 1 ?0 „ SafonklDi kéivel hlvutt küldve. Egész évre-- —. iö írt — kr. Félévre-- ... — © „ „ Negyedévre — 1 „ 50 „ Egy hónapra — 1 „ 69 „ Egyes színi ára: Reggeli kiadás ... 4 kr. Esti kiadás - - • - — S„ kiadóira tál. I, lirfiufitok-idio»­ikrivyik-bazáfki 179. sz. Budapest, szombat, junius 30. 1894. Mai számunk nyolc oldal.

Next