Pesti Napló, 1894. június (45. évfolyam, 150-179. szám)
1894-06-30 / 179. szám
A delegációk egrgomása. — A királyi kézirat. —Budapest, június 29. A képviselőház mai ülésén báró Bánffy Dezső bemutatta a miniszterelnök átiratát, amely szerint a király a delegációkat szeptember tizennegyedikére hívta egybe. Az erre vonatkozó királyi leirat így hangzik: Kedves dr. Wekerle! A közös ügyek tárgyalása céljából a magyar országgyűlés által az 1867: XII. törvénycikk értelmében az 1894. évre kiküldendő bizottságot, valamint a birodalmi tanács által az 1867. december hó 25-ikén kelt törvény értelmében az 1894. évre megválasztott bizottságot a részükre törvényileg fentartott teendők elintézése végett folyó évi szeptember hó 14-re Budapestre ezennel egybehívom. Midőn ehhez képest közösügyi minisztériumaimat egyúttal alkotmányszerű előterjesztéseik megtételére utasítom, megbízom önt, hogy a magyar országgyűlés bizottságainak kiküldése és a bizottság tagjainak egybehivása Végett a szükséges intézkedéseket tegye meg. Kelt Bécsben, 1894. évi junius 28-ikán. Ferenc József, s. k. Wekerle Sándor, s. k.* A szabadelvű párt mai értekezletén kijelölték a párt részéről a delegációba küldendő rendes és póttagokat a következőképpen: Rendes tagok: gróf Andrássy Tivadar, Berzeviczy Albert, gróf Bethlen Ödön, Busbach Péter, Csernátony Lajos, Czernkovich Miklós, Darányi Ignác, Dániel Ernő, Dokus Ernő, Fálk Miksa, Fenyvessy Ferenc, Fluger Károly, Francisci Henrik, Gyurkovics György, Harkányi Frigyes, Hegedűs Sándor, báró Huszár Károly, Jókai Mór, Kiss Pál, Mohát Sándor, Milnnich Aurel, gróf Nákó Kálmán, báró Nikolics Fedor, báró Nopcsa Elek, báró Nyáry Béla, Packs Ármin, Perczel Dezső, Rakovszky Géza, Rohonczy Gedeon, Szerb György, Szál Kálmán, gróf Teleki Sándor, Tisza Kálmán, gróf Tisza Lajos, Tolnay Lajos, Surányi Imre. Póttagoknak: Dániel Gábor, Chorín Ferenc, Gajári Ödön, Klobusiczky János, Pap Géza, gróf Thoroczkay Miklós, Görgey Béla, Meltzl Oszkár, gróf Teleki Domokos és Adamovics Béla. A nemzeti párt a következőket jelölte a delegációba: gróf Apponyi Albert, Ábrányi Kornél, Bolgár Ferenc és gróf Zichy Jenő fogadtatni, Polónyi pedig külön egy kis lárma rendezésére is vállalkozott, de Polónyit lehurrogták, a módosításokat pedig egyszerűen mellőzték. Kemény Pálnak azonban sikerült két kissebb módosítást elfogadtatnia, pedig ő a Várady Károly negyvenhét módosításával szemben csak hármat nyújtott be. Holnap a ma elfogadott javaslatok harmadik olvasásán kívül megválasztják a delegáció tagjait. Az elnök azt javasolta, hogy a kérvények két sorjegyzékét is tárgyalják holnap, de erre nézve a szélsőbalnak különvéleménye volt. A sorjegyzékben van ugyanis az a kérvény, amely Kossuth érdemeinek törvénybe igtatását kéri s a szélsőbal tiltakozott az ellen, hogy ezt a kérvényt kapuzáráskor tárgyalják, amikor már alig vannak együtt a képviselők. Herman Ottó még arra is figyelmeztetett, hogy a párbajellenes kérvények is ebben a sorjegyzékben vannak s ezeken sem szabad egyszerűen átsurranni. A kérvényeket tehát őszre halasztják. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, június 29. A miniszterelnök megjött Bécsből és meghozta a delegációk összehívására vonatkozó királyi kéziratot. Az elnök a mai ülésben már be is mutatta, de határozatra nem volt szükség, mert a delegáció tagjainak megválasztását már tegnap kitűzték a szombati ülés napirendjére. Az ünnep miatt a mai ülést tizenegy órakor kezdték. Napirendjére voltak tűzve mindazok a javaslatok, amelyeket még a nyári szünet előtt kell elintézni: a törvénykezési bélyegekre és illetékekre vonatkozó törvények és szabályok módosításáról és kiegészítéséről, továbbá a baja-zombor-újvidéki, a szent-lőrincszlatina-nasici, a szombathely-rumi, a gyulafehérvárzalatnai és a versec-kubini helyi érdekű vasutakról szóló törvényjavaslatok. Vita csak az elsőnél volt, amelyet a bizottság nevében Bölöny Ödön előadó ajánlott elfogadásra. A szélsőbalról többen szólaltak fel a javaslat ellen s a kisebb hibákra való utaláson kívül különösen azt hangsúlyozták, hogy az öt esztendővel ezelőtt megígért végleges reform helyett kevés a bélyeg-novella parciális módosítása, kivált ha az olyan drágulást von maga után, mint a most tárgyalt javaslat. A kormány nevében Wekerle Sándor miniszterelnök iparkodott eloszlatni az aggodalmakat s ugyancsak ő jelezte, hogy a végleges rendezés a perrendtartás reformja előtt meg sem kisérthető, de a javaslat tervezete készen van s ha az előfeltételek meglesznek, be is fogják terjeszteni. A Ház többsége ezután általánosságban elfogadta a javaslatot. A részleteknél a szélsőbal két ügyvédje, Polónyi Géza és Várady Károly próbáltak módosításokat el A képviselőház ülése június 29-én. Kezdete délelőtt 10 órakor. Elnök: Báró Bánffy Dezső. Jegyzők: Molnár Antal, Bartók Lajos, gróf Esterházy Kálmán. A kormány részéről jelen vannak: Wekerle Sándor, báró Eötvös Lóránt, Szilágyi Dezső, Lukács Béla és báró Fejérváry Géza miniszterek. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök bemutatja a miniszterelnök átiratát, amely szerint ő felsége a delegációkat szeptember 14-ikére hívta össze s egyszersmind utasította a közösügyi minisztériumait, alkotmányszerű előterjesztéseik megtételére. A Ház elhatározza, hogy a delegáció tagjait a holnapi ülésben fogja megválasztani. Ezután harmadszori felolvasásban is megszavazzák totalizátor megadóztatásáról szóló törvényjavaslatot. Következik a napirend szerint a törvénykezési bélyegekre és illetékekre vonatkozó, törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. A bélyegnovella. Bölöny Ödön, az igazságügyi bizottság előadója kiemeli, hogy a javaslatban jelentkező díjemelés úgy igazságügyi, mint pénzügyi szempontból teljesen méltányos és ezért elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot. (Helyeslés a jobboldalon.) Kemény Pál még általánosságban sem fogadja el a törvényjavaslatot, mert intézkedései mélyen sújtanák a jogkereső közönséget. Ez a közönség a bélyeg- és illetéktörvények egységes alapon való kodifikálását óhajtja, mert sehol annyi anomália nincs, mint a bélyeg és illeték kivetés terén. A javaslat az egész vonalon megdrágítja a bélyegilletékeket, amihez a függetlenségi és negyennyolcas párt — amely olcsó és gyors igazságszolgáltatást óhajt, — hozzá nem járulhat. Megütközéssel fogadja különösen a javaslatnak a felebbezésekre vonatkozó szakaszait, amelyek szintén csak arra alkalmasak, hogy az állam pénztárába minél több illeték folyjon be. De azért sem fogadja el a törvényjavaslatot, mert az állampolgárokat nem biztosítja a törvényellenesen leletező és bírságoló tisztviselőkkel szemben és mert a jogegyenlőség elveibe ütközik, amikor a közjegyzőket és ügyvédeket még fogházbüntetéssel is sújtja, míg a laikus elem büntetlenül károsíthatja meg a kincstárt. Sokkal többet érne, ha a törvény ellen vétő ügyvédeket fegyelmi úton büntetnék meg. A javaslatot harmadszori olvasásban meg fogja szavazni, ha a kormány nem tér ki a módosítások elől. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon). Polónyi Géza: Már tegnap sajnálatos dolognak jelentette ki, hogy az ily fontos törvényjavaslatot az ülésezések berekesztésekor tárgyalják s ha a többség mégis napirendre tűzte a javaslatot, őt terheli érte a felelősség. (Zaj.) Amíg nem lesz csend, nem folytatja, mert nem fogja túlerőltetni a hangját azok kedvéért, akik itt társalognak. A javaslatról szólva, azt tartja a legfőbb hibájának,hogy évtizedekre elodázza a bélyeg és jogilletékek egységes kodifikálását, mert a mai illetékkiszabás körül még a pénzügyminiszter sem tudna eligazodni. S hiába mondja az igazságügyi bizottság, hogy a végleges rendezés a magánjog kodifikációja nélkül meg nem történhetik, ezt ő nem hiszi el. A pénzügyminiszter már öt évvel ezelőtt bejelentette a gyökeres reformot és most mégis csak novellát alkotott; ne legyen tehát a miniszter oly érzékeny, ha bizalommal nem tekinthet ígéreteire. Magát a törvényjavaslatot bírálva, arra a következtetésre jut, hogy ez csak arra való, hogy a sommás eljárásról szóló törvényből is materiális hasznot húzzon az állam. Hogy Magyarország igazságügyét eddig is üzletnek tekintették, bizonyítja az, hogy míg az igazságügyi budget 8 millióról 14 millióra emelkedett, addig a jogi és bélyegilletékek elérték a 25 milliót. A szőnyegen forgó javaslatban is 8 millió forint évenkénti adóteher többletről van szó. Az igazságügyminiszter úr mosolyog; amidőn a sommás eljárás költségeit számította ki, akkor is mosolygott s most kisül, hogy ez is kétszer annyival drágább lesz, mint ahogy számította. Szilágyi Dezső igazságügy miniszter: Az Isten él* tessel (Derültség a jobboldalon.) Polonyi Géza: A miniszter arra jobban ráférne az Is* ten éltesse, mint én reám. Kár az ily Isten éltesse frázissal ily dolgokat elütni, különben a miniszter szivből fakadó jókivánatait a maga részéről is viszonozza. Majd a javaslat részleteit kritizálva, nem érti, miért kell az ügyvédekkel és közjegyzőkkel szemben a felelősség elvét törvénybe iktatni, hiszen az ügyvédről nem szabad feltételezni, hogy meg ne fizesse a bélyeget, ha már az exekució előtt áll. A visszakövetelésre vonatkozó intézkedéseket szerinte a gyakorlati életben megvalósítani nem lehet, mert az illetéket előre kell lefizetni, hiszen inkább lehet Havannából exekució útján valamit behajtani, mint a finánctól valamit visszakapni. Amikor tehát ily rossz törvényjavaslattal áll szemben, legalább azt tartotta volna szükségesnek, hogy felszólították volna az illetékes tényezőket, az ügyvédi kamarákat véleménynyilvánításra, de nemcsak ezt nem tették meg, hanem még a képviselőknek sem adtak módot arra, hogy alaposan tanulmányozhassák a javaslatot. Nagyon lekötelezné a pénzügyminiszter, ha egy újabb terminust tűzne ki öt év előtt adott ígéretének prolongációja érdekében, legalább szóló kalendáriumba vehetné, hogy mikor exekuálhatja egy meg nem tartott újabb ígérete miatt. A javaslatot még általánosságban sem fogadja el.atkóczy Imre, aki a javaslat előadója volt a pénzügyi bizottságban, kötelességének tartja Polónyi aggodalmaival szemben néhány megjegyzést tenni. Kijelenti, hogy sem a pénzügyi, sem az igazságügyi bizottság jelentéseiben nincs benn az a kitétel, mintha az egyik vagy másik bizottság a sommás perjog reformját a kincstárra nézve jövedelmi forrásnak tekinteni akarná, egyszerűen a kincstár veszélyeztetett érdekeinek megóvásáról van ott szó. Igaz, hogy a törvényjavaslat drágítja a bélyeg- és illetékadót, de a sommás eljárás nagy reformja érdekében az áldozatoktól sem szabad visszariadni, különben a bélyeg- és illetékemelés nem oly borzasztó, és más államokhoz viszonyítva elenyésző módon parányi. Arra az észrevételre, amit Kemény Pál a felétibezésre nézve mondott, azt jegyzi meg, hogy a feloldó határozat jövőre is bélyegmentes lesz. Polónyi jobb szerette volna a bélyeg- és illeték kivetés végleges reformját, de itt figyelembe kell venni, hogy a sommás perjog reformjára a mai illetékrendszer nem alkalmazható s így egyelőre a parciális nyitással kellett fellépni, az emelkedést pedig az államháztartás egyensúlyának érdekei tették megokolttá. A pénzügyi bizottság nevében is elfogadásra ajánlja a javaslatot. (Helyeslés jobbfelől.) Polónyi Géza félreértett szavait igazítja helyre. Várady Károly helyesebbnek tartotta volna, ha a kormány általános bélyegtörvényt terjeszt a Ház elé. A javaslatot két okból nem fogadja el; először, mert költségemelést tartalmaz és másodszor mert nincs szerves összefüggésben a sommás eljárással, a javaslatot azért sem fogadja még el, mert az ügyvédekre nagy terhet ró, pedig az ügyvédeknek a bélyeg lerovásához semmi közük sem szokott lenni. A javaslatot általánosságban sem fogadja el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az elnök a vitát berekeszti. Wekerle Sándor miniszterelnök: Minthogy az ellenzék részéről felszólalt képviselők a bélyegszabályok általános reformját emlegették, Polónyi pedig azzal vádolta, hogy ígéretét nem váltotta be, kénytelen nyilatkozni. A miniszteri megokolás elején kifejtette, a Házban is többször nyilatkozott, hogy senki nála jobban nem óhajtja a bélyegszabályok mielőbbi általános kodifikációját, de aki maradandó művet akar alkotni, az nem vállalkozhatik erre a munkára előbb, amíg előfeltételek hozzá még nincsenek. Azért határozott időponthoz kötött ígéretet tenni nem fog. Polónyi Géza: Azt tetszett mondani, hogy a javaslat öt esztendő előtt kész volt. Wekerle Sándor miniszterelnök: Öt esztendő előtt igenis készített egy elismert szakértő egy javaslatot, ez most is készen van, de véglegesítésük a perrend és az adminisztráció reformjával van szoros összeköttetésben. És ezt nem Polónyi megnyugtatására mondja, hanem hogy eloszlassa alaptalan vádjait. Majd kimutatja, hogy a javaslatról mindenki alaposan tájékozhatta magát és a bizottságok foglalkoztak a budapesti ügyvédi kamara beadványával is és ott senki sem tartotta a bélyegek emelését túlságosnak. Elhiszi-e Polónyi önmaga kis megfontolás után, hogy itt nyolc millió teheremelésről van szó. Polónyi Géza: Többet is elhiszek! (Zaj! Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor pénzügyminiszter- Hát a hit sokszor boldogít s ott, ahol boldogít, engedjen neki tért a képviselő úr, de itt fontolja meg mégegyszer a dolgot, s akkor a tizedrészét sem fogja elhinni annak, hogy nyolc millió a többlet. (Derültség és tetszés jobbfelől.) Polónyi Géza: Hát mennyi lesz ? Wekerle Sándor miniszterelnök: Hogy mennyi lesz, azt megmondani nem tudom. Polónyi Géza: No bravo ! Wekerle Sándor miniszterelnök: Még százezrekről sem lehet beszélni képviselő úr ! Ami nálunk a peres eljárást illeti, hivatkozik a Negyvenötödik évfolyam. flFfizetési árai rtdélra csak reggel kiadásért ! Egész évre — 14 frt —k?. Negyedévre-- -- 3 ., 50 „ Reggeli és esti lap együtt kBUlr©: Egész évre... — lbírt —Negyedévre------- 4 „ 50 „ líaj.nnkint kétszer pentán küldve: Egész évre__... 20 frt — kr. Negyedévre--—. 5 „ — „ Egyes szám ára; Reggeli kiadás— —. — 5 kr. Esti kiadás — — — 4 „ Szerkesztőség: ML firsneijx-tzfs 3. At ia. .ajs-épülaL Dfflliettci árak Budapwteai Egész évre-------14 ín — kr. Felévra ~ 1 „ — „ Negyedévre— — 3 „ 50 ,, Egy hónapra — 1 ?0 „ SafonklDi kéivel hlvutt küldve. Egész évre-- —. iö írt — kr. Félévre-- ... — © „ „ Negyedévre — 1 „ 50 „ Egy hónapra — 1 „ 69 „ Egyes színi ára: Reggeli kiadás ... 4 kr. Esti kiadás - - • - — S„ kiadóira tál. I, lirfiufitok-idio»ikrivyik-bazáfki 179. sz. Budapest, szombat, junius 30. 1894. Mai számunk nyolc oldal.