Pesti Napló, 1894. október (45. évfolyam, 271-301. szám)
1894-10-01 / 271. szám
ft Budapest, hétfő ________________PESTI NAPLÓ.__________ 1894. október 1. 271. szám. cáfolja a képtelen hírt. A félhivatalos cáfolat igy hangzik: A Magyarország a bel- és igazságügyminiszterek közt állítólag fennforgó, tényleg azonban csak a nevezett lap képzelődésében létező ellentét bebizonyíthatására annak az elintézésnek a szövegét közli, amelylyel Szilágyi Dezső igazságügyminiszter a községi törvény javaslatához való hozzájárulását állítólag megtagadta. Ezzel szemben a legilletékesebb helyen szerzett információnk alapján kijelenthetjük, hogy a Magyarország ez újabb hite is teljesen koholt, és hogy sem az igazságügyminiszter, sem az igazságügyminisztérium előtt a községi törvény javaslata nem fordult meg és elintézés tárgya nem volt. A szóban forgó javaslat értesülésünk szerint még egy szűkebb körű szakbizottság elé kerül véleményezés végett, és csak azután jut a minisztertanács elé. Változások a főrendek között. A főrendiház a Badenben elhalálozott Vilmos főherceg, örökös főrendiházi tag, a Kaposvárott elhalálozott idősb gróf Somssich József örökös főrendi tag és a Máramaros megyében elhalálozott Beniczky Gábor élethossziglan kinevezett főrendi tag nevének az igazolóbizottság által a főrendek jegyzékéből történt törlését tudomásul vette; továbbá az igazolóbizottság jelentése alapján Péter Ferdinánd főherceg örökös főrendiházi tag és gróf Zichy Tivadar örökös főrendiházi tag nevét a főrendek jegyzékébe pótlólag beiktatta. Megyék és városok. (A borsodi alispán lemondása.) Miskolci levelezőnk jelenti, hogy Melczer Gyula, Borsodvármegye alispánja tegnap beadta lemondását. Ez elhatározása nem érte váratlanul a megye közönségét, mely ismeri azt az éles antagonizmust, amely Melczer Gyula és Miklós Gyula az uj főispán közt évek óta fennáll és a megyegyűléseken sokszor a személyes térre is átcsapott. Melczer leköszönését megyeszerte nagyon sajnálják. (Beszámoló hivatalos presszióval.) Báró Nikolits Fedor, megválasztatása óta még egyszer sem jelent meg nagykikindai választói körében, hogy országgyűlési munkásságáról beszámoljon. Koós Ferenc ügyvéd a legutóbbi városi közgyűlés elé vitte a kérdést és egész komolyan azt indítványozta, hogy városi pecsét alatt, a képviselőtestület határozataképpen kérje fel a képviselőt beszámolójának elmondására. A polgármester azonban kijelentette, hogy ez a kérdés nem a városi közgyűlés elé való és nem engedte tárgyalni az indítványt. (Egyházi kinevezések Vasmegyében.) a szombathelyi püspök, mint vasmegyei levelezőnk Írja, a Barkivics, J., újhegyi plébános nyugalomba vonulásával megüresedett parókiát dr. Fischer Lajosnak, a felső-szénégetőit pedig Mitterweiler Józsefnek adományozta; városszalónaki segédlelkészszé pedig Szandhofer Józsefet nevezte ki. (Erdélyi papok gyűlése.) Maros-Vásárhelyről táviratozzák nekünk. Tegnap és tegnapelőtt volt az erdélyrészi evangélikus lelkészek első papi értekezlete. Az értekezlet célja, hogy egyháziak és világiak bevonásával nagyszabású szellemi társaságot alakítsanak a református egyház megerősítésére, melynek érdekei minden időben azonosak voltak a magyarság érdekeivel. Maros-Vásárhely városa felfogván a mozgalom nagy jelentőségét, páratlan lelkesedéssel fogadta az értekezlet tagjait Az értekezletre Szász Domokos püspök is megjelent, kit lovasbandériummal és harangzúgás közt kisértek a városba. Az első nap délutánján tartották meg az előértekezletet. Este Szász püspök tiszteletére fáklyásmenet volt. Másnap délelőtt isteni tisztelet volt, amelyen a püspök imát, Szász Gerő pedig beszédet mondott. Ezután megtartották az első közgyűlést és megalakították a tisztikart. Megválasztottak: Elnökké: Szász Gerő, alelnökökké: Barta Lajos és Vas Tamás lelkészek. Délben kétszáz teritérű banker volt. Régi kérdésről. 5. Az országgyűlési pártokról, G. Kossuth Lajos emlékéről. Tagadhatatlan tény, hogy az egyházpolitikai törvényeknek az a sorozata, amelyet a képviselőház letárgyalt s részben példátlan nagy többséggel elfogadott, megrázkódtatta a társadalmat, megrázkódtatta a pártokat, megbontotta azoknak kereteit, és tagadhatatlan az is, hogy e rázkódtatást sokan szerencsétlenségnek tartják , nem tartja annak. Azok a rázkódtatások hasonlítanak ahhoz, amelyet az eke vasa a termőföldben végez s mely arra való, hogy a magot a föld keblébe zárhassa, kicsiráztassa és erős növevénynyé alakítsa. Megszavazta a kötelező polgári házasságról szóló törvényt s mindazt ami vele kapcsolatos, meg a zsidó vallásnak törvénybe igtatását is, tiszta meggyőződésből, mint régen vallott elveit, amelyekhez hűtlenné válni nem akarhatott. Elhatározásában nem befolyásolta sem kedvez és sem gyűlölet, tisztán az vezette, hogy a szabad szellem vívmányairól volt szó, amelyeket a hazára nézve üdvösnek tart. A nemzet függetlenségre való törekvése elvárhatatlan a szabad szellemtől, ez tartotta meg egy ezredéven át. A megszavazott javaslatok arra valók, hogy az egyenlőség útjában álló akadályokat elhárítsák, a válaszfalakat lerombolják, tehát elősegítsék a nemzet különböző elemeinek összeforradását, amire nagy szükségünk van. Részletezi ezután az egyes egyházpolitikai javaslatokat, s kimutatja azoknak szükséges és gyakorlati voltát A főpapság ellen intézett kifakadását jogosnak mondja. Nem bírja összeegyeztetni a krisztusi egyszerűséget a világi pompával, ő a magyar királyt is, az olasz királyt is nem egyszer látta ott, ahol a betegek, a szegény Lázárok nyomorognak, de a prímásokat és püspököket újabb időben sohasem látta, hogy magukat lealázták volna a szegények, az elnyomottak felkeresésére. Azután szól a közigazgatásról. Elismeri, hogy a közigazgatás ma rossz, de ennek oka nem a választási rendszer, hanem a választási rendszernek meghamisítása, ő annak az önkormányzatnak a híve, amely a szabad választáson alapul, amely a bizalmon alapulva, selejtező is, amely a központi hatalom elfajulása ellen biztos szer és menedéke a közszabadságnak. Végül kijelenti, hogy ellenzi a kinevezési rendszer behozatalát. Áttér ezután a gazdasági és pénzügyi helyzetre. Hogy a kormány a valutarendezést mai napig sem bírta keresztülvinni, annak okát ő abban leli, hogy Magyarországnak az 1867-es alapon nincsen önálló pénzügye. Ezután a gazdasági helyzetet bírálja. Felső-Magyarországnak legjobb, legmunkásabb elemei is vándorbotot ragadnak s kivándorolnak Amerikába- És evvel az áramlattal párhuzamosan mind merészebben emeli föl fejét az ország úgynevezett „eleségtárá“-ban, az Alföldön, a szocializmusnak az a formája, mely nyiltan megtagadja a hazát. Áttér a nemzetiségi kérdésre. Ezután a pártokról nyilatkozik. Mint határozott ellenese az 1867-ki kiegyezésnek, határozott ellenese minden pártnak és minden kormánynak, amely ezen az alapon áll. Ha az egyházpolitikai kérdések terén találkozott a többséggel és kormánynyal, úgy ez azért történt, mert a kormány és többsége oly elvek megvalósítását vette fel programjába s vitte a törvényhozás elé, amely elveket ő nem tavaly óta, hanem azóta vall, amióta gondolkozik. A nemzeti pártról kevés mondanivalója van. Közjogi tekintetben épp oly messze áll tőle, mint a kormány és pártja, azt pedig, hogy miért volna éppen ez a párt az igazi nemzeti, azt nem tudja. Most pedig soron van a függetlenségi és 48-as párt, melyről — nem tagadja — csak fájdalommal emlékezhetik. Ő tagja és részese volt annak az országos népgyűlésnek, amely 1874-ben Budapesten nehéz vajúdásoknak vetett véget s Kossuth tanácsa alapján alkotta meg a tiszta függetlenségi programmot. Ez a tiszta programm alkotta meg kiindulási pontját annak a folyton fokozódó győzelmi menetnek, amely a függetlenségi pártot oly hatalmasra növelte. Maga ennek a programúinak híve, hogy ezt a programmot azóta semmiféle országos népgyűlés sem nem módosította, sem nem érintette. De módosította és érintette az úgynevezett „Központ“ 1884-ben, noha jogszerűen csak végrehajtója, őre lehetett annak, amit az 1874-iki nagygyűlés alkotott, s fájdalommal konstatálja, hogy 1884 óta napirendre kerültek az egymást kizáró magyarázatok, ezeknek révén a pártvillongások, a pártélet nagy kárára. Ezek a magyarázgatások és villongások voltak okai a pártkötelékek meglazulásának, a következetesség meggyöngülésének s a következmény az lett, hogy a szabadszellemű haladás nagy kérdései, amelyek az 1874-es pártra erősbítőleg hatottak, a függetlenségi és 48-as pártot megbontották, szétszaggatták, mert kitűnt, hogy a szabadszellemű haladás kérdéseiben a párttagok között össze nem egyeztethető ellentét forog fenn. A függetlenségi és 48-as párt egyik vezére s most elnöke, Szolnokon tartott beszámolójában nagy örömmel mondja ugyan, hogy dacára az elvi eltéréseknek, melyeknél fogva a párt az egyházpolitikai kérdésekben kétfelé szavazott, a párt mégis együtt maradt, ami igaz is, de ez az együttmaradás nem különb annál, amely a vizet és az olajat egyazon edényben összetartja anélkül, hogy a két folyadék egymással egyesülhetne. Neki a függetlenségi és 48-as párt bomlásában nem volt része. Reméli és erősen hiszi különben, hogy mihamarabb jönni fog egy oly férfiú, kinek vezéregyénisége imponáló lesz a tényleg létező elvi különbségek eloszlatására és a függetlenségiek egyesítésére. A maga részéről engesztelhetetlen ellensége az 1866-iki kiegyezés alapján álló bármely pártnak, szolidaritást egyikkel sem vall, a függetlenségi eszmének híve most, és úgy fog meghalni. (Lelkes, hosszantartó éljenzés.) A beszéd végén gyönyörű szavakban ecsetelte Kossuth életét és munkáját. Kossuth nem halt meg, Kossuth megdicsőült. Lelkesen buzdította a polgárokat, hogy a nagy, elhunyt dicső férfiúi szellemében éljenek és működjenek és csak az az egy eszme lebegjen mindenka szemeik előtt, amelynek neve: függetlenség. (Percekig tartó éljenzés.) Ötnegyed óránál tovább beszélt Herman Ottó s amikor befejezte beszámolóját, választói zajosan megéljenezték. A választók nevében Németh Imre biztosította Herman Ottót a polgárság rendíthetetlen bizalmáról, majd Hentaller Lajos, Horváth Ádámd és Sturmann György országgyűlési képviselők beszéltek; a függetlenségi eszmékért való kitartásra buzdították az egybegyűlteket. Herman Ottó beszámolója. — A Pesti Napló tudósítójától. — Miskolc, szeptember 30. Herman Ottó Miskolc város déli kerületének országgyűlési képviselője tegnap mondta el beszámolóját. Herman Ottó beszámolója az által nyer ezúttal politikai jelentőséget, hogy a függetlenségi és 48-as párt kivált töredéke részéről ő jelezte e töredék álláspontját a nagybányai, jászberényi és szolnoki beszámolókkal szemben. A beszámolóról a következő tudósítást kaptuk: A miskolciak szívesen fogadták képviselőjüket. A csúnya esős idő dacára sok száz választó jelent meg a „csizmadiaszin“-ben, minduntalan zajos helyesléssel kísérve képviselőjük beszámolóját. Herman Ottó azon kezdte, hogy élénken érzi a megnyilatkozásnak szükségét, mert a törvényhozás nagy csatát vívott oly elvek diadaláért, amelyek a nemzet egészére nagy, alkotó erőt gyakorolni hivatva lesznek, s mert a harc még nincsen befejezve, lüktet az most már a társadalom terén és végre mert harcból új harcba kell menni, amelyhez az erő csak a polgárság bizodalmából meríthető. Szólni kíván mindenekelőtt: 1. Az egyházpolitikai helyzetről és annak következményeiről; 2. A közigazgatás átalakításáról; 3. A pénzügyi és gazdasági helyzetről; 4. A nemzeti KÜLÖNFÉLÉK. Budapest, október 1. — A király nevenapja.A budavári Mátyástemplomban a király nevenapja alkalmából, csütörtökön délelőtt tíz órakor lesz a hivatalos ünnepi isteni tisztelet, amelyen az egyházi, világi és katonai notabilitások is megjelennek. — A király adománya. A király Felső-Galla község tűzkárosult lakosainak segélyezésére 300 forintot adományozott magánpénztárából. — A királyné Gödöllőn. Gödöllőről jelentik, hogy Erzsébet királyné ma reggel nyolc órakor érkezett meg különvonattal Fesztetics és Mikes grófnők kíséretében. A vonatot Klaudi udvari tanácsos vezette. A vasútnál Kapczy Vilmos főszolgabíró és Lénárd Pál csendőrfőhadnagy fogadták a fejedelmi vendéget, aki a jelenlevők éljenzése közt udvari kocsin a kastélyba hajtatott, ahol valószínűleg négy hétig fog időzni. A kastélyban báró Nopcsa Elek a királyné udvarmestere, Ferenczy Ida udvarhölgy Kalina főerdőmester, Dellinger jószágigazgató, Petera vadászmester és Váray esperes-plébános fogadták A királyné barátságosan üdvözölte a jelenlevőket és örömét fejezte ki, hogy ismét Gödöllőn van. Mint Triesztből táviratozzák, a királyné, Ferenc Szalvátor főherceg és Mária Valéria főhercegnő kíséretében tegnap délelőtt érkezett Miramarebe és onnan délután háromnegyed öt órakor indult el különvonaton Gödöllő felé. A főhercegi pár este nyolc órakor utazott el a gyorsvonattal Bécsbe. A miniszterelnöknél, Raoul Chélard úr, kinek a magyar miniszterelnöknél Dánoson tett látogatásáról a párisi Figaro-ba írott cikket a napokban ismertettük, a következő helyreigazításra kér föl bennünket: Több budapesti lap a szeptember 26-iki Figaro-ban közölt cikkemben a héberau szót vagy szándékosan, vagy a francia kifejezés félreértéséből „kisnemes“-nek fordította, sértést keresvén ezzel ebben a kifejezésben az erdélyi kisnemesség ellen. Meg kell hát jegyeznem, hogy a héberau szó franciául kis falusi nemesembert jelent, aki a maga darabka földjén él, eltelve a maga nagyságával javult előítéletekkel és hagyományokkal, távol a haladásnak minden eszméjétől. Nem a társadalomnak egy osztályáról van tehát itt szó, hanem a maradiak egy csoportjáról. Legyen szabad ezúttal hozzátennem, hogy én nem vagyok a Figaro magyar levelezője, hanem egyszerűen csak párisi íróember, aki e pillanatban Magyarországon jár, hogy az ezredéves ünnep alkalmából kiadandó művét előkészítse. Szívesen közöltük Chélard helyreigazítását, de biztosíthatjuk róla, hogy a hibáztatott kifejezésben senki sem keresett és talált sértést egy társadalmi osztály ellen, s minden olvasó érezte, hogy az elmaradott gondolkozású embereknek csak bizonyos csoportjáról lehet szó. — A cár állapota. Berlinből táviratozza levelezőnk, hogy Kopenhágába nagyon nyugtalanító hírek érkeztek a cár állapotáról. Berlini jól értesült körök is aggasztónak mondják a betegséget, melyről sűrűn érkeznek tudósítások az udvarhoz. Magának Vilmos császárnak minden nap küldenek Pétervárról a cár állapotáról hivatalos értesítést. — Bérmálás Buda Börsön. Szombaton és vasárnap volt Buda-Eörsön a bérmálás, amelyet Cselka Nándor püspök, érseki helynök végzett nagy segédlettel, a püspököt a buda-eörsi határban bandériummal fogadták, a községben pedig Beke Antal községi jegyző fogadta. A bérmálás befejezése után, szombaton a község képviselőtestülete tisztelgett a püspöknél. — Kereskedelmi Iskola felavatása. A tíz év óta fennálló aradi kereskedelmi akadémiában állami segítséggel internálást alapítottak, amelynek vasárnap volt a felavató ünnepe. Az internátusban már eddig husszonnyolc vidéki tanuló nyer ellátást. A felavató ünnepen a kultuszminiszter nevében Varjassy Árpád királyi tanfelügyelő, Arad városa nevében Salac Gyula polgármester mondott beszédet. Végül Abray Lajos, az akadémia igazgatója mondott köszönetet azoknak, akik az internátus megalapítását elősegítették.