Pesti Napló, 1895. április (46. évfolyam, 89-117. szám)

1895-04-01 / 89. szám

4 Budapest, hétfő PESTI NAPLÓ, 1895. április 1. 89. szám. Rossi Ore/W-jában, ha kissé elvénülve is, a régi ha­talmas oroszlán áll előttünk. Mindenki bámulattal nézte ezt a megdöbbentően igaz játékot, ezt a minden részleté­ben grandiózus alakítást. A test, az öregebbé vált fizikum vesztett nyers erejéből, de a lelki tulajdonságok gyara­podtak; a felfogás tisztább, a játék nemesebb; minden, amit mond és cselekszik, mélyebb és súlyosabb, úgy tetszik, hogy a tökéletesség fokára csak most emelkedett föl. Két mozzanata van a tragédiának, ahol a hang dörgő erejét a szituáció különösen megköveteli. Egyik az, amikor Otelló a viaskodó Cassiót és Montanót kivont karddal vá­lasztja szét és a mindent összetörni képes fizikai erő roppant fölényével kiáltja: Ha karom egyet moz­dul, közületek a legjobb is porban hever. A másik az, amikor Otelló, mint a sebzett oroszlán, vad or­­dítással rohan Jágóra, leteperi, fojtogatja és szakadatlan üvöltések közt követeli tőle Desdemona hirtelenségének bi­zonyítékait. Csak ezekben a jelenetekben érezzük, hogy a kitörések fortisszimója nem a régi többé , hogy az orgánum tömör érce megfogyott és nem tudja többé előidézni az ilyen szörnyű erupciókkal járó idegrázó hatást. Minden egyéb, amit ma láttunk, nagyobb, értékesebb a hajdaninál. Ahol Rossi ma áll, az a Shakespeare ma­gaslata. Megtisztult a hatásvadászat, a brilliáns túlzások salakjától és a valódi, a nagy stilű jellemzés színaranyát csillogtatja felénk. Ez az igazi Otelló, a naiv óriás, akit Jágó törpe gazsága romlásba visz ;a komoly hős, aki későn szeret és hamar összerombolja szerelme világát önmagával együtt, mert minden harci dicsőséget kiélvezve, mindent megpróbálva, életének alkonyán a szerelmet találta legédesebb, legfőbb jutalomnak, és mihelyt ez a szerelem ránézve megsemmi­sült, ő is oda temetkezik a saját kezével szétdúlt templom romjai alá; ez a boldogtalan szenvedély őserejű titánja, aki századok múlva is gyászos példája lesz a féltő szere­­lem őrjöngő mámorának, a balga mór, aki olyan gyöngéd, mint egy gyermek és olyan vad, mint egy vért ízlelő tigris, amint fékezh­etetlen indulattal egy ártatlan, bájos asszony és egy pokoli gazember közt vergődik ide s­tova. Ez az igazi Otelló. Ehhez képest a legtöbb Otello-alakítás — még elsőrangú színpadokon is — színésziskolai szárny­­próbálgatásnak tetszik. Első nagy jelenete a szenátus előtt volt, amikor a dózse színe előtt mentegette magát Brabantio vádjaival szemben és a férfiasság egyszerű fenségével magyarázta meg: miképpen hajlította magához Desdemona szívét. Ke­vesebb pózzal és több igazsággal lehetetlen megjátszani ezt a jelenetet. A harmadik felvonásban visszafojtott lélek­­zettel láttuk a vihar kitörését, amint Jágó megkezdte ádáz munkáját, és ez a nyugodt, méltóságos, nemes szív, mint egy megmérgezett tenger, eszeveszett háborgásnak indult. Innen kezdve a remekebbnél remekebb jelenetek egész sorozata következett egész a végső pontig, ahol Desdemona holtteste fölött megölte magát. Lehetetlen apróra kiemelni az egyes részeket, annyira összefügg, annyira egységes ez a mesteri játék; minden nézése és mozdulata megérdemelné, hogy elemezzük és a fiatal nemzedék elé mintául állítsuk. Ennél igazabb, természetesebb, hatalmasabb gradá­­ciót Salvinitől sem láttunk. Rossi azzal a tudattal vonul­hat vissza, hogy nevét a század legnagyobb realistái közt fogják emlegetni,­­ a korszakot alkotó eredeti géniuszok sorában. A tegnapi est hatása, éppen mint a Rossi művészete, kolosszális arányokat öltött. Rossit nyílt jelenetben kétszer kitapsolták a harmadik felvonás kezdetén, a felvonás után vagy tizenötször. Egy ujjongó tömeg volt az egész szín­ház. Szép sikere volt Bellumnak is, aki Jágót meglepő intelligenciával és erővel színezte. Nendioni kisasszony igazi olasz Desdemona, ámbár Shakespeare szendébbnek képzelte ezt a velencei patrícius-leányt. Robin. Zeneirodalmi szemle Budapest, április 1. Keleti őrjárat. (Marche orientale) Zongorára szerző: Bútor Szidor. Ara: 80 krajcár Sekunda. V. József ki­adása. A zenében nem mindig az az érdekes és nagybecsű, ami, mint a tengerkiöntés beláthatatlan ártérre terjeszke­dik, de nem hat másképpen, csakis úgy, mint a sivár kiet­lenség. A művészetben általában a homályos, formátlan nagynak a képzelt értéke, messze marad a formás, krisztálytiszta kicsinek a becsétől. Erre a mindössze csak két lapra terjedő szerencsés invenciójú zongoradarabra is ráillik ez. Minden közepes képzettségű zongorázó eljátsz­­hatja, és biztosra vehető, hogy többször is eljátsza, mert olyan üde, egyszerű, vonzó s behizelgő a dallama és preg­náns keleties színezetű a ritmusa, hogy ha az ember egyszer hallotta, utána megy, zsong a fülébe s egyhamar nem tudja feledni. A zenei német terminológia az ilyet „glück­licher Wurtnak“ szokta nevezni. Kéry Klára daloskönyve: 104 oldalra terjedő magyar nép- és más dalok s a nemzetközi dalirodaloma számos jelese dalainak díszesen kiállított s­ a művésznő sikerült arcképével ellátott gyűjteménye. Ára 4 korona, Klökner Ede kiadása. E terjedelmes, érdekes és értékes kiadvány nagy elterjedésre van hivatva, már csak ama választékos cso­portosításnál fogva is, amelylyel benne számos neves hazai s külföldi dalszerző eredeti műveivel találkozunk. A dalok­nak oly gazdag tárháza, amelyből kénye-kedve, legjobb ízlése s egyéni hajlamai szerint válogathat az, aki akár a magyar, akár az idegen múzsának akar hódolni. A magyar dalszerzők közül Ábrányi Kornél, Angyal Ármánd, Gaal Ferenc, Lányi Ernő, Orbán Árpád, Serig Lajos, Székely Ilona, Zsadárnyi Ármánd stb. A nemzetköziek közül pedig Abt, Brahms, Rücken, Rubinstein, Schubert, Taubert és mások értékes dalaival találkozunk benne. Kiállítása, nyo­mása és zenei szabatossága dicséretesek. A dalszerzemé­­nyek száma összesen 55. Oly szám, hogy a füzet az anta­­lógia nevet méltán megérdemli. A régi magyar zene kincseiből. (1672—1838-ig) Kurucnóták és dalok Thököly és Rákosi korából. Zongorára két kézre alkalmazta és átírta: Káldy Gyula. Ára­dó ko­rona, Rózsavölgyi és társa kiadása. Káldy Gyula a régi és uj magyar zenészek épp oly fáradhatatlan, mint alapos és hivatott művelője, ebben a terjedelmes és nagyérdekű füzetben, jórészt azokat a ré­gibb magyar dalokat, nótákat s táncokat adja két kézre alkalmazva a zeneközönségnek, amelyek az ő szerkesztésében és átiratában már néhány évvel ezelőtt négy kézre jelen­tek meg legelőször. Az előbbinél mégis gazdagabb e füzet azzal, hogy a magyar zene első korifeusaitól is, mint Cinka Panna, Lavotta, Bihari, Csermák, Bóka, Rózsavölgyi, több eddig még nem ismert becses szerzeményt közöl. A zenei részt közel egy ívnyi történelmi és egyéb magyarázat előzi meg, amely épp oly érdekes, mint tanulságos. Káldy nemhiába nevezi e hangzó relikviákat kincseknek, mert valóban az egész régi és újabb magyar zeneirodalom, mint valami bűvös tükörben megláthatja magát bennük teljes hűséggel. Ami volt, van és lesz, az már mind benne van e reli­kviákban s csak folyton módosulnak, változnak a kor ízlése s a fejlődő művészet követelései szerint. Dallamfűzés és ritmikai képlet tekintetében, nincsen is ma már nehezebb feladat, mint a magyar zenében, kivált ha igaz kifejezője akar lenni a nemzeti szellemnek valami pregnánsabbat, valami újat alkotni. A naturalizmus vagy a féltudás semmi­esetre sem elégséges hozzá. A becses füzet, amellett hogy hű a régi stílushoz, a korizlés színvonalán áll úgy kidol­gozás, s harmóniai tisztaság, mint modern zongorahatás tekintetében. Méltó rá, hogy minden magyar család meg­szerezze. 34-ik Magyar ábránd. (Ritka ritka búza, s Volt szeretőm népdalok felett) zongorára szerzi: Székely Imre. Ára: 3 korona. Táborszky Nándor (Nádor Kálmán) kiadása. A szerző a magyar zeneirodalomnak egyik első oszlo­posa volt míg élt, akinek sokoldalú érdemei más irányban is maradandó nyomokat hagytak irodalmunk annálisaiban. •­ Korán elköltözött közülünk, pedig még sokáig élhetett, s kiváló alkotó szellemével még sok becseset hagyhatott volna hátra. A magyar ábrándirodalmat úgyszólván ő teremtette meg és legkimagaslóbb s legnépszerűbb képviselője is volt. Csak e fajtájú szerzeményei megközelítik az ötvenet, s alig van ismertebb magyar népdal, amely ez ábrándoknak anyagul ne szolgált volna. A szóbanforgó 34-ik az elhunyt mesternek még korábbi alkotásai közé tartozik. Még több is hever kéziratban kiadatlanul a műárusok fiókjaiban. Óhajtandó, hogy úgy, mint az előttünk fekvő, a többi is napvilágot lásson, hogy legalább a millenniumra a magyar zeneirodalomnak ez az elhunyt érdemdús veteránjának zeneművei teljes számban meglegyenek. Székelynek ez az ábrándja is épp oly hatásos és hangversenyképes, mint a többi és speciális invenciójáról és tudásos kidolgozásáról tesz bizonyságot. Nyolc ének. Baritonhangra zongora­ kisérettel. Szerző: Hegyi Béla. A nyolc ének ára külön-külön füzet­ben, összesen 4 forint 40 krajcár. A pesti könyvnyomda részvénytársaság kiadása.­­ E nyolc énekfüzet szövegeit Arany János „Zách Klára“ balladáját kivéve, a szerző mind Petőfinek részint eredeti részt Moor fordításai adták. Már ez magában is kiemelésre méltó, mert arra vall, hogy Hegyi nem tarto­zik ama speciális ízlésű magyar zeneírók közé, akiknek könnyebb a lelkük, ha idegen költők műveiből merítik az inspirációt. Csak haladjon ezen az útón tovább, mert in hoc signo­ győzhet legméltóbban. Ami e nyolc ének zenei koncepcióját, stílusát, formáját s kidolgozását illeti: a szerzőnek arról a magas ambíciójáról tesznek bizonyságot, hogy valami szokatlanabbat, majdnem a fellegekig emelkedőt produkáljon. Csupa felcsigázott drámai energia nyilvánul ez énekek mindegyikében, habár gyakran excentrikus koncepció­val, s nem mindig kellő regardírozásával a dallam, harmónia s forma átlátszóságának. Hát mind­ez rendes tulajdonsága szokott lenni a magasra törő kompozitori ambíciónak. Meg,­van azonban ennek az a jó oldala, hogy a zenész a kiet­len nagy magasságából bárhol és bármikor leszállhat a valódi tiszta közvetlen költészet ama mezejére, ahol illatos virágok nyílnak és üde források csobognak. Mert, hogy van szerzőnek ehhez is vénája, arról több éneke tanúsko­dik, például: Pacsirta szót hallok, És van, s Tudod mikor címüek. Minössze csak arra kell törekednie, hogyha ily tájakra száll, fékezze a Pegazusát s ne engedje tüskés bokrok közé tévedni. Az Arany-féle ballada olyan drámai dimenziójú, hogy keretéül a zongora már alig elégséges. Sötét s folytonos drámai hullámzását inkább teljes zenekar volna alkalmas visszatükrözni. A Szerzőnek túl sok még a fantáziája, amelynek keretébe nem illik bele mindig a keve­sebb rohamosságot igénylő üde gondolat. Pedig a művé­szeti fegyelmezettség épp abban áll, hogy mindent a maga helyére oda illeszt, ahová kell és illik. 1. „Sipike csárdás“, zongorára szerző: Perémyi József. Ára 1 korona 60 fillér. 2. Jogász csárdás az 1895-ik menza táncrestély alkalmára szerző zongorára: Husiba Jenő. Ára 2 korona. Mind akettő Méry Béla kiadása. Mind a két csárdás szerzemény, egészséges magyar dal­lam érzékre vall. Zenei kidolgozásuk s harmóniai kíséretük is szabatos mit külön­ösen hangsúlyoznunk kell ama szituáció­val szemben, melyben csárdás irodalmunk évtizedeken ke­resztül sínylődött s még manapság is gyakorta sínylődik Addig nem is javul meg gyökeresen e tekintetben­ a honi zenepiac tisztasága, még zenekiadóink elvül nem tűzik maguk elő, hogy csak oly kiadványokat bocsátnak közre formájuk alatt, amelyek legalább a zenei helyesírás szem­pontjából szabatosak. Mert ez a legkevesebb, amit a mű­vészet becsülete, megkíván. Eszme, jellemzés, forma, erede­tiség: az más lapra tartozik. (p­l.) • Tudomány, irodalom. (*) Az Akadémiából. A Magyar Tudományos Akadémia I. osztálya ma, hétfőn délután öt órakor ülést tart, amelynek tárgyai: 1. Munkácsi Bernát: A nyelv­­hasonlítás tanulságai a magyar magánhangzók történeté­hez. 2. Hegedűs István mint vendég: Arisztofanes madarai, bevezetésül a comedia antiqua. (*) Vidéki zsurnalisztika. Győrött április elsején Rumy Sándor szerkesztésében Győri Napló címmel új politikai lap indult meg, amely hetenkint négyszer fog megjelenni. Egyesületek. *** A biharmegyei kulturegyesület közgyű­lése. A biharmegyei kulturegyesület, mint levelezőnk táviratozza, tegnap tartotta évi közgyűlését Sipos Orbán elnöklete alatt. Az egyesület a múlt évben körülbelül két­ezer forintot fordított köznevelési célokra. Az egyesület kebelében iskolaszermúzeumot tart fenn, amelyből sok elemi iskolát látott el iskolaszerekkel, vallásra való tekintet nél­kül, a szegényebb tanítókat és tanulókat segélyezte és jutalmazta, továbbá a népnevelés­ügyi irodalmat pártolta. Az egyesület Beöthy Andor meghalt elnöke emlékére 1000 forintos alapítványt tett, amelynek kamataiból kitűnő sze­gény tanulókat jutalmaz. Elnökül egyhangúlag Szunyogh Péter alispánt, alelnökül Ritoók Zsigmond táblai bírót és Sípos Orbán tanfelügyelőt választották meg. Pálfy Antal alapító tagot, aki bár szegedi lakos, évek óta Bihar me­­gyének köznevelési céljaira tanúsított példás áldozatkész­séget, disztagul választották meg. Titkár Vinkler La­jos lett. *** A­ Mérnök Egyesület ülésrendje. A Magyar Mérnök és Építészegyesület szakosztályainak ülésrendje ezen a héten a következő: kedden, esti hat órakor vízépítési szakosztály; szerdán, esti hat órakor válaszmányi és egye­sületi tanács; csütörtökön, este hetedfél órakor út-, vasút- és hídépítési szakosztály; pénteken, esti hét órakor gépé­szeti és bányászati szakosztály; szombaton, esti hét óra­kor egyetemes szakülés. *•** Németek Londonban. A londoni Német Jóté­konysági Egyesület­nek, mint lapunknak telegrafálják, tegnap volt a szokásos évi lakomája, melyen a beteg né­met nagykövet helyett Siemens Sándor elnökölt. Az elnök felköszöntötte az angol királyi családot és Vilmos német császárt, mire a német főkonzul Ferencz József királyt köszöntötte fel, utalva arra, hogy a két uralkodó közt fennálló békeszövetség biztosítéka a világbékének. Az egyesület a múlt évben 1550 font sterlinget gyűjtött. E gyűjtésekhez Ferencz József király és Vilmos császár egyenként 50 sterlinggel járultak. Siketnémákat Gyámolító Egyesület. Ilyen cím alatt nemrég emberbaráti egyesület alakult Budapes­ten, amelynek szombaton ülése volt Rakovszky István, az állami számvevőszék elnökének elnöklete alatt. Az ülésen bemu­tatták a jóváhagyott alapszabályokat, aztán tárgyalás alá került a közoktatásügyi miniszter leirata a siketnéraa oktatás tárgyában. Az egyesület vagyona jelenleg 3388 forint. ft. Felolvasás. Az Országos Közegészségi Egyesü­letnek április 4-ikén, csütörtökön délután hat órakor az Egyetem élettani intézetében felolvasó estélye lesz. Tárgyai a következők: 1. dr. Elischer Gyula: Az evezősport, tekin­tettel az egyetemi ifjúságra. 2. Kárpáthy Béla: Az álló irás. Jubiláló egyesületek Budapest, április 1. A magyar kulturm­unkának két nevezetes fak­tora, az Iskola Egyesület és a Mária Dorottya Egye­sület ülte meg tegnap alapításának tíz éves jubileu­mát. Csak szerény közgyűlések keretében folytak le e jubileumok, de ezért ünnepei voltak a magyar tár­sadalomnak. Mert a társadalmi erő sikeres munkájá­ról számoltak be s mert jelölői annak az útnak, amelyen a magyar szocietás diadalra viheti a ma­gyarosodás és művelődés törekvéseit. A közgyűlésekről a következő tudósításokat közöljük: Az Iskolaegyesület közgyűlése. Az Országos Magyar Iskolaegyesületnek tegnap délelőtt volt a közgyűlése Gerlócsy Károly alpolgármester elnök­lete mellett. Az egyesület tagjai szép számban jöttek el a gyűlésre. Ott voltak a többek között: Beke Gyuláné, Goőz Józsefné, Kugler Józsefné, Dorogsághy Dénesné, Goőz Margit, Rupp Zsigmond, Gonda Béla, Bereczky Endre Darányi Ignác, Morlin Imre, Ágoston József, Szlávy László, Fáik Miksa, Hampl Sándor, Ney Béla, dr. Kollár Lajos, Gombár Tivadar, Strobl Alajos, Tatai Adolf, Rőser Miklós, Frey József, Hindy Kálmán, Buday József, Bor­­széky Soma, Stiller Mór, Váli Simon stb. A közgyűlést Gerlóczy Károly elnök nyitotta meg nagyszabású beszéddel, amelyben az egyesület életében ki­domborodott egyes mozzanatokat ismerteti. A múlt esztendő végeztével az egyesület tíz éves múltra tekinthet vissza. Ebből a jelentős alkalomból ismerteti az okokat, amelyek szükségessé tették a Magyar Iskolaegyesület megalakítását. Fő oka a németországi Schalvereinnak hazánkba való sze­mérmetlen és folytonos betolakodása volt. Ellensúlyozni kellett és tették és azzal, hogy egy hazafias érzületet éb­­rentart­ó egyesület szerveztessék. Az eszmét mindenfelé lelkesen karolták föl s az eg­resület megalakulhatott. Az ügy iránt gyakran mutatkozott ugyan közöny, de a haza­fiak áldozatkészségéről mégis szép sikereket volt képes elérni az egyesület.

Next