Pesti Napló, 1895. szeptember (46. évfolyam, 239-268. szám)
1895-09-09 / 247. szám
247. szám. Budapest, hétfő! ___________PESTI NAPLÓ.___________ 1895. szeptember 9. 3 ---- -- ------——————— = Egyéves önkéntesek teljes egyenruhái legelegánsabban készíttetnek Spitz Bernát egyenruházati intézetében. Budapest, Fürdő-utca 7. László főherceg halála. Budapest, szeptember 9. A szegény kis főherceg megtért a szülői házba. Ahol még csak nem is rég vidáman, gondtalanul éldegélt, ott fekszik most némán, holtan, virágos ravatalon. Körülötte elhalt a szó, a vidámság, az apácák egyhangú imádsága hallszik csak panaszlón, bánatosan. Ebből a teremből eltávozik most örökre és vele költözik a jókedv, a vidámság; azok a falak a szerencsétlen kis főhercegről fognak regélni mindig megható meséket, szomorú legendákat. A ravatal. A Vörös Kereszt Egyesület budai Erzsébet kórházának kápolnájában már fölállították volt László főherceg ravatalát, amikor Klotild főhercegasszonynak táviratban kifejezett óhajára, az elhunytat fölvitték a várbeli palotába. A palota első emeleti fogadótermében egész éjjel dolgoztak az új ravatal felállításán, amely reggel nyolc órára lett készen, amikor is báró Vécsey főudvarmester átvette. A ravatal a főbejárattal szemközt áll. Másfél méter magasságú és lépcsőzetesen emelkedik. Fekete bársony alapon áttört ezüst díszítés, egyszerű, de ízléses elrendezéssel. Körülötte sötét ciprus- és fenyőbokrok, 200—300 gyertya, a négy sarkon pedig amforák lángja lobog. A koporsó alpakkából van, egészen egyszerű, csak a fedél közepén van egy hát tőrrel átdöfött szív. Fejtől a keresztre feszített Üdvözítő az olajágas angyallal, lábtól pedig a IV-ik hadtest óriás koszorúja, a szalagján következő felírással: „Lieutenant Erzherzog Ladislaus — Das trauernde IV-te Corps.11 Ezen kívül csak még három koszorú van a ravatalon, ezekkel a felírásokkal: „A magyar királyi honvédség nagyon tisztelt és szeretett főparancsnoka fiának — László főhercegnek.11 „László főhercegnek — Jókai Mór.“ „A szeretett királyi hercegnek — A budapesti keleti pályaudvar.“ A ravatal mellett díszruhás testőrök állanak őrséget és négy apáca imádkozik a koporsó négy sarkánál. Még a délelőtt folyamán báró Vécsey főudvarmester, Dibits igazgató és Dobner főhadnagy kíséretében ünnepiesen átvette a ravatalt és azontúl senkit sem bocsátottak a halotthoz, kivéve Windischgrätz lovassági tábornokot, a hadsereg felügyelőjét, aki Bécsből jött le tegnap délelőtt, hogy a gyászszertartásban részt vehessen. Kívüle a bánatos anya járt csak tegnap a ravatalnál. Az anya látogatása. Délután öt óra tájban Hímmel alezredes táviratot kapott Alcsathról, amelyben tudatták vele, hogy Klotild főhercegasszoy egy udvarhölgyével este a fővárosba érkezik. Erre a hírre a palotában megtettek minden intézkedést, hogy a főhercegasszonyt fogadhassák, aki este a bicskei vonattal meg is érkezett. A pályaudvaron báró Vécsey és Himmel alezredes várakoztak reá, akiktől annyit kérdezett, amint kiszállt a vonatból: — Rendben lesz minden ? Azután felhajtattak a palotába. A bánatos anya az utazás fáradalmait sem pihente ki, le sem poroltatta magát, csak sietett lélekszakadva fel az első emeleti fogadóterembe. Amikor belépett a ravatalos szobába, kitört belőle a fájdalom és hangosan zokogva sietett a koporsóhoz. Fiam, édes jó fiam! siránkozott egyre, azután letérdelt a ravatal elé és fenhangon imádkozni kezdett. Szavát azonban el-elfojtotta zokogása és imaközben is ismételgette: — Fiam, édes jó fiam!... Azután gondos anyai kézzel rendezgetni kezdte a koszorúkat, megigazgatta a szalagokat és gyöngéden, szeretettel simítgatta a koporsóra borított csipketakarót, mintha csak aludnék, szunnyadoznék alatta az ő kedves, derék fiacskája... Klotild főhercegasszonyt hosszas rábeszéléssel sem lehetett rábírni, hogy szobájába térjen. Késő estig ott maradt a ravatalnál. A főhercegasszony a temetés előtt még egyszer visszautazik Alcsuthra és valószínűleg csak kedden délután jön vissza az egész családdal a beszentelésre. A temetés. A temetésre vonatkozó intézkedésekről báró Vécsey udvarmester a következőket mondta nála járt munkatársunknak : — A halott teste keddig marad a palotában. Kedden délután egész csöndben beszentelik — éjjel pedig átviszik a Zsigmond-kápolnába. Az átszállítás minden szertartás nélkül megy végbe; sem én magam, sem a főhercegi családnak egy tagja sem lesz jelen ennél az aktusnál. A Zsigmond-kápolnában már dolgoznak a ravatal felállításán. Ezt a ravatalt a nagyközönség is megtekintheti majd, szerdán délelőtt nyolc órától tizenkét óráig. Szerdán délután lesz a temetés. A gyászszertartást Vaszary Kolos hercegprímás úr ő eminenciája fogja végezni. A temetésen csak meghívott vendégek lesznek jelen. Az udvar, az udvari szolgálat, a miniszterek, az ország zászlósai, a két ház elnökei, a valóságos belső titkos tanácsosok, a kamarások és az asztalnokok, a tábornokok, törzs- és főtisztek, a tisztikar Budapest székesfőváros elöljárói és deputációi és esetleg még néhány küldöttség. A tisztikar a hely szűke miatt udvaron fog állást foglalni. Téves az a híresztelés, hogy a megboldogult katonai temetést kap. A katonai pompát teljesen mellőzni fogják és pedig József főherceg határozott kívánságára. Az intézkedésekről különben éppen most (vasárnap délután négy órakor) referál Libits jószágigazgató a főhercegnek.* A temetés apróbb részleteit még csak ezután beszélik majd meg egy értekezleten, amelyben részt vesznek: Loebenstein ceremóniamester, báró Vécsey, József főherceg főudvarmestere, herceg Lobkovitz hadtestparancsnok és a főkapitányság részéről Gyalókay Lajos rendőrtanácsos. A temetési szertartás, mint már említik, a főhercegi család kívánsága szerint, nagyon egyszerű lesz. A gyászistentiszteletet Vaszary kardinális hercegprímás tartja meg nagy segédlettel. A szertartás végeztével a koporsót tizenkét magyar testőr a vállára emeli és megindul a menet a kriptába. A kripta ajtajánál testőrök és fáklyások fognak sorfalat állani. Elül megy a hercegprímás segédletével, utána a koporsó s utána a gyászoló család. A temetés a lehető legegyszerűbb lesz ugyan, de a részletek, amelyeket a temetést rendezők megállapítottak, mégis egy egész kis kőnyomatú füzetre terjednek. Ennek a füzetnek a címe: Ceremoniel für die Exponirung und Bestattung des Leichnams Sir k. u. k. Hoheit des durchlauchtigsten Herrn Erzherzogs Ladislaus. A füzetben a legapróbb részletekig ki van dolgozva a szertartás minden részletére vonatkozó intézkedés. Egy példányt felküldöttek Bécsbe, egyet pedig Alcsuthra. Ezenkívül egyet-egyet kaptak a hercegprímás, a főváros, a főkapitányság, a hadtestparancsnokság, a miniszterelnök és a miniszterek. A részvét. A fővárosban és a vidéken impozáns módon nyilvánul Magyarország részvéte. Az utcák fellobogózva, a kirakatok az elhunytnak gyászfátyollal borított képét állítják ki, a főhercegi palota előtti tért pedig egész napon át óriás tömeg állja el. Jellemző körülmény, hogy a haláleset óta a mai napon jött meg az ötezredik részvéttávirat a budai palotába. Ebbe a számba természetesen bele vannak számítva a fejedelmi udvaroktól jött táviratok is. A legnagyobb számot a vidéki törvényhatóságok, városok, községek, hivatalos testületek táviratai teszik ki. A palota lépcsőházában jobbra, az oszlopok között egy kis asztal áll. Rajta toll, tinta és kópapiros. Ezt az asztalkát a cselédség „részvét asztal“ -nak nevezte el, mert ezen írják alá a nevüket azok, akik kondoleálni jönnek. Öt nagy ív van már tele nevekkel. Tegnapig háromszáznál többen írták alá magukat. Minden állású, rangú és rendű ember neve a leghihetetlenebb egyvelegben van itten. Például az egyik iv fején erős, markáns vonásokkal Windischgrätz herceg, a hadsereg felügyelőjének neve van, mindjárt utánna Vastagh György, a jeles festő neve jön. Az egyik ív közepén nagy betűkkel van aláírva báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter, utána a török főkonzul következik. Az utolsó ívet Wekerle Sándor aláírása nyitja meg. Tegnap kondoleáltak: Gróf Hunyady Imre és neje: Kránitz János tábornok. Báró Nopcsa kormánybiztos. Bideskuthy Sándor nyugalmazott ezredes. Wolaffka Nándor püspök. Ullmann Pál szerb konzul. Fack Károly miniszteri tanácsos. Nemeskéri Kiss Pál. Czorda Bódog és Szentgyörgyi Imre a Kúria részéről. Sárkány József a Királyi Tábla elnöke. Szlávy Béla alezredes. Matyasovszky Mátyás. Gróf Zichy Károly. Báné Géza kamarás. Svastics Benő főispán. Kvassay Ede miniszteri tanácsos. Beniczky Ferenc főispán. Beniczky Lajos alispán. Loebenstein ceremóniamester ma este úgy intézkedett, hogy az gyászszertartás hivatalos sorrendje a Budapesti Közlöny kedd reggeli számában jelenjék meg egész terjedelmében. A Magyar Vörös Kereszt Egyesület igazgatósága, amely Klotild főhercegasszonyban védnökhelyettesét és József főhercegben az egyesület egyik legnagyobb alapítóját tisztelheti, méltó módon kíván legmelegebb kegyeletének kifejezést adni. Gróf Csekonics Endre elnök, mihelyt László főherceg haláláról értesült, azonnal visszatért Ischlből, hogy a gyászszertartáson jelen lehessen. Hasonlóképpen visszatértek nyaralóhelyeikről dr. Darányi Ignác főgondnok, Csávossy Béla és dr. Schwarzer Ottó jegyzők. Az igazgatóság elhatározta, hogy a beszentelésnél és temetésen az egyesület összes tagjai küldöttségileg vesznek részt, továbbá az egyesület a fenséges gyászoló családhoz részvétiratot intéz, úgy az egyesület központi irodájában, mint az Erzsébet-kórházon 8 napig künn marad a gyászlobogó s végre, hogy a ravatalra óriási pálmaleveles babérkoszorút küld. A széles fehér szalagok egyikén az egyesület címe, a másikán a vöröskereszt, fölötte a magyar koronával hímezve. Az Erzsébet-kórházban azokat a szobákat, melyekben a boldogult főherceg és a magas család tartózkodott, egyelőre érintetlenül hagyja. A temetésen részt veendő küldöttség találkozási helye és idejéről az egyleti iroda főnöke (Koronaherceg utca 2. szám) ad felvilágosítást. Az országos erdészeti egyesület igazgató választmánya László főherceg elhunyta alkalmából rendkívüli ülést tartott s ez alkalommal elhatározta, hogy József főherceg ő fenségéhez és fenséges nejéhez részvéttáviratot intéz, a temetési szertartáson küldöttséggel képviselteti magát és a ravatalra koszorút helyez. Az ifjú gróf SzapáryPál lelkes hangon felhívást intéz a budapesti egyetemi ifjúsághoz, hogy testületileg, impozáns számban vegyen részt a „legelső magyar ifjú“ temetésén. A részvétel módozatainak megbeszélése végett holnap értekezlet lesz az egyetemen. A vidéken: Fiume, szeptember 8. A városi tanács ma rendkívüli ülést tartott. Dr. Gellesich alpolgármester fölolvasta Perczel Dezső belügyminiszter táviratát, amelyben László főherceg gyászos halálát tudatja a várossal. Azután jelenti, hogy báró Vécseghez, József főherceg főudvarmesteréhez a következő táviratot intézte: A legmélyebb gyászszal értesült a fiumei municipium és polgársága súlyos szerencsétlenségről, amely a fenséges főhercegi házat László főherceg halálával érte. Ez érzelmeket tolmácsolva, kérem kegyelmességedet, adja át a fenséges szülőknek Fiume városa nevében a legőszintébb részvétnyilatkozat kifejezését. A polgármester-helyettes azután még táviratilag az iránt is kért engedélyt, hogy a municipium koszorúját a főherceg ravatalára helyezhesse. Az ülés minderről mély fájdalommal vett tudomást. A városban minden mulatság megszűnt. A középületeken gyászlobogók lengenek, a kikötőben levő hajókon félárbocra eresztették a lobogókat. Vác, szeptember 8. László főherceg halála hírére az egész város gyászt öltött Valamennyi középületen gyászlobogó leng. A harangok zúgnak. Schuster Konstantin váci püspök elrendelte egész egyházmegyéjében a gyászisteni tiszteletet. A részvét az egész városban óriási. Szegszárd, szeptember 8. Valamennyi középületre felvonták a gyászlobogót Kisasszony napján, mint a szegszárdi búcsú napon, a kaszinó, a polgári olvasó kör, a dalárda beszüntette mulatságait. A gyászeset alkalmából a szegszárdi kaszinó a következő részvétsürgönyt küldötte József főherceghez: Királyi fenséged váratlan, mély gyászának szomorú hire megdöbbentette a mi szívünket is. Az országos jajból, tudjuk, nem hallik ki a mi fájdalmunk távoli jajszava, de egy hatalmas erő és benső sugallat, hódolatteljes szeretetünk és törhetetlen ragaszkodásunk parancsolólag ösztönöz mégis, hogy annak, ha csak alig hallható visszhangját elküldjük fenségedhez. Részt kérünk a gyászból, könyet küldünk a könyhöz, és az igaz részvét és magyar szivünk őszinte bánatával sóhajtjuk: Isten enyhítse fenséged és fenséges családjának mérhetetlen fájdalmát. Hódolatteljes üdvözlettel a szegzárdi kaszinó A külföldön. Konstantinápoly, szeptember 8. A szultán meghagyta a bécsi nagykövetnek, hogy László főherceg elhunyta alkalmából fejezze ki ő felségének, valamint az elhunyt főherceg magas szülőinek legőszintébb részvétét. Az osztrák-magyar nagykövetség palotáján a gyászlobogót kitűzték, a temetés napján pedig a főherceg lelki üdvéért a szent Mária-templomban ünnepies rekviem lesz. Madrid, szeptember 8. László főherceg elhalálozása alkalmából tizennégynapi udvari gyászt rendeltek el. A család gyásza, Klementina koburgi hercegasszony, Klotild főhercegnő anyja, tegnap Alcsuthra érkezett. Az ősz hercegasszony reggel, a rendes gyorsvonattal utazott el Bécsből Bruckon át Bicskére, ahová déli fél egy órakor érkezett meg. Csak csekély kiséret utazott vele. A mély gyászba öltözött hercegasszonyt Bicskén József Ágost főherceg fogadta. Bicskéről aztán hintón Alcsuthra hajtattak, ahol Klementina hercegasszony zokogva ölelte meg a gyászoló főhercegi család tagjait.