Pesti Napló, 1895. szeptember (46. évfolyam, 239-268. szám)

1895-09-09 / 247. szám

247. szám. Budapest, hétfő! ___________PESTI NAPLÓ.___________ 1895. szeptember 9. 3 ---- -- ------——————— = Egyéves önkéntesek teljes egyenruhái legelegán­sabban készíttetnek Spitz Bernát egyenruházati intézetében. Budapest, Fürdő-utca 7. László főherceg halála. Budapest, szeptember 9. A szegény kis főherceg megtért a szülői házba. Ahol még csak nem is rég vidáman, gondtalanul él­degélt, ott fekszik most némán, holtan, virágos rava­talon. Körülötte elhalt a szó, a vidámság, az apácák egyhangú imádsága hallszik csak panaszlón, bánato­san. Ebből a teremből eltávozik most örökre és vele költözik a jókedv, a vidámság; azok a falak a szeren­csétlen kis főhercegről fognak regélni mindig meg­ható meséket, szomorú legendákat. A ravatal. A Vörös Kereszt Egyesület budai Erzsébet kórházá­nak kápolnájában már fölállították volt László főherceg ravatalát, amikor Klotild főhercegasszonynak táviratban kifejezett óhajára, az elhunytat fölvitték a várbeli palo­tába. A palota első emeleti fogadó­termében egész éjjel dolgoztak az új ravatal felállításán, amely reggel nyolc órára lett készen, amikor is báró Vécsey főudvarmester átvette. A ravatal a főbejárattal szemközt áll. Másfél méter magasságú és lépcsőzetesen emelkedik. Fekete bársony alapon áttört ezüst díszítés, egyszerű, de ízléses elrende­zéssel. Körülötte sötét ciprus- és fenyőbokrok, 200—300 gyertya, a négy sarkon pedig amforák lángja lobog. A koporsó alpakkából van, egészen egyszerű, csak a fedél közepén van egy hát tőrrel átdöfött szív. Fejtől a keresztre feszített Üdvözítő az olajágas angyallal, lábtól pedig a IV-ik hadtest óriás koszorúja, a szalagján következő fel­írással: „Lieutenant Erzherzog Ladislaus — Das trauernde IV-te Corps.11 Ezen kívül csak még három koszorú van a ravatalon, ezekkel a felírásokkal: „A magyar királyi honvédség nagyon tisztelt és szere­tett főparancsnoka fiának — László főhercegnek.11 „László főhercegnek — Jókai Mór.“ „A szeretett királyi hercegnek — A budapesti keleti pályaudvar.“ A ravatal mellett díszruhás testőrök állanak őrséget és négy apáca imádkozik a koporsó négy sarkánál. Még a délelőtt folyamán báró Vécsey főudvarmester, Dibits igazgató és Dobner főhadnagy kíséretében ünnepiesen átvette a ravatalt és azontúl senkit sem bocsátottak a ha­lotthoz, kivéve Windischgrätz lovassági tábornokot, a had­sereg felügyelőjét, aki Bécsből jött le tegnap délelőtt, hogy a gyászszertartásban részt vehessen. Kívüle a bánatos anya járt csak tegnap a ravatalnál. Az anya látogatása. Délután öt óra tájban Hímmel alezredes táviratot kapott Alcsathról, amelyben tudatták vele, hogy Klotild főhercegasszoy egy udvarhölgyével este a fővárosba érkezik. Erre a hírre a palotában megtettek minden intézke­dést, hogy a főhercegasszonyt fogadhassák, aki este a bicskei vonattal meg is érkezett. A pályaudvaron báró Vécsey és Himmel alezredes várakoztak reá, akiktől annyit kérdezett, amint kiszállt a vonatból: — Rendben lesz minden ? Azután felhajtattak a palotába. A bánatos anya az utazás fáradalmait sem pihente ki, le sem poroltatta magát, csak sietett lélekszakadva fel az első emeleti fogadó­terembe. Amikor belépett a ravatalos szobába, kitört belőle a fájdalom és hangosan zokogva sietett a koporsóhoz. Fiam, édes jó fiam! siránkozott egyre, azután le­térdelt a ravatal elé és fenhangon imádkozni kezdett. Szavát azonban el-elfojtotta zokogása és imaközben is ismételgette: — Fiam, édes jó fiam!... Azután gondos anyai kézzel rendezgetni kezdte a koszorúkat, megigazgatta a szalagokat és gyöngéden, sze­retettel simítgatta a koporsóra borított csipketakarót, mintha csak aludnék, szunnyadoznék alatta az ő kedves, derék fiacskája... Klotild főhercegasszonyt hosszas rábeszéléssel sem lehetett rábírni, hogy szobájába térjen. Késő estig ott ma­radt a ravatalnál. A főhercegasszony a temetés előtt még egyszer visszautazik Alcsuthra és valószínűleg csak kedden délután jön vissza az egész családdal a beszentelésre. A temetés. A temetésre vonatkozó intézkedésekről báró Vécsey udvarmester a következőket mondta nála járt munkatár­sunknak : — A halott teste keddig marad a palotában. Kedden délután egész csöndben beszentelik — éjjel pedig átviszik a Zsigmond-kápolnába. Az átszállítás minden szertartás nél­kül megy végbe; sem én magam, sem a főhercegi családnak egy tagja sem lesz jelen ennél az aktusnál. A Zsigmond-kápolnában már dolgoznak a ravatal felállításán. Ezt a ravatalt a nagyközönség is megtekintheti majd, szer­dán délelőtt nyolc órától tizenkét óráig. Szerdán délután lesz a temetés. A gyászszertartást Vaszary Kolos herceg­prímás úr ő eminenciája fogja végezni. A temetésen csak meghívott vendégek lesznek jelen. Az udvar, az udvari szolgálat, a miniszterek, az ország zászlósai, a két ház elnökei, a valóságos belső titkos tanácsosok, a kamarások és az asztalnokok, a tábornokok, törzs- és főtisztek, a tisztikar Budapest székes­főváros elöljárói és deputációi és esetleg még néhány küldöttség. A tisztikar a hely szűke miatt udvaron fog állást foglalni. Téves az a híresztelés, hogy a megboldogult katonai temetést kap. A katonai pompát teljesen mellőzni fogják és pedig József főherceg határozott kívánságára. Az intézkedésekről különben éppen most (vasárnap délután négy órakor) referál Libits jószágigazgató a fő­hercegnek.* A temetés apróbb részleteit még csak ezután beszé­lik majd meg egy értekezleten, amelyben részt vesznek: Loebenstein ceremóniamester, báró Vécsey, József főherceg főudvarmestere, herceg Lobkovitz hadtestparancsnok és a főkapitányság részéről Gyalókay Lajos rendőrtanácsos. A temetési szertartás, mint már említik, a főhercegi család kívánsága szerint, nagyon egyszerű lesz. A gyász­istentiszteletet Vaszary kardinális hercegprímás tartja meg nagy segédlettel. A szertartás végeztével a koporsót tizenkét magyar testőr a vállára emeli és megindul a menet a kriptába. A kripta ajtajánál testőrök és fáklyások fognak sorfalat állani. Elül megy a hercegprímás segédletével, utána a koporsó s utána a gyászoló család. A temetés a lehető legegyszerűbb lesz ugyan, de a részletek, amelyeket a temetést rendezők megállapítottak, mégis egy egész kis kőnyomatú füzetre terjednek. Ennek a füzetnek a címe: Ceremoniel für die Exponirung und Bestattung des Leichnams Sir k. u. k. Hoheit des durch­lauchtigsten Herrn Erzherzogs Ladislaus. A füzetben a legapróbb részletekig ki van dolgozva a szertartás minden részletére vonatkozó intézkedés. Egy példányt felküldöttek Bécsbe, egyet pedig Al­csuthra. Ezenkívül egyet-egyet kaptak a hercegprímás, a főváros, a főkapitányság, a hadtestparancsnokság, a minisz­terelnök és a miniszterek. A részvét. A fővárosban és a vidéken impozáns módon nyilvá­nul Magyarország részvéte. Az utcák fellobogózva, a kira­katok az elhunytnak gyászfátyollal borított képét állítják ki, a főhercegi palota előtti tért pedig egész napon át óriás tömeg állja el. Jellemző körülmény, hogy a haláleset óta a mai napon jött meg az ötezredik részvéttávirat a budai palotába. Ebbe a számba természetesen bele vannak számítva a fejedelmi udvaroktól jött táviratok is. A leg­nagyobb számot a vidéki törvényhatóságok, városok, köz­ségek, hivatalos testületek táviratai teszik ki. A palota lépcsőházában jobbra, az oszlopok között egy kis asztal áll. Rajta toll, tinta és k­ópapiros. Ezt az asztalkát a cselédség „részvét asztal“ -nak nevezte el, mert ezen írják alá a nevüket azok, akik kondoleálni jönnek. Öt nagy ív van már tele nevekkel. Tegnapig három­száznál többen írták alá magukat. Minden állású, rangú és rendű ember neve a leg­hihetetlenebb egyvelegben van itten. Például az egyik iv fején erős, markáns vonásokkal Windischgrätz herceg, a hadsereg felügyelőjének neve van, mindjárt utánna Vastagh György, a jeles festő neve jön. Az egyik ív közepén nagy betűkkel van aláírva báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter, utána a török főkonzul következik. Az utolsó ívet Wekerle Sándor aláírása nyitja meg. Tegnap kondoleáltak: Gróf Hunyady Imre és neje: Kránitz János tábornok. Báró Nopcsa kormánybiztos. Bideskuthy Sándor nyugalmazott ezredes. Wolaffka Nándor püspök. Ullmann Pál szerb konzul. Fack Károly miniszteri tanácsos. Nemeskéri Kiss Pál. Czorda Bódog és Szentgyörgyi Imre a Kúria részéről. Sárkány József a Királyi Tábla elnöke. Szlávy Béla alezredes. Matyasovszky Mátyás. Gróf Zichy Károly. Báné Géza kamarás. Svastics Benő főispán. Kvassay Ede miniszteri tanácsos. Beniczky Ferenc főispán. Beniczk­y Lajos alispán. Loebenstein ceremóniamester ma este úgy intézkedett, hogy az gyászszertartás hivatalos sorrendje a Budapesti Közlöny kedd reggeli számában jelenjék meg egész terje­delmében. A Magyar Vörös­ Kereszt Egyesület igazgatósága, amely Klotild főhercegasszonyban védnökhelyettesét és Jó­zsef főhercegben az egyesület egyik legnagyobb alapítóját tisztelheti, méltó módon kíván legmelegebb kegyeletének kifejezést adni. Gróf Csekonics Endre elnök, mihelyt László főherceg haláláról értesült, azonnal visszatért Ischlből, hogy a gyászszertartáson jelen lehessen. Hasonlóképpen visszatértek nyaralóhelyeikről dr. Darányi Ignác főgond­nok, Csávossy Béla és dr. Schwarzer Ottó jegyzők. Az igazgatóság elhatározta, hogy a beszentelés­­nél és temetésen az egyesület összes tagjai kül­­döttségileg vesznek részt, továbbá az egyesület a fen­séges gyászoló családhoz részvétiratot intéz, úgy az egyesület központi irodájában, mint az Erzsébet-kórházon 8 napig künn marad a gyászlobogó s végre, hogy a rava­talra óriási pálmaleveles babérkoszorút küld. A széles fehér szalagok egyikén az egyesület címe, a másikán a vöröske­reszt, fölötte a magyar koronával hímezve.­­ Az Erzsébet-kórházban azokat a szobákat, melyekben a boldogult főherceg és a magas család tartózkodott, egy­előre érintetlenül hagyja. A temetésen részt veendő küldöttség találkozási helye és idejéről az egyleti iroda főnöke (Koronaherceg­ utca 2. szám) ad felvilágosítást. Az országos erdészeti egyesület igazgató választmánya László főherceg elhunyta alkalmából rendkívüli ülést tar­tott s ez alkalommal elhatározta, hogy József főherceg ő fenségéhez és fenséges nejéhez részvéttáviratot intéz, a temetési szertartáson küldöttséggel képviselteti magát és a ravatalra koszorút helyez. Az ifjú gróf Szapáry­­Pál lelkes hangon felhívást intéz a budapesti egyetemi ifjúsághoz, hogy testületileg, impozáns számban vegyen részt a „legelső magyar ifjú“ temetésén. A részvétel módozatainak megbeszélése végett holnap értekezlet lesz az egyetemen. A vidéken: Fiume, szeptember 8. A városi tanács ma rendkívüli ülést tartott. Dr. Gel­­lesich alpolgármester fölolvasta Perczel Dezső belügyminisz­ter táviratát, amelyben László főherceg gyászos halálát tu­datja a várossal. Azután jelenti, hogy báró Vécseghez, József főherceg főudvarmesteréhez a következő táviratot intézte: A legmélyebb gyászszal értesült a fiumei municipium és polgársága súlyos szerencsétlenségről, amely a fenséges főher­cegi házat László főherceg halálával érte. Ez érzelmeket tolmá­csolva, kérem kegyelmességedet, adja át a fenséges szülőknek Fiume városa nevében a legőszintébb részvétnyilatkozat kifejezését. A polgármester-helyettes azután még táviratilag az iránt is kért engedélyt, hogy a municipium koszorúját a főherceg ravatalára helyezhesse. Az ülés minderről mély fájdalommal vett tudomást. A városban minden mulatság megszűnt. A középületeken gyászlobogók lengenek, a ki­kötőben levő hajókon félárbocra eresztették a lobogókat. Vác, szeptember 8. László főherceg halála hírére az egész város gyászt öltött Valamennyi középületen gyászlobogó leng. A haran­gok zúgnak. Schuster Konstantin váci püspök elrendelte egész egyházmegyéjében a gyászisteni tiszteletet. A részvét az egész városban óriási. Szegszárd, szeptember 8. Valamennyi középületre felvonták a gyászlobogót Kisasszony napján, mint a szegszárdi búcsú napon, a ka­szinó, a polgári olvasó kör, a dalárda beszüntette mulat­ságait. A gyászeset alkalmából a szegszárdi kaszinó a kö­vetkező részvétsürgönyt küldötte József főherceghez: Királyi fenséged váratlan, mély gyászának szomorú hire megdöbbentette a mi szívünket is. Az országos jajból, tudjuk, nem hallik ki a mi fájdalmunk távoli jajszava, de egy hatalmas erő és benső sugallat, hódolatteljes szerete­tünk és törhetetlen ragaszkodásunk parancsolólag ösztönöz mégis, hogy annak, ha csak alig hallható visszhangját el­küldjük fenségedhez. Részt kérünk a gyászból, könyet küldünk a könyhöz, és az igaz részvét és magyar szivünk őszinte bánatával sóhajtjuk: Isten enyhítse fenséged és fenséges családjának mérhetetlen fájdalmát. Hódolatteljes üdvözlettel a szegzárdi kaszinó A külföldön. Konstantinápoly, szeptember 8. A szultán meghagyta a bécsi nagykövetnek, hogy László főherceg elhunyta alkalmából fejezze ki ő felségé­nek, valamint az elhunyt főherceg magas szülőinek leg­őszintébb részvétét. Az osztrák-magyar nagykövetség palo­táján a gyászlobogót kitűzték, a temetés napján pedig a főherceg lelki üdvéért a szent Mária-templomban ünnepies rekviem lesz. Madrid, szeptember 8. László főherceg elhalálozása alkalmából tizennégy­­napi udvari gyászt rendeltek el. A család gyásza, Klementina koburgi hercegasszony, Klotild főhercegnő anyja, tegnap Alcsuthra érkezett. Az ősz hercegasszony reggel, a rendes gyorsvonattal utazott el Bécsből Bruckon át Bicskére, ahová déli fél egy órakor érkezett meg. Csak csekély kiséret utazott vele. A mély gyászba öltözött her­cegasszonyt Bicskén József Ágost főherceg fogadta. Bics­kéről aztán hintón Alcsuthra hajtattak, ahol Klementina hercegasszony zokogva ölelte meg a gyászoló főhercegi család tagjait.

Next