Pesti Napló, 1895. szeptember (46. évfolyam, 239-268. szám)

1895-09-27 / 265. szám

265. szám. Budapest, péntek PESTI NAPLÓ, 1895. szeptember 27. - től áthatott nyilatkozatokat, amelyekkel a költő egész szik­­vét feltárta előtte. A nagy-károlyi bál lezajlott s a szerelmesek elvál­tak. De csak rövid időre. Alig múlt el néhány nap s Petőfi már megjelent az erdődi kastélyban. Julia igaz örömmel fogadta a költőt, aki ezután gyakran megláto­gatta. Petőfi már kész volt Szendrei Ignáctól megkérni leánya kezét, de a jószágigazgatót sohasem találta otthon, s így terve egyelőre abbamaradt. Alig érkezett azonban vissza Pestre, rögtön levelet írt Szendrey Ignácnak; őszintén feltárta szerelmét s kérte, hogy leányát adja hozzá nőül. Szendreit fölöttébb meglepte Petőfinek ez a föllépése. A költőről eddig mindössze csak annyit tudott, hogy egy ideig katonáskodott, majd vándorszí­nész volt, s hogy néhány boldala az országban nagy népszerűségnek örvend. Egyik sem volt alkalmas arra, hogy a Petőfi állásához képest előkelő jószágigazgatót rokonszenvre hangolja a „kóbor“ lantos iránt. Határozot­tan tagadó választ azonban meg sem akart írni, annál kevésbbé, mert leányában erős hajlandóságot talált a Petőfi­vel való házasságra. Határozatát tehát a többi közt e sorok­ban közölte Petőfivel: „Én önt nem ismerem, leányom is még fiatal, legyen szerencsém még többször s egy év múlva majd szólhatunk a dologról.“ Ez az eléggé udvarias válasz teljesen kihozta sodrából Petőfit. Az atya feltételekhez szabott és felfüggesztett határozatát egyenes visszautasításnak vette, amelynél job­ban csak a megokolás fájhatott neki, hogy Szendrei őt, a már országszerte ünnepelt költőt nem ismeri vagy nem akarja ismerni. Hiúságában és szerelmében ekként megsértve, azonnal Erdődre utazott Szendreiékhez s ezekkel a szavakkal állott Julia atyja elé: Uram, megkaptam levelét, de az engem nem elégít ki. Leányát szeretem, ő is engem, én tehát követelem, hogy leányát adja ki, mert az atyának nincs zsarnoki hatalma leánya fölött. Most már Szendrei Ignácon volt a sor, hogy ki­jöjjön a sodrából. Heves szemrehányásokkal illette Petőfit e kíméletlen föllépéséért s kijelentette, hogy most már esze­­ágában sincs hozzáadni a leányát. Petőfi hajlíthatatlan egyénisége most sem tagadta meg magát. Minthogy az apánál elveszettnek látta a csa­tát, a leányhoz fordult, akinek szerelme a távollét alatt­a sem csökkent. Azt az ajánlatot tette Júliának, hogy szökjenek meg. Ebbe azonban már a leány sem egye­zett bele. Kérte Petőfit, hogy várja ki türelemmel a kitűzött esztendőt, mert már beleegyezett abba, hogy addig ő is várni fog. Ez a váratlan válasz még inkább elkeserítette a köl­tőt. Elismerte a leány kiváló tulajdonságait, de egyúttal azt is érezte, hogy benne lenézik a költőt, akit nem érde­mesítenek arra, hogy egy ilyen leányt kapjon feleségül. Még házassága után is kitör belőle ez a keserűség, midőn így dalol : Igaz, hogy ily leány nem Minden bokorba’ nő,, S uram fia, poéta, Rongyos poéta — vő ! A lesújtó kudarc után nem­­volt mit keresnie többé Erdődön. A sértett büszkeség haragjával és a megalázás szégyenével utazott Debrecenbe. Megérkezése napján mind­járt Prielle Kornéliával ismerkedett meg. Ez az ismeretség nagyon alkalmasnak tetszett előtte boszúérzetének kielégí­tésére. úgy gondolta, hogy ha Szendrei Júlia nem ér­demesítette őt arra, hogy őt az apai tilalom elle­nére­­ is kövesse, ezt a közönyt legjobban csak azzal torolhatja meg, ha más valakit vesz nőül. Ez a ma­gyarázata annak a sok szemrehányással illetett eljá­rásának, hogy Prielle Kornéliát megismerkedésük után azonnal megkérte, sőt huszonnégy óra lefolyása alatt oltárhoz is akarta vezetni. A véletlen azonban megakadá­lyozta a költőt terve kivitelében. Minthogy az esküvőknél szokásos előkészületeket nem tette meg, a debreceni lelkész nem volt hajlandó őket megesketni, mire az egész házas­sági terv füstbe ment. Petőfi elutazott Pestre s rövid idő alatt elfelejtette Prielle Kornéliát, hogy annál hevesebben érezze felújulni rajongó szerelmét Szendrei Julia iránt. Petőfinek Debrecenből való elutazása után másnap véletlenül Szendrei Ignác is megfordult a városban, ahol szokása szerint régi barátjához, a katolikus préposthoz szállott be. Itt tudta meg Szendrei, hogy minő szán­dékot forralt Petőfi, akinek egyéniségét most még kevésbbé tartotta méltónak arra, hogy leánya bol­dogságát reá bízza. A Prielle Kornéliával való ka­landját Szendrei Júlia levélben vetette szemére Petőfi­nek, aki most már, némileg kiengesztelődve, magyarázni törekedett lépését. E levélváltás csakhamar eloszlatta a félreértést s a szerelmesek közt ismét helyreállt a béke, amelynek ereje előtt végre a makacs apának is meg kellett hajolnia. Ezt énekli meg Petőfi házassága kezdőnapjaiban, amikor végtelen boldogsága mellett az átélt keserűségnek maradék csöppjeit is még éreznie kellett. Az Egy apához című költeményében kíméletlen szemrehányásokkal illeti apósát: Mindent tevél, amit szabad És amit nem szabad, Hogy visszatartsad Ellened Szegült leányodat: Bekeríték őt apai Tekintélyednek falai. S úgy volt ármányaid között Mint hálóban a, bal. És fenyegetted haragod Gyilkos inllámival. És mégis elment gyermeked Az ifjúval, kit szeret. A jegyváltás 1847 augusztus ötödikén történt meg s az esküvő egy hónap múlva, szeptember nyolcadikán ment végbe az erdődi várkápolnában. Petőfi már a jegyváltás után a diadal mámorával kiált fel: Itt a gyűrű, itt a gyűrű, Itt van végre ujjamon! Itt van ajka, itt van ajka, Itt van végre ajkamon! Az esküvő után pedig, amikor ifjú nejével a költői magány zavartalan csöndjét élvezi s a kiállott szenvedések hullám­csapásait a családi élet szelíd nyugalma váltja föl szivé­ben, lassan kint enyhülni kezd a kegyetlen apa ellen érzett haragja is, s végtelen boldogságában neki is boldogságot kiván. S ők boldogok — érdemlik is Sok szenvedésükért! — Oly véghetetlen boldogok, Hogy hozzájuk se fér A gyülölség és a harag, Hogy néked megbocsátanak; S kívánják: légy boldog te is ! A kiengesztelődés verőfénye azonban csak rövid ideig sugárzott az após és vő élete fölött. A csaták vihara elsodorta Petőfit s két évtized múlva az atyai akarattal megküzdött leány is sirba temetkezett. De az öreg Szendrei lelkében egyre fokozódott a hála a Gondviselés iránt, amely a nemzet legnagyobb dicsőségét, legünnepeltebb költőjét csatolta családjához. Ez a hála elnyomta lelkében az ön­vád kígyóit s öreg napjaira elhunyt vejének tüneményes dicsősége, s ma is élő másik vejének, Gyulai Pálnak meleg ragaszkodása adott neki állandóan megnyugvást és kiapad­hatatlan életkedvet. Költözködő halottak. — Újpest alapítójának exhumálása. — Budapest, szeptember 26. Az, aki a legelső házat építette Újpesten s ezzel helyet jelölt ki a mostani virágzó, folyton fejlődő község­nek, ma régi pihenőhelyéről újba költözött át. Újpest ala­pítójának, Löwy Izsáknak porait helyezték át a család impozáns mauzóleumába. A hálás község felhasználta ezt a kegyetes alkalmat arra, hogy tisztelegjen alapítójának koporsója előtt s elkísérje új nyugvóhelyére, mint ahogy negyvennyolc évvel ezelőtt sem igen akadt a községben senki, aki be ne állott volna a Löwy Izsák temetési me­netébe. Hogy ma mégsem voltak annyian, mint az első temetésen, annak az oka az, hogy az unokák már nemigen tudják azt, amit a nagyapáktól s voltaképpen régi írásokból és az öreg emberek elbeszéléséből kellett megtudniok ma, hogy ki volt a maga idejében Löwy Izsák. Újpest ennek az embernek köszönheti nemcsak azt, hogy egyáltalában léte­zik, hanem hogy Újpest a neve. A még akkor nagyon szerény kezdő bőrgyáros, Löwy, 1835-ben arra a gondolatra vetemedett, hogy átteszi a fővárosba a gyárat. Megnyerte az eszmének az öcscsét is és feljöttek a fővárosba. A gróf Károlyiaktól a még akkor Káposztásmegyeri pusztának ne­vezett igazi puszta közepén megszerezték azt a telket, amelyre fölépíthették gyárukat s ettől datálódik Újpest születése. A lassan-lassan fejlődő község neve is az alapító, Löwy Izsák agyában fogamzott meg. Hivatalosan ugyan tiltakozott az ellen a megye, hogy a főváros köz­vetetten közelében egy uj Pest bújjék ki a földből, de a nép, amely az uj községet lassan-lassan benépesítette, nem hagyta magát, s minden hivatalos erőszakoskodás dacára az új Pest megmaradt Újpestnek. A község alapítóját később birájává választotta meg a község. Ő volt az első bíró, mikor már odáig fejlődött a munkája, hogy biró kellett bele. Tömérdek jót tett, valósággal hivatásszerűen, a lehető leg­­liberálisabban, minden árnyalata nélkül a felekezeti meg­különböztetésnek gyakorolta a jót. Ilyen volt a fivére is, Bernát, akinek csak azért jutott kisebb szerep Újpest életében, mert nem fejtett ki olyan emberfeletti igyekezetét a község megalapításában, mint a bátyja, Löwy Izsák 1847-ben halt meg. Nem volt még na­gyon öreg, ha tovább él, mindig nagyobb és nagyobb gyö­nyörűséget talált volna a munkájában. Újpest igazi gyorsasággal csak később kezdett fejlődni, amikor felépült benne a sok gyár, betelepült a nagy puszta telep, amig végre az egyik széle elérte a fővárost s úgy beleolvadt, mintha mindig egyek lettek volna. Helyette a fiai folytatták a nagy munkát. Mintha örökségképpen maradt volna rájuk az édes­apjuk kedves ideája, üzleti vállalkozásaik mellett mindig ráértek a ma­guk nagy falujával is törődni s kivinni azt, ami hasz­nára lehet. A hátramaradt család gyönyörű mauzóleumot építte­tett az ősöknek. Az impozáns, hatalmas épületbe ma köl­tözött be Lőwy Izsák és az öcscse, Bernát. Ez az utolsó költözködése a halottak porainak nemcsak a családot, hanem a községet is odagyüjtötte a két koporsó közé. Ott volt Újpest község elöljárósága is és szép koszorút helye­zett a koporsókra. A koszorú széles szalagjára ez van írva: Újpest alapítóinak — hálája jeléül a község elöljárósága. Résztvett a község halottjainak végső tisztességén Újpest minden egyesülete, zászlókkal, ünnepséges díszben, s nagy gyászoló tömeg, a község igazi képviselője. A koporsók felett dr. Fóliák rabbi mondott beszédet. Azt mondta, hogy micsoda nehézségekkel járt az, amíg felépült ez a sok utca, és hogy mennyire hálás kell hogy legyen a község az iránt, aki itt letette az első követ. A közönség igazán tüntetett is a hálájával. Élénk ovációkban részesítette a halottak utódait, Löwy Dávidot, Löwy Hermannt és Ligeti Sámuelt, akik valamennyien előkelő helyet töltenek be a főváros és Újpest társa­dalmában. Különben az Öreg Löwy Izsák egész Magyarorszá­gon az első zsidó vallású községi biró volt. A fia pedig, Löwy Dávid, Magyarország első zsidó esküdtje. Főváros. * Az Omnibusz Részvénytársaság új vonalai. A Budapesti Társaskocsi Részvénytársaság, mint hiteles forrásból értesülünk, beadványt intézett a fővárosi tanács­hoz, amelyben előadja, hogy a kötelezően előírt vonalak egy részét a régi vonalak nyomán oly módon állapították meg, hogy sem a fővárosi közönség, sem a társaság érde­keinek nem felelnek meg. Hogy a bajon segíthessen, a társaság arra kér engedélyt, hogy a szerződéstől eltérőleg: I. A Kálvin-tértől induló vonalakat következőleg mó­dosíthassa: Fővonal: Kálvin-tér, Kecskeméti-, Koronaher­ceg-, Bécsi-, Deák Ferenc-utca, Gizella-tér, Dorottya-utca, Lánchíd, Fő-utca, Pálffy-tér, a Szent Endrei helyiérdekű vasút végpontjáig. E vonalból kiágazik: a) Gizella-tér, Deák Ferenc-utca, Király-utca, Fa-sor, Hermina-út, Erzsé­bet királyné útja a Gólyáig; b) Gizella-tér, József-tér, Nádor-, Alkotmány-utca, Váci-körút, a Nyugati pályaud­varig, esetleg onnan tovább a Külső Váci-úton a Lehel­utca torkolatánál végződő Rákos Palotai villamos­­vasútig. c) a városmajori vonalat ne a Miatyánk­ utcáig, ha­nem csupán a Lánchíd-térig vezethesse, miután a lánc­hídon át úgyis már három útvonal kocsijai közlekednek és hogy ezen a vonalon az emelkedő útalapra való tekintet­tel, valamint egy-két gyengébb forgalmú vonalon is, kisebb egyfogatú társaskocsikat járathasson, amelyek azonban mindenesetre a közönség igényeinek megfelelően lesznek berendezve. Az útvonalak ilyképpen való módosításával a társa­ság vonalai egységes hálózatot képeznének, amelyek a távol eső kerületeket a legrövidebb irányban összekötik és hogy ez az összeköttetés mennél közvetetlenebb legyen, a társaság kijelenti, hogy ajánlatának elfogadása esetén, kész az átszállási forgalmat, már most berendezni, bár ennek behozatalára csak két év múlva volna kötelezhető, továbbá kész egyes vonalakon a díjtételeket leszállítani és a Budáról Pestre eddig beszedett hídvámpótlékot elengedni. A társaság kívánsága teljesen méltányos. Határozot­tan egybevág a közönség érdekeivel és a magunk részéről is a fővárosi tanács részéről leendő gyors elintézését óhajtjuk, abból az egyszerű okból, mert hiba volna társa­ságot a közönség által nem használt útvonal fentartására kötelezni, amikor csekély módosítással úgy a közönségen, mint a társulaton segíteni lehet. * A csőrepedések. A Népszínháznál előfordult vízcsőrepedés ügyében, amely annak idején oly sok bajt és kellemetlenséget okozott, a tanács szigorú vizsgá­latot indított, amely vizsgálat során kiderült, hogy az egész kalamitásnak a Schlick-féle gyár részvénytársaság volt az okozója, amennyiben elkésett a szükséges zárócsa­pok szállításával. Ennek alapján a tanács a részvénytársa­ságra ötszáz forint pénzbüntetést rótt ki s egyúttal arra való tekintettel, hogy a késedelmes szállításról kellő idő­ben jelentés nem létezett, a vízvezetéki igazgatóság ellen is elrendelte a vizsgálatot. * A Rózsahegy vízzel ellátása. A Rózsahegy és környékének vízzel ellátása érdekében a tanács ma dél­előtt elrendelte, hogy a tervezett medence építését hala­déktalanul megkezdjék s egyúttal intézkedés történjék arra nézve is, hogy a szükséges gépeket és csöveket lehetőleg még ebben az évben beszolgáltassák, úgy hogy jövő ta­­vaszszal már a vízszállítás is meg legyen kezdhető. * A szüretelés határideje. A tanács ma elren­delte, hogy a­ szüretet a főváros I. és II. kerületében szeptember 30-án a HI-ik kerületben október 1-én kezd­jék meg. * Mérsékelt bérletjegyek az omnibuszokra. A Budapesti Társaskocsi Részvénytársaság, hogy a közönség gyakran hangoztatott kívánságának megfeleljen, október 1-étől leszállított áru havi bérlet- és tanulójegyeket ad ki. A bérleti feltételek a társaság irodájában (Erzsébet­ tér 9. szám II. emelet.) megtudhatók és szeptember 28-ától kezdve a jegyek ugyanott meg is válthatók. * Az adóvégrehajtók mozgalma. A fővárosi adó­­végrehajtók tegnap jártak küldöttségileg dr. Nagy Lajos tanácsosnál, akit arra kértek, hogy sorsuk javítása végett megkezdett mozgalmukat támogassa. Dr. Nagy Lajos taná­csos megígérte a küldöttségnek, hogy jogos és méltányos kérelmüket a leghathatósabban fogja támogatni. Egyúttal a kérvénynek gyors elintézését is kilátásba helyezte. * Pályázatok. A tanács ma három új óvónői állásra hirdetett pályázatot. Az állással 500 forint évi fizetés és 200 forint lakásbér, esetleg lakás jár.

Next