Pesti Napló, 1895. szeptember (46. évfolyam, 239-268. szám)
1895-09-27 / 265. szám
265. szám. Budapest, péntek PESTI NAPLÓ, 1895. szeptember 27. - től áthatott nyilatkozatokat, amelyekkel a költő egész szikvét feltárta előtte. A nagy-károlyi bál lezajlott s a szerelmesek elváltak. De csak rövid időre. Alig múlt el néhány nap s Petőfi már megjelent az erdődi kastélyban. Julia igaz örömmel fogadta a költőt, aki ezután gyakran meglátogatta. Petőfi már kész volt Szendrei Ignáctól megkérni leánya kezét, de a jószágigazgatót sohasem találta otthon, s így terve egyelőre abbamaradt. Alig érkezett azonban vissza Pestre, rögtön levelet írt Szendrey Ignácnak; őszintén feltárta szerelmét s kérte, hogy leányát adja hozzá nőül. Szendreit fölöttébb meglepte Petőfinek ez a föllépése. A költőről eddig mindössze csak annyit tudott, hogy egy ideig katonáskodott, majd vándorszínész volt, s hogy néhány boldala az országban nagy népszerűségnek örvend. Egyik sem volt alkalmas arra, hogy a Petőfi állásához képest előkelő jószágigazgatót rokonszenvre hangolja a „kóbor“ lantos iránt. Határozottan tagadó választ azonban meg sem akart írni, annál kevésbbé, mert leányában erős hajlandóságot talált a Petőfivel való házasságra. Határozatát tehát a többi közt e sorokban közölte Petőfivel: „Én önt nem ismerem, leányom is még fiatal, legyen szerencsém még többször s egy év múlva majd szólhatunk a dologról.“ Ez az eléggé udvarias válasz teljesen kihozta sodrából Petőfit. Az atya feltételekhez szabott és felfüggesztett határozatát egyenes visszautasításnak vette, amelynél jobban csak a megokolás fájhatott neki, hogy Szendrei őt, a már országszerte ünnepelt költőt nem ismeri vagy nem akarja ismerni. Hiúságában és szerelmében ekként megsértve, azonnal Erdődre utazott Szendreiékhez s ezekkel a szavakkal állott Julia atyja elé: Uram, megkaptam levelét, de az engem nem elégít ki. Leányát szeretem, ő is engem, én tehát követelem, hogy leányát adja ki, mert az atyának nincs zsarnoki hatalma leánya fölött. Most már Szendrei Ignácon volt a sor, hogy kijöjjön a sodrából. Heves szemrehányásokkal illette Petőfit e kíméletlen föllépéséért s kijelentette, hogy most már eszeágában sincs hozzáadni a leányát. Petőfi hajlíthatatlan egyénisége most sem tagadta meg magát. Minthogy az apánál elveszettnek látta a csatát, a leányhoz fordult, akinek szerelme a távollét alatta sem csökkent. Azt az ajánlatot tette Júliának, hogy szökjenek meg. Ebbe azonban már a leány sem egyezett bele. Kérte Petőfit, hogy várja ki türelemmel a kitűzött esztendőt, mert már beleegyezett abba, hogy addig ő is várni fog. Ez a váratlan válasz még inkább elkeserítette a költőt. Elismerte a leány kiváló tulajdonságait, de egyúttal azt is érezte, hogy benne lenézik a költőt, akit nem érdemesítenek arra, hogy egy ilyen leányt kapjon feleségül. Még házassága után is kitör belőle ez a keserűség, midőn így dalol : Igaz, hogy ily leány nem Minden bokorba’ nő,, S uram fia, poéta, Rongyos poéta — vő ! A lesújtó kudarc után nemvolt mit keresnie többé Erdődön. A sértett büszkeség haragjával és a megalázás szégyenével utazott Debrecenbe. Megérkezése napján mindjárt Prielle Kornéliával ismerkedett meg. Ez az ismeretség nagyon alkalmasnak tetszett előtte boszúérzetének kielégítésére. úgy gondolta, hogy ha Szendrei Júlia nem érdemesítette őt arra, hogy őt az apai tilalom ellenére is kövesse, ezt a közönyt legjobban csak azzal torolhatja meg, ha más valakit vesz nőül. Ez a magyarázata annak a sok szemrehányással illetett eljárásának, hogy Prielle Kornéliát megismerkedésük után azonnal megkérte, sőt huszonnégy óra lefolyása alatt oltárhoz is akarta vezetni. A véletlen azonban megakadályozta a költőt terve kivitelében. Minthogy az esküvőknél szokásos előkészületeket nem tette meg, a debreceni lelkész nem volt hajlandó őket megesketni, mire az egész házassági terv füstbe ment. Petőfi elutazott Pestre s rövid idő alatt elfelejtette Prielle Kornéliát, hogy annál hevesebben érezze felújulni rajongó szerelmét Szendrei Julia iránt. Petőfinek Debrecenből való elutazása után másnap véletlenül Szendrei Ignác is megfordult a városban, ahol szokása szerint régi barátjához, a katolikus préposthoz szállott be. Itt tudta meg Szendrei, hogy minő szándékot forralt Petőfi, akinek egyéniségét most még kevésbbé tartotta méltónak arra, hogy leánya boldogságát reá bízza. A Prielle Kornéliával való kalandját Szendrei Júlia levélben vetette szemére Petőfinek, aki most már, némileg kiengesztelődve, magyarázni törekedett lépését. E levélváltás csakhamar eloszlatta a félreértést s a szerelmesek közt ismét helyreállt a béke, amelynek ereje előtt végre a makacs apának is meg kellett hajolnia. Ezt énekli meg Petőfi házassága kezdőnapjaiban, amikor végtelen boldogsága mellett az átélt keserűségnek maradék csöppjeit is még éreznie kellett. Az Egy apához című költeményében kíméletlen szemrehányásokkal illeti apósát: Mindent tevél, amit szabad És amit nem szabad, Hogy visszatartsad Ellened Szegült leányodat: Bekeríték őt apai Tekintélyednek falai. S úgy volt ármányaid között Mint hálóban a, bal. És fenyegetted haragod Gyilkos inllámival. És mégis elment gyermeked Az ifjúval, kit szeret. A jegyváltás 1847 augusztus ötödikén történt meg s az esküvő egy hónap múlva, szeptember nyolcadikán ment végbe az erdődi várkápolnában. Petőfi már a jegyváltás után a diadal mámorával kiált fel: Itt a gyűrű, itt a gyűrű, Itt van végre ujjamon! Itt van ajka, itt van ajka, Itt van végre ajkamon! Az esküvő után pedig, amikor ifjú nejével a költői magány zavartalan csöndjét élvezi s a kiállott szenvedések hullámcsapásait a családi élet szelíd nyugalma váltja föl szivében, lassan kint enyhülni kezd a kegyetlen apa ellen érzett haragja is, s végtelen boldogságában neki is boldogságot kiván. S ők boldogok — érdemlik is Sok szenvedésükért! — Oly véghetetlen boldogok, Hogy hozzájuk se fér A gyülölség és a harag, Hogy néked megbocsátanak; S kívánják: légy boldog te is ! A kiengesztelődés verőfénye azonban csak rövid ideig sugárzott az após és vő élete fölött. A csaták vihara elsodorta Petőfit s két évtized múlva az atyai akarattal megküzdött leány is sirba temetkezett. De az öreg Szendrei lelkében egyre fokozódott a hála a Gondviselés iránt, amely a nemzet legnagyobb dicsőségét, legünnepeltebb költőjét csatolta családjához. Ez a hála elnyomta lelkében az önvád kígyóit s öreg napjaira elhunyt vejének tüneményes dicsősége, s ma is élő másik vejének, Gyulai Pálnak meleg ragaszkodása adott neki állandóan megnyugvást és kiapadhatatlan életkedvet. Költözködő halottak. — Újpest alapítójának exhumálása. — Budapest, szeptember 26. Az, aki a legelső házat építette Újpesten s ezzel helyet jelölt ki a mostani virágzó, folyton fejlődő községnek, ma régi pihenőhelyéről újba költözött át. Újpest alapítójának, Löwy Izsáknak porait helyezték át a család impozáns mauzóleumába. A hálás község felhasználta ezt a kegyetes alkalmat arra, hogy tisztelegjen alapítójának koporsója előtt s elkísérje új nyugvóhelyére, mint ahogy negyvennyolc évvel ezelőtt sem igen akadt a községben senki, aki be ne állott volna a Löwy Izsák temetési menetébe. Hogy ma mégsem voltak annyian, mint az első temetésen, annak az oka az, hogy az unokák már nemigen tudják azt, amit a nagyapáktól s voltaképpen régi írásokból és az öreg emberek elbeszéléséből kellett megtudniok ma, hogy ki volt a maga idejében Löwy Izsák. Újpest ennek az embernek köszönheti nemcsak azt, hogy egyáltalában létezik, hanem hogy Újpest a neve. A még akkor nagyon szerény kezdő bőrgyáros, Löwy, 1835-ben arra a gondolatra vetemedett, hogy átteszi a fővárosba a gyárat. Megnyerte az eszmének az öcscsét is és feljöttek a fővárosba. A gróf Károlyiaktól a még akkor Káposztásmegyeri pusztának nevezett igazi puszta közepén megszerezték azt a telket, amelyre fölépíthették gyárukat s ettől datálódik Újpest születése. A lassan-lassan fejlődő község neve is az alapító, Löwy Izsák agyában fogamzott meg. Hivatalosan ugyan tiltakozott az ellen a megye, hogy a főváros közvetetten közelében egy uj Pest bújjék ki a földből, de a nép, amely az uj községet lassan-lassan benépesítette, nem hagyta magát, s minden hivatalos erőszakoskodás dacára az új Pest megmaradt Újpestnek. A község alapítóját később birájává választotta meg a község. Ő volt az első bíró, mikor már odáig fejlődött a munkája, hogy biró kellett bele. Tömérdek jót tett, valósággal hivatásszerűen, a lehető legliberálisabban, minden árnyalata nélkül a felekezeti megkülönböztetésnek gyakorolta a jót. Ilyen volt a fivére is, Bernát, akinek csak azért jutott kisebb szerep Újpest életében, mert nem fejtett ki olyan emberfeletti igyekezetét a község megalapításában, mint a bátyja, Löwy Izsák 1847-ben halt meg. Nem volt még nagyon öreg, ha tovább él, mindig nagyobb és nagyobb gyönyörűséget talált volna a munkájában. Újpest igazi gyorsasággal csak később kezdett fejlődni, amikor felépült benne a sok gyár, betelepült a nagy puszta telep, amig végre az egyik széle elérte a fővárost s úgy beleolvadt, mintha mindig egyek lettek volna. Helyette a fiai folytatták a nagy munkát. Mintha örökségképpen maradt volna rájuk az édesapjuk kedves ideája, üzleti vállalkozásaik mellett mindig ráértek a maguk nagy falujával is törődni s kivinni azt, ami hasznára lehet. A hátramaradt család gyönyörű mauzóleumot építtetett az ősöknek. Az impozáns, hatalmas épületbe ma költözött be Lőwy Izsák és az öcscse, Bernát. Ez az utolsó költözködése a halottak porainak nemcsak a családot, hanem a községet is odagyüjtötte a két koporsó közé. Ott volt Újpest község elöljárósága is és szép koszorút helyezett a koporsókra. A koszorú széles szalagjára ez van írva: Újpest alapítóinak — hálája jeléül a község elöljárósága. Résztvett a község halottjainak végső tisztességén Újpest minden egyesülete, zászlókkal, ünnepséges díszben, s nagy gyászoló tömeg, a község igazi képviselője. A koporsók felett dr. Fóliák rabbi mondott beszédet. Azt mondta, hogy micsoda nehézségekkel járt az, amíg felépült ez a sok utca, és hogy mennyire hálás kell hogy legyen a község az iránt, aki itt letette az első követ. A közönség igazán tüntetett is a hálájával. Élénk ovációkban részesítette a halottak utódait, Löwy Dávidot, Löwy Hermannt és Ligeti Sámuelt, akik valamennyien előkelő helyet töltenek be a főváros és Újpest társadalmában. Különben az Öreg Löwy Izsák egész Magyarországon az első zsidó vallású községi biró volt. A fia pedig, Löwy Dávid, Magyarország első zsidó esküdtje. Főváros. * Az Omnibusz Részvénytársaság új vonalai. A Budapesti Társaskocsi Részvénytársaság, mint hiteles forrásból értesülünk, beadványt intézett a fővárosi tanácshoz, amelyben előadja, hogy a kötelezően előírt vonalak egy részét a régi vonalak nyomán oly módon állapították meg, hogy sem a fővárosi közönség, sem a társaság érdekeinek nem felelnek meg. Hogy a bajon segíthessen, a társaság arra kér engedélyt, hogy a szerződéstől eltérőleg: I. A Kálvin-tértől induló vonalakat következőleg módosíthassa: Fővonal: Kálvin-tér, Kecskeméti-, Koronaherceg-, Bécsi-, Deák Ferenc-utca, Gizella-tér, Dorottya-utca, Lánchíd, Fő-utca, Pálffy-tér, a Szent Endrei helyiérdekű vasút végpontjáig. E vonalból kiágazik: a) Gizella-tér, Deák Ferenc-utca, Király-utca, Fa-sor, Hermina-út, Erzsébet királyné útja a Gólyáig; b) Gizella-tér, József-tér, Nádor-, Alkotmány-utca, Váci-körút, a Nyugati pályaudvarig, esetleg onnan tovább a Külső Váci-úton a Lehelutca torkolatánál végződő Rákos Palotai villamosvasútig. c) a városmajori vonalat ne a Miatyánk utcáig, hanem csupán a Lánchíd-térig vezethesse, miután a lánchídon át úgyis már három útvonal kocsijai közlekednek és hogy ezen a vonalon az emelkedő útalapra való tekintettel, valamint egy-két gyengébb forgalmú vonalon is, kisebb egyfogatú társaskocsikat járathasson, amelyek azonban mindenesetre a közönség igényeinek megfelelően lesznek berendezve. Az útvonalak ilyképpen való módosításával a társaság vonalai egységes hálózatot képeznének, amelyek a távol eső kerületeket a legrövidebb irányban összekötik és hogy ez az összeköttetés mennél közvetetlenebb legyen, a társaság kijelenti, hogy ajánlatának elfogadása esetén, kész az átszállási forgalmat, már most berendezni, bár ennek behozatalára csak két év múlva volna kötelezhető, továbbá kész egyes vonalakon a díjtételeket leszállítani és a Budáról Pestre eddig beszedett hídvámpótlékot elengedni. A társaság kívánsága teljesen méltányos. Határozottan egybevág a közönség érdekeivel és a magunk részéről is a fővárosi tanács részéről leendő gyors elintézését óhajtjuk, abból az egyszerű okból, mert hiba volna társaságot a közönség által nem használt útvonal fentartására kötelezni, amikor csekély módosítással úgy a közönségen, mint a társulaton segíteni lehet. * A csőrepedések. A Népszínháznál előfordult vízcsőrepedés ügyében, amely annak idején oly sok bajt és kellemetlenséget okozott, a tanács szigorú vizsgálatot indított, amely vizsgálat során kiderült, hogy az egész kalamitásnak a Schlick-féle gyár részvénytársaság volt az okozója, amennyiben elkésett a szükséges zárócsapok szállításával. Ennek alapján a tanács a részvénytársaságra ötszáz forint pénzbüntetést rótt ki s egyúttal arra való tekintettel, hogy a késedelmes szállításról kellő időben jelentés nem létezett, a vízvezetéki igazgatóság ellen is elrendelte a vizsgálatot. * A Rózsahegy vízzel ellátása. A Rózsahegy és környékének vízzel ellátása érdekében a tanács ma délelőtt elrendelte, hogy a tervezett medence építését haladéktalanul megkezdjék s egyúttal intézkedés történjék arra nézve is, hogy a szükséges gépeket és csöveket lehetőleg még ebben az évben beszolgáltassák, úgy hogy jövő tavaszszal már a vízszállítás is meg legyen kezdhető. * A szüretelés határideje. A tanács ma elrendelte, hogy a szüretet a főváros I. és II. kerületében szeptember 30-án a HI-ik kerületben október 1-én kezdjék meg. * Mérsékelt bérletjegyek az omnibuszokra. A Budapesti Társaskocsi Részvénytársaság, hogy a közönség gyakran hangoztatott kívánságának megfeleljen, október 1-étől leszállított áru havi bérlet- és tanulójegyeket ad ki. A bérleti feltételek a társaság irodájában (Erzsébet tér 9. szám II. emelet.) megtudhatók és szeptember 28-ától kezdve a jegyek ugyanott meg is válthatók. * Az adóvégrehajtók mozgalma. A fővárosi adóvégrehajtók tegnap jártak küldöttségileg dr. Nagy Lajos tanácsosnál, akit arra kértek, hogy sorsuk javítása végett megkezdett mozgalmukat támogassa. Dr. Nagy Lajos tanácsos megígérte a küldöttségnek, hogy jogos és méltányos kérelmüket a leghathatósabban fogja támogatni. Egyúttal a kérvénynek gyors elintézését is kilátásba helyezte. * Pályázatok. A tanács ma három új óvónői állásra hirdetett pályázatot. Az állással 500 forint évi fizetés és 200 forint lakásbér, esetleg lakás jár.