Pesti Napló, 1895. október (46. évfolyam, 269-299. szám)

1895-10-01 / 269. szám

Budapest, kedd PESTI NAPLÓ» Jövő. október 1. ISO6. szám. 8 — A királyné útja. Erzsébet királyné ma éjjel a gyorsvonattal Welsbe érkezett és reggelig szalon­kocsijában maradt. Reggel a Lichtenegg kastélyba hajtatott, ahova Ferenc Ferdinand főherceg csalá­dostól már tegnap érkezett meg Ischlből. — Pasteur halála. Pasteur holttestének megér­­kezését, mint egy párisi táviratunk jelenti, ma este 5 órára várják. A temetés szombatra van kitűzve, de még nincs megállapítva, hogy a halottat a gyászszer­tartás után a Notre-Dame sírboltjában vagy a teme­tőben helyezik-e el. Tegnap számos részvét-távirat érkezett, köztük a dán királytól, a montenegrói fejede­lemtől, a berlini Koch-féle intézettől stb. Az utóbbi távirat így hangzik: Mélyen megindulva az általánosan érzett vesz­teségen, amelyet a Pasteur-intézet zseniális alapító­jának halála által szenvedett, a berlini fertőző­ beteg­ségek intézete az általános fájdalomban való benső részvétét fejezi ki. A velencei királyi intézet küldöttség által képvi­selteti magát a temetésen.­­ A távozó főkapitány, Dr. Sélley Sándor miniszteri tanácsos ma délelőtt búcsúzott el a főkapitányságtól. A búcsúzáson, amely a főka­pitány fogadó­­­termében történt, jelen voltak: Pekáry József főkapitányi helyettes, Farkas Lajos, báró Splényi Ödön, Ch­udy Hugó, Szlávy László, Mál­tás Hugó, Zsarnay Győző, Gyalokay Lajos rendőr­­tanácsosok, Szombatfalvy Albert detektívfelügyelő, Bornemissza Boldizsár rendőrfőparancsnok, továbbá az összes kerületi kapitányok, fogalmazók, felügyelők és tsztviselők. A tisztviselői kar nevében Pekáry József főkapitányi helyettes a következő beszéddel üdvö­zölte Sélley Sándort. Mélyen tisztelt méltóságos miniszteri tanácsos úr, szeretve tisztelt főnökünk! Három éve múlt, hogy méltóságodat szerencsém volt ezen a helyen a fő- és szokvárosi államrendőrség főkapitányává történt ki­­neveztetése alkalmából a tisztikar nevében üdvö­zölhetni. Ő császári és apostoli királyi felsége legmaga­sabb elhatározásából méltóságod a magas belügymi­nisztérium rendőri osztályához miniszteri tanácsossá kineveztetvén, ezen testülettől, amelynek eddig köz­vetetten főnöke volt, megválik. Egy odaadó, főnökét a rajongásig szerető tisz­tikar áll most méltóságod előtt, hogy kineveztetése alkalmából üdvözölje és legőszintébb szívből jövő Szerencseidvánatait kifejezze. Méltóságodra öröm­teljes nap a mai és ezen örömében mi is osztozni kívánunk. De hiába, az emberi szívnek vannak rejtett helyei és ritkán jut neki osztályrészül, hogy minden örömét a maga teljességében megoszthassa. Mi is úgy vagyunk, mél­tóságos uram. Örülünk a méltóságodat ért magas ki­tüntetésnek, üdvözöljük ez alkalomból, de van most szívünk rejtekében egy elnyomott érzés, amelyet nem hallgathatunk el. Ez egy mélyen érzett fájdalom, midőn annak valóságára ébredünk, hogy méltóságodat, mint közvet­ceő főnökünket el kell veszítenünk. Annál fájdalma­sab­b ez szívünknek, ha visszatekintünk azon három évre, amelyet méltóságod bölcs vezetése alatt szol­gálhattunk, mert nemcsak az igazságos és méltányos főnököt vesztjük el méltóságodban, hanem legjobb és legőszintébb jóakarónkat, aki minden bajunkban ta­nácsadónk és támogatónk volt. Mélyen érezzük e percben, mily veszteség egy tisztikarra, ha főnökét, akihez szeretettel, biza­lommal és a legőszintébb ragaszkodással viseltetett, távozni látja. De ezen lehangoltságunkba egy megnyugtató fénysugár nyúlik és ez az, hogy méltóságod a ma­gas kormány bölcs elhatározásából oly helyet fog jö­vőre betölteni, amely helyen a fővárosi rendőrség jövő működésének szálai méltóságod kezeiben lesz­nek összpontosítva. Ezen tudat biztosíték nekünk arra nézve, hogy a fővárosi rendőrség, melyet méltóságod eddigi ve­zetése alatt európai színvonalra emelt, méltóságod ezentúli főfelügyelő alatt nemcsak hogy jó hírnevét továbbra is föntartandja, hanem fejlődni és emel­kedni fog. Engedje meg méltóságod, hogy üdvözlő szavai­mat egy közösen érzett óhajtással fejezzen­ be. Adjon az ég méltóságodnak ezen új állásában is erőt és egészséget, hogy működését a jövőben is oly fényes sikerek koronázzák, mint az eddigit. Minket pedig tartson meg jövőben is becses emlékezetében, tartsa meg részünkre azt a becsülést és jóindulatot, melylyel eddigelé oly kitüntetően meg­tisztelni méltóztatott. Mi pedig fogadjuk, hogy ugyanazon kitartás, szorgalom és becsülettel fogunk működni, mint edd­ig­­elé, s oda törekedni, hogy méltóságod magas elisme­résére ezentúl is érdemesek legyünk. Az Isten méltóságodat valamennyiünk örömére sokáig éltesse ! Sélley Sándor főkapitány meghatott hangon vá­laszolt a beszédre s rövid bevezetés után kijelentene, hogy nem hiszi, hogy valaha hivatalfőnök nehezeb­ben vált volna meg működési terétől, mint ő. De hisz nem is a főnök búcsúja ez alárendeltjeitől, hanem a a baráté a barátoktól és a köztük eddig létezett ka­pocs szétszakítása annál fájdalmasabban esik neki, mert azt a kapcsot a közérdekben, évek során kifej­tett együttes tevékenység, az abból fakadt megbecsü­lés és kölcsönös szeretet kovácsolták. Hiszen azon tíz év alatt, amelyet részint köztük, részint előttük, de mindenkor együtt munkálkodva töl­tött, számtalan alkalmat nyújtott neki tapasztalni, hogy a tisztikar minden egyes tagja egész szellemi és fizikai erejét latba vetette a siker érdekében, köte­lességét nemes ambícióval és egész odaadással telje­sítő és a főkapitány csak az igazság érzetének enge­delmeskedik, amidőn ezen ünnepélyes pillanatban nyíltan elismeri, hogy azon sikerekért és eredmé­nyekért, amelyeket az utóbbi években ért el a rendőr­ség, az érdem a tisztikaré. És mert ez így van, amily örömmel és büszke­séggel tekint a főkapitány vissza a múltra, és oly re­ménynyel néz a rendőrség jövője elé, mert egy oly testület, amelynek tagjai nemes ambícióval azért ve­tekednek, hogy melyik tehet a közérdeknek nagyobb szolgálatot; az a testület, amely mindenkor híven kö­vette vezetőjének majd hívó, majd intő szavait; az a testület, amelynek jelszava a munka és becsület; az a testület, amelynek tagjai között voltak olyanok, akik polgártársaik életének és vagyonának meg­védéséért saját életüket áldozták föl,­­ az a testület nem sü­lyedhet, hanem csak emelkedhetik. És mert számtalan jelét adta a testület, hogy föladatának teljes tudatával bír, azon nemes célok közül, amelyeket egy jó rendőrségnek követni kell, még utoljára csak egyet köt szívükre s ez az, hogy teljes erejükből igyekezzenek továbbra is a polgár­ság tiszteletét, szeretetét s ezzel támogatását még fokozottabb mértékben megnyerni, mert ebben rejlik a rendőrség ereje és sikereinek titka, és lelkesítse a tisztikart ez iránybatti törekvésében az a magasztos hivatás, amely polgártársaik vagyonának, becsületé­nek és életének védelmében áll És majd ha az eddig követett úton haladva, eljutnak a fejlődés azon fokára, a­hová a főkapitány biztos reménye szerint nemsokára eljutnak, hogy az európai legelső rendőrségek között nyúlt helyet fog­nak elfoglalni, gondoljanak vissza arra, ki velük együtt évek hosszú során át éjjel-nappal közösen működött a testület reputációjának emelésén, aki há­lával gondol a tisztikarra azért az odaadásért, am­ely­­lyel támogatták és azon szeretőiért, amelylyel kö­rülvették és aki mindenkor büszke lesz arra, hogy­ valaha közöttük foglalt hülyét. A főkapitány szavait percekig tartó éljenzéssel fogadták a jelenvoltak s azt a szeretetet, am­elylyel a tisztviselők Sélley Sándor iránt viseltettek, megha­tóan jellemzi azt, hogy a tisztviselők közül sokan valósággal zokogtak. A főkapitány azután mindenki­vel melegen kezet szorított s ezzel elbúcsúzott tőlük, éppen a kapubejáratot hagyták szabadon. Fokozó­dott az érdeklődés, amikor nyilvánvalóvá lett, hogy benn az egyszerű, sárga házban az első polgári há­zasságot kötik meg ma délelőtt — a törvény nevében. Az anyakönyvi hivatalhoz vezető lépcső termé­szetesen szintén telve volt kiváncsiakkal. Fiatal leánykák, javakorbeli mamák és érdeklődő papák állottak sorfalat. A lépcsőházban a szőnyegeket rakták le, a terembe egyre hordták a székeket, szó­val az utolsó munkákat végezték, hogy kellő dísz­szel fogadhassák az első polgári párt. Az anyakönyvi hivatalban is nagy volt a tolon­gás. Mindenki elsőnek akarja előadni az ügyét, min­denki tanácsot kér, kérelmet ad elő, a tisztviselőnek csak éppen arra jut ideje, hogy kétségbeesetten is­mételgethesse : — De kérem, egyszerre mindnyájukkal nem végezhetek. Türelmet kérek, egy kis türelmet! ... De hiába a kérés, a zsibongás csak nem ért vé­get, a kérvényeket tovább is tömegesen tették az asztalra. A szomszéd teremben ezalatt a meghívott ven­dégek gyülekeztek. Többnyire a sajtó képviselői, né­hány országgyűlési képviselő, írók, művészek és a rokonság néhány tagja. Az első polgári pár: Az első polgári házasságkötés. — A Pesti Napló tudósítójától. — Budapest, október 1. Egyszerű hivatalos házban tették le ma a zárókövet, amely egy régi rendszert választ el a modern állami fejlődés legújabb fázisától. Ma kö­tötték meg a székes­főváros II-dik anyakönyvi kerületének anyakönyvvezetője előtt az első pol­gári házasságot. És ezentúl már mindig így lesz és úgy tetszik nekünk, mintha nem is volna már szokatlan előttünk az egész reform. Amint a be­teljesült vágynak van meg az a tulajdonsága, hogy a megszokottság érzését kelti fel bennünk, úgy az új jogi aktusoknak az a sorozata is, ame­lyet október elseje nyit meg, olyképp hat reánk, mintha a nemzeti haladás szelleme szükségképp hozta volna magával az egész új rendet. És min­den sötét klerikális jóslat dacára vígan ragyog az októberi napsugár, amikor Magyarországon a polgári tisztviselő először kötöz az állam ne­vében. Az első polgári házasságról tudósításunk a következő: A fővárosi közönség megszokhatta már, hogy ahol díszruhás rendőröket lát, ott valami különös eseménynek kell történnie. A gyár-utca teherkocsi forgalmát is díszruhás lovas- és gyalogrendőrök za­varták meg ma délelőtt, akik a 2-ik számú ház előtt csinálták a rendet nagy buzgalommal. Akik nem vet­ték észre a házon lévő táblácskát, akik nem tudták, hogy milyen érdekes esemény történik az egyszerű, sárgára meszelt, egyemeletes épületben, bizonytalanul találgatták ennek a buzgalomnak az okát. Száz meg száz más kombináció járt szájról­­szájra. Lassankint néhány száz főre menő tömeg lepte el a ház előtt való és a szomszédos gyalogutat.Csak Kriszkaber Károly Joakhim és Mezei Anna. Tanuk voltak: Décsey Zsigmond kúriai tanács­elnök és Hü­ttl Tivadar porcellángyáros. A vendégek között voltak: Hevesi Bischitz Dá­­vidné, Eötvös Károly, Gajári Ödön és Visontai Soma országgyűlési képviselők, Kiss József, Bársony István, és Lipcsey Ádám írók. A kis terem szorongásig megtelt. A násznép egyszerű öltözéke pompásan illett az egyszerű ke­retbe. A sötéttapétás teremnek díszítése a lehető leg­egyszerűbb. A középső falon a vörösbársony bal­dachin alatt a királyi pár arcképe, a padlón vastag szőnyeg, a háttérben egyszerű barna fából való író­asztal, sárgaréz tintatartóval és két gyertyatartóval. Az íróasztal előtt két karosszék a jegyespár számára. Vidám fél tizenegy óra előtt jött a menyasz­­szony és a vőlegény, az előbbi fehér selyem ruhá­ban, kezében imakönyvvel, az utóbbi frakkban, cilin­derben. Kedélyes beszélgetés közben a közönség közé vegyülnek, mígnem tompa ütéssel a kitűzött időt jelzi az óra és atillában, széles nemzetiszinű szalag­gal a mellén belép az eskető tisztviselő: Mátray Jó­zsef, anyakönyvvezető. Zúgó éljenzés fogadja, amely meg-megújul, mialatt az asztalhoz ér. — Kérem az anyakönyvet ! kezdi meg funk­cióját a tisztviselő. Az írnok azonban alighanem nagyot hall, mert kétszer is ismételni kell: — Kérem az anyakönyvet. Végre is egy újságíró átnyújtja a vaskos köte­tet és megkezdődik a hivatalos aktus. Siri csend közepette szólal meg Mátray József anyakönyvvezető: — Az első polgári pár: Kriszhaber Károly Joa­­kim izraelita vallású gyáros, lakik Hold-utca­i és Mezei Anna kisasszony, izraelita vallású, húsz éves hajadon, akiket személyesen ismerek. Tanuk: Décsey Zsigmond kúriai tanácselnök és Hüttl Tivadar gyáros. Rövid szünet után folytatta: Önök megjelentek ezen a helyen, hogy házas­ságra lépjenek. A házasság szabályosan bejelentetvén, az okmányokból és a személyesen tett nyilatkozatok­ból meggyőződvén, hogy a házasság kötése ellen semmiféle akadály fenn nem forog, és hogy szabad akaratukból lépnek erre a frigyre, a vallásuk által megkövetelt kihirdetés megtörtént, még csak az szük­séges, hogy kijelentsék itten, hogy egymással házas­ságra lépni óhajtanak. Kérdem tehát Kriszhaber Ká­roly Joakim urat, kijelenti-e, hogy házasságra óhajt lépni Mez­ey Anna kisasszonynyal. — Igen! — És kérdem Mezey Irma kisasszonyt, hogy meg akarja-e kötni ezt a frigyet. — Igen! — Én tehát önöket a törvény nevében házas­feleknek nyilvánítom. Figyelmeztetem azonban, hogy vallási kötelességüknek ezzel az aktussal eleget nem tettek. A közönség lelkes éljenzése követte ezeket az Andrássy­ ut 1. t ajánlja teljes Felszereléseit Férfira,­fiúkban és Fehérneműsekben. — Elis­mert kitűnő szabás l­egolcsóbb árak! Legolcsóbb árak!

Next