Pesti Napló, 1895. november (46. évfolyam, 300-329. szám)

1895-11-08 / 307. szám

Kínálkozás, Budapest, november 7. Az aranygyapjúval ékesített providen­­ciális államférfiú, a politika nehéz művésze­tének hírhedt mestere, — ugy­e, rögtön el­találja mindenki, hogy gróf Szapáry Gyula e nagyméltóságát értjük ? — ez a tekintélyes vezéregyénisége a magyar közéletnek ma az ország színe előtt furcsa produkciót végzett. Mint egy vén kokott, oly ravasz furfanggal csinálta meg erre az alkalomra politikai toa­lettjét. El volt tökélve rá, hogy hódítani fog minden áron. A politikai kozmetika minden titkos szerét előszedte, tulajdon bájainak cse­kély számát kölcsönvett csábokkal megsze­rezte s a kacérkodás ezer apró cselét mind kifejtette: egyszerűen ellenállhatatlan akart lenni. S aztán az ország szine előtt oda les­tett, ajkain a legszéditőbb mosolylyal, a sza­badelvű párt lugasához, lesve, vajon nem fogják-e a látásától elbűvöltek oda behívni? Azonban a szabadelvű párton valami nagy gerjedelem tünetei nem mutatkoztak. A gróf úr bájait mintha már ismerték volna, akikre velük hatni akart; sőt úgy látszik, hogy kínálkozó kacérságának fogásai nemcsak hogy nem hatottak az újság ingerével, hanem a többség soraiban helylyel-közzel még szána­lommal vegyes undort is támasztottak, amin csodálkozni sem lehet, tekintve­ azt, hogy csak az emlékezetnek kellett megszólalnia, hogy az effektus elmaradjon: az emlékezés­nek arra az időre, mikor ugyanabban a lu­gasban elég sokáig birták a gróf urat. A nagy államférfiú bejelentette, hogy fu­zionálni akar. Még pedig nem többé a nem­zet párttal, mint tavaly ilyenkor, a részben magyar tannyelvű katonai reáliskola elvi alapján. A főrendiház és képviselőház min­den retrográd érzelmű tagjával sem, mint az 1894-ik év elején, amikor a nemzeti párt, a szélsőbal és a klerikális főrendi tábor több tagjával meg akarta csinálni a nem­zeti konzervatív pártot. Nem; ezúttal a tisz­teletreméltó gróf a szabadelvű párt felé for­dult kecseivel és kegyeivel, a szabadelvű párt felé, amelyet előbb elárult s aztán megrágal­mazott, üldözött, nyíltan és titokban gyalá­­zott. Szóval, a gróf úr a liberális párttal ismét egyesülni szeretne. Ha muszáj addig várnia, hát elvár­nsz ő a választások utánig is; de kimondta őszintén, hogy ő a maga részéről a dolgot sürgősnek nézi, sőt jelezte, hogy halasztását nemcsak fölöslegesnek, ha­nem bizon­yártékonynak is tartaná. Talán azt várta gróf Szapáry, hogy az ő egyénisé­gének varázsa, az ő bájainak vonzó zománca erős vágyra fogja lobbantani a többséget. De ismételjük: akikre hatni akart, azok közöm­bösek maradtak: a szabadelvű lugasból nem jött hivó szózat, a sok parfüm, toalett-művé­szet kárba veszett. S kárba veszett a creme de lys is, amivel hódító vágyában az orcáit liliomfehérre kendőzte: nem hitt bizony az ő ártatlanságában senki sem. Szapáry kínálkozásának hatását két szó­val jellemezhetjük: kudarcot vallott. Kudarcot kellett vallania a parlamenti tisztesség, a po­litikai erkölcs és a politikai ildomosság tör­vényeinél fogva. Az érvek, amiket a fúzió mellett felho­zott, oly szánalmasan tartalmatlanok, hogy alig érdemes velük bíbelődni.. A közjogi ala­pon álló elemek tömörülését két főargumen­­tummal okolta meg: az egyik a közigazgatási reform, a másik az Ausztriával való közgaz­dasági kiegyezés. Erre a­­kettős érvre a fele­letünk ez. Hogy a közigazgatási reformot meg kell csinálni s hogy a gazdasági kiegyezést Ausztriával 1897-ig meg kell újítani, azt gróf hogy az asszonyokat és lányokat a férfitársada­lomtól egészen elkülönítsék. A nőemancipációnak csak abból kell állania, hogy az asszony eman­cipálódjék minden intellektuális teher alól. Elő­ször, mert ez nem neki való és másodszor, mert a kultúrára nézve igen hasznos, ha csak férfiak foglalkoznak vele. Sajnos, mindezeket a dolgokat előbb meg kell magyarázni a női világnak; előrelátható természetesen, hogy a nők a magyarázat logikája felől nem lesznek sohase meggyőződve, de ez nem baj. Régi igazság, hogy az a leglogikusabb, amit az asszonyok képtelenségnek tartanak. Szo­morú csak az, hogy ilyen őszinte nyilatkozatokat eddig nem igen tettünk; két ezredév óta a ke­resztény-germán udvariasság rablánca alatt nyö­günk és a szegény, jobb sorsra érdemes női nem csak szépeket hall tőlünk. Ideje már egyszer, hogy őszinték legyünk és megmondjuk a vélemé­nyünket azoknak az asszonyoknak, akik a szel­lemi munka országában egyenjogúságot követel­nek a férfiakkal. Hallatlanul elnézők voltunk eddig. Ezt pél­dával is illusztrálhatjuk. — Szeretnék anya lenni! . . , Azt a férfiút, aki ezt a programmot tűzné ki, csakhamar végképp elhelyeznék babarci Schwartzer Ottó gyógyítóintézetébe, túl a várhe­gyen, innen a sashegyen, szomorúan bólongató akácfák alá. Ellenben vidám szabadságot élvez­nek e nagyságaik, a tengerentúli és a kontinen­tális nőemancipátorok, akik kitűzték programai­nak az ő merész kívánságaikat: " — Szeretnénk férfias foglalkozást gyakorolni! Ilyen bizony a földi igazság. Szapáry úr már tavaly is tudhatta s tartozott tudni. Hát ha ezek a feladatok, amelyek nem az idén következtek be, hanem már a gróf úr kilépése idejében is léteztek, csakugyan megkövetelik a nagy és tömör többséget, hát akkor miféle frivolítás, milyen könnyelműség kellett ahhoz, hogy a ma fuzionálni kívánó gróf akkoriban a többséget elhagyja ? Az egyház­­politikai differencia ma, midőn politikailag le­hetetlen helyzetbe sodorta a gróf urat, cse­kély dolog neki, oly csekély, hogy az egyház­politikai reformtörvények végrehajtásában, mint tagja az uj többségnek s reményei sze­rint nyilván az uj kormánynak is, részt kíván venni. De ha egyházpolitikailag csakugyan csupán az volt közte és a szabadelvű párt közt a különbség, amit ő mond, tudniillik a polgári házasságkötés ilyen vagy amolyan formája, akkor mért lépett hát ki az egyház­­politika jogcímén a többség soraiból? Hiszen ha ez a különbség oly csekély, hogy tőle most beléphet, úgy ostobaság vagy perfidia volt miatta kilépni. De a gróf ur és barátai nem a polgári kötés ilyen vagy amolyan formája miatt ütöt­tek pártot a szabadelvüség ellen. Ők a libe­ralizmust akarták megbuktatni Magyarországon s ezért szövetkeztek nyíltan minden retrográd elemmel — itt benn a hazában s a hazán kívül — a liberális elvek hitvallói ellen. Ke­zet fogtak Bécscsel, Balázsfalvával és Karlócá­val. Bókoltak Kálnokynak, udvaroltak Agliarcá­­nak, főhercegi előszobákban settenkedtek, aulikus összeköttetéseiket mozgósították, inspi­ráltak s fizettek Budapesten és Bécsben újsá­gokat, s mindezt csak azért, hogy a párt, amelyet elárultak, s az ügy, amelyet az a párt képviselt, örök időkre megbukjék. A pártütés gyalázatos fiaszkót csinált. A szabadelvű párt, mihelyt ettől a salaktól meg­van a felsőbb leányiskolák növendékei közül sokan vágyódnak cselekvő és szenvedő választó­képességre, diplomára, sőt még arra is, hogy valaha a zárószámadási bizottság tagjai legyenek. Az orvosi fakultásba már be is jutottak és csak a múlt hetekben neveztek ki a hernalsi árva­lányok intézetébe egy kisasszonyt alorvosnak. — Szegény árvák! — gondolta aztán a hadügy­miniszter és kinevezett egy férfidoktort főor­vosnak. Ilyen bizony a hamisítatlan igazság. Ne áltassuk az asszonyokat, a teremtés esz­tétikai érzékének e gyönyörű tanúbizonyságait. Ne mondjuk nekik azt, hogy: — Hölgyeink, önök szellemileg is egyen­rangúak velünk ! Ne mondjuk ezt, mert az asszonyok ezt még el találják hinni, vagyis rögtön megcáfolják a mi udvarias állításunkat. Mondjuk inkább nekik, hogy az élet egy nagy biláncot állított fel és a teremtés numerusait gyülésezésekkel, az úgyneve­zett női jogokért való küzdelemmel, megzavarni nem lehet. Van harmónia a mindenségben és ez változhatatlan, bár hogy ki alkotta és milyen célból alkotta, azt nem tudom se én, se a nagy asszonyimádó, Hock János. A hernalsi főorvos és alorvos intellektuális viszonya kitűnő irányeszme az egész kérdés meg­oldásához. Értelmi vezetése e világnak nekünk jutott; ez igen súlyos feladat, mert tökéletesen mi se értünk hozzá. Mondják ugyan, hogy a női agyvelőben van a kérdés döntő pontja, mert az a bizonyos szürke állomány és egyéb anyagok több száz grammal kevésbbé vannak ezen az ér­dekes helyen jelen,­­ azonban ez tévedés. A hiba nem a szürke állományban van, hanem az egész konstrukcióban. A konstrukció pedig a mi előnyünkre szól. A szellemi foglalkozásba való alkalmatosság egyik ismertetője a női nem szellemi értékének. T­ÁRCA. Kellemetlen dolgok. — A Pesti Napló eredeti tárcája. — Irta: Papp Dániel. Az alább következő szellemes csevegésben kissé udvariatlanok leszünk. Ez nem nehéz dolog, mert mint idéa velünk születik az udvariatlanság. Sajnos, a modern nevelés eltorzítja ezt a hajlan­dóságot is, mint annyi sok más nemesebb ösztönt. Az udvariasság ugyanis csak konvencionális ha­zugság, de ezt nem szabad emlegetni, mert kü­lönben ketté hasadnak a fővárosi művelt szalonok kárpitjai. Azokban már annyit emlegették a konvencionális hazugságokat. * Doktor Walker Mary és Albert udvari taná­csos foglalkozott legutóbb a létező lehetetlenség­gel, vagyis a nőemancipációval. Az előbbi a probléma mellett tört lándzsát, és egy­ kis telepet létesített az észak-amerikai Egyesült­ Államokban. Ez a telep hasonló az Athosz-hegyének barát­­klastromaihoz, mert másnemű halandó erre a szent helyre se férkőzhetik be. Csupa csalódott asszony és lány lakik benne; a nőemancipációt tehát doktor Walker Mary az elkülönítés, illetőleg az eltávolítás fogalmával hozza kapcsolatba. Ő egy külön zárt helyre exportálja a női nemet. Albert professzor ugyanezt cselekszi, de ő­­csak az orvosi fakultásokról kívánja exportálni a női tanulókat. Kétségtelen, hogy Walker Mary, aki saját nemé­nek alaposabb ismerője, a problémát is alaposab­ban oldja meg. Ő is exportál, de ezt istenigazá­ban teszi. Sokan vannak talán, akiknek tetszik ez az eszme, mi ellenben nem megyünk annyira. A nők emancipációja alatt nem szabad azt érteni, a Férfi nincs, aki anyává kívánna lenni és a zsengekorú gimnazista klasszikus olvasmányai közepette sohase jut arra a gondolatra, hogy ő valaha a Gracchusok mamája legyen. Már azon- Negyvenhatodik évfolyam. A reggeli és esti kiadás külön- külön h­ázhoz vagy postán küldve Budapesten és a vidéken: Egész évre ... ... 18 frt — kr. Félévre... .............. 9 „ — „ Negyedévre .......... 4 „ 50 „ Egy hónapra.......... 1 ,, 30 ,, Egy szám ára a vidéken: Reggeli kiadás ................· kr. Esti kiadás..................... ... 4 „ JL reggeli és esti kiadás együtt, egyszere ki­DDe Budapesten és a vidéken: Egész évre .......... 14 írt — kr. Félévre..._______ 7 ,, — „ Negyedévre .......... 3 ,, 60 Egy hónapra.......... 1 ,, 20 „ Egy szám ára Budapesten: Reggeli kiadás ... ... ... 4 kr. Esti kiadás.............................3 „ Szerkesztőség: VL, Teréz-körut 21. sz. Kiadóhivatal: VI.* Teréz-körut 23. sz. 307. sz. Budapest, péntek, november 8. 1895. Mai számunk tizenhat oldal.

Next