Pesti Napló, 1895. november (46. évfolyam, 300-329. szám)
1895-11-08 / 307. szám
Kínálkozás, Budapest, november 7. Az aranygyapjúval ékesített providenciális államférfiú, a politika nehéz művészetének hírhedt mestere, — ugye, rögtön eltalálja mindenki, hogy gróf Szapáry Gyula e nagyméltóságát értjük ? — ez a tekintélyes vezéregyénisége a magyar közéletnek ma az ország színe előtt furcsa produkciót végzett. Mint egy vén kokott, oly ravasz furfanggal csinálta meg erre az alkalomra politikai toalettjét. El volt tökélve rá, hogy hódítani fog minden áron. A politikai kozmetika minden titkos szerét előszedte, tulajdon bájainak csekély számát kölcsönvett csábokkal megszerezte s a kacérkodás ezer apró cselét mind kifejtette: egyszerűen ellenállhatatlan akart lenni. S aztán az ország szine előtt oda lestett, ajkain a legszéditőbb mosolylyal, a szabadelvű párt lugasához, lesve, vajon nem fogják-e a látásától elbűvöltek oda behívni? Azonban a szabadelvű párton valami nagy gerjedelem tünetei nem mutatkoztak. A gróf úr bájait mintha már ismerték volna, akikre velük hatni akart; sőt úgy látszik, hogy kínálkozó kacérságának fogásai nemcsak hogy nem hatottak az újság ingerével, hanem a többség soraiban helylyel-közzel még szánalommal vegyes undort is támasztottak, amin csodálkozni sem lehet, tekintve azt, hogy csak az emlékezetnek kellett megszólalnia, hogy az effektus elmaradjon: az emlékezésnek arra az időre, mikor ugyanabban a lugasban elég sokáig birták a gróf urat. A nagy államférfiú bejelentette, hogy fuzionálni akar. Még pedig nem többé a nemzet párttal, mint tavaly ilyenkor, a részben magyar tannyelvű katonai reáliskola elvi alapján. A főrendiház és képviselőház minden retrográd érzelmű tagjával sem, mint az 1894-ik év elején, amikor a nemzeti párt, a szélsőbal és a klerikális főrendi tábor több tagjával meg akarta csinálni a nemzeti konzervatív pártot. Nem; ezúttal a tiszteletreméltó gróf a szabadelvű párt felé fordult kecseivel és kegyeivel, a szabadelvű párt felé, amelyet előbb elárult s aztán megrágalmazott, üldözött, nyíltan és titokban gyalázott. Szóval, a gróf úr a liberális párttal ismét egyesülni szeretne. Ha muszáj addig várnia, hát elvárnsz ő a választások utánig is; de kimondta őszintén, hogy ő a maga részéről a dolgot sürgősnek nézi, sőt jelezte, hogy halasztását nemcsak fölöslegesnek, hanem bizonyártékonynak is tartaná. Talán azt várta gróf Szapáry, hogy az ő egyéniségének varázsa, az ő bájainak vonzó zománca erős vágyra fogja lobbantani a többséget. De ismételjük: akikre hatni akart, azok közömbösek maradtak: a szabadelvű lugasból nem jött hivó szózat, a sok parfüm, toalett-művészet kárba veszett. S kárba veszett a creme de lys is, amivel hódító vágyában az orcáit liliomfehérre kendőzte: nem hitt bizony az ő ártatlanságában senki sem. Szapáry kínálkozásának hatását két szóval jellemezhetjük: kudarcot vallott. Kudarcot kellett vallania a parlamenti tisztesség, a politikai erkölcs és a politikai ildomosság törvényeinél fogva. Az érvek, amiket a fúzió mellett felhozott, oly szánalmasan tartalmatlanok, hogy alig érdemes velük bíbelődni.. A közjogi alapon álló elemek tömörülését két főargumentummal okolta meg: az egyik a közigazgatási reform, a másik az Ausztriával való közgazdasági kiegyezés. Erre akettős érvre a feleletünk ez. Hogy a közigazgatási reformot meg kell csinálni s hogy a gazdasági kiegyezést Ausztriával 1897-ig meg kell újítani, azt gróf hogy az asszonyokat és lányokat a férfitársadalomtól egészen elkülönítsék. A nőemancipációnak csak abból kell állania, hogy az asszony emancipálódjék minden intellektuális teher alól. Először, mert ez nem neki való és másodszor, mert a kultúrára nézve igen hasznos, ha csak férfiak foglalkoznak vele. Sajnos, mindezeket a dolgokat előbb meg kell magyarázni a női világnak; előrelátható természetesen, hogy a nők a magyarázat logikája felől nem lesznek sohase meggyőződve, de ez nem baj. Régi igazság, hogy az a leglogikusabb, amit az asszonyok képtelenségnek tartanak. Szomorú csak az, hogy ilyen őszinte nyilatkozatokat eddig nem igen tettünk; két ezredév óta a keresztény-germán udvariasság rablánca alatt nyögünk és a szegény, jobb sorsra érdemes női nem csak szépeket hall tőlünk. Ideje már egyszer, hogy őszinték legyünk és megmondjuk a véleményünket azoknak az asszonyoknak, akik a szellemi munka országában egyenjogúságot követelnek a férfiakkal. Hallatlanul elnézők voltunk eddig. Ezt példával is illusztrálhatjuk. — Szeretnék anya lenni! . . , Azt a férfiút, aki ezt a programmot tűzné ki, csakhamar végképp elhelyeznék babarci Schwartzer Ottó gyógyítóintézetébe, túl a várhegyen, innen a sashegyen, szomorúan bólongató akácfák alá. Ellenben vidám szabadságot élveznek e nagyságaik, a tengerentúli és a kontinentális nőemancipátorok, akik kitűzték programainak az ő merész kívánságaikat: " — Szeretnénk férfias foglalkozást gyakorolni! Ilyen bizony a földi igazság. Szapáry úr már tavaly is tudhatta s tartozott tudni. Hát ha ezek a feladatok, amelyek nem az idén következtek be, hanem már a gróf úr kilépése idejében is léteztek, csakugyan megkövetelik a nagy és tömör többséget, hát akkor miféle frivolítás, milyen könnyelműség kellett ahhoz, hogy a ma fuzionálni kívánó gróf akkoriban a többséget elhagyja ? Az egyházpolitikai differencia ma, midőn politikailag lehetetlen helyzetbe sodorta a gróf urat, csekély dolog neki, oly csekély, hogy az egyházpolitikai reformtörvények végrehajtásában, mint tagja az uj többségnek s reményei szerint nyilván az uj kormánynak is, részt kíván venni. De ha egyházpolitikailag csakugyan csupán az volt közte és a szabadelvű párt közt a különbség, amit ő mond, tudniillik a polgári házasságkötés ilyen vagy amolyan formája, akkor mért lépett hát ki az egyházpolitika jogcímén a többség soraiból? Hiszen ha ez a különbség oly csekély, hogy tőle most beléphet, úgy ostobaság vagy perfidia volt miatta kilépni. De a gróf ur és barátai nem a polgári kötés ilyen vagy amolyan formája miatt ütöttek pártot a szabadelvüség ellen. Ők a liberalizmust akarták megbuktatni Magyarországon s ezért szövetkeztek nyíltan minden retrográd elemmel — itt benn a hazában s a hazán kívül — a liberális elvek hitvallói ellen. Kezet fogtak Bécscsel, Balázsfalvával és Karlócával. Bókoltak Kálnokynak, udvaroltak Agliarcának, főhercegi előszobákban settenkedtek, aulikus összeköttetéseiket mozgósították, inspiráltak s fizettek Budapesten és Bécsben újságokat, s mindezt csak azért, hogy a párt, amelyet elárultak, s az ügy, amelyet az a párt képviselt, örök időkre megbukjék. A pártütés gyalázatos fiaszkót csinált. A szabadelvű párt, mihelyt ettől a salaktól megvan a felsőbb leányiskolák növendékei közül sokan vágyódnak cselekvő és szenvedő választóképességre, diplomára, sőt még arra is, hogy valaha a zárószámadási bizottság tagjai legyenek. Az orvosi fakultásba már be is jutottak és csak a múlt hetekben neveztek ki a hernalsi árvalányok intézetébe egy kisasszonyt alorvosnak. — Szegény árvák! — gondolta aztán a hadügyminiszter és kinevezett egy férfidoktort főorvosnak. Ilyen bizony a hamisítatlan igazság. Ne áltassuk az asszonyokat, a teremtés esztétikai érzékének e gyönyörű tanúbizonyságait. Ne mondjuk nekik azt, hogy: — Hölgyeink, önök szellemileg is egyenrangúak velünk ! Ne mondjuk ezt, mert az asszonyok ezt még el találják hinni, vagyis rögtön megcáfolják a mi udvarias állításunkat. Mondjuk inkább nekik, hogy az élet egy nagy biláncot állított fel és a teremtés numerusait gyülésezésekkel, az úgynevezett női jogokért való küzdelemmel, megzavarni nem lehet. Van harmónia a mindenségben és ez változhatatlan, bár hogy ki alkotta és milyen célból alkotta, azt nem tudom se én, se a nagy asszonyimádó, Hock János. A hernalsi főorvos és alorvos intellektuális viszonya kitűnő irányeszme az egész kérdés megoldásához. Értelmi vezetése e világnak nekünk jutott; ez igen súlyos feladat, mert tökéletesen mi se értünk hozzá. Mondják ugyan, hogy a női agyvelőben van a kérdés döntő pontja, mert az a bizonyos szürke állomány és egyéb anyagok több száz grammal kevésbbé vannak ezen az érdekes helyen jelen, azonban ez tévedés. A hiba nem a szürke állományban van, hanem az egész konstrukcióban. A konstrukció pedig a mi előnyünkre szól. A szellemi foglalkozásba való alkalmatosság egyik ismertetője a női nem szellemi értékének. TÁRCA. Kellemetlen dolgok. — A Pesti Napló eredeti tárcája. — Irta: Papp Dániel. Az alább következő szellemes csevegésben kissé udvariatlanok leszünk. Ez nem nehéz dolog, mert mint idéa velünk születik az udvariatlanság. Sajnos, a modern nevelés eltorzítja ezt a hajlandóságot is, mint annyi sok más nemesebb ösztönt. Az udvariasság ugyanis csak konvencionális hazugság, de ezt nem szabad emlegetni, mert különben ketté hasadnak a fővárosi művelt szalonok kárpitjai. Azokban már annyit emlegették a konvencionális hazugságokat. * Doktor Walker Mary és Albert udvari tanácsos foglalkozott legutóbb a létező lehetetlenséggel, vagyis a nőemancipációval. Az előbbi a probléma mellett tört lándzsát, és egy kis telepet létesített az észak-amerikai Egyesült Államokban. Ez a telep hasonló az Athosz-hegyének barátklastromaihoz, mert másnemű halandó erre a szent helyre se férkőzhetik be. Csupa csalódott asszony és lány lakik benne; a nőemancipációt tehát doktor Walker Mary az elkülönítés, illetőleg az eltávolítás fogalmával hozza kapcsolatba. Ő egy külön zárt helyre exportálja a női nemet. Albert professzor ugyanezt cselekszi, de őcsak az orvosi fakultásokról kívánja exportálni a női tanulókat. Kétségtelen, hogy Walker Mary, aki saját nemének alaposabb ismerője, a problémát is alaposabban oldja meg. Ő is exportál, de ezt istenigazában teszi. Sokan vannak talán, akiknek tetszik ez az eszme, mi ellenben nem megyünk annyira. A nők emancipációja alatt nem szabad azt érteni, a Férfi nincs, aki anyává kívánna lenni és a zsengekorú gimnazista klasszikus olvasmányai közepette sohase jut arra a gondolatra, hogy ő valaha a Gracchusok mamája legyen. Már azon- Negyvenhatodik évfolyam. A reggeli és esti kiadás külön- külön házhoz vagy postán küldve Budapesten és a vidéken: Egész évre ... ... 18 frt — kr. Félévre... .............. 9 „ — „ Negyedévre .......... 4 „ 50 „ Egy hónapra.......... 1 ,, 30 ,, Egy szám ára a vidéken: Reggeli kiadás ................· kr. Esti kiadás..................... ... 4 „ JL reggeli és esti kiadás együtt, egyszere kiDDe Budapesten és a vidéken: Egész évre .......... 14 írt — kr. Félévre..._______ 7 ,, — „ Negyedévre .......... 3 ,, 60 Egy hónapra.......... 1 ,, 20 „ Egy szám ára Budapesten: Reggeli kiadás ... ... ... 4 kr. Esti kiadás.............................3 „ Szerkesztőség: VL, Teréz-körut 21. sz. Kiadóhivatal: VI.* Teréz-körut 23. sz. 307. sz. Budapest, péntek, november 8. 1895. Mai számunk tizenhat oldal.