Pesti Napló, 1895. november (46. évfolyam, 300-329. szám)

1895-11-01 / 300. szám

300. szám. Budapest, péntek PESTI NAPLÓ 1895. november 1. 3 A hadtest-iskolák. Budapest, október 31. (C.) Minthogy a fiatal katonatisztnek hadap­ród korában történt szolgálatba lépésétől szá­mítva körülbelül 15 esztendejébe telik, amíg a századosi rangfokozatot eléri és azután megint 7—8 esztendő telik el, míg újra a törzstiszti tan­folyam iskolapadjára ül, s világos, hogy a csa­pat­tisztnek igazán van alkalma arra, hogy tudo­mányos tekintetben sokat veszítsen. Az akadé­miában vagy a hadapród-iskolában szerzett isme­retek lassan, de biztosan elpárolognak és a gya­korlótér, meg a legénységi iskola lélekölő mono­­tonsága nehéz súly gyanánt nyomja az egykor oly tanulékony és tanulni is szerető agyvelőt. Idővel aztán, mint mondani szokás, jó csapattiszt lesz az emberből: derék rekruta-tanító, ügyes raj­vezető, jó raktárkezelő. Megtanulja az ember azt, hogy a csapat­­­szolgálat körforgó ma­sinájában mint kell magát feltalálnia és hogy mint kell üres idejét a kávéházban verni agyon. Végül pedig, ámbár lassú tempóban, de mégis csak elérjük a törzstiszti rangfo­kozatot, azaz persze csak akkor, ha a vizsgálat és kipróbáltatás nehéz karrierjét ebben a korban még át tudjuk ugrani. De aztán milyen fáradsá­gába kerül is ez a dolog a tanulástól elszokott­­nak! Eléggé csodálatos, hogy sokaknak mégis sikerül ez a vizsgálat. A nagy többség természe­tesen nem nyeri el a kvalifikációt és a büszke reménységgel megkezdett pályafutás aztán kapi­tányságon végződik. Ilyenforma megfigyelések indíthatták a had­sereg vezetőit arra, hogy tavaly megalapítsák az úgynevezett főhadnagyi kurzusokat, amelyeknek első ciklusát ez idén tavaszszal fejezték be. Min­denesetre az volt a cél, hogy az iskolavégzés és a törzstiszti iskola közé eső hosszú időt egy köz­beeső kurzustagozat segítségével megszakítsák, egy olyan tanfolyam segítségével, amely az elhalványo­dott iskolai tudást újra megszínezi és előkészít a törzstiszti tanfolyamra. Nagy várakozással nézett a hadügyminiszter ezeknek a főhadnagyi iskolák­nak első szemesztere elé. Mert a tanfolyamok életbeléptetése alkalmával jó szándék vezette ugyan a szervezőket, de mégsem voltak egészen tisztá­ban az utakkal és módokkal, amelyek a szándék megvalósítására vezethetnének, így minden had­test területén felállítottak a rangidősebb főhadna­gyok részére egy ilyen iskolát és az oktatók meg­választását a hadtestparancsnokra bízták. Várták ezután az oktatás, eredményét, várták az alkimista kíváncsiságával. És ime az idei hadtest-iskolák eredménye az volt, aminek lennie kellett: jó ott, ahol tökéletes belátás és kedvező mellékkörülmé­nyek támogatták a kísérletezést, kevésbbé jó ott, ahol kevésbbé szerencsés viszonyok döntöttek. Egészben véve a véletlentől függő eredményeket láttunk, amelyekből az új intézmény hasznavehe­­tőségét határozottan nem ítélhetjük meg. Úgy áll a dolog, hogy éppen az iskolák felállí­tásánál kell egységes programmra és alkal­mas tanerőkre ügyelnünk. Inkább iskola se le­gyen, semhogy olyan, amelynek sikerét programm és alkalmas oktatók nem biztosítják. Nagyobb óvatosságra mutatott volna hát az, ha a hadtest­iskolákkal még vártunk volna addig, amíg a cél­szerű szervezés kérdésével véglegesen tisztában lettünk volna; ezt a mulasztást kétségkívül helyre fogják pótolni még a második kurzus kezdete előtt, ha csak az egész intézményt hiábavalóvá tenni nem akarjuk. Az egységes tanterv összeállí­tása nagyobb nehézségekkel nem találkozhatik, hiszen a hadügyminisztérium tudja, hogy mit akar elérni, és így csak részletesen közölnie kell szándékát a hadtestparancsnokokkal. A programm önként folyik a hadtest-iskolák céljából. A rangidős­ főhadnagynak, aki közel van a századossá való előléptetéshez, azt kell megtanulnia, hogy az ellenség előtt, változó kö­rülmények közt, helyes parancsot helyes formá­ban tudjon kiadni; ez amilyen egyszerűnek és könnyűnek látszik, a valóságban éppen olyan nehéz tudomány. A különböző fegyver­nemek szabályzatainak és a tábori szolgálat­nak teljes ismerete szükséges hozzá; kell to­vábbá, hogy a katonatiszt gyorsan tudja magát tájékozni idegen terepen, és kell, hogy emléke­zetében a harcoló csapatok és előcsapatok állását és mozdulatait állandóan meg tudja tartani; végül ítélőtehetség is szükséges ahhoz, hogy a beérke­zett jelentésekből a lényegeset és a valószínűt ki tudja választani és hogy a látottak, hallottak és elgondoltak alapján gyorsan határozhasson. A különböző fegyvernemek szolgálati sza­bályzatát és a tábori szolgálatot annak idején megtanulta a katonatiszt az iskolában. De évek múltak el azóta és volt neki ideje bőven arra, hogy csak a saját fegyverneme szabályzatával foglalkozzék, még pedig csak a maga szerény csapattiszti hatáskörében. Mert az alantas tiszt­nek bizony még a nagy manőverek is csak nagyobb menetelést jelentenek, amelynek ideje alatt annyi dolga van a saját szakaszával, hogy az egész nagy gyakorlat szuppozíciójával és exekuciójával nem igen törődhetik. Látnivaló tehát, hogy mit kell előadni a hadtest-iskolák­ban s igy a tulajdonképpen való programm összeszerkesztése se valami nagyon nehéz. A programm megkészítésénél azonban sok­kal nehezebb dolog az oktatók megválasztása. Az idei hadtest-iskolákban az illető had­testparancsnok belátása szerint a csapatbeli törzs­tisztek és a hadtesthez beosztott vezérkari tisz­tek közül kerültek ki a tanítók. Mindenekelőtt tehát kizárólag csak vezérkari tiszteket vagy a vezérkarból kikerült törzstiszteket kérünk tanítókul. Megpróbálták ugyan a sajtó útján is han­goztatni azt a nézetet, hogy éppen csak a csapat­beli törzstiszt alkalmas erre a tanítóságra, nem pedig a vezérkari tiszt; vita közben a vezérkar állítólag csak elképzelt min­den tudóságát és csal­­hatatlanságát pikáns megjegyzésekkel is aposz­trofálták, de mindez igazságtalanul történt. A mi vezérkarunknak magas színvonalú katonai és tudományos kiképeztetést adnak és ennek a testületnek úgyszólván mindegyik tagja fárad­hatatlanul képzi magát tovább és mivel arra az alkalom nem hiányzik, ennélfogva éppen a had­test-iskolák főtantárgya, a parancsadás tec­nikája az, amit az osztrák-magyar vezérkari testületben legjobban kultiválnak. Természetesen ez a vezér­kar sincsen csupa zseniből összeállítva, de jól parancsolni bizonyosan tud minden vezérkari tiszt és azért ő a legalkalmasabb arra, hogy a parancsolás tanítója legyen. A csapatbeli törzstiszt, eltekintve egyes kivételektől, a törzstiszt, aki érettebb korában egy pár héten át tanulta csak azt a művészetet, amelyet a ve­zérkari tiszt éveken át hivatásszerűen és majd­nem mindennap gyakorol, bizonyosan megelég­szik azzal, ha maga ért ehhez a mesterséghez, de mint tanítója e szakmának semmi esetre se versenyezhet a vezérkari tiszttel. A tanításhoz persze elméleti ismereteken kívül bizonyos egyéni alkalmasság is szükséges és elképzelhetünk olyan, máskülönben kitűnő vezérkari tisztet is, aki ta­nítani nem tud ; de éppen ezért volna célszerű az, hogy a hadtest-iskolák tanítóit ne a hadtestparancs­nok válaszsza ki, mert ő kötve van a hadtest vezér­kari tisztjeinek csekély számú csoportjához , hanem hogy ezeket a tanítókat a központban, a vezérkar főnöke jelölje ki. A tananyagnak helyes megszorítása útján aztán elérhető volna az is, hogy minden hadtest­iskolában csak egyetlenegy fezérkari tiszt tanítson, úgy persze, hogy ez a tanító minden más szol­gálattól fel legyen mentve. A hadtest­iskolák nagy jelentősége bőven megokolná azt, hogy 14 vezérkari tisztet kizáró­lagosan ennek a foglalkozásnak szánjunk. Ha ezt a néhány tisztet jól választják meg és ha egy magasabb rangú vezérkari tiszt által felada­taikról kellően meg is instruáltatják őket, akkor meglenne a hadtest-iskolák egységes programmjá­­nak kellő biztosítéka, míg ellenben, ha a máso­dik évi folyam is az elsőhöz hasonló körülmé­nyek közt fejeződnék be, akkor ismét csak az új intézmény követelte időről és fáradságról pa­naszkodhatnánk. ______ Megyék és városok. — (Egyházkerületi gyűlés.) A tiszántúli refor­mátus egyházkerület mai gyűléséről nagyváradi levele­zőnk a következőket táviratozza: A gyűlés istentisz­telettel kezdődött az újvárosi templomban, amely ebből az alkalomból zsúfolásig megtelt. Ott voltak : a nagyváradi egyház presbitériuma teljes számmal, az összes esperesek Kiss Áron püspök vezetése alatt, továbbá Ritoók Zsigmond táblai elnök, Simonffy Imre debreceni polgármester, számos táblabíró, György Endre, Kiss Albert országgyűlési képviselő, azonkí­vül nagy hölgyközönség. A Jövei Szentlélek megható éneke után Szabó János esperes egyházi beszédet mondott, amelyben a hithűséget és hazafias munkál­kodást kötötte a hallgatóság lelkére. A templomból Bihar vármegye székházába vonult a közönség, ahol dél­előtt 11 órakor nyitotta meg Lukács Ödön elnök a gyűlést. Megnyitójában ismertette az utolsó közgyűlés óta föl­merült nevezetesebb mozzanatokat és megemlékezett az egyház elhunytjairól, akiknek emlékét aztán jegy­­zőkönyvileg megör­ökítették. Utána Csiky Lajos deb­receni jogakadémiai tanár tette meg javaslatait az egyház belső missziójáról, amelyeket egyhangúlag elfogadtak. Ferenczy Gyula brassói lelkész az egyházi alapról indítványozta, hogy a belső hivatalnokok anyagi ügyei rendeztessék, adjanak nekik méltányos fizetést, létesítsenek egységes adózási rendszert, te­remtsenek föntartási alapokat és kérjék föl a zsinat utján a kormányt az 1848: XX. törvénycikk végre­hajtására. Többek hozzászólása után az indítványt egész terjedelmében elfogadták. A tanácskozás erre abbamaradt és délután öt órakor folytatták. Garzó Gyula értekezett igen érdekesen a lelkészképzésről, hangsúlyozva az e téren szem előtt tartandó elveket. Az általa megpendített eszmék megbeszélésére az ér­tekezlet hattagú bizottságot küldött ki. Ez volt a gyűlés utolsó tárgya s azután az elnök megköszönte Nagyvárad város és Bihar vármegye vendégszerete­tét és az értekezletet berekesztette. Délután két óra­kor banker volt, amelyben vagy kétszázötvenen vet­tek részt. A királyt Kiss Áron püspök köszöntötte föl, akire még Szabó Károly mondott hatásos pohár­köszöntőt. Lelkesedéssel fogadták Ritoók Zsigmond toasztját is, aki a református papokat éltette.­­ (Renitens község.) A bujtogató káplá­nok munkájának a szabolcsmegyei Napkorban is van eredménye, mert a kis község népe nem akar megbarátkozni az új renddel. Képviselőtestületük az utolsó ülésén Kovács Mátyás római katolikus plébános indítványára azt határozta el, hogy nem veszi tudomásul Simák István jegyzőnek anya­könyvvezetővé történt kinevezését, sőt eltiltja az anyakönyvek vezetésétől és a dologi kiadások fedezéséről nem gondoskodik. Mint nyíregyházi levelezőnk táviratozza, ez a határozat ma érkezett a megyéhez, mire Mikecz János alispán rögtön intézkedett a törvénybe ütköző határozat meg­torlása végett.­­ (Kossuth-vita Orosházán.) Orosháza kép­viselőtestületének Veres József orosházai képviselő, mint levelezőnk írja, azt indítványozta, hogy a no­vember 10-én a községbe érkező Kossuth Ferencet ünneplésen fogadják. Ez az indítvány a képviselő­­testület mai ülésén nagy vitát provokált. Veres hang­súlyozta, hogy Orosházára nem a politikus Kossuth jön, hanem a hálás fiú, aki meg akarja köszönni azt a részvétet, amelyet Orosháza Kossuth Lajos halála alkalmával tanúsított. Ha a főszolgabíró annak idején Jókai Mór ünnepies fogadására kényszer­ítette a köz­séget, most a szeretet kötelezi ugyanilyen ünnepélyre a lakosságot. Békás István és Horváth Károly azzal érveltek, hogy ha Kossuth csak köszönetet akar mondani, akkor ezt előbb is megtehette volna, amikor még politikával nem foglalkozott. A főszolga­bírónak különben sincs joga valakit más iránt való hódolatra kötelezni s ha azt mégis megteszi, senki sem köteles neki engedelmeskedni. Végül is Veres visszavonta az indítványát, így csak a függetlenségi párt fogadja majd Kossuth Ferencet.­­ (Küldöttség a kultuszminiszternél.) Dr. Wlassics Gyula kultuszminiszter tegnap fogadta Bé­kés megye küldöttségét, amelyet Veres József ország­gyűlési képviselő vezetett. A küldöttség azt kérte, hogy az állam vegye kezelése alá az összes békés­megyei községi iskolákat, mert a községek nagyon szegények. KÜLFÖLD. Orosz támadás Anglia ellen. Mindenütt, ahol Európa politikáját igazgatják, nagy feltűnést keltett az a pétervári távirat, amely az orosz hi­vatalos lapnak Anglia ellen intézett támadását ismertette tegnap a világgal. Egy politikai szem­léről van szó, amely a pétervári hivatalos lap nem­hivatalos részében jelent meg. Ez a szemle azoknak a külföldi lapoknak a fel­fogását mondja helyesnek, amelyek azt hiszik, hogy az örmény kérdés megoldását Európa tulajdonképpen nem Angliának, hanem Oroszország, Franciaország és Anglia együttműködésének köszönheti. Francia- és Orosz­országra nézve a kérdés súlypontja az volt, hogy a szultán keresztény alattvalóinak jogai és érdekei biz­tosíttassanak, szemben a porta ama törekvéseivel, hogy a berlini szerződés által reája rótt kötelességek alól rendszeresen kibújjék. A három hatalom meg­egyezéséből hiányzott ezúttal az angol intervenció őszinteségében való bizalom, mert a politikai körök vé­leménye szerint a Keleten érdekelt hatalmakat bizo­nyára kellemetlenül érintette az a modor és kétértelmű politika, amelyet az angol diplomácia e kérdésben köve­tett s amely majdnem Törökország fölosztásáig elnent. Európa bizalmatlansága sohasem nyilvánult oly nagy mértékben az angol politika irányával szemben, mint most. Az orosz hivatalos lap e kirohanását termé­szetesen élénken kommentálják a lapok és arra a következtetésre jutnak, hogy Anglia és Orosz­ország közt rosszabbodtak a viszonyok. A Berliner Tageblatt a pétervári távirat kapcsán a következő­ket jelenti Pétervárról: Oroszország viszonya Japán­hoz tetemesen kiélesedett, úgy hogy a hadüzenet sincs kizárva Japán részéről. Az utóbbi napokban Va­­novszkij hadügyminiszter, Lobanov külügyminiszter és Witte pénzügyminiszter közt értekezlet volt, amelyben Jakub­k kormányzója, akire a szibériai mozgósítás vezetése volt bízva, szintén részt vett. Közvetetlenül az értekezlet után Vanovszkij a cárhoz ment kihallgatásra.­­ A Berliner Tage­blatt szerint pétervári tengerészeti körökben azt beszélik, hogy a középtengeri orosz flotta uta­sítást kapott, hogy haladéktalanul induljon Kelet- Ázsiába. Londonba még eddig nem érkezett meg az orosz támadás híre s ezért nincs visszhangja Salisbury wattfordi beszédében, amelyben egy kiváló államférfiu nyilatkozatai felett sajnálkozik. A kiváló államférfiu alatt a miniszterelnök Glad­­stonet érti, aki a napokban egy Madame Novikov­­hoz írt levélben megint az örmény kérdésről mondta

Next