Pesti Napló, 1895. november (46. évfolyam, 300-329. szám)
1895-11-01 / 300. szám
300. szám. Budapest, péntek PESTI NAPLÓ 1895. november 1. 3 A hadtest-iskolák. Budapest, október 31. (C.) Minthogy a fiatal katonatisztnek hadapród korában történt szolgálatba lépésétől számítva körülbelül 15 esztendejébe telik, amíg a századosi rangfokozatot eléri és azután megint 7—8 esztendő telik el, míg újra a törzstiszti tanfolyam iskolapadjára ül, s világos, hogy a csapattisztnek igazán van alkalma arra, hogy tudományos tekintetben sokat veszítsen. Az akadémiában vagy a hadapród-iskolában szerzett ismeretek lassan, de biztosan elpárolognak és a gyakorlótér, meg a legénységi iskola lélekölő monotonsága nehéz súly gyanánt nyomja az egykor oly tanulékony és tanulni is szerető agyvelőt. Idővel aztán, mint mondani szokás, jó csapattiszt lesz az emberből: derék rekruta-tanító, ügyes rajvezető, jó raktárkezelő. Megtanulja az ember azt, hogy a csapatszolgálat körforgó masinájában mint kell magát feltalálnia és hogy mint kell üres idejét a kávéházban verni agyon. Végül pedig, ámbár lassú tempóban, de mégis csak elérjük a törzstiszti rangfokozatot, azaz persze csak akkor, ha a vizsgálat és kipróbáltatás nehéz karrierjét ebben a korban még át tudjuk ugrani. De aztán milyen fáradságába kerül is ez a dolog a tanulástól elszokottnak! Eléggé csodálatos, hogy sokaknak mégis sikerül ez a vizsgálat. A nagy többség természetesen nem nyeri el a kvalifikációt és a büszke reménységgel megkezdett pályafutás aztán kapitányságon végződik. Ilyenforma megfigyelések indíthatták a hadsereg vezetőit arra, hogy tavaly megalapítsák az úgynevezett főhadnagyi kurzusokat, amelyeknek első ciklusát ez idén tavaszszal fejezték be. Mindenesetre az volt a cél, hogy az iskolavégzés és a törzstiszti iskola közé eső hosszú időt egy közbeeső kurzustagozat segítségével megszakítsák, egy olyan tanfolyam segítségével, amely az elhalványodott iskolai tudást újra megszínezi és előkészít a törzstiszti tanfolyamra. Nagy várakozással nézett a hadügyminiszter ezeknek a főhadnagyi iskoláknak első szemesztere elé. Mert a tanfolyamok életbeléptetése alkalmával jó szándék vezette ugyan a szervezőket, de mégsem voltak egészen tisztában az utakkal és módokkal, amelyek a szándék megvalósítására vezethetnének, így minden hadtest területén felállítottak a rangidősebb főhadnagyok részére egy ilyen iskolát és az oktatók megválasztását a hadtestparancsnokra bízták. Várták ezután az oktatás, eredményét, várták az alkimista kíváncsiságával. És ime az idei hadtest-iskolák eredménye az volt, aminek lennie kellett: jó ott, ahol tökéletes belátás és kedvező mellékkörülmények támogatták a kísérletezést, kevésbbé jó ott, ahol kevésbbé szerencsés viszonyok döntöttek. Egészben véve a véletlentől függő eredményeket láttunk, amelyekből az új intézmény hasznavehetőségét határozottan nem ítélhetjük meg. Úgy áll a dolog, hogy éppen az iskolák felállításánál kell egységes programmra és alkalmas tanerőkre ügyelnünk. Inkább iskola se legyen, semhogy olyan, amelynek sikerét programm és alkalmas oktatók nem biztosítják. Nagyobb óvatosságra mutatott volna hát az, ha a hadtestiskolákkal még vártunk volna addig, amíg a célszerű szervezés kérdésével véglegesen tisztában lettünk volna; ezt a mulasztást kétségkívül helyre fogják pótolni még a második kurzus kezdete előtt, ha csak az egész intézményt hiábavalóvá tenni nem akarjuk. Az egységes tanterv összeállítása nagyobb nehézségekkel nem találkozhatik, hiszen a hadügyminisztérium tudja, hogy mit akar elérni, és így csak részletesen közölnie kell szándékát a hadtestparancsnokokkal. A programm önként folyik a hadtest-iskolák céljából. A rangidős főhadnagynak, aki közel van a századossá való előléptetéshez, azt kell megtanulnia, hogy az ellenség előtt, változó körülmények közt, helyes parancsot helyes formában tudjon kiadni; ez amilyen egyszerűnek és könnyűnek látszik, a valóságban éppen olyan nehéz tudomány. A különböző fegyvernemek szabályzatainak és a tábori szolgálatnak teljes ismerete szükséges hozzá; kell továbbá, hogy a katonatiszt gyorsan tudja magát tájékozni idegen terepen, és kell, hogy emlékezetében a harcoló csapatok és előcsapatok állását és mozdulatait állandóan meg tudja tartani; végül ítélőtehetség is szükséges ahhoz, hogy a beérkezett jelentésekből a lényegeset és a valószínűt ki tudja választani és hogy a látottak, hallottak és elgondoltak alapján gyorsan határozhasson. A különböző fegyvernemek szolgálati szabályzatát és a tábori szolgálatot annak idején megtanulta a katonatiszt az iskolában. De évek múltak el azóta és volt neki ideje bőven arra, hogy csak a saját fegyverneme szabályzatával foglalkozzék, még pedig csak a maga szerény csapattiszti hatáskörében. Mert az alantas tisztnek bizony még a nagy manőverek is csak nagyobb menetelést jelentenek, amelynek ideje alatt annyi dolga van a saját szakaszával, hogy az egész nagy gyakorlat szuppozíciójával és exekuciójával nem igen törődhetik. Látnivaló tehát, hogy mit kell előadni a hadtest-iskolákban s igy a tulajdonképpen való programm összeszerkesztése se valami nagyon nehéz. A programm megkészítésénél azonban sokkal nehezebb dolog az oktatók megválasztása. Az idei hadtest-iskolákban az illető hadtestparancsnok belátása szerint a csapatbeli törzstisztek és a hadtesthez beosztott vezérkari tisztek közül kerültek ki a tanítók. Mindenekelőtt tehát kizárólag csak vezérkari tiszteket vagy a vezérkarból kikerült törzstiszteket kérünk tanítókul. Megpróbálták ugyan a sajtó útján is hangoztatni azt a nézetet, hogy éppen csak a csapatbeli törzstiszt alkalmas erre a tanítóságra, nem pedig a vezérkari tiszt; vita közben a vezérkar állítólag csak elképzelt minden tudóságát és csalhatatlanságát pikáns megjegyzésekkel is aposztrofálták, de mindez igazságtalanul történt. A mi vezérkarunknak magas színvonalú katonai és tudományos kiképeztetést adnak és ennek a testületnek úgyszólván mindegyik tagja fáradhatatlanul képzi magát tovább és mivel arra az alkalom nem hiányzik, ennélfogva éppen a hadtest-iskolák főtantárgya, a parancsadás tecnikája az, amit az osztrák-magyar vezérkari testületben legjobban kultiválnak. Természetesen ez a vezérkar sincsen csupa zseniből összeállítva, de jól parancsolni bizonyosan tud minden vezérkari tiszt és azért ő a legalkalmasabb arra, hogy a parancsolás tanítója legyen. A csapatbeli törzstiszt, eltekintve egyes kivételektől, a törzstiszt, aki érettebb korában egy pár héten át tanulta csak azt a művészetet, amelyet a vezérkari tiszt éveken át hivatásszerűen és majdnem mindennap gyakorol, bizonyosan megelégszik azzal, ha maga ért ehhez a mesterséghez, de mint tanítója e szakmának semmi esetre se versenyezhet a vezérkari tiszttel. A tanításhoz persze elméleti ismereteken kívül bizonyos egyéni alkalmasság is szükséges és elképzelhetünk olyan, máskülönben kitűnő vezérkari tisztet is, aki tanítani nem tud ; de éppen ezért volna célszerű az, hogy a hadtest-iskolák tanítóit ne a hadtestparancsnok válaszsza ki, mert ő kötve van a hadtest vezérkari tisztjeinek csekély számú csoportjához , hanem hogy ezeket a tanítókat a központban, a vezérkar főnöke jelölje ki. A tananyagnak helyes megszorítása útján aztán elérhető volna az is, hogy minden hadtestiskolában csak egyetlenegy fezérkari tiszt tanítson, úgy persze, hogy ez a tanító minden más szolgálattól fel legyen mentve. A hadtestiskolák nagy jelentősége bőven megokolná azt, hogy 14 vezérkari tisztet kizárólagosan ennek a foglalkozásnak szánjunk. Ha ezt a néhány tisztet jól választják meg és ha egy magasabb rangú vezérkari tiszt által feladataikról kellően meg is instruáltatják őket, akkor meglenne a hadtest-iskolák egységes programmjának kellő biztosítéka, míg ellenben, ha a második évi folyam is az elsőhöz hasonló körülmények közt fejeződnék be, akkor ismét csak az új intézmény követelte időről és fáradságról panaszkodhatnánk. ______ Megyék és városok. — (Egyházkerületi gyűlés.) A tiszántúli református egyházkerület mai gyűléséről nagyváradi levelezőnk a következőket táviratozza: A gyűlés istentisztelettel kezdődött az újvárosi templomban, amely ebből az alkalomból zsúfolásig megtelt. Ott voltak : a nagyváradi egyház presbitériuma teljes számmal, az összes esperesek Kiss Áron püspök vezetése alatt, továbbá Ritoók Zsigmond táblai elnök, Simonffy Imre debreceni polgármester, számos táblabíró, György Endre, Kiss Albert országgyűlési képviselő, azonkívül nagy hölgyközönség. A Jövei Szentlélek megható éneke után Szabó János esperes egyházi beszédet mondott, amelyben a hithűséget és hazafias munkálkodást kötötte a hallgatóság lelkére. A templomból Bihar vármegye székházába vonult a közönség, ahol délelőtt 11 órakor nyitotta meg Lukács Ödön elnök a gyűlést. Megnyitójában ismertette az utolsó közgyűlés óta fölmerült nevezetesebb mozzanatokat és megemlékezett az egyház elhunytjairól, akiknek emlékét aztán jegyzőkönyvileg megörökítették. Utána Csiky Lajos debreceni jogakadémiai tanár tette meg javaslatait az egyház belső missziójáról, amelyeket egyhangúlag elfogadtak. Ferenczy Gyula brassói lelkész az egyházi alapról indítványozta, hogy a belső hivatalnokok anyagi ügyei rendeztessék, adjanak nekik méltányos fizetést, létesítsenek egységes adózási rendszert, teremtsenek föntartási alapokat és kérjék föl a zsinat utján a kormányt az 1848: XX. törvénycikk végrehajtására. Többek hozzászólása után az indítványt egész terjedelmében elfogadták. A tanácskozás erre abbamaradt és délután öt órakor folytatták. Garzó Gyula értekezett igen érdekesen a lelkészképzésről, hangsúlyozva az e téren szem előtt tartandó elveket. Az általa megpendített eszmék megbeszélésére az értekezlet hattagú bizottságot küldött ki. Ez volt a gyűlés utolsó tárgya s azután az elnök megköszönte Nagyvárad város és Bihar vármegye vendégszeretetét és az értekezletet berekesztette. Délután két órakor banker volt, amelyben vagy kétszázötvenen vettek részt. A királyt Kiss Áron püspök köszöntötte föl, akire még Szabó Károly mondott hatásos pohárköszöntőt. Lelkesedéssel fogadták Ritoók Zsigmond toasztját is, aki a református papokat éltette. (Renitens község.) A bujtogató káplánok munkájának a szabolcsmegyei Napkorban is van eredménye, mert a kis község népe nem akar megbarátkozni az új renddel. Képviselőtestületük az utolsó ülésén Kovács Mátyás római katolikus plébános indítványára azt határozta el, hogy nem veszi tudomásul Simák István jegyzőnek anyakönyvvezetővé történt kinevezését, sőt eltiltja az anyakönyvek vezetésétől és a dologi kiadások fedezéséről nem gondoskodik. Mint nyíregyházi levelezőnk táviratozza, ez a határozat ma érkezett a megyéhez, mire Mikecz János alispán rögtön intézkedett a törvénybe ütköző határozat megtorlása végett. (Kossuth-vita Orosházán.) Orosháza képviselőtestületének Veres József orosházai képviselő, mint levelezőnk írja, azt indítványozta, hogy a november 10-én a községbe érkező Kossuth Ferencet ünneplésen fogadják. Ez az indítvány a képviselőtestület mai ülésén nagy vitát provokált. Veres hangsúlyozta, hogy Orosházára nem a politikus Kossuth jön, hanem a hálás fiú, aki meg akarja köszönni azt a részvétet, amelyet Orosháza Kossuth Lajos halála alkalmával tanúsított. Ha a főszolgabíró annak idején Jókai Mór ünnepies fogadására kényszerítette a községet, most a szeretet kötelezi ugyanilyen ünnepélyre a lakosságot. Békás István és Horváth Károly azzal érveltek, hogy ha Kossuth csak köszönetet akar mondani, akkor ezt előbb is megtehette volna, amikor még politikával nem foglalkozott. A főszolgabírónak különben sincs joga valakit más iránt való hódolatra kötelezni s ha azt mégis megteszi, senki sem köteles neki engedelmeskedni. Végül is Veres visszavonta az indítványát, így csak a függetlenségi párt fogadja majd Kossuth Ferencet. (Küldöttség a kultuszminiszternél.) Dr. Wlassics Gyula kultuszminiszter tegnap fogadta Békés megye küldöttségét, amelyet Veres József országgyűlési képviselő vezetett. A küldöttség azt kérte, hogy az állam vegye kezelése alá az összes békésmegyei községi iskolákat, mert a községek nagyon szegények. KÜLFÖLD. Orosz támadás Anglia ellen. Mindenütt, ahol Európa politikáját igazgatják, nagy feltűnést keltett az a pétervári távirat, amely az orosz hivatalos lapnak Anglia ellen intézett támadását ismertette tegnap a világgal. Egy politikai szemléről van szó, amely a pétervári hivatalos lap nemhivatalos részében jelent meg. Ez a szemle azoknak a külföldi lapoknak a felfogását mondja helyesnek, amelyek azt hiszik, hogy az örmény kérdés megoldását Európa tulajdonképpen nem Angliának, hanem Oroszország, Franciaország és Anglia együttműködésének köszönheti. Francia- és Oroszországra nézve a kérdés súlypontja az volt, hogy a szultán keresztény alattvalóinak jogai és érdekei biztosíttassanak, szemben a porta ama törekvéseivel, hogy a berlini szerződés által reája rótt kötelességek alól rendszeresen kibújjék. A három hatalom megegyezéséből hiányzott ezúttal az angol intervenció őszinteségében való bizalom, mert a politikai körök véleménye szerint a Keleten érdekelt hatalmakat bizonyára kellemetlenül érintette az a modor és kétértelmű politika, amelyet az angol diplomácia e kérdésben követett s amely majdnem Törökország fölosztásáig elnent. Európa bizalmatlansága sohasem nyilvánult oly nagy mértékben az angol politika irányával szemben, mint most. Az orosz hivatalos lap e kirohanását természetesen élénken kommentálják a lapok és arra a következtetésre jutnak, hogy Anglia és Oroszország közt rosszabbodtak a viszonyok. A Berliner Tageblatt a pétervári távirat kapcsán a következőket jelenti Pétervárról: Oroszország viszonya Japánhoz tetemesen kiélesedett, úgy hogy a hadüzenet sincs kizárva Japán részéről. Az utóbbi napokban Vanovszkij hadügyminiszter, Lobanov külügyminiszter és Witte pénzügyminiszter közt értekezlet volt, amelyben Jakubk kormányzója, akire a szibériai mozgósítás vezetése volt bízva, szintén részt vett. Közvetetlenül az értekezlet után Vanovszkij a cárhoz ment kihallgatásra. A Berliner Tageblatt szerint pétervári tengerészeti körökben azt beszélik, hogy a középtengeri orosz flotta utasítást kapott, hogy haladéktalanul induljon Kelet- Ázsiába. Londonba még eddig nem érkezett meg az orosz támadás híre s ezért nincs visszhangja Salisbury wattfordi beszédében, amelyben egy kiváló államférfiu nyilatkozatai felett sajnálkozik. A kiváló államférfiu alatt a miniszterelnök Gladstonet érti, aki a napokban egy Madame Novikovhoz írt levélben megint az örmény kérdésről mondta