Pesti Napló, 1896. január (47. évfolyam, 1-30. szám)
1896-01-01 / 1. szám
1. szám. Budpest, szerda PESTI NAPLÓ, 1896. január 1. 3 8 krajcár, Bródy Zsigmond 793 forint, Fircák Gyula püspök 786 forint 40 krajcár, Munkács egyházmegyei alapítvány 692 forint, Guttmann Ignác 691 forint 50 krajcár, Halmos József 685 forint 94 krajcár, dr. Spitzer Sándor 672 forint 60 krajcár, dr. Preisz Adolf 664 forint 62 krajcár, Fiala és Lepesch 615 forint 50 krajcár, Lám Sándor 605 forint 88 krajcár, özvegy Lónyay Ferencné 989 forint 19 krajcár, dr. Österreicher Jakab 682 forint 73 krajcár, Reisman Bertalan 573 forint 16 krajcár, Guttmann Izidor 537 forint 90 krajcár, Bene Sándor 509 forint 60 krajcár, Gazdag Elemér 482 forint 84 krajcár, dr. Novák Endre 472 forint 82 krajcár, Weinberger Adolf 459 forint 21 krajcár, Hampel János 456 forint 22 krajcár, Grosz Ábrahám 439 forint 19 krajcár, Tarjai János 438 forint 20 krajcár, Gottlieb Mihály 436 forint 26 krajcár, dr.Molnár Mór 433 forint 90 krajcár, özvegy Bérczy Andrásné 431 forint 30 krajcár, Winkler Lemenné 428 forint 07 krajcár, Róth Pinkász 414 forint 52 krajcár, Gurka Lucián 400 forint, özvegy Turner Andrásné 398 forint 48 krajár, Mocsáry Géza, dr. Levy József, Markos Györgyné, Gottlieb Ábrahám, Szomráky István, dr. Weinberger Mór, Andrejkovics Endre, Popovics Miklós, Normann Béla, Farkas Ferenc, Kellner Izrael örökösei, Bradács Gyula, dr. Bene Sándor, Fiala Károly, Roth Sándor, dr. Weinberger Salamon és Hehelein Károly 296 forint 42 krajcár. (A néppárt Kiskanizsán.) Lepsényi plébános, mint zalai levelezőnk írja, dr. Bakonyi és Horváth Honor szerzetes kíséretében szombaton délután parasztkocsival Kis-Kanizsára ment, ahol a templom előtt egy csomó néppárti ember fogadta. Lepsényit ifjabb Hegedűs László üdvözölte, mire Lepsényi rendkívül izgatott hangon fejelt, szidva a hatalmasokat és buzdította a kis-kanizsaiakat, hogy az egyedül üdvözítő néppárthoz csatlakozzanak. A haza dicsérete. — Millenniumi pásztorlevelek. — A millenniumi ünnepnek egyik leghatalmasabb momentuma a katolikus egyházfőnek ez a nyilatkozata. Beszédes magyarázata a magyar nemzet fennállása titkának. A magyar géniusz nyilatkozik meg benne, a géniusz dicsőségére. A pásztorlevél — melyet kivonatban közlünk — a haza dicsőítésével kezdődik. Dicsőségünk és boldogságunk — úgymond — hogy hírünk, nevünk a hazáról szállt reánk; képének ragyogása, mint a ránk viradt napé, a mi mindennapi gyönyörűségünk. Más nemzeteket tudós férfiaik bölcseleti tételekkel oktatták be, hogy a haza üdvében a közjónak, sorsuknak zálogát lássák; belénk a természet oltotta ezt; nekünk nem kelle ily oktató szót várnunk; bölcsőnktől kezdve már minden érzésünk egy célra lángolt, hogy minden tehetségünk, minden tevékenységünk a hazáé legyen és szent legyen előttünk mindig a haza gondolata! E belénk oltott, e velünk született honszeretet vívta ki csak Isten kegyelmével, hogy hazánk évszázadokkal túlélte Európa több országát és midőn a háborúk esélye hazánk legszebb, legjelentékenyebb részeit ellenségek kezére juttatta, e honszeretet hatalma nem engedte erőre kapni biztosságuk érzetét s kiűzetésökkel csak azt a késő korra is átszálló fényes példát hagyták, hogy a magyar meg tud halni hazájáért, de leigázást tűrni nem. . . . De a boldogító visszaemlékezés hatása alatt lelkünk önkénytelenül a múltakba mélyed, hogy a múltnak ismeretéből tanulságot merítsünk a jövőre . . Történelmünk lapjai bizonyítják, hogy Isten titokzatos terve a magyar nemzetet is külön hivatásra jelölte ki s avatta fel. Magyarország békében és harcban kifejtett nagy tetteivel hálás elismerésre kötelezte le Európát, mely a magyarok hősiességében találta oltalmát, a magyarok küzdelmeiben nyugalmát, a magyarok veszélyeiben biztosságát. Ez volt Isten végzése kezdettől fogva Magyarország felől. S ez isteni végzésnek köszönhető ez ismeretlen nép bámulatos haladása, hatalma, fényes példákban megnyilatkozott mindennemű kiválósága. Országunk, a kereszténység szolgálatában, munkásság, igazság, új intézmények és törvények művelő hatása alatt bámulatosan gyarapodott. Az államfő hatalmát a szabadság és közjó érdekében törvények korlátozták. A törvények és országos intézmények nagyrészben az egyháztól vétettek át. Békében és hadban a jó erkölcsök uralkodtak. Hódolt az erénynek minden. A hitbuzgó magyarság két módon: harcban bátorsággal és vitézséggel, békében munkássággal és szellemi művelődéssel szolgálta hazáját. A teremtés Ura, kitől az államok jótetteik s erényeik földi jutalmát veszik, valóban sok áldással halmozta el hazánkat. Az ország intézményei hangosan szólanak: iskolák nyílnak, nagyszerű líceumok keletkeznek, nyilvános könyvtárak, a művészet remekeivel megrakott új múzeumok támadnak. A keresztény népeknek csak úgy, mint az egyeseknek, üdvök vagy romlásuk egyképp azon fordul meg: menynyiben szolgálják Isten célját vagy hajlanak el attól; s azért rendesen, midőn hűséges buzgalommal ragaszkodnak Istenhez, ttjuk természetszerűleg boldogságra visz; midőn elpártolnak tőle, aláhanyatlanak. Ennek tanúságát mutatja nemzetünk sorsa is. Mint mindig és mindenütt, nálunk is pártoskodást szított az a bűnös szellem, amely nyughatatlanságában s fékezetlenségében szabadságért, dicsőségért, hatalomért versenygeni mindenka kész. Zavargások, lázongások, belháboruk törtek ki; midőn egy-két kényur, kiket a hegyhajhászok serege környezett, a szolgaságba hajtott, adósságba vert népet a folytonos háborúskodásban adózással, katonáskodással zsarolta, elűzte földjéről s az általános nyomor közepette ütötte fel zsarnoki uralmát. Nemzetünk is tapasztalta tehát az írás szavainak igazságát: a bűn nyomorba veti, az igazság felemeli a népeket. Barbárok fegyvereitől elnyomva hazánk mármár összeroskadott. A tatár és török dúlás pusztításait ismerjük . . . Nem lehet oly ellensége a magyarnak, kit e látvány könyekre ne fakasztana. Óh Magyarhon, hősöknek, dicső királyoknak szülőhona! De ha Magyarország önmagáról megfeledkezve egy időre le is tért Istentől kijelölt hivatása útjáról és rossz szellemnek engedett, Isten végtelen kegyelméből végképp még sem bukott el; bajaiból magához jött s élvezni kezdte a béke áldását. Mindeme nehéz küzdelmek és súlyos csapások közepett pedig sokszorosan kitűnt az egyház isteni ereje, hatalma, amely legfőbb dicsőségét egyébként is mindig a közjó közös munkálásában bírta. A józan haladást mindenben elősegítette; az emberi törekvések sikerét saját erejének hatályával fokozta s a társadalom legfőbb érdekeit együttesen mind felkarolta. Az egyház és haza kiválóbb fiainak közös törekvése oda irányult, hogy a hazát helyes kormányzati elvekkel és eszközökkel akképp szilárdítsák meg, hogy hatalomban megdönthetetlen, javakban gazdag, dicsőségben nagy, léleknemességben fenkölt legyen. Az érdek ezután érdekesen elmélkedik a helyes kormányzat elveiről. A törvény érdeke épp úgy megköveteli a végrehajtó hatalmat, mint az állam érdeke a törvényt. Sokkal kívánatosabb, hogy jó kezekben legyen a rossz törvény, mint rossz kezekben a legjobb. Habár igaz, hogy helyes kormányzat csak kitűnő férfiaktól, nagy és kiváló tehetségektől várható, de itt sincs minden veszély kizárva. Miért is hazánk alkotmányos szervezetében mély bölcsességet s mintegy magasabb kéz intézkedését lehet látnunk abban, hogy az államhatalom kezelői időről-időre változnak, ami az állam fennállásának, tartós fenmaradásának legerősebb biztosítéka; és hogy egyetlen kézben nem pontosul össze korlátlanul minden hatalom, hogy kivételes jogosultsággal kiemelkedve bűn nélkül veszélyeztethetné a közszabadságot, a köznyugalmat. Ez szervezet mellett vált lehetővé, hogy honfoglalásunk után ezer évre hazánk nemcsak fennáll, de fennáll akképp, hogy minden létező államnál régibb s a letünteket túlélte. Mily eredményeket, mily sikereket s vívmányokat ért és pedig intézményeinek uralma alatt nemzetünk, évezredes fennállását ünnepelve országos kiállításban mutatja be. Mint várható, az emberi észnek az élet szükségleteire s kényelmeire megalkotott sok és nagyszerű művei tárulandnak elénk; a haladásnak, művelődésnek bámulatos nagy művei. Fenséges látvány ragad meg, az emberi szellem, az ész igazi megdicsőülése, ahol ez összes természeti képességeit, hatalmát feltárja. Ámde bármennyire elragadók, fenségesek legyenek is az iparnak, művészetnek, a szellemnek elénk tárulandó csodaművei, remekei, nem feledhetjük el a nagy parancsot: Imádd a te Uradat Istenedet és Neki szolgálj egyedül. De az évezred alkonyán a múltak emlékébe mélyed lelkünk a múlttól ,és jelentős aggódó várakozással fordul a jövő felé. Ki láthat a jövőbe? Tapasztalati igazság, hogy minden állam fenmaradásának biztosítékai ugyanazok, melyekre megalakulásakor helyezkedett. Isten kegyelme mellett hazánk fennállásának, boldogulásának alapját és biztosítékait is szintén ugyanazon erőforrásokban és tényezőkben találja meg, melyekből élete, fejlődése, virágzása kell. És ezek: vallásossága, hon- és szabadságszeretete. Hol van bármely államnak az a törvénye,, mely csak távolról is összehasonlítható lenne az Isten és felebaráti szeretetről szóló Krisztusi parancscsal? ! Ebben gyökerezik a legfőbb, legmagasabb erkölcstan, mert az igazi jó, becsületes életnek egyedüli alapfeltétele, ha azokat szeretjük, amiket szeretni kell, s akképp szeretjük, amiképp szeretnünk kell — Istent tehát és felebarátunkat, vagyis minden embertársunkat. A szeretet nagy törvényéből könnyen megérthető az is, hogy a társadalom üdvére fő fontosságú: mily tiszteletben és alkalmazásban részesül az igazság, annyi más erénynek eme szülőanyja. Ez nemcsak a gyöngéket védje meg a jogtalan sérelmektől, de az egyenlőség alapján a legfelsőbb s legalsóbb osztályokat egyenlő jog alá fogja, vagyis ugyanazon törvényeket szabja elő mindannyinak, a törvény előtt egyenlővé tegyen mindenkit. Méltóságban, rangban különbség lehet, de nem a törvény előtt. A törvények tisztelete az államok erőssége, az igazág elhanyatlása az államok veszedelme. Nem szabad tehát állampolgári jogában senkit sem csorbítani, mert a jogsérelem nem egy a kormányzással, és nem szabad alaptalan vádakkal bárki ellen is gyanút, ellenszenvet kelteni. Ellenségnek csak azokat lehet tartani, kik fegyverrel törnek a hazára, vagy ennek ellenségei között keresik szövetségeseiket, de nem azokat, kik eltérő felfogásban vannak a haza java körül. A szellemek, a célok egysége a vélemények különbözése mellett sértetlenül fenmaradhat. Ami pedig már a haza szabadságának szeretetét illeti: serkenteni, buzdítani kell a haza fiait, hogy vállvetve álljanak a szabadság védelmére, zárják útját minden idegen befolyásnak, szeressék a hazát, melyet bölcsőjében, növekvésében, fejlődésében, megizmosodásában annyi gonddal, annyi küzdelemmel, annyi kiontott vérrel, annyi életfeláldozással védtek meg s hagytak ránk szent örökségül őseink. Ez érzelmekben egyesülve emeljük szemeinket, sziveinket az irgalmasság Atyjához, jóságos Istenünkhöz, és buzgó imával kérjük, tekintsen le annyi bajtól zaklatott, annyi csapással sújtott, annyi viszontagságot átszenvedett édes hazánkra; vigasztalja meg s adjon erőt mindnyájunknak, hogy atyáinkhoz, dicső őseinkhez mindenben méltóknak bizonyulhassunk. * Desselwffy Sándor Csanádi püspök is felszólította papságát a nemzeti ünnep megülésére. Hazafias szellemtől áthatott pásztorlevelében megemlékezik arról, hogy a Mária-Radnán két hónap előtt lefolyt ünnepségek alkalmával az ezredéves Magyarországot az egyház a magyarok Nagyasszonyának égi oltalmába ajánlotta. Visszapillantást vet a pásztorlevél a vezérek korára, majd megemlékezik Szent Istvánról, amikor a keresztény hit Budapest, december 31. Hatalmas szózat Samassa József érsek pásztorlevele, amelylyel a millenniumot ünnepli. A hitbuzgó pap istendicsérete, a rajongó hazafi honszeretete, a szilárd férfi kötelességtisztelete, a poéta érzése, a filozófus eszméi, az államtudós gondolatai szólalnak meg benne. A hon dicsérete ez a lángoló szózat, a szabadság és magyarság hazájának magasztalása. Ünnepli a múlt hőstetteit és ünnepli a jelen csodáit, a modern kultúra vívmányait. Büszke öntudattal néz a jövőbe, amelyet a dicső múlt kiérdemelt. De megszólal az aggodalom hangja is, mikor a közszellem megmételyezőiről emlékszik meg és ellene fordul a gyanusítóknak. A szeretet, a magasztos felebaráti szeretet inspirálta ezt a szózatot. Az egri érseknek nem határolt a szeretete, magához ölel mindenkit. És a szeretet, a béke nagy ünnepén az egész hazára, minden fiára, minden polgárára kér áldást. A szabadság védelme a másik ideálja, érte imádkozik ájtatos szívvel, könyörgő szóval: nék a közelébe? És csak úgy kockáztatva kérdezé: bemutatnám-e őt Fáik Miksának? — Majd szólok neki, felelém. Szóltam. De hűségesen elmondtam Fáiknak, mi véleményben van felőle az a magyar ifjú. — Csak annál inkább hozza el! Vittem-e, maga ment-e el hozzá, arra már nem tudnék határozott választ adni. Hiszen innen-onnan harminchat éve annak. Egy emberöltő. Érzem, hogy itt volna a legérdekesebb, ahol összegabalyodnak emlékezetem szálai. De egyszer — ez bizonyos — együtt vacsoráztunk Fáiknál. «Ott voltak»: Hopp, később váradi kanonok; Frankenburg Adolf, báró Ringelsheim tábornok s még néhányan, akiknek képe teljesen elmosódott előttem. Egyszerre berobogott Pompéry, aki otthon lapot alapított éppen, amelynek Ország nevet adott. S oda lépve Fáik elé (még mindig kardövvel és kard nélkül) így szólt: — Az Ország foglya vagy! Egyéb országos dolog akkor, tekintettel a császári királyi tábornokra, abroszra nem került; de igenis egy fölséges vacsora, melynek egyik ropogós száma volt egy nagy tál barnapirosra sült fogoly és dísze a kitünően megszerkesztett saláta, a mi gazdánknak sajátkezű remeklése, mely végett, fejébe nyomva a bojtos házi sipkát, külön kiment a konyhába. (Röstellem, hogy a gyomromnak jobb a memóriája, mint a fejemnek.) Egyes nyilatkozatokból azonban megértettem, hogy Fálk megtérítette a fiatal Szilágyit. Az akkor volt! A megöregedett Szilágyival azonban ez neki nem sikerült Jól tudják ezt Aradon, Nagy-Váradon, meg Budapesten. Aradnak atyja a honban s Nagy-Váradnak fia a miniszteri székben, most már csak a Ház asztala körül ha találkoznak. Pedig a Fáik politikai szereplése azóta nagy sikerekkel járt. Az igaz, hogy a Szilágyi Dezső műve sem utolsó.