Pesti Napló, 1896. március (47. évfolyam, 60-90. szám)

1896-03-01 / 60. szám

ev. szám. Budapest, vasárnap PETI (XVT*X), részint beadványok által mindenféle ajánlkozások történtek. Igaz ugyan, hogy az a forgalom és az az erőkifejtés, amelyet összefoglalnak a magánhajózás jellege, alatt, az igen jelentékeny összegeket, áru- és személyforgalmat képvisel, de ha megvizsgáljuk, hogy miből áll az, akkor arra az eredményre jutunk, hogy abba beleszámították az államvasúti összes hajórajt, a budapesti összes propellereket, a Balaton-tavi hajózást, az állami kotró hajórajt, azután az építési vállalkozóknak és különféle építési vállalatoknak a hajóraját, amelyek mind különleges célokra szolgálnak, úgyhogy tulajdonképpen az, ami tisztán kereskedelmi hajózásnak nevezhető, az igen csekély számra redukálható. Az úgynevezett magánhajózás címe alatt összefoglalt vállalatok túlnyomó részben olyanok, amelyek egy magyar hajózás létesítésénél egyáltalán számításba sem jöhetnek. Hivatkozás történt és történik folyton, hogy menynyi és annyi hajó áll rendelkezésre. Hát ebbe beleszámítottak minden fahajót, azokat a káposztaszállító bárkákat is, amelyeket itt látunk, az akna, szállító fahajókat, azután a kő- és gabonaszállító hajókat, szóval minden ilyen vízi járművet.. Hát nem vonja kétségbe, hogy azok is értékek, de ezek nézete szerint , egyáltalán veszélyeztetve nincsenek. Egyébiránt akkor, mikor egy nagy folyamhajózásnak, egy magyar államlamilag támogatott hajózásnak létesítéséről van szó,melynek nagy feladatokat és célokat kell megoldani, amelynek versenyképesnek kell lenni más, külföldi államok által hatalmasan támogatott és segélyezett, a modern technika legújabb vívmányai szerint felszerelt hajózási vállalatokkal szemben, hogy akkor ezen fahajókat, fauszályokat és fabárkákat tekintetbe venni nem lehet, az világos. A fahajóktól eltekintve, a többi gőzösökkel rendelkező vállalatok száma, amennyiben a kereskedelmi hajózás szempontjából figyelembe jöhetnek, egyáltalában nem sok és az, amit a magánhajózás hangzatos jelszava alatt állítanak és hirdetnek, ■tulajdonképpen igen kevésre redukálható. • Visszatérve a fahajók szerepére, legkevésbbé sem akarja kétségbe vonni, hogy azokban is bizonyos érték fekszik, hogy a hajózási szolgálat terén azok is tevékenységet fejthetnek ki, és hogy közlekedési viszonyainkban szolgálatot tehetnek. De azt állítja, hogyhaezen hajók tulajdonosai nem akarnak nagy hajózási politikát folytatni, amely úgy sem nekik való, hanem ha beilleszkednek az adott keretekbe és adott viszonyokba, akkor megélhetnek ezután is. Áttér a második vádra, amelyet Hock még a hatás kedvéért összeállított, azokra a szerinte nagy öszszegű segélyekre,, amelyek a hajózási, törvényben foglaltatnak és a hajózási vállalatnak nyújtatnak ésnyilvánította azt, hogy a szubvenció évi összege, a külön segély és még nem tudom micsoda, húsz esztendő alatt ugyanannyi lesz, vagy talán még több, mint a befektetett tőke, hogy négyszáz, vagy négyszázötvenezer hhtot húsz esztendőn keresztül fizetve, körülbelül tíz ...millió, forintot fogunk fizetni. Ha ezen a számításon akar a képviselő úr megindulni és a befektetett tőkének kamatozását nem veszi alapul akkor igen könnyű roppant összegekhez jutni, akkor kiszámíthatta volna azt is, hogy például a járadékért 20 vagy hány év alatt szintén megfizetjük akamatokban az egész tőkét és mégis megmarad azadósság. Akkor minden kölcsönnél vagy befektetésnél ugyanazt a számítást lehet felállítani, hogy kamatokban visszafizetjük tulajdonképpen a tőkét. De ezt a számítást nem lehet alapul venni, mert hiszen igen természetes, hogy aki a befektetéshez pénzt ad, az a befektetett összegnek legalább polgári hasznát látni akarja, De amidőn ezen terheket veszi számításba a képviselő úr, méltányos lett volna, hogy azt a megtakarítást is legalább figyelembe vegye, amely éppen azáltal érezikfel, hogy a Magyar Államvasutak az eddigi hajózási szolgálatnak ellátása alól felmentettek és ha az 1895-ki budgetet veszi alapul, akkor azt látja, hogy a hajózási szolgálat címén körülbelül 400.000 forint kiadás esik fel, amire az 1896-iki budgetben szükség nincs, tehát annyi körülbelül, mint maga az egész szubvenció, amelyet ennek a hajózási vállalatnak nyújtunk. Hock egyébként igen éles bírálatot gyakorolt ahajózási társaságról szóló törvényjavaslat felett. Azt mondja, hogy ennél szerencsétlenebb törvény törvénytárunkban helyet nem foglal, és hogy az a törvény is méltó jellemzése azon rendszernek, amely azt előterjesztette. . . Hát ez kétségkívül éles bírálat, de a volt kereskedelmi minisztert vigasztalja az az öntudat, hogy a legjobb intencióból és a legnemesebb szándékból, valóban nagy közérdekek előmozdítása céljából terjesztette be annak idején ezt a javaslatot és nyugodtan várja az idők fejleményét és meg van győződve, hogy az események ezen intézménynek, a magyar hajózási vállalatnak teljes szolgálatképességét és hasznosságát fogják bizonyítani. Most kezdetben, amíg a hajózási parksincs meg egészen, amíg a rendes járatok, melyeknek ellátására a hajózási vállalat kötelezve van, még meg sem indultak, meg egyáltalában a viszonyok az új keretbe beleillesztettek, addig kezdetben merülhetnek fel némi nehézségek itt és ott, de ha e hajózási vállalat abban az intencióban és azoknak az eszméknek hatása alatt vezettetik továbbra is, amelyek annak létesítésénél alapul szolgáltak, akkor nagy közgazdasági szolgálatot fog tenni ennek az országnak. (Helyeslés és tetszés jobbfelől.) A magyar hajózásnak létesítését kisszerű szempontokból, egy pár magánhajósnak privát érdekéből felfogni nem lehet. Nagy célok és nagy feladatok lebegtek a kormány előtt akkor, mikor ennek a hajózási vállalatnak létesítéséhez hozzá fogott, minden nehézség dacára, melyekkel ennek a kérdésnek megoldásánál találkozott. A magyar forgalmi politika mindig hiányos volt és hiányos is ,mindaddig, míg egy, a magyar állam feltétlen rendelkezése alatt álló, versenyképes, kellő tőkével ellátott nagy hajózási vállalat nem áll a magyar forgalmi politikának rendelkezésére. (Helyeslés! ügy van jobbfelől.) Mindig ki voltunk és ki vagyunk ,szolgálóivá a külföldi államok, illetve külföldi vasutak forgalmi politikájának és a magyar forgalmi politika előtt mint egy rémkép lebegett mindig, az az eshetőség, hogy akkor, mikor kivitelünknek, közgazdaságunknak talán leginkábbérdekében van, hogy nyugat és kelet felé szabad legyen az út előttünk, talán éppen akkor zárják el, vagy teszik előttünk nehézzé az utat oly vasutak, amelyek nem a magyarállamnak és nem a magyar kormánynak hatalmi szférájába esnek. Ennek a feladatnak, hogy, tudnillik Európa nyugatán is szabad legyen előttünk az út, tesz ezen hajózási vállalat nagy szolgálatot. Ilyen nagy feladatoknak a megoldását szem előtt tartó vállalatot nem lehet azokból a kisszerűszempontokból megítélni, amelyekből ezt Hock János tette. (Helyeslés és tetszés jobbfelől.) Horánszky Nándor: Azon nyílt, őszinte és ve' ’hemgris. támadások után, amelyeket a pénzügyminiszter , tegnap általában az ellenzék ellen, kihegyezetten pedig a nemzeti párt ellen intézett, késztetve érzi magát afelszólalásra! Mielőtt azonban felszólalásának tulajdon- képpeni tárgyára áttérne, azt kérdezi, hogy vájjon honnan -e?--a támadás minden incidens nélkül, a tanácskozások ötödik napján? ...Talán ,a támadás, megszületésének kínjára.., volt szüksége, atisztelt miniszter úrnak. Pedig ezt az öt napot a miniszter sokkal okosabban és hazafiasabban eltölthette volna. (Igaz! ügy van balfelől.) Például felhasználhatta volna arra, hogy konstruálja és koncipiálja hogy tulajdonképpen mi is tehát az ő kiegyezési politikája, mert erről a mai napig sem a képviselőház, semaz ország nem tud semmit. Horváth Gyula: De Bécsben tudják. Horánszky Nándor: Sőt talán a miniszter maga sem tudja. A képviselőház hangulata sem lehetett etámadás oka, mert hiszen ez a hangulat most objektív és minden támadástól tartózkodó. Egyáltalán nem érti, hogy Apponyi beszédével szemben mi izgatta föl ennyire a pénzügyminiszter kedélyét. De vigasztaló mégis az a körülmény, hogy ezek a támadások nemcsak az ellenzék ellen irányultak, hanem a monarkia más államának intéző körei ellen is, hogy a miniszter meg fogja büntetni ezeket a kihágó elemeket és oly kiegyezéssel fog majd ide visszatérni, hogy szájukban lesz az íze azoknak a hátrányoknak, amelyeket ők , a miniszter erélyes föllépése, folytán szenvedni fognak. (Derültség balfelől.) Szóló azonban attól tart, hogy meg fog valósulni a magyar populáris históriának az a kijelentése:«Felkerekedőnek és, ismét megverettetőnek.» (Derültség.) Bővebben, foglalkozik ezután azokkal a megjegyzésekkel, amelyeket a pénzügyminiszter Apponyi beszédére tett... A miniszter eljárását illojálisnak mondja, ‘amely nem felel meg a parlamenti viták azon kölcsönös jóhiszeműségének, amely pozitív kijelentésekkel szemben kizár minden gyanúsítást és minden támadást. Ezt'"'az"'eljárást szóló nem tartja egyébnek, mint rágalmazásnak,befeketítési tendenciának és mint azon hatalom féltésének, amelyet a miniszter kezében bir. (Úgy yah!-á, bal-és szélsőbaloldalon.). Ilyen módok ..„szerint " lehet' ■ furfangos okoskodásokkal, ferdítésekkel...'rá.. fogásokkal •. operálni, de nem akadhat, egész Magyarországon’ egyetlen egy lojális gondolkozású ember, aki ebből azt következtesse, hogy Apponyi felszólalásában más tendencia nem rejlett, mint titkon, ravaszul, kijátszani a kártyát, egy olyan iránynak fejlesztésére és létrehozására, amely kizárólag egy olyan alapra helyezkedik, amely a berendezkedést az önálló vámterület alapján kívánja. Igaz, hogy a benyújtott határozati javaslatok kiindulási pontjukban megegyeznek, de igaz az is, hogy végső intenciójukban egymástól' 'különböznek: az egyik feltétlenül az önálló vámterület alapjára helyezkedik nyíltan és őszintén, mert az ő meggyőződésük,ez, (igaz! ügy van a bal- és szélsőbaloldalon.) a másik azt mondja, hogy az egyezséget akarja, ha meg lehet kötni akként, hogy az ország érdekei teljesen kielégíttessenek, de ha ez nem megy, akkor azután lépjen életbe a törvény, amely az önálló berendezkedést az országnak biztosítja. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Kell-e ennél nyíltabb,tisztább, őszintébb és becsületesebb formula, (Úgy van! a bal- ,és a szélsőbaloldalon.) mely egyszersmind megfelel az 1867. XII. törvénycikk intencióinak, mely törvénycikk egyenesen kötelességévé teszi a törvényhozásnak azt, hogy mielőtt az önrendelkezés jogát életbe léptetné, kísértse meg az egyezkedést. • A törvény világosan intézkedik a kiegyezés felmondására, az új tárgyalások megindítására és az önrendelkezési jogok esetleges igénybevételére nézve. Ezzel szemben , a miniszter arra a szerencsétlen gondolatra jön, hogy miután az iíz évről tíz évre érvényes, ha fel nem mondatik, hát ebben az állandóságnak égyoly jellege, foglaltatik, amelyet a 67-iki törvényhozók egyenesen indendáltak. Ezt a felfogást szóló a feltétlenül visszautasítja, mert azt másnak, mint közjogunk egyenes aláásásának nem tekinti. Ebben egy sajátságos tendencia lappang, tudniillik az a félelem, hogy ennek a közösségnek a megszüntetéséből illetékes helyen mást magyarázzanak.’ •Mit szólna Deák Ferenc, ha feltámadna és látná, hogy azok, akikvalamikor a legvehemensebb támadást intézték ellene, hogy az ország jogait feladta, ma arra az állandósági jellegre hivatkoznak a kiegyezési kérdésben ? -■ Szóló célszerűségi szempontokból is fel kívánja bontani a vám- és kereskedelmi szövetséget, mert manifesztálni akarja a felmondással azt is, hogy a jelenlegi vám- és kereskedelmi szövetségben nem az osztrákok a sértett fél, hanem hogy mi vagyunk a sértett fél."(Igaz!-ügy van balfelől.) Rosenberg Gyula képviselő azt mondja, hogy áldozathozatalra is hajlandó . . . (Rosenberg Gyula tagadólag intő-Madarász József: Áldozzon a maga zsebéből! Horánszky Nándor: . . . amiből azt látjuk, hogy nem gondolta meg komolyan és mélyrehatókig azokat, amiket itt a Házban mondott Tisza Kálmán pedig megemlékezvén a kvóta kérdéséről, szokott ügyességével nyitva hagyván minden részről ,az ajtókat,a többi közt a következőket mondotta: Nagylelkűségre hivatkozni egyrigyüségnek tartom, deviszont nincs helye magunk részéről most megmondani, meddig megyünk.» (Derültség a szélsőbalon. Ebben szóló más felfogást nem lát, mint azt, hogy Tisza Kálmán a kvótakérdésben tovább menni igenis hajlandó, csak azt nem mondja meg, hogy meddig. Ennek utána a miniszter a tegnapi napon a vámés kereskedelmi szövetség állandóságára hivatkozva, azt még a politikai kapcsolattal is összefüggésbe hozta. Ha ezek nem biztatások a monarkia másik állama részére, hogy «itt az idő, most állj a talpadra, most elérheted célodat», akkor a szóló biztatásokat nem ismer. (Igaz így van a bal- és szélsőbaloldalon.) Mindezek a körülmények arra mutatnak, hogy itt van egy gyönge kormány, egy mindenre kész többség és egy tehetetlen ország, mely némán tűri és némán nézi ezeket, az állapotokat. (Igaz! Úgy van a bal- és szélsőbaloldalon.) Ha ily körülmények között egy kormány eldobja magától még azt az erkölcsi támogatást is, amelyet az ellenzék neki felajánl, akkor ezt súlyos politikai hibának kell tartani, amely nagyon drágán fogja magát megboszélni! (Helyeslés a baloldalon.) Mert ha a törvényhozás behunyt szemmel, összetett kezekkel nézi e dolgok elintézését, nem teljesíti azon kötelességét, melyre hivatva van. Beszédétazzal fejezi be, hogy azt tartja, hogy a közgazdasági kiegyezésnek okos és jó megoldása az adóterhek fokozásán kívül az egyetlen forrás, amelyből az ország, részint létező, részint még előtte álló nagy szükségleteinek kielégítésére meríthet. Ha ezt a forrást ez az ország saját érdekében, anélkül hogy a monarkia másik államának érdekeit csorbítani akarná, ki nem használja, súlyos mulasztást követ el. Elfogadja a határozati javaslatot. (Éljenzés a bal- és szélsőbaloldalon.) Lukács László pénzügyminiszter. Mindenekelőtt konstatálni kívánja azt, hogy ő a határozati javaslatok benyújtói ellen, és igy gróf Apponyi Albert személye ellen is — sem támadást intézni, sem gyanúsítást alkalmazni nem akart. (Mozgás a bal- és szélsőbaloldalon.) ■hanem egyszerűen védekezett azon támadás ellen, melyet a képviselő úr a párt és a kormány ellen intézett, és igyekezett kimutatni a párt álláspontját és indokolni azon határozati javaslattal szemben, melyet Apponyi beterjesztett. • Ami azt az állítást illeti, hogy illojális fegyverekkel küzdött, efelett nem akar vitatkozásba bocsátkozni, egyszerűen hivatkozik azon kifejezésekre és azon nyilatkozatokra, amelyeket az imént Horánszky Nándor használt, amelyekben furfangos okoskodással, ferdítéssel (Nagy zaj... Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) és rágalmazással vádolta a minisztert. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Hogy váljon ezek lojális eszközökre, annakmegítélését az igen tisztelt Házra bízza. (Élénk helyeslés jobbfelől. Zaj és mozgás balfelől.) ■ • Egy dologra azonban kénytelen nyilatkozni és ez -ezön-közjogi-Sérelem, melyet neki Amputálnak, (Halljuk! Halljuk !), midőn azt mondta, hogy az 1867-iki és a későbbi törvényhozások is, melyek a vám- és kereskedelmi szerződéssel foglalkoztak, ezen viszonynak lehetőleg állandó jelleget kívántak tulajdonítani. ('Zaj és mozgás a bal- és szélsőbaloldalon. (Felkiáltások: Lehetőleg! Most már enyhíti!) Bocsánatot kérek, szó szerint felolvashatom. (Folytonos zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Lukács László pénzügyminiszter: Nem akarok vitatkozni afelett, hogy szerencsésvolt-e a kifejezés, melyet használtam, vagy nem volt szerencsés. (Felkiáltások balfelől: Nem volt szerencsés! Zaj balfelől. Elnök csengeti de midőn látok egy állapotot magam előtt, amely körülbelül harminc év óta tart, tudniillik a gazdasági szerződést Magyarszág és Ausztria közt, és midőn látom azt, hogy a törvényhozás már háromszor volt azon helyzetben, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Kétszer !) hogy ezt megszüntesse és más állapotot teremtsen és amidőn én ennek az állapotnak jellemzésére azt hozom fel és állítom, hogy ebből azt lehet következtetni, hogy a törvényhozás intenciója az volt, miszerint amennyiben az ország érdekeinek sérelme nélkül történhetik, ennek a viszonynak állandó jelleget tulajdonítson, hogy akkor én valami közjogi sérelmet követtem volna el, bocsánatot kérek, ezt belátni nem tudom. (Zajos helyeslés jobbfelől. Nagy zaj és ellenmondás a bal- és szélsőbaloldalon.) Horváth Gyula: Az önök lapjai is azt mondják! A Lloyd is azt mondja! Lukács László pénzügyminiszter: Igen jól tudom, tisztelt Ház, hogy félreértésekre adott alkalmat nyilatkozatom és azért tartom kötelességemnek ezt most megvilágítani. (Helyeslés.) Különben is, tisztelt Ház, kötelességemnek tartom még azt is kiemelni, hogy bárminő volt is a kifejezés, amelyet használtam, ezáltal semmiféle jogsérelmet közjogunk ellen el nem követhettem, mert nem egyszer, hanem tízszer kifejeztem beszédemben azt, hogy Magyarországnak az önrendelkezési joga törvényekben biztosítva van, és ezt a jogot bármikor, amikor akarja, igénybe is veheti. (Élénk helyeslés jobbfelől. Közbekiáltások a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, tisztelt Ház! (Folytonos zajjal felől.) Kérem a képviselő urakat, ne szóljanak közbe. Lukács László pénzügyminiszter: Nem akarok kiterjeszkedni arra, tisztelt Ház, hogy a kormány és különösen csekély személyem mind részt vettünk a kiegyezési tárgyalásokban s várjon iparkodunk-e és menynyire, és sikerült-e és mennyire az ország érdekeit a kiegyezési tárgyalások alkalmával megóvnunk. E tekintetben én nyugodt öntudattal tekinthetek saját tevékenységemre és tisztelt kollégáim kifejtett működésére. (Hehestés, jobbfelől. Derültség balfelől.) Beöthy Ákos: Halljuk a tényeket! | Lukács László pénzügyminiszter: Csak azt 35 , _ _ *896. március 1.