Pesti Napló, 1896. április (47. évfolyam, 91-119. szám)

1896-04-15 / 104. szám

104. szám. Budapest, szerda PESTI NAPLÓ. I 1896. április 15. 9 m­élhetőleg ezt is csakhamar megoldja a kormány­ he­lyes értéke s akkor az iskola az eredeti terv szerint már május elején átköltözködik Nagybányára. A legmelegebben üdvözöljük e derék kis csoport­nak lelkes fáradozását. Olyan ügy érdekében dolgoznak, amelyért melegen ver a mi szívünk. A magyar kultúra­, mostohagyermeke, a művészet, nagyon meggazdagodha­­tik ettől a vállalkozástól, amely nem holmi anyagi ér­dekből, nem spekulációból, hanem igazi lelkesedésből termett. És háladatos köszönettel tartozunk Nagybánya nemes közönségének az ő áldozatkészségéért és igazi magyar gavallérságáért.­ ­ • _ Lyka Károly. REGÉNY. A félkegyelmű. — Orosz regény. Irta: Dosztojevszkij M. Tódor. — Fordította: Szabó Endre. (2) Első rész. — Herceg Myskin Nyikolajevics Leo. — felelt az tétova nélkül való teljes készséggel. — Herceg Myskin ? Nyikolajevics Leo ? Nem ismerem. Mintha soha nem is hallottam volna, felelt a hivatalnok elgondolkozva, — tudniillik nem a nevet, a név történeti név, Karamzin történetében meg lehet és meg is kell találni, de a személyt nem ismerem; aztán mintha Myskin hercegek már sehol nem is vol­nának, soha nem hallani felőlük. — Oh, természetes, felelt a herceg. — Myskin hercegek most már nincsenek is rajtam kívül; úgy hiszem, én vagyok az utolsó. Külön­ben pedig, ami az apámat és bátyáimat illeti, azok odnodworczyk *) voltak. Egyébiránt az én apám főhadnagy volt, a hadapród-iskolából. Azt meg nem tudom, hogy Jepancsin tábornoknő mi módon került ki a Myskin-családból, ő is utolsó a maga nemében . . . — Hehehe! utolsó a maga nemében! Hehe! Ezt ugyan jól mondta, heherészett a hivatalnok. Nevetett a fekete hajú is. A szőke fiatal­ember kissé elbámult, hogy sikerült neki egy — különben elég rossz — szójátékot mondani. — Pedig tessék elhinni: egész véletlenül mondtam így, mondá végre egész elámulva, a szülőm meghalt, én pedig Pszkovból már csaknem egy hónap óta úgyszólva mezítláb utazok haza. Se az öcsém, a semmirevaló, se anyám nem küldenek pénzt, még csak nem is tudósítanak, semmit, de semmit! Mint a kutyá­val, úgy bánnak velem. Pszkovban egy egész hónapig feküdtem forró lázban. — Jelenleg pedig több mint egy millió üti a markát, legalább is! Óh uram teremtőm! csapta össze a kezét a hivatalnok. — De mi köze neki ehhez, szólt újra ingerülten és boszosan Rogozsin, félre pislantva a hivatalnokra. — hiszen úgy sem adok neked egy kopejkát sem, ha mindjárt a fejed tetejére állsz is előttem. — Pedig a fejem tetejére állok, oda állok. — Ne nézd! Azért sem adok, ha egy hétig táncolsz is.­­— Hát ne adj! Úgy kell nekem, ne adj. Mégis fogok táncolni. Ott hagyom a felesége­met, gyerekeimet és táncolni fogok előtted. Csúszni fogok, csúszni. — Piha! köpött egyet a fekete. — Ez­előtt öt héttel, fordult aztán újra a herceg­hez, én is ilyen kis batyuval szöktem meg a szülei házból Pszkovba a nénémhez; ott forró lázba estem s az alatt apám meghalt. Guta ütötte. Isten nyugosztalja: csaknem ha­lálra vert akkor. Higyje el, herceg, lelkemre mondom. Ha akkor meg nem szököm, agyonver.­­— Valamivel megharagitotta ? kérdezte a herceg, bizonyos kíváncsisággal nézve a köd­­mönös millionáriust. S bár a millióban s annak megkapásában is elég figyelemre méltó lehe­tett, a herceget valami egyéb is érdekelte és megdöbbentette; aztán Rogozsin is­ valahogy nagy szívességgel választotta a herceget be­szélgető társul, jóllehet inkább gépiesen k vánta a beszélgetést, mintsem szellemileg.­­ *) Kiváltságos urak, szőról-szőra, egy-udvarosak, *) Az oroszok a görög th-t f-nek ejtik. ■ ---------------------------- ' ' '?■ — Sport. X Berzeviczy Albert ünneplése. A Nemzeti Tornaegyesület tegnap választmányi ülést tartott, csupán azért, hogy üdvözölje elnökét, Berzeviczy Albertet abból az alkalomból, hogy a király a titkos tanácsosi méltó­sággal tüntette ki. Berzeviczyt, amikor a teremben megjelent, zajos ovációkkal fogadták. Dr. Vecsey István szép beszédben üdvözölte az ünnepeltet, aki meghatot­­tan köszönte meg a lelkes ovációt és zajos éljenzés közt kérte az egyesület további bizalmát. A gyűlés után bankettre ültek össze a választmány tagjai, amelyen sok pohárköszöntőben ünnepelték az egyesület excel­­lenciás elnökét.­­ Bécsi lóversenyek. Csaknem minden érdek­lődés híján folyt le, tudósítónk telegrammja szerint a bécsi tavaszi lóverseny-meeting negyedik napja. A ver­senynap maga is nagyon érdek nélkül való volt, ami abból is látszik, hogy az egyedüli tisztességes nagy versenyben a 6800 koronás tavaszi versenyben Demet­­­­riusnak ellenfele sem akadt és igy egyedül volt kény­telen a díjért a pályát körül szaladni. Az egyes ver­senyszámok eredményei a következők: I. Nyeretlenek gátversenye. 2800 korona. Távolság 2400 méter. Lebaudy R. négy éves sárga ménje To­­borzó öt hoszszal nagyon könnyen első, Péchy A. négy éves sötétpej kancája Corinna második, két hosz­szal hátrább Monopol harmadik, aztán Tündérhuga, Népdal. Totalizatőr 5 : 7’ Helyrefogadások: I. 25 : 29, II. 25 : 46. II. Eladóverseny: 6800 korona, három éves és idő­sebb lovaknak. Távolság 1800 méter. Geist G. három éves pej ménje, Legény négy hoszszal igen könnyen első, báró Königswarter H. három éves pej ménje, Apaffy második, öt és egy negyed hoszszal hátrább Monte Rose harmadik, aztán Prior, Tökölyi, Pickeral, Adó, Rajna, Euer Gnaden. Győztest tulajdonosa 2500 koronáért vissz vásárolta. Totalizatőr: 5:47. Helyrefoga­­dások: I. 25:60. II. 25:83. III. 25:165. III. Tavaszi verseny: 6800 korona. Három éves és idősebb lovaknak. Távolság 1200 méter. Wahrmann R. öt éves pej ménje, Demetrius versenytárs hiányában egyedül járta körül a pályát. *IV. Handicap. 2800 korona. Négy éves és idő­sebb lovaknak. Távolság 1600 méter. Paget E. négy éves, pej ménje, Vedero és Lebaudy R. négy éves sárga kancája. Kritik holt­versenyben egy hoszszal elsők, gróf Batthyány E. öt éves sárga ménje, Herkules második. Alag harmadik, aztán Pitt, Grandezza, Norma, Mimi, Elefant, Maupel. Totalizatőr: 5: 5 Vederóra, 5:13 Kritikre. Helyrefogadások: 25:32 Vederóra, 25:40 Kritikre. III. 25:45. V. Margit-verseny: 5800 korona. Hároméves és idősebb lovaknak. Távolság 1800 méter. Gundenfingen három éves pejkancája Flugschrift első, Lebaudy R. négy éves sárga kancája Ambrosia második, hátrább Cascata harmadik. Totalizatőr: 5 : 17. Helyrefogadások: I. 25 : 40, II. 25 : 45. VI. Krieau-verseny: 3800 korona. Három évesek­nek. Távolság 1600 méter. Gróf Hadik-Barkóczy E. sárga ménje Proponent két hoszszal könnyen első; gróf Andrássy G. pejkancája Válasz második, három hosz­szal hátrább Brausepulver harmadik. Totalizatőr: 5:6. Helyrefogadások: I. 25 : 26, II. 25 : 28. . VII. Állvány-akadályverseny: 2800 korona. Távol­ság 4800 méter. Herceg Auersperg F. öt éves sárga heréltje Aruinger öt hoszszal könnyen első; Dreher Antal öt éves sárga ménje Diogenes második; másfél hoszszal Valuta II. harmadik; hátul Chitty. Totalizatőr: 5: 24. Helyrefogadások: 1.25:50, il. 25:40.­ ­ Törvényszék. -­ Királyi kegyelem. Szegedi levelezőnk tele­­grafálja, hogy a király dr. Kemény Miklósnak elengedte büntetése hátralevő részét. Dr. Kemény dr. Robicsek Józseffel vívott párbajáért államfogházra volt ítélve. - Fölmentő ítélet." Csepreghy Lajosnak, a Rendőri Lapok felelős szerkesztőjének ismeretes ka­­tona-ügye végképpen dűlőre jutott és pedig olyanfor­mán — amint előrelátható is volt — hogy a legfőbb hadbíróság fölmentő ítéletet hozott. A budapesti had­bíróság ma délelőtt hirdette ki a legfőbb bíróság ítéle­tét, amely végleges befejezője a meghurcolt lapszer­kesztő kínos afférjének. Csepreghy az Ítélet kihirdetéséig egyenruhát viselt ugyan, szolgálatot azonban nem tel­jesített.­­ Lázadó asszonyok. A múlt év június ha­vában történt, hogy Resicán a bányamunkások közt nagy sztrájk volt s akkor háromszáz munkásasszony megostromolta Bene Géza tisztviselő lakását, mert vissza­tartotta a nekik kijáró élelmiszereket. Csak nagy nehezen tudták megfékezni a nekibőszült asszonyhadat s ebből az ügyből kifolyólag hat asszony és huszonhárom bánya­munkás került a lugosi törvényszék elé. Ma volt a vég­tárgyalás, mint levelezőnk írja, Bagyik Sándor elnöklete alatt. Szavazó bírák Kormos és Markovics voltak, a vádat Atzél Béla királyi ügyész, a védelmet pedig Német és Petrovics ügyvédek képviselték. Az ítélet na­gyon enyhe volt. Egy asszonyt s egy munkást egy-egy havi, a többieket tizennégy és nyolc nap közt váltakozó fogságra ítélték. Ezt az enyheséget azzal okolták meg, hogy a hiba nagyrészben magát az osztrák-magyar állam­vasút bányahivatalát terheli azért, mert jogtalanul visszatartotta az élelmiszereket az éhező munkásoktól.­­ Szélhámos elefánt. Az, akiről itt szó van, nem a vastagbőrüek s ormányosok közé tartozik, ellen­ben inaskodott a fényképészet művészetének egyik fő­városi csarnokában. Ajtai Bélának hívják s az elefánt szerephez akképpen jutott, hogy Vidricz Katalin szakács­nőnek Szabó Dénes fiatal fényképészszel való gyöngéd viszonyában a közvetítőt játszotta. Amikor ugyanis Szabó távozott a fővárosból, az ő nejében pénzt s aranyórát kért a szakácsnőtől s­ mindezt elsikkasztotta. A törvényszék ma Ajtait nyolc hónapi fogságra ítélte. —‘ Elhiszem, elhiszem, mondá vidáman a hivatalnok. — Hát aztán tudományokkal is foglalko­zott a herceg, ott annál a professzornál? kérdezte a fekete. — Igen .. . tanultam ...­ — Én meg, lássa, soha semmit sem ta­nultam. — Hiszen én is csak valami keveset, tette hozzá a herceg csaknem bocsánatot kérő hangon. — Betegségem miatt nem tartottak alkal­masnak arra, hogy rendszeresen tanítsanak. — Ismeri-e Rogozsinéket ? — kérdezte hirtelen a fekete. — Nem, egyáltalában nem ismerem. Hi­szen én Oroszországban igen keveset ismerek. Talán ön Rogozsin ? — Igen, Rogozsin Parthén. — Parthén? Talán csak nem azok közül a Rogozsinok közül... kezdte nagy fontosko­dással a hivatalnok. — De igenis, azok közül, azok közül, sietett közbevágni a fekete, aki különben ed­dig még egyszer sem fordult oda a hivatalnok felé s kezdettől fogva csak a herceggel beszélt. — De ... lehetséges-e ? csodálkozott a hivatalnok, szinte nekimeredve és szemeit ki­­düllesztve s arca azonntal tiszteletteljes, csak­nem ijedt kifejezést öltött — annak a tulajdon Rogozsin Parfenovics*) Szemjonnak a fia, aki díszpolgár volt, aki egy hónappal ezelőtt meg­halt s másfél millió örökséget hagyott hátra? — Hát te honnan tudod, hogy másfél millió tiszta kapitálist hagyott hátra? kérdezte Rogozsin, még most sem méltatva tekintetére a hivatalnokot, — no nézd csak! (itt a hercegre hunyorított); meg aztán mi köze ehhez másnak, minek kapaszkodik ehhez valaki ? Az igaz, hogy TÁVIRATOK. Ferdinand búcsúja. Konstantinápoly, április 14. Ferdinand bolgár fejedelem tegnap elbúcsúzott a török miniszterektől és a nagyköveteknél névjegyét hagyta hátra. A nagykö­vetek viszonozták a látogatást­ A Yildiz-palotában, a fejedelem tiszteletére tegnap rendezett ebédnél, melynél Halil Rifaat basa nagyvezér, Tevjik basa külügymi­niszter, valamint a fejedelemnek török és bolgár kísé­rete is részt vett, a szultán közölte a fejedelemmel a török császári hadsereg főtábornagyává történt ki­nevezését. Ma délelőtt a bolgár exarka búcsú­zott el a fejedelemtől. Délben történt meg a fe­jedelemnek invesztitúrája és a tábornagyi kinevező okmánynak felolvasása Kurucsezméban. Délutáni két órakor Ferdinánd fejedelem, török tábornagyi egyen­ruhában, a Yildiz palotába ment, ahol megköszönte a szultánnak a kinevezését, aztán elbúcsúzott tőle. A ki­hallgatás egy óra hosszat tartott. Fél négykor történt meg a fejedelemnek bolgár díszegyenruhában való ün­­nepies elvonulása Dolma-Bagdzséba, ugyanolyan tisz­telgések között, mint megérkezésekor. Itt aztán a Sultanie császári jachtra szállt, amelyet az Is­­mir nevű török szállítóhajó kísért.­­• Az elin­dulás előtt, amely fél ötkor történt, a szultán egy udvari méltóságot küldött a hajóra, aki átadta a fejedelemnek búcsúüdvözletét. A bolgár gyarmat a Bulgaria kereskedelmi hajón elkísérte a fejedelmet a Bosporus bejáratáig és viharos ovációban részesítette őt. A fejedelem kíséretében van Sztojlov miniszterelnök, Petrov hadügyminiszter, három hadsegéd, egy parancsőrtiszt, a fejedelem magántitkára és a politikai kabinet főnöke. Négy török méltóság és hadsegéd elkíséri a fejedelmet Odesszáig, egy közülök pedig Pétervárig. A szultán öt darab lovat és drágaságokat ajándékozott a fejedelem­nek s kíséretét is megajándékozta. A fejedelem szintén ajándékokat osztott ki az ő török kísérete és a cseléd­ség közt. Diplomáciai álmok. Pária, április 14. (A Pesti Napló tudósítójának táv­irata.) A Gaidois azt a szenzációs hírt közli, hogy Lobanov herceg Németországot és Franciaországot legalább annyira ki akarja békíteni, hogy az egyiptomi kérdés­ben kimaradhatlanul megtartandó konferenciában Anglia kisebbségben maradjon. Ehhez még azt a merész kom­binációt fűzi a Daulois, hogy a konferencia bizonyára Belgium és Hollandia felosztásával fog végződni. Hol­landiát a nevezett lap szerint ez esetben házasság útján Németországhoz csatolnák. Új jövedelmi adótörvény. Pak­s, április 14. Doumer pénzügyminiszter ta­­nulmányoztatja a jövedelmi adóról szóló törvényjavas­latnak módosítását a képviselőház által kijelölt alapon, vagyis a bevallás és a felbecslés eltörlésével. A pénzügy­­miniszter 27-ike táján reméli az új javaslatot a minisz­tertanács elé terjeszthetni.

Next