Pesti Napló, 1896. június (47. évfolyam, 150-178. szám)

1896-06-01 / 150. szám

4 Budapest, hétfő PESTI NAPLÓ 1896. junius 1. ISO számv­ selőinek kalauzolása mellett megnézte a pinzgaui is­tállót és egy másik istállóba tekintett be. Egy női kiállító volt ott, aki meglepetve a király közeledtétől, szerényen visszahúzódott az állatai közé. A király figyel­mét nem kerülte el a nő zavara s visszafor­dulva odalépett hozzá és barátságosan megszólította. Érdeklődő figyelmére méltatta Vasvármegye, a gödöllői uradalom pompás állatait, a gazdasági udvar félszeré­ben elhelyezett bivalyokat és végül betért Széll Kálmán istállójába, ahol maga a tulajdonos kalauzolta. A legtöbb időt és a legnagyobb érdeklődést a kiállításon a Széll Kálmán simmenthali telivér-törzste­­nyészetének, a rátóti uradalom e hírneves specialitásá­nak szentelte a király. Ötvenhat valóságos mintaállatot egy külön istállóban állított ki a magyar állattenyész­tőknek ez a championja, s ez állatok mindegyike egy­­egy látnivaló ritkaság a formák tökéletessége, a testrészek meglepő arányossága és a fajnemesség tekin­tetében. Maga Den­ányi miniszter előre figyelmeztette a királyt, hogy mily általános elismerést vívott ki Széll Kálmán e remek állatokkal, amelyek közgazdasági szem­pontból valóságos kincsei az országnak. Ő felsége be­lépett a rátóti telivértenyészet külön istállójába s Széli kalauzolása­­mellett végignézte a gyönyörű gyűjteményt. Széli Kálmán szellemes, lelkes és szakszerű magyarázatait élénk figyelemmel hallgatta az uralkodó. Megnézte «Rátót gyöngyét», az Ara II. nevű telivér tehenet, amely negyedféléves és 900 kilót nyom; ez az állat valóságos eszménye a klasszikus faj­szépségnek: kicsiny és okos feje, apró szarva, hatalmas idomai, sikegyenes háta, egész szerkezetének arányos harmóniája az összhatásban valóságos szenzációt kel­tenek. — Ezt az állatot, magyarázta Széli a királynak, — egy neuschateli szaktudós megnézte s úgy találta, hogy a nemes faj kellékeivel oly mértékben bir, aminővel a leghiresek svájci tenyészetek egyetlen példánya sem dicsekedhetik. — Bizony, remek egy állat, felelt rá ő felsége. S aztán sorra nézte az uralkodó a fajnemesség erényeiben egymással vetélkedő állatokat. Bámulatát fejezte ki, amidőn meglátta az Úrnő nevű tehenet, a gyűjtemény leghosszabb állatát, amely közel hatezer liter tejet ad évenkint s amely óriás méretei mel­lett az idomok proporcióinak dolgában is tüne­ményszerű. Az uralkodó kérdéseire Széli előadta tenyésztési rendszerét: miként válogatja ki az új gene­rációban nyerendő formák szempontjából a párosítandó állatokat, miként szól bele a maga akaratával a termé­szet alkotó procedúrájába, hogyan ellenőrzik az ál­latok fejlődését, növését, táplálkozását s életük rendjét, miként tartja nyilván a súlyt, a mére­teket, a formák képződését. A lelkes tenyésztő minden buzgóságával s ékesszólásával fejtegette Széll mindezt a királynak, aki viszont gyönyörűséggel hallgatta hű emberének szellemes, a figyelmet le­bilincselő előadását. A gyűjtemény bikáinak, kivált a remek hátáinak hatalmas arányai, mellkasuk mély­sége, gyönyörű szerkezetük, rövid lábuk, kicsiny fejük, széles ugró csontjuk az uralkodó hangos tetszését pro­vokálták. A király többször melegen gratulált Széll Kálmánnak valóban mintaszerű tenyésztéséhez, Darányi miniszter pedig így szólt ő felségéhez: — Miután a rátóti uradalom kiállítása versenyen kívül áll, nem lehetett kitüntetni másképpen, mint hogy megbíztam egy szobrászt, hogy az alapítandó gazdasági múzeum számára a Széll Kálmán tenyészetéből néhány állatot lemintázzon. — Igazán nagyon szép, nagyon sikerült egy ki­állítás! jegyezte meg Darányi miniszternek és azután gróf Paar főhadsegédtől kisérve visszahajtatott a királyi palotába. □ A bécsi iparegyesület látogatása. Az alsó­ausztriai iparegyesület tagjai vasárnap este érkeztek Budapestre különvonaton. A vasútnál gróf Zichy Jenő és az Országos Magyar Iparegyesület s az Iparos Kör tagjai üdvözölték a bécsi vendégeket. A kiállítás igaz­gatósága nevében Gelléri Mór titkár jelent meg. Az üdvözlő beszédre Hartke Antal válaszolt, azután a vendégek szállásukra hajtattak. Ma reggel 9 órakor a bécsi vendégek a kiállítás területén gyülekeztek. Schmidt Károly igaz­gató és Gelléri Mór titkár fogadták őket, majd öt cso­portra oszolva, kalauzok vezetése mellett a pavillonok megtekintésére indult a társaság. Ma a történelmi cso­portot, a hadügyi, pénzügyi, kereskedelmi és hitel-pa­­villonokat, a házi ipari részt és a falut fogják tanulmá­nyozni a bécsi vendégek. □ A debreceni iparkamara mozgalma. A debreceni kereskedelmi és iparkamara mozgalmat indí­tott, hogy a kiállításra szegényebb iparosokból és ke­reskedőkből csoportos felrándulást rendezzen. A jelent­kezők száma oly nagy, hogy külön vonatokra lesz szükség. A kamara szándéka, minden hónapban ily cso­portos felrándulást rendezni. □ Tanulók a kiállításban. Örvendetes kilátás van rá, hogy a magyar tanulóifjúság nagy tömegekben fogja meglátogatni az ezredéves kiállítást. A kiállítás igazgatósága hozzávetőleges számítás szerint, legutóbb százötvenezerre teszi azoknak a tanulóknak a számát, akik az iskolai szünetek alatt, június 15-től szeptember 22-ikéig feljönnek Budapestre a kiállítás megtekinté­sére. Esti lapunkban röviden megírtuk, hogy több vá­ros tanintézetei már be is jelentették látogatásukat; ezek az intézetek a következők: Dobsinai algimnázium 62, magyar­óvári főgimnázium 50, veszprémi gimnázium 24, győri katolikus főgimnázium 70, lugosi állami főgimnázium 64, marosvásárhelyi katolikus főgimnázium 45, zentai községi gimnázium 50, félegyházai katolikus főgimnázium 33, zilahi főgimnázium 50, szerb nagy­­szentmiklósi polgári iskola 38, sümegi alreáliskola 50, csurgói főgimnázium 60, kun­szentmártoni polgári is­kola 30, brassói ipariskola 22, erzsébetvárosi állami fő­gimnázium 30, szarvasi főgimnázium 40, kaposvári állami főgimnázium 57, resicabányai polgári iskola 30 tanuló. KÜLÖNFÉLÉK. Budapest, június 1. — A király Budapesten. A király tegnap reggel újra hazaérkezett, hogy részt vegyen azokban a nagyszabású ünnepségekben, amelyek június 8-án újra Budapest felé terelik az ország és külföld érdeklődését. Reggel 5 óra 40 perc­kor robogott be a nyugati pályaudvarba az udvari vonat, amelyet Ludvigh Gyula állam­­vasúti elnök-igazgató vezetett. A hivatalos fogadtatás elmaradt s csak Beniczky Ferenc főispán, K­óth Károly főpolgármester s Rudnay Béla főkapitány várták a nyugati pályaudva­ron, mind a hárman magyar díszben. A tér­parancsnokság részéről Zakariás százados volt jelen. A megjelent urak levették süvegüket, amikor a király kiszállt. Ő felsége katonásan viszonozta az üdvözlést s a megjelentek min­­­denikével kezet fogott és néhány szót váltott. Aztán nyitott kocsin, a Váci-köruton, Fürdő­utcán és lánchídon keresztül felhajtatott a vár­palotába. — A cári pár bősi látogatása. II. Miklós cár és felesége Alexandra Feodorovna bécsi hírek szerint szeptemberben Bécsbe utaznak Ferenc József király láto­gatására. Az Isehb­e tervezett találkozó e szerint elma­radna. A cári pár bécsi tartózkodása idején számos nagy ünnepséget fognak rendezni, így katonai díszszemléket, díszebédeket, tűzijátékokat, théatre párét stb. Az ün­nepségek néhányán, hír szerint, Erzsébet királyasszony is megjelenik. — Ferenc Ferdinánd főherceg. Ferenc Ferdi­­nánd főherceg egyelőre, ha az idő állandóan meleg lesz, a csehországi­­ionopifszí-kastélyba költözködik. Innen Löllingbe megy, Karintiába, ahol nagy vadász­területe és kényelmes vadászkastélya van, ez valamikor báró Dickmanné volt, ki a gyönyörű helyen épült kas­télyt híres bécsi festőkkel, a többi közt Cand­inai is festtette ki. — Károly Lajos főherceg emlékezete. A Károly Lajos főhercegért tartandó gyászistentiszteletre vonatkozólag, melyet a Magyar Vöröskereszt­ Egyesület, június 3-án délelőtt 11 órakor a belvárosi plébánia­templomban rendez, gróf Csekonics Endre elnök az igazgatósággal és Kimer Károly plébánossal a kö­­­vetkezőket állapította meg: A templom főoltá­rát, oszlopait, falait és­ a padok egy részét bevonják fekete lepellel, a szentélyt délszaki növényekkel díszí­tik és az oltár jobboldalán Schlauch bíboros, baloldalán pedig az uralkodóház tagjai és kíséretük számára állít­ják fel az imazsámolyokat. A szentély előtt levő padokban foglalnak helyet: a kormány tagai, országzászlósok, a külföldi képviselők, az egyesület központi választmánya, egészségügyi tanácsa és megbízottai, továbbá a külön meghívottak. Az egyesület — tekintettel az ülőhelyek csekély számára — a körökben székeket állíttat fel, úgy hogy az állóhelyek csakis a szószéktől fogva kez­dődnek. A templom közepén lesz a fényesen kivilágított és pálmákkal körülvett ravatal. A templom, nyugati felében levő padokban helyezkednek el a fiókegyesüle­tek képviselői és az egyesület tagjai, valamint a ven­dégek is. A templom zene- és énekkara — kiegészítve néhány énekművészből — előadja Mozart gyász­miséjét. Csakis a főbejárat lesz nyitva és az elhelye­zés és rendről Argay János irodafőnök vezetése alatt — a rendőrség támogatásával — az egyesület tisztviselői gondoskodnak. — Kinevezések. A király a személye körüli mi­niszter előterjesztésére a minisztérium létszámában Vértesy Géza osztálytanácsost miniszteri tanácsossá, dr. Grubern Ferenc miniszteri titkárt osztálytanácsossá, Wecher Miklós miniszteri segédtitkárt és dr. Máriaffy Dávid pénzügyminiszteri segédtitkárt miniszteri titká­rokká nevezte ki. — A miniszter köszönete. A közoktatásügyi miniszter gróf Dégenfeld Sándornak, aki Erdőszádán magyar nyelvű református jellegű elemi iskolát szer­vezett, az iskola elhelyezésére saját költségén körül­belül 1400 forint értékű iskolai épületet emeltetett, föl­szerelte és addig is, amíg a tanító állandó ellátásáról gondoskodnak, fizetését nagyrészben sajátjából fedezi, elismerését és köszönetét nyilvánította. — Goethe-relikviák az Akadémiában. Elischer Boldizsár, volt fővárosi ügyvéd, nagybecsű Goethe­gyüjteményét az Akadémiának hagyományozta, amely azt egy külön teremben helyezte el és tegnap nyitotta meg. Az Elischer-féle Goethe-gyűjtemény egyik neveze­tessége lesz a fővárosnak. Az új Goethe-terem egyik fián függ a gyűjtő, Elischer Boldizsár arcképe, amelyet Balló Ede festett meg. Elegáns, világoi arc, nyugodt, világos tekintetű szemekkel. A tegnapi megnyitáson csak meghívott vendégek voltak jelen. Néhány előkelő hölgy, több notabilitás, ta­nárok és a sajtó képviselői. Jelen voltak: Elischer Gyu­­láné, dr. Goldzieher Vilmosné, dr. Janny Gyuláné, Trisssí­cs Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter, Szily Kálmán, az Akadémia főtitkára, Zichy Antal az Akadémia I. osztályának elnöke, gróf Széchenyi Béla, Szász Károly, Burchard Bélaváry I Konrád, Tóth Lőrinc, dr. Elischer Gyula, Hegedűs István, Heller Ágost, dr. Goldzieher Vilmos, Lederer Ábrahám, Szmrezsányi Miklós, Kammerer Ernő, Schmicker Henrik, Vadnay Ká­roly, Vécsey Tamás stb. . .. Wlassics minisztert az Akadémia nevében Zichy Antal üdvözölte, a következő beszéddel: «Ha a németek megtudják, hogy ezredéves nem­zeti ünnepélyeiknek közepette, mi itt, a Magyar Tudo­mányos Akadémiában, időt kerítünk magunknak, hogy a tudományok e palotájának egy szerény zugában ün­nepet rendezünk egy reánk nézve idegen, de szellemi köztársaságunkban rég polgárjoggal bíró olyan író em­lékezetének, hagyatékának, akit a nagy német nemzet egy félszázad óta megszokott költészete fejedelmének nevezni, úgy bizonynyal még több okot fognak találni arra, hogy minket, sokáig késlekedett kelet népét, a műveltségben versenyző népcsaládok körébe befogadja­nak, szerető testvéri szívhez öleljenek s az ellenünk itt-ott még mindig szórt vádak, kicsinylések, többi közt magyar sovinizmusunk hánytorgatása ellen, határozot­tan megvédjenek. Mi tudjuk, hogy Goethe, a világirodalom ez egyik büszkesége, éppen azáltal lett azzá s halhatatlan művei úgy lettek az emberiségnek világszerte köztulajdonává, hogy felszabadítva magát az utánzás, az iskola'­s meg­szokott békéitól, roppant olvasottságánál, a tudás majd minden ágának mélyéig beható szellemével, eredeti tu­dott lenni s Herder, Wieland, Klopstock s tán még Lessingnek is tapogatózásai után ő Schillerrel, az ifjú­ság örök kedvelőével kezet fogva, a maguk útján járva, ő lett a németek között a legnémetebb, a világpolgá­rok között a leguniverzálisabb. Emlékben tartjuk a nagy I. Napóleon mondását, a hódítóét, aki annyi gyászt, hozott a szétzilált, le­tiprott német népre s amikor legendaszerü hadjáratai ..között véletlen találkozáskor Goethével megismerkedett,­ szel­leme villámos szikráitól áthatottan kiáltott fel: Tolla un hommé! Végre egy emberre talált. íme, évek során, egy, felsővidéki városainkban kü­lönösen a bányászatban, de egyéb ipar- és művészet terén is kitűnő ősi patrícius-családnak támad egy, szár­mazásra és lelkületre egyaránt nemes ivadéka, Elischer Boldizsár, ak­i üres ideje legnagyobb részét s világra­szóló összeköttetéseit egész szenvedélyével s nagy szak­­avatottsággal arra fordít a, hogy az általa bálványozott szellemóriásnak hagyatékából, ami csak a frankfurti, a weimari, a lipcsei gyűjtők és mecénások hatalmas ver­senye mellett, könyvben, írásban, képben még meg­szerezhető volt, összekaparhassa s költséget, fáradságot nem kimélve, végre sikerült neki egy olyan gyűjte­ményt összeállítani, amely a külföldnek is figyelmét sőt részben irigységét­ magára vonta. S e több, mint 4000 darabból álló műkincset, közte unikumok, becses vonatkozású rajzok, kortársak leveleivel s kapcsolatos zeneművekkel kiegészítve, derék unokaöcssse, még egy nevezetes pénzalapítványnyal is megerősítve, a haza oltárára teszi le. Sok régi ismerőssel, hervadhatatlan ifjúkori emlék­kel, aggkorunk vigasztalóival találkozunk azokban. Ki nem érzett együtt az ifjú Weither, mint Hir­fy keser­veivel, ki nem buzdult fel Götz, Clavigo, Stella nemes alakjain, ki nem tágította látókörét egy Wilhelm Meister élményein, ki vonja még ma is rokonszenvét egy Faust­tól és Gretchentől, akár Madáchinak párvonalos Chiulive­­tól, s hány hivatott fordítóját lírai és balladai költemé­nyeinek tiszteljük sorainkban. Ki nem ismétli, jelképileg is, utolsó híres mondását: Licht, mehr Licht! E személyes benyomásoktól eltekintve, nagyítás nélkül mondhatom, hogy székes fővárosunk oly neveze­tességgel gazdagodott, melyet egy műveit utazó­­sete fog látatlan hagyni.» Az éljenzéssel fogadott beszéd után Wlassics miniszter rövidebb beszédben kiemelte, hogy ha a nyu­­gati népek látják, hogy milyen tiszteletben tartjuk mi más nemzet költőit, el fogják ismerni, hogy a magyar, mint a múltban, úgy most is csatlakozik a nyugati civilizáció eszmeáramlatához. Azután dr. Elischer Gyula mondott köszönetet a miniszternek s ígéri, hogy ezentúl is buzgón fogja gyűjteni az ereklyéket és hozzá fog já­rulni az eddigiek szaporításához. A beszédek után a miniszter eltávozott, a közönség pedig megszemlélte a gyűjteményt. A költő műveinek különböző kiadásaiból, magyarázó művek nagy seregéből, arcképekből és szob­rokból, metszetekből és kéziratokból áll ez, amelyek mind szépen elrendezve láthatók. A könyvek rendkívül becses könyvtárul szolgál­nak Goethe tanulmányozására, az arcképek sora első ifjú korától késő öregségéig bemutatják a költőt; a metszetek részint illusztrációk a műveihez, részint Goethe otthonát ábrázolják, a kéziratok nagy tömege pedig be­pillantást enged abba, hogy miként dolgozott Goethe. Nagyobbrészt levelek ugyan, de vannak köztük költői művek fogalmazványai is, szép,, egyenletes írás, minden pótlás nélkül. Az a nagy lelki harmónia, amely az első korszak termékeit leszámítva, Goethe műveiben­ él, meg­látszik az írásán is. • .... — Diák-sokadalom. Tegnap óta érdekes ven­dégei vannak a fővárosnak: tornász-egyenruhás diákok, az ország minden vidékéről, akik az ezredévi országos tornász-ünnepre sereglettek össze. A nagy köruta­kon, a főváros fő­erein minduntalan dobpergés, kürtszó hallatszik: a tornász-diákok vonulnak el rajtuk, zászló­son, kis csapatokban, s egy-egy iskola a­ maga külön dresszében és színeiben — a versenypálya felé, ahol a nagy verseny le fog folyni. A fővárosi kö­zönség igen kedvesen üdvözli mindenfelé a tornász­diákokat, akik jó kedvvel várják már az országos mérkőzés napját. — Új szerb papi szeminárium. Újvidékről írja levelezőnk. A görögkeleti teológusok számára Karlócán a pátriárka bőkezűségéből új szerb papi sze­minárium épül. Brankovics pátriárka a templomi alap­ból harmincezer forintot utalványozott ki egy megfelelő alkalmas telek megvásárlására. Az épí­tkezés költségeit a pátriárka a sajátjából fogja fedezni. A szeminárium fen­­tartásának költségeit, addig míg az e célra tett Tököly Sebő-féle alapítvány életbe nem lép, a templomalapból fogják fedezni

Next