Pesti Napló, 1896. június (47. évfolyam, 150-178. szám)
1896-06-01 / 150. szám
4 Budapest, hétfő PESTI NAPLÓ 1896. junius 1. ISO számv selőinek kalauzolása mellett megnézte a pinzgaui istállót és egy másik istállóba tekintett be. Egy női kiállító volt ott, aki meglepetve a király közeledtétől, szerényen visszahúzódott az állatai közé. A király figyelmét nem kerülte el a nő zavara s visszafordulva odalépett hozzá és barátságosan megszólította. Érdeklődő figyelmére méltatta Vasvármegye, a gödöllői uradalom pompás állatait, a gazdasági udvar félszerében elhelyezett bivalyokat és végül betért Széll Kálmán istállójába, ahol maga a tulajdonos kalauzolta. A legtöbb időt és a legnagyobb érdeklődést a kiállításon a Széll Kálmán simmenthali telivér-törzstenyészetének, a rátóti uradalom e hírneves specialitásának szentelte a király. Ötvenhat valóságos mintaállatot egy külön istállóban állított ki a magyar állattenyésztőknek ez a championja, s ez állatok mindegyike egyegy látnivaló ritkaság a formák tökéletessége, a testrészek meglepő arányossága és a fajnemesség tekintetében. Maga Denányi miniszter előre figyelmeztette a királyt, hogy mily általános elismerést vívott ki Széll Kálmán e remek állatokkal, amelyek közgazdasági szempontból valóságos kincsei az országnak. Ő felsége belépett a rátóti telivértenyészet külön istállójába s Széli kalauzolásamellett végignézte a gyönyörű gyűjteményt. Széli Kálmán szellemes, lelkes és szakszerű magyarázatait élénk figyelemmel hallgatta az uralkodó. Megnézte «Rátót gyöngyét», az Ara II. nevű telivér tehenet, amely negyedféléves és 900 kilót nyom; ez az állat valóságos eszménye a klasszikus fajszépségnek: kicsiny és okos feje, apró szarva, hatalmas idomai, sikegyenes háta, egész szerkezetének arányos harmóniája az összhatásban valóságos szenzációt keltenek. — Ezt az állatot, magyarázta Széli a királynak, — egy neuschateli szaktudós megnézte s úgy találta, hogy a nemes faj kellékeivel oly mértékben bir, aminővel a leghiresek svájci tenyészetek egyetlen példánya sem dicsekedhetik. — Bizony, remek egy állat, felelt rá ő felsége. S aztán sorra nézte az uralkodó a fajnemesség erényeiben egymással vetélkedő állatokat. Bámulatát fejezte ki, amidőn meglátta az Úrnő nevű tehenet, a gyűjtemény leghosszabb állatát, amely közel hatezer liter tejet ad évenkint s amely óriás méretei mellett az idomok proporcióinak dolgában is tüneményszerű. Az uralkodó kérdéseire Széli előadta tenyésztési rendszerét: miként válogatja ki az új generációban nyerendő formák szempontjából a párosítandó állatokat, miként szól bele a maga akaratával a természet alkotó procedúrájába, hogyan ellenőrzik az állatok fejlődését, növését, táplálkozását s életük rendjét, miként tartja nyilván a súlyt, a méreteket, a formák képződését. A lelkes tenyésztő minden buzgóságával s ékesszólásával fejtegette Széll mindezt a királynak, aki viszont gyönyörűséggel hallgatta hű emberének szellemes, a figyelmet lebilincselő előadását. A gyűjtemény bikáinak, kivált a remek hátáinak hatalmas arányai, mellkasuk mélysége, gyönyörű szerkezetük, rövid lábuk, kicsiny fejük, széles ugró csontjuk az uralkodó hangos tetszését provokálták. A király többször melegen gratulált Széll Kálmánnak valóban mintaszerű tenyésztéséhez, Darányi miniszter pedig így szólt ő felségéhez: — Miután a rátóti uradalom kiállítása versenyen kívül áll, nem lehetett kitüntetni másképpen, mint hogy megbíztam egy szobrászt, hogy az alapítandó gazdasági múzeum számára a Széll Kálmán tenyészetéből néhány állatot lemintázzon. — Igazán nagyon szép, nagyon sikerült egy kiállítás! jegyezte meg Darányi miniszternek és azután gróf Paar főhadsegédtől kisérve visszahajtatott a királyi palotába. □ A bécsi iparegyesület látogatása. Az alsóausztriai iparegyesület tagjai vasárnap este érkeztek Budapestre különvonaton. A vasútnál gróf Zichy Jenő és az Országos Magyar Iparegyesület s az Iparos Kör tagjai üdvözölték a bécsi vendégeket. A kiállítás igazgatósága nevében Gelléri Mór titkár jelent meg. Az üdvözlő beszédre Hartke Antal válaszolt, azután a vendégek szállásukra hajtattak. Ma reggel 9 órakor a bécsi vendégek a kiállítás területén gyülekeztek. Schmidt Károly igazgató és Gelléri Mór titkár fogadták őket, majd öt csoportra oszolva, kalauzok vezetése mellett a pavillonok megtekintésére indult a társaság. Ma a történelmi csoportot, a hadügyi, pénzügyi, kereskedelmi és hitel-pavillonokat, a házi ipari részt és a falut fogják tanulmányozni a bécsi vendégek. □ A debreceni iparkamara mozgalma. A debreceni kereskedelmi és iparkamara mozgalmat indított, hogy a kiállításra szegényebb iparosokból és kereskedőkből csoportos felrándulást rendezzen. A jelentkezők száma oly nagy, hogy külön vonatokra lesz szükség. A kamara szándéka, minden hónapban ily csoportos felrándulást rendezni. □ Tanulók a kiállításban. Örvendetes kilátás van rá, hogy a magyar tanulóifjúság nagy tömegekben fogja meglátogatni az ezredéves kiállítást. A kiállítás igazgatósága hozzávetőleges számítás szerint, legutóbb százötvenezerre teszi azoknak a tanulóknak a számát, akik az iskolai szünetek alatt, június 15-től szeptember 22-ikéig feljönnek Budapestre a kiállítás megtekintésére. Esti lapunkban röviden megírtuk, hogy több város tanintézetei már be is jelentették látogatásukat; ezek az intézetek a következők: Dobsinai algimnázium 62, magyaróvári főgimnázium 50, veszprémi gimnázium 24, győri katolikus főgimnázium 70, lugosi állami főgimnázium 64, marosvásárhelyi katolikus főgimnázium 45, zentai községi gimnázium 50, félegyházai katolikus főgimnázium 33, zilahi főgimnázium 50, szerb nagyszentmiklósi polgári iskola 38, sümegi alreáliskola 50, csurgói főgimnázium 60, kunszentmártoni polgári iskola 30, brassói ipariskola 22, erzsébetvárosi állami főgimnázium 30, szarvasi főgimnázium 40, kaposvári állami főgimnázium 57, resicabányai polgári iskola 30 tanuló. KÜLÖNFÉLÉK. Budapest, június 1. — A király Budapesten. A király tegnap reggel újra hazaérkezett, hogy részt vegyen azokban a nagyszabású ünnepségekben, amelyek június 8-án újra Budapest felé terelik az ország és külföld érdeklődését. Reggel 5 óra 40 perckor robogott be a nyugati pályaudvarba az udvari vonat, amelyet Ludvigh Gyula államvasúti elnök-igazgató vezetett. A hivatalos fogadtatás elmaradt s csak Beniczky Ferenc főispán, Kóth Károly főpolgármester s Rudnay Béla főkapitány várták a nyugati pályaudvaron, mind a hárman magyar díszben. A térparancsnokság részéről Zakariás százados volt jelen. A megjelent urak levették süvegüket, amikor a király kiszállt. Ő felsége katonásan viszonozta az üdvözlést s a megjelentek mindenikével kezet fogott és néhány szót váltott. Aztán nyitott kocsin, a Váci-köruton, Fürdőutcán és lánchídon keresztül felhajtatott a várpalotába. — A cári pár bősi látogatása. II. Miklós cár és felesége Alexandra Feodorovna bécsi hírek szerint szeptemberben Bécsbe utaznak Ferenc József király látogatására. Az Isehbe tervezett találkozó e szerint elmaradna. A cári pár bécsi tartózkodása idején számos nagy ünnepséget fognak rendezni, így katonai díszszemléket, díszebédeket, tűzijátékokat, théatre párét stb. Az ünnepségek néhányán, hír szerint, Erzsébet királyasszony is megjelenik. — Ferenc Ferdinánd főherceg. Ferenc Ferdinánd főherceg egyelőre, ha az idő állandóan meleg lesz, a csehországiionopifszí-kastélyba költözködik. Innen Löllingbe megy, Karintiába, ahol nagy vadászterülete és kényelmes vadászkastélya van, ez valamikor báró Dickmanné volt, ki a gyönyörű helyen épült kastélyt híres bécsi festőkkel, a többi közt Candinai is festtette ki. — Károly Lajos főherceg emlékezete. A Károly Lajos főhercegért tartandó gyászistentiszteletre vonatkozólag, melyet a Magyar Vöröskereszt Egyesület, június 3-án délelőtt 11 órakor a belvárosi plébániatemplomban rendez, gróf Csekonics Endre elnök az igazgatósággal és Kimer Károly plébánossal a következőket állapította meg: A templom főoltárát, oszlopait, falait és a padok egy részét bevonják fekete lepellel, a szentélyt délszaki növényekkel díszítik és az oltár jobboldalán Schlauch bíboros, baloldalán pedig az uralkodóház tagjai és kíséretük számára állítják fel az imazsámolyokat. A szentély előtt levő padokban foglalnak helyet: a kormány tagai, országzászlósok, a külföldi képviselők, az egyesület központi választmánya, egészségügyi tanácsa és megbízottai, továbbá a külön meghívottak. Az egyesület — tekintettel az ülőhelyek csekély számára — a körökben székeket állíttat fel, úgy hogy az állóhelyek csakis a szószéktől fogva kezdődnek. A templom közepén lesz a fényesen kivilágított és pálmákkal körülvett ravatal. A templom, nyugati felében levő padokban helyezkednek el a fiókegyesületek képviselői és az egyesület tagjai, valamint a vendégek is. A templom zene- és énekkara — kiegészítve néhány énekművészből — előadja Mozart gyászmiséjét. Csakis a főbejárat lesz nyitva és az elhelyezés és rendről Argay János irodafőnök vezetése alatt — a rendőrség támogatásával — az egyesület tisztviselői gondoskodnak. — Kinevezések. A király a személye körüli miniszter előterjesztésére a minisztérium létszámában Vértesy Géza osztálytanácsost miniszteri tanácsossá, dr. Grubern Ferenc miniszteri titkárt osztálytanácsossá, Wecher Miklós miniszteri segédtitkárt és dr. Máriaffy Dávid pénzügyminiszteri segédtitkárt miniszteri titkárokká nevezte ki. — A miniszter köszönete. A közoktatásügyi miniszter gróf Dégenfeld Sándornak, aki Erdőszádán magyar nyelvű református jellegű elemi iskolát szervezett, az iskola elhelyezésére saját költségén körülbelül 1400 forint értékű iskolai épületet emeltetett, fölszerelte és addig is, amíg a tanító állandó ellátásáról gondoskodnak, fizetését nagyrészben sajátjából fedezi, elismerését és köszönetét nyilvánította. — Goethe-relikviák az Akadémiában. Elischer Boldizsár, volt fővárosi ügyvéd, nagybecsű Goethegyüjteményét az Akadémiának hagyományozta, amely azt egy külön teremben helyezte el és tegnap nyitotta meg. Az Elischer-féle Goethe-gyűjtemény egyik nevezetessége lesz a fővárosnak. Az új Goethe-terem egyik fián függ a gyűjtő, Elischer Boldizsár arcképe, amelyet Balló Ede festett meg. Elegáns, világoi arc, nyugodt, világos tekintetű szemekkel. A tegnapi megnyitáson csak meghívott vendégek voltak jelen. Néhány előkelő hölgy, több notabilitás, tanárok és a sajtó képviselői. Jelen voltak: Elischer Gyuláné, dr. Goldzieher Vilmosné, dr. Janny Gyuláné, Trisssícs Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter, Szily Kálmán, az Akadémia főtitkára, Zichy Antal az Akadémia I. osztályának elnöke, gróf Széchenyi Béla, Szász Károly, Burchard Bélaváry I Konrád, Tóth Lőrinc, dr. Elischer Gyula, Hegedűs István, Heller Ágost, dr. Goldzieher Vilmos, Lederer Ábrahám, Szmrezsányi Miklós, Kammerer Ernő, Schmicker Henrik, Vadnay Károly, Vécsey Tamás stb. . .. Wlassics minisztert az Akadémia nevében Zichy Antal üdvözölte, a következő beszéddel: «Ha a németek megtudják, hogy ezredéves nemzeti ünnepélyeiknek közepette, mi itt, a Magyar Tudományos Akadémiában, időt kerítünk magunknak, hogy a tudományok e palotájának egy szerény zugában ünnepet rendezünk egy reánk nézve idegen, de szellemi köztársaságunkban rég polgárjoggal bíró olyan író emlékezetének, hagyatékának, akit a nagy német nemzet egy félszázad óta megszokott költészete fejedelmének nevezni, úgy bizonynyal még több okot fognak találni arra, hogy minket, sokáig késlekedett kelet népét, a műveltségben versenyző népcsaládok körébe befogadjanak, szerető testvéri szívhez öleljenek s az ellenünk itt-ott még mindig szórt vádak, kicsinylések, többi közt magyar sovinizmusunk hánytorgatása ellen, határozottan megvédjenek. Mi tudjuk, hogy Goethe, a világirodalom ez egyik büszkesége, éppen azáltal lett azzá s halhatatlan művei úgy lettek az emberiségnek világszerte köztulajdonává, hogy felszabadítva magát az utánzás, az iskola's megszokott békéitól, roppant olvasottságánál, a tudás majd minden ágának mélyéig beható szellemével, eredeti tudott lenni s Herder, Wieland, Klopstock s tán még Lessingnek is tapogatózásai után ő Schillerrel, az ifjúság örök kedvelőével kezet fogva, a maguk útján járva, ő lett a németek között a legnémetebb, a világpolgárok között a leguniverzálisabb. Emlékben tartjuk a nagy I. Napóleon mondását, a hódítóét, aki annyi gyászt, hozott a szétzilált, letiprott német népre s amikor legendaszerü hadjáratai ..között véletlen találkozáskor Goethével megismerkedett, szelleme villámos szikráitól áthatottan kiáltott fel: Tolla un hommé! Végre egy emberre talált. íme, évek során, egy, felsővidéki városainkban különösen a bányászatban, de egyéb ipar- és művészet terén is kitűnő ősi patrícius-családnak támad egy, származásra és lelkületre egyaránt nemes ivadéka, Elischer Boldizsár, aki üres ideje legnagyobb részét s világraszóló összeköttetéseit egész szenvedélyével s nagy szakavatottsággal arra fordít a, hogy az általa bálványozott szellemóriásnak hagyatékából, ami csak a frankfurti, a weimari, a lipcsei gyűjtők és mecénások hatalmas versenye mellett, könyvben, írásban, képben még megszerezhető volt, összekaparhassa s költséget, fáradságot nem kimélve, végre sikerült neki egy olyan gyűjteményt összeállítani, amely a külföldnek is figyelmét sőt részben irigységét magára vonta. S e több, mint 4000 darabból álló műkincset, közte unikumok, becses vonatkozású rajzok, kortársak leveleivel s kapcsolatos zeneművekkel kiegészítve, derék unokaöcssse, még egy nevezetes pénzalapítványnyal is megerősítve, a haza oltárára teszi le. Sok régi ismerőssel, hervadhatatlan ifjúkori emlékkel, aggkorunk vigasztalóival találkozunk azokban. Ki nem érzett együtt az ifjú Weither, mint Hirfy keserveivel, ki nem buzdult fel Götz, Clavigo, Stella nemes alakjain, ki nem tágította látókörét egy Wilhelm Meister élményein, ki vonja még ma is rokonszenvét egy Fausttól és Gretchentől, akár Madáchinak párvonalos Chiulivetól, s hány hivatott fordítóját lírai és balladai költeményeinek tiszteljük sorainkban. Ki nem ismétli, jelképileg is, utolsó híres mondását: Licht, mehr Licht! E személyes benyomásoktól eltekintve, nagyítás nélkül mondhatom, hogy székes fővárosunk oly nevezetességgel gazdagodott, melyet egy műveit utazósete fog látatlan hagyni.» Az éljenzéssel fogadott beszéd után Wlassics miniszter rövidebb beszédben kiemelte, hogy ha a nyugati népek látják, hogy milyen tiszteletben tartjuk mi más nemzet költőit, el fogják ismerni, hogy a magyar, mint a múltban, úgy most is csatlakozik a nyugati civilizáció eszmeáramlatához. Azután dr. Elischer Gyula mondott köszönetet a miniszternek s ígéri, hogy ezentúl is buzgón fogja gyűjteni az ereklyéket és hozzá fog járulni az eddigiek szaporításához. A beszédek után a miniszter eltávozott, a közönség pedig megszemlélte a gyűjteményt. A költő műveinek különböző kiadásaiból, magyarázó művek nagy seregéből, arcképekből és szobrokból, metszetekből és kéziratokból áll ez, amelyek mind szépen elrendezve láthatók. A könyvek rendkívül becses könyvtárul szolgálnak Goethe tanulmányozására, az arcképek sora első ifjú korától késő öregségéig bemutatják a költőt; a metszetek részint illusztrációk a műveihez, részint Goethe otthonát ábrázolják, a kéziratok nagy tömege pedig bepillantást enged abba, hogy miként dolgozott Goethe. Nagyobbrészt levelek ugyan, de vannak köztük költői művek fogalmazványai is, szép,, egyenletes írás, minden pótlás nélkül. Az a nagy lelki harmónia, amely az első korszak termékeit leszámítva, Goethe műveiben él, meglátszik az írásán is. • .... — Diák-sokadalom. Tegnap óta érdekes vendégei vannak a fővárosnak: tornász-egyenruhás diákok, az ország minden vidékéről, akik az ezredévi országos tornász-ünnepre sereglettek össze. A nagy körutakon, a főváros főerein minduntalan dobpergés, kürtszó hallatszik: a tornász-diákok vonulnak el rajtuk, zászlóson, kis csapatokban, s egy-egy iskola a maga külön dresszében és színeiben — a versenypálya felé, ahol a nagy verseny le fog folyni. A fővárosi közönség igen kedvesen üdvözli mindenfelé a tornászdiákokat, akik jó kedvvel várják már az országos mérkőzés napját. — Új szerb papi szeminárium. Újvidékről írja levelezőnk. A görögkeleti teológusok számára Karlócán a pátriárka bőkezűségéből új szerb papi szeminárium épül. Brankovics pátriárka a templomi alapból harmincezer forintot utalványozott ki egy megfelelő alkalmas telek megvásárlására. Az építkezés költségeit a pátriárka a sajátjából fogja fedezni. A szeminárium fentartásának költségeit, addig míg az e célra tett Tököly Sebő-féle alapítvány életbe nem lép, a templomalapból fogják fedezni