Pesti Napló, 1896. július (47. évfolyam, 179-209. szám)

1896-07-01 / 179. szám

Budapest, szerda PESTI NAPLÓ, 179. szánk , 1896. július 1. — József főherceg Sopronban, Sopronból távira­­tozzák. József főherceg ma reggel nyolc után érkezett ide. A pályaudvaron a hatóságok fejei fogadták. Ott voltak: Simon főispán, Baán alispán, Gebhardt polgármester a városi tanácscsal, Jek­elfalussy kamarás, Standner pénz­ügyigazgató, a tűzoltóság zászlóval és számos előkelő­ség. Az utcákon a közönség sorfalat képezett és a fő­herceget lelkesen megéljenezte. Holnap a főherceg szemlét tart a honvédezred felett. Jelenleg Frigyes és Ottó főhercegek is itt időznek. — Az új osztrák főudvarmester. Bécsből [táv­­iratozza tudósítónk, hogy a király Liechtenstein herce­get, az eddigi osztrák főudvarmester-helyettest fő­udvar­mesterré nevezte ki. — A bécsi demokraták az Aradi vértanuk­nál. A bécsi demokraták a fővárosban való tartózkodá­suk alkalmával sorra nézték a főváros nevezetességeit, csodálkozásukat és őszinte elismerésüket ki is fejezték mindannyiszor, valahányszor erre alkalom nyílt. És hogy nemcsak a főváros és az ország hatalmas haladása, je­len állapota ragadta el őket, hanem hogy fogékonyak a múlt nagy hagyományai iránt is, azt mutatja Thorma János képénél, az Aradi vértanuk kivégzésénél tett lá­togatásuk. Tegnap a kiállításról jövet tekintették meg a Vampetics-féle vendéglő nagytermében a képet, élükön vezérükkel, Kronasvetter Ferdinanddal. A demokraták a legnagyobb elragadtatással nyilatkoztak a képről­­amely mélyen meghatotta őket. Kronasvetter felkiáltott: So sterben die Ungarn! A társaság viharos Hoch! kiál­tással adott kifejezést érzelmeinek, azután Thorma Já­nossal, a kép festőjével óhajtott megismerkedni, aki azonban nincs a fővárosban. A vendégek az igazgatóság előtt fejezték ki legmelegebb elismerésüket. — Abrudbánya díszpolgárai. Abrudbánya vá­ros az ezredévi ünnep alkalmából megfestett a város díszpolgárainak: Lukács László pénzügyminiszternek, Jókai Mórnak, Wekerle Sándornak és Hieronymi Ká­­rolynak életnagyságú arcképeit. A város a képek fes­tését Szamossy László festőművészre, Munkácsy Mihály tanítványára bízta, aki most nagyban dolgozik a képe­ken, hogy azokat még az idén le lehessen leplezni. V — A margitszigeti ünnep. Serényen készülnek a július 4-iki margitszigeti ünnepre, amelyet a Mária Dorottya Egyesület, a Hírlapírók Nyugdíjintézete és az Országos Múzeum és Könyvtárbizottság javára rendez­nek. Válogatott, pazar programmja lesz ennek a mil­lenniumi ünnepnek, amelyre a jegy (a hajóköltséget is beleértve) egy korona. A szigeten már készítik a sát­rakat, amelyekben száz fővárosi előkelő hölgy fog árulni. A rendezőség hölgytagjai a következők: Bayer Béláné, gróf Keglevich Arturné, Arleth Radóné, ifjabb Hohlfeld Lajosné, dr. Admetó Gézáné, dr. Róth Ferencné, Boross Károlyné, Szalkay Izabella és Elza, Rosta Ilonka, Busch­mann nővérek, Ledermayer Valéria és Margit, Klajner Sarolta és Ella, Hermann Erzsike, Faludi­ nővérek, Hor­váth Jolánka, Kiss Mariska, Sibrik Jolán, — Árpád sírja. A verecke-munkácsi vidék év­­ezetes múltja kikutatásának érdekében működő Törté­neti Bizottság mozgalmat indított meg Árpád sírja kér­désének végleges tisztázása tárgyában, mert kötelessé­gének tartja nemzetünknek e helyen történt bejövete­lének valóságát kimutatni és megkövetelni, hogy amint a csepelszigeti Árpád-szobor s a munkácsi honalapítási oszlop felállítását Béla király névtelen jegyzője két­ségbe nem vont adatainak elismerése révén határozták el, úgy az ugyanazon forrásból eredő hiteles adatok nyomán Árpád sírja és a Fehéregyház közt fennálló történeti összefüggést ásatások segélyével is derítsék ki. Kötelességének tartja ezért a bizottság lépéseket tenni a közoktatási miniszternél, hogy a Magyar Tör­ténelmi Társulat múlt évi júniusi és novemberi ülései­ben tárgyalt és egészében befejezettnek elismert, sőt részleteiben is most már könnyen megállapíthatónak kijelentett kérdés végleges megoldására a legerélyesebb intézkedéseket sürgősen megtegyék. — Esküvők. Al­ácz Imre nagy-szentmiklósi adó­tiszt megesküdött Engelmann Gizella kisasszonynyal. — Narossny István postatiszt örök hűséget esküdött Wladika Leopoldínának Munkácson. — Bauer Szvetozár főhadnagy oltárhoz vezette Kósch Kornéliát Eperjesen. — Honig József megesküdött Gabel Ilonával Nagy­váradon. — Wéber János Ernő állami ipariskolai tanár megesküdött Szobissek Mariannával Gölnicbányán. — Szederjei Elemér főhadnagy eljegyezte Schemer Micit Bécsből. — Zsolnay Gyula hivatalnok eljegyezte Schmidt Malvint Rozsnyón. — Péterffy A. József tiszt­viselő tegnap vezette oltárhoz a fővárosban Paczona Mariska kisasszonyt. — A Bingen-testvérek. Az olasz Bingen­­testvérek ügye még mindig nem dőlt el. A csaló test­véreket nemrég szabadlábra helyezték, de azért a vizs­gálatot folytatták. Gentából táviratoztak ma, hogy az államügyészség újból elrendelte a Bingen-testvérek letartóztatását és csalás miatt a vádat megújította ellenük. A per tárgyalása közelebb lesz Genuában. — Gyógyíthatatlan betegség. Fax Dániel jómódú rozsnyói iparost, mint levelezőnk írja, tegnap­előtt felakasztva találták. Gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, s már néhány hónappal ezelőtt forgópisz­­tolylyal akart életének véget vetni, de akkor még ide­jekorán megakadályozhatták szándékának végrehajtásá­ban. Most felesége távollétét használta fel s akkor kö­vette el végzetes tettét. — A jalovai rablók foglyai. A konstantiná­polyi szerb követség dragománjának két rokona, Pranzeau asszony és Paraghemian kisasszony a múlt hónap egy szép reggelén kocsin kirándulást tettek Konstantinápoly környékén. Alig értek a hegyek közé, rablók lesték meg őket és magukkal hurcolták. Erre megindultak a tárgyalások a jalovai rablókkal, akik a dragomántól tízezer líra válságdíjat követeltek. A szul­tán elrendelte, hogy magánpénztárából azonnal fizessék ki az összeget. Ma már meg is érkeztek Konstantiná­­polyba a rablók foglyai, akik érdekes dolgokat beszél­nek a jalovai rablókról és fogságukról. Tizenegy tagja van a bandának, egy kapitány vezetése mellett. Van egy hadnagyuk, egy pénztárosuk és az írásbeli teendők ellátására egy jegyzőjük. A rablók macedóniaiak. A főnök Megalos Alexisnek mondja magát és ezt a nevet írta az alá a levél alá is, amelyben a követségnek megköszönte, hogy az ügyet olyan gyorsan lebonyolította. A Berliner Local­­anzeiger a következőket írja a két úrnő elrablásáról: A Jalova közelében fekvő­­Jury fürdőn egy éjszaka meg­jelentek a rablók kémlelni. Megtudták, hogy Szmirnából két gazdag nő érkezik másnap a fürdőhelyre. Pranzeau asszony, a fürdő tulajdonosnője másnap az érkező ven­dégek elébe ment, de egyedül tért vissza, mert a hölgyek nem jöttek meg. Már közel volt a fürdőhöz, amikor lövéseket és segélykiáltásokat hallott. Visszahajtatott arra felé, ahon­nan a hangok jöttek és akkor látta, hogy két vendé­gét, Paraghemian asszonyt és leányát a rablók elfog­ták. Pranzeaunét is fogságba ejtették, ellenben Paraghemian asszonyt, aki idős és nagy beteg, később szabadon bocsátották, mert csak akadályozta volna őket abban, hogy a túszokat biztosságba helyezzék. Vele küldötték el a levelet, amelyben tízezer líra vált­ságdíjat követeltek. A rablók azután megindultak foglyaikkal, akiket a legnagyobb tisztelettel vettek körül. A rablók egyikét a hölgyek mellé komornának rendelte a főnök. Nappal pihentek valamely erdőségben és csak éjszaka folytatták az utat, természetesen gyalog. Amikor a pihenőhelyet megválasztották, falevelekből fekvőhelyet hordtak össze a két hölgynek. Végre elér­keztek tanyájukra. Itt találta őket a követség egy meg­bízottja, aki már hozta a tízezer lírát. A főnök minden egyes pénzdarabot érclapon megpróbált, nem hamis-e, azután a foglyoknak hatvan-hatvan lírát adott útikölt­ségül, a küldöttet pedig negyven lírával ajándékozta meg. Amikor a rablók búcsút vettek a hölgyektől, Pranzeau asszonytól elkérték emlékül a gyöngy nyak­ékét. A gyöngyöket felosztották maguk között és ruhá­jukra varrták, azután erős kézszorítással bocsátották útra a hölgyeket.­­ A párbaj ellen. Németországban annyira lábra kapott a párbajozás, hogy komoly aggodalmakra ad okot a legfelsőbb körökben is. Újabban ismét halá­los végű párbajt vívott két hadnagy s a Welt ennek ötletéből, állítólag jól értesült forrásból tudni véli, hogy most már a porosz hadügyminiszter maga vette ke­zébe a párbajnak a hadseregből való kiirtására irányuló munkálatokat. Hir szerint angol minta nyomán akar­ják felvenni a harcot a párbajozás ellen magának a császárnak parancsára, s igen szigorúvá tették a pár­bajozásért járó büntetéseket. A halálos kimenetelű pár­bajt ezentúl vétkes gondatlanságból elkövetett ember­ölés címén akarják büntetni. Legalább ezt újságolja a Welt, amelynek különben jó információi szoktak lenni. — A nő joga. A németországi, különösen pedig a bajor nők körében nagy az elégületlenség és az el­keseredés a birodalomgyűlés ellen, amely most tár­gyalja az új polgári törvénykönyvről szóló javaslatot. Tiltakozó gyűlést tartottak ebben a dologban, amelyen körülbelül kétezer asszony és leány jelent meg, legna­gyobbrészt bajor nők, köztük Schwerin egészségügyi tanácsos felesége, Morgenstern Lina, dr. Proelss asz­­szony, Strittné Drezdából, Döllingerné, a híres teológus húga, Augsburg Anita, müncheni szigorló jogász­hölgy, akik egytől-egyig hevesen kikeltek a birodalomgyűlés­­nek a nőkérdésben elfoglalt álláspontja ellen. A gyű­lésen határozatot hoztak, amely kimondja az asszony vagyonjogi önállóságát, a feleség rendelkezési jogát a saját vagyona felől, az anyának biztosítja gyer­mekei felett a szülői hatalmat, az elmebetegségnek a válási okból való kizárása által megnehezíti a házassági elválást az eddigi törvénynyel szemben, a házasságon kívül született gyermekeket megfosztja az erkölcsi és jogi előnyöktől. A gyűlésen végül felolvasták a beérkezett temérdek táviratot, amelyekben Németország minden részéből csatlakozásukat jelentik be a nők. Táviratot küldöttek a többek közt Ehrhardt drezdai polgármester felesége, Stockhausen tanár neje Frankfurtból, dr. Schir­­macherné a párisi német asszonyok nevében, Bley Má­ria a zürichi német nők és az ottani egyetemen és fő­iskolákon tanuló hölgyek megbízásából. — Hajóösszeütközés. A táviró ma ismét hírt hozott egy tengeri balesetről, amely könnyen végze­tessé válhatott volna. Egy londoni távirat szerint ugyanis a Lloydshoz jelentés érkezett, hogy Paránál a Santa Reuse angol gőzös, amely Liverpoolból Paraba ment, a Dundonald angol gőzössel összeütközött. A Santa Reuse elsülyedt, a Dundonald léket kapott. Em­beréletben nem esett kár, mert a Santa Reuse legény­ségét a Dundonald-hajó megmentette. Az utasokat a Illavatha norvég bárka Paraban partraszállította. — Kardpárbaj. Pozsonyban két újságíró ma kardpárbajt vívott, amely az egyiknek súlyos megsebe­sülésével végződött. Binder Tivadar, a Pressburger Tag­blatt című néppárti újság szerkesztője polémiába keve­redett az antisemita Grenzbote munkatársával, Rauschau Gusztávval a legutóbbi pandorfi népgyűlés miatt s a tollharcnak kihívás volt a következése. Ma reggel történt meg a párbaj. Rauschau súlyos vágást kapott a fejére. --- Halálozások. Lehoczky Péterné, született Stettka Zsuzsánna meghalt Liptó-Szent-Miklóson. — Özvegy Gáncsan­g Istvánná, született Molhórisz Anna meghalt Eperjesen nyolcvannyolc éves korában. — Nazimeczk­i Szilárd, nyugalmazott adótárnok meghalt Lőcsén hetvennégy éves korában. — Szémann Ferenc Károly, nyugalmazott alezredes meghalt Kassán hetven­négy éves korában. — Bálint Károly­, mümalmi igaz­gató meghalt Bártfán hatvanhat éves korában. — Jedla Jani, eperjesi hires cigányprímás, aki zenekarával kül­földön is sikereket ért el, junius 24-ikén meghalt. — Az áruló kutya, Kemény János, báró Schar­­dagna József hernád-récsi nagybirtokos mezőőre a mi­nap őrjáratban a göncz-ruszkai határ felé tartott, hogy ott a vadorzókat meglesse. A Bársonyos patakon innen, amely a két határt elválasztja egymástól, lesbe állott. Egyszerre a patakon túl nagy kutya csörtet elő s egyenesen neki tart. Rászegzi puskáját és a következő percben a kutya nagy vonítással eltűnt a sűrűségben. Néhány pillanat múlva egymásután három lövés dör­dült el arról a helyről az őr felé. Két golyó a füle mellett sivított el, a harmadik pedig karjába fúródott. Csöndesség lett, az őr senkit sem látott és se­besült karját hideg vizes ruhával bekötve, haza­ment. A hidas­németis csendőr-őrsvezető megindította a nyomozást a falvakban, a véletlenre bízván a tet­tesek felfedezését. Fáradtan érkeztek a csendőrök estefelé Göncz-Ruszkára, anélkül hogy a legkisebb nyomra is bukkantak volna. Már fel akartak hagyni a nyomozással, amidőn egy sánta, törött lábú kutya meg­támadta őket. A kutya gazdája után tudakozódván, a jómódú idősebb Kender János házába utasították őket, akinek fia ifjabb Kender János rövid idő előtt jött haza Amerikából. Vallatóra fogták őket, de semmiről sem akartak tudni. De egy szénaboglyában két Lancaster­­fegyvert találtak a csendőrök s akkor már minden ta­gadás hiába való volt. Bekísérték őket a szikszói járás­bírósághoz, ahol vallottak. Ifjabb Kender János mindent magára vett, azért is apját rögtön szabadon bocsátot­ták, mig őt vizsgálati fogságban tartották. De kétezer forint kezesség mellett ő is kiszabadult. Alig szabadult azonban ki, másnap már eltűnt a faluból és vissza­vitorlázott Amerikába. A kassai törvényszék megtette az intézkedést a szökevény elfogatásához, de már késő volt. — Gondatlanságból. Mikluscsák Andrásné, za­­barai asszony kétéves gyermekét anyja, Soltész Ádámné gondjaira bízta addig, amig künn a mezőn dolgozott. Az öreg­asszony azonban a házi tennivalókkal annyira el volt foglalva, hogy nem ügyelhetett eléggé kis uno­kájára. A gyermek észrevétlenül kiosont a szobából s a közellévő malomárokba esett, ahonnan már csak összezúzott holttestét húzhatták ki.­­ A gondatlan­ságnak még borzalmasabb következménye lett, mint levelezőnk írja, Katymáron. Erősen forrott a viz az üstben Pencz Jánosné konyhájában és csak a tésztát kelle­­tett volna belétenni, amikor az asszony a forró vizet letéve a konyha földjére, kiszaladt az udvarra, hogy krumplit hozzon be. Három éves kis­fia, aki csöndesen játszott a konyha egyik zugában, kíváncsian odaszaladt a pá­rolgó üsthöz. Futás közben azonban belebotlott s a forró víz reá ömlött, úgy hogy a szegény gyermek a szó teljes értelmében megfőtt. Anyja, amikor a sikolto­zásra berohant, szinte megőrült vonagló gyermeke lát­tára. A kis­fiú rövid kínlódás után meghalt. Az anyát gondatlansága miatt a bíróság elé állították.­­ • Raszossygyilk­os. Az osztrák főváros bűn­­krónikája egy szenzációs esettel gy­arapodott, amely élénken emlékeztet Schenk Hugó esetére. E hónap ne­gyedikén a Heugasse egy kereskedőjének, Schmalecker János fa- és szénárusnak huszonkilenc éves felesége meghalt. A haláleset gyanús volt a lakók előtt, mert az asszony nem volt beteg. A rendőrség, amelynek je­lentést tettek, megindította a vizsgálatot. A holttestet exhumálták és a boncolás kiderítette, hogy Schmaleckerné mérgezés áldozata. A vallatás során a férj beismerte, hogy a feleségét a sógornője, Müller Katalin segítségé­vel mérgezte meg, hogy azután nőül vehesse bűntár­sát, a sógornőjét. A vizsgálatot tovább folytatják, mert erős a gyanú, hogy Schmalecker az első feleségét is eltette láb alól. Csak nemrég nősült másodszor és akkor is hirtelen halt meg a felesége. A méregkeverőket el­fogták.

Next