Pesti Napló, 1896. július (47. évfolyam, 179-209. szám)
1896-07-01 / 179. szám
Budapest, szerda PESTI NAPLÓ, 179. szánk , 1896. július 1. — József főherceg Sopronban, Sopronból táviratozzák. József főherceg ma reggel nyolc után érkezett ide. A pályaudvaron a hatóságok fejei fogadták. Ott voltak: Simon főispán, Baán alispán, Gebhardt polgármester a városi tanácscsal, Jekelfalussy kamarás, Standner pénzügyigazgató, a tűzoltóság zászlóval és számos előkelőség. Az utcákon a közönség sorfalat képezett és a főherceget lelkesen megéljenezte. Holnap a főherceg szemlét tart a honvédezred felett. Jelenleg Frigyes és Ottó főhercegek is itt időznek. — Az új osztrák főudvarmester. Bécsből [táviratozza tudósítónk, hogy a király Liechtenstein herceget, az eddigi osztrák főudvarmester-helyettest főudvarmesterré nevezte ki. — A bécsi demokraták az Aradi vértanuknál. A bécsi demokraták a fővárosban való tartózkodásuk alkalmával sorra nézték a főváros nevezetességeit, csodálkozásukat és őszinte elismerésüket ki is fejezték mindannyiszor, valahányszor erre alkalom nyílt. És hogy nemcsak a főváros és az ország hatalmas haladása, jelen állapota ragadta el őket, hanem hogy fogékonyak a múlt nagy hagyományai iránt is, azt mutatja Thorma János képénél, az Aradi vértanuk kivégzésénél tett látogatásuk. Tegnap a kiállításról jövet tekintették meg a Vampetics-féle vendéglő nagytermében a képet, élükön vezérükkel, Kronasvetter Ferdinanddal. A demokraták a legnagyobb elragadtatással nyilatkoztak a képrőlamely mélyen meghatotta őket. Kronasvetter felkiáltott: So sterben die Ungarn! A társaság viharos Hoch! kiáltással adott kifejezést érzelmeinek, azután Thorma Jánossal, a kép festőjével óhajtott megismerkedni, aki azonban nincs a fővárosban. A vendégek az igazgatóság előtt fejezték ki legmelegebb elismerésüket. — Abrudbánya díszpolgárai. Abrudbánya város az ezredévi ünnep alkalmából megfestett a város díszpolgárainak: Lukács László pénzügyminiszternek, Jókai Mórnak, Wekerle Sándornak és Hieronymi Károlynak életnagyságú arcképeit. A város a képek festését Szamossy László festőművészre, Munkácsy Mihály tanítványára bízta, aki most nagyban dolgozik a képeken, hogy azokat még az idén le lehessen leplezni. V — A margitszigeti ünnep. Serényen készülnek a július 4-iki margitszigeti ünnepre, amelyet a Mária Dorottya Egyesület, a Hírlapírók Nyugdíjintézete és az Országos Múzeum és Könyvtárbizottság javára rendeznek. Válogatott, pazar programmja lesz ennek a millenniumi ünnepnek, amelyre a jegy (a hajóköltséget is beleértve) egy korona. A szigeten már készítik a sátrakat, amelyekben száz fővárosi előkelő hölgy fog árulni. A rendezőség hölgytagjai a következők: Bayer Béláné, gróf Keglevich Arturné, Arleth Radóné, ifjabb Hohlfeld Lajosné, dr. Admetó Gézáné, dr. Róth Ferencné, Boross Károlyné, Szalkay Izabella és Elza, Rosta Ilonka, Buschmann nővérek, Ledermayer Valéria és Margit, Klajner Sarolta és Ella, Hermann Erzsike, Faludi nővérek, Horváth Jolánka, Kiss Mariska, Sibrik Jolán, — Árpád sírja. A verecke-munkácsi vidék évezetes múltja kikutatásának érdekében működő Történeti Bizottság mozgalmat indított meg Árpád sírja kérdésének végleges tisztázása tárgyában, mert kötelességének tartja nemzetünknek e helyen történt bejövetelének valóságát kimutatni és megkövetelni, hogy amint a csepelszigeti Árpád-szobor s a munkácsi honalapítási oszlop felállítását Béla király névtelen jegyzője kétségbe nem vont adatainak elismerése révén határozták el, úgy az ugyanazon forrásból eredő hiteles adatok nyomán Árpád sírja és a Fehéregyház közt fennálló történeti összefüggést ásatások segélyével is derítsék ki. Kötelességének tartja ezért a bizottság lépéseket tenni a közoktatási miniszternél, hogy a Magyar Történelmi Társulat múlt évi júniusi és novemberi üléseiben tárgyalt és egészében befejezettnek elismert, sőt részleteiben is most már könnyen megállapíthatónak kijelentett kérdés végleges megoldására a legerélyesebb intézkedéseket sürgősen megtegyék. — Esküvők. Alácz Imre nagy-szentmiklósi adótiszt megesküdött Engelmann Gizella kisasszonynyal. — Narossny István postatiszt örök hűséget esküdött Wladika Leopoldínának Munkácson. — Bauer Szvetozár főhadnagy oltárhoz vezette Kósch Kornéliát Eperjesen. — Honig József megesküdött Gabel Ilonával Nagyváradon. — Wéber János Ernő állami ipariskolai tanár megesküdött Szobissek Mariannával Gölnicbányán. — Szederjei Elemér főhadnagy eljegyezte Schemer Micit Bécsből. — Zsolnay Gyula hivatalnok eljegyezte Schmidt Malvint Rozsnyón. — Péterffy A. József tisztviselő tegnap vezette oltárhoz a fővárosban Paczona Mariska kisasszonyt. — A Bingen-testvérek. Az olasz Bingentestvérek ügye még mindig nem dőlt el. A csaló testvéreket nemrég szabadlábra helyezték, de azért a vizsgálatot folytatták. Gentából táviratoztak ma, hogy az államügyészség újból elrendelte a Bingen-testvérek letartóztatását és csalás miatt a vádat megújította ellenük. A per tárgyalása közelebb lesz Genuában. — Gyógyíthatatlan betegség. Fax Dániel jómódú rozsnyói iparost, mint levelezőnk írja, tegnapelőtt felakasztva találták. Gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, s már néhány hónappal ezelőtt forgópisztolylyal akart életének véget vetni, de akkor még idejekorán megakadályozhatták szándékának végrehajtásában. Most felesége távollétét használta fel s akkor követte el végzetes tettét. — A jalovai rablók foglyai. A konstantinápolyi szerb követség dragománjának két rokona, Pranzeau asszony és Paraghemian kisasszony a múlt hónap egy szép reggelén kocsin kirándulást tettek Konstantinápoly környékén. Alig értek a hegyek közé, rablók lesték meg őket és magukkal hurcolták. Erre megindultak a tárgyalások a jalovai rablókkal, akik a dragomántól tízezer líra válságdíjat követeltek. A szultán elrendelte, hogy magánpénztárából azonnal fizessék ki az összeget. Ma már meg is érkeztek Konstantinápolyba a rablók foglyai, akik érdekes dolgokat beszélnek a jalovai rablókról és fogságukról. Tizenegy tagja van a bandának, egy kapitány vezetése mellett. Van egy hadnagyuk, egy pénztárosuk és az írásbeli teendők ellátására egy jegyzőjük. A rablók macedóniaiak. A főnök Megalos Alexisnek mondja magát és ezt a nevet írta az alá a levél alá is, amelyben a követségnek megköszönte, hogy az ügyet olyan gyorsan lebonyolította. A Berliner Localanzeiger a következőket írja a két úrnő elrablásáról: A Jalova közelében fekvőJury fürdőn egy éjszaka megjelentek a rablók kémlelni. Megtudták, hogy Szmirnából két gazdag nő érkezik másnap a fürdőhelyre. Pranzeau asszony, a fürdő tulajdonosnője másnap az érkező vendégek elébe ment, de egyedül tért vissza, mert a hölgyek nem jöttek meg. Már közel volt a fürdőhöz, amikor lövéseket és segélykiáltásokat hallott. Visszahajtatott arra felé, ahonnan a hangok jöttek és akkor látta, hogy két vendégét, Paraghemian asszonyt és leányát a rablók elfogták. Pranzeaunét is fogságba ejtették, ellenben Paraghemian asszonyt, aki idős és nagy beteg, később szabadon bocsátották, mert csak akadályozta volna őket abban, hogy a túszokat biztosságba helyezzék. Vele küldötték el a levelet, amelyben tízezer líra váltságdíjat követeltek. A rablók azután megindultak foglyaikkal, akiket a legnagyobb tisztelettel vettek körül. A rablók egyikét a hölgyek mellé komornának rendelte a főnök. Nappal pihentek valamely erdőségben és csak éjszaka folytatták az utat, természetesen gyalog. Amikor a pihenőhelyet megválasztották, falevelekből fekvőhelyet hordtak össze a két hölgynek. Végre elérkeztek tanyájukra. Itt találta őket a követség egy megbízottja, aki már hozta a tízezer lírát. A főnök minden egyes pénzdarabot érclapon megpróbált, nem hamis-e, azután a foglyoknak hatvan-hatvan lírát adott útiköltségül, a küldöttet pedig negyven lírával ajándékozta meg. Amikor a rablók búcsút vettek a hölgyektől, Pranzeau asszonytól elkérték emlékül a gyöngy nyakékét. A gyöngyöket felosztották maguk között és ruhájukra varrták, azután erős kézszorítással bocsátották útra a hölgyeket. A párbaj ellen. Németországban annyira lábra kapott a párbajozás, hogy komoly aggodalmakra ad okot a legfelsőbb körökben is. Újabban ismét halálos végű párbajt vívott két hadnagy s a Welt ennek ötletéből, állítólag jól értesült forrásból tudni véli, hogy most már a porosz hadügyminiszter maga vette kezébe a párbajnak a hadseregből való kiirtására irányuló munkálatokat. Hir szerint angol minta nyomán akarják felvenni a harcot a párbajozás ellen magának a császárnak parancsára, s igen szigorúvá tették a párbajozásért járó büntetéseket. A halálos kimenetelű párbajt ezentúl vétkes gondatlanságból elkövetett emberölés címén akarják büntetni. Legalább ezt újságolja a Welt, amelynek különben jó információi szoktak lenni. — A nő joga. A németországi, különösen pedig a bajor nők körében nagy az elégületlenség és az elkeseredés a birodalomgyűlés ellen, amely most tárgyalja az új polgári törvénykönyvről szóló javaslatot. Tiltakozó gyűlést tartottak ebben a dologban, amelyen körülbelül kétezer asszony és leány jelent meg, legnagyobbrészt bajor nők, köztük Schwerin egészségügyi tanácsos felesége, Morgenstern Lina, dr. Proelss aszszony, Strittné Drezdából, Döllingerné, a híres teológus húga, Augsburg Anita, müncheni szigorló jogászhölgy, akik egytől-egyig hevesen kikeltek a birodalomgyűlésnek a nőkérdésben elfoglalt álláspontja ellen. A gyűlésen határozatot hoztak, amely kimondja az asszony vagyonjogi önállóságát, a feleség rendelkezési jogát a saját vagyona felől, az anyának biztosítja gyermekei felett a szülői hatalmat, az elmebetegségnek a válási okból való kizárása által megnehezíti a házassági elválást az eddigi törvénynyel szemben, a házasságon kívül született gyermekeket megfosztja az erkölcsi és jogi előnyöktől. A gyűlésen végül felolvasták a beérkezett temérdek táviratot, amelyekben Németország minden részéből csatlakozásukat jelentik be a nők. Táviratot küldöttek a többek közt Ehrhardt drezdai polgármester felesége, Stockhausen tanár neje Frankfurtból, dr. Schirmacherné a párisi német asszonyok nevében, Bley Mária a zürichi német nők és az ottani egyetemen és főiskolákon tanuló hölgyek megbízásából. — Hajóösszeütközés. A táviró ma ismét hírt hozott egy tengeri balesetről, amely könnyen végzetessé válhatott volna. Egy londoni távirat szerint ugyanis a Lloydshoz jelentés érkezett, hogy Paránál a Santa Reuse angol gőzös, amely Liverpoolból Paraba ment, a Dundonald angol gőzössel összeütközött. A Santa Reuse elsülyedt, a Dundonald léket kapott. Emberéletben nem esett kár, mert a Santa Reuse legénységét a Dundonald-hajó megmentette. Az utasokat a Illavatha norvég bárka Paraban partraszállította. — Kardpárbaj. Pozsonyban két újságíró ma kardpárbajt vívott, amely az egyiknek súlyos megsebesülésével végződött. Binder Tivadar, a Pressburger Tagblatt című néppárti újság szerkesztője polémiába keveredett az antisemita Grenzbote munkatársával, Rauschau Gusztávval a legutóbbi pandorfi népgyűlés miatt s a tollharcnak kihívás volt a következése. Ma reggel történt meg a párbaj. Rauschau súlyos vágást kapott a fejére. --- Halálozások. Lehoczky Péterné, született Stettka Zsuzsánna meghalt Liptó-Szent-Miklóson. — Özvegy Gáncsang Istvánná, született Molhórisz Anna meghalt Eperjesen nyolcvannyolc éves korában. — Nazimeczki Szilárd, nyugalmazott adótárnok meghalt Lőcsén hetvennégy éves korában. — Szémann Ferenc Károly, nyugalmazott alezredes meghalt Kassán hetvennégy éves korában. — Bálint Károly, mümalmi igazgató meghalt Bártfán hatvanhat éves korában. — Jedla Jani, eperjesi hires cigányprímás, aki zenekarával külföldön is sikereket ért el, junius 24-ikén meghalt. — Az áruló kutya, Kemény János, báró Schardagna József hernád-récsi nagybirtokos mezőőre a minap őrjáratban a göncz-ruszkai határ felé tartott, hogy ott a vadorzókat meglesse. A Bársonyos patakon innen, amely a két határt elválasztja egymástól, lesbe állott. Egyszerre a patakon túl nagy kutya csörtet elő s egyenesen neki tart. Rászegzi puskáját és a következő percben a kutya nagy vonítással eltűnt a sűrűségben. Néhány pillanat múlva egymásután három lövés dördült el arról a helyről az őr felé. Két golyó a füle mellett sivított el, a harmadik pedig karjába fúródott. Csöndesség lett, az őr senkit sem látott és sebesült karját hideg vizes ruhával bekötve, hazament. A hidasnémetis csendőr-őrsvezető megindította a nyomozást a falvakban, a véletlenre bízván a tettesek felfedezését. Fáradtan érkeztek a csendőrök estefelé Göncz-Ruszkára, anélkül hogy a legkisebb nyomra is bukkantak volna. Már fel akartak hagyni a nyomozással, amidőn egy sánta, törött lábú kutya megtámadta őket. A kutya gazdája után tudakozódván, a jómódú idősebb Kender János házába utasították őket, akinek fia ifjabb Kender János rövid idő előtt jött haza Amerikából. Vallatóra fogták őket, de semmiről sem akartak tudni. De egy szénaboglyában két Lancasterfegyvert találtak a csendőrök s akkor már minden tagadás hiába való volt. Bekísérték őket a szikszói járásbírósághoz, ahol vallottak. Ifjabb Kender János mindent magára vett, azért is apját rögtön szabadon bocsátották, mig őt vizsgálati fogságban tartották. De kétezer forint kezesség mellett ő is kiszabadult. Alig szabadult azonban ki, másnap már eltűnt a faluból és visszavitorlázott Amerikába. A kassai törvényszék megtette az intézkedést a szökevény elfogatásához, de már késő volt. — Gondatlanságból. Mikluscsák Andrásné, zabarai asszony kétéves gyermekét anyja, Soltész Ádámné gondjaira bízta addig, amig künn a mezőn dolgozott. Az öregasszony azonban a házi tennivalókkal annyira el volt foglalva, hogy nem ügyelhetett eléggé kis unokájára. A gyermek észrevétlenül kiosont a szobából s a közellévő malomárokba esett, ahonnan már csak összezúzott holttestét húzhatták ki. A gondatlanságnak még borzalmasabb következménye lett, mint levelezőnk írja, Katymáron. Erősen forrott a viz az üstben Pencz Jánosné konyhájában és csak a tésztát kelletett volna belétenni, amikor az asszony a forró vizet letéve a konyha földjére, kiszaladt az udvarra, hogy krumplit hozzon be. Három éves kisfia, aki csöndesen játszott a konyha egyik zugában, kíváncsian odaszaladt a párolgó üsthöz. Futás közben azonban belebotlott s a forró víz reá ömlött, úgy hogy a szegény gyermek a szó teljes értelmében megfőtt. Anyja, amikor a sikoltozásra berohant, szinte megőrült vonagló gyermeke láttára. A kisfiú rövid kínlódás után meghalt. Az anyát gondatlansága miatt a bíróság elé állították. • Raszossygyilkos. Az osztrák főváros bűnkrónikája egy szenzációs esettel gyarapodott, amely élénken emlékeztet Schenk Hugó esetére. E hónap negyedikén a Heugasse egy kereskedőjének, Schmalecker János fa- és szénárusnak huszonkilenc éves felesége meghalt. A haláleset gyanús volt a lakók előtt, mert az asszony nem volt beteg. A rendőrség, amelynek jelentést tettek, megindította a vizsgálatot. A holttestet exhumálták és a boncolás kiderítette, hogy Schmaleckerné mérgezés áldozata. A vallatás során a férj beismerte, hogy a feleségét a sógornője, Müller Katalin segítségével mérgezte meg, hogy azután nőül vehesse bűntársát, a sógornőjét. A vizsgálatot tovább folytatják, mert erős a gyanú, hogy Schmalecker az első feleségét is eltette láb alól. Csak nemrég nősült másodszor és akkor is hirtelen halt meg a felesége. A méregkeverőket elfogták.