Pesti Napló, 1896. augusztus (47. évfolyam, 210-239. szám)

1896-08-01 / 210. szám

210. szám. Budapest, szombat __________ PESTI NAPLÓ._________ 1896. augusztus 13 3 az európai és északamerikai államok jelentették be kül­dötteiket, amelyeknek parlamenti képviseltetésük van, hanem számos oly­ államból is érkezett jelentkezés, amelyeknek parlamentjük nincs. A Conference interparlamentaire magyar bizott­sága elhatározta, hogy ilyen küldötteket is szívesen en­ged résztvenni a konferencia tanácskozásain, azoknak a jövőben való csatlakozására vonatkozólag azonban fentartja az összes államok határozatának a döntést. A konferencia tagjainak fogadtatására igen mesz­­szemenő intézkedések tétettek. Ezúttal Magyarországon talán először lesz rá alkalom láthatni, hogy mily mó­don folyik le egy ilyen fontos nemzetközi társaság reprezentálása és milyen fontos internacionális formák veendők ilyen összejövetelek alkalmával figyelembe. A konferencia tanácskozásait a főrendiház tanács­termében fogja megtartani. Ezért a Nemzeti Múzeum oszlopcsarnoka előtt fel fogják venni az összes résztvevő nemzetek lobogóit, melyeknek elkészítésével már meg is bíztak egy fővárosi zászlókereskedőt. Ugyancsak valamennyi nemzet lobogója fel lesz húzva annak a hajónak az árbocára is, melyre a kon­ferencia tagjai a dunai sétahajózások alkalmával szállni fogtak. A konferencia idején a tagok tiszteletére nagy és fényes ünnepségekre készülnek a főváros előkelő társadalmi körei. A magyar csoport tagjai a magyar parlament költségén egy nagyszerű fogadóestélyt ren­dez az ideérkező politikusok tiszteletére a Park-klubban. Másnap a főváros közönsége rendez nagyszerű díszes ünnepélyt, amely az eddig rendezetteket fény, pompa és gazdagság tekintetében jóval felül fogja múlni. A hivatalos ünnepélyeken kívül a magánünnepélyek egész sora van kilátásba véve és tervezve. A kongresszus tanácskozásainak befejezése után a tagok kirándulnak a Vaskapuhoz, ahol azonban csak mint magánemberek vesznek részt a megnyitási ünnep­ségeken, mivel az udvari ceremóniák keretében nekik helyt és szerepet adni nem lehetett. Érdekes még a felemlí­tésre, hogy egy itteni ka­tonazenekar már javában tanulja az összes európai álla­mok nemzeti himnuszait, amelyeket a konferencia tag­jainak tiszteletére rendezendő ünnepségeken sorra el fognak játszani. Végül itt adunk még helyet párisi tudósítónk ama közlésének, hogy Türr tábornok a napokban Con­­trexéville fürdőben maga köré gyűjtötte mindazon fran­cia politikusokat, akik a budapesti interparlamentáris konferencián részt fognak venni és akiknek száma igen tekintélyes. Majdnem valamennyi francia béke­egyesület igen előkelő politikusok által lesz képviselve és így nagyban hozzá fognak járulni­­a budapesti kon­ferencia fontosságának kiemelésében. val fogadták az öblös hintó mélységéből ki­­evickélő nagyurat. Illyésházy széjjeltekintett, kereste azt az alakot, aki a háttérben szerényen meghúzódott: a szép Jakubovec Julinkát, aki a felvidéknek volt legtakarosabb özvegyasszonya. Magas, nyúlánk, szőke alak. Nefelejts­ szemeibe köny­­nyen beleveszhetett a férfrész. Szépségét csak kézbeli ügyessége múlta fölül, de hordozták is ám messze vidékre, ahol csömör, csuz, kösz­­vény szállásolta be magát az emberek tagjaiba. A kastély ura végre megpillantotta a szép asszonyt s piros orcáját megcsippentve, anya­nyelvén intézett hozzá barátságos szavakat: — Jako sa más, Julka, dúsa maja? (Hogyan vagy, Julinka lelkem?) — Dobré rano prajem, ostrieteny pane! (Jó reggelt kivánok, méltóságos uram!) Felelt szerénykedve a szép menyecske, megtoldván a szót imigyen: — Kedy rozkázete, aby vás dobre nat­­rela? (Mikor parancsolja, hogy jól megkene­­gessem ?) •— Eredj csak, édes lányom, de várj so­rára. Elébb egy kis papramorgóval erősítem meg a szívemet meg a cimboráimét, aztán a fürdő, legutoljára pedig csemegéül a te tudo­mányod következzék. Ebédnek is beillő falatozás várta a sze­­menszedett társaságot. Mindenki hozzálátott a jóhoz, csak Illyésházy, a gazda, tartózkodott. Egy-egy kupica borókalénél egyebet nem érin­tett. Kubra Peti oda is vágta neki a megrovó szót, hogy a régi erkölcsei hanyatlanak. — Talán példaadás kedvéért csavarod le a tónust, vagy más mi ok miatt isten-nünüs­­ködöl, gyámoltalankodol, kedves házigazdám? Támogasd meg a gyomrodat, majd aztán vité­­zebbü­l kiállod a megpróbáltatást. A Peti cimborának az sétált a fejében, ha már vízbe kell az embernek bocsátkoznia (még kívülről sem szerette a teste körül), hát legalább kevülről járja meg a szeszt — erő­sítő­jük Csak hamarosan el is távozott a gazda, ment az ősforrás gőzölgő, halványkékes me­dencéjébe — vezekelni. Elmaradhatatlan mi­­nistránsok gyanánt a bolond meg a cigány követték. Jó délfelé járt már az idő, amikor a kénesvízből meg a Jakubovecné gyúró kúrája alól megszabadult. Ezalatt odafenn vígan folyt a csintalankodó nedereskedés. A sasok egykori tanyáján, ahol Rákóczi villáma, Csajághy, Károlyi, Bezerédy, a két Lubomirszky tanakodtak a haza szabad­ságának kivívásán, élősdi vércsék és osztoz­kodni vágyó keselyűk koppasztották a türel­mes bárányka gyapjúját. Bandi Jóska, aki már régóta reszelgett bőrüléses székén, fölkelt s szemeivel Motesiczy Ábrisnak intve, cimborájával a szomszédos te­rem egyik ablakmélyedésébe húzódott. — Kedves panicskám, baj van! Tudod, a gazdánk bolondjának néhai báni birtokocskája az enyémhez legközelebb esik. Régóta vásik rá a fogam. Illyésházy gyenge ember, valami ada­kozó pillanatában bizony még visszadobálja. A bolond egyre mellette settenkedik. Te sem maradsz üres kézzel, ha a dolog folyamatát fifikusan megakasztod. — Bizd rám a casust, Joskó. De mielőtt hozzáfognék, a magunk portájának elején tisz­tálkodjunk. Fiam régen szereti a te Marinká­dat. Add rájuk áldásodat, s ha egygyé lesznek, a báni birtokból nekem is lesz részem. Bándi ravasz szemhunyoritással nyújtott kezet s némán rázta meg a nem kevésbbé sunynyogó osztozkodóét. Mikor a jól kieszelt terv fölött megnyu­godtak, mintha csak szellőzni jártak volna, az étkezőbe visszatértek s nagy vivátozással fo­gadták a kimosakodott, szépasszony-gyurta házi­gazdát. Illyésházy megujhodva, vidáman köszön­tötte kortyondi cimboráit. Merengő, töprengő külseje megváltozott. A kék szemű Julka mintha új emberré gyúrta volna a nem is ko­­ pOttlik quantum potest bibat, Ille cujus bibit, vivat!2 Illyésházy háta mögött a fölszolgáló tisztet a Julka végezte, látható jó hatással a házigaz­dára. Egyszerű tót asszony létére jól elsajátí­totta az urak körül kelendő erkölcsöket. Merő külsőség rejlett-e mindaz alatt, amit ez a faj­tájának gyöngye Illyésházy körül tanúsított, vagy a szivetájának is volt valami köze hozzája? Hagyjuk eldöntetlenül. Illyésházy, gyengédebb pillanataiban holmi hasonlatossá­got emlegetett közte s az elhalt hitves között. Hátha vigasztalta némileg az elvesztettért ez a nem megvetendő surrogatum. A cimborák egyike-másika lassankén­t kö­zeledett ahhoz a ponthoz, amelyen túl a férfi­embernek a lába szárába száll a jobbik esze s amit a kotyogós fejével meg nem bir, a lábai­val igyekszik belőle kirugdalni. Tánc, tombolás vágya támadt föl a kor­ Ezredéves kiállítás. □ Bolgár miniszterek Budapesten. Petkovon, a tegnap ideérkezett bolgár hadügyminiszteren kivül még Madzsarov bolgár közmunkaminiszter is a fővá­rosban tartózkodik néhány nap óta Stojanovits bolgár posta- és távirófőigazgatóval. A bolgár vendégek tegnap és ma Dürr Károly főpostaigazgató kíséretében behatóan megtekintették a főváros összes táviró- és telefonberendezését s a látottak felett tetszésüket nyil­vánították. A miniszternek legjobban tetszett a fővárosi csomagoknak és utalványoknak házhoz való szállítása, a csomaggyűjtési szolgálat és a vasutak által épített munkásházak, úgy annyira, hogy az erre vonatkozó szabályzatokat s utasításokat elkérte. □ Miskolci iparosok a kiállításon. Borsod­­megyéből ma érkezett a kiállításra az első tömeges fel­­ránduló-társaság, mintegy 250 személy, miskolci iparo­sok a családjaikkal dr. Tarnay Gyula alispán vezetése alatt. Reggel kilenc órakor érkeztek a kiállítás főkapu­jához, ott előbb megnézték a Feszty-féle körképet és azután bevonultak a kiállítási területre. A főkapunál dr. Kovács Gyula üdvözölte őket a kiállítási igazgatóság nevében. Az üdvözlő­ beszédre dr. Tarnay Gyula alispán lendületes szavakban felelt, hangoztatva, hogy Miskolc városa polgárai és «Paradicsom-Borsod vármegye» kö­zönsége kalaplevéve lépnek a kiállítás szent területére, amely azt mutatja, hogy a magyar nemzeti szellem mennyire tudott egybeforrni a XIX. század kultúrájá­val, és amely tanúsítja azt a magyar polgárok művei­ben. A miskolciak ezután több csoportra oszolva néz­ték meg a kiállítást. □ Cipészek kongresszusa. Az ezredéves ki­állítás alkalmából a magyarországi cipészek is tartanak szakkongresszust, még­pedig augusztus 15-én és 16-án az új városház közgyűlési termében. A kongresszus napirendjére a következő tárgyakat tűzték ki: Az 1884. évi ipartörvény módosítása. (Előadó Krintovich Lajos Budapest.) 2. Az üléses munka megszüntetése. (Előadó Gábor József Budapest.) 8. A külföldön gyártott láb­beliek behozatalának megszorítása. (Előadó Mons József Szatmár.) 4. Az iparilag előállított lábbelivel való háza­lás eltiltása. (Előadó Krintovich Lajos Budapest.) 5. A zsibárusoknak az uj munka készítésétől és elárusítá­­sától való eltiltása. (Előadó Heinemann Alajos Budapest.) 6. A bőrkereskedőknek a cipőfelsőrész készítésétől való eltiltása. (Előadó Havlicsek Antal Budapest.) A vásárügy rendezése. (Előadó: Polcz Nándor Siklós.) 8. A fegyenc­­ipar korlátozása. (Előadó Fodor Sándor Vác.) 9. Szövet­kezetek a cipészipar szempontjából. (Előadó Schäfer Márton Szeged.) 10. A szakoktatás. (Előadó Krazsof János Budapest.) 11. Kereseti adó és szavazati jog. (Előadó Major Péter Budapest.) 12. Szaksajtó. (Előadó Barna Mihály Budapest.) 13. Vegyes indítványok. (Elő­adó Lengyel Károly Kolozsvár.) I. Cipésziparosok orszá­gos szövetsége. II. Megkülönböztetés a cipész- és csiz­madia-iparosok között.­­□ Vonóshangszer-kiállítás. A hangszerkiállí­­tás keretében élénk feltűnést kelt Reményi Mihály m­ű­­hegedűkészítő csoportkiállítása. E csoportban remek ki­vitelű vonóshangszereket láthat a néző; a szakértőket meglepik a kiállított kvartettek kiválóan precíz, gondos és tiszta munkája, amelyek közül kiemelkednek a Stra­divariusok és Guarneriusok sikerült imitációi. Feltűnik ezenkívül egy a Gaspardi Salo mintája után készült, kétszeresen berakott hegedű­utánzat, amelyen a csiga helyén Hubay Jenőnek, a híres hegedűművésznek feje diszlik. E hegedű mellett van egy másik érdekes mű­­darab, amelyen a király olajfestésű arcképe látható ékes ornamentikával diszítve. □ A Pesti Napló a kiállításon. A kiállítást látogató közönség kényelmére a kiadó­­hivatal intézkedett, hogy a Pesti Napló egyes számait a kiállítás területén lévő dohány­tőzsdékben is árusítsák. A pannonhalmi emlékünnep. — A Pesti Napló távirati tudósítása. — Győr, július 31. Pusztaszer, Munkács után a millenniumi emlékünnepségek rendjén Pannonhalmáé sorban a harmadik hely. Augusztus 26-án teszik itt le annak az emlékműnek az alapkövét, amelyben Asztriknak, a pannonhalmi rend megalapítójá­nak a szobra nyer elhelyezést. Az ünnepség­nek, amelyen a kormányt Wlassics Gyula val­lás- és közoktatásügyi miniszter fogja képvi­selni, tervezetét a miniszter felhívására már elkészítette Győr megye alispánja. A tervezet szerint, amelyet a holnapi törvényhatósági közgyűlés jóváhagyás végett a miniszterhez terjeszt fel, a következő lesz az ünnepség sorrendje : Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi minisz­ter a budapesti vendégekkel augusztus 25-ikén délután érkezik Győrbe. A miniszter Zalka megyés püspök rezidenciájá­ban száll meg s itt fogadja a jelentkező küldöttségeket. Augusztus 26-ikán reggel, amennyiben a győr-zirci vasútvonal a forgalomnak akkor még nem lenne át­adva, a Magyar Államvasutak különvonatán indul a társaság Pannonhalmára. Szent-Márton községben Goda Béla alispán, Pannonhalmárn pedig Fehér Ipoly főapát fogadja a minisztert és a vendégeket. Az üdvözlés után tedeum lesz, mire a közönség a kolostori könyvtárterembe vonul a bencés rend ün­nepségére, amelyet a növendékpapok éneke nyit meg. Ezután Halbik Ciprián tihanyi apát Pannonhal­mát mint történelmi helyet méltatja, majd a rend esz­tergomi főgimnáziumának igazgatója a bencéseknek a magyar közművelődés terén kifejtett munkásságát is­merteti. Ezt követi az országos ünnepség, a pannonhalmi emlékmű alapkőletétele, amelynél egy század honvédség is jelen lesz. A Szózat zenehangjai után Wlassics mi­niszter mond beszédet, mire dr. Földvári­ Elemér országgyűlési képviselő, Győr megye tiszteletbeli főjegy­zője felolvassa az alapkőbe helyezendő emlékokmányt, I­ránál fogva korhadozó alakot. Lépcsős, szer­­vezte tokája, amelyen a Peti cigány borotvája remekelt, mintegy eltűnni látszott s az egész alak vagy tiz évvel megfiatalodott. Ha tisztes potrohát is el tudták volna tüntetni, legény­­sorba is bevált volna. — Nos, uraim, válogatott cigánylegények, csülökre! Megpuhult már a szépasszony-főzte, ha a bajusztalan Janó szakács kotyvasztotta is. Ma mulatunk, minden zsigeremben érzem. Csicsa, te, fordult a bolondhoz: —­ emberül meg­­álld a helyedet, különben a báni birtok bánja. — Peti, folytatá a cigány felé tekintve, nesze egy kis hegedühurra való. Ma mind az én nótámat húzod: kuruc kedvemben a kuruc­nótákat. Kanálra legénység. Vacsorába szakadt ebéd következett, s ami jó és drága volt, nem kimélték. Ottlik, a bolond, gazdája balján foglalt helyet, tányérja mellett félrörös, pintes pezsgős pohár és a két­­füles boros üveg, amelybe a zay-ugróci üveg­hutában égették bele ezt a jelmondatot.

Next