Pesti Napló, 1897. január (48. évfolyam, 1-31. szám)
1897-01-14 / 14. szám
HORH1*81 A.RAK: Ef«s2 évre 14frt —kr. Félévre Negyedévre Egy hóra... Negyvennyolcadik évfolyam. 14. sz. ... 3 k 50 . 1920 . Egyes szám..............4 kr. Vidéken ....................5 kr.PESTI NAPLÓ Budapest, 1897. Főszerkesztő: Neményi Ambrus. Csütörtök, január 14. SZERKESZTŐS8«. VI., Teréz-kö rut»L**, Ildik emelet. —o_ KIADUHIVATAL, VI.,Teréz-körút 28. SS Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnapután. Tisztelettel kérjük a Pesti Napló előfizetőit, hogy előfizetésüket minél előbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék. — Előfizetési árak: Egész évre 14 forint, fél évre 7 forint, negyed évre 3 forint 50 krajcár, egy hónapra 1 forint 20 krajcár. BMa>inw>iSfliosiiswp>!BaimiiBimHiiiwiwiiiiiiuiiiiiiiiii>iBitiiiiiiiiiiiiiiiit!iii{iuiiiiiiauiinHii,iu!iiiiiiiuiimiMiiiii(ii>iiauaiiiiii!i A sztrájk háttere. Budapest, január 13. Vájjon a nemzeti párt sztrájkjának pusztán a színpadi hatás-e a célja, vagy valamely politikai gondolat rejlik-e mögötte? Ha nem akarjuk feltenni az elsőt, keresnünk kell a másodikat. Mi hasznuk lehetne a nemzeti párt vezetőinek abból, ha a költségvetési vitában részt vennének, azt jó hosszúra kinyújtanák ? Egy tárgyias jellegű budgetvita őket babérokkal nem kecsegteti. A kormánynak és pártjának, tárgyilag tekintve, a költségvetés a legerősebb pozíciója. Láttuk ezt tavaly. Az ellenzék hat hónapon át támadta a kormányt egy monstre-budget vitában, de a költségvetés tételeit egyenként megszavazta. A nemzeti párt hadviselési rendszerének vezérelve az, elsősorban mindig azt nézni: mennyiben értékesíthető valamely ügy az ellenzéki érdekek javára? A költségvetési vitában való részvételnek a nemzeti pártra nézve csak akkor volna gyakorlati értéke, ha e vitát nem a költségvetés szorosan számszerű elemeire alapítaná, hanem az aktuális politika nagy kérdéseit felölelő vitává szélesítené. Ámde ez esetben — a fennálló konstellációk szerint — a budget vita szükségképp a kiegyezési problémák feletti anticipált vita jellegét öltené fel. Kívánatos-e a nemzeti pártra nézve, amely magát elvégre is a 67-es alapon állónak vallja, ily vita felidézése ? Azt hiszszük: nem. S minden valószínűség szerint ebben fekszik a stratégiai döntő ok a párt passzív magatartására nézve. A nemzeti pártnak különben is hagyományaihoz tartozik, sarkalatos fontosságú kérdésekben szint nem vallani, hanem bevárni a kormány javaslatait, így tett az egyházpolitikai kérdésben is. Sürgette a reformokat bizonyos általánossággal, de oly kijelentések mellett, amelyek a kötelező polgári házasságra illettek. Amely mértékben azonban nőtt annak a valószínűsége, hogy a kormány a kötelező polgári házassággal fog a Ház elé lépni, abban a mértékben fordult a nemzeti párt lépésről-lépésre e megoldási mód ellen. S mikor a kormány a maga javaslataival előállott, a nemzeti párt ezekkel szemben foglalt állást. . A kiegyezési kérdésekben a nemzeti párt szintén nem tekinti érdekében állónak a határozott állásfoglalást. Ha egy hoszszabb költségvetési vitába, azaz egy anticipált kiegyezési vitába belemenne, ki nem kerülhetné a színvallást. Minthogy pedig nincs kizárva az, hogy a kormány javaslatai majdan — legalább a fődologban — a nemzeti párt által hangoztatandó követelményeknek megfelelnének, korai színvallásával útját vágná annak, hogy a döntő pillanatban ellenük folyhasson. Még nyomósabb okok szólnak, az ő szempontjából, az óvatos begombolkozás, tehát a passzivitás mellett arra az esetre, ha beállana az a fordulat, amely kizárva utóvégre nincs, hogy a Bánffy-kabinetnek nem sikerülne az osztrák kormánynyal dűlőre jutni s kiegyezési javaslatokkal lépni a Ház elé. Mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a nemzeti párt magát a 67-es alapon állónak vallja s kormányképesnek tekinti. Ha már most a nemzeti párt egy nagyszabású költségvetési vitába belemenne, amely vita — ismételjük — kikerülhetetlenül anticipált kiegyezési vitává alakulna, világos, hogy ezt mg csak erősen intransigent szellemben tehetné. S ha eljönne az az idő, — pedig ők inkább, mint bárki más, számítanak erre az eshetőségre — hogy a Bánfffy-kormány nem lenne képes megcsinálni az osztrák kormánynyal a kiegyezést s midőn tehát megindulna a keresés még el nem használt politikai férfiak után, akkor a nemzeti párt az ő intranzigens állásfoglalásával eltorlaszolva látná maga előtt az utat. Nem jobb-e, ha ez eshetőségre a sikertelenség okául a Bánffy-minisztérium képességvagy ügyesség hiányát állíthatja oda, nyitva tartva magának az utat — a perronra, talán a hatalomhoz? A nemzeti párt tudja, hogy a budgetvita, ha tárgyias lenne, számára babért nem teremne, ha pedig politikai vitává alakulva a kiegyezési problémák medrébe jutna, csakis gátló töviseket teremhetne. Ez az egyetlen politikai gondolat, amely a nemzeti párt sztrájkja mögött rejlik. TARCA Reskalap diadalútja. — A Pesti Napló eredeti tárcája. — Irta: Tábori Róbert Az íróasztalomon két vaskos könyv hever, együttesen vagy tiz-tizenkét kilót nyomnak, mintha ezzel is jelezni akarnák, hogy az ars médiumé nehéz és súlyos egy tudomány. Az egyiket 1573-ban irta Adamus Lonicerus Medicus Phisicus Reipublicae Frankoforti — a Majna melletti Frankfurt városnak orvosa; — a másikat dr. Hőgyes Endre, a budapesti egyetem nyilvános rendes tanára és ez idő szerint orvoskari dékán. Az utóbbinál a megjelenés esztendeje 1896. Ha ezt a két könyvet összehasonlítom, arra a tapasztalásra jutok, hogy az orvosi tudomány nemcsak óriási módon haladt az idők folyamán, de minden tekintetben át is alakult. Azelőtt fecsegő és babonás vén asszony volt, aki a könnyenhivőségből táplálkozott, most pedig egy tetterős, komolyan és logikusan gondolkozó férfiú, aki a tudása után él meg. Határozottan megifjodott az utolsó háromszáz esztendő alatt, de az ifjúsága is modern, mert nem keresi a fantázia rejtélyes ösvényeit, hanem a reális élet talaján "fejlődik tovább. A különbség még jobban kiszíneződik, ha a két szerző jellemzésére elmondjuk, hogy a mai kor írója tudós, a tizenhatodik századbeli autor pedig adeptus. Adamus Lonicerus idejében még az orvosi tudomány egy fokon állott a horoszkópommal és jövendőmondással dolgozó asztrológiával, nemkülönben az aranycsinálásban elfogult alkímiával. Virágos kifejezésekkel élt, és ha azt akarta mondani, hogy a borszesz lángjában a higanyból tán aranyat is lehetne csinálni, ezt körülbelül így fejezte ki: «Mikor az ezüst lángban egyesül az oroszlán Merkúrral, nincs kizárva, hogy a kettőnek együttes frigyéből leszármazik a tiszta szűz.» Naiv is volt és nem zárkózott el semmiféle mese elől. Erősen hitt a bazilikusban, amely tekintetével öl, lángokat lehelő sárkányban és a csodás egyszarvúban, amelyet csak úgy lehet megfogni, ha egy oroszlánt, meg egy kakast odakötnek egy nagy fához. Az egyszarvú esküdt ellensége az oroszlánnak és dühösen nekimegy, viszont az oroszlán nem fél az egyszarvútól, de szörnyen megijed, ha a kakas hangját hallja. Mikor a hajnal hírnöke megpillantja az egyszarvút, amelynek két szeméből a reggeli fényhez hasonló ragyogás sugárzik, azt hiszi, hogy megjött a nap és kukorékol. Az oroszlán erre megijed, félreugrik, az egyszarvú pedig nekimegy a fának, amelybe mélyen belefúródik a szarva, úgy hogy a lesben álló vadász könnyen megcsípheti. Hogy mint viselkedik ilyenkor a fához kötött oroszlán, arra nézve adósunk marad a felvilágosítással Lonicerus uram könyve . . . A punctum saliens ebben a sok tereferélyen nem az, hogy Lonicerus maga is elhiszi, amit 1200 oldalon elmond, hanem hogy komoly arccal von le belőle mindenféle tudományos következtetést. Minden állatnak vérében van valami gyógyszer, minden növény nedvében valami panácéa, minden ásványban ellenszer valami betegségre. A bazilikus, mivelhogy tekintetével öl, megsütve és porrá zúzva, meggyógyítja a kígyómarást, a hátfejű és tüzet okádó sárkány fejében van egy háromszögletes kő, a csodaerejű lapis draconis, amelyet akkor kell onnan kivágni, amikor a csodaállat még él és ez meggyógyítja, ha a szívre rá- t teszik, ennek a fontos életcentrumnak minden baját. Az egyszarvú szarva pedig egyáltalában minden betegséget meggyógyít és azért is súlyát aranynyal mérik föl. Porrázúzott nemesgyöngyök az elmebajnak hathatós ellenszerei, az elefánt vére meggyógyítja a pestist és egyúttal szerelmi varázsital. Szóval, minél ritkább valamely állat, növény avagy ásvány, annál több csodaerő vagyon benne. Lonicerus úr tudományának jellemzésére még csak azt hozom föl, hogy az ő rendszere sokkal egyszerűbb, mint Linóé és Buffoné. Minden, ami repül, az szerinte madár, tehát a légy is; minden, ami a szárazföldön él és mozog, emlős állat, tehát a csiga is; és minden, ami a vízben tartózkodik, hal, tehát a krokodilus meg a béka is. Szó sem fér hozzá, hogy a frankfurti fizikus ezzel a beosztással nagyon megkönnyítette adeptusainak a memorizálást, amire nagy szükség volt, tekintve azt, hogy tudománya nem fért el egy közönséges könyvben, hanem csak olyan vaskos foliánsban, amiből ma vagy féltucat tudományos munka is kitelik. A dr. Hőgyes Endre könyve, aminek teljes címe «Emlékkönyv a Budapesti Királyi Magyar Tudomány Egyetem Orvosi Karának Múltjáról és Jelenéről, sem valami karcsú hölgy, hanem egy termetes úriember, aki alighanem dupla díjat fizetne, ha a vasúton utazna. Korántsem olyan mulatságos, mint Adamus Lonicerus műve, mivelhogy nagyon sok benne a száraz adat és a statisztikai numerus. Hanem aki azokba belemélyed, nem restelvén a fáradságot, hogy némely dolog fölött elgondolkozzék, azt egy sajátságos, merem mondani, hogy költői érzés fogja el. Hölgyeim és uraim, tisztelt olvasóközönség, szíveskedjenek velem együtt felállni és a kastalli forrás sohasem elmámorító, hanem mindig üdítő italával egyet koccintani ama derék férfiak egészségére, akik titkos éjjelen úgy, mint nappal, a forró Keletnek Mai számunk tizenhat oldal. Németország és a magyar állatbehozatal. Budapest, január 13. Nemcsak mezőgazdasági, hanem politikai szempontból is fontosságot tulajdonítunk annak a hírnek, amelyet a Norddeutsche Allgemeine Zeitung a németorosz állatforgalmi tárgyalásoknak sikeres befejezéséről közöl. A félhivatalos német forrás szerint ezek a tárgyalások, amelyekről már régebben hírt adtunk, az Oroszország által kívánt eredményre vezettek. A Németország által teendő engedmények