Pesti Napló, 1897. január (48. évfolyam, 1-31. szám)

1897-01-14 / 14. szám

HORH1*81 A.RAK: Ef«s2 évre 14frt —kr. Félévre Negyedévre Egy hóra... Negyvennyolcadik évfolyam. 14. sz. ... 3 k­ 50 .­­ 1­9­20 . Egyes szám..............4 kr. Vidéken ....................5 kr.PESTI NAPLÓ Budapest, 1897. Főszerkesztő: Neményi Ambrus. Csütörtök, január 14. SZERKESZTŐS8«. VI., Teréz-kö rut»L**, Il­dik emelet. —o­_ KIADUHIVATAL, VI.,Teréz-körút 28. SS Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnapután­­. Tisztelettel kérjük a Pesti Napló elő­fizetőit, hogy előfizetésüket minél előbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék. — Előfizetési árak: Egész évre 14 forint, fél évre 7 forint, negyed évre 3 forint 50 krajcár, egy hónapra 1 forint 20 krajcár. BMa>inw>iSfliosiiswp>!BaimiiBimHiiiwiwiiiiiiuiiiiiiiiii>iBitiiiiiiiiiiiiiiiit!iii{iuiiiiiiauiinHii,iu!iiiiiiiuiimiMiiiii(ii>iiauaiiiiii!i A sztrájk háttere. Budapest, január 13. Vájjon a nemzeti párt sztrájkjának pusztán a színpadi hatás-e a célja, vagy valamely politikai gondolat rejlik-e mö­götte? Ha nem akarjuk feltenni az elsőt, ke­resnünk kell a másodikat. Mi hasznuk lehetne a nemzeti párt vezetőinek abból, ha a költségvetési vitá­ban részt vennének, azt jó hosszúra ki­nyújtanák ? Egy tárgyias jellegű budgetvita őket babérokkal nem kecsegteti. A kor­mánynak és pártjának, tárgyilag tekintve, a költségvetés a legerősebb pozíciója. Lát­tuk ezt tavaly. Az ellenzék hat hónapon át támadta a kormányt egy monstre-budget vitá­­ban, de a költségvetés tételeit egyenként megszavazta. A nemzeti párt hadviselési rendszerének vezérelve az, első­sorban mindig azt nézni: mennyiben értékesíthető valamely ügy az ellenzéki érdekek javára? A költségvetési vitában való részvételnek a nemzeti pártra nézve csak akkor volna gyakorlati értéke, ha e vitát nem a költségvetés szorosan számszerű elemeire alapítaná, hanem az aktuális politika nagy kérdéseit felölelő vitává szélesítené. Ámde ez esetben — a fennálló konstellációk szerint — a budget­ vita szükségképp a kiegyezési problémák fe­letti anticipált vita jellegét öltené fel. Kívánatos-e a nemzeti pártra nézve, amely magát elvégre is a 67­-es alapon állónak vallja, ily vita felidézése ? Azt hiszszük: nem. S minden valószínűség sze­rint ebben fekszik a stratégiai döntő ok a párt passzív magatartására nézve. A nemzeti pártnak különben is ha­gyományaihoz tartozik, sarkalatos fontos­ságú kérdésekben szint nem vallani, ha­nem bevárni a kormány javaslatait, így tett az egyházpolitikai kérdésben is. Sür­gette a reformokat bizonyos általánosság­gal, de oly kijelentések mellett, amelyek a kötelező polgári házasságra illettek. Amely mértékben azonban nőtt annak a valószínűsége, hogy a kormány a kötelező polgári házassággal fog a Ház elé lépni, abban a mértékben fordult a nemzeti párt lépésről-lépésre e megoldási mód ellen. S mikor a kormány a maga javaslataival előállott, a nemzeti párt ezekkel szemben foglalt állást. . A kiegyezési kérdésekben a nemzeti párt szintén nem tekinti érdekében állónak a határozott állásfoglalást. Ha egy hosz­­szabb költségvetési vitába, azaz egy anti­cipált kiegyezési vitába belemenne, ki nem kerülhetné a színvallást. Minthogy pedig nincs kizárva az, hogy a kormány javas­latai majdan — legalább a fődologban — a nemzeti párt által hangoztatandó köve­telményeknek megfelelnének, korai szín­vallásával útját vágná annak, hogy a döntő pillanatban ellenük foly­­hasson. Még nyomósabb okok szólnak, az ő szempontjából, az óvatos begombolkozás, tehát a passzivitás mellett arra az esetre, ha beállana az a fordulat, amely kizárva utóvégre nincs, hogy a Bánffy-kabinetnek nem sikerülne az osztrák kormánynyal dűlőre jutni s kiegyezési javaslatokkal lépni a Ház elé. Mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a nemzeti párt magát a 67-es alapon állónak vallja s kormány­­képesnek­ tekinti. Ha már most a nemzeti párt egy nagyszabású költségvetési vitába belemenne, amely vita — ismételjük — kikerülhetetlenül anticipált kiegyezési vi­tává alakulna, világos, hogy ezt mg csak erősen intransigent szellemben tehetné. S ha eljönne az az idő, — pedig ők inkább, mint bárki más, számítanak erre az eshe­tőségre — hogy a Bánfff­y-kormány nem lenne képes megcsinálni az osztrák kor­mánynyal a kiegyezést s midőn tehát meg­indulna a keresés még el nem használt politikai férfiak után, akkor a nemzeti párt az ő intranzigens állásfoglalásával el­­torlaszolva látná maga előtt az utat. Nem jobb-e, ha ez eshetőségre a sikertelenség okául a Bánffy-minisztérium képesség­­vagy ügyesség hiányát állíthatja oda, nyitva tartva magának az utat — a perronra, talán a hatalomhoz? A nemzeti párt tudja, hogy a budget­vita, ha tárgyias lenne, számára babért nem teremne, ha pedig politikai vitává alakulva a kiegyezési problémák medrébe jutna, csakis gátló töviseket teremhetne. Ez az egyetlen politikai gondolat, amely a nemzeti párt sztrájkja mögött rejlik. T­ARCA Reskalap diadalútja. — A Pesti Napló eredeti tárcája. — Irta: Tábori Róbert Az íróasztalomon két vaskos könyv hever, együttesen vagy tiz-tizenkét kilót nyomnak, mintha ezzel is jelezni akarnák, hogy az ars médiumé nehéz és súlyos egy tudomány. Az egyiket 1573-ban irta Adamus Lonicerus Medicus Phisicus Reipublicae Frankoforti — a Majna melletti Frankfurt városnak orvosa; — a másikat dr. Hőgyes Endre, a budapesti egyetem nyilvános rendes tanára és ez idő szerint orvoskari dé­kán. Az utóbbinál a megjelenés esztendeje 1896. Ha ezt a két könyvet összehasonlítom, arra a tapasztalásra jutok, hogy az orvosi tu­domány nemcsak óriási módon haladt az idők folyamán, de minden tekintetben át is alakult. Azelőtt fecsegő és babonás vén asszony volt, aki a könnyenhivőségből táplálkozott, most pedig egy tetterős, komolyan és logikusan gondolkozó férfiú, aki a tudása után él meg. Határozottan megifjodott az utolsó háromszáz esztendő alatt, de az ifjúsága is modern, mert nem keresi a fantázia rejtélyes ösvényeit, ha­nem a reális élet talaján "fejlődik tovább. A különbség még jobban kiszíneződik, ha a két szerző jellemzésére elmondjuk, hogy a mai kor írója tudós, a tizenhatodik századbeli autor pedig adeptus. Adamus Lonicerus idejében még az orvosi tudomány egy fokon állott a horoszkópommal és jövendőmondással dolgozó asztrológiával, nemkülönben az aranycsinálásban elfogult alkímiával. Virágos kifejezésekkel élt, és ha azt akarta mondani, hogy a borszesz lángjában­­ a higanyból tán aranyat is lehetne csinálni, ezt körülbelül így fejezte ki: «Mikor az ezüst lángban egyesül az oroszlán Merkúrral, nincs kizárva, hogy a kettőnek együttes frigyéből leszármazik a tiszta szűz.» Naiv is volt és nem zárkózott el semmiféle mese elől. Erősen hitt a bazili­kusban, amely tekintetével öl, lángo­kat lehelő sárkányban és a csodás egyszarvú­ban, amelyet csak úgy lehet megfogni, ha egy oroszlánt, meg egy kakast odakötnek egy nagy fához. Az egyszarvú esküdt ellensége az oroszlánnak és dühösen nekimeg­y, viszont az oroszlán nem fél az egyszarvútól, de szörnyen megijed, ha a kakas hangját hallja. Mikor a hajnal hírnöke megpillantja az egyszarvút, amelynek két szeméből a reggeli fényhez ha­sonló ragyogás sugárzik, azt hiszi, hogy meg­jött a nap és kukorékol. Az oroszlán erre megijed, félreugrik, az egyszarvú pedig neki­megy a fának, amelybe mélyen belefúródik a szarva, úgy hogy a lesben álló vadász könnyen megcsípheti. Hogy mint viselkedik ilyenkor a fához kötött oroszlán, arra nézve adósunk marad a felvilágosítással Lonicerus uram könyve . . . A punctum saliens ebben a sok tere­ferélyen nem az, hogy Lonicerus maga is elhiszi, amit 1200 oldalon elmond, hanem hogy ko­moly arccal von le belőle mindenféle tudomá­nyos következtetést. Minden állatnak vérében van valami gyógyszer, minden növény nedvé­ben valami panácéa, minden ásványban el­lenszer valami betegségre. A bazili­kus, mivel­hogy tekintetével öl, megsütve és porrá zúzva, meggyógyítja a kígyómarást, a hátfejű és tüzet okádó sárkány fejében van egy háromszögle­tes kő, a csodaerejű lapis draconis, amelyet ak­kor kell onnan kivágni, amikor a csodaállat még él és ez meggyógyítja, ha a szívre rá- t teszik, ennek a fontos életcentrumnak minden baját. Az egyszarvú szarva pedig egyáltalában minden betegséget meggyógyít és azért is sú­lyát aranynyal mérik föl. Porrázúzott nemes­gyöngyök az elmebajnak hathatós ellenszerei, az elefánt vére meggyógyítja a pestist és egy­úttal szerelmi varázsital. Szóval, minél ritkább valamely állat, növény avagy ásvány, annál több csodaerő vagyon benne. Lonicerus úr tudományának jellemzésére még csak azt hozom föl, hogy az ő rendszere sokkal egyszerűbb, mint Linóé és Buffoné. Minden, ami repül, az szerinte madár, tehát a légy is; minden, ami a szárazföldön él és mo­zog, emlős állat, tehát a csiga is; és minden, ami a vízben tartózkodik, hal, tehát a krokodi­­lus meg a béka is. Szó sem fér hozzá, hogy a frankfurti fizikus ezzel a beosztással nagyon megkönnyítette adeptusainak a memorizálást, amire nagy szükség volt, tekintve azt, hogy tudománya nem fért el egy közönséges könyvben, hanem csak olyan vaskos foliánsban, amiből ma vagy féltucat tudományos munka is kitelik. A dr. Hőgyes Endre könyve, aminek teljes címe «Emlékkönyv a Budapesti Királyi Magyar Tudomány­ Egyetem Orvosi Karának Múltjáról és Jelenéről­, sem valami karcsú hölgy, hanem egy termetes úriember, aki alighanem dupla díjat fizetne, ha a vasúton utazna. Korántsem olyan mulatságos, mint Adamus Lonicerus műve, mivelhogy nagyon sok benne a száraz adat és a statisztikai numerus. Hanem aki azokba belemélyed, nem restelvén a fáradsá­got, hogy némely dolog fölött elgondolkozzék, azt egy sajátságos, merem mondani, hogy költői érzés fogja el. Hölgyeim és uraim, tisztelt olvasóközönség, szíveskedjenek velem együtt felállni és a kastalli forrás sohasem elmámo­­rító, hanem mindig üdítő italával egyet koccin­tani ama derék férfiak egészségére, akik tit­kos éjjelen úgy, mint nappal, a forró Keletnek Mai számunk tizenhat oldal. Németország és a magyar állatbehozatal. Budapest, január 13. Nemcsak mezőgazdasági, hanem poli­tikai szempontból is fontosságot tulajdoní­tunk annak a hírnek, amelyet a Nord­deutsche Allgemeine Zeitung a német­­orosz állatforgalmi tárgyalásoknak sikeres befejezéséről közöl. A félhivatalos német forrás szerint ezek a tárgyalások, amelyek­ről már régebben hírt adtunk, az Orosz­ország által kívánt eredményre vezettek. A Németország által teendő engedmények

Next