Pesti Napló, 1897. január (48. évfolyam, 1-31. szám)

1897-01-01 / 1. szám

4 Budapest, péntek PESTI NAPLÓ, 1897. január 1.­1. szám. nyolc uj tagja teszi le az esküt az elnök kezébe. A teljes ülés befejezése után, amelynek napirendjére csupán a bírák eskületétele van kitűzve, Wekerle Sándor elnök a segéd- és kezelő-személyzetet fogja felesketni. A segédszemélyzetnek a tagjai: két elnöki titkár és négy tanácsjegyző. Elnöki titkárok lesznek miniszteri titkári ranggal: dr. Farkas Zoltán belügy­miniszteri és Vályi László pénzügyminiszteri tisztviselő. Tanácsjegyzők: Halász Sándor és Lupkovich Egyed segédtitkárok, továbbá dr. Grivin János és Végh Ödön pénzügyminiszteri segédtitkárok. A hercegprím­ás körlevele, Vaszani Kolos bíboros érsek, hercegprímás legújabb körlevelét ma kül­dötték szét Esztergomból az egyházmegye papságának. A körlevél lelkes szavakkal buzdítja a papságot a vallás és a haza szeretetére. A bíboros főpap a mil­­lennáris esztendő alkonyán meghatottan) tekint vissza a lefolyt fényes ünnepségekre, amelyek elfeledtették minden szomorúságunkat , a haza összes gyer­mekét közös örömben és vigasságban egyesítet­ték. Istennek köszönhetjük, hogy nemzetünket ezer éven át megvédte, oltalmazta s annyi veszély között fenntartotta, most is illik, hogy hozzáfolya­modjunk s jótéteményét, áldását a jövőre szintén leimádkozzuk. A magyar papoknak a jelenvaló nehéz idők közepette úgy az egyház diszét és dicsőségét, mint a hazáét sohasem szabad szem elől téveszteni. E kettő együtt képes csupán a vidám napok ragyogását újból földeríteni Árpád népére. Istenért és a hazáért! ez legyen minden törekvésünk és munkásságunk között a jelszavunk. Magyarország címerei. Budapest, december 31. Báró Bánffy Dezső miniszterelnök egy régóta hajúdó kérdést old meg azzal a rende­letével, amelyben közzéteszi a magyar címer helyes leírását. A címer kérdésében való nagy bizonytalanság megszüntetése végett már az előbbi kormány is elhatározta az országcímer helyes leírásának közzétételét, e határozatot azonban csak Bánffy rendelete valósítja meg, amely a következőképpen hangzik: Magyarország és a magyar birodalmat alkotó egyes országok címereinek tartalmát és alakját ezred­­évi történelmi fejlődés alapján sok századnak törvényes gyakorlata állapította meg. A gyakorlati alkalmazásban azonban, különösen az utóbbi időkben, az ország címere úgy egyes ele­meinek ábrázolása, mint azoknak összetétele tekinteté­ben a legkülönbözőbb módon hibásan rajzoltatott, ami­nek következtében az ország címerének helyes rajzára nézve egészen ingadozó felfogás és bizonytalanság kez­dett uralkodni. E körülmény már egyik hivatali elődömet arra indította, hogy az ország címerét történeti és heraldi­kai szempontból vizsgálat alá vétesse arra hivatott tu­dományos testületek által, nevezetesen az országos levéltár, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társulat, s végre a Magyar Tudományos Akadémia által. E tudományos testületek azután történelmi katforrások nyomán s a heraldika szabályai szerint egybehangzó véleménynyel meghatározták az ország címerének történelmileg és heraldikailag helyes leírását és rajzát. Minthogy pedig nagyon kívánatos, hogy az or­szág címerének helyes ábrázolására nézve tapasztalható bizonytalanság megszűnjék és a közéletben is az ország címere helyesen és hibátlanul ábrázoltassék, még az előbbi kormány minisztertanácsi végzéssel elhatározta, hogy az ország címerének helyes leírása és rajza közzé­­tétessék. E minisztertanácsi határozat foganatosításakép­pen, addig is, míg a törvényhozás e részben intéz­kednék , Mag­yarország külön címerének, valamint a ma­gyar korona országai egyesitett címerének az említett tudományos vizsgálat alapján meghatározott helyes le­írását és rajzát, e címereknek úgy a hivatalos, mint az 1883. évi XVIII. törvénycikk alapján engedélyezett, magánosok által való használatnál ilyképpen való ábrázolása végett ezennel közzéteszem, amint kö­vetkezik: Magyarország külön (kis) címere. Hasított, vagyis egy függélyes vonallal kettéosztott pajzs, jobbról nyolc vörös-ezüst, tehát vörössel kezdődő, ezüsttel végződő pólya, balról vörös mezőben hármas zöld halmon álló nyílt arany koronából kiemel­kedő kettős ezüst kereszt. A hármas halom heraldikailag van stilizálva, tehát nem a halom természetes alakját adja vissza. A három halom közül a két szélső egyforma magasságú, a középső kiemelkedő, hatalma­sabb s ezen foglal helyet az öt — három nagyobb, két kisebb­s­ágú koronából ki­emelkedő román ízlésű, úgynevezett talpas­­kereszt, melynek végei nem hirtelen, hanem lassú átmenetben szélesbednek. A pajzs felett a magyar szent korona, amelynek hi­ rajzát Ipolyi A­rn­­ldnak a Magyar Tudományos Akadémia által kiadott ily címü műve. «A magyar szent korona és a­ koronázási jelvények története és mű­leírása, Budapest 1886) rajzaiban és mellékle­teiben leírjuk. Címertartó: két lebegő angyal. Ruhá­juk fehér, bő, redős. Helyzetük közép az ál­lás lebegés közt. Hajuk körülbelül vállig ér és sötét­ szőke vagy világos­barna. Típusuk: serdülő ifjú és sohasem nő. A magyar korona országainak egyesített (közép)) címere. Áll egy­ nagyobb, külső pajzsból, amely­nek közepét egy kisebb belső pajzs fedi. A középpajzsot Magyarország külön cí­mere foglalja el. Hasított, vagyis egy függé­lyes vonallal kettéosztott pajzs, jobbról nyolc vörös-ezüst, tehát vörössel kezdődő, ezüsttel végződő pólya, balról vörös mezőben hármas zöld halmon álló nyílt arany koronából ki­emelkedő kettős ezüst kereszt. A hármas halom heraldikailag van stilizálva, tehát nem a halom természetes alakját adja vissza. A három halom közül a két szélső egyforma magasságú, a középső kiemelkedő, hatalma­sabb, s ezen foglal helyet az öt — három nagyobb és két kisebb — ágú koronából ki­emelkedő román ízlésű, úgynevezett talpas­kereszt, amelynek végei nem hirtelen, ha­nem lassú átmenetben szélesbednek. A külső pajzs négy mezőre osztatik. Ezeknek elsejében Dalmácia címere: három koronás arany, tehát vörös száj és nyelv nélkül való leopárdfej — kettő fent, egy lent — kék mezőben. A másodikban Horvátországé: ezüsttel és vörössel huszonötször kockázott pajzs, úgy hogy az első kocka ezüst, a második vörös és így tovább öt-öt kocka egy sorban, míg az ötödik sorban a huszonötödik ezüst kockával végződik. A harmadikban Szlavónia címere: a kék pajzsot átszelő két ezüst habos pólya, amelyek­ közt vörös mezőben természetes szinti nyest jobbra fut, a felső kék mezőben hatágú arany csillag. A negyedikben Erdély címere: vörös pólyával vágott pajzs, a felső kék mezőben aranycsőrű, vörösnyelvű, jobbra néző, emel­kedő sas. A sas színe fekete, jobbról tőle arany nap, balról megújuló ezüst hold ( 3), az alsó arany mezőben hét (fenn négy, alant három) vörös baróthorma vár. A várat ormós bástya és abból kiemelkedő, két lőréssel el­látott háromormu torony képezi; a váron nyílt, kapu látszik. A harmadik és negyedik közé alulról beékelt mezőben Fiume címere látható: vörös mezőben kék bélésű és szalagos hercegi korona alatt álló fekete, balra néző kétfejű sas, kiterjesztett szárnyakkal, vörös nyelvek­kel; a sas jobblába sziklán áll, ballábát pedig a sziklán fekvő hosszúkás, szájával balra fordult, barna korsón tartja, amelyből bőven ömlik a víz, a sziklát balról nagy bő­ségben mosó folyóba. Az elősorolt részekből egyesitett cimer felett a magyar szent korona, amelynek hű rajzát Ipolyi Arnoldnak, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia által kiadott ily cimű műve: «A magyar szent korona és a koronázási jel­vények története és műleírása, Budapest 1886» rajzaiban és mellékleteiben leirják. Pajzstartó: két lebegő angyal. Ruhájuk fehér, bő, redős. Helyzetük közép az állás és lebegés közt. Hajuk körülbelül vállig ér és sötétszőke vagy világos­barna. Típusuk: serdülő ifjú és sohasem nő. Budapesten, 1896. évi január hónap 12-én. B. Bánffy, s. k. m. kir. miniszterelnök,­ rintot tesz ki. A nagybirtokosok közül gróf Vigyázó Sándor áll első helyen, aki 25.361 forintot fizet adó fejében, közvetetlen utána báró Schossberger Zsigmond kövekezik 16.833 forinttal. Báró Prónay Dezső (okleve­les) 21.614 forintot és Schuster Konstantin váci püspök 21.253 forintot fizetnek. Azután sorba jönnek: báró Orczy (16.106 forint), Györgyei Illés (13.490 forint), Blask­ovich Ernő (13.458 forint), gróf Károlyi Sándor (12.487 forint), gróf Teleki József (10.534 forint), báró Orczy Andor (8054 forint), báró Harkányi Frigyes (7744 forint), Aladas Károly ügyvéd (6702 forint), gróf Szapáry István (5780 forint), Beniczky Fe­renc főispán (5570 forint), dr. Hetényi Mór (5359 forint), Schossberger Henrik (5067 forint), báró Prónay Gábor (5012 forint), Schossberger Lajos (4993 forint), báró Radvánszky János (4131 forint), dr. Iloitsy Pál (3880 forint), dr. Flech Henrik (3838 forint), gróf Keglevich Gábor (3714 forint), gróf Károlyi László (3677 forint), Háy Mihály (3656 forint), Patay Fere­nc (3507 forint), Liebner József (3426 forint), gróf Teleki Tibor (3384 forint), báró Podmaniczky Géza (3368 fo­rint), Karsai Vilmos (3219 forint), Pálóczy Horváth Dí­ván (3212 forint), gróf Teleki Gyula (3183 forint), Be­­nicsky Ádám (3176 forint), dr. Hajós József (3056 fo­rint), Ugróczy Kálmán ügyvéd (3012 forint). Eze­ken kívül huszonnégyen vannak, akik kétezer fo­rintnál többet fizetnek, a budapesti ügyvédi kamara alelnöke is 2194 forinttal, ezer forintnál többet száz­tizen fizetnek; ezek között Csajághy Béla honvéd fő­törzsorvos 1855 forintot, Gullner Gyula országgyűlési képviselő 18­08 forintot, nemeskéri Kiss Pál államtitkár gödi birtoka után 1812 forintot, Korányi Frigyes egye­temi tanár (Péter) 1574 forintot, dr. Wekerle Sándor dánosi birtoka után 1561 forintot, Rakovszky István számszéki elnök 1405 forintot, dr. Tarajcsez­ Sándor országgyűlési képviselő 1342 forintot, Lukács Antal fő­rendiházi tag 1239 forintot, Végh Artúr országgyűlési képviselő 1242 forintot. Megyék és városok.­ ­ (A brassómegyei tanítók ünnepe.) A Brassómegyei Tanitó-Egyesület huszonöt éves fennállása emlékére tegnap fényes zászlószentelési ünnepet rende­zett Brassóban. A zászlóanya tisztét Rombauer Emilné született P.öek Paula teljesítette. Beszédeket tartottak Kakulay Károly királyi tanfelügyelő é­s Lieber Etelka kisasszony, a polgári leányiskola igazgatója. Délben társasebéd, este fényes díszelőadás volt, utána pedig táncmulatság A szász vidéken igazán hazafias missziót teljesítő egyesület ünnepén rászívott a város és a vi­dék egész magyar intelligenciája.­­ (Pest megye virilistái.) Pest-Pilis-Solt-Kis- Kun vármegye központi választmánya most teszi közzé legtöbb adót fizető bizottsági tagjainak az 1897. évre kiigazított névjegyzékét, amely sok érdekes adatot tartalmaz. Tekintettel arra, hogy a tudori oklevéllel bírók adója kétszeresen számit, Fi­döp szász-koburg­­gothai herceg fizeti a legnagyobb ad­ót: 29.084 forintot, bár első helyen Csuszka György kalocsai érsek áll, akinek kétszeresen számított adója 90.642 fo­ . KÜLFÖLD, Budapest, december 31. Az esztendő Ausztriára nézve nem valami ke­csegtetően végződik, az újév pedig nem kezdődik sze­rencsés auspiciumok között. Ádáz, elvadult küzdelem folyt a városi tanácsban és utóbbi időkért az alsó­ausztriai tartománygyű­lésen is liberálisok és antiszemi­ták között és a jövőben még botrányosabb dolgokra van kilátás az eddigieknél. A közügyek, azok mellékes szerepet játszanak, fő dolog, hogy a liberálisok minden­­honnét kiszoríttassanak, még a gyorsirodából is, érte­tődvén persze liberálisok alatt legkivált a zsidók. Nekünk a szomszéd e kedélyes belügyi állapotaihoz édes-kevés közünk lenne, ha csupán az antiszemitizmus nyavalyájáról volna szó, de hisz az antiszemitizmus mostanában magyarellenességet is jelent az alsó-ausz­triai többségnél, Lueger úrnál és társainál, ami a két ország között függőben levő közjogi és közgazdasági egyezségre is hátrányos befolyással lehet, kü­lönö­­san ha Ausztriában az általános választások oly eredménynyel fognak járni, amilyent az antisz­titák, illetve magyarellenes elemek óhajtanak és reménylenek, tudniillik, hogy többségre vergődnek egész Ausztriában, vagy legalább is tetemesen megnövekszik a számuk, úgy hogy komoly galibákat okozhatnak. Az első leg­biztosabb ellenszere ennek a magyarok iránt való ellen­szenvvel bélelt antiszemitizmusnak bizonyára első­sor­ban az, hogy minél inkább veszekszenek és torzsalkod­­nak odaát egymással a pártok, annál összetartóbbak, annál hidegebb vérűek legyünk mi itten, legalább a ki­egyezési kérd­ésekben.— Ő­felsége december 31-én délelőtt Gudenis tartományi marsalt és Strobach polgármestert fogadta. Utóbbi köszönetét fejezte ki a tartományi marsal helyettesévé történt kineveztetéséért és arra kérte ő fel­ségét, hogy Bécs városának 1897. február 8 ikán tar­tandó bálját látogatásával tüntesse ki. Ő felsége kegye­sen kijelentette, hogy örvendett, hogy Strobachot a tartományi marsal helyettesévé kinevezhette és kilátásba helyezte a bálon való megjelenését is. A Daily Telegraph mozgósítási híreket bocsát világgá. Volt már alkalmunk kiemelni, hogy e tisztelt újság nem annyira a ténybeli igazságokban, mint szenzációkban dolgozik. Azért a lehető legnagyobb fön­­tartással közöljük röviden a következő puskaporos hír­­t a nevezett lapnak: «Az akciót Törökország ellen a leg­közelebbi időben teljes erővel megindítják, miután a s voltán sehogy sem akar beleegyezni abba, hogy a török kormányba az európai hatalmak minisztereket­ neveztessenek ki, ezt pedig a nagykövetek conditio sine qua non-kép állították fel (?) Az európai hatalmak által már a legközelebbi időben megindítlndó akcióban a főszerepet Ausztria-Magyarország fogja játszani és pedig azáltal, hogy a monarkia déli ré­szein állomásozó hadtesteket mozgósítja és Bosz­nián keresztül Saloniki felé nyomul előre. Mint­hogy Konstantinápolyban az események minden pil­

Next