Pesti Napló, 1897. április (48. évfolyam, 91-120. szám)

1897-04-01 / 91. szám

4. Budapest, csütörtök _________PESTI NAPLÓ____________ 1897. április XI­I. szám izgatottságot még csak fokoznák és sajnálatos kihágásra vezethetnének. A kérdés annál ké­nyesebb, mivel a két ország közt a viszony a legfeszültebb és ha a szertartás elmarad, viszont a görögök részéről lehet kihágásoktól tartani. Forrongás Albániában. Konstantinápoly, március 31. Szkutariban, a hasonnevű albán vilajet fővárosá­ban ,a minapában szintén forrongás volt. A temető elhatárolása miatt vita keletkezett a katolikusok és a mohamedánok közt. A törökök állítólag elvittek egy keresztény sírkövet, amely az ő területükre tévedt. A katolikusok úgy állottak boszúl, hogy egy disznófejet loptak a főmecsetbe. Keresztények és törökök össze­verekedtek, mely alkalommal többen meg is se­besültek. A nyugalom most már helyreállott, a forrongás azonban még nem szűnt meg. Konzuli jelentések szerint a tokaji mészárlásoknak száz ember esett áldozatul. Az örmények üzleteit tényleg kifosz­tották. miinimnnsiiiiisiismnsnsinnsimi8unniisinn»iisiisnsiisnsimisimiisnsusnsinnsnnnHHHBnsinmnsii«iisinnsiisnsinnsusnsHs PESTI NAPLÓ. Maholnap félszázada, hogy a Pesti Napló lankadatlan erővel küzd a nemzeti megerősö­dés és haladás szent ügyéért. Ma is a mi küz­delmeinknek és törekvéseinknek ez az egyet­len tárgya — ez a mi változatlan és változ­­hatatlan programmunk, amelyet a Pesti Napló minden párt- és osztályérdektől függetlenül hirdet, követ és támogat s amelylyel hitünk szerint a magyar intelligencia túlnyomó nagy többségének politikai gondolkozását is kép­viseljük. Ennek a minden pártérdektől ment poli­tikának a­­ hirdetésére a Pesti Napló a magyar publicisztika legkiválóbb alakjait, a magyar közélet elsőrendű kitűnőségeit csoportosítja maga köré. A főszerkesztőn és Halász Imre főmunkatárson kívül állandó vezércikkíróink között vannak: Berseviczy Albert, Beksics Gusztáv, Matlekovics Sándor, Szabó Jenő és György Endre, akikre büszkén tekint az egész magyar publicisztika. A politika mellett azonban a Pesti Napló a magyar társadalom egyetlen kérdését sem hanyagolja el. Társadalmi, irodalmi, tudományos és művészeti téren egyaránt kutatja és mérlegeli a fölmerülő jelenségeket és szükségleteket. Így első­sorban a korunkat domináló közgazdasági kérdésekkel oly széles alapon, annyira mindent felölelő gonddal foglalkozik a Pesti Napló, amint azt még eddig egyetlen magyar politi­­kai lap sem tette. Legelső feladatának tekinti azonban szerkesztőségünk, hogy a mezőgazda­sági kérdéseknek minden részét a pártpolitikai szempontokra való minden tekintet nélkül tár­gyalja s a Pesti Napló publicitásának egész súlyát latba vesse az igazi agrárérdekek vé­delmére. De a közgazdaság egyéb ágait se részesítjük kevesebb méltánylásban s szakro­vatunk gazdagság és sokoldalúság tekintetében ,méltán mondható páratlannak. Naponta rendes vezércikket közöl az ipar, kereskedelem, vagy a mezőgazdaság köréből vett kérdésekről; pon­tos, megbízható szemlében ismerteti hetenkint a bécsi és budapesti tőzsdék helyzetét s részletesen kiterjeszkedik a gazdasági élet terén fölmerülő minden jelentékenyebb mozzanatra. A jogászközönségnek s főként az ügyvédi karnak szinte nélkülözhetetlen szolgálatot tesz a Pesti Napló a legfőbb bíróságunknál folya­matban levő s elintézett perek pontos jegyzé­kével, amelyet szombatonkint a Kúriai Értesítő­ben közöl. De ez csak egy része ama gazdag, érde­kes tartalomnak, amelylyel a Pesti Napló olva­sóihoz naponkint beköszönt. A társadalom, a politika és a közgazdaság életbevágó kérdései mellett gondoskodik a lap arról is, hogy tárca­rovata, amely a legmagasabb színvonalon áll, a műveit és finom ízlésű ol­c­sók igényét kielégítse. E célja elérését a ma­gyar szépirodalom leg­kiválóbb erőinek közreműködésével sikerült a Pesti Naplónak biztosítania. Rendes tárca­íróink Benedek Elek, Endrődi Sándor, He­vesi József, Hevesi Sándor, Habos Ede, Makai Emil, Mikszáth Kálmán, Petelei István, Sas Ede, Simonyi Zsigmond, Szoma­­házy István, Tábori Róbert, Tóth Béla. Szépirodalmi jellegű apróbb közleményein­ken kívül állandóan talál az olvasó a Pesti Naplóban egy-egy hosszabb regényt, amely­nek megválogatásában nem csupán az érdek­­feszítő tartalom, hanem a lélektani jellem­rajz, a vonzó előadás, a művészi stíl törvé­nyeit is irányadóknak tekintjük. Csak minap fejeztük be Prévost Marcel A rejtett kert című világhírű regényét, amely az egész európai kritikát foglalkoztatta. Mai számunkban pedig Egy szerelem története címen új, érdekes s nagy irodalmi becscsel bíró regény közlését kezdjük meg, amely nem fog kisebb föltűnést kelteni, mint Prévoste hí­ressé vált műve. De még a család apjai is megtalálják Pesti Napló­ban hétről-hétre a maguk kedves ajándékát azoknak a költői és pedagógiai értékre egy­aránt becses meséknek alakjában, amelyekkel Elek apó, a magyar irodalom legfáradhatatla­nabb és legszerencsésebb mesemondója ked­veskedik nekik. Mindezeken felül készségesen áll a Pesti Napló olvasóközönségének rendelkezésére bármi ügyben, amelyben tanácsért, felvilágosításért, útbaigazításért hozzáfordul. E célra szolgál ál­landóan a Szerkesztői üzenetek rovata, amelyben minden beérkező kérdésre a lehető legrövi­debb idő alatt fogják olvasóink a pontos és teljesen megbízható feleletet megtalálni. Íme, mindaz, amit a Pesti Napló a kö­zönségnek nyújt s amivel a közönségnek a múltban iránta tanúsított támogatását állan­dóan megtartani igyekszik. Ez a támogatás tette lehetővé, hogy a Pesti Napló egy fél­századon át híven szolgálja a nemzeti elő­­haladás ügyét, ezt a támogatást és csak erre a célra kérjük a műveit magyar közönségtől a jövőben is. Április 1-től új előfizetés nyílik meg a Pesti Naplóra. Kérjük azokat a tisztelt előfizető­ket, akiknek az előfizetése ezen a napon lejár, szíveskedjenek a megújításról idejekorán gon­doskodni, nehogy a lap szétküldésében fennaka­dás történjék. Előfizetési árak e­ ­gész évre . . 14 frt — kr. ! Negyed évre 3 frt 50 kr Fél évre.... 7 frt — kr. ! Egy hónapra 1 frt 20 kr. A Pesti Napló kiadóhivatala. (VI. Teréz­ körút 23.) (11 • 1: 111111111 ■aríiíIiií7írTn*n«ri»»sírí«íTíTíí«n*ui­TMrM^ NAPI HÍREK. Budapest, március 31. — A királyné Territtetben. Erzsébet királyné pár nap óta Territetben van, a genfi tó partján. A királyné már harmadszor kereste föl ezt a gyönyörű helyet, ahol 1893-ban volt először. Az időjárás igen kellemes és a ki­rályné szokásához híven mindennap kirándu­lást tesz gyalog. Territet klímája olyan enyhe, hogy a pálma és rózsa már most a szabadban nyílik. A vendégek nagy része angolokból ke­rül ki, de a magyar arisztokrácia is szívesen jár a Svájc e gyönyörű helyére. Mint egy montreuxi sürgöny­t jelenti, Ferenc Ferdinand főherceg tegnap Territetbe érkezett. — Báró Dániel Ernő Erdélyben. Báró Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter a sepsi-szent-gyürgy­­csik-szeredai vasútvonalat személyesen fogja megnyitni és ez alkalommal néhány brassói ipartelepet is meg­tekint. A megállapított útiterv szerint a miniszter április 2-án délután 4 óra 25 perckor különvonattal indul Brassóba és ott tölti április 3-ikát is. Április 4-én reggel 8 órakor Sepsi-Szent-Györgyre indul, itt ágazik ki az új vasútvonal. Sepsi-Szent-Györgyről 9 óra után 5 perccel történik az indulás Csíkszeredára, innen visszatérnek Sepsi-Szent-Györgyre. Éjjel 11 órakor Aradon át Budapestre indul a miniszter különvonata, ahová április 5-én este érkezik meg.­­ Az osztrák testőrség új kapitánya. Bécsi tudósítónk telefonon jelenti: A király Piret bárót, néhai Albrecht főherceg főudvarmesterét az osztrák testőr­­drabantok kapitányává nevezte ki. — Jókai az összeférhetetlenségről. Jókai Mór a Nemzet mai számában pompás tárcacikket írt az összeférhetetlenségről, amelynek az a kiinduló pontja, hogy az egész összeférhetetlenségi törvény fölösleges, mert lenyomja a parlament értelmi színvonalát. Leg­először is kizárja a bírákat a törvényhozásból, azután kizárja az állami kinevezett hivatalnokokat s a muni­­cipiális választott tisztviselőket. Ha a hivatalnoknak jel­leme van, az a képviselőház padjain is jellem marad. Ami pedig a nyereségre alakult társulatok igazgatóinak és tanácsosainak kizárását illeti: erre nézve csak azt mondja, hogy aki tisztátalan után nyerészkedik, meg­teheti anélkül, hogy hivatalos címet akasztana a nya­kába. A Panama óriási vesztegetési bűnügyébe keve­redett francia képviselők nem voltak igazgató-tanácso­sok. Azután elmondja a saját esetét: Mikor az összeférhetetlenségi törvény meghozatott — írja Jókai — én kérdést in­téztem az összeférhetetlenségi bizottsághoz, hogy milyennek tartja az általam elfoglalt igazgatótanácsosi állást az Athenaumnál, mely bérleti viszonyban áll a kormánynyal a Budapesti Közlöny kiadására nézve? A bizott­ság azt felelte rá nagy bölcsen, hogy azt nekem kell jobban tudnom Én tehát lekö­szöntem az Athenaeum igazgató-tanácsossá­­gáról. S azzal nyomban odaültettek a he­lyembe egy ellenzéki képviselőt, az ellenzék főorgánumának szerkesztőjét, s az bírta bé­kével az állását tíz esztendeig, soha senki kérdést nem tett miatta. Hej, ha én marad­tam volna azon a helyen, milyen interpel­­láció-zuhatag szakadt volna a miniszter fe­jére, meg az én nyakamba! Mikor a sajtótörvényről volt szó, Deák Ferenc azt mondta, elég oda egy paragrafus: nem szabad hazudni. Az összeférhetetlenségi törvénynek is csak egy paragrafusból kell : állam: «országos képviselő az állam kárára hasznot ne húzzon.» — Kltüntetések A király, mint a hivatalos lap mai száma közli, alvárai Manoilovich Emil, Osz­­trovszky József és Balásy Antal kúriai tanácselnökök­nek saját kérelmükre történt nyugalmaztatásuk alkal­mából, kiváló szolgálataik elismeréséül a másodosz­tályú vaskorona-rendet díjmentesen adományozta. — Munkácsy itthon. Az endenichi vizgyógy­­intézet nagy betege, akinek nehéz állapota szomorú­sággal töltött el minden magyar embert, nemsokára hazajön. Az orvosok levegőváltoztatást ajánlottak neki s Munkácsy elkívánkozott a hazájába. Azt­­óhajtja,­hogy valamelyik magyarországi fürdőhelyen tölthessen pár hetet. Pável Mihály, nagyváradi görög­katolikus püspök értesült a mester óhajtásáról s táviratilag hívta meg a Máramaros megyében, Szlatina mellett levő sósfürdőjébe. Valószinü, hogy Munkácsy a püspök meghívását elfo­gadja s igy nemsokára itthon üdvözölhetjük a mestert, akinek felgyógyulását olyan nehezen várjuk. — Stahlar-lakoma. A filharmonikusok mai hangversenye után, amelyről lapunk más helyén emlé­kezünk meg, az újságírók lakomát rendeztek Mahler Gusztáv tiszteletére. A Vigadó első emeleti termeiben ez alkalomból a fővárosi művészvilág és sajtó­nak kétszáznál több tagja gyűlt össze, akik lel­kes ovációkban részesítették az Operaház volt igaz­gatóját. Elsőnek Fenyvessy Ferenc országgyűlési kép­viselő szólalt fel s hosszabb felköszöntőben méltatva Mahler művészetét, a mai est hősére ürítette poharát. Mahler megindultan válaszolt. Bejárta, úgymond, a vi­lágot s mikor annyi év után újra Budapestre tért, úgy érzi, hogy hazajött. Dr. Cziklay Lajos a fil­harmonikusokat, Mészáros Imre az Újságírók Egyesü­letét, Pichler Győző országgyűlési képviselő a hölgye­ket, Márkus József a szerkesztőségekben dolgozó kolle­gákat köszöntötte föl. Beszéltek még Singer Zsigmond és Mahler, aki Mihalovicsra és Diósyné Handel Bertára mondott lelkes felköszöntőt. A társaság jóval éjfél utánig a leglelkesebb hangulatban maradt együtt. — Megbírságolt egyetemi hallgatók. A Vl-ik kerületi kapitányság a legutóbbi kvótaellenes tünteté­sek alkalmával előállított Somogyi János gyógyszerész­­hallgatót rendőrsértés és utcai botrány címén harminc forint pénzbüntetésre és Kozay László joghallgatót utcai botrány címén tizenöt forint pénzbüntetésre ítélte. — Tüntető diákok. A legutóbbi utcai tünteté­sen a rendőrök azokat az egyetemi hallgatókat is be­kísérték, akik megmutatták diákigazolványukat. A rend­őrség ez eljárása ellen a diákok kifogást tettek, amiért most Rudnay Béla főkapitány átiratot intézet a két egyetem rektorához, amelyben fölkéri őket, hogy osz­lassák el az egyetemi ifjúságnak azt a téves hiedelmét, hogy a rendőrközegek kötelesek szabadon bocsátani azokat az egyetemi hallgatókat, akiket az utcai tünte­téskor kihágás miatt bekísértek, vagy bekísérni akar­nak, ha fölmutatják diákigazolványukat. A rendőri kö­zegek, úgymond a főkapitány, jogukkal élnek, mikor a rendzavarokat előállítják, ha az illető a kihágást a rendőri megintés után is folytatja; továbbá, ha a csendzavarás csak a tettes előállításával szüntethető meg. Az sem jogsérelem, ha az előállítottakat éjszaka a kapitányságon tartják, mert csak a nappal bekisérte­­ket hallgatják ki azonnal, az éjjel bekisérteket csak másnap reggel. — A nazarénus lelkiismeret. Csóthi-Gyapjas Mihály szegedi ember kilenc évvel ezelőtt, erdőosztás után szivenlőtte Kis-Tóth Istvánt. A gyanú ellene fordult s törvény elé állították a gyilkost, aki azonban csökönyösen tagadott. Bizonyítékok nem voltak s a törvényszék Csóti-Gyapjas Mihályt fölmentette. Azóta Csóthi-Gyapjas Mihály hitet cserélt, nazarénus lett s a régi bűn furdalni kezdte a lelkiismeretét, úgy hogy most, kilenc év után beállított Pálfi szegedi polgár­­mesterhez s — mint tudósítónk táviratozza — meg­vallott mindent töredelmesen, hogy, — mint ő mondta, — «kibéküljön a lelkével». — Kirabolt fogyasztási pénztár. Békés­ Csa­­báról sürgönyzik nekünk, hogy Szeghalmon betörtek a városházába s a fogyasztási pénztárt kirabolták. Elvit­tek száztizenöt forintot s egy halmaz iratot. Az egyik tettest már el is fogta a rendőrség Grünstein Sándor kimérő személyében.

Next