Pesti Napló, 1897. június (48. évfolyam, 152-180. szám)
1897-06-01 / 152. szám
152. szám. Budapest, kedd PESTI 1897. június 1. 3 laszában kijelentette, hogy ő elnöktársával együtt csak kötelességét teljesítette. A jobboldal pompás körülírást alkotott, amikor —talán némi iróniával — a botrányok szakadatlan láncolatát «eredményes tanácskozásoknak» keresztelte el. Utóvégre igazságuk is van. Orditozásban elrekedt torkok, padok döngetésében megdagadt öklök szintén valamilyen, bár tisztán fizikai munkásságról tesznek tanúságot. Csakhogy ennek az imponáló tevékenységnek kifejtésére a korcsma talán mégis kényelmesebb és megfelelőbb hely? Összeférhetetlenség. A képviselőház összeférhetetlenségi bizottsága ma Apáthy Péter elnöklete alatt tartott ülésében hitelesítette a gróf Tisza István, Rosenberg Gyula, Hieronymi Károly, Enyedi Lukács, Tolnásy Lajos, Benke Gyula, Neumann Ármin, Berzeviczy Albert, Chorin Ferenc, Fálk Miksa, gróf Batthyányi Tivadar és Dániel Gábor képviselőkre vonatkozó összeférhetlenségi bejelentések tárgyában hozott ítéleteit azok megokolását s a tárgyalásról fölvett jegyzőkönyveket. A bizottság elnöke, Apáthy Péter mindez összeférhetetlenségi ügyek iratait holnap a Ház elé fogja terjeszteni. A 16. § a pártkörökben. Budapest, május 31. Két országgyűlési párt, a szabadelvű és a nemzeti párt köre foglalkozott mai értekezletén a 16. szakaszszal. A szabadelvű párt értekezlete elé szinte lázas érdeklődéssel tekintettek. Mondhatni, hogy ez az értekezlet valóságos esemény volt, miután mindenki tudta, hogy a pártban a 16. §-ra nézve a kormányétól eltérő, igen nyomatékos vélemények is merültek fel. Érdekes és nagyjelentőségű vitát vártak tehát, amely nem is maradt el. Már jóval hat óra előtt nagy számmal gyűltek össze a párt tagjai. A miniszterek kivétel nélkül jelen voltak, röviddel hat óra előtt Szilágyi Dezső, a Ház elnöke is megérkezett. A körülbelül három órai vita rendkívül érdekes és tartalmas volt, azonban egyetlen érdes szó sem hangzott el s a követendő magatartásra nézve, valamint a végcél tekintetében a párt tagjai között nem volt nézeteltérés. A vitát megnyitotta Psik Lajos előadó, mire felszólalt Chorin Ferenc, aki tudvalevőleg a 16. § ellen folytatott elszánt küzdelem után az igazságügyi bizottságban az előadói tisztről lemondott. Briliáns beszédében minden szenvedély nélkül, erős logikával és a legtisztább jogászi tárgyilagossággal mutatta ki a 16. §-nak hiányait s egyúttal előterjesztette azt az indítványát, amely körül az igazságügyi bizottság tárgyalásának során is a vita csoportosult, s amelynek lényege az, hogy azok közé, akiknek ügye okvetetlenül az esküdtszék elé kerül, felvetessék még több kategória, nevezetesen a részvénytársaságok igazgatóságainak tagjai, az ügyvédek, a lelkészek, az orvosok, a választási elnökök stb. Chorin Ferenc beszédét nagy érdeklődéssel hallgatták és az ellennézeten levők is, tehát a pártnak túlnyomó nagy többsége sem zárkózott el annak hatása elől. Utána Beksics Gusztáv beszélt, kinek álláspontját a Pesti Napló olvasói a nagynevű publicisztának a 16. §-ról lapunkban közölt cikkeiből eléggé ismerik. Beksics Gusztáv páratlan vervével és éllel tárgyalta a kérdést, és némely különösen találó megjegyzésével derültségre, helyeslésre és sokféle közbeszólásra tagadta a hallgatóságot. Emmer Kornél, aki egyszerűen a 16. §-nak eltörlését óhajtotta, eleganciával és kiváló sikerrel beszélt. Legnagyobb érdeklődést keltett Tisza Kálmán nyilatkozata, aki joggal hivatkozhatott arra, hogy még legkimétlenebb ellenségei sem vetették szemére soha, hogy a sajtó szabadságának ellensége volna. Különös melegséggel hangsúlyozta, hogy egyrészt a sajtószabadság érdekében, másrészt az esküdtszéki intézmény jövendőjének érdekében kívánja az igazságügyminiszter által benyújtott törvényjavaslatnak változatlan elfogadását. A legfeszültebb figyelemmel várták báró Bánffy Dezsőnek a kormány nevében történő nyilatkozatát, báró Bolnay Dezső kétszer is fölszólalt és nyilatkozataival általános megelégedést keltett. Teljes precizitással állapította meg a párt álláspontját a fenforgó kérdésben. Addig, amíg csak tudományos kérdésről van szó, addig, amíg az ügyet csak a saját érdeme szerint bírálják —úgymond —a kormány egyáltalában nem akarja útját állani annak, hogy a párt tagjai véleményüket és bírálatukat korlátlan szabadsággal nyilvánítsák. Mihelyt azonban az ügyet a pártpolitika terére viszik át, mihelyt az ellenzékek obstrukciótfolytatnak, amely egyenesen a kormány és a többség ellen irányul, magától értetik, hogy a szabadelvű párt tagjait arra kéri, hogy a saját erkölcsi és politikai súlyuknak latbavetésével az ellenzéknek ilyen törekvését elő ne mozdítsák. Az ezután felszólaló Szívók Imre, aki az igazságügyi bizottságban igen hathatósan támadta a a 16. §-t, ezen álláspontjának teljes fentartása mellett kijelentette, hogy magatartását kész attól tenni függővé, milyen mederben fog a tárgyalás a képviselőházban folytattatni. Szóltak ezután még Pulszky Ágost, Kóla János és Dániel Gábor a 16. §. mellett, s végül Erdély Sándor igazságügyminiszter, aki kimentő beszédben fejtegette azokat a szempontokat, amelyek őt és az ezen törvényjavaslat előkészítésében közreműködött bizottságot vezették. A párt ezután a törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben — tehát a 16. §-al együtt — elfogadta. Az értekezletről szóló hivatalos jelentést és a nemzeti pártkörben történteket a következőkben közöljük: A szabadelvű párt értekezlete. Az országgyűlési szabadelvű párt báró Podmaniczky Frigyes elnöklete alatt tartott mai értekezletén tárgyalás alá vette a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló törvényjavaslatot, amelyet Psik Lajos előadó részletes ismertetés után elfogadásra ajánlott. Chorin Ferenc előadja, hogy ő és több társa az igazságügyi bizottságban elfogadták ugyan a miniszter úr szövegezésében a 16. § álláspontját, de egy lépéssel tovább mentek s ki óhajtották terjeszteni az esküdtszéki eljárást oly funkciókra is, amelyek részint közérdekűek az illetők társadalmi állásánál fogva, részint ideiglenes közmegbízatáson alapulnak. Erre való tekintettel a 16. §-hoz a következő módosítást terjeszti elő, kérvén, hogy ha az nem fogadtatnék el, nézetüknek a Házban való kifejtésére lehetőség nyújtassék. Nem esik a 16. §. 2. pontja alá s továbbra is az esküdtbíróság kizárólagos hatáskörébe tartozik: a) a közhivatalnok (1878. évi V. törvénycikk 461. §.) vagy az 1878. évi V. törvénycikk 262. §-ában felsorolt testületek, hatóságok vagy azok küldöttségei, tagjai ellen nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés, ha a rágalmazás vagy becsületsértés nem is vonatkozik a sértett közhivatásának gyakorlására; b) a lelkész, ügyvéd, orvos, mérnök, tanár, tanító, nyilvános számadásra kötelezett vállalat igazgatója és felügyelő-bizottsági tagja, a hatóság felügyelete alatt álló egylet, egyesület, intézet elnöke, választmányi tagja vagy tisztviselője ellen nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés, amennyiben a rágalmazás vagy becsületsértés e minőségükre, illetve hivatásuk gyakorlására vonatkozik; c) az 1878: V. törvénycikk 262. §-a alá nem eső közmegbizatásban eljáró vagy közszolgálatot teljesítő személyek ellen nyomtatvány útján elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés, amennyiben a rágalmazás vagy becsületsértés közmegbizatásukra vagy közszolgálatukra vonatkozik. Beksics Gusztáv elfogadja a törvényjavaslat rendszerét s nem megy annyira, mint Chorin, de a 16. §-t megjavítandónak tartja azzal, hogy az esküdtszékekhez utaltassanak a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok igazgatói és a lelkészek. Ha ez a §-ba felvétetik, az esetre hajlandó a törvényjavaslat védelmére a Házban is szót emelni. Emmer Kornél előrebocsátja, hogy a javaslat bizottsági tárgyalása előtt megkérdezte a párt vezérét, váljon a 16. §. elfogadása pártkérdéssé tétetik-e, amely esetben teljes passzivitást követett volna. A nyert válasz szabadkezet adott neki s ennélfogva a bizottságban kifejtette s a Házban is ki fogja fejteni azon nézetét, hogy amig rendszeres uj sajtótörvény nem alkottatik, az 1848-iki sajtótörvény ne bolygattassék meg. Báró Bánffy Dezső miniszterelnök nem kívánja a kérdéses szakasz elfogadását pártkérdéssé tétetni, de kijelenti, hogy a kormány a törvényjavaslathoz, úgy amint van, ragaszkodik (élénk helyeslés), az abban lefektetett elveket magáévá teszi (élénk helyeslés), s a törvényjavaslat lényegét érintő módosításokat nem hajlandó elfogadni. (Élénk helyeslés.) A kérdés ma úgy áll, hogy e javaslatot ma nem csupán bértartalma szerint kell megbírálni, hanem azon szempontokra való tekintettel, amelyekből támadják és megbuktatni akarják. Nem akarja korlátozni a párt tagjait meggyőződésük szabadságában, de kéri, vegyék fontolóra a fenforgó nagy politikai tekinteteket s azok komoly megfontolása után határozzanak. (Élénk helyeslés.) Kósa János kijelenti, hogy akár csinálnak pártkérdést a 16-dik §-ból, akár nem, ő azt teljes meggyőződéséből helyesli s változatlanul elfogadja. Tisza Kálmán megszavazza a törvényjavaslatot a 16. §-sal egyetemben két szempontból: a sajtószabadságnak és az esküdtszékeknek érdekében. Sok mindennel vádolták őt, de azzal soha nem, hogy a sajtó szabadságát bántotta volna. De még azok is, akik ezért dicsérték, felhozták, hogy a magánbecsületet nem szabad kellő védelem nélkül hagyni, ami nagy társadalmi rétegeket a sajtószabadság ellenségeivé tesz. Az esküdtszékektől széles körökben éppen e miatt félnek. Meg kell tehát védeni az esküdtszékeket attól, hogy az ország közvéleménye ellenük forduljon. Elfogadja ennélfogva a törvényjavaslatot a 16. §-sal együtt azon meggyőződésben, hogy ezzel a haza, a szabadság és különösen a sajtószabadság iránt való kötelességét teljesítette. (Élénk helyeslés.) Szivák Imre hangsúlyozza, hogy a Chorin és Beksics álláspontja és a törvényjavaslatok közt nincs elvi különbség; e javaslatok csak a határokat akarják kiterjeszteni, ami pusztán appreciáció dolga. Túlmenő magyarázata volna a pártfegyelemnek, ha szóló és társai, tartózkodva minden aggressziótól, nem fejthetnék ki nézeteiket a Ház vitájában. Ha azonban az ellenzék hatalmi térre vinné a dolgot és a párt egységét és presztizséjét támadná meg, ők azt felszólalásaikkal semmiesetre nem fognák kockáztatni. (Élénk helyeslés.) Báró Bánffy Dezső miniszterelnök természetesnek tartja, hogy a nézetek szabad nyilvánítása nem kifogásolható, míg a kormány javaslata nem létezik párthatalmi kérdéssé, de nem kecsegtetheti magát azzal, hogy ez így lesz, sőt azt hiszi, hogy már a vita eleje meg fog győzni mindenkit arról, hogy a kérdés tényleg párthatalmi kérdéssé alakult. S sokkal jobb párttagoknak ismeri az illetőket, hogy sem feltehetné róluk, hogy nem fogják megbírálni, hogy ily körülmények közt mily magatartást kell követniök. (Élénk helyeslés.) Pulszky Ágost a javaslat elfogadása mellett nyilatkozik, azt tartván, hogy minimális jogászi differenciák eltörpülnek azon politikai jelentőség mellett, amelylyel a kérdés jelenlegi felállításában bír. Dániel Gábor tiltakozik azon vád ellen, hogy akik a §-t megszavazzák, ellenségei lesznek a sajtószabadságnak. A törvény előtti egyenlőség is azt kívánja, hogy magánbecsületsértési esetekben az összes állampolgárok ugyanazon bírói fórum elé tartozzanak. Orössz Gusztáv nem tartja ugyan a fenforgó differenciát oly minimálisnak, mint Pulszky s nem járul a §-hoz, de az ő politikai magatartását is a Házban a Szivák által kiemelt szempontok fogják megszabni. Matuska Péter célszerűnek tartotta volna a szakasz kibővítését, de a vita folyamából ő is ugyanazon konzekvenciát vonja le, mint Szivák és Groisz. Erdély Sándor igazságügyminiszter utal arra, hogy a javaslat két év óta a nyilvánosság előtt van, szétküldetett a szaktestületeknek, amelyek majdnem egyhangúlag helyeselték, az ankétben is egy hírlapíró kivételével mindenki mellette nyilatkozott A közvéleménynek majdnem teljes egyértelműsége indította a beterjesztésére. Évek óta folyt a panasz, hogy magánbecsületsértési ügyekben az esküdtszaki eljárásnak nincs megnyugtató eredménye. Ennek az állapotnak fentartása ellenségeivé tenné a polgárokat a sajtónak s esküdtszékeknek egyaránt. Ami a határok megvonását illeti, szóló a büntető törvénykönyv nyújtotta alaphoz tartotta magát. Ettől eltérve, igen sikamlós térre lépnénk, még ott sem állhatnánk meg, ahol Chorin és Beksics. Szólót az igazságszolgáltatás nagy érdekein kívül elsősorban és főleg a sajtószabadság érdeke vezette. Visszautasítja azt a vádat, hogy javaslata korlátozza a sajtószabadságot s rész üt az 1848-iki törvényen. E javaslat elfogadása által a párt nagy és maradandó szolgálatokat fog tenni a sajtószabadság érdekeinek is. (Élénk helyeslés.) Ezek után a törvényjavaslat úgy általánosságban mint részleteiben változatlanul elfogadtatott s ezzel az értekezlet véget ért. A nemzeti pártkörből. A nemzeti párt mai értekezlete után, amelyről lapunk más helyén szólunk, a párttagok a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló javaslat holnapi tárgyalásánál várható eseményekről beszéltek. A nemzeti párt részéről az általános vitánál Hodossy Imre fog felszólalni és utána — amennyiben a többi párt részéről várható előterjesztések után még rájuk kerül a sor — a pártnak több tagja. Az általános vitánál beszédet