Pesti Napló, 1897. június (48. évfolyam, 152-180. szám)

1897-06-01 / 152. szám

152. szám. Budapest, kedd PESTI 1897. június 1. 3­ laszában kijelentette, hogy ő elnöktársával együtt csak kötelességét teljesítette. A jobb­oldal pompás körülírást alkotott, amikor —talán némi iróniával — a botrányok szakadatlan láncolatát «eredményes tanácskozásoknak» ke­resztelte el. Utóvégre igazságuk is van. Ordi­­tozásban elrekedt torkok, padok döngetésében megdagadt öklök szintén valamilyen, bár tisz­tán fizikai munkásságról tesznek tanúságot. Csakhogy ennek az imponáló tevékenységnek kifejtésére a korcsma talán mégis kényelmesebb és megfelelőbb hely? Összeférhetetlenség. A képviselőház összefér­hetetlenségi bizottsága ma Apáthy Péter elnöklete alatt tartott ülésében hitelesítette a gróf Tisza István, Ro­­senberg Gyula, Hieronymi Károly, Enyedi Lukács, Tolnásy Lajos, Benke Gyula, Neumann Ármin, Berzeviczy Albert, Chorin Ferenc, Fálk Miksa, gróf Batthyányi Tivadar és Dániel Gábor képviselőkre vonatkozó összeférhetlenségi bejelentések tárgyában hozott ítéleteit azok megokolását s a tárgyalásról fölvett jegyzőkönyveket. A bizottság elnöke, Apáthy Péter mindez összeférhetetlenségi ügyek iratait holnap a Ház elé fogja terjeszteni. A 16. § a pártkör­ökben. Budapest, május 31.­­ Két országgyűlési párt, a szabadelvű és a nemzeti párt köre foglalkozott mai értekez­letén a 16. szakaszszal. A szabadelvű párt értekezlete elé szinte lázas érdeklődéssel tekintettek. Mondhatni, hogy ez az értekezlet valóságos esemény volt, miután mindenki tudta, hogy a pártban a 16. §-ra nézve a kormányétól eltérő, igen nyomatékos vélemények is merültek fel. Érdekes és nagy­jelentőségű vitát vártak tehát, amely nem is maradt el. Már jóval hat óra előtt nagy számmal gyűltek össze a párt tagjai. A miniszterek kivé­tel nélkül jelen voltak, röviddel hat óra előtt Szilágyi Dezső, a Ház elnöke is megérkezett. A körülbelül három órai vita rendkívül érdekes és tartalmas volt, azonban egyetlen érdes szó sem hangzott el s a követendő magatar­tásra nézve, valamint a végcél tekintetében a párt tagjai között nem volt nézeteltérés. A vitát megnyitotta Psik Lajos előadó, mire fel­szólalt Chorin Ferenc, aki tudvalevőleg a 16. § ellen folytatott elszánt küzdelem után az igazságügyi bizottságban az előadói tiszt­ről lemondott. Briliáns beszédében min­den szenvedély nélkül, erős logikával és a legtisztább jogászi tárgyilagossággal mu­tatta ki a 16. §-nak hiányait s egyút­tal előterjesztette azt az indítványát, amely körül az igazságügyi bizottság tárgyalá­sának során is a vita csoportosult, s amelynek lényege az, hogy azok közé, akik­nek ügye okvetetlenül az esküdtszék elé kerül, felvetessék még több kategória, neve­zetesen a részvénytársaságok igazgatóságainak tagjai, az ügyvédek, a lelkészek, az orvosok, a választási elnökök stb. Chorin Ferenc be­szédét nagy érdeklődéssel hallgatták és az ellennézeten levők is, tehát a pártnak túl­nyomó nagy többsége sem zárkózott el annak hatása elől. Utána Beksics Gusztáv beszélt, kinek állás­pontját a Pesti Napló olvasói a nagynevű publi­­cisztának a 16. §-ról lapunkban közölt cikkeiből eléggé ismerik. Beksics Gusztáv páratlan vervé­vel és éllel tárgyalta a kérdést, és né­mely különösen találó megjegyzésével derült­ségre, helyeslésre és sokféle közbeszólásra tagadta a hallgatóságot. Emmer Kornél, aki egyszerűen a 16. §-nak eltörlését óhajtotta, eleganciával és kiváló sikerrel beszélt. Legnagyobb érdeklődést keltett Tisza Kálmán nyilatkozata, aki joggal hivatkoz­hatott arra, hogy még legkimétlenebb ellen­ségei sem vetették szemére soha, hogy a sajtó szabadságának ellensége volna. Különös melegséggel hangsúlyozta, hogy egyrészt a sajtószabadság érdekében, másrészt az esküdtszéki intézmény jövendőjének érde­kében kívánja az igazságügyminiszter által benyújtott törvényjavaslatnak változatlan elfo­gadását. A legfeszültebb figyelemmel várták báró Bánffy Dezsőnek a kormány nevében történő nyilatkozatát, báró Bolnay Dezső kétszer is fölszólalt és nyilatkozataival általános megelé­gedést keltett. Teljes precizitással állapította meg a párt álláspontját a fenforgó kérdésben. Addig, amíg csak tudományos kérdésről van szó, addig, amíg az ügyet csak a saját érdeme szerint bírálják —úgymond —a kormány egyál­talában nem akarja útját állani annak, hogy a párt tagjai véleményüket és bírálatukat kor­látlan szabadsággal nyilvánítsák. Mihelyt azon­ban az ügyet a pártpolitika terére viszik át, mihelyt az ellenzékek obstrukciót­­folytatnak, amely egyenesen a kormány és a többség ellen irányul, magától értetik, hogy a szabad­elvű párt tagjait arra kéri, hogy a saját erköl­csi és politikai súlyuknak latbavetésével az ellenzéknek ilyen törekvését elő ne mozdítsák. Az ezután felszólaló Szívók Imre, aki az igazságügyi bizottságban igen hathatósan tá­madta a a 16. §-t, ezen álláspontjának teljes fentartása mellett kijelentette, hogy magatartását kész attól tenni függővé, milyen mederben fog a tárgyalás a képviselőházban folytattatni. Szóltak ezután még Pulszky Ágost, Kóla János és Dániel Gábor a 16. §. mellett, s végül Erdély Sándor igazságügyminiszter, aki ki­mentő beszédben fejtegette azokat a szem­pontokat, amelyek őt és az ezen törvényjavaslat előkészítésében közreműködött bizottságot ve­zették. A párt ezután a törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben — tehát a 16. §-al együtt — elfogadta. Az értekezletről szóló hivatalos jelentést és a nemzeti pártkörben történteket a követ­kezőkben közöljük: A szabadelvű párt értekezlete. Az országgyűlési szabadelvű párt báró Podmaniczky Frigyes elnöklete alatt tartott mai értekezletén tárgya­lás alá vette a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló törvényjavaslatot, amelyet Psik Lajos előadó részletes ismertetés után elfogadásra ajánlott. Chorin Ferenc előadja, hogy ő és több társa az igazságügyi bizottságban elfogadták ugyan a miniszter úr szövegezésében a 16. § álláspontját, de egy lépéssel tovább mentek s ki óhajtották terjeszteni az esküdt­­széki eljárást oly funkciókra is, amelyek részint köz­érdekűek az illetők társadalmi állásánál fogva, részint ideiglenes közmegbízatáson alapulnak. Erre való tekin­tettel a 16. §-hoz a következő módosítást terjeszti elő, kérvén, hogy ha az nem fogadtatnék el, nézetüknek a Házban való kifejtésére lehetőség nyújtassék. Nem esik a 16. §. 2. pontja alá s továbbra is az esküdtbíróság kizárólagos hatáskörébe tartozik: a) a közhivatalnok (1878. évi V. törvénycikk 461. §.) vagy az 1878. évi V. törvénycikk 262. §-ában felsorolt testületek, hatóságok vagy azok küldöttségei, tagjai ellen nyomtatvány utján elköve­tett rágalmazás és becsületsértés, ha a rágalmazás vagy becsületsértés nem is vonatkozik a sértett köz­hivatásának gyakorlására; b) a lelkész, ügyvéd, orvos, mérnök, tanár, tanító, nyilvános számadásra kötelezett vállalat igaz­gatója és felügyelő-bizottsági tagja, a hatóság fel­ügyelete alatt álló egylet, egyesület, intézet elnöke, választmányi tagja vagy tisztviselője ellen nyomtat­vány utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés, amennyiben a rágalmazás vagy becsületsértés e mi­nőségükre, illetve hivatásuk gyakorlására vonatkozik; c) az 1878: V. törvénycikk 262. §-a alá nem eső közmegbizatásban eljáró vagy közszolgálatot tel­jesítő személyek ellen nyomtatvány útján elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés, amennyiben a rágal­mazás vagy becsületsértés közmegbizatásukra vagy közszolgálatukra vonatkozik. Beksics Gusztáv elfogadja a törvényjavaslat rendszerét s nem megy annyira, mint Chorin, de a 16. §-t megjavítandónak tartja azzal, hogy az esküdt­székekhez utaltassanak a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok igazgatói és a lelkészek. Ha ez a §-ba felvé­tetik, az esetre hajlandó a törvényjavaslat védelmére a Házban is szót emelni. Emmer Kornél előrebocsátja, hogy a javaslat bizottsági tárgyalása előtt megkérdezte a párt vezérét, váljon a 16. §. elfogadása pártkérdéssé tétetik-e, amely esetben teljes passzivitást követett volna. A nyert válasz szabadkezet adott neki s ennélfogva a bizott­ságban kifejtette s a Házban is ki fogja fejteni azon nézetét, hogy amig rendszeres uj sajtótörvény nem alkottatik, az 1848-iki sajtótörvény ne bolygattassék meg. Báró Bánffy Dezső miniszterelnök nem kívánja a kérdéses szakasz elfogadását pártkérdéssé tétetni, de kijelenti, hogy a kormány a törvényjavaslathoz, úgy amint van, ragaszkodik (élénk helyeslés), az abban le­fektetett elveket magáévá teszi (élénk helyeslés), s a törvényjavaslat lényegét érintő módosításokat nem haj­landó elfogadni. (Élénk helyeslés.) A kérdés ma úgy áll, hogy e javaslatot ma nem csupán bértartalma sze­rint kell megbírálni, hanem azon szempontokra való tekintettel, amelyekből támadják és megbuktatni akar­ják. Nem akarja korlátozni a párt tagjait meggyőződé­sük szabadságában, de kéri, vegyék fontolóra a fen­­forgó nagy politikai tekinteteket s azok komoly meg­fontolása után határozzanak. (Élénk helyeslés.) Kósa János kijelenti, hogy akár csinálnak párt­kérdést a 16-dik §-ból, akár nem, ő azt teljes meg­győződéséből helyesli s változatlanul elfogadja. Tisza Kálmán megszavazza a törvényjavaslatot a 16. §-sal egyetemben két szempontból: a sajtósza­badságnak és az esküdtszékeknek érdekében. Sok min­dennel vádolták őt, de azzal soha nem, hogy a sajtó szabadságát bántotta volna. De még azok is, akik ezért dicsérték, felhozták, hogy a magánbecsületet nem sza­bad kellő védelem nélkül hagyni, ami nagy társadalmi rétegeket a sajtószabadság ellenségeivé tesz. Az esküdt­székektől széles körökben éppen e miatt félnek. Meg kell tehát védeni az esküdtszékeket attól, hogy az ország közvéleménye ellenük forduljon. Elfogadja ennél­fogva a törvényjavaslatot a 16. §-sal együtt azon meggyőződésben, hogy ezzel a haza, a szabadság és különösen a sajtószabadság iránt való kötelességét teljesítette. (Élénk helyeslés.) Szivák Imre hangsúlyozza, hogy a Chorin és Beksics álláspontja és a törvényjavaslatok közt nincs elvi különbség; e javaslatok csak a határokat akarják kiterjeszteni, ami pusztán appreciáció dolga. Túlmenő magyarázata volna a pártfegyelemnek, ha szóló és társai, tartózkodva minden aggressziótól, nem fejthet­nék ki nézeteiket a Ház vitájában. Ha azonban az ellenzék hatalmi térre vinné a dolgot és a párt egy­ségét és presztizséjét támadná meg, ők azt felszólalá­saikkal semmiesetre nem fognák kockáztatni. (Élénk helyeslés.) Báró Bánffy Dezső miniszterelnök természetes­nek tartja, hogy a nézetek szabad nyilvánítása nem kifogásolható, míg a kormány javaslata nem létezik párthatalmi kérdéssé, de nem kecsegtetheti magát az­zal, hogy ez így lesz, sőt azt hiszi, hogy már a vita eleje meg fog győzni mindenkit arról, hogy a kérdés tényleg párthatalmi kérdéssé alakult. S sokkal jobb párttagoknak ismeri az illetőket, hogy sem feltehetné róluk, hogy nem fogják megbírálni, hogy ily körülmé­nyek közt mily magatartást kell követniök. (Élénk helyeslés.) Pulszky Ágost a javaslat elfogadása mellett nyilatkozik, azt tartván, hogy minimális jogászi diffe­renciák eltörpülnek azon politikai jelentőség mellett, amelylyel a kérdés jelenlegi felállításában bír. Dániel Gábor tiltakozik azon vád ellen, hogy akik a §-t megszavazzák, ellenségei lesznek a sajtó­­szabadságnak. A törvény előtti egyenlőség is azt kí­vánja, hogy magánbecsületsértési esetekben az összes állampolgárok ugyanazon bírói fórum elé tartozzanak. Orössz Gusztáv nem tartja ugyan a fenforgó differenciát oly minimálisnak, mint Pulszky s nem járul a §-hoz, de az ő politikai magatartását is a Ház­ban a Szivák által kiemelt szempontok fogják meg­szabni. Matuska Péter célszerűnek tartotta volna a sza­kasz kibővítését, de a vita folyamából ő is ugyanazon konzekvenciát vonja le, mint Szivák és Groisz. Erdély Sándor igazságügyminiszter utal arra, hogy a javaslat két év óta a nyilvánosság előtt van, szétküldetett a szaktestületeknek, amelyek majdnem egyhangúlag helyeselték, az ankétben is egy hírlapíró kivételével mindenki mellette nyilatkozott A közvéle­ménynek majdnem teljes egyértelműsége indította a­­ beterjesztésére. Évek óta folyt a panasz, hogy magán­becsületsértési ügyekben az esküdtszaki eljárásnak nincs megnyugtató eredménye. Ennek az állapotnak fentartása ellenségeivé tenné a polgárokat a sajtónak s esküdtszé­keknek egyaránt. Ami a határok megvonását illeti, szóló a büntető törvénykönyv­ nyújtotta alaphoz tartotta magát. Ettől eltérve, igen sikamlós térre lépnénk, még ott sem állhatnánk meg, ahol Chorin és Beksics. Szólót az igazságszolgáltatás nagy érdekein kívül első­sorban és főleg a sajtószabadság érdeke vezette. Visszautasítja azt a vádat, hogy javaslata korlátozza a sajtószabad­ságot s rész üt az 1848-iki törvényen. E javaslat elfo­gadása által a párt nagy és maradandó szolgálatokat fog tenni a sajtószabadság érdekeinek is. (Élénk helyeslés.) Ezek után a törvényjavaslat úgy általánosságban mint részleteiben változatlanul elfogadtatott s ezzel az értekezlet véget ért. A nemzeti pártkörből. A nemzeti párt mai értekezlete után, amelyről lapunk más helyén szólunk, a párttagok a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló javaslat holnapi tárgyalásánál várható eseményekről beszéltek. A nem­zeti párt részéről az általános vitánál Hodossy Imre fog felszólalni és utána — amennyiben a többi párt részé­ről várható előterjesztések után még rájuk kerül a sor — a pártnak több tagja. Az általános vitánál beszédet

Next