Pesti Napló, 1897. július (48. évfolyam, 181-211. szám)

1897-07-01 / 181. szám

S Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ ."Csak a marhatenyésztést kell emelni a isa m­agtermelés rovására, oly irány, ame­­ly­et évtizedek óta minden tudományos­­gazda prédikál, de amelyet a gazdák zöme eddig nem követett. Ha ennek az észszerű iránynak az elfogadására nem bírta rászo­rítani a magyar gazdát az árak alakulása, majd rá fogja bírni a munkások lázongása. Pedig árpolitikai szempontból is szükséges volna a búzaterület redukálása. Mihelyt mezőgazdaságunk 3—4 millió métermázsá­­val kevesebb kalászost termel, a közös vámterület megszűnik gabonakivivő terület lenni. Ennek előnyös következményei a magyar gazdákra nézve magyarázatra nem szorulnak. Hogy a tökéletesebb tenyésztésre tö­rekvő s drága földön ma már egye­dül jövedelmező állattenyésztés oly las­san bír nálunk tért foglalni, ennek oka főleg a tetemesebb tőkebefektetés, amelyet az ily állattenyésztés igényel. Nem hisz­­szük azonban, hogy a mai fejlődött hitel­szervezet mellett ez még akadály lehessen. Több gépet, több állatot gazdaságainkra! Ez legyen jelszavunk. A gép és az állat nem sztrájkol, nem hallgat a buj­­togatókra. Ezt a gondolatot nem a mun­kások elleni ellenszenv sugalta. A mun­kás észrevésére épp úgy érdekében fekszik a munkásnak, mint a gazdának. A gépek nagyobb mérvű alkalmazása s az okszerű állattenyésztés fejlesztése az egyedüli mó­dok arra, hogy a gazdaságok mostani bel­­terjességi foka fentartható, esetleg még emelhető is legyen a munkáskezek szük­ségletének oly mérvű korlátozása mellett, amely a munkásainkba beleojtott szocia­­lisztikus méreganyag hatását ellensúlyozni képes. . Végül még egy megjegyzést. Mi az oka, hogy a szocializmus a nagy Alföldön oly rohamosan elterjedt? Ennek egyik oka alföldi községeink túlságos nagysága, amelynek folytán egy-egy községben ezrekre menő munkástördegek vannak együtt. E tuknagy községek fokonkénti megbontása egyik fontos, bár távolabb fekvő célja volna egy nagyobb szabású telepítési politikának. *•— A másik ok a latifundiális gaz­­d­álkodás. A latifundiumok túltengése sok szempontból káros. A szocializmusnak ez egyenesen tenyésztő melegágya. A nagy birtokok szétosztása, ha nem is tulajdon­megrakva. Épp igy képzelhetők kocsik ló nél­kül, hihetetlen gyorsasággal haladva. Sőt lég­gépeket is találhatnak föl, amikkel egy ember mesterséges szárnyakkal madárként hasíthatja a levegőt. Ennél világosabb inspirációval aligha írta még le ember a jövő történelmét. Kortársai bolondnak tartották, a modern nemzedék pe­dig nevét sem ismeri annak a szemlélődő lángelmének, aki Fultonnak a gőzhajó eszmé­jét sugalmazta. Igaz, hogy még Fulton sem járt jobban.­­Hiszen, mikor gőzhajójának elméletét legelő­ször első Napóleonnal a boulognei erdőben megismertette, ez az akadémiát bízta meg, hogy mondjanak véleményt róla. Ezek a paró­kás tudósok azután matematikailag bebizo­nyították, hogy az egész terv eszelősség. Mert még vágányokon is csak akkor mo­zoghatna valamely ilyen gépezet, ha a vá­gányoknak és a kerekeknek fogai volnának. A szegény Fultont pedig elnevezték bolond­nak. Napóleon csak később bánta meg, hogy az akadémikus bölcseség helyett nem a saját józan eszére hallgatott. Sajátságos, hogy a folyton kutató ember, lelkében a haladás ösztönével, milyen nehezen tudja rászánni magát, hogy az újabb talál­mányokat és fölfedezéseket megszokott élet­rendjébe beleilleszsze. Mikor már gyakorlati hasznukat régen belátta, még mindig tiltako­zik k­ezes-lábbal ellenük. Nem is említem a nagy tömeget, amely­nek konzervatív ösztöne az életszokásoknak medréből csak erőszakosan zökkenthető ki. De e tereszzetben még a lángelmék tévedései is meglepők. A gázvilágítás legelső kísérletét London­jogilag, de legalább gazdaságilag, közép és kisebb gazdaságokra ma már nemcsak nem­zet­politikai, hanem társadalmi szempontból is aktuális kérdés. Sajnos, hogy a törvény­­hozásnak behatóbb és nagyobb koncepciójú alkotásokra nincs ideje, mert egyik ülés­szak pereg le a másik után, anélkül, hogy a törvényhozás a napi szükségleten felül valamit dolgozott volna. A törvényhozás meddő és üres vitákra fecsérli erejét. Ki gondolhatna ily viszonyok közt oly szer­ves törvény alkotására, amely utat nyitna a megkötött birtokoknak részint tulajdon­­jogi, részint legalább gazdasági megosz­tására ? Budapest, június 30. A miniszterelnök Bécsben. Mint bécsi levelezőnk telefonálja, Bánffy Dezső báró mi­niszterelnök ma reggel hat órakor odaérkezett s a magyar minisztérium palotájába szállt. A király ma délután fogadta a miniszterelnököt, aki a kihallgatás végeztével Goluchowski közös külügyminisztert, majd Badeni osztrák minisz­terelnököt látogatta meg. Este tíz órakor Bánffy Dezső báró miniszterelnök visszautazott Budapestre. Berzeviczy Albert memoranduma. Az interparlamentáris konferencia magyar cso­portja ma délután a képviselőház helyiségében Széll Kálmán elnöklete alatt ülést tartott. Mint jegyző Dessewffy Arisztid működött, aki az összes interparlamentáris ügyeket kiváló buzgósággal és sikerrel kezeli. A népes­­ülés, amelyen jelen voltak Wekerle Sán­dor, Hieronymi Károly, Berzeviczy Albert, Kos­suth Ferenc, gróf Keglevich István, Keményi Ambrus, Györffy Gyula, Hegedűs Sándor, gróf Teleki Sándor, Klobusitzky János, Blaskovits Sán­dor és Lévay Lajos — nagy lelkesedéssel hall­gatta meg azt a gyönyörű memorandumot, amelyet a tavalyi konferencia megbízásából Berzeviczy Albert írt meg, s amelyet a magyar kormánynak oly célból fognak átnyújtani, hogy csatlakozzék az interparlamen­táris konferencia nagy céljaihoz. Az ülés a remek és rendkívüli alapossággal irt memorandumot egyhangúlag magáévá tette és egy­ben elhatározta, hogy franciára is lefordittatja s aztán a Brüsselben tartandó legközelebbi konferenciának hiva­talosan bemutatja, mint oly munkát, mely a magyar parlamentnek csak kiváló becsülést szerezhet.­­ Az elnök végezetül fölkérte a magyar csoport tagjait, hogy lehetőleg nagy számmal jelenjenek meg a brüsseli konferen­cián, és amit nem minden dicsőség nélkül kezdtek, iparkodjanak ezután is a konferencia tanácskozásaiban érdemlegesen részt venni. A cukoradój­avaslat s a gazdák. Mialatt még hallatszanak a fenyegetések, hogy a szélsőbal a cukor­adójavaslatra is ki akarja terjeszteni az obstrukciót, megszólalnak az ország gazdái, akiknek fontos érdeke, hogy a javaslat igenis törvénynyé váljék a kellő idő­ben. Nyitráról táviratozzák, hogy ma tekintélyes, elő­kelő nyitramegyei gazdák, földbirtokosok és bérlők népes értekezletet tartottak, amelyből báró Bánffy Dezső miniszterelnökhöz a következő táviratot intézték: «A cukoradóról szóló 1896. évi XIX. törvény­cikk hatályának meghosszabbítása tárgyában benyúj­tott törvényjavaslattal a mai napon értekezletre egybegyűlt nyitramegyei földbirtokosok és bérlők is foglalkozván, a répatermelők érdekében levőnek és szükségesnek találták, hogy a benyújtott javaslat most, a maga idején törvénynyé váljék. Mély tiszte­lettel kérjük nagyméltóságod utján a magas kor­mányt, hogy ily irányban az intézkedéseket sürgősen megtenni kegyeskedjék. Az értekezlet megbízásából: Bácskádzy Károly, s. k. földbirtokos, értekezleti elnök. Sátoraljaújhelyi levelezőnk telegrafálja, hogy ma Zemlén megye répatermelő gazdái gróf Andrássy Tivadar elnökletével tartott értekezletükön egyhangúlag ezt a határozatot hozták. Mivel a cukorprémiumokra vonat­kozó törvényjavaslat tárgyalásában való késedelem a termelőket a legérzékenyebben sújtaná, az érte­kezlet feliratot intéz a képviselőházhoz a javaslat sürgős megszavazása érdekében. E törekvése pártolására fölkéri az értekezlet a Zemplén megyei Gazdasági Egyesü­let holnapi közgyűlését is, és ennek útján esetleg az ország többi gazdasági egyesületét.­­ Ezeken kívül tudomásunk szerint a kormány tagjaihoz és számos képviselőhöz az országnak még sok más részéből jöt­tek táviratok és levelek, amelyekben a gazdák határo­zottan és súlyosan elítélik a szélsőbaloldal hirde­tett törekvéseit. Ezzel a mindenfelől megnyilatkozó hangulattal szemben nagyon valószínűtlennek lát­szik egy ellenzéki kőnyomatosnak az a nagy álta­lánosságban tett jelentése, hogy «nap-nap után pártkülönbség nélkül mindenfelől üdvözletek érkez­nek az ellenzékhez.» Azt is jelenti ez a kőnyo­matos, hogy a cukoradójavaslat ellen is akcióba lép a vitarendező-bizottság, s hogy a szélsőbal itt is «foly­tatja azt a magatartását, amelyet a 16. §-nál oly hévvel és kitartóan tanúsított.» —Mi ennek a kőnyoma­tosnak minden kecsegtetései dacára nem tudjuk elhinni, hogy a Kossuth-párt a gazdák érdekeinek és a maga reputációjának veszélyeztetésével megtenné azt, amit ez a kőnyomatos imputál neki. Összeférhetetlenség. A képviselőház összefér­hetetlenségi bizottságának ma délután négy órakor volt ülése. Gróf Tisza Istvánnak amaz összeférhetetlen­ségi ügyeiben kellett volna döntenie, amelyről Molnár Béla tett jelentést a Ház nyílt ülésében. De ismét jelentkezett az a fátum, amely az utóbbi időben sűrűn kíséri a bizottság munkáját: nem tudott összegyűlni határozatképes számban. Csak Apáthy Péter elnök, Rudnyánszky Béla jegyző és Ragályi Béla jelentek meg. Minthogy pedig határozatképességhez öt tag je­lenléte szükséges, érdemleges tárgyalást tartani nem lehetett. Az elnök, mivel a bizottsággal ez már kétszer egymásután esett meg, bejelentette, hogy a házszobá­ban a híres Sir Humphry Davy egyszerűen kinevette. Walter Scott pedig protestált a­­ve­szedelmes kísérlet ellen. Mikor pedig Stephen­son Manchester és Liverpool között legelőször megindította gőzgépét, nemcsak a tömeg akarta őt agyonverni,­­— mint pár évszázad előtt azt a szerencsétlent, aki Angliába az ingaórát leg­először bevitte, — hanem még előkelő tekh­­nikusok is tiltakoztak mellene. Őrültségnek mon­dották, hogy valaki egy géppel óránkint tizen­két­ angol­ mérföld gyorsasággal haladhasson. Pedig ez a haladás micsoda csigalassúság még a mi vicinálisaink menetsebességéhez ké­pest is ? ! Épp ily kicsinyléssel fogadták kezdetben a velocipédet is, amelynek fokozatos tökéletesí­tésével eljutottunk a mai kerékpárhoz. S még most is, amidőn a kerékpár használata roha­mosan terjed, a nagy tömeg nem tud kibonta­kozni előítéletéből és csak nagyon kevesen tudják meglátni benne a jövő század közleke­dési eszközét. Még a legműveltebb közönség is csupán sport­eszköznek nézi, pedig komoly meggyő­ződésem, hogy pár évtized múlva a gépek tel­jesen kiszorítják a közlekedésből az állati erőt, s a ló helyébe lép a mekhanikus erő. Hiszen Párisban máris elhatározták, hogy a kiállításra a lovas bérkocsikat mind átala­kítják benzines motorú gépkocsikká. Ezek közvetítik a nyilvános közlekedést. A magán­­közlekedésnek pedig egyedül a testedző kerék­pár lesz az eszköze. A mindent tökéletesítő technika már a kerékpároknál is kezdi használni a benzines motort. Ez a szerkezet azután biztosítja a gyors és kényelmes haladást anélkül, hogy megviselné az izomerőt. Valóban nem vagyok képes megérteni, hogy a mai gyakorlati világban miért van még mindig annyi ellensége a kerékpárnak ? A lovas­embert megbámulják, a kerékpárost ki­nevetik. Pedig a gép, amely az emberi elme találékonyságának produktuma, bizonyára job­ban megérdemli a méltánylást, mint bárminő paripa, amelynek munkájához az embernek semmi köze. Végre is minden közlekedési eszköznek meghatározott céljai vannak, s minél inkább biztosítják ezt a célt, annyival tökéletesebbek. Minden utazó szeret gyorsan, kényelmesen és olcsón haladni. Már­pedig ha a kerékpárt e szempontokból a lóval összehasonlítjuk, szem­betűnő a gépnek az előnye. A ló napi menet­képessége 160 kilométerr­el a legmagasabb rekord felé jár. A kerékpárosnak 24 órai re­kordja megközelítheti a 700 kilométert. Hogy a gép, amely teljesen tőlünk függ, s amely fölött egyedül a mi akaratunk rendelkezik, kényelmesebb, biztosabb és a mi lő, nem is oly veszedelmes, mint a ló, azt—azt hiszem — bizonyítani is fölösleges. Tápláléka pedig a beszivattyúzott levegő, amely mindenütt na­gyon olcsón kapható. A vasúthálózatok a nagyobb távolságokra máris tönkre tették a fuvarozást. Mivel ? Mert gyorsabb, kényelmesebb és olcsóbb közleke­dést nyújtanak. E vasutakkal a kézigépek nem versenyezhetnek, de kisebb távolságokra még a vasút fölött is előnyben vannak. Nincsenek irányhoz kötve és nincsen menetrendjük. Ily előnyei mellett az a kerékpár méltán megkövetelheti, hogy komolyan foglalkozzunk vele, mert a jövőben még nagy szerep vár rá. E komoly foglalkozás alatt pedig társadalmi, és törvényhozási akciót értek. A kerékpárt is 1897. julius 1. 181. szám.

Next