Pesti Napló, 1897. július (48. évfolyam, 181-211. szám)
1897-07-01 / 181. szám
S Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ ."Csak a marhatenyésztést kell emelni a isa magtermelés rovására, oly irány, amelyet évtizedek óta minden tudományosgazda prédikál, de amelyet a gazdák zöme eddig nem követett. Ha ennek az észszerű iránynak az elfogadására nem bírta rászorítani a magyar gazdát az árak alakulása, majd rá fogja bírni a munkások lázongása. Pedig árpolitikai szempontból is szükséges volna a búzaterület redukálása. Mihelyt mezőgazdaságunk 3—4 millió métermázsával kevesebb kalászost termel, a közös vámterület megszűnik gabonakivivő terület lenni. Ennek előnyös következményei a magyar gazdákra nézve magyarázatra nem szorulnak. Hogy a tökéletesebb tenyésztésre törekvő s drága földön ma már egyedül jövedelmező állattenyésztés oly lassan bír nálunk tért foglalni, ennek oka főleg a tetemesebb tőkebefektetés, amelyet az ily állattenyésztés igényel. Nem hiszszük azonban, hogy a mai fejlődött hitelszervezet mellett ez még akadály lehessen. Több gépet, több állatot gazdaságainkra! Ez legyen jelszavunk. A gép és az állat nem sztrájkol, nem hallgat a bujtogatókra. Ezt a gondolatot nem a munkások elleni ellenszenv sugalta. A munkás észrevésére épp úgy érdekében fekszik a munkásnak, mint a gazdának. A gépek nagyobb mérvű alkalmazása s az okszerű állattenyésztés fejlesztése az egyedüli módok arra, hogy a gazdaságok mostani belterjességi foka fentartható, esetleg még emelhető is legyen a munkáskezek szükségletének oly mérvű korlátozása mellett, amely a munkásainkba beleojtott szocialisztikus méreganyag hatását ellensúlyozni képes. . Végül még egy megjegyzést. Mi az oka, hogy a szocializmus a nagy Alföldön oly rohamosan elterjedt? Ennek egyik oka alföldi községeink túlságos nagysága, amelynek folytán egy-egy községben ezrekre menő munkástördegek vannak együtt. E tuknagy községek fokonkénti megbontása egyik fontos, bár távolabb fekvő célja volna egy nagyobb szabású telepítési politikának. *•— A másik ok a latifundiális gazdálkodás. A latifundiumok túltengése sok szempontból káros. A szocializmusnak ez egyenesen tenyésztő melegágya. A nagy birtokok szétosztása, ha nem is tulajdonmegrakva. Épp igy képzelhetők kocsik ló nélkül, hihetetlen gyorsasággal haladva. Sőt léggépeket is találhatnak föl, amikkel egy ember mesterséges szárnyakkal madárként hasíthatja a levegőt. Ennél világosabb inspirációval aligha írta még le ember a jövő történelmét. Kortársai bolondnak tartották, a modern nemzedék pedig nevét sem ismeri annak a szemlélődő lángelmének, aki Fultonnak a gőzhajó eszméjét sugalmazta. Igaz, hogy még Fulton sem járt jobban.Hiszen, mikor gőzhajójának elméletét legelőször első Napóleonnal a boulognei erdőben megismertette, ez az akadémiát bízta meg, hogy mondjanak véleményt róla. Ezek a parókás tudósok azután matematikailag bebizonyították, hogy az egész terv eszelősség. Mert még vágányokon is csak akkor mozoghatna valamely ilyen gépezet, ha a vágányoknak és a kerekeknek fogai volnának. A szegény Fultont pedig elnevezték bolondnak. Napóleon csak később bánta meg, hogy az akadémikus bölcseség helyett nem a saját józan eszére hallgatott. Sajátságos, hogy a folyton kutató ember, lelkében a haladás ösztönével, milyen nehezen tudja rászánni magát, hogy az újabb találmányokat és fölfedezéseket megszokott életrendjébe beleilleszsze. Mikor már gyakorlati hasznukat régen belátta, még mindig tiltakozik kezes-lábbal ellenük. Nem is említem a nagy tömeget, amelynek konzervatív ösztöne az életszokásoknak medréből csak erőszakosan zökkenthető ki. De e tereszzetben még a lángelmék tévedései is meglepők. A gázvilágítás legelső kísérletét Londonjogilag, de legalább gazdaságilag, közép és kisebb gazdaságokra ma már nemcsak nemzetpolitikai, hanem társadalmi szempontból is aktuális kérdés. Sajnos, hogy a törvényhozásnak behatóbb és nagyobb koncepciójú alkotásokra nincs ideje, mert egyik ülésszak pereg le a másik után, anélkül, hogy a törvényhozás a napi szükségleten felül valamit dolgozott volna. A törvényhozás meddő és üres vitákra fecsérli erejét. Ki gondolhatna ily viszonyok közt oly szerves törvény alkotására, amely utat nyitna a megkötött birtokoknak részint tulajdonjogi, részint legalább gazdasági megosztására ? Budapest, június 30. A miniszterelnök Bécsben. Mint bécsi levelezőnk telefonálja, Bánffy Dezső báró miniszterelnök ma reggel hat órakor odaérkezett s a magyar minisztérium palotájába szállt. A király ma délután fogadta a miniszterelnököt, aki a kihallgatás végeztével Goluchowski közös külügyminisztert, majd Badeni osztrák miniszterelnököt látogatta meg. Este tíz órakor Bánffy Dezső báró miniszterelnök visszautazott Budapestre. Berzeviczy Albert memoranduma. Az interparlamentáris konferencia magyar csoportja ma délután a képviselőház helyiségében Széll Kálmán elnöklete alatt ülést tartott. Mint jegyző Dessewffy Arisztid működött, aki az összes interparlamentáris ügyeket kiváló buzgósággal és sikerrel kezeli. A népesülés, amelyen jelen voltak Wekerle Sándor, Hieronymi Károly, Berzeviczy Albert, Kossuth Ferenc, gróf Keglevich István, Keményi Ambrus, Györffy Gyula, Hegedűs Sándor, gróf Teleki Sándor, Klobusitzky János, Blaskovits Sándor és Lévay Lajos — nagy lelkesedéssel hallgatta meg azt a gyönyörű memorandumot, amelyet a tavalyi konferencia megbízásából Berzeviczy Albert írt meg, s amelyet a magyar kormánynak oly célból fognak átnyújtani, hogy csatlakozzék az interparlamentáris konferencia nagy céljaihoz. Az ülés a remek és rendkívüli alapossággal irt memorandumot egyhangúlag magáévá tette és egyben elhatározta, hogy franciára is lefordittatja s aztán a Brüsselben tartandó legközelebbi konferenciának hivatalosan bemutatja, mint oly munkát, mely a magyar parlamentnek csak kiváló becsülést szerezhet. Az elnök végezetül fölkérte a magyar csoport tagjait, hogy lehetőleg nagy számmal jelenjenek meg a brüsseli konferencián, és amit nem minden dicsőség nélkül kezdtek, iparkodjanak ezután is a konferencia tanácskozásaiban érdemlegesen részt venni. A cukoradójavaslat s a gazdák. Mialatt még hallatszanak a fenyegetések, hogy a szélsőbal a cukoradójavaslatra is ki akarja terjeszteni az obstrukciót, megszólalnak az ország gazdái, akiknek fontos érdeke, hogy a javaslat igenis törvénynyé váljék a kellő időben. Nyitráról táviratozzák, hogy ma tekintélyes, előkelő nyitramegyei gazdák, földbirtokosok és bérlők népes értekezletet tartottak, amelyből báró Bánffy Dezső miniszterelnökhöz a következő táviratot intézték: «A cukoradóról szóló 1896. évi XIX. törvénycikk hatályának meghosszabbítása tárgyában benyújtott törvényjavaslattal a mai napon értekezletre egybegyűlt nyitramegyei földbirtokosok és bérlők is foglalkozván, a répatermelők érdekében levőnek és szükségesnek találták, hogy a benyújtott javaslat most, a maga idején törvénynyé váljék. Mély tisztelettel kérjük nagyméltóságod utján a magas kormányt, hogy ily irányban az intézkedéseket sürgősen megtenni kegyeskedjék. Az értekezlet megbízásából: Bácskádzy Károly, s. k. földbirtokos, értekezleti elnök. Sátoraljaújhelyi levelezőnk telegrafálja, hogy ma Zemlén megye répatermelő gazdái gróf Andrássy Tivadar elnökletével tartott értekezletükön egyhangúlag ezt a határozatot hozták. Mivel a cukorprémiumokra vonatkozó törvényjavaslat tárgyalásában való késedelem a termelőket a legérzékenyebben sújtaná, az értekezlet feliratot intéz a képviselőházhoz a javaslat sürgős megszavazása érdekében. E törekvése pártolására fölkéri az értekezlet a Zemplén megyei Gazdasági Egyesület holnapi közgyűlését is, és ennek útján esetleg az ország többi gazdasági egyesületét. Ezeken kívül tudomásunk szerint a kormány tagjaihoz és számos képviselőhöz az országnak még sok más részéből jöttek táviratok és levelek, amelyekben a gazdák határozottan és súlyosan elítélik a szélsőbaloldal hirdetett törekvéseit. Ezzel a mindenfelől megnyilatkozó hangulattal szemben nagyon valószínűtlennek látszik egy ellenzéki kőnyomatosnak az a nagy általánosságban tett jelentése, hogy «nap-nap után pártkülönbség nélkül mindenfelől üdvözletek érkeznek az ellenzékhez.» Azt is jelenti ez a kőnyomatos, hogy a cukoradójavaslat ellen is akcióba lép a vitarendező-bizottság, s hogy a szélsőbal itt is «folytatja azt a magatartását, amelyet a 16. §-nál oly hévvel és kitartóan tanúsított.» —Mi ennek a kőnyomatosnak minden kecsegtetései dacára nem tudjuk elhinni, hogy a Kossuth-párt a gazdák érdekeinek és a maga reputációjának veszélyeztetésével megtenné azt, amit ez a kőnyomatos imputál neki. Összeférhetetlenség. A képviselőház összeférhetetlenségi bizottságának ma délután négy órakor volt ülése. Gróf Tisza Istvánnak amaz összeférhetetlenségi ügyeiben kellett volna döntenie, amelyről Molnár Béla tett jelentést a Ház nyílt ülésében. De ismét jelentkezett az a fátum, amely az utóbbi időben sűrűn kíséri a bizottság munkáját: nem tudott összegyűlni határozatképes számban. Csak Apáthy Péter elnök, Rudnyánszky Béla jegyző és Ragályi Béla jelentek meg. Minthogy pedig határozatképességhez öt tag jelenléte szükséges, érdemleges tárgyalást tartani nem lehetett. Az elnök, mivel a bizottsággal ez már kétszer egymásután esett meg, bejelentette, hogy a házszobában a híres Sir Humphry Davy egyszerűen kinevette. Walter Scott pedig protestált aveszedelmes kísérlet ellen. Mikor pedig Stephenson Manchester és Liverpool között legelőször megindította gőzgépét, nemcsak a tömeg akarta őt agyonverni,— mint pár évszázad előtt azt a szerencsétlent, aki Angliába az ingaórát legelőször bevitte, — hanem még előkelő tekhnikusok is tiltakoztak mellene. Őrültségnek mondották, hogy valaki egy géppel óránkint tizenkét angol mérföld gyorsasággal haladhasson. Pedig ez a haladás micsoda csigalassúság még a mi vicinálisaink menetsebességéhez képest is ? ! Épp ily kicsinyléssel fogadták kezdetben a velocipédet is, amelynek fokozatos tökéletesítésével eljutottunk a mai kerékpárhoz. S még most is, amidőn a kerékpár használata rohamosan terjed, a nagy tömeg nem tud kibontakozni előítéletéből és csak nagyon kevesen tudják meglátni benne a jövő század közlekedési eszközét. Még a legműveltebb közönség is csupán sporteszköznek nézi, pedig komoly meggyőződésem, hogy pár évtized múlva a gépek teljesen kiszorítják a közlekedésből az állati erőt, s a ló helyébe lép a mekhanikus erő. Hiszen Párisban máris elhatározták, hogy a kiállításra a lovas bérkocsikat mind átalakítják benzines motorú gépkocsikká. Ezek közvetítik a nyilvános közlekedést. A magánközlekedésnek pedig egyedül a testedző kerékpár lesz az eszköze. A mindent tökéletesítő technika már a kerékpároknál is kezdi használni a benzines motort. Ez a szerkezet azután biztosítja a gyors és kényelmes haladást anélkül, hogy megviselné az izomerőt. Valóban nem vagyok képes megérteni, hogy a mai gyakorlati világban miért van még mindig annyi ellensége a kerékpárnak ? A lovasembert megbámulják, a kerékpárost kinevetik. Pedig a gép, amely az emberi elme találékonyságának produktuma, bizonyára jobban megérdemli a méltánylást, mint bárminő paripa, amelynek munkájához az embernek semmi köze. Végre is minden közlekedési eszköznek meghatározott céljai vannak, s minél inkább biztosítják ezt a célt, annyival tökéletesebbek. Minden utazó szeret gyorsan, kényelmesen és olcsón haladni. Márpedig ha a kerékpárt e szempontokból a lóval összehasonlítjuk, szembetűnő a gépnek az előnye. A ló napi menetképessége 160 kilométerrel a legmagasabb rekord felé jár. A kerékpárosnak 24 órai rekordja megközelítheti a 700 kilométert. Hogy a gép, amely teljesen tőlünk függ, s amely fölött egyedül a mi akaratunk rendelkezik, kényelmesebb, biztosabb és a mi lő, nem is oly veszedelmes, mint a ló, azt—azt hiszem — bizonyítani is fölösleges. Tápláléka pedig a beszivattyúzott levegő, amely mindenütt nagyon olcsón kapható. A vasúthálózatok a nagyobb távolságokra máris tönkre tették a fuvarozást. Mivel ? Mert gyorsabb, kényelmesebb és olcsóbb közlekedést nyújtanak. E vasutakkal a kézigépek nem versenyezhetnek, de kisebb távolságokra még a vasút fölött is előnyben vannak. Nincsenek irányhoz kötve és nincsen menetrendjük. Ily előnyei mellett az a kerékpár méltán megkövetelheti, hogy komolyan foglalkozzunk vele, mert a jövőben még nagy szerep vár rá. E komoly foglalkozás alatt pedig társadalmi, és törvényhozási akciót értek. A kerékpárt is 1897. julius 1. 181. szám.