Pesti Napló, 1897. november (48. évfolyam, 304-332. szám)

1897-11-02 / 304. szám

Budapest, ireda 1897. november 2. 3 304. szám. PESTI NAPLÓK ________ Budapest, november 1. A miniszterelnök Bécsben. Báró Bánffy Dezső miniszterelnök — mint jelentettük — a vasárnapot a kisbéri állami ménesuradalom­ban töltötte s azután Bécsie utazott. Ma báró Bánffy — mint a Bud. Tvr.-nak telegrafálják !Bécsből — hosszasabban tanácskozott gróf Badeni osztrák miniszterelnökkel. Délután meg­látogatta Kaltenleutgebenben az ott üdülő báró Dániel Ernő kereskedelemügyi minisztert, aki­nek egészségi állapota örvendetes módon javul. Báró Bánffy Dezső az esti vonattal visszauta­zott Budapestre. A delegációknak november kö­zepére való egybehívása megállapítottnak te­kinthető. Gróf Goluc­ovszki külügyminiszter, aki most még galíciai birtokain van, valószí­nűleg november 10-én tér vissza Monzáról. Valószínűleg még a külügyminiszternek Mon­zába való elutazása előtt, vele egyetértőleg fogják megállapítani a delegációk egybehívásá­­nak idejét, ami körülbelül november 13. és 16. között lesz, mire a magyar országgyűlés megválasztja a delegáció tagjait. Régebben is volt eset rá, hogy a delegációk tanácskozásai egy időbe estek a parlamentek tárgyalásaival és a delegációk egybehívásának időpontját ezúttal teljesen függetlenül állapítják meg attól, hogy mily stádiumban vannak a parla­mentek által letárgyalandó előterjesztések. A képviselőház november 3-án, szer­dán, déli 12 órakor ülést tart. A pécsi püspök kinevezése. Hettyey Sámuel­nek pécsi püspökké való kinevezését —­ amelyről már hírt adtunk — vasárnapi számában jelentette a hivata­los lap. A királyi kézirat így szól: Vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem előterjesztésére Hettyey Sámuel déghi címzetes apátot, Esztergom főegyházmegyei kanonokot és a primás­­érseki iroda igazgatóját, pécsi püspökké kinevezem. Kelt Budapesten, 1897. évi október 28-án. Ferenc József, s. k. Wlassics Gyula, s. k. A függetlenségi párt bajai. A függetlenségi és 48-as párt két frakciójában nem tud helyreállani a nyugalom. A szegvári képviselőjelölés, Ugron Gábor jelölésének elejtése kiélesítette a két frakció egymás­hoz való viszonyát. De ezután még mind a két pártban belső villongások is következtek. A Kossuth-pártot kettéválasztja a szegvári kerület két Kossuth-párti je­löltje. Az Ugron-pártról pedig csak a minap jelentette a Magyar Újság, hogy Bartha Miklós, az elnök a­­pártból kilépett. Ezt a párt lapja, a Magyarország hivatalosan is megcáfolja ugyan, de a M. U. föntartja a hírét, hogy az elnök ki akart lépni. Ma azután Sima Ferenc jelentette be az Ugron-párt elnökének, hogy ■a-pártból kilép. Simára azért haragudtak pártjában, mert Szegvárott az ő műve volt a Kossuth-párti Malek jelölése. Sima erre előbb a Kossuth-párt volt lap­jának, a Függetlenségnek lett társszerkesztője s ugyan­ekkor ez a lap a két frakció egyesülését vette pro­­grammjába. Sima eljárását erősen bírálta a Népszövetség című Ugron-párti lap, amiért ma Sima ennek szerkesz­tőjét, Szederkényi Nándort provokáltatta. Attól az érte­kezlettől, amelyet november 4-ikére Bartha összehívott, még újabb eseményeket is várnak. A béke helyett, amelynek összeboronálásán a nyári szünet után fára­doztak, a két függetlenségi frakció mint ellenség áll egymással szemben. Szentesítés előtt. A szentesítés alá terjesztendő törvényjavaslatok szövegét átvizsgáló bizottsága az országgyűlés két Házának Szilágyi Dezső képviselőházi elnök elnöklésével ma ülést tartott, amelyben a főren­diház részéről Szabó Jenő jegyző, a képviselőház ré­széről Molnár Antal és Nyegre László jegyzők és Pulszky Ágost előadó vettek részt. A bizottság átvizs­gálván a kiegyezési provizóriumról, a Horvát-Szlavón­­országokkal való pénzügyi egyezmény meghosszabbítá­sáról és a költségvetési indemnitásról szóló törvény­­javaslatok végleges szövegét, azt a két Ház megállapo­dásaival mindenben megegyezőnek találta, minek foly­tán a három törvényjavaslat királyi szentesítés alá terjesztetett. A szegvári választás A mindszent-szegvári kerületben november 6-ára tűzték a képviselőválasz­tást. Malek Lajos, az országgyűlési Kossuth-párt je­löltje, tegnap utazta be a kerületet és mondott pro­­grammbeszédet Mindszenten és Szegváron. Útjában Müleket Kossuth Ferenc és még több Kossuth-párti képviselő kísérte. Kossuth Ferenc a választóknak mondott beszédében kijelentette, hogy csak Mülek a hi­vatalos jelöltje a pártnak. Uray Imre, a másik Kossuth­­párti képviselőjelölt, szintén tegnap mondott programm­­beszédet, előbb Szegváron, azután Mindszenten. A katolikus kongresszus munkája. A kato­likus autonómiai kongresszus megnyitása után az első napokban csak néhány ülést tart. Megválasztják az igazoló bizottságot, igazolják a választásokat, azután a kongresszus előreláthatóan bizottságokat küld ki az autonómiai statútum javaslatainak elkészítésére. Ez mindenesetre hosszabb időt vesz igénybe s ezalatt a kongresszusnak ülése nem lesz. Úgy hiszik, a javasla­tokat január közepe táján beterjeszthetik a bizottságok és a kongresszus csak akkor kezdi érdemleges tanács­kozását. Pártszervezés. A veszprémm­egyei szabadelvű párt a minap tartotta újjászervező nagy konferenciáját, amelyen résztvettek a megyebeli szabadelvű párti or­szággyűlési képviselők: Fenyvessy Ferenc, Szabó Imre, Bauer Antal, dr. Óváry Ferenc és Purghly Sándor. A pártszervezésre való fölhívást Kolozsváry József alispán írta alá. Néppárti gyűlés. Esztergomból telegrafálják, hogy a néppárti gyűlés, amelyet vasárnap Rajnán, Metternich herceg birtokán tartottak, igen gyengén sikerült. Kevesen mentek el a szónokok meghallgatá­sára, s akik ott voltak, azokra sem hatottak a liberá­lis politikát támadó beszédek. A gyűlésnek különben a célja leginkább az volt, hogy megcáfolják a hírt, amely szerint a primási megyében nem szabad néppárti moz­galmat kezdeni. A folytatásról azonban a tegnapi kudarc után a néppárt nyilván lemond. a Robilant és a hármas­ szövetség. Rómából táviratoztak, hogy a Nuova Anthologica Capelli kép­viselőnek, Robilant külügyminiszteri államtitkárának a Nuova Anthologica igazgatójához, Matteorino Ferraris­­hoz intézett levelét teszi közzé, amelyben Capelli ki­jelenti, hogy Robilant a hármas­ szövetséget, még annak megkötése előtt óhajtotta, mivel súlyos hibának tar­totta, hogy Olaszország állandóan izolálva maradjon. Midőn gróf Robilant külügyminiszter lett, első gondo­lata volt a hármas­ szövetséget megújítani és javítani, hogy garanciákat teremtsen nem csupán Olaszország területi épségének, hanem az állam Olaszországon kí­vüli nagy érdekeinek is. A nagy titokban folyta­tott tárgyalások néhány hónapig tartottak és célra vezettek. Időközben Robilant Olaszország ten­geri helyzetével foglalkozott, amelyet a hármas­követség kellően megvédeni nem látszott képesnek. Bismarck hercegtől és más fenkölt személyiségektől tá­mogatva Robilant gróf azon volt, hogy Angliával nem talán valami konvenciót vagy szerződést, hanem csu­pán barátságos megállapodást­­hozzon létre a két alkán pozíciójának a Földközi-tengeren való kölcsönös védel­mére még­pedig a status quo alapján. Midőn Robilant terveinek megvalósítsa a lehetőség körébe jutott, kö­zölte azokat a kamarával és négy hónappal visszalé­pése előtt a tervei megvalósultak. Robilant gróf akkor azt mondotta Capellinek: Mi Olaszországot a külföldön védve és biztosítva hagyjuk hátra, akárcsak egy vastornában. Capelli levele továbbá a következőket tartalmazza: A hármas­ szövetség egyszerűen oly államok barátsága, ame­lyek senkinek békéjét és nyugalmát nem zavarják, de ma­guk sem akarnak zavartatni belső fejlődésükben és nagy külföldi érdekeikben. Ha ma a hármas­ szövetség­gel egyidejűleg egy kettős­ szövetség is fennáll, ez mit­­sem változtatott és ha egyáltalában történt változás, az javulást jelent. A kettős-szövetség megállapodásainak alapját nem képezhették más érzelmek, mint azok, amelyek a hármas-szövetség megteremtésénél mérvadók voltak. A Kölnische Zeitung mai jelentése érdekes magya­rázatát adja a hármas-szövetség titkos történetéből való leleplezéseknek, amelyeket a Nuova Antologica állító­lag Robilant gróf leveleinek nyomán tett közzé. Amikor — így szól a római jelentés — Robilant külügyminiszter lett, egy hírlapírónak határozottan ki­jelentette, hogy konzervatív államférfia, aki őszinte barátsággal van a hármas­ szövetséghez. De mit jelent akkor a berlini nagykövethez intézett levele? Robilant egyszerűen okos politikusnak mutatkozik ebben a le­vélben, kereskedőnek, aki nem dicséri azt a lovat, amelyet meg akar venni, hanem azt mondja róla, hogy fabatkát sem ér. Robilant jól tudta, hogy a hármas­szövetség nem közkereseti, hanem biztosító társaság, mégis megkísértette, hogy a szövetség megújítása hasz­not hajtson Olaszországnak. Amikor ez a terve nem sikerült, különös haszon nélkül is megújította a szerző­dést. Ez az eljárás világosan arra vall, hogy épp oly kevéssé volt ellensége a hármas­ szövetségnek, mint ahogy Crispi sem az. A bolgár emigránsok hazatérése. A régóta vajúdó bolgár emigráns-kérdésben, mint a Moszkovszkija Vjedomoszti írja, végre megtörtént a sokáig halogatott döntés. A bolgár kormány ugyanis Petkov orosz ezre­dessel való egyetértésben elhatározta, hogy az Orosz­országban élő negyvennyolc bolgár emigráns közül kilencnek amnesztiát ad. Hazatérhetnek és a bolgár hadseregben megkapják azt a rangot, amelyet az orosz seregben viseltek. A többi harminckilenc emigránst a bolgár kormány nem is tekinti emigránsnak, ezek bármikor hazatérhetnek, de semmiféle katonai rangra vagy nyugdíjazásra nem tarthatnak számot. Városaink rendezése/) —­ November 1. (III.) Elfogadva a városaink között jelenleg fennálló s a városi törvényjavaslat által válto­zatlanul fentartott két fokozatot, a legelsőben is annak pontos meghatározása lesz szüksé­ges, hogy mely városok legyenek törvényható­sági joggal fölruházva és melyek maradjanak meg rendezett tanácsú szervezettel? E kérdés célszerű megoldásától függ voltaképpen váro­saink jövendő fejlődése, mert míg az arra ér­demes kellő anyagi és értelmi erővel bíró városok teljes önállósítása minden tekintetben kívánatos, addig az arra nem alkalmas kisebb mező­városkák városi jellegét sordírozni két­ségtelenül helytelen dolog volna. — Emellett azonban arra is törekednünk kell, hogy a vá­rosok számát az ország területéhez, lakossá­gához és műveltségéhez aránylagosan állapít­­suk meg, — mivel a vidéki kulturális köz­pontok számából és fejlettségi fokából az or­szág általános kultúrájára is következtetést szoktak vonni. E fontos kérdéssel a városi törvényjavas­lat nagyon is egyszerűen bánik el, amennyi­­ben az eddigi törvényhatósági joggal fölruhá­zott városokat a jövőre is ilyenekül hagyja, a rendezett tanácsú városok lakosságszámának minimumát pedig ötezerben állapítja meg. E mellett lehetővé teszi a városoknak községekké való degradálását, de a fejlődést, vagyis a köz­ségeknek rendezett tanácsú várossá, ezeknek pedig törvényhatósággá alakulását egészen az illető város vagy község tetszésére bízza, anél­kül, hogy az átalakulás feltételeit közelebbről meghatározná. Szerintünk ez a javaslat legveszedelme­sebb intézkedése, mert ahelyett, hogy a városi élet fejlődését előmozdítaná, egyenesen annak visszaesésére vezet. Van ugyanis jelenleg a fővároson kívül 24 törvényhatósági joggal fel­ruházott és 106 rendezett tanácsú, összesen tehát 130 városunk. Ezek közül 5000-nél keve­sebb lakossal bír 35, a javaslat szerint tehát ezeknek városi minősége megszűnvén, ma­radna a jövőben 95 városunk, vagyis a váro­sok számának emelése helyett annak jelenté­keny redukálása fog bekövetkezni. Mert az, hogy egy község maga kérje várossá emelését és ezzel terheinek megkétszerezését,­­ a jö­vőben is éppen úgy a legnagyobb ritkaságok közé fog tartozni, mint manapság. S addig, míg egy-egy község ilyesmire elhatározza ma­gát, legalább is ugyanannyi város fog akadni, mely a nagy terhek nyomása alatt a községgé alakulást határozandja el. A helyes városi politikának mindenek­előtt a városoknak minél szélesebb körben való önállósítását kell feladatul tűznie. Mostani rendezett tanácsú városaink között van szá­mos olyan, amely az önállósításra minden irányban megérett s akár gazdasági, akár kul­turális, akár végre politikai jelentőség tekin­tetében megérdemli, hogy törvényhatósági jog­gal felruháztassék, már csak azért is, mert ez nagyobb városainknál alig járna említésre ér­demes személy és költségszaporítással. Mis­kolc, Nyíregyháza, Makó, Kanizsa, Eger, Már­­marossziget, Esztergom, Szolnok, Eperjes, Ungvár, Nyitra, Szentes, Brassó, Jászberény, Becskerek és még akárhány más rendezett tanácsú városunk bizonyára legalább is ép­pen úgy megérdemelnék azt, hogy törvényha­tóságokká legyenek, mint Versec, Pan­­csova, Selmecbánya, vagy akárhány más ilyen joggal fölruházott városunk.­­ Azonban ter­mészetesen városainknak eme kívánatos elő­léptetését nem szabad az illető városok, vagyis inkább az egész terhükkel ránehezedő várme­gyéknek akaratától tenni függővé, mert a várme­gyék természetszerű érdekük az, hogy nagyobb rendezett tanácsú városaik hatalmuk alatt ma­radjanak, és azok önállósítását minden áron megakadályozzák. S hogy az nekik teljesen* *) Az első két­ közlemény Pesti Napló október 28. és 29-iki némában jelent meg.

Next