Pesti Napló, 1897. december (48. évfolyam, 333-362. szám)

1897-12-01 / 333. szám

333. szám. Budapest, szerda PESTI NAPLÓ, 1897. december 1. A mostani miniszterek mindaddig, mig az uj kormány nincs kinevezve, tovább vezetik a kormány­zás ügyeit. Báró Gautsch tegnap késő éjjel befejezte a kabinetalakítást. Ma délelőtt egy óra hosz­­száig tartó kihallgatáson volt a királynál és valószínűleg ekkor terjesztette elő az új mi­niszterek lisztáját. A király még ma délután aláírja az új miniszterek kinevezéséről és a mostani miniszterek visszalépéséről szóló leg­felsőbb kéziratokat, amelyeket a hivatalos Wiener Zeitung holnapi számában tesz közzé. Félhivatalos jelentés szerint ez a lista a következő: Elnökség és belügy: báró Gautsch Pál. Honvédelem: gróf Welsersheimb Zeno. Pénzügy: lovag Böhm-Bawerk. Vasútügy: lovag Wittek Henrik. Közoktatásügy: gróf Baillet de Latour Vince. Kereskedelem: dr. Körber Ernő. Igazságügy: dr. Buber Ignác. Földművelésügy: gróf Bylandt-Rheidt Artur. A galíciai miniszter ebben a pillanatban még nincs meg, minthogy a miniszternek ki­szemelt gróf Pininszki még időt kért a gondol­kodásra. Ez a dolog nagyon jellemző az új minisztérium helyzetére. A lengyel klub ugyanis eddig még egy tagjának sem engedte meg, hogy belépjen a kabinetbe. Meg akarja várni, hogy mi lesz a helyzet fordulása. Az új miniszterelnök tehát olyan több­séget talál a parlamentben, amely nem a kor­mány többsége és amely elhatározta, hogy önállóan fog eljárni. Az új kabinetet a Fremdenblatt úgy jel­lemzi, hogy ez olyan kabinet, amelynek min­denekelőtt a legsürgősebb állami szükségeknek kell eleget tennie. Hogy ennek a céljának megfelel­jen, az új kabinet a­­parlament minden pártjához egyformán közel s minden pártjától egyformán messze fog állani. Gautsch báró szándékai sze­rint valószínű, hogy ez ellen semmiféle párt­nak jogos kifogása nem lesz. Ma este nyolcadfél órakor tartotta Gautsch miniszterelnök elnöklésével az új kabinet első miniszteri tanácskozását. Az újonnan kinevezett miniszterek holnap teszik le a király kezébe a hivatalos esküt. A többségalakítás nehézségei A jobboldal parlamenti bizottsága ma délelőtt ülést tartott, amelyen Gautsch is megjelent és közölte miniszterelnökké való kinevezését. Az ülésen a len­gyelek, új­ csehek és a német katolikus néppártiak szolidaritást vállaltak egymással. Az ülésről a következő kommüniké jelent meg: A többség, amely egyetért a felirati javaslatban foglalt alapelvek dolgában, azt a határozatot hozta, hogy az esetleges tár­gyalásokat csak a többség hivatalos képvi­selete által és a szervezési szabályzat alap­ján folytatja. A német katolikus néppárt képviseletében báró Dipauli és Zallinger szintén hozzácsatlakozott e ha­tározathoz, de amellett a jegyzőkönyvi kijelentés mel­lett, hogy ezentúl is szükségességét hangoztatják annak, hogy a nyelvrendeletek dolgában a német ki­sebbséggel megállapodásra kell jutni. Zallinger még ki is jelentette, hogy a kisebbség megnyugtatására azt fogja indítványozni, hogy a Falkenhayn-féle indítványt úgy tekintsék, mintha soha­sem létezett volna. Ha ez nem lehetséges, úgy jelentse ki a képviselőház elnöke a legközelebbi ülésen, hogy kellő számú aláírással ellátott indítványt nyújtottak be a házszabályok módosítására s hogy ezt az indítványt bizottsághoz utasítja, amelynek kötelessége lesz a Ház­nak jelentést tenni. Zallinger azt indítványozta to­vábbá, hogy az elnök­kérdést is intézzék el valahogyan; a nyelv­kérdést illetőleg pedig azt javasolta, hogy a Dipauli-féle javaslat alapján kezdjék meg a tárgyalást. Mindebből legfontosabb a többség föntebbi kom­münikéje, amelyből világosan kitűnik, hogy a jobboldali pártok csak a parlamenti bizottság útján tárgyalhatnak a kormány­nyal, az egyes pártok tehát önállóan nem jár­hatnak el. A határozat még abban a tekintet­ben is jellemző, hogy egy árva szóval sem emlé­kezik meg a többségnek az új kormányhoz való viszo­nyáról. Pedig kétségtelen dolog, hogy Gautsch csak csak akkor gondolhat majd a kiegyezési provizórium parlamentáris keresztülvitelére, ha a jobboldalhoz való viszonyát szilárd alapra helyezte. Ez azonban csak ak­kor fog bekövetkezni, ha Gautsch a többségnek ga­ranciát ad arra, hogy a kormány a jobboldal pro­­grammját megvalósítja. A jobboldal köreiben nem igen bíznak benne, hogy Gautsch a tengersok akadályt útjából el fogja hárítani. Ha ezeknek a kétkedőknek igazuk lesz, Gautsch hír szerint a kiegyezési provizó­rium parlamentáris keresztülvitelének megkísérléséről lemond és a provizóriumot a 14. szakasz alapján csá­szári rendelettel lépteti életbe. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a delegációk berekesztése után a reichsrath ülésszakát nem rekesztik be. Az elnapolás azonban mindaddig tart, amíg Gautsch a pártokkal olyan megállapodásra jut, amely a parla­ment munkálkodását lehetségessé teszi. Báró Gautsch miniszterelnök ma gróf Pálffyt, a a cseh nagybirtokosság vezérét, báró Dipaulit, a katolikus néppárt vezérét, Kramarz ifjú­ cseh pártelnö­köt és este hat órakor gróf Sturgkhot, az alkotmányos nagybirtokosság vezérét kihallgatáson fogadta. Egy félhivatalos kommüniké szerint a képviselő­­ház elnöksége szolidárisnak jelentette ki magát és meg­maradását, illetőleg lemondását, egyedül csak a többség határozatától teszi függővé, mely az elnökséget meg­választotta. A német ellenzék egyesülése. Ma valamennyi német ellenzéki párt tanácsko­zásra gyűlt össze. A konferenciára eljöttek az alkot­mányos nagybirtokosság, a német néppárt, a német haladó és a szabad német egyesülés képviselői. Az egyöntetű együttműködést határozták el és az új kor­mánynyal szemben a nyelvrendeletek visszavonásához, az elnökség lemondásához és a Falkenhaten-féle in­dítvány érvénytelenítéséhez ragaszkodnak. A tanács­kozáson képviselt pártok elhatározták, hogy egyesülni fognak. Ez az egyesülés a német pártok nagy győzel­mét jelentené. Természetes, hogy az alakulóban levő új pártnak még nincs határozott programmja és vala­­mennyieket egyelőre csak az az eszme köti össze, hogy az ausztriai németséget a szlávsággal szemben meg kell védelmezni. Néhány nap múlva különben az új párt kontúrjai már világosabbak lesznek. A pártok tanácskozása háromnegyed öt órakor ért véget. A tárgyalás alkalmával a Magyarországgal való kiegyezési provizóriumról élénk vita támadt. A mai tanácskozásról, amelynek lefolyását titok­ban tartják, a következő kommünikét bocsátották ki: Az alkotmányos nagybirtokosság meg­hívására, e csoportnak képviselői, valamint a német haladók, a keresztény-szocialis­ták és a szabad német egyesület kép­viselői ma összejöttek és a kormánynyal szemben való magaviseletük dolgában meg­állapodásra jutottak. Elhatározták, hogy az érdemleges határozatot egyelőre titokban tartják és hogy teljes szolidaritással járnak el, kilátásba helyezve, hogy a velük barát­ságban levő csoportokkal közelebbi érint­kezésbe lépnek. A kommünikének az utolsó passzusa arra vonat­kozik, hogy a keresztény szocialisták a katolikus nép­pártot, a német haladók pedig Schönereréket bele akarják vonni az új párt kötelékébe. A lex Falkenhayn. A képviselőház pénztáránál ma a lex Falkenhain értelmében harminc-harminc forintot levontak annak a tizenhárom képviselőnek a diétumból, akiket a legutóbbi parlamenti üléseken az elnök három napra kitiltott a Házból. A képviselők ez összeg erejéig pert fognak indítani az államkincstár ellen, mert a diétákat egy különös törvény határozza meg, melynek hatályosságát nem szünteti meg a házszabályoknak jogerősen elha­tározott megváltoztatása sem. A kibontakozás történetéből, Bécsből, jól informált helyről kapjuk a kö­vetkező érdekes információt: Vasárnap még úgy tetszett, mintha beláthatatlan bonyodalmak volnának készülőben és hogy a kiegye­zési provizóriumot, valamint a költségvetést ennek a szükségparagrafusnak alapján kell majd dekretálni. Az elsőnek következménye az lett volna, hogy a birodalom dualisztikus épülete meginog, a másodiké, hogy Német- Ausztria sok kerületében megtagadták volna az adót. Ami most következik, csakis komoly kísérlet lehet arra, hogy egymást megértsék. Ennek főbb akadályát Badeni személyével már eltávolították. Gautsch sem népszerű ember ugyan, de az a féktelen gyűlölet, amely Badeni ellen támadt, őt nem terheli. Születésére osztrák, bécsi, ismeri Ausztriát és viszonyait, a többi közt a németek viszonyait is. Mintha lidércnyomástól szabadultak volna meg itt, mindenki szabadon és könnyebben vesz lélekzetet: mindenkit szívesen látnak Badeni helyén, még Gautschot is. Kell, hogy modus vivendit keressen és meg is fogja találni. A kölcsönös megértés személyi akadálya el van távolítva, az elvi akadályt is el fogják távolítani. Fel kell függeszteni egyelőre a nyelvrendeletnek csupán azt a részét, amely a zárt német nyelvterületeken is kötelezővé teszi a cseh nyelven való hivataloskodást, mihelyt az első beadványt csehül fogalmazták. Ha ez megtörtént, bámulni fognak, mily gyorsan jutnak mind a két részről megállapodásra. Még sok új­­cseh képviselő is a lelke mélyéből megutálta a Badeni kormány végző fázisait. Ezt leginkább Kramarz­al­ Az új­ csehek manifesztuma. Prága, november 30. Az új­ cseh párt prágai végrehajtó bizott­sága a cseh néphez a következő manifesztumot bocsátotta ki: «Ismét bekövetkezett egy olyan váratlan és meglepő politikai változás, aminő már gyakran meg­ingatta a birodalom alapjait. Nemzeti és politikai ellen­feleink ősidőktől azon fáradoztak, hogy a cseh korona országainak történelmi képviselőit alárendelt szerepre kényszerítsék s ez a fáradozás a legdurvább erőszakká változott át éppen akkor, amikor a cseh nyelvnek jogai egy részét visszaadták. Ez az erőszakosság egye­nesen nemzeti létünk alapjai ellen irányul s egy pillanatra célt is ért, de sohasem lehet olyan hatása, amely nemzetünk szilárd állását megin­gatná s nem is lehet ilyen következménye, ha a cseh nép hű marad történelmi hagyományai­hoz s férfiasan kitart államjogi és nemzeti pro­grammja mellett. Politikai történetünkben válságos pillanat következett be. Ilyen esetben a cseh népet senkinek sem szabad előkészületlenül, határozatlanul és elcsüggedten találnia. A csodálatraméltó cseh erőket, amelyek oly gyakran győzelmesen visszaverték az el­lenségek támadásait, új fáradozásokra és új harcokra kell fölhasználni. A cseh képviselők nagy felelőssé­gük tudatában a jelen pillanatban semmit sem mulasztanak el, ami a cseh ügy javára szükséges, más­részről azonban az egész cseh népnek egyesülnie kell, akaratát szilárdul kell nyilvánítania s nem szabad tűr­nie, hogy a jogon az erőszak s az igazságon az igaz­­talanság győzedelmeskedjék. Nem tudjuk, hogy mi fog a bekövetkezendő napokban történni s nem tudjuk, hogy a most Bécsben tapasztalható politikai fölfordu­lásnak minek lesznek a következményei, de annyit már előre is kijelenthetünk, hogy ha a cseh népet ismét harcra hívják ki, ezt a harcot erős akarattal elfogad­ó elnökön lehetett megfigyelni. A németek pedig örülnek majd, hogy tisztességes módon kijutnak az obstruk­­cióból, amely lényegében ellenére volt választóik gazda­sági érdekeinek.­­­ A külügyminisztériumban a legnagyobb határo­zottsággal tagadják azt, hogy a közös külügyminiszté­rium bármi tekintetben is befolyásolta vagy sugal­mazta volna a Fremdenblattot akkor, amikor ez a lap állást foglalt Badeni többségének legutóbbi politikai magatartásával szemben. Egy előkelő rangú hivatal­nok, akinek illetékességéhez és szavahihetőségéhez kétség nem fér, kijelenti, hogy a külügyminisztérium belpolitikai kérdésekben sohasem érintkezik a Fremden­­blatt szerkesztőségével. A bécsi községtanács a kiegyezésről A bécsi községtanács ma este ülést tartott, ame­lyen a városi tanács a következő indítványt ajánlotta elfogadásra: Bécs városának községtanácsa a császárnak no­vember 27. és 28-án kelt legfelsőbb elhatározásáért annak a reménységének ad kifejezést, hogy az új mi­nisztérium abban látja feladatát, hogy a törvénytelen nyelv­rendeletek és a Falkenhain-féle indítvány megszünte­tésével a lakosságra hasznos törvényjavaslatok parla­menti tárgyalását lehetségessé teszi. Amikor a község­tanács sajnálatának ad kifejezést amiatt, hogy nem valamennyi német képviselő védelmezte meg ellen­állásával a német nép ügyét és hogy a klerikális képviselők egy része a Falkenhain-féle indítvány ke­resztülvitelében közreműködött, amikor a többi német képviselőnek köszönetét fejezi ki és elvárja tőlük, hogy a nyelvrendeletek megszüntetése, a Falkenhain-féle indítvány megsemmisítése és a kiegyezési provizórium létrejövetele ellen való harcban fáradhatatlanul tovább fog küzdeni — a községtanács legmélyebb sajnál­kozásának és legnagyobb felháborodásának ad kifeje­zést az alantas rendőri közegek durva közbelépése miatt, amely ártatlan emberek személyes biztosságát veszélyeztette és nagy szerencsétlenségnek lehetett volna az okozója. Végül legélesebb rosszulásának ad ki­fejezést amiatt, hogy a rendőröket a népképviselőknek a parlamentből való eltávolítására használták föl. Minden kísérlet megtörtént arra, hogy a község­­tan­ás ezt a határozati javaslatot egyhangúlag fogadja el. A liberális községtanácsosok azonban azt kí­vánták, hogy a kiegyezési provizóriumra vonatkozó passzust hagyják el. Vrabec községtanácsos arra utalt, hogy nem lehet tudni, várjon a minisztérium nem veszi-e vissza a nyelvrendeleteket annak fejében, hogy a német ellenzéktől megkapja a féléves provi­zóriumot ? A községtanácsnak egyáltalában nincs joga arra, hogy a képviselők kezeit megkösse. Azt is el­lenezte, hogy a községtanács az uralkodónak köszö­netét fejezze ki, minthogy a koronának politikai vi­tákba való belevonása nem alkotmányos dolog. Végül a községtanács a városi tanács indítványát a kiegyezési provizóriumra vonatkozó rész kivételével egyhangúlag elfogadta. Két szavazás volt, az egész és a provizóriumról szóló rész dolgában. Hetvenegy községtanácsos közü­­huszonhét szavazott arra, hogy ezt a részt elhagyják. A polgármester ezután az ülést berekesztette.

Next