Pesti Napló, 1898. március (49. évfolyam, 60-90. szám)
1898-03-01 / 60. szám
60. szám, 1898. március 1. Budapest, kedd PESTI NAPLÓ. hogy egy embernek, ha nem is ugyanannál a postahivatalnál, 'hét'vagy több betéti könyve is lehessen. ■— Matlejcovics nem tartja helyesnek a javaslatnak azt az intézkedését, mely a betétmaximumot emeli; a tartalék emelését sem tartja szükségesnek, nem tesz azonban ellenvetést a javaslat elfogadása ellen; kívánatosnak tartaná a jelentésben annak jelzését, hogy a bizottság legalább a maximum további emelését nem tartja kívánatosnak. — Hegedűs Sándor még íja, magánosakra nézve elfogadja is a javaslatban foglalt emelését a maximumnak, a jogi személyekre ez nézete szerint nem megokolt, valamint a kormány által kért azon felhatalmazás sem, hogy a betétmaximumokat még tovább emelhesse. Báró Dániel miniszter kiemeli, hogy a postatakarékpénztár fennállása óta szerzett tapasztalatok eredményei azok a rendelkezések, amelyek a betét maximum és a tartalékalap emelésére vonatkoznak. A postatakarékpénztár fő célja a takarékossági hajlamot különösen oly helyeken emelni, ahol a többi takarékpénztárakat a kisemberek meg sem közelíthetik; ez a cél pedig alig, vagy éppen nem érhető el az eddigi betétmaximum mellett. Ez a tapasztalat más előrehaladottabb államokat is arra indított, hogy a betétmaximumot emeljék. Ami az előadó által fölvetett eszmétilleti, a miniszter kész azzal bővebben foglalkozni, nem tartaná azonban helyénvalónak, hogy a fontos kérdésben incidentálilel határozzanak a javaslat keretében, amely csak a betétmaximum és a tartalékemelésével foglalkozik. A bizottság ezek után általánosságban és némi szerkezeti módosításokkal részleteiben is elfogadta a törvényjavaslatot. Tárgyalás alá került ezután a Magyar Keleti Tengerhajózási Részvénytársasággal kötött szerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat. Gróf Batthyány Tivadar, a közgazdasági bizottság előadója tüzetes megokolás kíséretében bejelentette, hogy a bizottság hozzájárult a törvényjavaslathoz s tudomásulvételét ajánlja a javaslat megokolásához csatolt egyezményeknél. Pulszky előadó, Komjáthy és Hegedűs Sándor,felszólalásai s báró Dániel miniszter tüzetes felvilágosításai után a bizottság elfogadta a törvényjavaslatot; a maga részéről is javasolja a Háznak a törvényjavaslat megokolásához csatolt egyezmények tudomásulvételét. A bizottság ülésében a kereskedelmi minisztérium részéről a miniszteren kívül Vörös László államtitkár és Kilényi Hugó miniszteri tanácsos vett részt. A készülő polgári törvénykönyv. A magyar általános polgári törvénykönyv elkészítésére szervezett bizottság szombaton, február hó 26-án Plósz Sándor államtitkár elnöklésével tartott teljes ülésében folytatta az ági öröklés kérdéséről a múst ülésen megkezdett vitát. Az eldöntendő kérdés ez volt: «Föntartassék-e az ági öröklés a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetében ? Ha igen, mily alakban és mily mértékben?» Az ági öröklés mai törvényes (végrendelet nélkül való) öröklési jogunk egyik legfontosabb alapintézménye. Az ági öröklés értelmében a leszármazók és végrendelet nélkül elhalt örökhagyónak az a vagyona, mely reá elődeitől hárult (örökölt vagyon), visszaszáll arra az ágra, amelyről származott, mindaddig míg az eredeti szerző ivadékaiból valaki élt A másik ágbeli rokont ebből a vagyonból semmi sem illeti s csak ha a szerző ágán már senki sincs, aki a vagyont igényli, oszlik meg a vagyon a minda két ágbeli rokonság között, a vérközösség rendjében. Az ági öröklés védői a jogfolytonosság elvén kívül arra hivatkoznak, hogy a mai öröklési rend , a vagyont az eredeti szerző családjában tartja meg és megakadályozza annak szátforgácsolását. Az ágiság ellenesei pedig arra utalnak, hogy ez a rendszer a vérség kötelékeit nem részesíti kellő figyelemben s örökösül nem azt tekinti, aki a szeretet rendjében az örökhagyóhoz áll közel, hanem az, aki az eredeti szerzővel van kapcsolatban. Ezért ma a távoli ági öröklés megelőzi az öröklött vagyonban az örökhagyó másik ágbeli legközelebbi vérrokonait is. Másik hátrányául azt róják föl az ági öröklésnek, hogy nem lévén bizonyos ízekre korlátozva — bármily régi őselőd után igénybevehető és így a vagyonőredet kutatásának és bizonyításának nehézségei folytán rendkívül bonyolult perekre ad okot. Az ági örökléssel járó nehézségek erős mozgalmat keltettek jogászkörökben az intézmény ellen, úgy hogy a kormány régebbi (1882. évi) örökjogi javaslata, amelyet már a képviselőház igazságügyi bizottsága is letárgyalt volt, amelyet azonban Szilágyi igazságügyminiszter visszavett, az ági öröklést teljesen mellőzte és a mind a két ágbeli elődök és oldalrokonok közös öröklését fogadta el a törvényes öröklési rend alapjául. Az öröklési jog jelenlegi szerkesztője, dr. Schwarz Gusztáv, a kérdésről beterjesztett terjedelmes emlékiratában közvetítő javaslattal lép fel, mely az ági öröklés alapgondolatát fentartva, az azzal járó bajokon segíteni igyekszik. Az erről indult vita eddigi folyamán Györy Elek, Olerschall Adolf és Kováts Gyula az ágiság teljes eltörlése és a tiszta vérrokonsági öröklési rend behozatala mellett foglaltak állást. Az ágiságnak mai alakjában való teljes fántartása, sőt bizonyos irányban való megerősítése mellett szólalt föl Ságig Gyula, mig Ádám András az ágiságot föntartandónak s csak bizonyos fokig korlátozhatónak véli. Az előadó közvetítő javaslatát némi módosítással Köves György és Nagy Ferenc tették magukévé, mig Vanik Béla és Sipőcz László önálló, az ágiöröklést az előadó javaslatánál még szűkebb körre szorító indítványokkal léptek fel. A szombati ülésben lefolyt vitában Győry Elek a budapesti ügyvédi kamara elnöke, Nagy Ferenc egyetemi tanár, Köves György ügyvéd, Ádám András kúriai bíró, Varsik Bála kúriai tanácselnök, Opecs László árvaszéki elnök, Oberschall Adolf kúriai tanácselnök, Kováts Gyula egyetemi tanár, Ságny Gyula egyetemi tanár vettek részt hosszabb felszólalással. Az ági öröklés fölött való vitát a következő teljes ülésben folytatják. — A polgári törvénykönyv szűkebb szerkesztő bizottsága pénteken, február 25-én tartott heti ülésében folytatta a birtokról és a birtokvédelemről szóló alapelvek tárgyalását. A tanácskozás főleg a birtokvédelemben részesülő személyek meghatározása és a jogbirtok kérdése körül forgott. Pártértekezlet. Az országgyűlési néppárt ma délután négy órakor Molnár János elnöklése mellett értekezletet tartott, melyen folyóügyeket tárgyaltak. A párt érdemleges határozatot nem hozott. S* — Négyszáz forint . . . kétszáz ... százhetven,. .. Jóska az orrát tntorgatta. — Valami egyszerű dolgot szeretnék, de olyat,hogy azért csinos legyen. — Ezt itt kivételes áron adhatnám. Herendi parcellán, de egy kis törése van s így mélyen leszállított áron ... A « törés» szó nagyon megtetszett Jóskának. 7-?. Mondja, kérem, nincs véletlenül a raktárban valami, mondjuk, egy váza, mely még töredezettebb, mondjuk, egészen össze van törve, de olyan, amely értékes darab volt ? — Dehogy nincs! Tessék, itt is van egy. Egészen összetört, de nem hiányzik belőle egy darab sem. — S mennyiért kaphatnám meg ezt az eltört vázát? — Kérem, az egész semmiség. Ha tetszik, elküldetem. — Nagyon köszönöm. De igazán nem hiányzik belőle semmi. — Egy darabocska sem. Jóska még egyszer megköszönte a kereskedő szívességét, s nyugodt lélekkel távozott a boltból. Mikor haza ment, az eltört váza már a lakásán volt, egy új ládában gondosan elpakolva. A ládán rajta volt a rendes. Jelzés: «törékeny», Jóska mosolygott. Másnap reggel a ládával leutazott Bérseire. IV. A parasztkocsi nagyokat döccent a rossz után. — Ha épen hoztam volna el, szólt Jóska magában, — most bizonyosan összetörne. Hát nem okosabb törött vázát venni? Aztán megpillantván a szülői házat, oda szólt a kocsisnak: — Ide figyelj, Pista. Mikor én leszállok a kocsiról, te is leszabsz, s behozod ezt a ládát utánam a szobába. Másnak oda ne add, érted?! Mikor már benn vagyunk a szobában, leejted a ládát a földre, én összeszidlak és pofon váglak. Megértetted ? — Igenis. Beviszem a lábát a tekintetes ár után, s a szobában leestem a földre, mintha nem készakarva tenném. — Jól van. Nesze öt forint. Megérkeztek. Pista hűségesen végrehajtotta a parancsot, s pontosan megkapta a pofont. Mali néni és Lotti néni, megértvén Jóska haragjának okát, nem tudtak hova lenni a sajnálkozástól. — Istenem, Istenem, milyen kár! — Tessék, dühöngött Jóska — egy kis emlékkel akarom meglepni Máli nénit a születésetiapjára, és ez a szamár a földhöz teremti a szászországi porcéban. Bizonyosan össze-vissza tört az egész! Nem megmondtam, gazember, hogy úgy vigyázz rá, mint az életedre! Takarodjál a szemem elől! . — Hátha mégse tört el ? reménykedett Máli néni — nem hallatszott a törése, csak a zuhanása. Ha jól be volt pakolva, talán nem is tört el. — Dehogy nem tört el, dehogy nem tört el! szomorkodott a jobban informált Jóska, vigasztalanul feszegetve a lábát. — Persze, hogy eltört, tessék .. . De egyszerre a szó elhalt az ajkán, s a rettegett párbajhős, aki, mint gróf Rikárd, nem félt az ördögtől se, elhalványodott. A váza — jól sejtette — csakugyan el volt törve, de minden cserepe külön volt bepakolva, gondosan, finom, fehér papirosba! V. Lotti néni azonban igen mulatott a történeten. — Micsoda esze van a kópénak! örvendezett magában. — De micsoda esze van! S másnap Máli néni is kibékült az esettel. Jóska olyan őszinte bűnbánást mutatott, hogy nem lehetett sokáig haragudni rá, s hátha csakugyan a kereskedő tévedett, mi,kor eltört vázát küldött az ép helyett! . . . A tízen! György-napi árendára csakugyan fölvették az ezer forintot, s Jóska csakugyan megszöktette a Terkát. Azóta igen szolid és komoly férfiú. Szolgabiró Bán- Devecseren, s minta házaséletet él. Még ma se értesült róla, hogy a botbüntetést már r régen eltörülték, s emiatt a rácok körében nem nagyon népszerű, de az is igaz, hogy amióta ő a szolgabíró, Rác-Devecseren a kormánypárti jelöltet mindig ezer szótöbbséggel választják meg. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, február 28. Keresve sem találni hétfői ülésre első szónoknak jobbat, mint Mócsy Antal. Az időt, amig az üres padok némiképpen benépesednek, ma ő töltötte ki beszéddel— egy óránál tovább tartó beszéddel. Az igazságügyekről végtelenül keveset beszélt s az aktuális témáról, a sajtószabadságról mégis elárult annyit, hogy a kormány sajtóügyi rendeletét az ő pártja nem helyesli. Sokkal többet mondott a keresztények üldöztetéséről. — Szíveskedjék összefüggésbe jönni a költségvetéssel, fgyelmeztette Berzevicsry elnök, mire Mócsy áttért — a címvásárlásokra. — Kérjen a kormány vizsgálatot maga ellen, vagy mondjon le, vélte Mócsy. És Olay, akit bibliai hangulatba ringatott a a szónok, rámondta: — Legyen világosság! És jen világosság, de az Olay múltkori panaszainak alaptalanságait világították meg. Széchenyi József, a jobboldal szónoka, aki huszonöt esztendeig volt bíró, egy igen érdekes és alapos költségvetési beszéd keretében cáfolgatta Olayt. Szembeszállt a felsőbíróságok megbízhatatlanságáról szóló vádakkal és (szintén bácskai lévén) kiigazította azt a torzképet, amit Olay rajzolt a bácskai közállapotokról és választásokról. A jobboldal tetszésétől fogadott szűzbeszéd után Olay megpróbált egy kis visszavonulást. Hiszen nem akarta ő a felsőbíróságok tekintélyét bántani, vagy csorbítani — mondotta. De hiába mondta ezt ma gróf Apponyi helyéről, hatást nem ért, mert Széchenyi most a beszédéből citálta rá a sértő kifejezéseket. Ezután Győry Elek támadta nagy haraggal a gyülekezési jogra és a sajtótermékek ellenőrzésére vonatkozó rendeleteket. Tüzesen hömpölygő körmondataiban ma nemcsak ismert erős jogászi fegyverével hadakozott, hanem egy kis adomát is fonbele az érvelésébe. Volt két indiai maharadsa; az egyik uralkodott, szigorúan uralkodott; a másik, aki trónra jutni szeretett