Pesti Napló, 1898. szeptember (49. évfolyam, 241-270. szám)
1898-09-01 / 241. szám
8 Budapest, csütörtök FESTI NAPLÓ, 1898. szeptember 1. 241. szám Nincs okunk az itt jelzett rendezést nagy vívmánynak tekinteni. Már az áprilisi javaslatok beterjesztésekor egyhangúlag kijelentette a magyar közvélemény, hogy ezek a javaslatok a minimumát tartalmazzák annak, amit Magyarországnak eddigi sérelmei orvoslására követelnie kell. Mindenesetre azonban előny, hogy az ügyek 1903-ig rendeztetnek. Addig Ausztriában talán mégis békés és végleges alkotmányos viszonyok lesznek és mindkét kormányról feltehető, hogy időközben kellőképpen előkészítik a monarkia két államának egymás között való és a külföldhöz való kereskedelempolitikai viszonyainak rendezését. Mit szól mindehhez az osztrák ellenzék, azt nem keressük. Reánk csak a magyar parlament eljárása tartozik. Minthogy az áprilisi javaslatokról az ellenzék sem állította eddig, hogy rendes tárgyalás alapjául nem szolgálhatnak, hajlandók vagyunk feltenni, hogy az oly megoldás ellen, mely az önálló intézkedés útján ezeknek a javaslatoknak lényegét keresztülviszi, még a szélsőbal sem élhet az obstrukció fegyverével. Mindenesetre az ország óriási többségét találná magával szemben, ha kellő ok nélkül és könnyelműen elkoptatná e végső eszközt. A nemzeti párt részéről pedig tisztára erkölcsi lehetetlenségnek tekintjük, hogy a szélsőbalnok ilyen vállalkozásban aszszisztáljon. Ebben a nézetünkben a párt által ma közzétett kicsinylő vélemények sem képesek bennünket megingatni. A meginduló küzdelem tehát éles lehet, de nem gondoljuk, hogy a felek másképpen, mint a rendes parlamenti fegyverekkel, fognak végigküzdeni. Azonban bármit hozzon is a jövő, úgy amint a dolgok állását ma áttekinthetjük, igazságtalanság volna el nem ismernünk, hogy báró Bánffy Dezső és Lukács László pénzügyminiszter, akik az újabb tárgyalásokat vezették, mint férfiak és mint államott van a gyermek mellett a kellő felügyelet, a szülő, a cseléd, a dajka; s ha mégis történik valami baleset vele, arról igazán nem lehet tenni. Aminthogy igaz is. Aki gyerekkora csinytevéseire visszaemlékezik, bizonyosan talál olyan időket, amidőn élete Isten kezében forgott, különösen aki vízparton nőtt fel, vagy pusztahelyen, ahol a sok elvadult legelős állat miatt nagyobb a veszedelem. Pusztán élt gyerekben alig van, akit bika, vagy vad ökör meg ne kergetett volna, ló el ne rúgott volna, kutya meg ne harapott volna. Akinek pedig gyermeke van, mind tudja, hogy a kicsinyek életét csak magasságbeli Urunk őrzi. Megtanul Istenhez térni az istentagadó, mikor arról van szó, hogy ki őrzi meg az apró liliomokat. Hiába ott a legtökéletesebb elővigyázat, a véletlen mindent meg tud csúfolni. A székről leeső is kitörheti a nyakát, sőt, mint egy régi humorista mondja, hamarább töri ki, mint aki a toronyból esik le, mivelhogy hamarább ér a földre. Parasztháznál még inkább lehet, de úri háznál már lehetetlenség úgy elzárni a gyufát, hogy ahoz a gyermek ne férhessen, ha róla az volt megírva, hogy hozzáférjen. A függöny, mit nehéz rudjával magával ránthat, a mostani bicebóca lábú, képtelen bútorok, amikről nemrég mondta a király, hogy szomorú volna, ha ez a divat még sokáig tartana, mind arra leselkedik, hogy mikor zuhanjon a gyermekre, ha az alatta mászférfiak megállták helyüket. Komplikáltabb helyzettel, mely inkább kipróbálna tehetséget és karaktert, magyar kormány még nem állott szemben soha! Ha sikerült nekik ezeken a nehézségeken átjutni olyképpen, hogy nemcsak a koronát, de minden illetékes osztrák tényezőt is szándékaik föltétlen lojalitásáról meggyőzzék és amellett föl ne áldozzanak semmit Magyarország alkotmányos jogaiból és érdekeiből, akkor nyugodtan várhatják be a parlament ítéletét. Erősen hiszszük, hogy a magyar parlament higgadtsága és hazafisága újra fényesen fog megnyilatkozni. Ez az egyetlen vívmány, melyre törekszünk és amelyre az országnak szüksége van. Budapest, augusztus 31. A képviselőház munkarendje. Legközelebbi munkarendjét — utolsó ülésén hozott határozata szerint — a képviselőház szeptember 6-án tartandó ülésén fogja megállapítani. Ezt megelőzően szeptember 5-én, hétfőn lesz a Ház első ülése, amelyen a királyi leirat fölolvasásával az országgyűlés újra megnyílik. Ezen a formalitáson kívül azonban nyilván lesz az első ülésnek más témája is, mert valószínű, hogy azt a kérdést, várjon Polónyi Gézának az utolsó ülésen az elnapoló kézirat fölolvasása után szólásra volt-e joga, mindjárt ezen a napon fogják szóvá tenni az ellenzék részéről. A keddi ülésen az elnöki jelentések és előterjesztések után vagy Szilágyi elnök, vagy báró Bánffy Dezső miniszterelnök fog javaslatot tenni a munkarendről s a jövő ülés napirendjéről. Ha a javaslatot a miniszterelnök teszi, a megokolásban nyilván szólni fog a kiegyezési javaslatok előrelátható sorsáról is. De ha nem is ennél az alkalomnál, már kedden vagy szerdán okvetetlenül szóba kerül már a kiegyezés, akár az ellenzékről előterjesztendő sürgős interpelláció révén, akár a költségvetésnek szerdára jelzett beterjesztése alkalmával, Lukács László pénzügyminiszter szokásos expozéjában. A költségvetési javaslatok természetesen a pénzügyi bizottsághoz kerülnek előzetes tárgyalásra, úgy hogy ez a bizottság—amelynél a kiegyezési javaslatok is vannak — az őszi ülésszakban hatalmas munkának néz elébe. Magának az első érdemleges ülésnek napirendjén külömben előreláthatóan a kérvények kilencedik sorjegyzéke lesz. Ezt a kérvényi bizottsát. A parasztnál nincs meg ez, nincs meg a játékfesték mérge sem, megvan azonban más: a nincsetlenség. Nem kell hinni, hogy általánosságban ne szeretné a nép gyermekét. De sőt jobban mint az ur. Amit a fiatal parasztikus apa megtesz, hogy karján viszi két órai távolságra a gyermekét, nem minden ur tenné meg, mert nem is bírná el a keze. Fölnevelésére igen vágyakozik. A kisjövedelmű úr sok esetben inkább tartja igának a gyermeket, mert sokba kerül a fölnevelése, iskolázása tekintélyes gondokat okoz. Amint a statisztika bizonyítja is, hogy a népesség szaporodása manapság az alsóbb néposztályok által történik. A nép példabeszéde azt mondja : Olyan a gyerek, mint a pohár. Jó, ha sok van belőle a háznál, mert igen könnyen eltörik. Bizony a legtöbb szegénysorsú helyen több gyerek van a háznál, mint pohár. Kell is neki. Hatéves korában már munkát végez a gyerek, a fogósabb tizenkétévesre már rá lehet bízni a kocsit, surbankó legény korában pedig már egy teljes napszámot képvisel, még akkor is, ha lány. Nyilvánvaló, hogy itt nemcsak a szülői szeretet, hanem az anyagi érdek is megkívánja, hogy megmaradjon életben a gyermek. " Mégis ezekkel történik a legtöbb baj. Fölemlítendő, hogy vagyonos gazdánál, akinek cselédsége van, ritkább eset, mint akár az árfélénél. Efajta szomorúságosság még június 17-én elintézte, s róla jelentését a Háznak már beterjesztette. A gazdag sorjegyzékben 191 kérvény van, amely túlnyomó részben az önálló vámterületről, a földadó leszállításáról s a tőzsdeadó behozataláról szól. Az utóbbiról szóló kérvények sora a néppárt akciójának eredménye, s a párt tagjai közül számosan készülnek fölszólalni e kérvények tárgyalásánál. Mivel jelentősebb tárgyalásra kész ügy mostanában alig van a Ház előtt, nem lehetetlen, hogy a költségvetési javaslatok beterjesztése után szeptember közepéig tartó szünete lesz a Háznak. Zárószámadás. Az 1897. évi zárószámadás munkája teljesen be van fejezve, s az állami számvevőszék a kész zárószámadást jelentésével együtt az országgyűlés elé való terjesztés végett a miniszterelnökhöz átküldötte. A terjedelmes munkálat élén álló jelentést az országgyűléshez Rakovszky István, az állami számvevőszék elnöke bevezető jelentéssel nyitja meg, főösszegekben előadván a zárószámadás eredményeit és az államháztartásra, valamint a kezelés körül felmerült fontosabb ügyekre vonatkozó észrevételeit. A tulajdonképpeni részletes jelentésben a kezelési eredmények közelebbi ismertetése mellett tételenként fel vannak tüntetve és indokolva a költségvetési és az azt kiegészítő törvényektől való bárminemű eltérések, s itt adja elő részletesen az állami számvevőszék az államháztartás viteléről, az államvagyon és az állami adósságok kezelése körül 1897-ben szerzett tapasztalatait. A sommázat négy részben ismerteti az egész valódi kezelést, összehasonlítva a pénzügyi törvényekkel, továbbá az állami vagyonra ki nem ható átfutó kezelést, az állami vagyon leltárát és végül a pénztári, a jövedelmi és a vagyonmérleget. A részletezés nyolc füzete hetvenöt mellékletben több mint 600 részletes zárószámadást nyújt az államháztartás különböző ágairól. Az állami zárószámadással egyidejűleg bemutatja az állami számvevőszék az alánnai Vaskapu-szabályozás költségeiről szóló külön zárószámadást, a reá vonatkozó indokolással együtt, valamint az egyénenkénti kimutatást az 1897. évben nyugalmazott állami alkalmazottakról és ellátásban részesített özvegyekről és árvákról. A kiegyezés: Budapest, augusztus 31. Báró Bánffy Dezső miniszterelnök és Lukács László pénzügyminiszter ma reggel hazaérkeztek Bécsből s ezzel a helyzet súlypontja ismét Budapestre helyeződött át. Miniszteri tanácskozás. Ma délután a budavári miniszterelnöki palotában miniszteri tanácskozás volt, amelyen a miniszterelnök és a pénzügyminiszter, mint halljuk, jelentést tett a bécsi tárgyalások eredményéről. Minthogy egy teljes minisztertanács már előzetesen egycsak a szegénységnél fordulnak elő a föntebb írt módok formájában. Megtörténik. Oda a gyerek s kezdődnek a siralom napjai. Jön közbe a rendőri vizsgálat, azután a törvényszéki vizsgálat, azután a vád gondatlanság által okozott emberölés címén. A törvényszék rendszerint kegyelmes, belátja, hogy sok az «enyhítő körülmény» — de azért a paragrafus csak paragrafus s csak kimondatik a király nevében az ítélet, hogy te asszony, meg te ember, gondatlanságtok által öltétek meg a gyermeket. Ülnek is érte néhány napi börtönt, mert tényleg gondatlanság volt, úgy magára hagyni a gyermeket. Azonban kire hagyja, mikor senkije sincsen? Sem gouvernanteot, sem bonnet nem fogadhat hozzá, de még egy akkora cselédet sem, mint az öklöm. Annyi bizonyos, hogy el kell menni a tanyából, fölszedni a paszulyt, mert külömben lepereg a földre s ha nem megy el a paszulyért, akkor nem tud mit adni enni a gyereknek. Ha pedig elmegy, apró magzatait kénytelen magukra hagyni a tanyában. Egyiknél aztán megesik a baj, a másiknál nem. A sors ez. — Kit Isten szava hogy talál el — mondják a kint való fatalisták. Kit sorsa igy ért el, hogy gyermeke elvesztése után annak megölésével is vádoltatik, fásultan áll a törvénytevő emberek elé. Az ember, vagy az asszony, vagy mind a kettő. Természetesen ez idő alatt is.