Pesti Napló, 1898. szeptember (49. évfolyam, 241-270. szám)

1898-09-01 / 241. szám

8 Budapest, csütörtök FESTI NAP­LÓ, 1898. szeptember 1. 241. szám Nincs okunk az itt jelzett rendezést nagy vívmánynak tekinteni. Már az áprilisi javaslatok beterjesztésekor egyhangú­lag kijelentette a magyar közvélemény, hogy ezek a javaslatok a minimumát tartalmazzák annak, amit Magyarország­nak eddigi sérelmei orvoslására köve­telnie kell. Mindenesetre azonban előny, hogy az ügyek 1903-ig rendeztetnek. Addig Ausztriában talán mégis békés és végleges alkotmányos viszonyok lesz­nek és mindkét kormányról feltehető, hogy időközben kellőképpen előké­szítik a monarkia két államának egymás között való és a külföldhöz való kereskedelempolitikai viszonyainak rendezését. Mit szól mindehhez az osztrák ellenzék, azt nem keressük. Reánk csak a magyar parlament eljárása tartozik. Minthogy az áprilisi javaslatokról az ellenzék sem állította eddig, hogy ren­des tárgyalás alapjául nem szolgálhat­nak, hajlandók vagyunk feltenni, hogy az oly megoldás ellen, mely az önálló intézkedés útján ezeknek a javaslatok­nak lényegét keresztülviszi, még a szélsőbal sem élhet az obstrukció fegy­verével. Mindenesetre az ország óriási többségét találná magával szemben, ha kellő ok nélkül és könnyelműen elkoptatná e végső eszközt. A nemzeti párt részéről pedig tisztára erkölcsi lehetetlenségnek tekintjük, hogy a szélsőbalnok ilyen vállalkozásban asz­­szisztáljon. Ebben a nézetünkben a párt által ma közzétett kicsinylő vélemé­nyek sem képesek bennünket meg­ingatni. A meginduló küzdelem tehát éles lehet, de nem gondoljuk, hogy a felek másképpen, mint a rendes par­lamenti fegyverekkel, fognak végig­küzdeni. Azonban bármit hozzon is a jövő, úgy amint a dolgok állását ma át­tekinthetjük, igazságtalanság volna el nem ismernünk, hogy báró Bánffy Dezső és Lukács László pénzügy­­miniszter, akik az újabb tárgyalásokat vezették, mint férfiak és mint állam­ott van a gyermek mellett a kellő felügye­let, a szülő, a cseléd, a dajka; s ha mégis történik valami baleset vele, arról igazán nem lehet tenni. Aminthogy igaz is. Aki gyerekkora csinytevéseire visszaemlékezik, bizonyosan talál olyan időket, amidőn élete Isten kezében forgott, különösen aki vízparton nőtt fel, vagy pusztahelyen, ahol a sok elvadult legelős állat miatt nagyobb a veszedelem. Pusztán élt gyerekben alig van, akit bika, vagy vad ökör meg ne kergetett volna, ló el ne rúgott volna, kutya meg ne harapott volna. Akinek pedig gyermeke van, mind tudja, hogy a kicsinyek életét csak magasságbeli Urunk őrzi. Megtanul Istenhez térni az istentagadó, mikor arról van szó, hogy ki őrzi meg az apró liliomo­kat. Hiába ott a legtökéletesebb elővigyá­zat, a véletlen mindent meg tud csúfolni. A székről leeső is kitörheti a nyakát, sőt, mint egy régi humorista mondja, hama­rább töri ki, mint aki a toronyból esik le, mivelhogy hamarább ér a földre. Paraszt­háznál még inkább lehet, de úri háznál már lehetetlenség úgy elzárni a gyufát, hogy ahoz a gyermek ne férhessen, ha róla az volt megírva, hogy hozzáférjen. A füg­göny, mit nehéz rudjával magával ránthat, a mostani bicebóca lábú, képtelen bútorok, amikről nemrég mondta a király, hogy szomorú volna, ha ez a divat még sokáig tartana, mind arra leselkedik, hogy mikor zuhanjon a gyermekre, ha az alatta mász­férfiak megállták helyüket. Komplikál­tabb helyzettel, mely inkább kipró­bálna tehetséget és karaktert, ma­gyar kormány még nem állott szem­ben soha! Ha sikerült nekik ezeken a nehézségeken átjutni olyképpen, hogy nemcsak a koronát, de minden illetékes osztrák tényezőt is szándékaik föltétlen lojalitásáról meggyőzzék és amellett föl ne áldozzanak semmit Magyarország alkotmányos jogaiból és érdekeiből, akkor nyugodtan várhatják be a parla­ment ítéletét. Erősen hiszszük, hogy a magyar parlament higgadtsága és ha­­zafisága újra fényesen fog megnyilat­kozni. Ez az egyetlen vívmány, melyre törekszünk és amelyre az országnak szüksége van. Budapest, augusztus 31. A képviselőház munkarendje. Leg­közelebbi munkarendjét — utolsó ülésén hozott határozata szerint — a képviselőház szeptember 6-án tartandó ülésén fogja meg­állapítani. Ezt megelőzően szeptember 5-én, hétfőn lesz a Ház első ülése, amelyen a királyi leirat fölolvasásával az országgyűlés újra megnyílik. Ezen a formalitáson kívül azonban nyilván lesz az első ülésnek más témája is, mert valószínű, hogy azt a kérdést, várjon Polónyi Gézának az utolsó ülésen az elnapoló kézirat fölolvasása után szó­lásra volt-e joga, mindjárt ezen a napon fogják szóvá tenni az ellenzék részéről. A keddi ülésen az elnöki jelentések és elő­terjesztések után vagy Szilágyi elnök, vagy báró Bánffy Dezső miniszterelnök fog ja­vaslatot tenni a munkarendről s a jövő ülés napirendjéről. Ha a javaslatot a miniszter­­elnök teszi, a megokolásban nyilván szólni fog a kiegyezési javaslatok előrelátható sor­sáról is. De ha nem is ennél az alkalomnál, már kedden vagy szerdán okvetetlenül szóba kerül már a kiegyezés, akár az ellenzékről előterjesztendő sürgős interpelláció révén, akár a költségvetésnek szerdára jelzett be­terjesztése alkalmával, Lukács László pénz­ügyminiszter szokásos expozéjában. A költ­ségvetési javaslatok természetesen a pénzügyi bizottsághoz kerülnek előzetes tárgyalásra, úgy hogy ez a bizottság—amelynél a kiegyezési javaslatok is vannak — az őszi ülésszakban hatalmas munkának néz elébe. Magának az első érdemleges ülésnek napirendjén kü­­lömben előreláthatóan a kérvények kilence­dik sorjegyzéke lesz. Ezt a kérvényi bizott­sát. A parasztnál nincs meg ez, nincs meg a játékfesték mérge sem, megvan azonban más: a nincsetlenség. Nem kell hinni, hogy általánosságban ne szeretné a nép gyermekét. De sőt job­ban mint az ur. Amit a fiatal parasztikus apa megtesz, hogy karján viszi két órai távolságra a gyermekét, nem minden ur tenné meg, mert nem is bírná el a keze. Fölnevelésére igen vágyakozik. A kisjöve­­delmű úr sok esetben inkább tartja igának a gyermeket, mert sokba kerül a fölneve­lése, iskolázása tekintélyes gondokat okoz. Amint a statisztika bizonyítja is, hogy a népesség szaporodása manapság az alsóbb néposztályok által történik. A nép példabeszéde azt mondja : Olyan a gyerek, mint a pohár. Jó, ha sok van belőle a háznál, mert igen könnyen eltörik. Bizony a legtöbb szegénysorsú helyen több gyerek van a háznál, mint pohár. Kell is neki. Hatéves korában már munkát végez a gyerek, a fogósabb tizenkétévesre már rá lehet bízni a kocsit, surbankó legény korában pedig már egy teljes napszámot képvisel, még akkor is, ha lány. Nyilván­való, hogy itt nemcsak a szülői szeretet, hanem az anyagi érdek is megkívánja, hogy megmaradjon életben a gyermek. " Mégis ezekkel történik a legtöbb baj. Fölemlítendő, hogy vagyonos gazdánál, akinek cselédsége van, ritkább eset, mint akár az árfélénél. Efajta szomorúságos­ság még június 17-én elintézte, s róla jelen­tését a Háznak már beterjesztette. A gazdag sorjegyzékben 191 kérvény van, amely túl­nyomó részben az önálló vámterületről, a földadó leszállításáról s a tőzsdeadó beho­zataláról szól. Az utóbbiról szóló kérvények sora a néppárt akciójának eredménye, s a párt tagjai közül számosan készülnek föl­szólalni e kérvények tárgyalásánál. Mivel jelentősebb tárgyalásra kész ügy mostaná­ban alig van a Ház előtt, nem lehetetlen, hogy a költségvetési javaslatok beterjesz­tése után szeptember közepéig tartó szü­nete lesz a Háznak. Zárószámadás. Az 1897. évi zárószámadás munkája teljesen be van fejezve, s az állami szám­vevőszék a kész zárószámadást jelentésével együtt az országgyűlés elé való terjesztés végett a minisz­terelnökhöz átküldötte. A terjedelmes munkálat élén álló jelentést az országgyűléshez Rakovszky István, az állami számvevőszék elnöke bevezető jelentéssel nyitja meg, főösszegekben előadván a zárószámadás eredményeit és az államháztartásra, valamint a kezelés körül felmerült fontosabb ügyekre vonatkozó észrevételeit. A tulajdonképpeni részletes jelentés­ben a kezelési eredmények közelebbi ismertetése mellett tételenként fel vannak tüntetve és in­dokolva a költségvetési és az azt kiegé­szítő törvényektől való bárminemű eltérések, s itt adja elő részletesen az állami számvevőszék az államháztartás viteléről, az államvagyon és az állami adósságok kezelése körül 1897-ben szerzett tapasztalatait. A sommázat négy részben ismerteti az egész valódi kezelést, összehasonlítva a pénzügyi törvényekkel, továbbá az állami vagyonra ki nem ható átfutó kezelést, az állami vagyon leltárát és végül a pénztári, a jövedelmi és a vagyonmérleget. A részletezés nyolc füzete hetvenöt mellékletben több mint 600 részletes zárószámadást nyújt az ál­lamháztartás különböző ágairól. Az állami záró­számadással egyidejűleg bemutatja az állami szám­vevőszék az alánnai Vaskapu-szabályozás költségei­ről szóló külön zárószámadást, a reá vonatkozó indokolással együtt, valamint az egyénenkénti ki­mutatást az 1897. évben nyugalmazott állami al­kalmazottakról és ellátásban részesített özvegyekről és árvákról. A kiegyezés: Budapest, augusztus 31. Báró Bánffy Dezső miniszterelnök és Lukács László pénzügyminiszter ma reggel hazaérkeztek Bécsből s ezzel a helyzet súlypontja ismét Budapestre helyeződött át. Miniszteri tanácskozás. Ma délután a budavári miniszterelnöki palotában miniszteri tanácskozás volt, ame­lyen a miniszterelnök és a pénzügyminisz­ter, mint halljuk, jelentést tett a bécsi tárgyalások eredményéről. Minthogy egy teljes minisztertanács már előzetesen egy­csak a szegénységnél fordulnak elő a föntebb írt módok formájában. Megtörténik. Oda a gyerek s kezdődnek a siralom napjai. Jön közbe a rendőri vizs­gálat, azután a törvényszéki vizsgálat, az­után a vád gondatlanság által okozott em­berölés címén. A törvényszék rendszerint kegyelmes, belátja, hogy sok az «enyhítő körülmény» — de azért a paragrafus csak paragrafus s csak kimondatik a király nevé­ben az ítélet, hogy te asszony, meg te em­ber, gondatlanságtok által öltétek meg a gyermeket. Ülnek is érte néhány napi börtönt, mert tényleg gondatlanság volt, úgy magára hagyni a gyermeket. Azonban kire hagyja, mikor senkije sincsen? Sem gouvernanteot, sem bonnet nem fogadhat hozzá, de még egy akkora cselédet sem, mint az öklöm. Annyi bizonyos, hogy el kell menni a ta­nyából, fölszedni a paszulyt, mert külöm­­ben lepereg a földre s ha nem megy el a paszulyért, akkor nem tud mit adni enni a gyereknek. Ha pedig elmegy, apró magzatait kénytelen magukra hagyni a tanyában. Egyiknél aztán megesik a baj, a másiknál nem. A sors ez. — Kit Isten szava hogy talál el — mondják a kint való fatalisták. Kit sorsa igy ért el, hogy gyermeke el­vesztése után annak megölésével is vádol­­tatik, fásultan áll a törvénytevő emberek elé. Az ember, vagy az asszony, vagy mind a kettő. Természetesen ez idő alatt is.

Next