Pesti Napló, 1898. december (49. évfolyam, 332-361. szám)
1898-12-01 / 332. szám
4 Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ, 1898. december 11 332. szám. Követségen elsőosztályú követségi tanácsosi rangban működött. 1892-ben a Ferenc József-rend középkeresztjét kapta a csillaggal, 1895-ben pedig gróf Goluchovszki, a mostani külügyminiszter távozása után, mint rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert nevezték ki a román udvarhoz. Ez álásában 1896-ban a Ferenc József-rend nagykeresztjével tüntette ki őt a király. A két Ház ülése. Holnap, csütörtökön az országgyűlés mindkét Házának lesz ülése. A főrendiház ülése délben lesz, s benne az elnök december 2-ának ünneplésére vonatkozóan fogja azt a propozíciót tenni, melyet tegnap a képviselőházban Szilágyi elnök terjesztett elő. A képviselőház délelőtt 10 órakor kezdődő ülésének napirendjén van az indemniti-vita folytatása. A vitarendezőknél — mai hírek szerint — egyelőre 38 szónok van előjegyezve, kik közül holnap s a következő napokon beszélni fognak: Marjay Péter, Komjáthy Béla, Barta Ödön, Biró Lajos, gróf Károlyi István, Illyés Bálint, Lakatos Miklós. A vitában a jobboldalról is még többen készülnek részt venni, legközelebb Szemere Attila és báró Solymossy Lajos beszédét várják. Hogy az ellenzék milyen terjedelmesre szabja az indemniti vitát, bizonyítja a többi közt az is, hogy eddig minden szónoka határozati javaslatot nyújtott be, ami azután zárószóra ad jogot. Eddig az ellenzékről hat ilyen határozati javaslatot nyújtottak be. — Ha — mint várható — Münnich Aurél előadó a véderőbizottságnak a két újoncjavaslatról szóló jelentését a holnapi ülés elején nyújtja be, akkor holnap aligha jut idő az indemnitásra. Mert a bizottságban történt «alkotmánysérelemről nagyobb vitát készít elő az ellenzék. Az elégedetlen szövetségesek. A függetlenségi párt tudvalévően mindent megtett, hogy a december 2-ára vonatkozó elnöki indítványt megobstruálja : nagyobb vitát csinált ellene, két névszerinti szavazást követelt, az elsőt súlyosbítva a másnapra való halasztással. A nemzeti párt s néppárt pedig ezúttal fölmondta a szövetséget, a vitában részt nem vett, s mindkét szavazásnál a szélsőitallal szemben a kormánypárttal szavazott. A szélsőbaloldal körében ez élénk visszatetszést keltett, ami a Ház folyosóján is nyilvánult; különösen azt hozták fel, hogy a nemzeti párt, ha már a tulajdonképpeni propozíció ellen nem akart szavazni, miért nem tartott együtt a szélsőballal legalább Szalay indítványánál, mely az elnöki javaslat kinyomatását kérte,úgy látszik, ennek a visszatetszésnek csillapítására készült az a magyarázat, melyet ma este a nemzeti párt félhivatalosa, a Pol. Ért. tesz közzé, «illetékes információk» alapján. Ez a csillapító magyarázat így szól: Az a körülmény, hogy az uralkodó 50 éves jubileumára vonatkozó indítvány a mostani Bánffyellenes parlamenti hangulat mellett is aránylag simán ment keresztül s az ellenzéki pártok házszabályadta jogaikkal nem éltek s az indítványnak határozattá emelése ellen akadályokat nem gördítettek, tisztán és kizárólag annak tudható be, hogy az ellenzéki pártok a Ház elnöke iránt érzett tiszteletüknek akartak kifejezést adni s egyben annak is, hogy a miniszterelnök a parlament vezetésére képtelen, amit minden kérdésnél mint súlyosbító körülményt fog latba vetni ezentúl is az ellenzék. Ennek demonstrációja volt a ma szavazással elintézett kérdésnél követett magatartás s ennek tüntető kifejezése minden alkalommal meg fog nyilatkozni, mert Bánffy miniszterelnök személye s az abban kifejezésre jutó politikai irányzat az oka jórészben az ellenzék amaz akciójának, mely minden törvényes és házszabályadta eszköz felhasználásával immár lehetetlenné kívánja tenni Bánffy miniszterelnök politikai és parlamenti helyzetét, megszűnvén parlamenti és politikai tényező lenni, annak ellenére, hogy ez a tényező és kezdeményező szerep a miniszterelnök hivatása tulajdonképpen, rendes körülmények között. Az osztrák-magyar-német szövetség megsértése. Nemrégiben kiutasítottak Németországból egy csomó lengyel és cseh nemzetiségű osztrák alattvalót, kik nemzetiségi érzelmeiket kissé feltűnően hangoztatták. Az ausztriai lengyelek és csehek ezen módfelett fölháborodtak és meginterpellálták gróf Than miniszterelnököt, hogy mit szándékozik tenni a kiutasítottak védelmére, akiket ez a kiutasítás esetleg kenyérkeresetüktől foszt meg. Az osztrák miniszterelnök tegnap válaszolt az interpellációra s a kölcsönösség elvére hivatkozva, hasonló rendszabályokkal fenyegette meg Németországot. A bécsi lapok, kiváltképp a N. Fr. Pr. megütköztek a szövetséges állammal szemben szokatlan erőshangu beszéden, mire a félhivatalos Wiener Abendpost is megszólalt s tagadva, hogy Thun beszéde sértené a szövetséges viszonyt, kijelenti, hogy az ilyen közigazgatási kérdéseknek semmi közük a szövetséghez. Épp ezért reméli, hogy Thun nyilatkozatait Németországban nem fogják rosszra magyarázni. A félhivatalos reménykedése azonban hasztalan volt: a német sajtó, köztük több hivatalos jellegű orgánum is, megütközéssel fogadta Thun beszédét és igen éles hangon ír róla. A National-Zeitung nyilván hivatalos körök vélekedésének visszhangjaképpen azt írja, hogy Németország azért utasított ki egy csomó cseh és lengyel nemzetiségű osztrákot, mert nem tűrheti, hogy határszéleit ezek a bevándorlók egészen elszlávosítsák. Thun fenyegetésére azt válaszolja, hogy ha azokat be is váltják, Németország még több osztrák alattvaló kiutasításával fog válaszolni. Végül kijelenti, hogy Thunt, úgy látszik, parlamenti helyzete kényszerítette ezekre a nyilatkozatokra. — Még élesebb hangon ir a berlini Neueste Nachrichten, a félhivatalos Nordd. Alig, Ztg. pedig közli Thun tegnapi beszédét és ezt a megjegyzést fűzi hozzá: A német sajtó egy része rosszalja ezt a beszédet, különösen a befejezését. Az ellenzék üdvözlése. Egerből telegrafálják lapunknak. Ma nagy ellenzéki pártgyűlés volt, mely Szederkényi Nándor és Alföldy János javaslatára kimondta, hogy a parlamenti ellenzéket most kifejtett akciója alkalmából üdvözli és a további harcra buzdítja. Az egri gyűlésből ma Horánszky Nándor, a nemzeti párt elnöke, ezt a telegrammot kapta: «Eger város nagy számmal egybegyűlt ellenzéki polgárainak mai gyűlése egyhangúlag és nagy lelkesedéssel elfogadott üdvözlő irata elküldése előtt ezennel távirati úton is üdvözölni kívánja az ellenzéki pártokat hazafias küzdelmük alkalmából. Zalár József elnök, Dr. Csutorás László jegyző:» — A kunfélegyházai függetlenségi és 48-as párt az országgyűlési függetlenségi párthoz, a péceli függetlenségi párt pedig az egész ellenzékhez intézett lelkes üdvözlőiratot. A képviselőház ülése. Budapest, november 30. Künn se hideg se meleg idő, csak végtelen esőkopogás , benn se hideg se meleg obstrukció, és végtelenül unalmas időpazarlás. Szilágyi Dezső alighogy megnyitotta az ülést, már előszedte az asztal fiókjából a kis skatulyát az a—bc betűivel, ami név szerinti szavazást jelent. Ezt még tegnap kérte a szélsőbaloldal a függetlenségi Szalay Károly indítványáról, mely azt mondja, hogy a december 2-ikára vonatkozó elnöki indítványt tárgyalás előtt nyomassa ki és osztassa szét a Ház a képviselők közt. A szavazásnak az lett az eredménye, hogy a Ház 146 szótöbbséggel elvetette az indítványt. Az első névszerinti szavazást mindjárt követte a második; magáról arról a kérdésről ugyanis, hogy az elnöki prepozíciót december 2-ikára vonatkozólag elfogadja-e a Ház, megint névszerinti szavazást kért a szélsőbaloldal. És a Ház 150 szótöbbséggel fogadta el az indítványt, mely szerint pénteken ülés nem lesz, a képviselőhöz pedig jegyzőkönyv útján tolmácsolja hódoló üdvözletét az uralkodónak. Ki kell emelni, hogy ebben a kérdésben az ülésen megjelent 29 szélsőbaloldali képviselő magára maradt, mert úgy a nemzeti párt, mint a néppárt a kormánypárttal szavazott mindkét alkalommal. A két név szerint való szavazás több mint kétóra hosszat tartott, amit a folyosón töltött a képviselők legnagyob)]) része. Volt hát idő bőven az elmélkedésre, hogy végtére is hova visz ez az unalmas időpocsékolás. A szélsőbaliaknak bizony nem nagyon tetszett, hogy a szövetséges nemzeti párt és a néppárt is így elhagyta őket; szeget ütött fejükbe a dolog, mert ilyen teljes különválás ma esett először az obstrukció óta. Érdemes följegyezni azt az elmés hasonlatot, amelyet egy kiváló, a harcias részhez szító szélsőbalt képviselő tett a folyosón: — Olyan ez az obstrukció, mint a lassan döcögő omnibusz. Csakhogy a nemzeti párti «urak» benn ülnek, ők akkor dugják ki a fejüket, mikor nekik jól esik. Minket, a függetlenségi pártot, felpakoltak az omnibusz tetejére. Az egész világ minket lát, minket hall, s amellett abban a vad rengetegben, amerre az omnibusz halad, a visszacsapódó faágak csak a mi fejünket verik véresre . . . Az obstrukcióról szólva, az a hír is hallatszott, hogy kivált a vezető nemzeti párt, mégsem viszi majd a dolgokat a legvégsőig, az ex lex állapotig. Hanem obstruálnak majd december végéig s azután csak passzív rezisztenciával tüntetnek. Hadd szavazza meg a kormánypárt az összes javaslatokat egyedül! Másrészről persze mindjárt cáfolták is ezt a hírt, kijelentve, hogy mindaddig folytatják az obstrukciót, mig a kormány meg nem bukik. Maga Hock János, a nemzeti párt buzgó jegyzője, még a névsorolvasásban is ki akarta fejezni az obstrukciót s ezért olyan lassan, művészies pátoszszal olvasta a neveket, hogy ezzel is legalább egy órai időt nyert az obstrukció. Annál inkább, mert sok képviselő ráállt a tréfára s ugyanolyan kenetteljesen adta le a szavazatot, eképpen: — I—i—i—i—g—e—e—n ! Thun gróf budapesti látogatásáról nagyon sokat beszéltek a folyosón; báró Bánffy miniszterelnök e látogatás miatt nem is jelent meg a Házban s az ellenzékiek szilárdan állították, hogy Thun gróf kiegyezési provizóriumot akar, s hogy ebben a kérdésben kell majd okvetetlenül megbuknia báró Bánffynak. Endrey Gyula az égre mutatva, mindjárt el is dúdolt egy nótát: Szürke felhő azég ormán, Haldoklik a Bánffy-komány ... — Bel szép nóta, ki csinálta? — Én — büszkélkedett Endrey, — de már tizenöt év előtt csináltam a Tisza-kormányra; akkor pár esztendeig énekeltem és a Tisza-kormány csakugyan megbukott. Most a Bánffy-kormányra éneklem, amíg meg nem bukik. — Akkor nem sokáig halljuk — szólt közbe Polónyi. — Én már egész biztosan tudom a dátumot is, amelyen a kormány beadja lemondását és a korona elfogadja. — Halljuk ! Halljuk! — seregtette könti a kiváló jóst számos képviselő. — Súgd meg a titkot! — Nem árulhatom el, — felelt Pornyi komolyan. De aztán mégis megsúgta, hogy december 15-ikén adja be Bánffy a lemondását — ezúttal komolyan. — Ezalatt vége lett a szavazásnak, Szalay indítványát elvetették és Szilágyi föltette a kérdést a második szavazásra. — A kérdés föltevéséhez kérek szót — mondja Polónyi és magyarázta, hogy — Szalay indítványát mégis el kellett volna fogadni. — Be tudnám bizonyítani a házszabályból, monda, — de az elnök iránt való tiszteletből nem teszem. Ezzel leült, mire Szilágyi szatirikus mosolylyal szólt rá: — De a kérdés helyesen van föltéve? — Bocsánat, nem a kérdés föltevéséhez, hanem a házszabályokhoz akartam szólni, — szabadkozott Polónyi általános derültség közt. Az indemniti vitára csak egy beszéd jutott, Reitter János nemzetipárti beszélt hosszan, ostorozva a kormányt s hirdetve, hogy harcolni fognak mindaddig, mig «ezt a rothadt rendszert mindenestül el nem törlik a föld színéről.»t teremben mélységes unalom honolt, mig végre Reitter rátért a Rábaszabályozás ügyére. — Áh! Végre! — sóhajtottak fel, akik tudták, hogy ez Reitternek kimeríthetetlen témája. Most már nyugodtan hazamehetünk, több szónokra nem kerül a sor. És így is lenn, Reitter fél kettőig beszélt a Rábáról (azért nem tovább, mert ekkorra az interpelláció volt kitűzve.) Végül az ebben az ügyben már régebben, hiába benyújtott határozati javaslatok számát megszaporította még egygyel, mely igy szól: A képviselőház odautasítja a kormányt, hogy azonnal kezdjen tárgyalásokat a Jelzálog- és Hitelbankkal, hogy az 1885 : XV. törvénycikkben nyert fölhatalmazás alapján az akkori pénzügyminiszter által a nevezett banktól a Rábaszabályozó Társulat terhére fölvett és ötven év alatt visszafizetendő 7.040.000 forint kölcsön konvertálható legyen ; ha pedig az említett pénzintézet erre hajlandó nem volna, úgy terjeszszen be sürgősen törvényjavas