Pesti Napló, 1898. december (49. évfolyam, 332-361. szám)

1898-12-01 / 332. szám

4 Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ, 1898. december 11 332. szám. Követségen elsőosztályú követségi tanácsosi rang­ban működött. 1892-ben a Ferenc József-rend kö­zépkeresztjét kapta a csillaggal, 1895-ben pedig gróf Goluchovszki, a mostani külügyminiszter távo­zása után, mint rendkívüli követet és meghatalma­zott minisztert nevezték ki a román udvarhoz. Ez ál­­ásában 1896-ban a Ferenc József-rend nagykereszt­jével tüntette ki őt a király. A két Ház ülése. Holnap, csütörtökön az or­szággyűlés mindkét Házának lesz ülése. A főrendi­ház ülése délben lesz, s benne az elnök december 2-ának ünneplésére vonatkozóan fogja azt a propo­­zíciót tenni, melyet tegnap a képviselőházban Szilágyi elnök terjesztett elő.­­ A képviselőház délelőtt 10 órakor kezdődő ülésének napirendjén van az indem­­­niti-vita folytatása. A vitarendezőknél — mai hírek szerint — egyelőre 38 szónok van előjegyezve, kik közül holnap s a következő napokon beszélni fognak: Marjay Péter, Komjáthy Béla, Barta Ödön, Biró Lajos, gróf Károlyi István, Illyés Bálint, Lakatos Miklós. A vitában a jobboldalról is még többen készülnek részt venni, legközelebb Szemere Attila és báró Solymossy Lajos beszédét várják. Hogy az ellenzék milyen terjedelmesre szabja az in­­demniti­ vitát, bizonyítja a többi közt az is, hogy eddig minden szónoka határozati javaslatot nyújtott be, ami azután zárószóra ad jogot. Eddig az ellenzékről hat ilyen határozati javaslatot nyúj­tottak be. — Ha — mint várható — Mü­nnich Aurél előadó a véderőbizottságnak a két újoncjavaslatról szóló jelentését a holnapi ülés elején nyújtja be, akkor holnap aligha jut idő az indemnitásra. Mert a bizottságban történt «alkotmánysérelem­­ről na­gyobb vitát készít elő az ellenzék. Az elégedetlen szövetségesek. A független­ségi párt tudvalévően mindent megtett, hogy a de­cember 2-ára vonatkozó elnöki indítványt meg­obstruálja : nagyobb vitát csinált ellene, két név­szerinti szavazást követelt, az elsőt súlyosbítva a másnapra való halasztással. A nemzeti párt s nép­párt pedig ezúttal fölmondta a szövetséget, a vitá­ban részt nem vett, s mindkét szavazásnál a szélső­­itallal szemben a kormánypárttal szavazott. A szélső­baloldal körében ez élénk visszatetszést keltett, ami a Ház folyosóján is nyilvánult; különösen azt hoz­ták fel, hogy a nemzeti párt, ha már a tulajdon­képpeni propozíció ellen nem akart szavazni, miért nem tartott együtt a szélsőballal legalább Szalay indítványánál, mely az elnöki javaslat kinyomatását kérte,­­úgy látszik, ennek a visszatetszésnek csillapí­tására készült az a magyarázat, melyet ma este a nemzeti párt félhivatalosa, a Pol. Ért. tesz közzé, «illetékes információk» alapján. Ez a csillapító ma­­gyarázat így szól: Az a körülmény, hogy az uralkodó 50­ éves ju­bileumára vonatkozó indítvány a mostani Bánf­fy­­ellenes parlamenti hangulat mellett is aránylag simán ment keresztül s az ellenzéki pártok ház­szabályadta jogaikkal nem éltek s az indítványnak határozattá emelése ellen akadályokat nem gördí­tettek, tisztán és kizárólag annak tudható be, hogy az ellenzéki pártok a Ház elnöke iránt érzett tiszteletüknek akartak kifejezést adni s egyben annak is, hogy a miniszterelnök a parlament vezetésére képtelen, amit minden kérdésnél mint­ súlyosbító körülményt fog latba vetni ezentúl is az ellenzék. Ennek demonstrációja volt a ma szavazással elinté­zett kérdésnél követett magatartás s ennek tüntető kifejezése minden alkalommal meg fog nyilatkozni, mert Bánffy miniszterelnök személye s az abban kifejezésre jutó politikai irányzat az oka jórészben az ellenzék amaz akciójának, mely minden törvényes és házszabályadta eszköz felhasználásával immár lehetetlenné kívánja tenni Bánffy miniszterelnök po­litikai és parlamenti helyzetét, megszűnvén parla­menti és politikai tényező lenni, annak ellenére, hogy ez a tényező és kezdeményező szerep a mi­niszterelnök hivatása tulajdonképpen, rendes körül­mények között. Az osztrák-magyar-német szövetség meg­sértése. Nemrégiben kiutasítottak Németországból egy csomó lengyel és cseh nemzetiségű osztrák alattvalót, kik nemzetiségi érzelmeiket kissé feltű­nően hangoztatták. Az ausztriai lengyelek és csehek ezen módfelett fölháborodtak és meginterpellálták gróf Than miniszterelnököt, hogy mit szándékozik tenni a kiutasítottak védelmére, akiket ez a kiuta­sítás esetleg kenyérkeresetüktől foszt meg. Az osz­trák miniszterelnök tegnap válaszolt az interpellá­cióra s a kölcsönösség elvére hivatkozva, ha­sonló rendszabályokkal fenyegette meg Német­országot. A bécsi lapok, kiváltképp a N. Fr. Pr. megütköztek a szövetséges állammal szemben szokatlan erőshangu beszéden, mire a fél­­hivatalos Wiener Abendpost is megszólalt s tagadva, hogy Thun beszéde sértené a szövetséges viszonyt, kijelenti, hogy az ilyen közigazgatási kérdéseknek semmi közük a szövetséghez. Épp ezért reméli, hogy Thun nyilatkozatait Németországban nem fogják rosszra magyarázni. A félhivatalos reménykedése azonban hasztalan volt: a német sajtó, köztük több hivatalos jellegű orgánum is, megütközéssel fogadta Thun beszédét és igen éles hangon ír róla. A Natio­­nal-Zeitung nyilván hivatalos körök vélekedésének visszhangjaképpen azt írja, hogy Németország azért utasított ki egy csomó cseh és lengyel nemzetiségű osztrákot, mert nem tűrheti, hogy határszéleit ezek a bevándorlók egészen elszlávosítsák. Thun fenyege­tésére azt válaszolja, hogy ha azokat be is váltják, Németország még több osztrák alattvaló kiutasításá­val fog válaszolni. Végül kijelenti, hogy Thunt, úgy látszik, parlamenti helyzete kényszerítette ezekre a nyilatkozatokra. — Még élesebb hangon ir a ber­lini Neueste Nachrichten, a félhivatalos Nordd. Alig, Ztg. pedig közli Thun tegnapi beszédét és ezt a megjegyzést fűzi hozzá: A német sajtó egy része rosszalja ezt a beszédet, különösen a befejezését. Az ellenzék üdvözlése. Egerből telegrafálják lapunknak. Ma nagy ellenzéki pártgyűlés volt, mely Szederkényi Nándor és Alföldy János javaslatára kimondta, hogy a parlamenti ellenzéket most kifej­tett akciója alkalmából üdvözli és a további harcra buzdítja. Az egri gyűlésből ma Horánszky Nándor, a nemzeti párt elnöke, ezt a tele­­grammot kapta: «Eger város nagy számmal egybegyű­lt ellenzéki polgárainak mai gyűlése egy­hangúlag és nagy lelkesedéssel elfogadott üdvözlő irata elküldése előtt ezennel távirati úton is üdvö­zölni kívánja az ellenzéki pártokat hazafias küzdel­mük alkalmából. Zalár József elnök, Dr. Csutorás László jegyző:» — A kun­félegyházai függetlenségi és 48-as párt az országgyűlési függetlenségi párt­hoz, a péceli függetlenségi párt pedig az egész ellen­zékhez intézett lelkes üdvözlőiratot. A képviselőház ülése. Budapest, november 30. Künn se hideg se meleg idő, csak végtelen eső­kopogás , benn se hideg se meleg obstrukció, és végtelenül unalmas időpazarlás. Szilágyi Dezső alighogy megnyitotta az ülést, már előszedte az asztal fiókjából a kis skatulyát az a—b­c betűi­vel, ami név szerinti szavazást jelent. Ezt még teg­nap kérte a szélsőbaloldal a függetlenségi Szalay Károly indítványáról, mely­ azt mondja, hogy a de­cember 2-ikára vonatkozó elnöki indítványt tárgya­lás előtt nyomassa ki és osztassa szét a Ház a képviselők közt. A szavazásnak az lett az eredmé­nye, hogy a Ház 146 szótöbbséggel elvetette az in­dítványt. Az első névszerinti szavazást mindjárt követte a második; magáról arról a kérdésről ugyanis, hogy az elnöki prepozíciót december 2-ikára vonatkozólag elfogadja-e a Ház, megint név­szerinti szavazást kért a szélsőbaloldal. És a Ház 150 szótöbbséggel fogadta el az indítványt, mely sze­rint pénteken ülés nem lesz, a képviselőhöz­ pedig jegyzőkönyv útján tolmácsolja hódoló üdvözletét az uralkodónak. Ki kell emelni, hogy ebben a kérdésben az ülésen megjelent 29 szélsőbaloldali képviselő magára maradt, mert úgy a nemzeti párt, mint a néppárt a kormánypárttal szavazott mindkét alka­lommal. A két név szerint való szavazás több mint két­óra hosszat tartott, amit a folyosón töltött a képvi­selők legnagyob­)]) része. Volt hát idő bőven az elmél­kedésre, hogy végtére is hova visz ez az unal­mas időpocsékolás. A szélsőbaliaknak bizony nem nagyon tetszett, hogy a szövetséges nemzeti párt és a néppárt is így elhagyta őket; szeget ütött fejükbe a dolog, mert ilyen teljes különválás ma esett elő­ször az obstrukció óta. Érdemes följegyezni azt az elmés hasonlatot, amelyet egy kiváló, a harcias részhez szító szélsőbalt képviselő tett a folyosón: — Olyan ez az obstrukció, mint a lassan dö­cögő omnibusz. Csakhogy a nemzeti párti «urak» benn ülnek, ők akkor dugják ki a fejüket, mikor nekik jól esik. Minket, a függetlenségi pártot, fel­pakoltak az omnibusz tetejére. Az egész világ min­ket lát, minket hall, s amellett abban a vad renge­tegben, amerre az omnibusz halad, a visszacsapódó faágak csak a mi fejünket verik véresre . . . Az obstrukcióról szólva, az a h­ír is hallatszott, hogy kivált a vezető nemzeti párt, még­sem viszi majd a dolgokat a legvégsőig, az ex lex állapotig. Hanem obstruálnak majd december végéig s azután csak passzív rezisztenciával tüntetnek. Hadd szavazza meg a kormánypárt az összes javaslatokat egyedül! Másrészről persze mindjárt cáfolták is ezt a hírt, kijelentve, hogy mindaddig folytatják az obstrukciót, mig a kormány meg nem bukik. Maga Hock János, a nemzeti párt buzgó jegyzője, még a névsorolva­sásban is ki akarta fejezni az obstrukciót s ezért olyan lassan, művészies pátoszszal olvasta a neve­ket, hogy­ ezzel is legalább egy órai időt nyert az obstrukció. Annál inkább, mert sok képviselő ráállt a tréfára s ugyanolyan kenetteljesen adta le a sza­vazatot, eképpen: — I—i—i—i—g—e—e—n ! Thun gróf budapesti látogatásáról nagyon sokat beszéltek a folyosón; báró Bánffy miniszterelnök e látogatás miatt nem is jelent meg a Házban s az ellenzékiek szilárdan állították, hogy Thun gróf ki­egyezési provizóriumot akar, s hogy ebben a kér­désben kell majd okvetetlenül megbuknia báró Bánffynak. Endrey Gyula az égre mutatva, mindjárt el is dúdolt egy nótát: Szürke felhő az­­ég ormán, Haldoklik a Bánffy-komány ... — Bel szép nóta, ki csinálta? — Én — büszkélkedett Endrey, — de már tizenöt év előtt csináltam a Tisza-kormányra; akkor pár esztendeig énekeltem és a Tisza-kormány csakugyan megbukott. Most a Bánffy-kormányra éneklem, amíg meg nem bukik. — Akkor nem sokáig halljuk — szólt közbe Polónyi. — Én már egész biztosan tudom a dátumot is, amelyen a kormány beadja lemondását és a korona elfogadja. — Halljuk ! Halljuk! — seregtette könti a kiváló jóst számos képviselő. — Súgd meg a titkot! — Nem árulhatom el, — felelt Pornyi komolyan. De aztán mégis megsúgta, hogy­ december 15-ikén adja be Bánffy a lemondását — ezúttal komolyan. — Ezalatt vége lett a szavazásnak, Szalay indítványát elvetették és Szilágyi föltette a kérdést a második szavazásra. — A kérdés föltevéséhez kérek szót — mondja Polónyi és magyarázta, hogy — Szalay indítványát mégis el kellett volna fogadni. — Be tudnám­ bizonyítani a házszabályból, monda, —­ de az elnök iránt való tiszteletből nem teszem. Ezzel leült, mire Szilágyi szatirikus mosolylyal szólt rá: — De a kérdés helyesen van föltéve? — Bocsánat, nem a kérdés föltevéséhez, hanem a házszabályokhoz akartam szólni, — szabadkozott Polónyi általános derültség közt. Az indemniti­ vitára csak egy beszéd jutott, Reit­­ter János nemzetipárti beszélt hosszan, ostorozva a kormányt s hirdetve, hogy harcolni fognak mind­addig, m­ig «ezt a rothadt rendszert mindenestül el nem törlik a föld színéről.»­t teremben mélységes unalom honolt, mig végre Reitter rátért a Rábasza­­bályozás ügyére. — Áh! Végre! — sóhajtottak fel, akik tudták, hogy ez Reitternek kimeríthetetlen témája.­­ Most már nyugodtan hazamehetünk, több szónokra nem kerül a sor. És így is len­n, Reitter fél kettőig beszélt a Rábá­ról (azért nem tovább, mert ekkorra az interpelláció volt kitűzve.) Végül az ebben az ügyben már régeb­ben, hiába benyújtott határozati javaslatok számát megszaporította még egygyel, mely igy szól: A képviselőház odautasítja a kormányt, hogy azonnal kezdjen tárgyalásokat a Jelzálog- és Hitel­bankkal, hogy az 1885 : XV. törvénycikkben nyert fölhatalmazás alapján az akkori pénzügyminiszter által a nevezett banktól a Rábaszabályozó Társulat terhére fölvett és ötven év alatt visszafizetendő 7.040.000 forint kölcsön konvertálható legyen ; ha pedig az említett pénzintézet erre hajlandó nem volna, úgy terjeszszen be sürgősen törvényjavas­

Next