Pesti Napló, 1899. január (50. évfolyam, 1-31. szám)
1899-01-01 / 1. szám
4 Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ; í ultak, az 1899-ik év tartamára is változatlanul fentartatik. Utasítom önt, hogy ezt köztudomásra hozza. Kelt Bécsben, 1898. évi december hónap 80-án. Ferenc József s. k. . t .:■■■„• Báró Bánffy s. k. finnek megfelelően ma a bécsi hivatalos Wiener Zeitung miniszterelnökhöz intézett és december 80-án leélt császári kéziratot közöl, amely elrendeli, hogy a monarkia két felének a közös ügyek költségeihez való hozzájárulásának aránya az 1899-ikévben változatlan maradjon. Az osztrák hivatalos lap továbbá közöl egy császári rendeletet a 14. § alapján, amely a kereskedelmi- és vámszövetség hatályának és az az Osztrák-Magyar Bankhoz való viszonynak 1899. december 31-éig való meghosszabbítását, továbbá a nyolcmilliós adósságra vonatkozó megegyezés végrehajtásának egy évre való elhalasztását rendeli. Ha az 1899. év folyamán a monarkia két fele között a kereskedelmi- és vámszövetséget, az Osztrák-Magyar Bankot, vagy a nyolcmilliós adósságot illetőleg változás állana be, vagy ha Magyarországon a jelenlegi állapot, vagy a kölcsönösség megszűnnék, ezek a rendelkezések érvénytelenekké válnak. Ugyanez a rendelet szól az 1898-iki osztrák költségvetés központi zárószámadásairól, az 1899. évi március 31-éig szóló provizóriumról és az ínségesek állami segítésének megengedéséről 1.600.000 forint erejéig. Valamennyi felsorolt intézkedés 1899. január 1-én lép életbe. * ■* * A kvóta ügyében való döntés csakis a parlamenti viszonyokra való tekintettel történhetett már most az uralkodó részéről. A kvótatárgyalások ■ugyanis abban a stádiumban vannak, hogy a két kvóta-bizottság a parlamentek elé terjesztette az alkudozások eredménytelenségéről szóló jelentését. A követendő eljárásról az 1867: XII. törvénycikk 21. szakasza igy szól: . *Ha a két küldöttség a javaslatra nézve nem tudna egymással megegyezni, mindenik félnek véleménye bunda két országgyűlésnek elébe terjesztetik. Ha pedig a két országgyűlés nem tudna, egymással kiegyezni, akkor a kérdést az előterjesztett adatok alapján ő felsége fogja eldönteni. A két országgyűlés még nem kezdette meg az egyezkedést, de bizonyos, hogy megegyezésre úgy sem jutott volna, s így is királyi döntésre került volna a sor.* * * Bécsből telegrafálják. Az Osztrák-Magyar Bank végrehajtó bizottsága ma ülést tartott, amelyen jóváhagyták az Osztrák-Magyar Bankra vonatkozó törvények hatályának 1899. évi december 31-éig való meghosszabbítására .Vonatkozó egyezményeknek még a mai napon való aláírását. Ez egyezmények hatályának meghosszabbítását utólagos jóváhagyás végett a legközelebbi rendes közgyűlés elé fogják terjeszteni. Osztrák felsülés. A félhivatalos Fremdenblatt ma ezeket írja : «A parlamentáris tárgyalásokra mind a kvóta, mind a kiegyezési provizórium tekintetében csupán hat hónapot irányoztak elő, ami a képviselőházban benyújtott javaslatokból is kitűnik. Minthogy azonban ezek a javaslatok nem is kerültek parlamenti tárgyalás alá, a korona döntéséhez kellett folyamodni a kvótára nézve, a kiegyezési provizórium egyéb részei pedig a 14. § alapján lépnek életbe. Míg a kvótaprovizóriumnak parlamentáris úton való létrejövetele esetén a félévi határidő leteltével annak ■újabb meghosszabbítása a parlament útján könnyen elképzelhető volna, abban az esetben, ha addig a skót állam között nem jöhetne létre végleges megegyezés a kvótára nézve, a kvótaprovizórum parlamenten kívül való meghosszabbításánál újra a korona közbelépéséhez kellene folyamodni, amit azonban a két provizóriumnak egész évre való meghosszabbítása mellőzhetővé tesz. Azonkívül a két provizórium egyenlő tartama újra kifejezésre juttatja a kvóta és a vámszövetség között való kapcsolatot.* * * * A félhivatalos bécsi újságnak ezt az ömlengését szó nélkül nem hagyhatjuk. Az Utolsó szavak, melyekben állítja, hogy a két provizórium-javaslatnak egyenlő tartamában «újra kifejezésre jut a kvóta és a vámszövetség között való kapcsolat » — kétségkívül burkolt, de rosszhiszemű polémia akar lenni Lukács László pénzügyminiszternek a pénzügyi bizottság utolsó ülésében tett ama nyilatkozata ellen, hogy a kvóta és vámszövetség között összefüggés nincs. Magában véve a dolognak jelentősége nincs, mert az osztrákok tudvalévően ezt vagy három év óta állandóan hajtogatják — minden eredmény nélkül. De hogy a mostani politikai viszonyok között a hajánál fogva előrántanak egy alkalmat arra, hogy ilyen, ez idő szerint még a saját szempontjukból is egészen hiábavaló inszinuációval a magyar kormánynak kellemetlenkedjenek, ez az illojalitásnak a netovábbja.. Amit ezennel konstatálni kívánunk. Hogy a dologból a humor se hiányozzék, épp jókor jelenik meg a legfelső döntés, melylyel a király a kvótát egy egész évre megállapítja. Tehát nem annyi időre mint amennyire a vámprovizórium szólna, hanem továbbra. A királyi döntés szerint tehát világos, hogy a két provizórium között az úgynevezett «benső kapcsolat» még a köszvényes Plinchard tábornokot. Lili szemét elfutották a könyek, fáradtan hanyatlott le a legelső fauteuilbe s mig fejét búbánatosan lehajtotta, alig hallhatóan rebegte: — Vége! — Kinek van vége? — kérdeztem kíváncsian, mig a szivembe egy bánatos sejtelem lopódzott. — A vén, javíthatatlan gyermeknek, a korhelyek királyának, a nyolcvannyolcéves, feketehajú bohémnek. Rompan odabenn imádkozik az ágya előtt, amelyben ijesztő szótalansággal pihen, a báró pedig a szentmise miatt konferál az udvari plébánossal. Oh, mint sajog a szívem, arra gondolva, hányszor szidtam össze a hajnalban hazatérő aggastyánt? Azt hittük, hogy örökké fog élni, — és íme . . . — Kiről beszél ? — kiáltottam föl ijedten. — Kiről másról, mint a szegény Saint-Hipothese-ről, aki ma éjfélkor búcsút mondott a földieknek? Saint-Hipothese elaludt, édesbarátom, — oly szomorú, oly csöndes , nélküle ez az egész óriási kastély . . . Mi lesz itt ezentúl? Csak a Bompan ájtatos olvasmányait fogjuk hallani és odabenn, ahol az üreg gyermek a délelőttöket átaludja, rémületes csend borul a szegény korhely titokzatos életelixirításaira . . . Saint-Hipothese-nek mindörökre vége, — és vele a vidámság, az életösztön, az ifjúság is örökre kiköltözött e falak közül. .. Oly különös, hogy őt sohase lassan többé!. .. Oly különös, hogy szinte didergek belé . .. Kérem, dobjon csak egy hasábot a kandallóba... Lili összehúzta magán sötétzöld köpönyegét és lábacskája — os még mindig megdobogott a szívem a kicsiny lábat látva — fázósan közelebb húzódott a kandallóhoz. Rompan ekkor bedugta a fejét a szomszédszobából és halkan így szólott: — Mintha csak aludnék! És susogva folytatta: — Megjöttek az apácák! Ébren vannak és imádkoznak körülötte !. . . Lili bánatosan bólintott: — Apácák Saint-Hipothese körül! Most már elhiszem, hogy csakugyan vége! A szomszédszobából lépések hallatszottak , a báró jött, a Lili férje, didergett a decemberi hidegtől, már kissé nehezen, öregesen botorkált s keze remegett, amikor fáradtan a pohárszékhez dőlt. — Az abbétól jövök! — mondotta kühécselve. — Nos ? — kérdezte Lili nagymama. — Az engesztelő szent misére nézve közösen megállapodtunk . . . Holnap lesz, a kastély kápolnájában, holnap éjfél után két órakor .. . — Éjfél után két órakor? —- szólott csodálkozva Bompan. — Természetes. A báró nem tudna a miséről, ha délelőtt tíz órakor mondanák ... Mindnyájan elhallgattunk. Egy komornyik karos gyertyatartókat hozott; az ajtó hasadékán át látni lehetett az imádkozó apácákat, akik az ágy körül térdeltek. És odakünn havas fehérség borult a tengerparti sziklákra. ..* ik .* Mikor fölébredtem, csodálkozva meredtem magam elé, még ott volt az asztalon a levél, melyet a Népszínház küldött a szerkesztőségnek , hogy Kassai Vidor ma éjféltől kezdve nyugalomba vonul, többé aligha lép a színház deszkáira, s búcsú nélkül, beszédek nélkül, virág és ezüstservice-ek nélkül távozik arról a helyről, ahol annyi dicsőséget aratott. A színház megjegyzi, hogy Kassai utolsó föllépését azért nem hirdették, mert a művész önmaga tiltakozott ellene. Egy színész, aki nem akarja, hogy ünnepeljék, — ennek aligha akad párja a színjátszás történetében. De ez a cinikus szerénység Kassaira vall, reá, aki örök életében gyűlölt minden pose-t, sohase volt még becsípve, talán sohase volt tökéletesen jókedvű s míg a színpadon mindannyiunk lelkéből kiverte a rossz kedvet és töprenkedést, a kulisszák mögött, jelenések közben, a halálról és az elmúlásról filozofált. Ovációk, éljenzés, ajándékok, h ugyan minek az a bolondság ? Ma még éljeneznek, hogy ugrándozzam nekik, holnap mereven, mozdulatlanul kell feküdnöm, anélkül, hogy egy csöpp kedvem lenne hozzá! A gyűlöletnek azt a mértékét, amelylyel Kassai a halál iránt viseltetik, emberi elme el se képzelheti, mi jóízűen kacagtunk, mikor ő a halait párbajképtelen himpellérnek mondotta a verseiben, de neki esze,ágában se volt tréfálni. Ha 'a' halál egyszer az ő keze ügyébe kerülne, majd lenne akkor hadd el hadd! Kassai dühös minden emberre, aki az életet a könnyű oldaláról fogja föl s az idegen társaságnál többre becsüli az egyedüllét szórakozásait : a festést, a versírást, a fotografálást, az utazást, a könyvekbe való elmerülést. A kicsiny emberben, aki önöknek torzképeket vág, ugrál, bolondoz, maskarát csinál magából, egy mélygondolkozású filozófus rejtőzik, egy skeptikus, tépelődő lélek, aki keserű mosolylyal nézi a körülötte gabalyodó emberi lényeket. Tejet vacsorázik, a szivarját kétfelé vágja, de nem sajnál tíz forintot egy érdekes könyvért, megvetéssel hallgatja a lelkes tósztokat, a borközi állapotban szétröppenő frázisokat, de ott 1899. január 1.1. szám. sincs meg. A Fremdenblatt tehát a császári kézirattal c cáfoltatja magát. Ennél alaposabb felsülésre az újabb kor történelme kevésre tud rámutatni. Az exlex-állapot. — A pénzügyminiszter rendeletei. — Budapest, december 31. Az en’fea’-állapot, melyet mostanában annyiszor emlegettünk, a mai nappal tényleg ránk virrad. Mi lesz most az állami bevételekkel és kiadásokkal? Semmi sem természetesebb, mint az, hogy ezeket folyósítani elengedhetetlenül szükséges, mert másképp megakad az államháztartása. Hogy ez a bevétel és kiadás miként törénjék, azt a pénzügyminiszter rendeletileg állapította meg. A bevételek tekintetében a miniszter arra a korrekt álláspontra helyezkedik, hogy a törvényes felhatalmazás hiányában senkit sem kényszerít a közadók és a hasonló természetű egyéb tartozások megfizetésére. Ennek megfelelően a következő kör rendeletét intézte a budapesti adófelügyelőhöz és valamennyi pénzügyigazgatósághoz. Utasítom, hogy jelen rendeletevi vételétől további intézkedésig a közadóknak, a közadók módjára beszedendő kincstári követeléseknek és egyéb tartozásoknak végrehajtás útján való behajtását egész általánosságban szüntesse be. Ehez képest rendelem, hogy sem a főszolga bíráknak, sem azok segédeinek az időlegeket ne utalványozzon, valamint az állami végrehajtókat további intézkedésemig behajtással ne foglalkoztassa. Budapest, 1898. december 29. Lukács, s. k. Ezt a rendeletet már tegnap szétküldtük. Budapest székesfővárosnál ma délután kapta kezeihez Halmos János polgármester, áld kellő utasítás kíséretében elküldte az adóügyi tanácsosnak, Faller Ferencnek, ki viszont rögtön utasította az összes fővárosi végrehajtókat, hogy hétfő reggeltől kezdve, miután 1-én az ünnep miatt ugyanis szünet van, az adókat nem szabad végrehajtani. Viszont a kiadások folyósítása tekintetében is intézkedett a miniszter, a következő körben