Pesti Napló, 1899. július (50. évfolyam, 180-210. szám)
1899-07-01 / 180. szám
180. szám. Budapest, szombat PESTI NAPLÓ, 1899- junius I. S eszeveszetten menekültek. A tüntetők folytonosan ezt kiabálták: — Veszszen a király! Veszszen a kormány! Éljen a köztársaság! Éjfélkor a körzetéren véres harc folyt, melyben a csendőrök három embert megöltek, tizennyolcat megsebesítettek és száznál többet letartóztattak. A tüntetők megrohantak egy lóvasúti kocsit és a kalauzt két golyóval megsebesítették. A lovat is meglőtték, úgy, hogy meg kellett ölni. A kocsit fölborították a tüntetők. Később betörték egy banki ablakait. A Petit Bleu szerint egy tüntetőt szuronynyal megsebesítettek a mellén. Két újságíró nagy bajba jutott, az egyiket puskaagygyal mellbe ütötték és karddal megsebesítették a fején. A Grande Placeon a csendőrök dulakodás közben éles töltéssel lőttek. Néhány lövés a szomszéd házak ablakait érte. Egy rendőrtisztet kővel megsebesítettek. Az egyik sebesült állítólag meghalt. Mindössze körülbelül száz ember sérült meg, köztük nyolcvan súlyosan. A Boulevard Anspachon éjjel, állítólag, vázákat dobtak le az ablakokból a csendőrökre. Minden pillanatban várják a király közbelépését. Brüsszel ellenségtől megszállott városhoz hasonlít. Éjjel is népgyűlés volt, melyen Van der Velde a szocialisták és liberálisok szövetségét proklamálta. Ezzel a népgyűléssel ért véget az éjszakai tüntetés. Eddigi adatok szerint 100 személy sebesült meg, köztük 9 súlyosan. Brüsszel, június 30. A népgyűlés után néhány ezer tüntető át akart vonulni a Grande Placeon, de a csendőrök kivont karddal visszaszorították őket. A tömeg kővel dobálta meg a csendőröket. Mindkét részről lőtték, közben sok durranó töltés dördült el. Több ember megsebesült A csendőrség kiürítette az utcákat, de mindjárt azután újra sorakozott a tömeg. Éjjel tizenketted félóra körül a Rue Royaleon számos tüntető fölszedte az utca kövezetét és a csendőrökre dobálta, akik a tömeg közé rontottak. A tüntetők erre visszavonultak s meggyújtottak egy gázvezetéket. A Grande Placeon történt összeütközéskor három ember megsebesült, egyikük súlyosan. Egy rendőrtisztet megszúrtak. A csendőrséget később a polgárőrség váltotta fel. A Rue Madeleineon újra összeütközésre került a dolog, úgyszintén a káposztapiacon és környékén. Több letartóztatás is történt. A káposztapiacon rálőttek egy csendőrre. Egy fiatalembert karddal megsebesítettek. Amikor a tüntetők a Maison du peuple elé értek, a rendőrség nekiment a tömegnek, miközben négy ember megsebesült. A sebesülteket a Maison du peuple-be vitték. A Grande Placeon megsebesült emberek között van a menet vezetője is, kit két golyó talált. Egy hogy fegyverrel térítsék a protestánsokat. Fokozták az ellenzék izgatottságát a Kassára gyülekező kálvinista papok, akik naponkint prédikáltak a három hétig tartó gyűlés alatt. Egyikük a békülni akarókat a zsidó néphez hasonlította, mely elfáradva a pusztai bolyongásban, visszaáhítozott az egyiptomi húsos fazekakhoz. A szélsők azt követelték, hogy Erdélylyel együtt minél nagyobb rész jusson Bocskay uralma alá a keleti Magyarországból. A keleten alakult igazán magyar állam védelmezője lett volna az országos s a vallásos szabadságnak, egyszersmind kielégítvén az ottani részek lakóinak régi vágyát a nemzeti királyságra. A budai basa ágense, a jó Memhet, ki sörhabbal itta a hegyaljai nektárt (talán, hogy a próféta meg ne lássa a kupa tartalmát), szintén szította az ellenzék harcias kedvét. De legveszedelmesebb ellensége volt a békének a hajdútábor. A hajdúk nagy szolgálatokat tettek a szabadság ügyének, de jutalmat is kívántak. A békét nem szerették, mert attól tartottak, hogy senki sem fogja megfizetni hátralékos zsoldjukat. Meg is szenték kemény szóval Bocskaynak, hogy fizesse ki a hátralékot, mielőtt kibékül. Katonai lázadás ingatja meg Bocskay hatalmát és eddig elért eredményeit, ha a gyűlés előtt nem sikerült volna százhatvanezer tallért előteremtenie a lázongók lecsillapítására. De azért a hajdúk nézeteinek voltak tolmácsai a tanácsteremben, akik a békét hevesen ellenezték, egyebek közt arra hivatkozva, hogy ha a magyarság erélyesen folytatja a harcot, ismeretlen fiatalembert a Sainte Jeanne-kórházba vittek, ahol állítólag már bele is halt sebeibe. Mindössze huszonöt embert tartóztattak le, többeknél revolvert találtak. A letartóztatottak fölött a városházán ülnek törvényt Más utcákban is fölszedték a kövezetet, úgy hogy a rendőrséget kellett kiküldeni. Szózat a királyhoz. A mozgalom egyre nagyobb arányokat ölt s a tüntetésnek ma már köztársasági karaktere van. A nép viharosan követeli a minisztérium elbocsátását és a kamara feloszlatását. Ha ezt a követelését nem teljesitik, akkor a lerosszabbtól lehet tartani. A kormány nem ura többé a helyzetnek s a királyi palotában is nagyon aggódnak, hogy a liberális párt a szocialistákhoz csatlakozott. A párt egy része már tegnap átpártolt Voestehez, ki már hetek előtt a legnagyobb energiával intette a kormányt, hogy óvakodjék a választóreform veszedelmes kísérletétől. Voestet most jövendő miniszterelnökül emlegetik. Az összes belga nagyiparosok tegnap gyűlést tartottak, melyen egyhangúlag a szabadelvű képviselők álláspontjára helyezkedtek s azoknak a szocialistákkal való együttes működését fentartás nélkül helyeselték. Elhatározták továbbá, hogy küldöttséget menesztenek a királyhoz s figyelmeztetni fogják, hogy a mostani veszedelmes után nem szabad tovább haladni. A küldöttséget utasították, figyelmeztesse a királyt arra, hogy még az egyenruhás polgárőrök is nyiltan a néphez csatlakoztak s beszédben szólítják föl a tömeget, hogy ellenszegüljön a kormánynak és a hatóságnak. A Lorand vezetése alatt álló liberális ellenzés sürgősen felszólítja a királyt, kövesse apja példáját és kötelezze a klerikális kormányt az alkotmánynak tiszteletben tartására. «Ha a király aláírta a törvényjavaslatot, — írja Lorand a Reforme-ban, — kérje ki rendkívüli koronatanácsosainak a tanácsát. Voeste és Bara miniszterek bebizonyították neki, hogy a avaslat visszavonását a nép többsége követeli. Királynak érdekében áll, hogy az ellenzék törvényes úton kerüljön kormányra. Ezt az utat a legközelebbi választásra az antiklerikális kartell létesítésével kell megnyitni. A mostani javaslat ezt az utat 30 évre elzárja. Ám ha az ellenzék elől a parlament ajtaját törvénynyel elzárják, úgy egyidejűleg megnyílik a forradalom ajtaja. Ha polgárháborúra kerül a sor, a királyt óriási felelősség terheli, mert alkotmányos jogával nem élt. Ma még közbeléphet annak látszata nélkül, hogy az utca nyomásának engedett, pár hét múlva azonban a közbelépését a forradalom előtt való kapitulációnak magyarázhatnák, közbe nem lépését kihívásnak.» A szocialista képviselők, a Peuple című lap szerint, titkos haditanácsot tartottak. Rudolf császár még megunja az országot s oda dobja a magyaroknak azt a részt, mely még kezén van. Ez elemekből állott az ellenzék. Természetes, hogy őszinte s mint láttuk, némi részben önző szenvedélyükkel nem fért meg az ellenfél véleményszabadságának tisztelete. Illésházy élete veszedelemben forgott, voltak, kik a kiegyezés híveit a «német kutyák» címével tiszteték meg. De szerencsére a rajongók és gyanusítók nem voltak többségben a tanácsteremben. A gyűlésnek kétharmada, mint Korponán, a kiegyezés gondolatát pártolta. Ezt a többséget a nyugati megyék küldöttei, a városi követek s a főurak nagy része alkották. Bizony, e párton is voltak olyanok, kiket bár nem szégyenletes, de mégsem egészen hazafias okok ösztönöztek a béke megsürgetésére. Ide soroljuk azokat, kik birtokaikat féltették a hajdúktól, vagy az udvarral nem szerettek ellenkezni. Ez volt a szélső konzervatív párt, mely kevéssel is beérte volna, csak a békét lássa. Számának, érzelmeinek és értelmének erejére nézve a legkiválóbb párt volt az, mely az intranzigens és konzervatív töredékek között foglalt helyet. Ennek a pártnak egyik szárnya a konzervatívokhez közeledett, a másik az ellenzékhez. Ez utóbbi volt Bocskay igazi pártja, a másik szárny több engedményre volt hajlandó, anélkül, hogy lényeges közjogi elveket föladott volna. Különben ez a konzervatív középpárt nagyon távol volt az aulikusság Mindezek a jelenségek nagy nyugtalanságot keltettek a laekeni királyi palotában. Tisztában vannak, hogy a helyzet a dinasztiára nézve rendkívül veszedelmes. A mozgalom különösen a király látszólagos apátiája miatt határozottan republikánus karakterű. A tüntetők tegnap kivétel nélkül a köztársaságot éltették, a szónokok pedig a királyság bukását s a belga köztársaság fölállítását proklamálták. A polgárság hű ugyan a királyhoz, de nem lelkesedik érte s különösen azt lobbantja a szemére, hogy a kormányt ennyi ideig megtartotta. Valamennyi ellenzéki párt követeli, hogy nemcsak a minisztérium, hanem általában a klerikális uralom tűnjék fel Belgiumból. Mindezekre való tekintettel a király hit szerint elhatározta a Ház feloszlatását, hogy a népnek alkalmat adjon a választási javaslat mellett, vagy ellen való állásfoglalásra. Békehangok. Brüsszel, június 30. (Saját tudósítónktól.) A kamara mai ülésén Deinet szocialista tiltakozott a jobboldal amaz indítványa ellen, hogy a képviselőházi szabályzatot úgy módosítsák, hogy a rendzavaró képviselőket ki lehessen utasítani. Lantshere, ki a jobboldal nevében beszél, hevesen megtámadja a szocialistákat, miközben gyakran félbeszakítják. Fournemont a választási javaslatot teszi felelőssé a brüsszeli véres eseményekért és kijelenti, hogy a tiltakozó mozgalom egész Belgiumot magával fogja ragadni. A kormány csak egy esetben tarthatja meg a választási javaslatot: ha választási programainak teszi meg és az új választásokat kiírva, az országhoz fordul vele. Van den Peereboom azt válaszolja, hogy oly indító okokat tulajdonítanak a kormánynak, melyek tőle távol állanak. Továbbá kijelenti, hogy sem egy miniszter, sem a tartományok valamelyik kormányzója nem rekvirált csendőrséget. A szocialista képviselők tudni akarják, hogy ki rekvirálta a csendőrséget. Smetts kijelenti, hogy forradalom lesz mindaddig, míg a javaslatot nem vonják vissza. A miniszterelnök jezsuita. Denis (szocialista) leírja a kórházi termet, melyben az elnyomatás áldozatai fekszenek és kijelenti, hogy semmi sem igazolhatja a elkövetett rémtetteket. Kérdi, hogy ki viseli azokért a felelősséget? A miniszterelnök kijelenti: Én intézkedtem a rendőrség tényleges állományának szaporítása iránt. A fegyveres beavatkozást megelőzőleg a tüntetőkhöz a törvény által rendelt felszólításokat intéztek. A szocialista képviselők heves sértésekkel illetik a miniszterelnököt s azt kiáltják feléje: — Gyilkos ! Wenns szintén a miniszterek és a jobboldal humanizmusára hivatkozik. Theodor (független brüsszeli képviselő) a választási javaslat ellen beszél, és csatlakozik Fournemont és Denis békülékeny nyilatkozataihoz. Végül Van den Peereboom miniszterelnök a kormány nevében kijelenti, hogy a legélénkebben jó. Szembeszállt a forradalmi tulságokka de egyszersmind az udvarral is. Érdemes olvasnunk s jól megjegyeznünk azt a szép választ, melyet az említett párt még az 1605-iki korponai gyűlésen adott a királynak arra az ígéretére, hogy kegyelmet ad a Bocskay-pártnak, ha hű marad hozzá. «Ő felsége e kegyességét — írja a párt — hűséges szolgálatainkkal igyekszünk meghálálni, de kegyelmet ő felségétől semmiképpen nem fogadunk el; mert bűnt, amely kegyelmet kíván, ő felsége ellen nem követtünk el, hanem megelégszünk azzal, hogy ő felsége atyai kegyessége feledést borit a történtekre.» Így beszélt Illésházy pártja, az a párt, mely később Bocskay halála után megvédelmezte a fejedelem hagyományait s a későbbi országgyűléseken II. Mátyás minisztereinek reakcionárius kísérleteivel szemben a bécsi békére, vagyis ennek javított kiadására, az 1608-iki törvényekre támaszkodott. Természetes, hogy a kassai országgyűlés, melynek egyik konzervatív pártja törvényes eszköznek nyilvánította a fegyveres támadást az alkotmányszegők ellen, nem fogadhatta el az első bécsi egyezséget, s mégis előkészítette az utat a második, vagy végleges bécsi békére. Ellenzékiek és konzervatívok kevés kivétellel egyek voltak abban az értelemben, hogy gátat kell emelni az ellenreformáció politikai és vallásos eszméinek árja ellen. Mind a két párt a maga módja szerint látott a munkához s bár keményen tusakodtak egymással, a távolból tekintve, úgy látszik, mintha közös terv szerint jártak volna el . Angyal Dávid......