Pesti Napló, 1899. szeptember (50. évfolyam, 242-271. szám)

1899-09-01 / 242. szám

­ Budapest, péntek FESTI NAPLÓ,_________ 1899. szeptember 1. 242­ szám Lebrun-Renauld : Nekem nem az volt a fölada­tom, hogy a vádlott vallomására vigyázzak, és én nem tagadok le abból semmit. Demange : A semmitőszék előtt ön ezt mon­dotta : — Úgy látszott, mintha Dreyfus igazolni akarta volna magát, de vallomása tényleg így történt! Lebrun-Renauld : Ez is személyes véleményem volt, amelyre nézve megkérdeztek. Nem tudom, mit tekintenek bizonyos emberek vallomásnak, és mit magyarázatnak. Ez a megkülömböztetés reájuk tar­tozik­, engem nem érdekel. Labori: Miért őrizte meg jegyzőkönyvét négy évig, miért tépte szét éppen akkor, mikor fon­tossá lett ? Lebrun­ Renauld : Ez személyes ügy, és nem tudom, miért tartogattam volna tovább, hiszen ösz­­szetéphettem, miután Gavaignac-kal közöltem és ő másolatot készített magának. Dreyfus vallomása. Az elnök : Vádlott, van-e valami megjegyezni valója? Dreyfus: Igen, ezredes úr! Az Ecole militaire­­ben két terem van. Én a hátsó teremben voltam Lebrun-Renauld kapitány nem távozott mellőlem, egyedül volt velem. Hogy a szomszédos terembe belépett D’Attel kapitány, kit nem ismertem, vagy más tiszt, az meglehet, de a hátsó teremben, azt a leghatározottabban állíthatom, kívülünk nem volt senki. Már­pedig öt év múlva az ember igazán csak olyat állíthat határozottan, amire feltétlenül tisztán emlékezik. A második teremben más tiszt nem volt. Az elnök (Lebrun-Renauldhoz) : Belépett-e d’Attel kapitány abba a szobába, melyben ön Dreyfusszal volt ? Lebrun-Renauld: D’Attel kapitány csak öt percre jött be. Mind a két terem különben igen kis térfo­gatú , alig három négyszögméter. Dreyfus: Nem hiszem, hogy d’Attel vagy más tiszt bejött volna a hátsó terembe; arra semmi esetre sem emlékszem, hogy midőn beszéltem, más tiszt is jelen lett volna, mint Lebrun kapitány. Szavaim ezek voltak : Ártatlan vagyok, hango­san fogom kikiáltani a népnek , a miniszter ezt nagyon jól tudja. Ez célzás volt Paty de Clam láto­gatására, aki azért jött hozzám, hogy megkérdezze tőlem, vájjon nem értéktelen iratokat szolgáltattam-e ki csupán azért, hogy fontosabbakat nyerjek érettük, amire én nemmel válaszoltam s mikor ő a miniszterről beszélt nekem, szavaimat igy fejeztem be: «Remélem, hogy három év múlva tudni fogják ártatlanságomat.» És most — Dreyfus e szavaknál a bírósághoz fordul — engedjék meg, hogy csodálkozásomat fejezzem ki azon, hogy öt év múltán szavaimat átalakítják. Ár­tatlanságomat erősítgettem az első szavakkal is, az utolsókkal is. Nem értem, mi lehetett az átalakítás­nak az érdeke; ez olyan eljárás, melyen minden tisztességes embernek meg kell botránkoznia. Anthoine kapitány: A következő tanú Anthoine kapitány, kijelenti, hogy mikor a lefokozásról visszajött, D'Attel száza­dossal találkozott, aki elmondta neki, hogy Dreyfus előtte olyan nyilatkozatot tett, melyből világosan kitűnik annak a beismerése, hogy Dreyfus jelenték­telen okmányokat kiszolgáltatott, hogy fontosabba­kat kapjon értük. Dreyfus ragaszkodik ahoz, hogy csak Lebrun- Renauld századossal beszélt. Lebrun-Renauld: Elismeri, hogy­ D’Attel száza­dos nem beszélt Dreyfus-szal, de minthogy a terem kicsiny volt, D’Attel-nek bizonyára hallania kellett Dreyfus szavait. Labori konstatálja, hogy D’Attel a dologról nem tett jelentést főnökének. Mercier megerősíti ezt. Egyéb tanult. Anthoine kapitány után Guerin ezredest hallgat­ták ki. Guerin kijelenti, hogy Lebrun-Renauld mindjárt Dreyfus lefokozása után elmondta neki, hogy Dreyfus beismerő vallomást tett. Erre tanú felkérte Lebrun-Renauldot, hogy a többi katonatisztek előtt ismételje a beismerő vallomást, amit ez meg is tett. Ezután Forzinetti őrnagy lépett a tanuk sorompója elé és idézte Lebrun­ Renaulddal folyta­tott beszélgetését, melynek folyamán ez utóbbi azt mondotta, hogy Dreyfus előtte sem részbeni, sem egész vallomást nem tett. (Hosszantartó mozgás a hallgatóságban.) Tanú aztán elmondja, hogy Dreyfus magatartása a börtönben mindig olyan volt, mint ártatlan emberé. Erről a megfigyeléséről jelentést tett Boisdeffre tábornoknak. Du Paty azt kívánta tőle, hogy Dreyfust álmában vakító fényű lámpával lepje meg, azután elmondja, hogy milyen kétségbe­esett volt Dreyfus és hogy öngyilkosságot akart el­követni. Dreyfus beismeri, hogy lefokozása után azzal a gondolattal foglalkozott, hogy megöli magát. Ha mégis kiállotta a szenvedéseket, ez csak Dreyfusné műve volt, aki megértette vele kötelességét. (Mozgás.) Roger és Boisdeffre néhány felvilágosító meg­jegyzése után az elnök a tárgyalást háromnegyed tizenkettőkor berekesztette. Du Paty­­le Clam, Paris, augusztus 31. A Figaro jelentése szerint Brungére tábornok, Paris katonai kor­mányzója megvizsgálta Tavernier vizsgálati aktáit s azután a következő kijelentést tette: — Nem találtam bennük semmit, ami Du Paty bűnösségére vallana. Csak azt látom, hogy Du Paty mindenben, amit tett, csak félebbvalói parancsát követte. Freycinet, Paris, augusztus 31. Monaud Gabriel ta­nár a Figaro-ban ismerteti Freydinetvel való tegnapelőtti találkozását. Monaud bókot mon­dott Freydinet minapi vallomásához s aztán igy folytatta : — Még csak egy szó hiányzott vallomásá­ból. Ez a szó Dreyfus ártatlanságának meg­erősítése. Freycinet: Ezt nem tehettem, mert nem arrogálhatom magamnak, hogy a bíráknak az ítéletet diktáljam. Monaud: Pedig vannak tanuk, kik ezt megtették. Ön tudja, hogy csak Dreyfus föl­mentése adhatja vissza az országnak nyu­galmát. Freycinet­: Igaza van. Mindenkinek kívánni kell Dreyfus fölmentését; elítélése eddigi vi­szálykodásunk folytatását jelentené. Monaud­: Boldog vagyok, hogy ön olyan alaposan szétrombolta a szindikátusról szóló legendát. Freycinet: Oh igen ! Ez ostoba, nagyon ostoba! Bronsart cáfolata. Berlin, augusztus 31. (Saját tudósí­tónktól.) A Kreuzzeitung Bronsart volt had­ügyminiszternek következő nyilatkozatát közli: «Csak ma került kezembe a párisi Figaro 237. száma, amelyből azt látom, hogy a «Libre Parole»-ban Munier Albert úr olvasóival egy asztal mellett angolul folyt társalgást közöl, melynek alkalmával azt mondottam volna, hogy Dreyfus kapitány bűnös, hogy gazember és kém. Ez az elbeszélés minden részleteivel egye­temben puszta koholmány, még pedig annál otrombább, mert angolul egyáltalában nem is beszélek.» A kamara egybehívása. Páris, augusztus 31. Százhuszonhét kép­viselő beadványt írt alá, amelyben a képvise­­lőház elnökségét fölszólítja a kamara összehí­vására. A párisi kiállítás ellen. Frankfurt M­ m., augusztus 31. (Saját tudósítónktól.) A Frankfurter Zeitung new­­yorki jelentése szerint Steward szenátor azt mondotta, hogy Dreyfus fővádlói annyira el­vetemültek, hogyha a helyzet meg nem válto­zik, indítványozni fogja, hogy az Egyesült Államok ne vegyen részt a párisi világkiállításon. London, augusztus 31. (Saját tudósí­tónktól.) Egy lap kérdést intézett a legna­gyobb angol gyári cégekhez, melyek bejelen­tették részvételüket a jövő évi párisi kiállítá­son, hogy a franciaországi események mily befolyást gyakorolnak készülődéseikre. A fele­letekből kitűnik, hogy sok oldalról kudarctól tartanak; egyes cégek több hét óta függőben tartják készülődéseiket, hogy bevárják a francia­országi események további fejlődését. Megyék és városok.­ ­ (Az unitáriusok zsinatja.) A Székely- Kereszturon tartott unitárius egyházi zsinatot ma befejezték. A mai ülés folyamán végleg elfogadták az uj egyházi törvényt, mely 1900 január elsején lép életbe s mely különösen az egyházi főtanács hatáskörét módosítja lényegesebben.­­ (Torontál megye közgyűlése.) Nagybecske­­r­ekről táviratoztak: Torontál megye közigazgatási bizottsága tegnap ülést tartott. Elhatározták, hogy a­ dologi végrehajtások szabályozása tárgyában a megye felír a belügyminiszterhez. Júliusban adóban befolyt 67,863 forint, hátralék volt július végén három millió négyszázezer forint. A főorvos jelen­tése szerint a közegészségügyi viszonyok kedvezők. TÁVIRATOK A porosz tisztviselők megrendszabályozása. Berlin, augusztus 31. A csatornajavaslat bukásában tudvalévően jó része van a tarto­mányi tanácsosoknak, kik mint képviselők, mind a javaslat ellen szavaztak. Emiatt a császár­nak az volt a szándéka, hogy a renitens tiszt­viselőket bocsássák el az állami szolgálatból. Ettől a tervtől egyelőre elállottak, de fenyegető­en deletben megintették a tisztviselőket. Ez a rendelet a Reichsanzeiger­ben így szól : A királyi kormány nagy sajnálatára tapasz­talta, hogy egy része azoknak a hivatalnokok­nak, kik a király ő felsége politikáját képvi­selni és ő felsége kormányának intézkedéseit végrehajtani és előmozdítani kötelesek, ennek a kötelességnek nincs teljesen tudatában. Nem­csak a főbb politikai hivatalnokoknak, hanem a királyi landrathoknak sem szabad magukat hivatalos működésükben járásaik hangulata és a lakosságnak a kormány rendelkezéseiről való véleménye által befolyásoltatniuk. Nekik hiva­tásuk és kötelességük, hogy a kormánynak előttük ismeretes nézetét képviseljék és poli­tikájának végrehajtását különösen fontos kérdésekben megkönnyítsék és azok iránt a lakosságban fogékonyságot keltsenek és ezt ápolják. Minden viszonyban, melybe hiva­talos állásuk juttatja őket, szemük előtt kell tartaniuk, hogy a királyi kormány politikájának képviselői és a kormány álláspontját hatható­san képviselni tartoznak, ellenben semmi szín alatt sem jogosultak személyes véleményük alapján a kormány működését megnehezíteni. Ellenkező esetben magatartásukkal gyöngítenék a kormány tekintélyét, veszélyeztetnék az állami igazgatás egységességét, bénítanák erejét és zavart okoznának a kedélyekben. Ilyen maga­tartás a porosz közigazgatás minden tradíció­jával ellenkezik és nem tűrhető. Bízunk benne, hogy elegendő les­z a politikai tisztviselőket erre komolyan és határozottan figyelmeztetni és reméljük, hogy nem adódik újra alkalom messzebbmenő rendszabályok alkalmazására. Az állami minisztérium: Hohenlohe herceg, San­ Domingo új elnöke. Páris, augusztus 31. A Havas-ügynökségnek azt jelentik Cap-Haitienből, hogy Santiago és Puerto- Plata tartományok Jimenezt, a felkelők vezérét, ideiglenes elnökké kiáltották ki. New­ York, augusztus 31. Kuba főkormányzója elrendelte Jimenez szabadonbocsátását. Egy san­­domingói távirat szerint Figuereo elnök lemondott. A miniszterek megtartják hivatalukat az ideiglenes kormány megalakulásáig. A transvaali konfliktus. Pretoria, augusztus 30. Greene angol dip­lomáciai ügyvivő ma átadta Reitz miniszternek Chamberlain válaszát a transvaali kormánynak a vegyes bizottságokra vonatkozó ellenjavasla­taira. Greene egy órahosszat tanácskozott Reitz-cel. Később a kormány és a végrehajtó­tanács tanácskozott Chamberlain válaszáról. Hir szerint Chamberlain távirata azt ajánlja, hogy Fokvárosban újra konferenciát tartsanak s ott vitassák meg a jövendőbeli bonyodalmak rendezésére Transvaal részéről javasolt válasz­tott biróság kiküldését s rendezzék az összes még vitás kérdéseket. London, augusztus 31. A Morningpost-nak jelentik Pretoriából: Hivatalos börzekörökben a háborút Chamberlain birminghami beszéde miatt kikerülhetetlennek tartják. A búrok, a johannes­burgiakat kivéve, jól föl vannak fegyverkezve. A hadiszerek, amelyeknek Fokföldön át való szállítását Lehreiner miniszterelnök megengedte, egyenest Pretoriába érkeztek. A Standard­nak Pretoriából kapott jelentése szerint föltehető, hogy Chamberlainnek Transvaal ellenjavasla­taira adott tegnapi válasza nagyon okos javas­latot tartalmaz s ha a köztársaság elfogadja, a­ válság megszűnik .

Next