Pesti Napló, 1899. december (50. évfolyam, 333-361. szám)
1899-12-01 / 333. szám
333. szám. Budapest, péntek: PESTI NAPLÓ, 1899. december 1 . Jelentés a kvóta javaslatról. Budapest, november 30. A képviselőház mai ülésén nyújtotta be Neményi Ambrus a pénzügyi bizottság jelentését a kvótatörvényjavaslatról. A jelentés mindenekelőtt ismerteti azokat az adatokat, melyeket a kormány ez ügyben a bizottság elé terjesztett, részletesen szól továbbá a precipiumról, a fogyasztási adókról és a vámjövedéknek a közös kiadások fedezésére való felhasználásáról. Ezek után áttér a kvótaszám fejtegetésére. Konstatálja, hogy mindkét fél által elfogadott számítási alap nem volt megállapítható, aztán így folytatja: «Éppen ezért a magyar kvótabizottság helyénvalónak látta továbbra is ragaszkodni ahoz a — mondhatni — tradicionális magyar számítási alaphoz, melyet különösen az 1887-iki kvótabizottság tárgyalásai kidomborítottak és amelyet jobbnak és megbízhatóbbnak hiányában aránylag legigazságosabbnak talált. Természetes, hogy ez a magyar részről konstruált számítási alap osztrák részről számos és érdemleges kifogással és ellenvetéssel találkozott abban az irányban, hogy a két fél közül mindegyik a maga számításába mit tartozzék felvenni és mely tételeket legyen jogosítva a számításból kihagyni. Osztrák részről ezt a javaslatot egyébként soha el nem fogadták, különösen azon okból, mert egyebek között a földtehermentesítési járuléknak egész összegében való kihagyását, valamint az italmérési illetéknek és adónak kihasítását kifogásolták. Nem fogadták el továbbá, hogy az általános jövedelmi pótadó, valamint a régebben fennállott belfogyasztási adók a magyar számításból kihagyassanak. A kvótabizottság jelentése előadja azokat az okokat, melyeknél fogva az ezután következő tárgyalásoknak során nem utasítja el magától teljesen valamely kompromisszumnak gondolatát. Saját magatartására nézve azonban akkor is állandóan irányt adó volt az 1887-diki számítási alap, melynek adatai az 1896—97-diki zárószámadási adatokkal kiegészíttetvén, egy 33*84 százalékos magyar hozzájárulási arányt igazoltak. Ebből kiindulva, a magyar bizottság jelentésében és üzeneteiben kifejtett pénzügyi motívumokon felül mérlegelte az általános közgazdasági helyzetet is, valamint azt az alkotmányjogi motívumot, mely szerint mindenekfelett kívánatos, hogy a megegyezés a két törvényhozás kiküldött bizottságainak egyetértő előterjesztése alapján, mégpedig ne egy évre, hanem az éveknek bizonyos sorára jöjjön létre. A két bizottság végül — miután az osztrák bizottság a maga álláspontját annyira módosította, hogy a megegyezés lehetőségére komoly kilátás nyílt — a kiegyezési törvénynek megfelelően, kölcsönös alku útján 34,4 százalékos magyar kvótaszámban egyezett meg. Ezen megállapodás után a magyar kvótabizottság 4 pontban foglalta össze jelentését, melyet a kormányhoz beterjesztett. A kormány ezt a négy pontot a jelen törvényjavaslat alakjában mutatta be a képviselőháznak, mely a javaslatot a pénzügyi bizottsághoz utasította. Részünkről a legkomolyabban mérlegeltük azt a súlyos pénzbeli megterheltetést, mely az országra a kvótának 3 százalékkal való fölemeléséből hárul. Különösen nyomasztónak láttuk ezt a megterheltetést, tekintettel arra, hogy Magyarország mezőgazdaságában éppúgy, mint az ipar és vállalkozás terén az utolsó év alatt a mostoha gazdasági viszonyok következtében, melyeket még komplikált a két állam között élesen vitatott pénzügyi kérdéseknek egész sorozata, nem volt tapasztalható a kívánatos előrehaladás, egyébként is minden újabb megterheltetés kétszeres súlylyal nehezedvén oly országra, amelyben a tőkegyűjtés felette nehéz, s mely kénytelen polgárainak adózó képességét nagy mértékben megfeszíteni, egyrészt azért, hogy államháztartásának egyensúlyát és szilárd rendjét minden körülmények között föltétlenül biztosítsa, másrészt azért, hogy intézményeit polgárai szükségleteinek s a kornak színvonalára mindamellett fölemelhesse. Alapos és lelkiismeretes vizsgálat után magunkévá tettük a kvótabizottság számításait és következtetéseit, és elfogadtuk a kormánynak ezeken alapuló javaslatát. Midőn ezt tettük, felelősségünk teljes tudatában, komolyan mérlegeltük azokat a nagy szempontokat, amelyek úgy az államgazdaság, mint a nemzetgazdaság érdekében sürgették, hogy a monarkia két állama közt függő kérdések elintéztessenek, és hogy parlamentáris úton intéztessenek el. Ezek után kötelességszerűen az államháztartás szempontjából vettük bírálat alá a kvóta-ügy javasolt megoldását. A kormány szóbeli előterjesztéseiből, valamint saját számításainkból azt a megnyugvást merítettük, hogy számbavéve a kiegyezésnek és a kiegyezéssel egyidejűleg rendezett egyéb ügyeknek financiális eredményét, számbavéve továbbá, hogy az átutalási eljárás folytán Magyarország birtokába lép azoknak az összegeknek, melyek kincstárát a fogyasztási adók címén megilletik, és hogy a kiviteli jutalmak rendezése következtében nagyobb összegekkel nem lessz jövőre megterhelve, mint amelyek a magyar kivitelnek megfelelnek, végül pedig, hogy a kiegyezéssel egyidejűleg történt más egyezmények következtében is Magyarország államkincstára az őt megillető jövedelmeket ezután teljes mértékben élvezni fogja, — az államháztartási egyensúly megzavarásától tartanunk ez okból nem kell és hogy — a kvótát beleértve — a kiegyezésnek teljes mérlege reánk hátránynyal nem záródik. Ha tehát a közös kiadásoknak főösszege jövőre szertelenül nem emeltetik — minek meggátlása mindig a törvényhozástól függ — bizton elvárható, hogy a javasolt megegyezés államháztartásunk mérlegét megzavarni nem fogja. Ebből merítjük azt a reményt is, hogy midőn a köztünk és Ausztria között fenforgó pénzügyi vitás kérdések közül a legutolsó parlamentáris után rendezte®, egyúttal hosszabb időre letűnnek azok a súrlódások és a nyomukban járó izgalmak, amelyek a két állam közgazdasági viszonyait eddig sajnos módon befolyásolták. Reméljük, hogy ezután közgazdaságunk hosszabb ideig zavartalanul fejlődhetik, és hogy ezen idő alatt képesek leszünk keresetforrásainkat szaporítani és a régieket intenzívebb módon fejleszteni. Számítunk rá, hogy lehetséges lesz ezen időszak alatt a valutarendezési és a vele kapcsolatos műveleteket zavartalanul végrehajtani. Ezeknek a műveleteknek előfeltételei a kiegyezési törvényekben biztosítva lettek, részünkről pedig minden alkalommal és így ezúttal is nyomatékosan kívánjuk hangsúlyozni ezeknek alapvető jelentőségét. A jelentés végül reprodukálja a miniszterelnök nyilatkozatát, mely szerint a kvóta Ausztriában nem léptethető életbe a 14. szakasz alapján. Ezek után elfogadásra ajánlja a javaslatot. A jelentést aláírták: Báró Dániel Ernő, mint a pénzügyi bizottság helyettes elnöke és dr. Neményi Ambrus, mint a pénzügyi bizottság előadója. A közös költségvetés: Budapest, november 30. A közös kormány ma terjesztette Bécsben a delegációk elé az 1900. évi közös költségvetésre vonatkozó javaslatokat és az ezekkel kapcsolatos jelentéseket. A közös költségvetés főbb adatait a következőkben ismertetjük: Rendkívüli szükséglet. I. Külügyminisztérium .... 202.295 kor. II. Hadügyminisztérium: A) Hadsereg..................... 14,072.528 » B) Haditengerészet . . . 13,910.450 » III. Pénzügyminisztérium . . . 19.200 » Összesen *. 28,204.473 kor. A közösen fedezendő összeg tehát: 337,347.501 kor. Ebből levonva a határvámjövedék bevételeit, melyek a kezelési költségek átalányának, továbbá a boszniai és hercegovinai közigazgatás részére megszavazott vámátalánynak levonása után 124.950,089 koronával előirányozvák, összes szükségletként marad 212.397,412 korona. Az 1899. évre a közös költségvetés 164.378,382 forint, vagyis 328.756,764 korona nyers szükségletet irányzott elő és így az 1900. évre előirányzott 337.347,501 korona kiadás 8.590,737 koronával múlja felül az 1899. évi előirányzatot. A kvótaköltségek. A kvóta szerint fedezendő szükséglet összege az 1899. évre 214.477,704 koronával volt előirányozva és így a jövő évre előirányzott 212.397,412 korona az 1899-ik évi tiszta szükséglettel szemben 2.080,292 koronával kisebb. Ennek oka az, hogy a határvámjövedék bevételeit 10.671,029 koronával többre irányozták elő az 1900. évre, mint 1899-re. A tiszta szükségletből Magyarországra az új 34,4 százalékos kvóta szerint 73.064.709 korona kiadás esik. Új hadügyi kiadások: A katonatisztek fizetésfelemelése 9.482,342 korona, a legénységnek vacsorával való ellátása 1.477.788 korona több kiadást okoz. A bosnyák megszállás költségei. A hadügyminiszter előterjesztése szerint a Boszniában, Hercegovinában és a Lim területén elhelyezett parancsnokságok, csapatok és intézetek rendkívüli hadseregi szükségletei 7.382.000 koronát tesznek. Ebből levonva 80.003 korona fedezetet, a hadügyi közigazgatás saját bevételeit, marad fedezetlen szükségletképpen 7.302.000 korona. Az előirányzat. Rendes szükséglet. I. Külügyminisztérium .... 9.916.941 kor. II. Hadügyminisztérium: A) Hadsereg ..... 269.186.176 » B) Haditengerészet . . . 25.556.050 » III. Pénzügyminisztérium ... 4,185.401 » IV. Számellenőrzés..................... 298,460 » Összesen: 309,143.028 kor. A delegációk. — Távirati tudósitó is. — I. A magyar delegáció megalakulása. Bécs, november 30. A magyar delegáció ma délután 5 órakor tartotta alakuló ülését, melyen jelen voltak a közös kormány részéről: gróf Goluchovszki Agenor külügyminiszter, báró Krieghammer hadügyminiszter, báró Spaun tengerészeti parancsnok, Kállay Benjamin közös pénzügyminiszter, dr. Plener közös számszéki elnök, és a közös minisztériumok ama tagjai, kik a delegáció munkájában résztvesznek. Széll Kálmán miniszterelnök felhívta a delegációt a megalakulásra s élénk éljenzés közt gróf Nákó Kálmánt kérte föl, mint korelnököt az elnöki szék elfoglalására. Gróf Nákó Kálmán korelnök üdvözölve a delegáció tagjait, gróf Zichy Jánost kérte fel a körjegyzői teendők végzésére, és felhívta a delegációt, hogy elnökét, alelnökit, jegyzőit s háznagyát válaszsza meg. Élénk éljenzés fogadta a választás eredményét, mely szerint elnök gróf Szapáry Gyula, alelnök Szilágyi Dezső, jegyzők Münnich Aurél, báró Rudnyánszky József és gróf Teleki Sándor lettek, háznagy pedig báró Wodianer Albert. Az elnök megnyitója. Gróf Szapáry Gyula elnök elfoglalván helyét, megnyitó beszédében a maga és tiszttársai nevében köszönetet mondott a bizalomért. Feladata teljesítését — úgymond — nagyban megkönnyíti, hogy az országos bizottság tagjainak nagy részével azonos álláspontot foglal el a politikai helyzet megítélésében, de ez nem fogja akadályozni elnöki kötelessége részrehajlatlan teljesítésében. (Élénk helyeslés). Azután a delegációban beállott személyi változásról emlékezett meg: Széll Kálmán, ki évtizedeken át tagja s elnöke, vagy alelnöke volt a bizottságnak, most mint a kormány feje vesz részt az üléseken. Az elfoglalt állása változott, de nem változott a bizalom, melylyel a bizottság iránta viseltetik. Az országos bizottság nevében melegen üdvözli Széll Kálmánt jelenlegi állásában. (Élénk éljenzés.) Azután így folytatta: Dacára ama nagy összegeknek, amelyeket az európai hatalmak évenkint hadügyi költségekre költenek és amelyek elől saját biztosságunk érdekében mi sem zárkózhatunk el, politikánk célja csak a béke politikája lehet. (Helyeslés.) Ezen irányt követtük éveken át és úgy a külügyminiszter úrnak a múlt évben tett előterjesztései, valamint az általános külpolitikai helyzet ama föltevésre jogosítanak, hogy a kormány idei előterjesztéseiben is ez érdekeknek megfelelő irány fog érvényesülni. Ezen országos bizottság mindenkor a helyzet magaslatára emelkedve, megszavazta amaz összegeket, amelyek a haderő föntartására és fejlesztésére szükségesek, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül az ország közgazdasági helyzetét, annyival inkább, mert köztudomású, hogy a pénzügyi tekintetek arra késztetnek, hogy belügyeink terén sok oly szükséglet kielégítését halaszszuk el, amelyeknek megszavazása az ország érdekében kívánatos volna. Bizonyára meg fogja könnyűten az országos bizottság feladatatát azon körülmény, hogy a közös kormány padjain ismét azon férfiakat látjuk, akik ezen helyzetet ismerik és figyelembe veszik, és akik már több év óta töltik be ezen állásukat. Azon előzékenység és nyíltság pedig, amelyet minden kérdés tárgyalásánál tanúsítottak, azon föltevésre jogosít, hogy a viszony ezen országos bizottság között és köztük ma is oly szívélyes lessz, mint volt eddig. (Élénk helyeslés.) Mióta ezen országos bizottság 1898. évi május havában Budapesten működött, 6 felségét és a magyar hazát nagy csapás érte Magyarország koronás királynéjának bekövetkezett halála által. Minden magyar ember tudja, hogy a boldogult királyné mit tett nagy kitartással, hogy a 67. előtt fennállott ellentétek kiegyenlíttessenek. Élénk emlékünkben van, hogy mily előszeretettel használta anyanyelvünket valahányszor közöttünk megjelent, mily érdeklődéssel és jóindulattal viseltetett a magyarok iránt. Ezekből eredt azon rajongó szeretet, amelylyel az egész nemzet iránta viseltetett. Halálának hite megdöbbenést és mély fájdalmat okozott a palotáktól a kunyhókig a társadalom minden rétegében. Ezen fájdalomnak méltó módon adott kifejezést az egész ország. Miután ezen csapás bekövetkezte óta holnap jelenik meg először ezen országos bizottság ő felsége előtt, felhatalmazást kérek a tisztelt országos bizottságtól arra, hogy mély fájdalmunknak ezen alkalommal az országos bizottság nevében adhassak kifejezést. (Élénk helyeslés.) Midőn ezen országos bizottság ez évi működését megkezdi, nem tehetjük ezt méltóbban, mintha megemlékezünk arról, aki ezen országos bizottságot a mai napra összehívta. (Elnök és a jelenlévők felállnak). A monarkia dualisztikus szervezete folytán őfelsége uralkodási gondjai sokkal nagyobbak, mint