Pesti Napló, 1900. január (51. évfolyam, 1-30. szám)

1900-01-02 / 1. szám

Budapetst, kedd PESTPI IVáPJA 1900. januaár 2­­1. nánj 1­ i Az ellenzéken. A Kossuth-párton. A függetlenségi Kossuth-párt tagjai délelőtt tiz órakor gyülekeztek a pártkörben, s innen 11 órakor vonultak Kossuth Ferenc lakására, hol Komjáthy üdvözölte a párt elnökét s vezérét. Komjáthy Béla : Hozzád nem a szokás veze­tel bennünket, hanem a szeretet. Ez a párt sze­mélyi kultuszt sohasem űzött és űzni sem fog ; ami más pártoknak cél, az nálunk csak eszköz , a mi célunk a haza függetlensége és önállósága. Felada­tunk a harc ama falanx ellen, amely Magyarország megsemmisítésére törekszik. Nemcsak a közjogi té­ren kell küzdenünk, hanem a társadalmi és szo­ciális kérdésekben is. Ennek a hazának a boldog­sága nem a nagy urak kezében van, hanem azoké­­ban, akik küzdenek, akik legnagyobb részének joga nincs, csak kötelessége. Sok kérdés vár még elinté­zésre : a munkás­kérdés, a szegény­ügy, közegész­ségügy. Ezeknek a megvalósításáért is kell küzdeni. Remélem, hogy a vezetésed alatti párt ezt meg fogja tenni. Kívánom, hogy adjon az ég neked erőt és kitartást e munkához, s addig élj, míg a hazá­nak élsz. (Éljenzés.) Kossuth Ferenc: Szívbről köszöni az üdvözlést. Nagyon fontos, hogy a vezető és bajtárs egymást jól ismerjék és egymásban föltétlenül bízzanak, oly pártoknál, melyeket csakis az elvhűség tart össze és amelyeknél semmi anyagi előnyt, vagy jutalmat nyerni nem lehet. Örömmel konstatálja, hogy a pártban a legteljesebb egyetértés uralkodik. Jól tu­dom, hogy ti bíztok bennem, én is bízom bennetek. Jól tudjátok azt, hogy azt a zászlót, melyet kezembe vettem, egyenesen fogom hordozni. (Éljenzés). Lelki­­ismeretes emberek az év végével számot vetnek magukkal. Én is ezt teszem nagy megnyugvással, mert azt mondhatom, hogy pártunk teljesen megfelelt hivatásának. Bő alkalmunk volt elveink igazát hangoz­tatni a múlt évben. Ezt meg is tettük, elveinkből soha nem engedtünk s nem is fogunk engedni. De nemcsak elveink hirdetésére nyitt alkalom, hanem arra is, hogy megvédelmezzük hazánkat a Bánffy-kormány tör­­vénytiprásai és alkotmánysértései ellen és a Széll­­,-kormány gyengesége és engedékenysége ellen az osztrákokkal szemben. E célból két harcot visel­tünk; az egyiket az év elején, a másikat az év vé­gén. Mindkét küzdelmünk győzelemmel végződött. (Éljenzés.) Köszönetet mondok mindazoknak, akik velem együtt küzdöttek. Azt hiszem, ellenfeleink is elismerik, hogy a küzdelemben megtartottuk a po­litikai higgadtságot és megfontolást, utolsó hadjá­ratunkat a kvóta ellen oly magas színvonalon tar­tottuk, hogy még ellenfeleink becsülését is kivívtuk. Mi más jutalomra nem tartunk igényt. Ennyit mon­dok a múltról és most tekintsük a helyzetet. Sze­rencsés ténynek tekintem, hogy a volt nemzeti párt beleolvadt a kormánypártba, nem lévén köztük és a Széll-kormány közt semmi elvi ellentét. A belépés egyik okául azt mondták, hogy a kormányt támo­gatatok kell a közélet sebeinek szanálásában. Ne­künk kevés reményünk van arra, hogy ez sikerülni fog a volt nemzeti pártnak. Üdvös dolognak tekintem azt is, hogy az Ugron­­párt oly útra lépett, mely láthatólag elválasztó vo­nalat teremtett e párt között és közöttünk. Ilyen például az Ugron-párt belépése a delegációba, s ilyen a lefolyt kvóta-vita alatt tanúsított magatar­tása is. Az Ugron-párt és a mi pártunk útjai nem parallel, hanem elágazó irányt vettek, mióta az Ugron-párt ismét tömörül, és én ezt sokkal egész­ségesebb dolognak tartom. Most legalább nem lehet többé eszmezavar vidéki párthíveinknél. Ameddig én az elnöki széket elfoglalom, nem fogunk eltérni egy hajszálnyit sem a 32 év óta követett iránytól, mert hajthatatlanságunkban rejlik szerintem erköl­csi erőnk. A volt nemzeti párt példája világosan bebizonyítja, hogy elégséges a legcsekélyebb elvi eltérés, hogy ne juthasson a hatalomra, hacsak teljesen nem azonosítja magát az uralkodó párt­tal. Ez pedig csak a teljes beolvadással lehetséges. Ha a körülmények olyanok lesznek, hogy hazánk állami gépezete megváltoztatható les­z, akkor azon­nal mi jutunk kormányra. Az utóbbi időben mind­inkább bebizonyult, hogy a 67-es kiegyezésnek gé­pezete megszűnik működni. A körülmények olya­nokká lesznek, hogy még a magyar kormányok al­kalmazkodó képességén is túl mennek és a 67-es alkotmány mostani alakjában meg fog szűnni alkal­mazható lenni. Ebben az esetben a természetes megoldás csakis az lenne, hogy állíttassák helyre az ország teljes állami függetlensége a perszonál­unió alapján. Ha alkotmány-revízióra kerülne a sor, pártunk egész erejével ezt fogja követelni. Ami a közösügyi indemnitást illeti, a párt azt nem azért tagadta meg, mert nem bízik a külügyi kor­mányban, hanem azért, mert közös kormánynak egy­általán semmit sem szavazna meg. Ami a külügyi politikát illeti, pártunk bármennyire rokonszenvezik is a francia nemzettel, mégis ragaszkodik a hármas szövetséghez, már csak a francia-orosz barátság miatt is. A szónok végül Isten áldását kéri a párttagokra és családjukra. (Hosszantartó lelkes éljenzés.) Az Ugron-párton. Az Ugron-párt tagjai első­sorban Bartha Miklós elnököt keresték fel lakásán, ahol Polónyi Géza üd­vözölte. Azután Tigron Gáborhoz, a párt vezéréhez mentek, hol Bartha Miklós mondott beszédet. Bartha Miklós : Az üdvözlés után rámutat, hogy sok jel szerint az események megnyitják a párt számára az alkalmat, hogy fáradozásainak sikere legyen. Ezért keresni kell az elvek gyakorlati meg­valósításának feltételeit, és lehetőségeit. Ezt tette a párt akkor is, midőn Ugront a közös ügyek tárgya­lására kiküldött országos bizottságba választotta. Hálával s elismeréssel fogadja kifejtett tevékenysé­gét. Kérik további vezetését, s ehez erőt, kitartási buzgalmat kívánnak neki. (Éljenzés). Ugron Gábor: Köszöni a kitüntetést, melyben barátai részesítik. Én a 48-as alkotmány elveihez való visszatérésben látom a kibontakozás jogos és történelmi útját. Ehez való hűségre és ezért való küzdésre kérlek fel. Erre kell a nemzetet felhívnunk, mert elég volt harminc év elvesztegetése. A 48-as alkotmány nem teológia, melyet elég csak hirdetni, az igében fentartani, hanem életerős szervezet, mely volt, élt, hatott, és lennie kell, hogy éltessen, szer­vezzen és irányítson. A jelenlegi, félúton megállott és félben is mara­dott állami szervezetünket a 48-as alkotmány elvei szerint kell átalakítani. Terhes lessz alkotmányos munkánk, mert bármely ponton kezdjük is a mun­kát, azzal fognak rágalmazni, miért nem viszszük el egyszerre az egészet. Ilyen kezdő részletmunka, amelyre pártkülönbség nélkül már most föl kell hívnunk a velünk egyetértőket: az önálló vámterület megalkotása és a közös hadsereg magyar csapatai­nál a magyar állami nyelv minden irányban való érvényre jutása. Ezen elv hangoztatása, az érte való harc és az ellenőrzés súlyos kötelessége vezetett a delegációba. Szíves csatlakozástok csak bátorít ez után. És Istenbe vetett bizalommal, aki az utolsó században annyi népnek adott függetlenséget, folytatjuk mun­kálkodásunkat a magyar nemzet függetlenségéért. (Élénk tetszés.) A néppárton. Az országgyűlési néppárt tagjai délután 3 óra­kor jöttek össze az újévi üdvözlésre. Molnár János pártelnököt Major Ferenc üdvözölte, tolmácsolva a párt ragaszkodását és bizalmát. Molnár prelátus meghatottan mondott köszönetet s az erős küzde­lem lankadatlan folytatására hívta fel a párt tag­jait. Azután a párttagok gróf Zichy Nándor párt­vezér palotájába vonultak, hol Molnár János elnök mondott beszédet. Molnár János: Szólt a múlt év eseményeiről s küzdelmeiről, melyekből a néppárt kivette a maga részét. Majd áttér a jelen kormányra, melynek fejét még nem üdvözölheti mint szabadítót, mert ha örömmel látja is előtörni az új rendszer sugarait, mégis csak nyugtával dicséri a napot. A néppárt ezentúl mellőzve az obstrukciót, okos és körültekintő politikát fog folytatni, mert inkább tűri a ki­sebb rosszat, mintsem cserélni akarna egy na­gyobb roszszal, mert Széll után csak az jöhet. Tévednek, kik azt tartják, hogy a néppárt a kor­mánypártba való beolvadás módozatait keresi, nem­­különben azok is, kik azt hiszik, hogy ha eltöröl­nék a felekezetnélküliséget, ők bevonnák zászlaju­kat. ők csak a keresztény restaurációban látják és találják fel az ország gyógyszerét épp úgy, mint alkotó elemét. Üdvözli Zichy Nándor grófot. (Él­jenzés.) Gróf Sichyr Nándor: Előbb rövid visszapillan­tást vetve a múltra, a következőket mondja : 1894. óta működünk már s a legnagyobb eredmény, amelyet elértünk, az, hogy a keresztény érzés fel­ébredt nemcsak a népben, hanem a középosztály­ban is és a nagy intelligenciának jelentékeny ré­szében. Ebből merítem a jobb jövő legbiztosabb reményét. Majd rátérve a Bánffy-kormány jellemzé­sére, a következőket mondja: Igen szívesen meg­bocsátok minden egyénnek s igy annak az állam­férfinak is, mint embernek, minden rosszat, melyet velünk művelt és ezzel a szegény néppel. De érin­tetlenül nem hagyhatom azt a végtelen megszégyenítő és meggyalázó bántalmat, melyet Krisztus szent egy­házán, a h­azán követett el, a szentséges atyán, midőn Jézus küldöttét az országházból kikosarazta, midőn visszavonulásra késztette a szent atyát. És hogy ettől a rossztól, a rossz elvnek eme képviselőjétől megszabadult az ország, azt első­sorban a néppárt­nak köszönheti. Azonban annak a megbukott kor­mánynak rossz műve tovább is termi gyümölcseit és hajtásait. Itt van például a kúriai bíráskodásban az egyházat lealázó és lealacsonyító törvény. Ha meg­­tudott a kereszténység küzdeni a pogánysággal, meg fog tudni a felekezetnélküliekkel is. De hol van a keresztény-katolikus iskola, hol vagyon az egyháznak szabadsága, egyházi szószék szabadsága, az egyházi ténykedés teljes szabadsága, hol a jog­egyenlőség katolikus és nem katolikus között ? Az­után hol van a keresztény társadalom ? Az európai államokat fenyegető nagy mozgalom, a szocializmus leggyengébb helyzetben fog bennünket találni. Ha lessz felekezeti iskola, ha meglesz* a katolicizmusnak őt megillető szabadsága, akkor csak fog talán az ellenzéki padokon részünkről és ránk nézve az ellenséges állásfoglalás megszűnni. Majd rátérve a választá­sokra, így szól: Pártküzdelmeinknek politikai kiin­duló­pontja igenis a választások tisztasága. Ez fő­­fontosságú kérdés. És amit eddig a választások tisztasága érdekében elértünk, az elvi alapjában el van hibázva. Nem lehet a választást egyes helyi hatóságokra bízni, azt csak törvény szabályozhatja kielégítően. Az a kis fuvardíjra való megállapodás annyira sújthat, mint amennyire segíthet egyes he­lyeket, de a választási rendszer maga hibás, mert aránytalan, mert a választási helyek elhelyezése terhes, az oda való eljuthatás költséges. Büszke vagyok — így fejezi be — hogy veletek együtt fog­lalhatok helyet, ha nem is a képviselőházban, de legalább a nép öntudatában. (Élénk éljenzés.) Választókerületek üdvözlése. A budapesti I. kerület választóinak küldött­sége dr. Fálk Miksa képviselőnél tisztelgett, aki Garancsy Mihály osztálytanácsos üdvözlésére hosz­­szabb beszédben válaszolt. Hálájának kifejezése után az elmúlt esztendő­ben történt nagy változásokról szólt, amelyekben két főmozzanat volt: az egyik a miniszterelnök sze­mélyében történt változás, az hogy a kormány élére oly férfiú lépett, aki három évtizeden át a legki­válóbbak egyike, és a magyar parlamentnek mindig egyik risze volt, a másik fontos momentum pedig az, hogy a nemzeti párt, amely körülbelül egy ne­gyedszázadon át ostromolta a szabadelvű pártot, most egyszerűen ezzel a párttal egyesült. Ami a személyváltozást illeti, itt tulajdonképpen egy furcsa jelenséggel állunk szemben: tudniillik lelépett egy olyan miniszterelnök, aki nagyon szeretett volna az maradni, és ennek következtében visszalépése által személyes áldozatot hozott, és miniszterelnökké lett egy olyan férfi, aki nem akart az lenni, és mikor mégis erre vállalkozott, ő is a maga szempontjá­ból igen súlyos személyes áldozatot hozott. Ha­nem az ország érdekében mind a két áldozatra szükség volt. A miniszterelnöknek sikerült a régi nemzeti pártot a szabadelvű párt táborába átve­zetni és ezzel a szólónak egyik régi óhajtása teljesült. És ezt én nem most utólag mondom; ez nem egy olyan — amint a francia mondja — esprit d’escalier, hanem ezt éppen az urak előtt, már 1896 októberben kijelentettem , elhoztam magammal, schmarz auf vreiss ; ebből kitűnik, hogy nemcsak az eredménynek hódolok, hanem már akkor is azt mondtam az uraknak. A miniszterelnök sze­mélyében történt változásnak és a hatvanhetes ala­pon álló két párt egyesülésének máris meg volt az az örvendetes eredménye, hogy az úgynevezett kiegyezési törvények lehetőleg simán és gyor­san mentek keresztül a magyar parlamentben. A szóló nem osztozik abban a nézetben, hogy a osztrák események következtében a 67-iki kiegye­zést revízió alá kell venni. Ha osztrák részről e­­­nek a kiegyezésnek egyik vagy másik pontja pro hic et mine talán nem vihető keresztül, ideiglenesen lehet intézkednünk, és a mostani miniszterelnök bír annyi ügyességgel, hogy minden igen komplikált helyzetben is megtalálja a helyes utat. Nem szabad elfelejteni, hogy ez a kiegyezés — az 1867. XII. törvénycikk — kétoldalú szerződés és nem revideál­ható és nem módosítható a másik fél kostás árulása nélkül. Áttérve a kvóta tárgyal­ásokra, a szóló fog­lalkozott azzal a képviselőházban elhangzott vád­dal, mintha ő a kvótafelemelés dolgában 1896-iki programmbeszédével ellentétbe jutott volna. Rá­mutat, hogy akkori beszédéből kirántottak egy pár sort, hogy rábizonyíthassák, hogy ellentétbe jutott önmagával. A szóló citálja az akkori beszédé­nek erre vonatkozó részét, amelyben éppen azt mu­tatta ki, hogy a képviselőjelölttől határozott ígéretet követelni nem lehet, mert ez tulajdonképpen in­strukció volna a képviselők számára, ami a 48-iki törvények értelmében nincs megengedve; rámutatott, mennyire ellenkeznék a logikával is, ha egy kép­viselő előre határozott ígéretet tenne, s kijelentette, hogy ennek következtében kötelességet nem vállal, semmiféle ígéretet nem tesz. Tehát a szólót éppen nem lehet következetlenséggel vádolni. Azután rá­mutat a fontos okokra, melyek a kvóta-megállapo­dást szükségessé tették. Most és mindig azt fogja cselekedni, amit meggyőződése szerint a haza ér­deke követel. (Hosszantartó lelkes tetszés és él­jenzés.) A budapesti TTK. kerü­let választóinak vagy százötventagú küldöttsége Hűvös József királyi ta­nácsos vezetésével ma délben tisztelgett a kerület képviselőjénél Berzeviczy Albertnál. Császár Jenő fővárosi bizottsági tag üdvözlésére Berzevczy Albert hosszabban válaszolt. Megköszönve választói üdvözlését, megemlékezett arról, hogy e hónapban fog letelni tíz éve, hogy a Józsefváros képviselői mandátumát bírja. Hálát mond választóinak az egész idő alatt mindenkor tanúsított bizalmukért és méltányos gondolkodó­

Next