Pesti Napló, 1900. január (51. évfolyam, 1-30. szám)
1900-01-02 / 1. szám
Budapetst, kedd PESTPI IVáPJA 1900. januaár 21. nánj 1 i Az ellenzéken. A Kossuth-párton. A függetlenségi Kossuth-párt tagjai délelőtt tiz órakor gyülekeztek a pártkörben, s innen 11 órakor vonultak Kossuth Ferenc lakására, hol Komjáthy üdvözölte a párt elnökét s vezérét. Komjáthy Béla : Hozzád nem a szokás vezetel bennünket, hanem a szeretet. Ez a párt személyi kultuszt sohasem űzött és űzni sem fog ; ami más pártoknak cél, az nálunk csak eszköz , a mi célunk a haza függetlensége és önállósága. Feladatunk a harc ama falanx ellen, amely Magyarország megsemmisítésére törekszik. Nemcsak a közjogi téren kell küzdenünk, hanem a társadalmi és szociális kérdésekben is. Ennek a hazának a boldogsága nem a nagy urak kezében van, hanem azokéban, akik küzdenek, akik legnagyobb részének joga nincs, csak kötelessége. Sok kérdés vár még elintézésre : a munkáskérdés, a szegényügy, közegészségügy. Ezeknek a megvalósításáért is kell küzdeni. Remélem, hogy a vezetésed alatti párt ezt meg fogja tenni. Kívánom, hogy adjon az ég neked erőt és kitartást e munkához, s addig élj, míg a hazának élsz. (Éljenzés.) Kossuth Ferenc: Szívbről köszöni az üdvözlést. Nagyon fontos, hogy a vezető és bajtárs egymást jól ismerjék és egymásban föltétlenül bízzanak, oly pártoknál, melyeket csakis az elvhűség tart össze és amelyeknél semmi anyagi előnyt, vagy jutalmat nyerni nem lehet. Örömmel konstatálja, hogy a pártban a legteljesebb egyetértés uralkodik. Jól tudom, hogy ti bíztok bennem, én is bízom bennetek. Jól tudjátok azt, hogy azt a zászlót, melyet kezembe vettem, egyenesen fogom hordozni. (Éljenzés). Lelkiismeretes emberek az év végével számot vetnek magukkal. Én is ezt teszem nagy megnyugvással, mert azt mondhatom, hogy pártunk teljesen megfelelt hivatásának. Bő alkalmunk volt elveink igazát hangoztatni a múlt évben. Ezt meg is tettük, elveinkből soha nem engedtünk s nem is fogunk engedni. De nemcsak elveink hirdetésére nyitt alkalom, hanem arra is, hogy megvédelmezzük hazánkat a Bánffy-kormány törvénytiprásai és alkotmánysértései ellen és a Széll,-kormány gyengesége és engedékenysége ellen az osztrákokkal szemben. E célból két harcot viseltünk; az egyiket az év elején, a másikat az év végén. Mindkét küzdelmünk győzelemmel végződött. (Éljenzés.) Köszönetet mondok mindazoknak, akik velem együtt küzdöttek. Azt hiszem, ellenfeleink is elismerik, hogy a küzdelemben megtartottuk a politikai higgadtságot és megfontolást, utolsó hadjáratunkat a kvóta ellen oly magas színvonalon tartottuk, hogy még ellenfeleink becsülését is kivívtuk. Mi más jutalomra nem tartunk igényt. Ennyit mondok a múltról és most tekintsük a helyzetet. Szerencsés ténynek tekintem, hogy a volt nemzeti párt beleolvadt a kormánypártba, nem lévén köztük és a Széll-kormány közt semmi elvi ellentét. A belépés egyik okául azt mondták, hogy a kormányt támogatatok kell a közélet sebeinek szanálásában. Nekünk kevés reményünk van arra, hogy ez sikerülni fog a volt nemzeti pártnak. Üdvös dolognak tekintem azt is, hogy az Ugronpárt oly útra lépett, mely láthatólag elválasztó vonalat teremtett e párt között és közöttünk. Ilyen például az Ugron-párt belépése a delegációba, s ilyen a lefolyt kvóta-vita alatt tanúsított magatartása is. Az Ugron-párt és a mi pártunk útjai nem parallel, hanem elágazó irányt vettek, mióta az Ugron-párt ismét tömörül, és én ezt sokkal egészségesebb dolognak tartom. Most legalább nem lehet többé eszmezavar vidéki párthíveinknél. Ameddig én az elnöki széket elfoglalom, nem fogunk eltérni egy hajszálnyit sem a 32 év óta követett iránytól, mert hajthatatlanságunkban rejlik szerintem erkölcsi erőnk. A volt nemzeti párt példája világosan bebizonyítja, hogy elégséges a legcsekélyebb elvi eltérés, hogy ne juthasson a hatalomra, hacsak teljesen nem azonosítja magát az uralkodó párttal. Ez pedig csak a teljes beolvadással lehetséges. Ha a körülmények olyanok lesznek, hogy hazánk állami gépezete megváltoztatható lesz, akkor azonnal mi jutunk kormányra. Az utóbbi időben mindinkább bebizonyult, hogy a 67-es kiegyezésnek gépezete megszűnik működni. A körülmények olyanokká lesznek, hogy még a magyar kormányok alkalmazkodó képességén is túl mennek és a 67-es alkotmány mostani alakjában meg fog szűnni alkalmazható lenni. Ebben az esetben a természetes megoldás csakis az lenne, hogy állíttassák helyre az ország teljes állami függetlensége a perszonálunió alapján. Ha alkotmány-revízióra kerülne a sor, pártunk egész erejével ezt fogja követelni. Ami a közösügyi indemnitást illeti, a párt azt nem azért tagadta meg, mert nem bízik a külügyi kormányban, hanem azért, mert közös kormánynak egyáltalán semmit sem szavazna meg. Ami a külügyi politikát illeti, pártunk bármennyire rokonszenvezik is a francia nemzettel, mégis ragaszkodik a hármas szövetséghez, már csak a francia-orosz barátság miatt is. A szónok végül Isten áldását kéri a párttagokra és családjukra. (Hosszantartó lelkes éljenzés.) Az Ugron-párton. Az Ugron-párt tagjai elsősorban Bartha Miklós elnököt keresték fel lakásán, ahol Polónyi Géza üdvözölte. Azután Tigron Gáborhoz, a párt vezéréhez mentek, hol Bartha Miklós mondott beszédet. Bartha Miklós : Az üdvözlés után rámutat, hogy sok jel szerint az események megnyitják a párt számára az alkalmat, hogy fáradozásainak sikere legyen. Ezért keresni kell az elvek gyakorlati megvalósításának feltételeit, és lehetőségeit. Ezt tette a párt akkor is, midőn Ugront a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságba választotta. Hálával s elismeréssel fogadja kifejtett tevékenységét. Kérik további vezetését, s ehez erőt, kitartási buzgalmat kívánnak neki. (Éljenzés). Ugron Gábor: Köszöni a kitüntetést, melyben barátai részesítik. Én a 48-as alkotmány elveihez való visszatérésben látom a kibontakozás jogos és történelmi útját. Ehez való hűségre és ezért való küzdésre kérlek fel. Erre kell a nemzetet felhívnunk, mert elég volt harminc év elvesztegetése. A 48-as alkotmány nem teológia, melyet elég csak hirdetni, az igében fentartani, hanem életerős szervezet, mely volt, élt, hatott, és lennie kell, hogy éltessen, szervezzen és irányítson. A jelenlegi, félúton megállott és félben is maradott állami szervezetünket a 48-as alkotmány elvei szerint kell átalakítani. Terhes lessz alkotmányos munkánk, mert bármely ponton kezdjük is a munkát, azzal fognak rágalmazni, miért nem viszszük el egyszerre az egészet. Ilyen kezdő részletmunka, amelyre pártkülönbség nélkül már most föl kell hívnunk a velünk egyetértőket: az önálló vámterület megalkotása és a közös hadsereg magyar csapatainál a magyar állami nyelv minden irányban való érvényre jutása. Ezen elv hangoztatása, az érte való harc és az ellenőrzés súlyos kötelessége vezetett a delegációba. Szíves csatlakozástok csak bátorít ez után. És Istenbe vetett bizalommal, aki az utolsó században annyi népnek adott függetlenséget, folytatjuk munkálkodásunkat a magyar nemzet függetlenségéért. (Élénk tetszés.) A néppárton. Az országgyűlési néppárt tagjai délután 3 órakor jöttek össze az újévi üdvözlésre. Molnár János pártelnököt Major Ferenc üdvözölte, tolmácsolva a párt ragaszkodását és bizalmát. Molnár prelátus meghatottan mondott köszönetet s az erős küzdelem lankadatlan folytatására hívta fel a párt tagjait. Azután a párttagok gróf Zichy Nándor pártvezér palotájába vonultak, hol Molnár János elnök mondott beszédet. Molnár János: Szólt a múlt év eseményeiről s küzdelmeiről, melyekből a néppárt kivette a maga részét. Majd áttér a jelen kormányra, melynek fejét még nem üdvözölheti mint szabadítót, mert ha örömmel látja is előtörni az új rendszer sugarait, mégis csak nyugtával dicséri a napot. A néppárt ezentúl mellőzve az obstrukciót, okos és körültekintő politikát fog folytatni, mert inkább tűri a kisebb rosszat, mintsem cserélni akarna egy nagyobb roszszal, mert Széll után csak az jöhet. Tévednek, kik azt tartják, hogy a néppárt a kormánypártba való beolvadás módozatait keresi, nemkülönben azok is, kik azt hiszik, hogy ha eltörölnék a felekezetnélküliséget, ők bevonnák zászlajukat. ők csak a keresztény restaurációban látják és találják fel az ország gyógyszerét épp úgy, mint alkotó elemét. Üdvözli Zichy Nándor grófot. (Éljenzés.) Gróf Sichyr Nándor: Előbb rövid visszapillantást vetve a múltra, a következőket mondja : 1894. óta működünk már s a legnagyobb eredmény, amelyet elértünk, az, hogy a keresztény érzés felébredt nemcsak a népben, hanem a középosztályban is és a nagy intelligenciának jelentékeny részében. Ebből merítem a jobb jövő legbiztosabb reményét. Majd rátérve a Bánffy-kormány jellemzésére, a következőket mondja: Igen szívesen megbocsátok minden egyénnek s igy annak az államférfinak is, mint embernek, minden rosszat, melyet velünk művelt és ezzel a szegény néppel. De érintetlenül nem hagyhatom azt a végtelen megszégyenítő és meggyalázó bántalmat, melyet Krisztus szent egyházán, a hazán követett el, a szentséges atyán, midőn Jézus küldöttét az országházból kikosarazta, midőn visszavonulásra késztette a szent atyát. És hogy ettől a rossztól, a rossz elvnek eme képviselőjétől megszabadult az ország, azt elsősorban a néppártnak köszönheti. Azonban annak a megbukott kormánynak rossz műve tovább is termi gyümölcseit és hajtásait. Itt van például a kúriai bíráskodásban az egyházat lealázó és lealacsonyító törvény. Ha megtudott a kereszténység küzdeni a pogánysággal, meg fog tudni a felekezetnélküliekkel is. De hol van a keresztény-katolikus iskola, hol vagyon az egyháznak szabadsága, egyházi szószék szabadsága, az egyházi ténykedés teljes szabadsága, hol a jogegyenlőség katolikus és nem katolikus között ? Azután hol van a keresztény társadalom ? Az európai államokat fenyegető nagy mozgalom, a szocializmus leggyengébb helyzetben fog bennünket találni. Ha lessz felekezeti iskola, ha meglesz* a katolicizmusnak őt megillető szabadsága, akkor csak fog talán az ellenzéki padokon részünkről és ránk nézve az ellenséges állásfoglalás megszűnni. Majd rátérve a választásokra, így szól: Pártküzdelmeinknek politikai kiindulópontja igenis a választások tisztasága. Ez főfontosságú kérdés. És amit eddig a választások tisztasága érdekében elértünk, az elvi alapjában el van hibázva. Nem lehet a választást egyes helyi hatóságokra bízni, azt csak törvény szabályozhatja kielégítően. Az a kis fuvardíjra való megállapodás annyira sújthat, mint amennyire segíthet egyes helyeket, de a választási rendszer maga hibás, mert aránytalan, mert a választási helyek elhelyezése terhes, az oda való eljuthatás költséges. Büszke vagyok — így fejezi be — hogy veletek együtt foglalhatok helyet, ha nem is a képviselőházban, de legalább a nép öntudatában. (Élénk éljenzés.) Választókerületek üdvözlése. A budapesti I. kerület választóinak küldöttsége dr. Fálk Miksa képviselőnél tisztelgett, aki Garancsy Mihály osztálytanácsos üdvözlésére hoszszabb beszédben válaszolt. Hálájának kifejezése után az elmúlt esztendőben történt nagy változásokról szólt, amelyekben két főmozzanat volt: az egyik a miniszterelnök személyében történt változás, az hogy a kormány élére oly férfiú lépett, aki három évtizeden át a legkiválóbbak egyike, és a magyar parlamentnek mindig egyik risze volt, a másik fontos momentum pedig az, hogy a nemzeti párt, amely körülbelül egy negyedszázadon át ostromolta a szabadelvű pártot, most egyszerűen ezzel a párttal egyesült. Ami a személyváltozást illeti, itt tulajdonképpen egy furcsa jelenséggel állunk szemben: tudniillik lelépett egy olyan miniszterelnök, aki nagyon szeretett volna az maradni, és ennek következtében visszalépése által személyes áldozatot hozott, és miniszterelnökké lett egy olyan férfi, aki nem akart az lenni, és mikor mégis erre vállalkozott, ő is a maga szempontjából igen súlyos személyes áldozatot hozott. Hanem az ország érdekében mind a két áldozatra szükség volt. A miniszterelnöknek sikerült a régi nemzeti pártot a szabadelvű párt táborába átvezetni és ezzel a szólónak egyik régi óhajtása teljesült. És ezt én nem most utólag mondom; ez nem egy olyan — amint a francia mondja — esprit d’escalier, hanem ezt éppen az urak előtt, már 1896 októberben kijelentettem , elhoztam magammal, schmarz auf vreiss ; ebből kitűnik, hogy nemcsak az eredménynek hódolok, hanem már akkor is azt mondtam az uraknak. A miniszterelnök személyében történt változásnak és a hatvanhetes alapon álló két párt egyesülésének máris meg volt az az örvendetes eredménye, hogy az úgynevezett kiegyezési törvények lehetőleg simán és gyorsan mentek keresztül a magyar parlamentben. A szóló nem osztozik abban a nézetben, hogy a osztrák események következtében a 67-iki kiegyezést revízió alá kell venni. Ha osztrák részről enek a kiegyezésnek egyik vagy másik pontja pro hic et mine talán nem vihető keresztül, ideiglenesen lehet intézkednünk, és a mostani miniszterelnök bír annyi ügyességgel, hogy minden igen komplikált helyzetben is megtalálja a helyes utat. Nem szabad elfelejteni, hogy ez a kiegyezés — az 1867. XII. törvénycikk — kétoldalú szerződés és nem revideálható és nem módosítható a másik fél kostás árulása nélkül. Áttérve a kvóta tárgyalásokra, a szóló foglalkozott azzal a képviselőházban elhangzott váddal, mintha ő a kvótafelemelés dolgában 1896-iki programmbeszédével ellentétbe jutott volna. Rámutat, hogy akkori beszédéből kirántottak egy pár sort, hogy rábizonyíthassák, hogy ellentétbe jutott önmagával. A szóló citálja az akkori beszédének erre vonatkozó részét, amelyben éppen azt mutatta ki, hogy a képviselőjelölttől határozott ígéretet követelni nem lehet, mert ez tulajdonképpen instrukció volna a képviselők számára, ami a 48-iki törvények értelmében nincs megengedve; rámutatott, mennyire ellenkeznék a logikával is, ha egy képviselő előre határozott ígéretet tenne, s kijelentette, hogy ennek következtében kötelességet nem vállal, semmiféle ígéretet nem tesz. Tehát a szólót éppen nem lehet következetlenséggel vádolni. Azután rámutat a fontos okokra, melyek a kvóta-megállapodást szükségessé tették. Most és mindig azt fogja cselekedni, amit meggyőződése szerint a haza érdeke követel. (Hosszantartó lelkes tetszés és éljenzés.) A budapesti TTK. kerület választóinak vagy százötventagú küldöttsége Hűvös József királyi tanácsos vezetésével ma délben tisztelgett a kerület képviselőjénél Berzeviczy Albertnál. Császár Jenő fővárosi bizottsági tag üdvözlésére Berzevczy Albert hosszabban válaszolt. Megköszönve választói üdvözlését, megemlékezett arról, hogy e hónapban fog letelni tíz éve, hogy a Józsefváros képviselői mandátumát bírja. Hálát mond választóinak az egész idő alatt mindenkor tanúsított bizalmukért és méltányos gondolkodó